Beszélgetés Román Katalinnal Ország Liliről

                        Barna Róbert beszélgetése Román Katalinnal, Ország Liliről

R. K.:… amikor kiderült, elég hosszú idő után, hogy annak a Román Györgynek vagyok a lánya, akit ő is ismer és szeret, akkor átalakult ez a barátság, mert apámat nagyon szerette, és istenien megértették egymást. Mert az apám süket volt, szájról olvasott. A Lilinek viszont valamelyik mestere süket volt szintén, úgyhogy volt hozzá türelme, hogy szépen, mimikával beszélgessen vele, és ők ketten nagyon szerették egymást. Köztem, meg a Lili között egészen más kapcsolat volt, szóval egy ilyen… hát hülye szó, hogy anyai, nagyon hülye szó, de hát mi tényleg, mint anya a hülye gyerekével.

Beszélgetés Szilágyi Dezsővel Ország Liliről

                         Barna Róbert beszélgetése Szilágyi Dezsővel, Ország Liliről

B. R: … szóval, egybehangzóan azt mondta mindenki, hogy két szakaszra bontható Ország Lili Bábszínházban töltött időszaka. Az első szakaszban talán csak díszletfestő volt. Aztán elment. Mert volt egy igazgató-váltás. Amikor Maga került ide vezetőnek, akkor került ő vissza.

Sz. D.: Kissé később, igen. Nem rögtön, hanem egy bizonyos idő után. Hát akkor is elsősorban festőnek jött vissza, mert azt vállalta föl, hogy díszletet fest, illetve kivitelez, és egyben vezeti a festőműtermet. Akkor még nagyon egyszerű körülmények között éltünk, nagyon szűk körülmények között.

Beszélgetés Bródy Verával Ország Liliről

                                        Barna Róbert Beszélgetése Bródy Verával

B. R.: Én úgy tudom, hogy 53 körül került ide Ország Lili, a Bábszínházba.

B. V.: Hát, nem, mert szerintem ugyanakkor került ide, vagy csak hónapokkal később, nem tudom, 53, az nekem olyan messzinek tűnik. Én 50-ben kerültem ide, nekem úgy tűnik, hogy legkésőbb 51-ben itt volt. Ő rögtön, a főiskola elvégzése után jött ide, a Bod Laci hozta ide, egyébként.

Beszélgetés Pap Oszkárral, Ország Liliről

                            Barna Róbert beszélgetése Pap Oszkárral, Ország Liliről

B. R.: Na jó, hát akkor fel fogom tenni a kérdéseket és ide teszem hozzád a mikrofont. S Nagy Katalinnál hallottam, hogy 59 és 63 között járt egy körbe az Ország Lili, ami talán nálad volt, vagy ti szerveztétek? Az S. Nagy Katalin azt mondta, hogy ez egy ilyen misztikus kör volt.

P.O.: Hát az Ország Lilivel való ismeretség, az jóval korábban kezdődött, együtt jártunk főiskolára, egy évfolyamba. És aztán, ötöd éves korunkban egy osztályba is, mert az évfolyamban több tanár volt, de ötöd éves korunkban Szőnyinél egy osztályba voltunk és elég jó barátságba, nem túl közeli, szóval nem azonos körben mozogtunk, de elég jó barátságban is voltunk.

Az utolsó ötéves terv - Interjú Najmányi Lászlóval a Spionsról

Najmányi László a Spionsról

AZ UTOLSÓ ÖTÉVES TERV

      SPIONS

  

        (Najmányi László, író, képzőművész, díszlettervező, film- és színházi rendező. A magyar rocktörténet legendás punk-együttesének, a később Párizsban is működő Spions-nak egyik alapító tagja.)

-          JÓL TUDOM, HOGY A SPIONS VOLT AZ ELSŐ PUNKZENEKAR MAGYARORSZÁGON?

-          Igen. És egész Kelet-Közép-Európában, de a Szovjetuniót is ideértjük. Rajtunk kívül csak Nina Hagen az egyetlen kivétel, de ő szóló-énekesként indult, és mindenkit leelőzve hamarosan a nemzetközi élvonal sztárja lett.

Kanzix Riport Pusztai Nyuszival

Kanzix Riport Pusztai Nyuszival 

     Göteborghoz vagy Amszterdamhoz hozzátartozott, hogy megnézzem, milyen egy bordélyház. Érdekelt, hogy ezek a kirakat-kurvák vagy strich-kurvák hogy festenek. Mivel elfogadható összegen belül voltak, befizettem magamat. Kíváncsi voltam. Nem a szexuális inger vitt oda, hanem inkább az „utazás”. Voltam Amszterdamban. Megnéztem a Grachtokat, a Van Gogh-múzeumot, elmentem egy kurvához, komplexszé tettem az élményt. Amikor a barátommal Párizsban voltunk, Párizshoz valahogy hozzátartozott a kurvázás. Calvadost ittunk, én Gitanes-t szívtam, kimentünk a Saint Denis és a Blonbel környékére és fölszedtünk egy kurvát. De a dolog lényege Párizs volt, és nem a kurva.

Időutazás és vakablak - Interjú-töredék Erdély Miklóssal és megjegyzések

Időutazás és vakablak

Interjú-töredék Erdély Miklóssal és megjegyzések

     Az első dátum: 1976 tavasza.

     A MOZGÓ VILÁG megbízásából interjú-sorozatba kezdek.

     Második dátum: 1976 nyara.

     Interjú Erdély Miklóssal.

     A harmadik dátum: 1976 ősze.

     A MOZGÓ VILÁG szerkesztőségi cikkel indítja útjára az interjú-sorozatot.

Interjú Najmányi Lászlóval

       INTERJÚ Najmányi Lászlóval

       Készítette: Barna Róbert

       Az interjút válaszváltozatokkal és előszóval Najmányi László látta el

     (Najmányi László éppúgy felismeri és az eredetivel az előszóban elhangzottak írásba áttett változatát, mint az e változat utólagos korrekciójával és kiegészítésével készített szöveget.)

     A magnószalag a hangokat rögzítette. Nem tudja visszaadni a képet: a környezetet, a riport-alany személyiségének képi varázsát, magyarázó és kiegészítő gesztusait, a közelben és távolban hangtalanul történteket stb..

     A magnószalagon rögzített szöveg leírásakor elvesznek a hang vonzó jellegzetességei: hangsúlyok, hangtónusok, befejezetlen szavak, artikulálatlan kiáltások, zörejek, szünetek stb.

     És nem marad más, mint szavak laza, hiányos, összekuszált, banális rendszere. Mindez kinyomtatva! Mint egy rakás katona.

Interjú Hajas Tiborral

INTERJÚ HAJAS TIBORRAL

(Az itt közölt írásbeli változat Hajas Tibor munkája)

     Az alábbi interjú valóságosan megtörtént. Utólagos manipuláció során vált – a műfajt is magában foglaló – a lehetséges javaslattal s a jövőben színészekkel, vagy amatőrökkel egyaránt előadható hangjátékká.

     A kijelentések érvénye annyit módosulhat ezáltal, mint egy interjú megtörténte és – mondjuk – egy folyóiratban megfésült, terjedelmi okoknál fogva enyhén rövidített változat megjelenése közötti időtávolság. A kettő között az a különbség, hogy az interpretáció zavarrétegei az utóbbinál kevésbé érvényesülnek.

Beszélgetés Kelényi Bélával

Barna Róbert beszélgetése Kelényi Bélával

MÁS

B: Kezdjük talán az 1985-ös év igazi áttörést jelentő kiállításaival, kiemelve a jelentős drámai jelenléttel jelentkező „Bilaterális Önképzőt”. A megnyitón létrejött helyzetet, akciót Deperformance-nak, vagy éppen hogy ellen-jelenlétnek nevezed. Miért, és mit jelent ez?

K: Deperformance a jelenlét kényszerének lefokozása, tulajdonképpen az előadás elkülönítése, nem megtétele. Például a kiállítás melletti szobából próbálom magam az environmentbe „koncentrálni”, vagy a megnyitás előtt körbejárom a saját testem leképezését, mintegy a „pozitívumommal” hívom létre a negatívumomat.

Adószerszám - beszélgetés Ungváry Rudolffal

Ásószerszám

BESZÉLGETÉS UNGVÁRY RUDOLFFAL

    1991-ben jelent meg első köteted tizenhét – 1959 és 1980 között írt – rövidprózai szöveg. Ha az első kérdés az volt, miért nem előbb, akkor elolvasva őket az lett, miért 80-as keltezésű az utolsó írás?

Ne így, ne ilyen közvetlenül! Kiábrándító lesz amúgy is, amit mondani tudok… hadd ne kezdjem azzal, hogy miért nem jelentem meg előbb?

    A címe: „A gépfegyver szálkeresztje”. Ki van ebben a szálkeresztben?

Éber álmaimban az ötvenes évek elejétől fontos szerepet játszott a képsor: a Hősök terén, az egykori Sztálin-szoborral szemben, a hatemeletes szakszervezeti székház lapos tetején elrejtőzve, sorozatvetővel célbaveszem a május 1-jei dísztribün vendégeit. Azokat, akiknek gondolkodása szerint csak egyetlen igazság létezik. És eszméletlen, orgiasztikus gyönyörűséget okoz a képzelgés, amint a távcsöves szálkereszttel célbavéve véresen fröccsenve szétloccsantom az agyukat.

„… úgy komponálni, ahogy Cézanne festett…” - Szántó Éva és Barna Róbert beszélgetése Ligeti Györggyel

„… úgy komponálni, ahogy Cézanne festett…”

(Nagy Pál bevezetőjével) Szántó Éva és Barna Róbert beszélgetése Ligeti Györggyel

Nagy P: Szombathelyen vagyunk a Nemzetközi Bartók Fesztivál keretében, ahol Ligeti Györggyel készítünk interjút. Ennek az interjúnak többek között az a pikantériája, hogy Ligeti György is és azok is, akik ezt az interjút most fölveszik, vagy kezdeményezték, 1956-ban hagyták el az országot, és most, 1990 nyarán újra együtt ülnek itt, Szombathelyen.

Írásbeli beszélgetés Ladik Katalinnal

Írásbeli beszélgetés

Ladik Katalinnal, 1991 áprilisában

    Rémlik az akció a múltból. Ladik Katalin leúsztatta Magyarországot a Dunán. Később kiderült, hogy nem Magyarország úszott le (el). Hogy is volt ez? Mi volt ez az akció?

Három akcióm volt a Duna partján, nem tudom, melyikre gondolsz. Röviden elmondom őket sorjában:

    Az első happening 1968. május elsején volt Szentendre közelében. A Duna-parton zajlott le, rajtam kívül Szentjóby Tamás, Erdély Miklós, Szalay Györgyi, Dárday István, Dúl Antal, Urbán Miklós és Roger Benichou voltak a résztvevők. A happening címe UFO (találka) volt. A happening részletes leírását a Jelenlét (Szógettó) 1989/ 1-2. száma közli Szentjóby tollából. Én is ezt a dokumentumot használom fel az esemény felidézésekor. Tehát én akkor nem úsztattam le Magyarországot a Dunán, a hideg vízben Erdély Miklós mosta a lábát és korbácsolta véresre a saját hátát, de Szalay volt az, aki vörösre festett halakat dobott a vízbe. Én a csillámló Duna vizére emlékszem, és a közelben földöntúlinak ható, ezüstbe csomagolt, egyiptomi múmiához hasonló, szikrázó, fekvő szoborra emlékszem, amelyet minden utasítás nélkül ösztönösen kicsomagoltam. A kibontott csomagban Szentjóby fuldokolt. Hunyorogtunk mind a ketten az erős fényben, meg zavarunkban, mert akkor láttuk egymást először, ezért volt Találka a happening alcíme.

„Tudta, hogy ha lekever egy fülest, akkor elalszik az az ember…” - beszélgetés Kukorelly Endrével

„Tudta, hogy ha lekever egy fülest, akkor elalszik az az ember…”

  BESZÉLGETÉS KUKORELLY ENDRÉVEL

    Egy szöveg részletével kezdenék: „Miközben elrágtam egy perecet. Egy alacsonyabb férfi ült előttem. Néztem az előadást. Néztem a törpét is, próbálkozott, hogy kilásson. Maga alá tette a kabátját. Elrágtam a perecet és már vége is lett az előadásnak.” Érintve érzem magamat. Úgy éreztem, mintha én ültem volna ott előtted. Ki ez a törpe? Mi ez a viszonylat ott abban a moziban?

Senki és semmi. Azt lehet mondani, hogy szinte semmi sem valódi azokból a dolgokból, amiket leírok. Legalábbis olyan módon nem, hogy valami történik és az lesz megzenésítve. Nem emlékszem rá, hogy egyetlen olyan írásom lenne (lehet, hogy egy-kettő van azért), ami konkrét élményen alapul. Mind csupa kitalálás. Élvezettel találok ki a valóságból.

"A lázadás öröméért" - beszélgetés Fenyvesi Ottóval

„A lázadás öröméért”

BESZÉLGETÉS FENYVESI OTTÓVAL

    Előző kötetedet így dedikáltad: Elmenni és megérkezni”. A második köteted záróversében (A tenger óraszerkezete) ezt írod: „partraszálltam…”

Úgy adódott, hogy az „elmenni és megérkezni” központi témája lett életemnek, ezáltal némileg költészetemnek is. A hazátlanság állapota régóta kísért. Ebből kifolyólag vagy ettől függetlenül nem vagyok földhözragadt ember. Az élet nagy jövés-menés, örökös vándorlás, ide-oda szaladgálás, de ha ez az egész rohangálás párosul még a hazátlanság érzésével, állapotával is, akkor mindjárt más dimenziók is kínálkoznak.

A versírás mint kóklerség és öngyilkos játék - beszélgetés Fabó Kingával

A versírás mint kóklerség és öngyilkos játék

BESZÉLGETÉS FABÓ KINGÁVAL

Még mielőtt bármit kérdeznél, hadd mondjak annyit, milyen furcsa, kettős helyzetbe kerültem ezzel a beszélgetéssel, mert bár az írással kapcsolatos elképzeléseimet régóta szeretném elmondani, és szeretnék a kérdéseidre érdemben válaszolni, mégis úgy érzem, hogy ez most nagyon nehezen fog menni. Mostanában, már elég régóta egyáltalán nem tudom magam költőként átélni. Egy ideje egészen más kategóriákban gondolkodom és élek. Egészen más dolgok fontosak a számomra; önmagam és írásaim kevésbé.