Szántó Éva performance-ok

Szántó Éva performance-ok

Santé

     Hölgyeim és Uraim, képzeljenek el egy zárt tér hátsó horizontján három fehér ezüsttel átszőtt buddhista zászlót, Isten-jelekkel, a temetés, a keletkezés, a születés motívumaival: a szemmel, háromszöggel, spirállal!

    Képzeljék el, hogy e jelek alatt a zászlókon, ezenkívül embert ábrázoló körvonalakat láthatnak: egy embrionális helyzetben térdelőjét, egy ülő meditatív figura formáját, és egy kitárt, magasra emelt karú alak körvonalait.

Ladányi Judit kiállítástmegnyitó

Ladányi Judit kiállításmegnyitó

     A festő megérinti a felületet, kibontja a hátteret, fellebbenti a képzeletbeli fátylat egy láthatatlan tájról. Hirtelen olyanná válik a számomra ez a gesztus, mintha most végre egyértelműen érzékelhetővé tette volna azt, amit én eddig is tudtam, éreztem, hogy az ezernyi elszürkült rétegen keresztül is látható a mindenség.

Halálesztétika - Kecskés Péter kiállítása elé

Halálesztétika

Kecskés Péter kiállítása elé

     A fiatal Balázs Béla kifejezése a Halálesztétika, mely persze az élet felőli szépséggel foglalkozik.

     Nem kétséges, hogy születésünktől fogva halunk, és halálunkig születünk. A halál nem túlnan van, hanem körülöttünk, és ennek tudata adja egy igazi mű hangoltságát, a mű sugárzását. Kecskés Péter képeit is ez ragyogja át.

Árnyékvilágtérkép - Kelényi Béla Fénymás című kiállítása kapcsán

        Árnyékvilágtérkép

        (Kelényi Béla Fénymás c. kiállítása kapcsán)

                                                                                                          „Isten sötétsége a végtelen minden

                                                                                                            pillanatában fény.”

                                                                                                                                            Hamvas Béla

     Kelényié – számomra – az elmúlt időszak legjelentősebb kiállítás-sorozata. Kiállítás helyett inkább kimozgatást, beavatási folyamatot kellene írnom.

     Ugyanakkor kiállítások ezek, abban az értelemben, hogy van egy megfogható, megtekinthető anyaguk, valamint abban az értelemben is, hogy van egy hely, ahol kiállították ezeket az anyagokat. Ám a kiállítóhelyek nem egyszerűen helyszínt jelölnek, hanem mint beavatási terek, önmaguknál többet, súlyosabbat fejeznek ki. Ezek a terek pincék (Á-idész, Óbudai Pincegaléria, 1985. Fénymás, Budapest Galéria Pincéje, 1986), vagy éppen ablaktalan, zárt, épített kukusok (Csörten, Bercsényi Kollégium, 1985). Maguk a kiállított anyagok is mindig a megfoghatatlanság, az eltűnés, az eltüntetés, az átlépés pillanatát rögzítik.

A láthatatlantól az átfestett képekig - Kelényi Béla váci kiállításáról

    A LÁTHATATLANTÓL AZ ÁTFESTETT KÉPEKIG

    Kelényi Béla váci kiállításáról

     Bizonyos mértéken túl a maszk lehántása Istenkísértés.

     Kelényinél az arc halandó rétegeinek lebontása folyik. Maszktépés, odáig, ahol az utolsó, a halotti maszk eltávolításával az egyediség utolsó takarásából felszabadult arc helyén megjelenik az „Egyetemes Arc”.

Torzón Borz - A Lovasi-szövegekről

                                                                     Torzón Borz

                                                     

                                                              A Lovasi-szövegekről

     Tegnap délután Balassit tanítottam az iskolában. Este egy régi Illés-számot hallgattam, élveztem a zenét, élveztem a szöveg valamikori és aktuális frivolitását. Szóval ritka jó napom volt. Újra és újra visszatekertem a kazettát az elejére. A szám címe Szemétdomb volt. A szöveg „szemétládákat” emlegetett. Az énekes azt énekelte, hogy „sok szemét”, de itt egy pillanatnyi szünetet tartott, hogy érzékeltesse, hogy igazán miről is van szó. Támadt is mindjárt egy-két ötletem arra, hogy másnap hogyan kössem össze ezt a régi és mai dalköltőt az előadásomban. De innen kezdve, már lehet, hogy belealudtam a nagy gondolkodásba.

Szívtépő - Kis-Kéry Csilla kiállítása

                                                                   Szívtépő

    „Szívtépő igazságra” jöttem rá. Semmi olyan kegyetlen nem tud lenni, mint az öngúny. „Ugyanilyen Szívtépő igazság” az is, hogy amire rájöttem, Úristen, ez, micsoda közhely.

    Micsoda szomorúság ez. Ezek a képek nemcsak szomorúságosan, a röhögésen is túl vannak. Ebben a világban, tudniillik, van egy kozmikus komikum (amolyan sima, fekete, sikamlós bőrű, fóka-szerű lény), hatalmas fogakkal, aki késsel és villával zabálja a sok zöldséget, a közhelyeket. A szívünket zabálja, ahogy mi egymás szívét zabáljuk. Megy a Nagy Zabálás.

Meditációs (Éden) - Szántó Éva

                                                    Meditációs (Éden) – Szántó Éva

    Miféle táj ez? Bárányfelhőkkel és kövekkel? Születés előtti. Valaki a nem-nélküliségben, a reinkarnáció valahányadik ismétlésében, az újrakezdés előtti meditációba merülve. Valaki, egy csíra, még a létburokban, a jövő után és a múlt idő előtt, az öröklétben.

    Ki lehet ez? Kavics-kerekre csiszolt fejforma, csíratest, kőhalmok között.

"M. S. mester" Óbudán - A lélek tüze

                                                                                            „M. S. mester” Óbudán

                                                              

                                                                    A lélek tüze

    Hamvas Bélát idézve: „Mesterrel való találkozás, az emberi életben, semmiféle más eseménnyel nem hasonlítható össze, és erre chanse már egyre kevesebb van”.

    Ezért olyan reveláció találkozni Molnár Sándorral és munkáival. M. S. valószínűleg elhárítaná e rangot, mint mestere (Hamvas), aki a beavatottságról azt írja: „fokozott életfelelősséget jelent”. Ám én „Hamvassal” azt felelném neki: „Mesterekre nem azért van szükség, hogy ők az embert olyasvalamire tanítsák meg, amit nem tud, hogy az ember a segítségével az alázatot magában felébressze.”

(!+?)2 - Kagyló Könyvek, Kalligram Kiadó

                                                                                                                                         Barna Róbert

                                                                                                                                         (!+?)2

                                                                                                                                     Kagyló Könyvek,

                                                                                                                                     Kalligram Kiadó

     Felkiáltójel plusz kérdőjel a négyzeten. És mindez egy fehér mezőben, egy üres lap közepén.

     Mi ez? Egy matematikai képlet, konceptuális nyomat, egy szellemszobor kódja, egy virtuális költemény, egy tipográfiai kompozíció vagy mégis inkább egy esemény-partitúra?

Háborús képek - Halbauer Ede xeroxai

HÁBORÚS KÉPEK

Halbauer Ede xeroxai

Barna Róbert

A háború folytatódik. (Ha ez a pillanat most szünetnek tűnik is.) De szünet van-e? Ez-e a szünet? Ez a fuldoklás? Egyre több halottunk van, egyre kevesebb időnk számba venni, hogy mi történik, mi történik itt velünk. Különben is az ember felejteni akar. (Legalább ezekben a lélegzetvételnyi szünetekben.)  Nem akar látni. (És hallani sem akar semmiről.)

Egy Lóhátshow - Forgács Péter kiállítása

Egy Lóhátshow

Forgács Péter  A Látogatás – The Visit 2ooo. Január 7- február 26  (56 Galéria)

Háború van. A látvány zsoldosai egyre hevesebben ostromolják a belátás utolsó bástyáit. Néhány eszeveszett azt kiáltozza, hogy a szépség a faló, melyben megbújva ott van a becsempészett rettenet, hogy hamarosan megvakulunk. Hacsak már most nem vagyunk vakok.

Egy közös mandala (Földnapéjegyenlőség) - Kelényi Béla és Kecskés Péter kiállítása

EGY KÖZÖS MANDALA

( FÖLDNAPÉJEGYENLŐSÉG)

2000. MÁRCUS 20-TÓL ÁPRILIS 19-IG

Ritka együttműködés példája ez a kiállítás. Példa egy társat  kereső, egymást kiegészíteni vágyó kapcsolat teremtésére. Mondjuk így: két nemzedék kéznyújtása egymásnak. Tehát lehetőség a találkozásra, és nemcsak egymással, a közönséggel, hanem a helyszínnel is.

Az elmentett kép - Kiss Mihály "mostani képek" című kiállítása a Nádor Galériában

Az elmentett kép

(Mennyire lehet mentesíteni a képet a Pillanatnyiságtól)

Kiss Mihály  „mostani képek” című  kiállítása  a Nádor Galériában

Sorozat-évek, sorozat-kiállítások. A sorozatszerűség az évezred végén természetes gondolkozási forma.  Az egymást ismétlő alakzatok variációi, a másolatok, a gesztus-szériák eluralkodása nem tűnik különlegesnek. Kiss Mihály munkái nem kerülik meg a tendenciát. Képei ugyancsak képváltozatok, melyek nüansznyi eltérésekkel ismétlődnek újra és újra. Ráadásul képein a gesztusok sokszor egymást tükrözik. A szimmetria itt nem a rend megtestesítője, hanem a jel oly módon való tükrözése, hogy a megjelenő jelek egyike kitörölje a másikat. A széria, az egyedit,  sorozatot a sorozat.

A Láthatatlantól az átfestett képekig - Kelényi Béla művei

A Láthatatlantól az átfestett képekig

Kelényi Béla művei

Barna Róbert

Bizonyos mértéken túl a maszk lehántása istenkísértés. Kelényinél az arc halandó téregeinek lebontása folyik. Maszképítés, odáig, ahol az utolsó, a halotti maszk eltávolításával az egyediség utolsó takarásából felszabadult arc helyén megjelenik az „Egyetemes Arc”.

Kelényi „Szellemfényképész”, aki a szenvedő arc lenyomatai mögött létező, letörhetetlen képekig hatol. A negatív képsíkba forgatott képernyőn a sötétségtől visszahódított röntgenkép világít. Ebben az átszellemítésben a tárgylemezen az őskép metszete, egy még-nem-evilági képmás jelenik meg. Túlvilági ikon.