A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fosztóKépző - regény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fosztóKépző - regény. Összes bejegyzés megjelenítése

fosztóKépző

A könyv elérhető a bookline.hu-n:

Részlet Imreh István filmjéből Barna Róbertről, aki a fosztóKépző című regényének keletkezésérő beszél

Interjú Barna Róberttel a fosztóKépző című regényéről

Marló: Azt sugallja a fosztóKépző cím, hogy lehet egyszerre veszíteni és nyerni. Hogy lehet? Vagy valami másról van szó?

Barna Róbert: Az élet is ilyen. Gazdagodik és pusztul, lebomlik és épül egyszerre.  A könyvem címéül azért választottam ezt a kifejezést, mert jól jellemzi ezt a kettőséget. És ezért is választottam egy olyan figurát, aki bolondnak látszik, de egyáltalán nem biztos, hogy az is. Egy biztos, ő olyan személyiség, aki szembe megy az általánosan elfogadott életfelfogással, aki lebontja az ismert szabályokat, és ezzel – mintegy önkénytelen – új nézőpontot hoz létre.

a halottakról 2 - a Lettrében megjelent részlet a fosztóKépzőből

a halottakról 2

(a halottak száma megnő az utóbbi időben az élők aránya kisebb lesz a halottakhoz képest) én jól vagyok amúgy én még mindig az élők oldalán állok ezen az oldalon megtalálhatják majd, hogy miket kiabálok át a túloldalra írom majd azt amit nem is én hanem a házmester kiabál na az tényleg nem fér ide nem is írhatnék olyanokat mond ugye úgy anyázik az ember ilyenkor fél, hogy elhagyja a türelme véges ugye ezt mondja a Király Editke is, hogy a fiát én viszem a rosszba az a jó, hogy a Király később kimegy (Amerikában minden másképp van mondjuk úgy, hogy fordítva élnek az emberek fejjel lefelé másképp néz ki az ember akkor is ha halott pláne ha nem ezen az oldalon van) egy megállapításom az utóbbi időben úgy érzem tényleg, hogy egyre több a halott körülöttem legalább is nekem úgy tűnik sőt az is furcsa, hogy sokan simán átmennek a túloldalra Ha meglátnak ugye én is átmegyek ezen gondolkozom a legtöbbet ugye hátha nincs is
túloldal

a Világh végéről - a Literában megjelent részlet a fosztóKépzőből

a Világh végéről
      sokan írnak már de senki se tudja pontosan, hogy mi lesz ha nem lesz már meg a Világh mert erre nincs tapasztalat amúgy (a legtöbbször nem az történik amire gondolunk)mindenfélét ugye azt is, hogy mindjárt jobban lesz ugye én is ezt mondom neki amikor kettesben vagyunk mármint a kettes belben már (igenis látom, hogy mindjárt vége a Világhnak) nem mondják meg persze nem is hiszi el senki ugye még nekem is furcsa, hogy ezt gondolom amúgy az ember bízik bizakodik miután látja, hogy ő sem akar meghalni megértem ugye, hogy nem tudja mi lesz utána meg aztán, hogy közben is, hogy mi van az nagy csönd egy hang se ki se be nem jön neki a levegő is bent tartva ül ott az ember fél felnézni persze túlhall a falon sőt azt is hallja amit a folyosón mondanak
      

Kornis Mihály: Bevezető a fosztóKépzőhöz

Nekem ezek a szövegek nagyon tetszenek. Nem is merem igazából az egészet elolvasni, mert túlságosan hat rám. Nem a mûvészete érint meg, kit érdekel a mûvészete, nem is a forradalmi nyelvtana, ki nem szarja le a forradalmi nyelvtant, és még sok mindent mondhatnék e szöveg kiküzdött erényeivel kapcsolatban, hanem a lelke. A text lelke.