Nincs is más csak mesterséges látás,
a tekintet szakadatlan kétségbevonása
A nézőgépek egymásnak sokszorosítják
a felvett képet
a
meg nem valósulók
A meg nem valósulók feltorlódnak az időben
az egymást kioltó nézetek
közt feltűnik ő
a feltűnő
A múlt nyelvét használom
A múlt nyelvét használom
egy kieszelt időben
Ez a szöveg egy távolba szállító gép
az elkerülhetetlen végesség felől
Szinte mozdulatlanul
repül
a múltat
a múltat újra
megnyitották
kifarcsarható lett belőle
valami üzenet
a faggatók
áhítat tárgyát
csókolgatják
a
szakadatlanul születő
meg
rácsodálkozik
Állok
tükörben
Állok tükörben
Nem látszom
akkorának,
mint
a múltkor
Belül nagyobb
voltam.
csak nézek
csak nézek bele a sötétbe
Nincs mivel kitölteni
eltelt egy perc
A nem történés láthatóvá
teszi az időt a maga meztelenségében
elmúlik és felsejlik
belégzés és
kilégzés
a mellkas
emelkedése és süllyedése
a
visszafordíthatatlantól való rettegés
ez most
Egy percnyi haladék
aztán újra hajtom , pazarlom mindazt, ami még hátra van.
Dallamalakzatok
Dallamalakzatok
Harmónia
menet
Nincs
hagyományos hangzás
Az
illúzió hangszere
hallgatja
önmagát
egy
nem birtokolt nő
Egy nem birtokolt nő
az ismeretlenségben ül
Érinteni szeretnéd a megfoghatatlant,
Csupa
egymásnélküliség
Így hervadsz el te is,
beteljesületlenül.
egy sehol sincs országban
Egy sehol sincs országban
minden írott anyag maradandó
Egy gyermek, aki soha nem született meg
a szellem világában
kísértetek bolyonganak,
akik nem éltek soha. egy nő, aki csak hallucináció
egy kitalált alak
egy árnyékkal társalog
egy soha meg nem történt
esetet ad elő
arra gondol, hogy
hátrahagy majd valamit
Egyetlennek lenni
Egyetlennek lenni
beteljesületlenül
Óh, a tárgytalan boldogság,
a nem birtokolt önmagában nyugvó szépség,
az összes
lehetőség egyszerre
Az egyedül lehetséges Nő
kiszorítja a végzetet
érzem
Érzem, ahogy belém hatol, aztán elhagy engem
Egyik testből a másikba vándorol
Én csak egy feladvány vagyok, amit feltesz magának
Keresem a beszélőt
honnan is hallatszik ez ?
Hallgatom
Hallgatom azt, ami átjön rajtam
Beszélj csak! - mondom magamnak
De nem vagyok azonos
azzal, amit mondok,
és azzal sem, akinek
mondja
ez a valaki csak odaadja magát egy hangnak
képzeletgyár
Képzeletgyár
Szakértők legyártják
a letölthető szabadságot
Engem is függővé tesz
a giccs édessége
Még
pulzál valami
Még pulzál valami
Nevezzük énnek
Pedig ez nem más, mint önmaga visszavonása
Innen már jól látszik az a hely
ahol a bizonytalanság anyaga készül
Ilyen hát a lehetséges műhelye?
Valaki a lehetőségekről ábrándozik
De akkor ez minek az előérzete?
nincs
okulás
nincs okulás, csak
tévedés
szépen leomlik minden
lebontja önmagát.
elfáradtam a
hallgatásban
Nem vagyok már
idevaló. Vegyél ki.
Szóba
elegyedünk
Szóba elegyedünk
Beszédalakzatok
Te és én keveredik
Érteni vélnek engem
Pedig ezek a mondatok csak
egymást értik
Nem lepne meg, ha ez a mondat, kihátrálna
a mondanivaló alól
Vonzza
a tekintetem x
Vonzza a tekintetem a
Nélkülem-idő
A még meg nem született gondolat már
fúrja előre magát
