Meditációs (Éden) – Szántó Éva
Miféle táj ez? Bárányfelhőkkel és
kövekkel? Születés előtti. Valaki a nem-nélküliségben, a reinkarnáció
valahányadik ismétlésében, az újrakezdés előtti meditációba merülve. Valaki,
egy csíra, még a létburokban, a jövő után és a múlt idő előtt, az öröklétben.
Ki lehet ez? Kavics-kerekre csiszolt fejforma,
csíratest, kőhalmok között.
Mágikus rítus. Kövek
balzsamozása élők és halottak között fennálló kapcsolat jelzése. Veszélyes
hágókon, átkelőhelyeken keresztül ilyen „kavics-ösvény” vezet át. Magas fennsíkon,
homoksivatagon keresztül a belépés pillanatában, az alászállás előtt, a
visszatérés után, ismételt időben vagyunk.
A meditációs figurákból a
születés előtti bizalom sugárzik, a Léttel
szembeni derű.
Ez a helyszín, ez az idő a
tanítás előtti tudásban van. Minden kép a születés előtti világosságot
sugallja. Minden ott áll a lehetséges, a megvalósulás előtt.
Minden rajz sajátja egyfajta
sugárzás, a teremtő energia jelenléte.
Minden sugárzó és semleges.
Minden a létezés és nem-lét felezőpontján, félúton lebeg.
Ez még nem, vagy már nem
kommunikáció. Ez a lehetetlen egyensúlya átlépés előtt, visszaút után.
Ez kegyelmi állapot.
Éden.
Barna
Róbert
