Világhbajnok - a fosztóKépző átírt változata

Világhbajnok

amikor ezt elkezdem írni

már biztos vagyok benne, hogy ez most már így lesz     ezután is így marad      a végtelenségig megleszünk    ahogy ez meg van írva     meglehet, hogy többször is rosszul vagyok     sőt lefogyok     lefogy pénzem     a telefonról lekapcsolnak     de kapcsolok és veszek másikat    sok zöldséget eszek és tornázom is     és érzem, hogy megint a súlyomnál vagyok „mint”(Reagan)    erősnek érzem magam     érzem az erőt     a vágyat, hogy nekilássak     pláne ha az is eszembe jut, hogy mennyire várják ezt a könyvet     vagyis azt, hogy valaki megírja, hogy segítsen    nekik én azt üzenem innen, hogy ez a könyv a segítségükre lesz     persze olyan is kézbe veszi majd aki nem ért belőle semmit     ne hagyjon ki     és olvassa újra meg újra     ismételni kell     amúgy már itt ismételjük el egy párszor, hogy jól vagyok     jól van     ez most már így lesz    így leszünk     ezután is így marad    

így van ez már azelőtt is, hogy megszületek    sőt azelőtt, hogy megszületik a gondolat, hogy legyek     zümmögjenek      dúdolják ezt most velem     látom az anyámat     az apám alatt     látom a születést     és a halált már nem fogadom el soha     ezt mondják ki önök is     mielőtt még tovább olvasnának     dalolják el, hogy nem nem soha     és ismételjék meg egy párszor, hogy érezzék a nyelvükkel     érezzenek rá a melódiára     mert itt nem elég az olvasás    itt énekelni kell     és ringatózni is jó      mert így lehet ráhangolódni erre a szövegre     hangolni kell     én is hangolok ilyenkor    néha kint vagyok az utcán     vagy épp a folyosón     mert kizavarnak    ez engem nem zavar     az se, hogy bezárnak emiatt     kizárt, hogy ez véletlen    amúgy az se az, hogy kiengednek     mindig is tudom, hogy mondanom kell     és mondom is     és élvezem ahogy fel s alá járok    és dúdolom     du du du    vagyis,hogy felveszem a ritmust    mert nagyon fontos, hogy egy szövegnek ritmusa legyen     szóval, hogy mások is hangolni tudjanak vele     valami új kezdődik     ezt én már a kezdetekkor  tudom     ezért is írom úgy ezt, hogy fenntartsa     sőt megemelje a hangulatot    fontosnak tartom elmondani, hogy hallok olyanról is aki ilyet olvas és megemelkedik egy fél métert     és ott lebeg a lelke    és ő meg ott lelkendezik     magában az olvasásban van az erő     elönti majd a meleg is     azt aki ebbe belekezd     érezni fogja az energiát     amit átadok       mert az energia hővé lesz     majd a saját bőrén is érzi, hogy milyen erős ez a szöveg     viszi magával az embert     felfűti az olvasás alatt     nekem is melegem van írás közben     én ilyen forróra fűtöm fel magam     az íráson át     hiszen az írás nem más mint

energia átvitel    

                         és én most átviszem az akaratom     erre a szövegre csak azt mondhatom, hogy ez egy energiahordozó anyag     amit  az ember magához vesz     miközben olvas     és egyszer csak azt érzi, hogy olyan sok energiája van, hogy alig tud leállni     nem is szabad abbahagyni az olvasást    csak kis adagokban olvassuk eleinte      de akkor folyamatosan     és kezdjük el halkan     aztán lassan erősíteni lehet    ilyenkor azt mondja magának az ember, hogy kapcsolódj rá     pörögj fel     emelkedj meg     ezt mondom én magamnak    és ettől melegem lesz     ilyenkor     hűtöm is magam, hogy nehogy túlmelegedjek     a csap alá állok és folyatom a vizet     a fejemre csorgatom     a csapból jön is      a hideg miatt csikorgatom     a fogam is belefájdul     a fejem néha tompa lesz      a melegtől így szabadulok meg    amúgy meg kell mondanom, hogy ez csak amolyan

felvezető szöveg

és csak ezek után      úgymond hideg fejjel mondom el azt amit tudok     amit megélek     az bizony mindenkivel megeshet     szerintem másnak is tanulságos lehet     tehát jól teszi az olvasó ha hűti magát     és figyeli magát      az olvasást én azért szeretem mert közben az ember leállhat     megnézheti magát     megnézheti azt, hogy hol tart?     én többször is megnézem magam        egy tükörben figyelem, hogy hogyan hat rám     az amit olvasok     írok is magamra egy-két szót     ami fontos lehet, hogy mindenki lássa     azt amit gondolok     és, hogy én is lássam     ehhez kell egy kis tükör      ilyenkor az a jó ha szemben van     velem többen is humorizálnak     úgymond, hogy ők ezt másképp csinálnák       hát csinálják     én így csinálom     és csak azt javasolhatom, hogy próbálják ki     majd érzékelni fogják, hogy milyen jótékony hatással van a lelkükre     ha látják azt amit olvasnak   

lassan kezdjék

                        aztán lassanként gyorsítsanak fel      vagyis vegyék fel a ritmust       és közben persze figyeljék a szívüket     a lélegzetüket ne tartsák vissza       magukat én arra biztatom, hogy olvassanak lazán     elengedve a képzeletüket használják      az eszüket is megdolgoztatom     majd azok lesznek előnyben akik még ringatóznak is     olvasás közben az se rossz ha felállunk     kezünkben a könyvvel hajlongunk     esetleg egyik kezünkkel mutogathatunk is     úgymond vezénylünk    hiszen ez felpezsdíti majd a vérkeringésünket        felgyorsíthatja ha már itt megértik, hogy ez egy hosszú mondat lesz     egy olyan ami nem szakadhat meg     mert megfogadom, hogy nem hagyom abba     ezt a szöveget nem magamért írom      a Világhért teszem     a családomért     és persze az emberekért     azért, hogy segítsek     szóval, hogy mutassam az utat     akkor is mutatnám ha nem tudnám, hogy merre kell menni     mert akkor is segítenünk kell     ha nem tudunk semmit se tenni     mert ez egy harc     mindenkiért folyik     az orrom    a szemem is nedves lesz     de nem törődöm vele     és azzal se, hogy kevés amit eddig elérek    az egy papír zsebkendő elég nekem    és kifordítom a sarkából    azt a régi jó Világhot juttatja eszembe     s azt, ahogy érte harcolok     én már akkor is  tudom, hogy ez bizony nem könnyű menet     készen vagyok     a vereségekre is számítok    de nem osztok     szorzok     és megsokszorozódik az erőm     és folytatom a harcot érte     és mindnyájunkért olvassák el ezt a mondatot     én önökért hagyom, hogy kijöjjön belőlem      ez a mondat a zsarnokság ellen van     aki ezt nem érti      azt bizony meglepetést érheti     ahogy engem is meglepetés ér     amikor bemegyek a kórházba a barátnőmhöz     annak idején     és senkit se találok     az ágyában senki se fekszik     ezt muszáj elmesélnem     önöknek is  tanulságos lesz     ami  velem történik     mindennapos  eset     akárkivel megtörténhet, hogy bemegy a kórházba     és nem találja azt akit szeret    mert elviszik     vagyis eltüntetik    pont úgy ahogy az én barátnőmet    előző nap is meglepem     egy kis süteménnyel jövök be hozzá    és ő egy szót se szól arról, hogy valami baja van     sőt egészen jól van      és épp arra gondolok, hogy fölöslegesen van bent

a kórházban

mindenki megrémül      amikor megjelenek      csak néznek      rám jön a félelem      amikor azt látom, hogy üres az ágya      leszedve a lepedő     összehajtva     minden jel arra mutat, hogy nincs ott    én először azt gondolom, hogy átteszik máshova     vagy éppen orvosnál van     valami vizsgálat miatt nincs       itt én meg is nyugodhatnék       de akárhova nézek     nem látok mást mint azt, hogy néznek      rám merednek azok a szomorú tekintetek       persze, hogy megdöbbent az is amikor egy kéz legyintését is látom      ahogy

leng

          az egyik beteg feje a szomszéd ágyon     legyintenek is amikor megjövök      rögtön rákezdik     úgymond nyugtatgatnak      szóval ilyeneket mondanak, hogy így van       ez szomorú       de hát nincs mit tenni     és azzal vigasztalnak, hogy ez így természetes, hogy a Világhnak egyszer csak vége van     mert, hogy így hívják a barátnőmet, hogy Világh Mása      úgymond lekerül az alagsorba     a halottakat ott gyűjtik     össze-vissza azt mondják, hogy hát igen     bizony      ez van és beindul a vigasztaló gép     egyre csak azt ismétli       nekem ugyanaz a lemez megy körbe-körbe, hogy jaj     meg, hogy ugyan már       más is jár így      és, hogy nem kell ezt úgy a szívemre venni       vagy vegyek be       valami orvosságot     kapok is később     a szomorúságomra ráfogják, hogy az már betegség is         lehet, hogy tévednek gondolom     bár megszédülök egy kicsit     megfognak     le is ültetnek       egy óra múlva már jobban is leszek     azt mondják, hogy elég sápadt vagyok és, hogy menjek levegőre          meg, hogy mozogjak     sokat jöjjek      menjek el az orvoshoz is mert ő nyilván jobban elmagyarázza nekem, hogy miért is lesz vége       a Világhnak is

jobb     

          így beszélnek      persze beszélhetnek nekem     mert én bizony nem fogadom el      a Világh végét már annyiszor megjósolják       és persze, hogy nem lesz igaza      egyik jósnak se hiszek        az orvosoknak meg aztán még kevésbé      mert egyszer már letagadják nekem, hogy a barátnőm megszökik  egy Palival        előlem persze, hogy nem tud eltűnni     mert utánamegyek       akkor is ha haragszik      ha úgymond elege van     belőlem nem csinálnak hülyét       már akkor se tudják elrejteni       a mosolyukat utálom     azt is, hogy a Világh egy időben nem akar       látni, hogy szeret akkor is ha egy időben túl sok vagyok     neki is jobb ha nem zaklatom tovább      továbbá azt mondják, hogy ennek a kapcsolatnak is vége      és jobb lesz ha belenyugszom     de én utánamegyek annak idején       és visszaszerzem a szeretetét     csak én érdemlem meg     nem az a

pali

         aki csak elrabolja     tőlem telhetően gyógyítom a lelkét     a testét is azért simogatom     mert beteg lesz       aki feladná ezek után    a lényeget úgy foglalhatnám össze, hogy ez lesz a második gondolatom, hogy megszökik     újra utánamegyek    én döntök így, hogy visszahozom     és nem hagyom magam egy hülye szöveggel leszerelni      leszerelem az ajtónkról a zárat    mert az  anyámék már többször is bezárnak      emiatt én állandóan éber vagyok     és egyre csak azon gondolkozom, hogy a Világhot előkerítem     bárhol is van        nyilván, hogy megszökik újra     és újra az jár a fejemben, hogy szeretnék, hogy azt higgyem, hogy olyan az ő sorsa     mint a többieké      ugye ott van a

Kalevi Sorsa

                       is       milyen érdekes, hogy fogalmam sincs, hogy mi van vele?     és azt se, hogy mi van az apámmal?      és mi van a Fekete nagyival?        mit csinálnak?      azok akik ezt intézik     nem ártatlanok    szerintem itt valamiféle összeesküvés-féle lehet     egy titkos akció     folyik itt ellenünk     a család meg a barátok ellen és azok ellen is akik engem szeretnek      körülvesznek         úgymond megfigyelnek      igen én erre is gondolok     persze, hogy azt is elképzelem, hogy valaki elrabolja     tőlem elszereti     esetleg elrejti     eltünteti     ugyanúgy mint a többieket a családból      na meg a barátaim közül is alig van már olyan aki kiállhatna ellenük     de ki ellen?     kérdezik      sokan nem is tudják, hogy azok is részesei egy ilyen összeesküvésnek     akik ezt nem is tudják     akik elfogadják egy az egyben azt, hogy az ember van aztán meg nincs     senki nem szól előre    pedig sejtik, hogy előbb-utóbb rossz vége lesz        egyeseknek természetes az, hogy félnek      mert félnek     mert erre megy ki a játék, hogy féljenek    és, hogy elfogadják azt, hogy félni kell attól, hogy egyszer csak nem lesznek     ott ahol majd keresik őket     nem találják     mert elviszik     vagy elmegy     magától azt várjuk mondják nekem az orvosok, hogy megnyugodjon       hisz más is megnyugszik egy idő után     belenyugodnak abba az emberek, hogy egyedül maradnak     kétségek mindig is vannak      de a legtöbben elhiszik azt amit az orvosok mondanak        miért is ne hinnék?    ha ilyen hiszékenyek az csak az ő bajuk        ám én akkor már nem először élem meg ezt     és rögtön tudom, hogy ez valami csalás     lehet, hogy egyesek itt összejátszanak     úgymond összenéznek mögöttem is     súgnak-búgnak     többen is összemosolyognak kiröhögnek     gondolom, hogy hülyének néznek     amúgy hülyeségeket is beszélnek       mert szerintük a fejemmel van a baj       az igaz, hogy dühöngök ha eszembe jut, hogy miket hazudnak     annak idején is azt mondják, hogy nyugodjak bele    a Világh már nem az enyém     már mást szeret      de én tudom, hogy ha nem szeretne     nem jönne vissza     mert visszajön a szökése után     kiderül, hogy nem is ő akar elhagyni      annak idején egy pali kényszeríti rá     vadásznak     főleg      

egy hatásvadász

                          pali zavarja meg a fejét     operálják        amúgy nekem is      az idegeimre megy     a butaságuk miatt járok én fel s alá     becsülnek régebben     másképpen néznek rám     azok után, hogy ideges leszek     igyekszem kijárni magamból az indulatot     most nem mesélek el mindent     csak annyit, hogy nem lehet véletlen, hogy ki kell járni egy sor iskolát     arra képeznek ki, hogy ott begyakorolják az emberekkel a hazugságokat     úgy találják ki, hogy azt könnyedén elhiggyék     az orvosok szövegét a betegek ismétlik      persze, hogy ettől a szövegtől betegek      később is egyre csak azt nyomják, hogy felejtsem el a Világhot      és máris könnyebb lesz     ha nem emlékezem     mert aki nem emlékezik annak nincs többé gondja     mivel az embernek ez a fő baja     a múlt    és minél gyorsabban felejtek     annál boldogabb vagyok     hisz az a régi jó Világh úgy se jön vissza     ábrándozással nem sokra jutok     de akkor én már visszafordulok      és arra figyelmeztetem magam, hogy vigyázzak    mert ezek becsapnak      önkéntelen is hazudnak nekem     csak azért, hogy segítsenek leszakadni     a Világhról sok mindent elképzelek       még azt is, hogy kitanítja a betegeket, hogy mit mondjanak      mit mondjak?     ezek meg azt hiszik, hogy elvehetik tőlem azt akit szeretek    hiszen a szeretteim már jobbára elveszik     az anyámat is hiába óvom attól, hogy elhagyja az apámat     elfelejtse azt, hogy mivel tartozik neki     amúgy nekem is tartozik pénzzel     és szeretettel figyelmeztetem arra, hogy visszajöhet az apám     nagyon csalódott lesz ha ott találja azt a palit akivel felejteni próbálja     az apámat nem lehet elfelejteni     azt, hogy itt nagyban is ez megy     ez a felejtés    szóval, hogy eltöröljék      a múltat is átalakítják     az ember meg persze, hogy fejébe veszi, hogy nem felejt     aztán eltűnnek dolgok a fejéből      kivesznek     az emlékek se maradnak meg      ugyanúgy él az anyám is egy másik palival     mint az apámmal annak idején       még egy sor dologra emlékszem      még arra is amire nem is emlékezhetek     az apám emlékére is megesküszöm, hogy én már akkor visszamegyek     gondolatban     a születésem előtti hétre is szívesen gondolok     arra is, hogy mit mond az apám      az anyámnak azt mondja, hogy ez a gyerek nagy lesz        és íme már elég nagy vagyok ahhoz, hogy ne hagyjam magam becsapni     tehát visszafordulok    és meglepem azokat akik az előbb még eltanácsolnak     amikor nem megyek el     hiába is mosolyognak     rajtam aztán nem fognak ki     mert én nem veszem be a mosolyukat     zavartnak látom némelyiket       meg is nézem alaposan     kikérdezem azt aki ott fekszik         naná, hogy nyugtalan is lesz     és azzal akar megnyugtatni, hogy ne törődjek vele      de az amit mond     olyan hamis     szóval én már akkor sem hiszem el, hogy vége van a Világhnak     szerintem     nincs vége semminek és senkinek     csak gondoljanak bele, hogy ezután is ugyanúgy járnak az emberek     álldogálnak a folyosón    néznek rám     és bólogatnak     vagy éppen csóválják a fejük     amikor azt mondom, hogy tovább már nincs pardon     én cselekedni fogok     és leveszem az órámat és rátaposok     mert időre van szükségem ahhoz, hogy megtaláljam a kedvesemet     visszahozom akárhova is viszik      az embereket csak becsapják azzal, hogy órát adnak nekik     eszükbe nem jutna, hogy megtapossák az órájukat     nézik     állandóan nézem én is      hallom, hogy tovább ketyeg     de a mutatók állnak     attól fogva nálam tíz óra van     a mesterem     ezt később igazolja is nekem     ő már régebben is mondja, hogy vegyek tőle egy órát     veszek már máskor is       de olyan jót mint amit megtaposok még sohasem     mert az ugyanúgy jár mint annak előtte     járok már

órásnál   

              de egyik se olyan mint ez a mester     igazán ért az órákhoz     tanácsokat is ad     akkor is amikor leviszem hozzá az órám     mert tovább jár ugye     hiába is taposok rá     szóval rááll ő is     percek alatt megegyezünk a mesteremmel     töltök egy kis italt     nem vet meg amikor azt mondom, hogy szeretném leállítni az időt     nem sajnálom a pénzt      nem kér     erre csak annyit mond, hogy ez az óra már nem eszi az időt      megállítja a lábam    ott és akkor      ez lesz az a perc amikor elkezdődik az egész      csak ennyi, hogy egyszerűen azt mondom, hogy most rajtam a sor     rajtam van az órám     tízet mutat     azóta tíz van nálam      bejön ez a módszer     másnál is alkalmazható     ezért is javaslom ezt önöknek, hogy ha jót akarnak    ha időre van szüksége valakinek      ne tegyen mást     csak állítsa le az órát     vagy állítsa a tízesre    állítom, hogy jó hatással lesz rá már az is     ha azt állítja, hogy ott van     és, hogy nem fél     én egész biztos vagyok abban, hogy nem félek    ettől a pillanattól kezdve     ha ránézek az órámra csak nevetek     amúgy nevet mindenki     akinek megmutatom     úgymond vidámak lesznek ettől     még a vidámság is átragad     mindenkire jó hatással lehet    

a mutató

                hiánya is     hat ránk        hátha még odateszem a fülekhez     a karórám hiába ketyeg     hiába is húznák fel    úgy mint az apámat     akit állítólag felhúznak     persze senki se tudja, hogy hol?    és mikor?     mivel még azt se tudják, hogy megtörténik-e egyáltalán?     ez az

akasztás

               nálunk nem téma     de hát ott van a levegőben      csak beleszagolok az apám ruhájába     és előjön bennem a kérdés, hogy ő hol van?    ebből a ruhából is sok mindenre következtetek      de hiába is kérdezem az anyámtól       sohasem beszél    az apámról azt mondja, hogy nyaral     szegény nyilván nem mondhatja el az igazságot      én hiába is erősködöm     ő csak annyit mond, hogy éppen most nincsen apám     mintha letagadható lenne      nem tagadom jólesik még most is arra gondolnom, hogy itt van a kezemen az óra      azóta is ketyeg      de az elmúlást többé nem mutathatja     az időt én nem hagyom, hogy csak úgy eljárjon     felettünk lakik egy pali aki fel-alá jár éjjelente     olyan mint aki menne     de ugyanott tart      szerintem innen is jön egy ötlet    lényege az, hogy fel s alá járjak néha       csak azért, hogy magammal is érzékeltessem, hogy az ember járhat úgy, hogy egyhelyben marad      egy kis időm arra is jut, hogy megtervezzem hol keresem a kedvesem     a múltkor az alagsorban találom       összeölelkezve azzal a palival     össze is verekszem     a kórházban több épület is van     olyan is lehet amit nem ismerek     és lehetnek átjárók                            hátsó lépcsők is     sőt alsóbb szintek    ahol még nem járok     ahova nem juthatok be     még gondolatban sem  ijedek meg     mert bejutok én már egy-két helyre     még olyanra is ami nem vezet sehova     nem fordulhatok segítségért     én már akkor is tudom, hogy vigyáznom kell     vagyis, hogy nem mondhatom el senkinek    csak magamnak mondom, hogy indulj el      keresd a kedvesedet a kórházban     mivel, hogy egyszer már átrakják     máshová is benézek     azokba a kórtermekbe is amik úgymond a másik épületben vannak     többen is azt mondják, hogy kereshetem     akárhol vagyok a legtöbben rázzák a fejük

ing    

         hogyha leviszik szegényt     az alagsorba is lemegyek     aztán vissza     és több helyen is szólok     sőt követelem, hogy adják vissza a hitemet     adják vissza azt régi jó Világhot     nagyon jól ismerem     ezt a kórházat ismerem mint a tenyerem     persze, hogy begyógyul később     az a vágás is eltűnik amit akkor ejtenek amikor lefejtik a kezem a kilincsről          lejön, hogy engem hülyének tartanak     tőlem állandóan azt kérdezik, hogy mit akarok?     és én hiába mondom, hogy a Világhot szeretném visszakapni     na kapok a fejemre     szerintem vérdíjat tűznek     ki gondolná, hogy vérzik a szívem     érte megyek  vissza     abba a szobába amiben régebben fekszik     ott több nő is megnéz engem     amikor megnézek több ágyat is szemügyre veszek     már amiatt is, hogy úgymond megmaradjon bennem     még ma is pontosan ugyanúgy néz ki mint annak idején     hagynak még nézelődni     és én megnézek azt akit tudok        persze, hogy hiába is nézegetem     keresve se találok hasonlóságot     nem látok én mást csak azt ahogy általában néznek rám     és vihognak     rajtam ugyan nem látszik, hogy fáj ha azt mondják, hogy nézd csak     megint itt van     a hősszerelmes     vagyok     a szemükben az ilyen nem lehet más mint egy hülye     hiszen fölöslegesen jár be azután is, hogy elviszik a kedvesét     a kedvesem sajnálják már akkor is    amikor még ott fekszik     eltakarják     a szemüket meresztik     és jelzik, hogy ismernek már     sőt a tenyerüket is összecsapják     ha rákérdezek a Világhra, hogy most hol van?     azt mondják, hogy kint van     a temetőben     keressem az égben    szerintem nincs semmi     amikor felnézek    jól látom, hogy az ég üres     ők meg jönnek ezzel az égbekiáltó hazugsággal     és persze szomorúan lógatják a fejük     az orruk is lóg     és csöpög belőlük valami     még az is lehet, hogy a jóság     mindig félelmetes ha az ember rájuk néz és úgy érzi, hogy ezeknek is vége lesz     úgymond a végén majd elváltoznak     vagyis eltűnnek     azok a vonások jönnek elő amiket én már nem szeretek     bejárni muszáj nekem     akkor  nem tehetek mást mint, hogy újra és újra bemegyek     mivel nem adhatom fel     a kedves keresését     más már feladná     de én tovább kísérletezem     a kórházban mindenhol körbenézek     ahova csak lehet benézek     és beszélek az emberekkel     közlöm, hogy én nem egyezek bele, hogy eltüntessék a Világhomat      meghamisítsák a nevét     a betegségét átírják halálosra     és persze, hogy azt se szeretném, hogy a végén majd engem is betegnek lássanak     hozzá tehetném azt is, hogy nem engedem, hogy a betegek csak úgy kikerülhessenek     a tudtom nélkül engednek ki     egyeseket áttesznek máshova     és nekem nem is szólnak     naná, hogy én sem szólok arról senkinek     és csak úgy jövök-megyek     vagyis úgy teszek mintha csak úgy mennék    és persze, hogy nagy csend van az ajtók mögött     mélyen hallgatnak      az emberek nem is tudják, hogy én még zenét is felteszek     egy-két számot      ami már régen is hat rám     amúgy a Világhra is     hat számot hallgatok meg     és éppen egy Világhra szóló zene szól     az egyik orvos azt mondja, hogy vegyem le a hangot     mert még a folyosón is hallani       nyilván, hogy hallják körülöttem     én azt figyelem, hogy elváltozik-e valaki valamelyik számra     lesz is egy kis mocorgás     amikor egy

Világhszám

                            megy     egy fehér blues jár az eszemben     amikor a műtő elé érek      és úgy döntök, hogy ott zenélek    egy kicsit persze félek, hogy mindjárt elküldenek     és tényleg szólnak   úgymond azt mondják, hogy ne várjak arra, hogy kihozzák     mivel én úgy sejtem, hogy továbbra is bent tartják     a műtőbe többször  is belesek a kinyíló ajtón át látom, hogy jönnek-mennek    az orvosok már többször is tévednek        emlékszem, hogy a múltkor is úgy jön az egyik a műtőből, hogy hunyorog     úgymond olyan mint aki a napba néz    rám az is hat, hogy amint megismer máris azt mondja, hogy részvétem     és rögtön le akar rázni    a pali     zavartnak látszik, hogy ha tudna elmenne        mellettem aztán nem     mert ez engem még inkább megerősít abban, hogy nem lehet úgy ahogy mondják     abban van egy kis

csavar    

            meg is lazul az agyamban     még inkább megerősödik az a gondolat, hogy ezeknek fogalmuk sincs arról, hogy mit mondanak     mert magukat is becsapják      amúgy majd őket is elviszik ugyanúgy mint a barátnőmet     szerintem berakják valahova     beraknak     engem többen is lebeszélnének arról, hogy leírjam a kétségeimet     írásban is felterjesszem    egy-két helyre el is megyek     a kórházban is megteszek mindent    a Világhért se akarom persze azt elhitetni, hogy akkor már tudom, hogy mit kell tennem     mert nem látok semmit se     tisztán érzem, hogy

elsötétítenek

                      engem    mint mindenkit      tehát ezért is kísérletezem     úgymond ezt a vakságot próbálom átélni     mert nem hiszek a szememnek     mert annak is árt a kórház aki nem fekszik bent     akit lehet azt megtévesztenek     úgymond meghülyítenek     mindenkit arra biztatok tehát, hogy ne engedje     ne hagyja, hogy megzavarják az elméjét     a megérzéseit tartsa meg     magában kell hinnie     én hiszek abban, hogy a kórház látványa csak megzavar     és csak azzal védheti ki ezt az ember ha becsukja a szemét     úgymond az elvakulás ellen     én csak a megérzéseimre támaszkodok     azokra a régi dolgokra amit elfelejtenek     az emberek java része csak megy     a kórházban nem érzékel mást mint azt, hogy beteg     és úgy nézi a másikat is mint egy beteget     és ha befekszik beteg is     lesz akit megnéz majd     de hiába is nézi meg mert ha elviszik elfelejti     vagyis, hogy elsötétedik     az emléke elhalványul     a Világhnak se juthatok a nyomára ha elfogadom azt a valóságnak amit ott nekem mondanak     a folyosón az jut eszembe, hogy nekem úgy kell itt csinálnom mintha hülye lennék     és én nem is fogom megmondani senkinek, hogy miért csukom be a szemem?     és, hogy miért megyek behunyt szemmel a folyosón?     én abban reménykedek, hogy így esetleg többet látok     vagyis, hogy én befelé figyelek     hátha megérzem azt, hogy hol van valami furcsaság     valami nem mindennapit meg is érzek      a dolgok mögött dolgok lehetnek    itt bizonyos titkos dolgokat sejtek    naná, hogy dolgoznak    itt titkon elrejthetnek     betegeket képeznek ki    a halálra gondolok     aztán arra is, hogy mit érezhet az akit elfed a sötétség     nyilván, hogy elfedi a Világh egyik felét úgy kell elképzelnem, hogy sötétben van    míg a másik esetleg még világosan emlékezhet     rám az hat, hogy úgymond bele akarok látni     a helyzetébe képzelem magam    azt próbálom ki, hogy én mit látnék?     vagyis, hogy mit tudnék csinálni?      ha elvinnének?     persze, hogy elviszek egy-két dolgot     a folyosón nekimegyek egyeseknek     erről is rossz lesz a véleménye       az lesz ennek a következménye, hogy

összeütközések

                           lesznek     többen is felháborodnak ezen     én nem csodálkozom, hogy nekem esnek    sőt a képembe vágnak   amúgy is olyan pofákat látok, hogy azt már nem kívánom senkinek     nem mondom most el, hogy miket mondanak?      nekem azt mondják, hogy ha nem vigyázok    becsuknak     pedig ha becsukom a szemem     ott van előttem a Világh    szinte kéznyújtásnyira érzékelem mindazt ami nincs meg     egyszer csak megvan     az ok nem lehet más mint egyfajta 

vakság     

             én ezért is döntök úgy, hogy megnézzek olyan helyeket is     amiket nem látni     amit világos nappal érzékelni se lehet      csak éjszaka      én lemegyek     a pincében is azt érzékelem, hogy cselből zárják be az ajtót   csak azért, hogy ide csaljanak     csalnak     ez nem kétséges, hogy sokakat becsapnak     na de engem nem    és megfordulok     csak úgy csukott szemmel folytatom az utam      egyenesen kivezet     ebből a csapdából is tanulok    még szerencse, hogy a kedvesem képe ott van a fejemben     még akkor is ha látszólag nem látja senki     mert senki nem láthat a másik fejébe     én se látok     de legalább belevetem magam a kutatásba     persze, hogy sokszor úgy kell tennem     mintha csak egy látogató lennék     a kórházban úgy jövök-megyek     a folyosókon nézegetem az embereket     aztán csak úgy megkérdezem arról, hogy

a Világhról

                   mit tudnak?   és elmondom azt amit én tudok     csendben jönni-menni    nem is olyan könnyű jelezni, hogy egyszer már itt vagyok     olyan ügyes dolgot találok ki    szóval azt, hogy csendben húzom végig a falon az ujjam     puha és érzékeny csíkot húzok     egy papírra fel is jegyzem ahol járok     és nekem aztán hiába is mondják, hogy ne járkáljak     összevissza azt érik el ezzel, hogy felírom     őket is gyanúsnak tartom     és teszek rájuk     persze, hogy szólok     úgymond megmondom nekik, hogy hiába is rejtegetik     a kedvesemet hiába is teszik át egy másik kórterembe     én utána megyek     sőt benyújtok egy-két megkeresést     személyesen adok oda az orvosoknak     egy-két követelést    két példányban készítem el azt is     amiben felfedem a titkukat      én nem fogom fedezni      azt, hogy ők halottakat gyártsanak      úgy, hogy elkerítik őket      leviszik     az alagsorban lehet egy titkos hely    ahova nem mehet be senki     csak a bennfentesek tudják azt, hogy én is tudom, hogy a legtöbben félnek panaszkodni       nem mernek kérni     kérnek többen is, hogy hallgassak      mert bajuk lesz     belőlem meg kijön      minden ami bennem van     azt sugallja, hogy ha így folytatják     akkor tényleg elvesznek     nem is egyet feleségül kérnék      a legszívesebben felajánlanám, hogy megmentem őket    attól, hogy elveszítsék a bátorságukat   amúgy az eszüket is féltem     én ezért is mondom el annyiszor, hogy

az észt

            nem szabad hagyni     azt se, hogy elszívják az erőt     az energiát      nem szabad elveszteni a türelmet      én csak ezt tanácsolnám      mindenkinek azt mondanám, hogy ne hagyják     én aztán nem hagyom     annyiban igazam lesz, hogy így az orvosok is tudják, hogy mi folyik itt    ellenünk annyi rosszat tesznek     annak idején csak úgy elveszik az anyámat     amúgy elvesztem a kulcsomat     az egyik fogadásomat is      megemlítem nekik     le is írom mindezt     azért, hogy mindez érthetőbb legyen     nekem mindent le kell írni    már azért is, hogy nehogy elvesszen    vagyis, hogy ne kelljen fejben tartani     amúgy én mindezt egy füzetben tartom     a gondolataim leírom egy cédulára     és ami fontos azt elteszem vagy bemásolom     szóval leírom azt is, hogy furcsa, hogy meg kell halni egyeseknek     csak azért, hogy mások jól éljenek?     a jogukkal törődöm     én akkor már feltételezem, hogy jog szerint az emberek nem halhatnának meg     de valahol meghamisítják a törvényeket     meg kell változtatni     én idáig jutok     a gondolkozásban az a jó, hogy nem látszik másoknak az, hogy mi min is gondolkozunk     bizony, hogy sokan vannak akiket biztatni kell     a gondolkozásra igenis szükség van     és van olyan eset amikor ezt el kell magyarázni     egyeseknek meg is kell mutatni, hogy ilyenkor mit tegyen?     én például azt teszem, hogy egyedül jövök-megyek     fel s alá járok a papírokkal     a folyosón is írok     és figyelek mindenre mert mindenkire figyelni kell    mert hamar belealszik az ember     a nézelődésbe rendszert kell vinni     én bizony mindig viszek magammal egy újságot is     és azzal csapdosom magam     amúgy a falat is ütöm     a fejem néha még belefájdul abba, hogy még mindig ugyanott tartok      amikor meglátok egy nőt aki gyanús nekem    egy pillanatra kell csak kihagyni    és máris eltűnik előlem     eltüntetik     igen én leállok egy pillanatra     nem is tudom, hogy mit csináljak?     és, hogy hogyan csinálják ezt?    nem lehet törvényesen csinálni      nem lehet így eltüntetni az embereket      körbejárom a termeket     és ahol lehet felírok egy üzenetet    a falra az kerül, hogy ne csüggedjetek    mert meglesztek     mert meglesz mindenki     előbb-utóbb kiderül, hogy ahol semmi sincs látszólag    ott is van valami    egyszer csak előtűnik nekünk és máris ott van    ugye odalátjuk      ahogy most önök is ide látnak engem     ezekre a lapokra       pedig akkor még ismeretlen vagyok     szóval, hogy láthatatlanul jövök megyek     persze, hogy vannak már akkor is néhányan akik látnak bennem fantáziát     azért is kell használni, hogy megjelenjen a lehetséges, hogy mögé lehessen látni, hogy mi megy itt    

a lehetségessel

                          foglalkozik mindenki      és a lehetetlen nem kell      senkinek nem kéne félni, hogy mögé nézzen     egy-két dolognak jót tesz az ha kimondják    ha kimondunk valamit    mert az máris kint van    a Világhban is sok minden van    amiről nem tudunk     de ha kimondjuk    kimondva kimondatlan tudjuk, hogy van     vagyis van az is amiről azt hisszük, hogy nem létezik      szerintem olyan nincs ami nincs     az is meg van valahol     ahogy azok is vannak akikről nem tudnak     rólunk se hallani     sokáig keringek ott a kórházban    néha még egy beszédet is megkockáztatok    de hát nagyon hiányzik valaki aki megértené, hogy miről is beszélek     aki megértene aki szeretne igazán     együtt működne     velem az a baj, hogy nagyon igényes vagyok     vagyis nagyon válogatós     sokak szerint csak olyannal tudnék én összedolgozni ebben az ügyben aki hasonlóan ügyes     lenne csak egy barátom vagy egy testvérem     aki összefogna velem     jól elbánnak persze, hogy elszakítanak     úgymond elválasztanak olyanoktól akik önállóan gondolkoznak     akik nem hagyják, hogy a fejükbe idegen gondolatokat vigyenek be     mondom az orvosoknak, hogy én nem hagyom, hogy elültessék bennem a kételyt     a kétségbeesést én is átélem     persze, én is érzékelem ahogy próbálnak megfosztani a józan eszemtől     nem várok sokat     az orvosoktól csak azt kaphatom, hogy

kitiltanak a kórházból

valósággal kidobnak     de engem félemlítenek meg     sőt megerősítenek abban, hogy a Világhért küzdenem kell     az erő nem hagy el     sőt még elszántabb leszek     azok után, hogy kidobnak     és nem engednek be     én visszamegyek   

a porta

              elé állok    sőt ott jövök-megyek     és beszédeket tartok     és forradalmi dalokat énekelek     még akkor is ha kiszólnak, hogy itt hallgatni kell     egy kis idő el is telik ezzel     amikor felfogom, hogy miért jelölik a kórházat nagy H-val     mert a magyarok hülyék és hallgatnak     persze, hogy a hallgatást is hülyeségnek tartom     a magyarokat is lehülyézem     hiszen ez a hallgatás olyan beszédes mint az a szöveg     amit nyomnak     a hallgatásról is próbálok beszélni az emberekkel    próbálok tárgyalni     a Portásokkal is úgy beszélek erről, hogy megértsenek      szóval keresem a megfelelő hangot      azokat a szavakat amiket befogadnak     az emberek szeretik a szép szót     még egy csúnya nő is szívesebben meghallgatja    mint

egy bombázó

                       nem várja be a mondat végét hanem belevág a szavamba     sőt egy szavamat se hiszi el az a portás aki kijön engem figyelmeztetni        akar hatni     rám csak az idegessége hat     szót keresek    a fejembe veszem, hogy elmagyarázom neki azt, hogy mit keresek én?     és azt, hogy miért is üvöltöm a kedvesem nevét    mert azt remélem, hogy így könnyebben előjön a Világh      amúgy a dolgait is magammal viszem és felmutatom     az ablakokban kijönnek     az emberek néznek      naná, hogy nehezen jönnek rá, hogy mit látnak      egy palit aki üvölt és mutogat      és a földhöz veri magát    nem kíméli az ember ilyenkor    többen is kijönnek      és   többször is megnéznek engem     a portások is látják, hogy mit teszek azokkal akik kijönnek a kórházból    mind átesnek azon a vizsgálaton     amit én végzek egy kis kutatást     azok között is akik bejönnek    az elképzeléseim úgy foglalhatnám most össze, hogy megnézek mindenkit a kórház előtt    aki kijön     aki megy    én jóban leszek     az egyik őrrel is megbeszélem azt, hogy én segítem őt   ő is segítsen engem    hiszen engem is izgat az, hogy kik jönnek-mennek    a kórházban vigyázzon ő      míg én majd a kapunál fogadom azt aki jön      jól megnézem      úgymond senkit se veszítek szem elől      szóval senkit nem kímélek abban az időben     ha kell én belenézek a szemekbe    belebámulok a lapokba     sőt néha még a táskákba is belesek    a blúzokba is      szóval mindenkit megnézek    és nem adom fel     mert ott van a remény      bennem továbbra is él a barátnőm    már akkor biztos vagyok abban, hogy előkerül    előbb-utóbb rátalálok     valami nyomra bukkanhatok      mert egyszer csak elűznek    a kórház elől     hátul viszont nem figyelnek     nem őrzik a kerítést  sem     így aztán

beszököm

és körülnézek a kettes belgyógyászaton    nem ismernek fel    elsőre megyek fel     doktor Sass szobájába     engem az a remény vezet, hogy találok nála bizonyítékokat     hiszen ő az aki először mondja nekem, hogy a Világh halálosan beteg     és naná, hogy nála tűnik el     azon az osztályon sorra tüntetik el az embereket     vagyis én ezért megyek vissza     mert neki köze lehet     ehhez az ügyhöz kapcsolok bizonyos dolgokat     meg is nézek     naná, hogy furcsa dolgokat találok doktor Sass szobájában     már előttem is kutat     valaki megelőz engem     ma már nem érdekel amit rám kennek     igaz, hogy hülye helyeken keresek     eleinte mindig ez van, hogy az ember téved     de tévednek azok akik azt hiszik, hogy egy helyet is kihagyok     a keresésemben az vezet, hogy rátaláljak a Világhra     ugyan nem lelek de rátalálok egy írásra amit a Sass rólam ír     persze csak a fiókjának írja     és így bizony senki se tudja, hogy milyen jól fogalmaz     néhány dologban tényleg egyetértek vele     az ember szinte megszédül amikor olvas magáról     ő is úgy érzi, hogy okos     szóval, hogy mindent tud     hát igen     én tudom, hogy nem szabadna mindent elolvasnom     már a fejem miatt se     mert úgy tele lesz gondolattal, hogy szinte repülök     tőle repülhetnék     pedig engem eltiltanak a repüléstől egy lyukas fogam miatt     fájni kezd a fejem        már attól is, hogy olyan izgalmasnak találom azt amit ott olvasok     mégiscsak boldog vagyok     valahogy az dob fel, hogy más papírokat is találok     olyat is ami a vitaminokról szól     mintegy

C bizalmas

                    adatokat is kapok arról, hogy miket ír a Sass     leír mindent amit mondok     mit mondjak?     gyorsírásban jobb lehet mint a beszédben     mert ha megszólal akkor nagyon lapos a szövege     néha majdnem elalszom     és azt észre se veszem, hogy egy óra múlva is ott vagyok     mint a Láng Vince     vagyis ahol a part szakad     amúgy

a Partizánokról

                         mesélek neki egyszer    mert a nagybátyám is az     bár elég kicsi     termetre én nagyobb vagyok     nagyobb az esély, hogy nagy dolgokat vigyek véghez     míg ő még nem tesz semmi fontosat     nem viszek el a fiókból olyat ami nem kell     a kutatáshoz nem fér kétség     ezt elismerem, hogy azt elteszem ami rólam szól     de hát mit tegyek?     ha ez a gyengém, hogy gyűjtöm a rólam szóló írásokat     amúgy gyűjtenék én népdalokat is    de nem tudok addig megnyugodni ameddig a Világhra nem találok     más dolgokat is elolvasok     megnézek mindent   ami ott van a fiókban     eleinte nem nyúlok bele     remeg ugye az ember keze is     bizonytalan abban, hogy benyúljon-e vagy sem?     és, hogy vajon ott van-e amit keres?     mert az ember csak azt keresi ami a saját fejében már megvan     a fiókban olyan dolgok vannak, hogy az bizony sokakat meglepne     engem is meglep az, hogy mennyire tele van

a Sassfiók

                   hülyeséggel nem foglakozom     de hát van ott egy-két példaképem is     látható lesz amikor kihúzom a fiókot     naná, hogy kihúzom a gyufát is     csak azért mert álkulccsal megyek be     doktor Sass szobájában én csak a nyomokat keresem     míg mások munkát keresnek     vagy pénzt     ebben az időben nem mernek olyat keresni          ami látszólag nincs meg     aminek úgymond nincs értelme     tagadni nem fogom soha, hogy én így találok bizonyos támpontokat      a Világhgal kapcsolatban       

a mája

              a gond     persze, hogy zavart jelent ez     lefordítva találok néhány sort arról is, hogy én mennyire félek a haláltól     vagyis, hogy nekem mekkora halálfélelmem van     itt egy sor alá is van húzva    na én is aláhúznám, hogy nem találom viccesnek, hogy mennyire nem értik, hogy én ezekről mit gondolok      amúgy én éppen, hogy nem félek    sőt én vagyok az aki képtelennek tartom     a lapot el is tépem dühömben     két percig nevetek azon, hogy a Sass ilyeneket ír, hogy szerinte én babonás vagyok     és példaképp leírja az egyik mondatomat     kétszer is elolvasom azt amiben az van, hogy bizonyos számok hatnak a hétre     nagyon jól emlékszem     arra is, hogy az egy nehéz hét     nyolc napig beszéltetnek     egy alkalommal azt mondom nekik, hogy vigyázzanak az egészségükre     annyi minden hat rám     az is amit elolvasok     megdobogtatja a szívem     de a legnagyobb szívdobogást akkor kapom amikor képeket találok a Világhról    

a Sass

             fiókjába mélyen belenyúlok     és egyszer csak kiveszem, hogy ő az     mert nem lehet más     naná, hogy megvizsgálom     különféle módszerekkel kaparom     megnedvesítem     úgymond meg is könnyezem     az egyiket eláztatom     szóval az a papír is pecsétes lesz     amelyikből az derül ki, hogy a Világh gyereket akar     de nem tőlem hanem attól a bizonyos hatásvadásztól     meg is kérdezem később, hogy lesz-e neki a Világhtól gyereke?     mert nekem lesz egy rossz érzésem     le is írom     rögtön csinálok egy szöveget     a Világhról     elmondok ott mindent     sőt elmondom mindennek     a Világhot hibáztatom, hogy ilyen helyzetbe hoz     ezzel a palival közösül     naná, hogy nem bocsátok meg a Világhnak     egy ideig szidom     az anyját is hibáztatom     a családját     a testvéreit is becsukják     többször is kiderül, hogy ő is olyan mint a családja     csupa

börtöntöltelék    

                        még, hogy ő nem akar engem     nem ért meg     senki nem segít     akkor sem és ma sem értenék meg az orvosok ha elmondanám nekik, hogy kutató vagyok     és, hogy én addig fogok kutatni amíg rá nem találok a Világhra     vagy legalábbis a kulcsra     hiszen a Világh megfejtése a cél     az, hogy megfejtsem, hogy miért viselkedik így velem a Világh?     és tudom, hogy valami előbb-utóbb a nyomára vezet     amúgy én vezetek egy naplót     arról, hogy hiszek abban, hogy érdemes keresnem     és hiába zárnak be     már annak idején is teszem a dolgom     bent is éberen figyelem az embereket     osztályozom     amúgy az osztályos orvos egy hülye     szegény amikor felfedez     engem elkap a röhöghetnék     bár lényegében szomorú vagyok     de hát olyan nevetséges, hogy amennyire örülnek, hogy      elkapnak     persze, hogy újra meg újra  kidobnak ebből a kórházból    annyi emlékem marad, hogy ködösítenek az orvosok      a nővérek meg leszólnak     a portára kiteszik a nevem     a fényképem is kikerül     és kikerülök én is      és nyilvánvaló lesz nekem, hogy kikerül ő is     mert őt is kiteszik az utcára     és nem is tudja, hogy ki ő     és lefekszik valakivel     felkel a nap is     lemegy az utcára se emlékszik     rám se néz     mert elveszik a kedvét     az értelmét     az emlékeit     nem hagyom elvenni     ezért is jegyzem le mindazt ami az eszembe jut    amúgy meg

nekiindulok a városnak

több olyan helye is van     ahol a kedvesem megfordulhat     a szerencsém nem hagy el     tudom, hogy jó ötlet az is, hogy egy-két helyen áruló nyomokat hagyok     hátha felfedezi a Világh     elkezd emlékezni     én is elkezdem végig járni azokat a helyeket ahol járunk valamikor     ő egy kutató intézetben dolgozik     ezért először oda megyek     s alapos kutatást végzek     mint kiderül ott is  csak tessék-lássék kutatnak     ők sem találnak magyarázatot arra, hogy így eltűnhessen     valaki azt mondja, hogy abba kéne hagyni     de én nem tudok belenyugodni abba, hogy akiket keresek azok közül egy sincs meg     persze, hogy kimerít a kutatás     aztán meg az is, hogy bujkálnom kell     és, hogy csak titkon juthatok be     egy irodába is csak azért megyek be, hogy többet tudjak meg a Világhról     persze, hogy elkap egy hivatalnok megfenyeget    és  ilyeneket mond, hogy ne kutassak     hülyeségeket nem csak tőle hallok        annak idején én mindenhol ezt hallom, hogy ne menjek be     ne kutassak     az irodában    más sincs, mint fölösleges

hülyeségek    

                  engem nem állítanak le     hiszen akkor már ez a kutatás a mániámmá lesz     egy pillanat emlékezetes marad a számomra     az amikor átfut a fejemen, hogy hülyeséget csinálok     hiszen lehet hogy haza megy a kedvesem     én meg  a kórházban keresem     és máris rohanok, hogy megnézzem azt a házat ahol a Világh lakik     régebben odajárok     amúgy lesz egy nagy ötletem     az, hogy elviszem a nagyfatert is     érdekli hogy mi van a Világhgal     nagyon jó viszonyba van     egy praktikus okot is találok     abban megegyezünk, hogy több szem többet lát     a nagyfater meg nagyon élvezi     mert amúgy  sokat vakoskodik     otthon elsötétítés  van nála     nem lehet  tudni, hogy mikor lát     szívesen segítek ha kell     én nekilátok     és elmondom, hogy mit lehet látni     való, hogy ő is azon gondolkozik     amin én, hogy az emberek miért mondják azt, hogy nem ismerik a Világhot?     hiába mutatjuk meg őt a képeken     hiába vallatjuk a környékbelieket    az jellemzi, hogy menekülnek a kérdések elől     sőt előlünk is elbújnak     vagy ha nem hát elzavarnak     minket nagyon zavar ez a durva erőszak     nagyon fáj nekem a közömbösség is amivel fogadnak     mivel hogy szerintük nem lesz meg a kedvesem     egy sor helyen lakik     és én sorra veszem mindet     vagyis a régi címeket végig járom     a várost lassan már úgy ismerem mint a tenyerem     elzsibbad a talpam     elkopik két cipőm is tönkre megy     az ember néha csillagokat lát     a fáradságtól ezer kis tű szurkálja a lábam     magától menne     úgymond az éjszaka is jár     mert

a csillagok

                    vezetik     az embert szinte behatárolják     még azt is, hogy merre járjon     igen ez jár a fejemben     úgymond elkap a vágy, hogy elmenjek Világhot látni     való, hogy ebben csak a nagyfater támogat     igaz, hogy őt is támogatni kell     mert alig tud járni     ám ő szívesen jön     velem akar lenni     hát legyen     néha magammal viszem     persze ez nem kis nehézséget okoz nekem     hiszen a nagyfater vak     de hát ő még látja a Világhot     szembesíteni akarom     vele együtt talán többet elérek     én ezért is megyek el

az elfekvőbe    

                       betesszük egy időre az nagyfatert     többször is meglátogatom     már csak azért is mert ő az apám apja a nagyapám     naná, hogy szeretem     és felkeresem     a régieket is kutatom     mindenhol járok ahol lehetnek ismerősök     csodálkoznak is, hogy a nagyfater kint van     mindene a mászkálás     szóval jön-megy velem     közli is, hogy ő nem kíméli magát     a nyomozást úgy tervezem meg, hogy újra és újra elindulok     úgymond akkor már a nagyfater nélkül jövök-megyek     és szóba elegyedek az emberekkel     közlöm, hogy a kedvesem keresem     és személyleírást is adok a Világhról     fényképeket néznek meg         mondhatom, hogy nyíltak velem az emberek     bár az is igaz, hogy legtöbbször mást mondanak mint amit szeretnék     szeretnek utazni     utaznak is velem lent    fent a villamoson is    felhasználják őket ellenem     mindent megpróbálnak egyesek     csak azért, hogy csalódást keltsenek     bennem nem tudnak kárt tenni     mert elkapom a tekintetem arról aki nem olyan mint amilyet én nézni akarok     és ilyenkor kinézek a villamos ablakon     a feljövőket figyelem     magamat is látom     visszatükröződve jelenik meg minden ami ott van     a villamosban     én mindig előveszem a kedvesem képét     nagyon szeretem nézni     ahogy ott ül a képen     olyannak tűnik mint aki már soha nem mozdulna el arról a székről     több emlékem is van     olyan is, hogy ráülök és

megnedvesedik

                           a kép     felkunkorodik amikor felállok     naná, hogy ha ez eszembe jut     fel s alá járok      a villamosban azért is veszem elő     mert ha ránézek ő úgy néz vissza rám     mint aki szívesen összebújna velem     megesik az is, hogy a képét magamra fektetem     és nagyon élvezem azt is ha az én képem fekszik a Világhon     látszik, hogy ez is hat rá     szinte áthatja egymást a két kép     olyan megható az ahogy én hatok     a képre kell nézni     és rögtön látható, hogy a Világh mosolyog ilyenkor     úgy látszik, hogy boldog      az ember  élvezi ahogy előhívja     egyfajta nézéssel elő lehet hívni     és én úgy hívom, hogy gyere     és előjön     nekem az a tapasztalatom, hogy néha egy

hívás

           is előhozhatja belőlünk azt ami bennünk van     egy ilyen képesség megvan mindenkiben     előjöhet egy kép     és ha akarja az ember beleképzelheti magát egy képbe     én szívesen vagyok     képzeletben az a szép, hogy olyan amilyen     egy kép mégiscsak más     mert hogy egy képen mások is azt látják amit én     ezért is viszem fel     a villamosra jellemző, hogy nem ismerik fel, hogy ez

a kedvesem képe

 mert ma már nem ismernek fel senkit     még a hírességeket sem     hiszen próbaképp kivágok az újságból egy nőt     csak azért mutatom, hogy lássák a különbséget     azzal is érzékeltetem, hogy mellé rakom a kedvesem képét     megcsókolom azt aki felismeri     vagy legalábbis megfogja a képet     oda is adom     amúgy odaadnám mindenemet ha rátalálnék a kedvesemre     hivatkozhatnék én arra is, hogy képtelen lennék mást mutogatni     és mégis ujjal mutogatnak rám     rossz hatással van az is, hogy valaki feljelent     és lesz

egy műsor    

                   a televízióban is megmutatnak mint elrettentő példát     mint aki megvágja a járókelőket     úgymond képeket ad el     nekik is tudniuk kellene, hogy nem fogadok el pénzt     csak akkor ha rám erőltetik     persze a legtöbben azért adnak, hogy megszabaduljanak     tőlem     adhatnak hiszen én ingyen adom a képeket     azért vágom át, hogy nehogy beazonosítsanak     mert kiszúrom, hogy jönnek utánam     nem marad nyom    mert átalakítom még magamat is    felragasztom     persze fordítva jön vissza    Amerikából a képem     mert kiküldöm     az egyik barátomnak nagyon tetszik amit csinálok     számára teljesen érthető     az is, hogy visszaküldi a képet     és ez az egész olyan lesz mint egy

szív küldi

                 szívnek     jön-megy a kép     sőt a levél is megvan     még ma is szívesen olvasgatom     néha még ma is elönt az öröm ha azt látom, hogy milyen szép     a kép azért is kell nekem, hogy felidézzem azt a forróságot amit annak idején érzek     amikor először megfogom a Világhot     és szinte megszédülök az örömtől     ő is megszédülhet attól ahogy felpörgetem     megpöckölöm a képét     néha feldobom     és azt nézem ahogy forog lebeg     a levegőben én őt látom     de az utcán hiába is bűvészkedem     mert csak azt érem el vele, hogy vihognak     és mindenhol azt kapom, hogy a terhükre vagyok     és hiába írom rá a képekre, hogy ez meg ez ő     és ez meg én vagyok     újra és újra megnéznek     és megnézik a képet is     megfogják fogdossák a Világhot     na meg engem     persze, hogy izgat ez

a fogdosás    

                    ugyan jólesik     de azért félek, hogy a végén még rám kennek valamit     össze is szedek     egy betegséget emlegetnek     többen emlegetik az anyámat     és azt mondják, hogy unják a képem     ha adok egyet rögtön eldobják     ha otthagyom őket     semmi se érdekli     bizony még az is előfordul, hogy

kukában

                találom meg a legszebb képeket     mert ezt-azt kiveszek a kukákból     mert ott is kutatok     és találok is ezt azt     mondhatom, hogy az legszebb képet onnan szedem ki     aztán meg kitalálom, hogy az ilyen helyeken inkább a nagyfater kutasson    hiszen ő úgy is koszosabb     nálam az ész     míg nála a

Fekete kéz    

                     a jellemző     amúgy én persze nem hagyom abba a kísérletezést     kiterjesztem minden irányba     beleteszem a kezem a múltkor a Sugárba      mert eszembe jut a Világh folyása     és azt akarom megmutatni     a WC-ben mintegy ráébreszteni a vizelőket, hogy mi az ami itt folyik    a szemük előtt vezetnek el     azzal az ürüggyel, hogy úgymond olyanokat mutatok     amit nem szabadna     persze, hogy becsuknak     emiatt megy ki egy barátom    Amerikában minden másképp van     mintegy fordítva látják     innen úgy néz ki minden, hogy én hülye vagyok, hogy itt maradok     az anyámmal akkor még jól kijövünk egymással      levelezünk     a belüggyel is közlöm, hogy ne csodálkozzanak     ha elmennek     az emberek szöknek     persze, hogy van ilyen     nálam is előjönnek ezek     a szökési kísérletek ismétlődni fognak     mindaddig amíg nem értékelik azokat a képeket      amiket én kiviszek az utcára     jellemző,  hogy az emberek csak úgy vaktában nézelődnek     pedig a nézést is gyakorolni kell     szerintem a gyakorlata hiányzik egyeseknek     fel sem tűnik, hogy a képeken mindenki mosolyog mostanában     csak az ilyen képeket szeretik az emberek     elkapják a mosolyt     elkapom én is     mosolygok egy ideig    pedig semmi kedvem mosolyogni     mert hiába is viszem     hiába is mutogatom a Világhot     ha ő nem mosolyog a képen    rá se néznek    és úgy néznek rám mint egy hülyére     mint aki nem ide való      tehát úgy döntök, hogy mosolygóssá teszem a Világh arcát     átalakítom annyira amennyire csak lehet     mert még az is lehet, hogy másféle arccal jön-megy mostanában     nagyon divatos az effajta átalakítás     hiszen hallani olyanokat, hogy megváltoztatják az embert     még a képét is átformálják     biztonsági okokra hivatkozva    tehát én is megváltoztatom     mintegy próbaképp formálok rajta, hogy mások is azt lássák amit én     egyszerűen követem a változást     tudván, hogy a Világh is változik     nyilván nem tehetek mást mint, hogy követnem kell ezt a fényképein is jelzem     vagyis ollóval dolgozom a Világhon     javítanom kell      szóval      átvágom     vagyis átalakítom     olyanná teszem, hogy aki egyszer is ránéz     az felismerje    mert én felismerem, hogy nem tehetek mást mint, hogy apró vágásokkal formálom meg a fejét     sőt a lábát is levágom     és úgy teszem vissza, hogy egyenesebb legyen     igen én ezt mondom magamnak, hogy legyen erőnk változtatni a Világhon     én változtatok is     ha kell még arra is képes vagyok, hogy bekenjem sárral     szemfestékkel is dolgozom     a Világhon annyi minden másképp van     nyilván őt azért sem fedezem fel eddig mert nem veszem észre a változást     úgy érzékeltetném, hogy a Duna is csak a változásban van jelen     ezért is olyan megfoghatatlan amit látunk     mert az egyik

hullám

             jön a másik után     vágom ki a képekből a Világhot, hogy lefejtsem azt ami takar    amúgy azt látom, hogy engem is elfed a fejem     és az se látszik, hogy mi van az arcom mögött     pedig gondolatok vannak     szóval én is az arcom mögött vagyok     és ezért sem látszom kívül zavartnak     pedig zavarnak az olyan pofák     akik pofákat vágnak ha meglátnak     mert nekik az sem elég       ha átvágom magam     ha kiegészítem az arcom     más arcokkal is az a baj mint az enyémmel, hogy unalmasak     ezért is igyekszem érdekessé tenni     szóval teszem a dolgom     az, hogy kitegyem a lelkem     kint van     és ez oda vezet, hogy ki vagyok téve     kiröhögnek, hogy képtelenségeket látnak     belém avatkoznak      azzal ahogy néznek     mintegy

kivágnak    

               a háttérből is elegem van     aztán abból is, hogy leszednek a villamosról     csak azért mert más kép van az igazolványomban     nem hasonlítok magamra     én meg arra gondolok, hogy csak tennék rá az apám arcát az anyámra     és máris megkapják az enyémet     csak akkor érthetik meg ha az arcomon keresztül szeretik őket     úgy szerethetik meg ha engem szeretnek     a nők legtöbbje odavan ha megfoghat valamit    itt még el kell  mesélnem, hogy egy ismerős nő teljesen odalesz     tőlem képeket kér     sőt aláírást is adok     még azelőtt, hogy híres lennék     csak lennék jobb elbeszélő     mert akkor nyilván jobban írnám meg amikor azt mondom egy nőnek, hogy látok rajta valamit     rögtön megszeretek egy vonást     húzok is akkor     egy papírra jegyzem fel, hogy ez már a második nő     akinek van egy-két vonása ami hasonlít a Világhra    végül is nem lelek     megnyugvásra nem is gondolok     amikor hazamegyek     ezért is kérdezem arról az anyámat, hogy anya     miért nem találom a helyem? keresem arra is a választ, hogy miért vagyok ennyire egyedül?     ő tudhatja csak, hogy őt ez a téma egyáltalán nem izgatja     és soha nem válaszol arra se, hogy miért hiányzik nekem a szeretet     a melegség     az, hogy hozzá bújjak     persze kizár a szobájából     és nyilván kizárt, hogy ez

véletlen    

               volna, hogy hiába is keresem     a szeretteim szeretem     az anyámat is azért nézem a kulcslyukon keresztül     mert kíváncsi vagyok rá     és arra is, hogy mi folyik a szobájában     engem csak az érdekel, hogy mit csinál vele a prof miután odaköltözik     hozzánk nem illene az amiket megtesz az anyám     ennek a profnak még a szeme se áll jól     sajnos hiába féltem az anyámat     hiába is figyelmeztetem arra, hogy ezt az apám esetleg látja     hiszem ott van egy képe     szegénynek látnia kell azt is, hogy üvöltözik velem a prof     naná, hogy nem szereti ha benézek     az anyámnak is megmondom, hogy hiába is mondja egy ilyen pali, hogy ne leskelődjek     ne kiabáljak be     olyanokat dörömbölök néha     úgy érzem, hogy nagyon egyedül vagyok     és úgy fáj, hogy leveszik az apám képét a falról     sőt befalazzák a két szoba közti ajtót     megszüntetik még a lehetőségét is, hogy átlássam mi történik ott     és akkor én az ajtó helyére akasztom fel az apámat     meg is fordítom     a fal felé     és biztatom, hogy csak nézzen át     nézzen szembe a valósággal     én is birkózóm     az anyámmal az a baj, hogy nehezen viseli el, hogy az apám a falon keresztül láthat     mindent a fejemhez vág     egy idő után persze, hogy kiakasztja a viselkedésem     teljesen érthető, hogy sírni kezd     van képe sírni     amúgy én is sírok     néha folyik a könnyem     törölgetem     mert engem is megríkat az apám     utolsó képe kikészít teljesen     aztán az is ha arra gondolok, hogy mi folyik itt     utalnék arra is, hogy ha az ember nem tehet mást     hát magában keresi a hibát     és azon gyötrődik, hogy nem talál rá a megoldásra     hiába is kérdezek rá     hiába is bukkanok árulkodó nyomokra     nem támaszkodhatok az anyámra     haragszom magamra is     mert hiába nézek be oda ahol titkok lehetnek     a szemétládákba is belenyúlok     főleg azóta, hogy a nagyfater beadja a kulcsot     a szomszédnak csak ez kell     mert letagadja amikor átmegyünk a szomszédhoz     újra becsöngetünk     és ő meg újra tagad     tagadhatatlan, hogy tévedhetünk mi is      neki látunk keresni           miután nincs meg kulcs     megy

a kulcskeresés

nagyon jellemző a családunkra, hogy elvesznek dolgok    emberek persze mindenütt kutatnak     nyilván az okokat keresik    a helyzet kulcsát keresem én is     elveszem néha     a türelmem     kellene dicsérni     és nem a türelmetlenségemet szidni     szidnak már azért is, hogy színházba megyek     ahelyett, hogy a nagyfaterra vigyáznék     de hát

a Kulcskeresők

                         megy éppen a színházban     meg kell, hogy nézzem     mert érinti a témát meg amúgy is kutatok az anyám fiókjában     legalul találom meg azt a képét apámnak    amit még addig nem is látok      persze, hogy azt is megkaparom mert hiszek abban, hogy így akár előjöhet valami     ami láthatatlan     másnak is csak a papír jönne elő    

a kaparás

                   után más lesz a Világh is      kap arról egy papírt, hogy lehetne gyereke    ha valaki segítene neki      ezért kell keresnie    valakit mindenki keres     szerintem más is megpróbálná a lehetetlent   hisz mindenkiben ott van     a remény is, hogy nem haszontalan amit csinál     vagy ha az     akkor a haszontalanság is jó lesz     valamire figyelmeztet ez engem     arra, hogy bizony az embert megfogja a megfoghatatlan     öröm fog el engem akkor is amikor  kihullik egy kulcs     a szemétből kiveszem     és letörlöm az izzadságot     a homlokomról csak akkor tűnik el a ránc     amikor rájövök, hogy ez akár kulcs is lehet mindahhoz amit eddig csinálok     vagyis amit eddig csinálnak velem     mert ráismerek arra a kulcsra amit az anyám elrejt előlem     ugyanígy dugják a Világhot is egy időben     egy hatásvadász dugja     az anyám kulcsokat rejt el

a Nappaliban

                       is kutatni kezdek     és találok is egy újabb kulcsot     azonosítom azzal amit bead nekem a Világh    odaadja az övét is     meg kellene őrizni     de az anyám elveszi tőlem     sőt azt is kizárja, hogy valaha elvegyem őt     egyszer el is viteti     Talán: „még az is lehet, hogy” ez lehet a kulcs     az egészhez annyit tehetek még hozzá, hogy én megszerzem     és lemásolom az összes kulcsot     ma már én birtoklom     a lakásba legfeljebb álkulccsal lehetne bejönni     egy idő óta én már sejtem, hogy mindenki a kulcsot keresi     a megoldást abban látom, hogy keresni kell     az ember nem tehet mást     még akkor sem ha kirúgnak otthonról     vagyis nem eresztenek be     sőt amikor kopogok csöngetek     vagy verem az ajtót     húzzák az időt     a kulcsot nem találják     na erre mondom én azt, hogy ha másképp nem megy hát ott kell hagyni     mindent megpróbálok már    többször is megszököm otthonról     persze, hogy megtalál a rendőrség     majd rajtam keres      bizonyos dolgokat ugyan elviszek a lakásból     de csak olyat ami az enyém    

a választás

                    joga     a választójog rám száll az apám után     a rendőrség is választás elé állít     ezek után el kell döntenem, hogy leválasztom-e a lakást?     vagy az anyámat választom le erről a profról     akibe belehabarodik     amúgy is olyan hebrencs     szegény mindig kapkod     utánam mi lesz?     én nem tudom, hogy mit tegyek?     azok után, hogy feljelentenek     persze, hogy rám fogják, hogy felforgatok     mindent elfogadok     de a felforgatást nem vállalom     az igaz, hogy elküldök egy udvarias     szöveget     a rendőrségre más is küld     nyilván, hogy az írásokat elcserélik     másra gyanakszom itt     nem a véletlenre     mert rám fogják azt is, hogy az első pofont én adom     pedig éppen, hogy én kapom       akkor amikor vitatkozunk az apám szobájáról     itt és most  csak annyit, hogy én kétszer is visszamegyek, hogy megnézzem, hogy az ajtó be van-e zárva?     amúgy a zárban na meg az ajtóban is az erőset szeretem     az olyat amit nem lehet betörni     engem sem tudnak     annak idején szétszedik a szobámat     felszedik a padlót    széthányják az ágyamat    felvágják a paplant    a párnámat széttépik   a papírjaimat fürkészik     a kertet felássák miattam     sokan aggódnak         bár nem féltenek     annyira  észnél vagyok     amúgy én nem félek    sőt jól beszólok     nekik azt mondom, hogy az anyátok     verjen bennetek     a Sors keze olyan nagy mint ezeké    még izzadt is     nekem valahogy büdös ez az egész verés     amolyan tessék-lássék módon megy    

a kihallgatás

                   

alatt én jól érzem magam     úgy foglalnám össze a helyzetet, hogy nem rossz    csak úgy látszik     reménytelen megértetnem velük, hogy nem tudom bevallani azt amit akarnak    hiszen én már bevallom    sőt beviszem a kerületbe     benne van a bevallásomban, hogy mióta  küzdök azért, hogy visszaadják a Világhot     és dehogy vennék el dolgokat     legfeljebb átmenetileg foglalok le néhány tárgyat     a nyomozás miatt     muszáj figyelembe venni az érvelésemet     nem értik     amúgy én sem értem hogy mivel vádolnak engem      szerintem hülyeség miatt visznek be     egy-egy ütést elszenvedek     de nem tudnak kiütni     bár valami féle  kiütést kapok     mert valamit rám kennek     mert az igaz, hogy a

talált tárgyak

                      osztályán is vagyok     és lefoglalok bizonyos dolgokat      persze, hogy elváltoztatnak     de én ráismerek azokra a tárgyakra amiket a kedvesem szeret     engem aztán nem tévesztenek meg olyan szövegekkel, hogy ide aztán hiába jövök    de én azért is megnézek egyet s mást    sőt direkt elvesztek ezt-azt, hogy megtudjam, hogy vajon meglesz-e?    és jeleket hagyok     egyes tárgyakon rajta van a Világh nyoma     nyomra vezető szerintem     lehetne egy rendőr figyelmesebb     de a legtöbb oda se figyel arra amit elmondok     a Világhról persze más a véleménye     rólam is rosszakat gondol     az egyik

kihallgatáson

                         arra kér, hogy tegyek ki mindent a zsebemből     kirakok olyat is ami nincs is benne a felkérésben     ott van az is, hogy én bizonyos dolgokat ellopok     a kórházból is feljelenthetnek     azt hiszem, hogy a rendőrök is képesek kivetkőzni magukból     kinézem, hogy megértik azt amit elmondok     nem könnyű megérteni, hogy miért tartok olyanokat a zsebemben mint a nagyfater szeme?     naná, hogy megzavarja a rendőröket amikor

egy szem

                    előkerül     naná, hogy fennakad a szemük     szájuk eláll attól is, hogy tele van a zsebem     kis cédulákkal     meg aprópénzzel vágom meg az embereket     állítólag  csak azért vágom be a fejemet     mert elkapom     egy pofon elől alig lehet elbújni     az anyám elől is sokat bujkálok     mert ő is megruház már     mondja is a rendőröknek, hogy nem így nevelnek     engem a keresés vágya hajt     megjegyzem erre gyűjtöm a pénzt     az erőt nem adják ingyen     sehol nem bíznak bennem     pedig erős a hit     azt sugallja, hogy megtalálom     a Világh kulcsát is előadom     a zsebemből egy nedves zsebkendő is előkerül     amikor arról kezdek beszélni, hogy hogyan bánnak a Világhgal     a kórházban elvesznek tőle mindent amivel úgymond kárt okozhatna magának    az orvosnak sem szabadna megtartania    azt az előadást amit azután tart, hogy

elveszem

                  a szüzességét     a kedvesemnek az a kívánsága, hogy visszaszerezzem mindazt ami az övé     egy sor dolog     felismerhető, hogy miért veszik el tőle    nyilván, hogy üzletelnek     a legtöbb helyen ez megy     bennem oly erős a tisztesség, hogy nem hagyhatom     persze, hogy nem hagyják ezt végigmondanom     azt amit arról mondok    a vallomásomat  egyik nyomozó se hallgatja végig    sőt  ha erről beszélek az dühöngést vált ki    és többeknél is előhozza a kegyetlenséget     egyszerűen nem értem, hogy miért?     de egyre  csak azt kérdik, hogy mit viszek el     és ha a Világh szóba kerül      egyszerűen lepofoznak     a földre esküszöm, hogy nem hazudok     de látom, hogy hazugságnak tartják     és továbbra is ott tartanak     és ott tartunk megint, hogy azt kell hallanom, hogy hazudozz csak     egy kicsit még hagyjuk, hogy azt mondj amit akarsz     de sokkal jobb lenne ha az igazat mondanád     persze, hogy igyekszem     de előfordul még ma is, hogy egy-két dologban nem vagyok biztos     és ilyenkor mindenkit óvok attól, hogy higgyen nekem     teljesen világos, hogy tévedhetek     még akkor is ha igazat mondok     mert olyan ez néha mintha az ember hazudna     hiszen amikor elkezdi mondani még igaz     de mire kimondja már tényleg hazugságnak tűnik     vagyis, hogy néha van úgy, hogy hazugságon kapom magam    nem akarom mentegetni      de én nagyon utálom a hazugságot     kívülről erőltetik rám     nem jellemző ez     de a családom sajnos sokat hazudik     a felsőbb hatalom is hazugságot mondat ki velünk     azt csinálják, hogy bizonytalanná tesznek     az igazság ügyében én nem kételkednék     ha tudnám, hogy van igazság     ugrándoznék     örömömben ott a keserűség     mert az igazat nem tudja senki     és ez persze bizonytalanná tesz     mert ki tudja, hogy mit tudunk?     csak azt tudjuk, hogy nem tudjuk    én ezért is mondok mindent     ami az eszembe jut     mert hátha benne lesz az igazság is     zavaros egy kicsit     ami nem

csoda

           hisz mond az ember olyat is zavarában     amit nyugodt helyzetben nem mondana     tehát elnézést      mondom a nyomozóknak      ha olyat mondanék ami nem tűnik igaznak     kérem, hogy javítsanak     ki gondolná, hogy majd azt mondják nekem, hogy hazudj csak    de én nem akarok hazudni     nem szép dolog, hogy hazugnak néznek     én látom az egyik nyomozó szemén, hogy mit gondol rólam     sőt kihallom a hangjából is, hogy kételkedik     még abban is amit kérdez     és abban is amit válaszolok neki     leginkább azt világítom meg, hogy az ember sokszor csak azért nem mond igazat     mert nem is lehet     tehát mondok én mindent     bedobok apait-anyait     de azt is elmondom, hogy a tévedést nem lehet kizárni     és azt se, hogy olyanokat mondjunk ami ma még hihetetlen     az holnap igaz lesz    már attól is, hogy az ember kimondja     na ezt mondom neki     úgy látszik, hogy ez sem elég     és ezért is kérek elnézést     vagyis azt mondom, hogy bocsánat     nem is ezt akarom mondani         illetve nem is erről beszélnék     lényegében én őszinte vagyok     sőt épp ez a bajom, hogy mindent elmondok     még azt is bevallom, hogy az anyám az aki arra biztat, hogy hazudjak     mert hazudni kell itt     minden előre le van játszva    az is igaz, hogy én a hazugságokat gyakorlom vele    sőt leteszem a szent esküt, hogy erről nem fogok beszélni    szóval, hogy ilyenekre biztat az anyám    azt mondja nekem, hogy nehogy bevallj valami hülyeséget     mondj valamit    nekik nem az igazság a fontos     és ha nem hallgatok rá     jön az ismert szöveg, hogy mondj igazat majd betörik a fejed     amúgy is olyan kótyagos     lehet,hogy igaza van     de az szívem tiszta      a lelkiismeretem is     szóval nem vinne rá a lelkem arra se, hogy hallgassak     mert arra is biztat     hisz az apám is hallgat annak idején     hiába verik     aztán majd engem is vernek    a rendőrök  nagyon nyugtalanok     hiszen szövevényes az ügy     ráadásul az anyám sokakat becsap     például a rendőröket is meggyőzi arról, hogy beteg vagyok     sőt még nekem is ezt bizonygatja     amikor bejön     közli velem, hogy nem akar velem a Világhról beszélni     persze, hogy beszél mindenféle  hülyeségről      amikor a beszélőn vagyok     mert bent tartanak egy ideig     bejár hozzám    aztán kijárja, hogy kiengedjenek     és felmerül bennem hogy mi van akkor ha kedvesem is kiengedik     és ő megint

járó beteg    

                  és ahogy fel s alá járok     lassanként betege leszek annak, hogy hiába nézek be a rendelőkbe     senkik se emlékszik rá     tehát ráveszem magam, hogy más kórházakba is elmenjek     mert még az is lehet, hogy a kedvesem     még sem tud járni     vagyis úgy jár, hogy titkon átteszik egy másikba     nem szívesen megyek el     nyilván, hogy

a Klinikáknál

is van jobb hely     de nem tehetek másként     úgy kell tennem     mintha nem hatna rám egy ilyen hely légköre     más és más     azt tapasztalom, hogy bizony nagy mekkora különbség van kórház és kórház között     van olyan ami zárt     és vannak nyitottak is     szóval olyanok ahol szívesen fogadnak     rám nagy hatással vannak a kórházak     tele vannak olyan betegekkel akiknek fogalmuk sincs, hogy miért tartják bent     őket nézem meg     leginkább az a gond, hogy nem könnyű bejutni a kórházakba     végül is úgy jutok be, hogy megváltoztatom a külsőm     szóval én úgy megyek be mint

borbély    

              annak idején    nemcsak a hajjal törődik     mással is tud bánni     bánom, hogy ez már előbb nem jut az eszembe     hisz az olyan mint egy seborvos     aki ha kell gyógyít     eret vág     az embereknek az esze rövid     az emlékezete nem őrzi meg ezeket az emlékeket     én nagyon fontosnak tartom     azt is, hogy ők is köpenyben vannak     jó ötleteim egyike épp ez lesz, hogy vegyek egy fehér köpenyt     és úgy menjek be borotválni     vagy éppen hajat vágni     én kitűnően tudok beszélni ha kell     útba ejtek egy-két kórházat     mintegy

szúrópróba

                   szerűen     bemegyek a múltkor az ORFI-ba     már úgy fogadnak mint egy fodrászt     aki oda jár már régebben is     körbejárom a kórházakat     végignézem a betegeket     kikérdezem itt-ott     leállok és váltok két szót az ismerősökkel     sőt az ismeretlenekkel is elbeszélgetek     kifésülés közben úgymond  szóba hozok ezt-azt     megkérdezek a régi Világhról     beszélnek ők is     úgy vélik, hogy az már vissza nem jöhet     vagyis azt mondják, hogy ez csak úgy lehetne ha visszafordulna a Duna     visszafelé folyna     amúgy már folyik erről egyszer egy beszélgetés     közben az is kiderül, hogy engem nagyon megszeretnek     és szinte várnak arra, hogy megfésüljem a nőket     vagy, hogy leszedjem a szőrt innen     onnan is tudom, hogy szívesen beszélgetnek velem borotválás közben     a rádióban hallom, hogy elvesztenek betegeket     sőt orvosokat is     keresnek engem is egy idő után     egyre nehezebb lesz bejutni a kórházakba     az is kiderül, hogy elcserélnek betegeket     áttesznek máshová mert elcserélik a nevét     a Világhnak is más nevet adnak     szerintem tudják, hogy én keresem     és azt is, hogy a nyomában vagyok     naná, hogy a nyomomban vannak     én ezért is változtatom meg     a nevem is más     akkor már a régi név csak akadályoz abban, hogy bemehessek     a kórházakban olyan is van, hogy mondok egy nevet     és adok egy kis pénzt a portásnak     csak ez kell máris kezébe veszi az ügyet     azt mondja, hogy mondjam, hogy kit keresek     tehát megnevezem a Világhot, hogy ne fogjon gyanút     leginkább én fogok     a legtöbbször nagyon is gyanús nekem, hogy miért mondják azt, hogy nincs a listán a neve     de azért csak menjek     hát bemegyek     és nekem nagyon furcsa, hogy mindenütt azt mondják a betegek, hogy nem ismerik     és hiába írom le a Világhot     és hiába  mondom el, hogy ki vagyok     rázzák a fejük ing     már annak idején     én hamar mérges leszek hiszen látom, hogy tagadnak     szóval félnek elárulni, hogy ismerik     többen is elárulják ezt egy mozdulattal     kész vagyok feldönteni     mindent megteszek     még azt is, hogy feljelentem azokat akik letagadják a Világhot     de mondhatok én bármit     mert alig figyelnek    rám    mert inkább a haldoklókat figyelik     mit mondjak?     többen is haldokolnak     a kórházakban ez természetes     azt mondják, hogy mindenkinek kötelező elmenni     egyszer elmegyek egy pali ágya előtt     mint kiderül nem is pali     az illető neve

H.G. Weisz

                     ez van kiírva  szegény úgy tesz-vesz a haldoklása előtt     csapdossa a takaróját      felverné a többieket a kórteremben     meg csak hallgatják, hogy milyen furcsán kapja a levegőt     mintha kevesellné     vagyis mintha mással se élne     csak levegővel     szóval ő is levegőért kiált     mint József Attila    vagyis inkább levegőt szeretne venni     és venne is     akár jó pénzért is     tehát fizetne is érte     ezért kapkod a zsebe felé     persze, hogy üres a zsebe     ha a cédulákat nem vesszük     komolyan mondom, hogy nem kellenek ezek a cédulák senkinek     nem kell még az ápolóknak se     pedig ezeken bűnbánó szövegek vannak     sokan akár e nélkül is segítenének     míg mások meg ezzel együtt sem segítenek     elég gyorsan kiderül, hogy rossz a légkör tényleg     ebben az időben versenyt haldokolnak     ebben a teremben       nem nagy öröm nézni, hogy versenyeznek     ugye senki sem tudja, hogy ki hörög     jobban mondva a függönyön át is hallani, hogy drukkolnak neki     sőt fogadások is vannak arra, hogy ki hagyja el magát     előbb az egyiknek a lelke száll ki     a másikból viszont előjön az erő     és addig tör-zúz     míg a nővérke le nem fogja a szemét     na ez az aki félrebeszél     persze nem a gégemikrofonba     és mégis hallani lehet mert olyan visszhangos a terem     hiszen csak tízen vannak benne      persze mindenki mást lát     mást érez     ezzel kapcsolatban mondom én a nővérkének, hogy furcsa     de néhány perccel ezelőtt még ing a feje     a H.G. Weisznek is csak annyi ideje marad, hogy kibukjon     mert úgymond el akarják vinni az intenzívre     naná, hogy odajön két férfi     és kihúzza az ágyból     mondván, hogy ébresztő fater     épp átadná az egyik cédulát     nekem kell elkapnom     szegénynek csöpög az orra     vagyis éppen lecsöppenne     amikor elkapom a céduláját elejtené     a kezét fogják     aztán egy tálkát is kap     abba köhög     egyet-kettőt rezdül

az ősz

            szőr a mellén     először keresztben van a karja     aztán lelógatja     az egyik férfi megfogja és lehúzza az ágyról     aztán a takarót is     róla ez marad     ez a kép     amúgy még van egy-két képem vele kapcsolatban     sőt van egy-két cédulám is     tőle nagyon kedves, hogy ilyeneket ír nekem ha bemegyek     hozzá teszi ilyenkor, hogy ez már a dögcédulám    na ez az utolsó cédulája tényleg dög nagy     pedig ő általában a kicsiket szereti     ahogy nézik     na nézem én is szegényt     az biztos, hogy már soha nem felejtem el     ahogy fuldoklik hajlong     csapdossa a mellét     és némán kiáltozik is valami effélét, hogy te    te     legalábbis én ezt olvasom le az

Ajkáról

               ahogy kinyílik a szája a foga is kimozdul     a helyéről     én meg visszanyomom     ahogy ott állok mellette     nyilván, hogy nem hagyom      magára számítok ezt írja     amikor kiteszik az ágya elé a spanyol falat     nem megy le a torkomon     ott van az a kis görcs     nagyon zavar a szaga     és e miatt se nyelni se köpni nem tudok     persze tudom, hogy ezt a falat oda kell tenni mindenkihez     szóval, hogy ez a szabály     miután ő a haldoklik      hörög is     eleinte az ember azt hinné, hogy nyitott szemmel alszik     de aztán lecsukják a szemét     na engem is lecsuknak párszor     csak úgy lesek     a szemem alól is látom, hogy ütik a mellét, hogy levegőt kapjon      de hát nincs levegő      a szobába olyanokat hoznak akik elszívják     aztán már fújhatják     persze, hogy én is oda fújom     az orrom már régebben lógatom     egy kicsit csodálkozom is azon, hogy miért ütik     a mellén keresztben a keze     szívesen  csapkodna tovább     sőt látom ha tudna vissza is ütne     de hát megáll a szíve     felmondja szolgálatot     na én meg felmondok ekkor egy verset neki     mert nekem ez

szolgálat

                vagy mondjuk úgy, hogy feladat a számomra, hogy leüljek     az ágyára gondolok és arra, hogy ilyenekért én már ülök     egy ideje jegyzetelek     persze, hogy nem jókedvemből írok ki dolgokat     úgymond helyette nézek körbe     úgy ahogy egy olyan nézne körül aki utoljára nézi, hogy körülbelül itt van     ez a szekrény ez az ágy     na meg ez az ember formája     ilyen haldoklás közben     én meg arra gondolok, hogy minden haldoklás fontos     lehet, hogy én vagyok az egyetlen     aki leírja kimutatja mindazt ami kimutatható még     ilyenkor egy

kimutatás

                  nagyon fontos lehet     tehát az, hogy ez meg ez történik     valahogy mindenki egyformán csinálja     én meg úgy csinálom, hogy szinte észre se vegye, hogy ott vagyok     csendben figyelem, hogy mennyire odavan     ő is nagyon csendes     amikor odateszek a fejéhez bizonyos jegyzeteket     még ma is érvényesnek tartok     ott egy kis előadást is kezdeményezek     arról, hogy ma még üldözik azokat akik a haldoklókkal foglalkoznak      velem is közlik, hogy nem nézik jó szemmel, hogy ennyit foglalkozom ezzel témával     már régebben is szembesülök az irigységgel     nem törődöm   egyszerűen gyűjtöm    a tapasztalatokat       nagyon megbecsülöm azt is, hogy egyre gazdagodom     a példákkal szembesülve     hamar világos lesz nekem, hogy már a haldokláshoz is erő kell     egy kis rosszullét is jól jön     ahhoz, hogy ezt megfigyeljem és leírjam     amúgy meg sok türelem kell az ilyenhez     

kitartás

               is fontos     az is, hogy én is cédulázok     egy idő után már annyi írnivalóm van, hogy megfelezem a cédulákat     megkedvelem a H.G.Weiszt is     aki úgymond egy fél cédulára írja le nekem     még jóval a haldoklása előtt, hogy ő per pillanat nem tud beszélni     amúgy nem is akar mert hisz a hallgatásban     tehát írni fog     és arra kér, hogy én is írjak     válaszul átcsúsztat egy cédulát amin az áll, hogy mindenki ír     persze, hogy van ebben kis csúsztatás     de a lényeg az, hogy átjön az aláírása is     ott van a cédulán, hogy    

a néma H

                 a franciába divatos     ezt írja meg nekem     azóta is megvan minden írása     vagyis nagy becsben tartom     sőt ott hordom a zsebemben azóta is     ott van az nagyfater műszeme mellett     mert nagyon tetszik a gondolkozása      tele  van aggodalommal     a  Világh miatt aggódik ő is     ugyanazzal foglalkozik mint én    elmesélem neki borotválás közben, hogy           tele vagyok kétséggel     amúgy tele lesz a zsebem is azzal amiket ír     mind nagyszerű     és nem igaz, hogy ez az ember hülye     legfeljebb féleszű     vagy mondjuk úgy, hogy

félcédulás

                   tudniillik ő azt is egy fél cédulán írja meg nekem, hogy szintén zenész     meg azt, hogy mi üldözöttek tartsunk össze     vissza is írok annak idején     már tudom, hogy a haldoklókról írnom kell     és én egy pillanatot se tétovázok     és megyek oda ahol nyögnek     és jegyzetelek mindent amit lehet     ha látom, hogy valahol rosszul van valaki     én kihallgatom sőt leírom a legjobb mondatokat abból amit úgymond

a haldoklás

közben hallok     hülyeségeket is mondanak     de a lényeg az, hogy írva legyen     hogy aztán elgondolkozhassak     rajta     mondom magamnak     írd fel     és aztán gondold ki, hogy mi legyen     ennek a vége az lesz úgyis, hogy egyszer csak rájövök, hogy mi történik ilyen esetekben?     lassanként kiderül az is, hogy mit kell tenni?      azért, hogy ez ne történjen meg még egyszer     és, hogy ne vihessenek el senkit     a rosszullét miatt     én kétszeresen is ébren tartom     magam másolom át a cédulákat egy füzetbe     ott van minden amire később emlékezni fogok     amúgy a betegek is emlékeznek     rám nagy hatással van egy másik haldokló is a barátom lesz     időközben átmegyek egy másikhoz is    

az Új Ember

                       Kovácsához     hadd fűzzek ehhez itt annyit, hogy ő egy másik kórházban van    és, hogy ő nem néma     de ekkor már alig van hangja     és nagyon elhaló hangon közli velem, hogy neki is vége     van a szavaiban egy kis lemondás     persze, hogy nekem meg azon jár az eszem, hogy az esze vág mint a borotva     mert vele is ez hoz minket össze, hogy leborotválom     a szakállát beszappanozza     az ember érzi közben, hogy ez az ami tetszik neki     amúgy én is tetszem     tehát ő is nekiáll gondolkozni azon amin én     persze, hogy tudom, hogy baj van a lábával     de a fejével nincs     és neki sincs más gondolata mint, hogy támogasson engem     cserében én is támogatom őt a karommal      annak idején     sétálunk     egyet mondhatok, hogy az egyik lába itt     a másik meg a műtőben marad     persze, hogy mit csinálnak vele azt nem tudja    szerinte elveszi az egyik orvosnő     még az is lehet, hogy az egyik orvosnak kell     ezek után persze, hogy nem csoda ha őt már csak egy dolog érdekli     a halál     pláne ha ballábbal kell fel     ugye fél lábbal már a sírban van     ugyan nem sír csak amikor elveszti a lábát     sajnálja hiszen így már nem tud lábra állni     áll persze csak úgy, hogy belém fogódzkodik     és úgy jár kezelésre is     azt mondja, hogy mióta beteszi ide a lábát egyre rosszabbul van     szerintem ugyanúgy keresztbe tesznek neki mint nekem      tetszik a neve is     ismert mert közli több újság is    úgy mutatja be magát, hogy ő

az Új Ember Kovácsa

                                    érdekes dolgokat mond     egyszer azt mondja, hogy nem fél     egy idő után már én sem félek kimondani, hogy ragályosak ezek a haldoklások     persze olyan is van aki divatból csinálja      vagyis, hogy valaki elkezd haldokolni     aztán más folytatja a haldoklást     aki a kórházba kerül annak nagyon is világos lesz, hogy vigyázni kell, hogy nehogy ő legyen a következő    mert az áldozat nem is tudja, hogy kicselezik     vagyis csúnyán átverik     a palikat azzal hitegetik, hogy jól van     aztán egyszer csak rosszul lesz     egy rémület fog el engem is     hiszen egyre többen haldokolnak ott ahova bemegyek    persze, hogy egykettőre kiderül, hogy az emberek nem is tudják, hogy ez így

haláli

          hülyeség     valami olyan amit ránk erőszakolnak     amitől borsózik a hátunk     mert hátunk mögött csinálják    úgy, hogy nem is tudunk róla    én ilyeneket gondolok     akkoriban eszembe jut az is, hogy esetleg a Világhnak  is beadják     beadnak valamit    és ő meg elhiszi     amúgy ezt nem hiszem      ő ennél okosabb    ugyanakkor én is azt érzem, hogy hatnak rám ezek az esetek     és néha megrémülök attól, hogy      nem leszek    szóval, hogy nem maradok meg     és titkon ilyeneket kérdezek magamtól, hogy mi lesz ha nem leszel?      persze, hogy megpróbálok másra  gondolni     és nem arra, hogy egyszer majd velem is ez lesz     ezért is kezdek el jegyzetelni, hogy nyoma  maradjon annak amit látok, hogy továbbadjam azt amit tudok, hogy olvasni lehessem, hogy hinni lehessen, hogy az is hihessen abban,  aki amúgy hitetlen    de én erről nem akarok sokat írni     szerintem röviden kell tudósítani a helyzetről     vagyis az olvasókat biztosíthatóm, hogy ki nem állhatom a szószátyár írókat    amúgy értesítem az Írószövetséget is, hogy a maradiság támad     szervezkedik     vagyis szövetkezik az új eszmék ellen     szövetkezetek lesznek   

alvó sejtek

                       nagyon tevékenyek     a felbujtók ott vannak mindenhol     a háttérbe húzódnak     az irányítók mindent megragadnak azért, hogy lejárassanak     én tudom, hogy elindul egy lejárató kampány     alkalmas arra, hogy megrendüljön a bizalom     bennem ugyan töretlen     jövőképem derűs     de én tudom, hogy itt az a cél, hogy elvegyék a kedvemet az Világhtól     a kedvesemről is másképp gondolkozom     mint ahogy az átlag     középszerű gondolatokat szül     a legtöbb ember elfogadja, hogy a jelenlegi rendszer haldoklásokat akar     és azt akarja, hogy csendben legyek    és az is világos lesz nekem, hogy ha ez így megy tovább      akkor nemsokára majd nekem is szólnak      és azt mondják, hogy én következem      de én aztán nem adom meg magam nekik az a céljuk, hogy féljünk, hogy elhiggyük, hogy ez így igaz     pedig a legtöbbnek csak halálhírét keltik     és arra alapozzák a hírt, hogy nem ébred fel     de ettől még lehet     sőt az az érzésem, hogy még inkább van      egy osztályos orvos aki szerint nekem nem szabadna itt lennem     kiakar kísérni     úgymond szerinte nekem engednem kellene     de hogyan is engedhetném el magam addig amíg a kedvesemre nem találok     és már annak idején is figyelmeztetem az orvosokat, hogy vigyázzanak     sőt kedvesemnek is szólok, hogy figyeljen     mert ami itt folyik az nem más mint

felkészítés

                 az elmúlásra     sehol sincs annyi panasz mint a kórházakban     egyre kevesebb a panaszmentes beteg     vagyis nem múlik el egy óra úgy, hogy ne sóhajtanának     sőt van olyan is ahol  lesz egy sóhaj    aztán már semmi     okom sincs arra, hogy kételkedjem abban, hogy én lassanként megvilágosodom     pedig közben ilyeneket hallok, hogy mi bizony a születéstől haldoklunk pajtás     és te minden születésnapoddal közelebb vagy a halálhoz     nekem nincs közöm     bár eléggé megszenvedek egy olyan mondatért    amilyen ez is     de amikor meglesz    én felkeltem az alvókat     megrázza amit hallanak     úgymond felébreszti a kíváncsiságukat     én ezt használom ki amikor bent vagyok      felrázom az embereket     meglepi az amit mondok     lényegében annyi, hogy engem nem lep meg, hogy egy haldokló     milyen kiszolgáltatott ilyenkor    az ember segítségre szorul     a hurok olyanok nyakára kerül, akik észre sem veszik, hogy kibasznak velük     már pontosan tudom, hogy mit csinálnak itt az emberekkel     közlöm, hogy ne fogadják el a halált     egy az egyben     nyilván vigyázni kell, hogy ne ájuljanak el     mert akkor elviszik őket     én próbálom megerősíteni     magam is biztatom     egy idő után lázítom is őket     azzal, hogy ezt a törvényt „már” (Reagan) módosítani kellene     sokan lázadnak ezután     nem is hagyják magukat becsapni     becsapom az ajtót    mögöttem persze, hogy lesznek olyanok is akik tovább haldokolnak     vagyis ugyanúgy teszik a dolguk mint azelőtt    de tudom, hogy elkövetkezik az a pillanat    amikor kiül az arcokra a csodálkozás     hát ez van?     ezt csinálják velünk?     ugyanez történik     mert amikor hazaérek     otthon is ez megy     ez a  haldoklás ragályos     beteg lesz

a nagyfater

is     haldoklik ott nekem     az lesz gyanús amikor megérkezem, hogy hanyatt dobja magát    elengedi     még szerencse, hogy kéznél vagyok     éppen jókkor érkezem        és elkapom      de levisz engem is a földre     vagyis hamarosan a padlón vagyunk     ő meg fetreng ott haldoklás közben     dobálja magát     és közben morog sőt vicsorít is     nekem olyan ijesztő, hogy kiugrik az arccsontja     az

Ajka

          is olyan vékony lesz     a hangja elmegy     csak a szíve ver egyre erősebben     az enyém is     sőt a szobában szinte mást se hallani mint ezt a verést     ugye megy ez a dib-dob     amikor újra dob egy nagyot     magán kívül van ez látszik     és az is, hogy rosszul van     ilyenkor én tudom, hogy ki kell kivonszolni a WC-re     magammal szúrok ki ha nem vagyok elég gyors     mert neki nagyon gyors a hasmenése     tehát maradandó nyomot hagy     nekem cselekednem kell     mert erősen imbolyog miközben viszem     a WC-re is jellemző, hogy nincsen ablaka     és a bűz kijön a WC-ből     ilyenkor már lila a feje     az öregemnek már ez is tükrözi a hozzáállását     nem szidom hiszen akkor már nem tud lábra állni     én ezért is húzom     vagyis vonszolom      persze nem sokáig mert az ínye felhúzódik     az arca meg megy össze     mindössze már csak egy

Barna

           folt nő a nadrágján     látom, hogy mi következik     a csuklás a köpködés     közben alul-felül jön valami     a nagyfaternak már régebben is rossz a kiválasztása     és emiatt is ül oly sokat a WC-n     én azt látom, hogy kiül az arcára a kétségbeesés     engem is megérint szegény     arra kér, hogy tegyem a kezem a feje alá     aztán meg azt mondja, hogy kifingik     szóval a fejét hátraveti     és én hiába is mondom neki, hogy fel a fejjel     és ütöm a hátát, hogy lélegzetet vegyen     mert eltompul     a hangja szürke lesz     bizony én ott tudom meg, hogy milyen hátborzongató szürkének lenni     egy Feketének tartania kellene     önmagát hoznám példaképp     annyit mondok neki, hogy ne szarjon be     de a helyzet egyre rosszabb lesz     mert összecsinálja magát      vádolja persze, hogy csak rontja a levegőt     mert bőven megy neki    

a nagydolog

                     sokszor egy kis dologból lesz     a gond persze az, hogy neki úgy kell nagydolgoznia, hogy valaki ott van vele     és látja, hogy ő hogyan csinálja     aztán becsinál     nekem meg az lesz az érzésem, hogy én is kikészülök     egy ilyen feladattól, hogy ott üljek vele a WC-n     és várjam, hogy kinyomja szegény     sokszor nagyon kényelmetlen helyzetbe hoz     újságot is     nyomás közben nekem olvasnom kell     míg ő úgy csikorgatja a fogát mintha az övé volna     a WC is tele van vele    a szagával birkózom     és vele nyögök, hogy jobban menjen     a nyomás alatt kidülled a szeme     ki is esik     a legtöbbször megkér engem, hogy nyomjam vissza     neki nehezen megy akkor már

a nyomás

                 a szíve miatt     bár amúgy jó szíve van     ami nem kis dolog     ilyenkor én fütyülök is neki     énekelek     persze, hogy jólesik     a zene a kedvence     a szív küldi egy jó műsor     akkoriban ez megy     vagyis ez a feladata az embernek    fel kell ismernie, hogy miért is van     itt tartok      én bizony nem hagyom meghalni     és ez jól esik neki     és arra kéri, hogy vigyem vissza a szobába     fektessem le, hogy él még    az  biztos     beviszem a bilit is    mellé teszem    az ágynak nem tenne jót ha telehányná vagy beszarna     a nagyfater egészen ráncos lesz     a bőre felpuffad     a sírástól a szeme táskás    mert egy ideig visszatartja a sírást     én is legyűröm magamban     vagyis, hogy próbálom legyűrni     kikerülni     kerül amibe kerül     hiszen nem is látszik más rajta     csakis

a gyűrődés

                 után még kisebb lesz     egy pillanat és már csak egy sóhaj     és más semmi nem jut eszembe     csak az, hogy így múlik el az ember     csak egy lélegzet     esetleg kettő     vagy inkább egy nulla     egy semmi     nem látható      csak az, hogy egy vonaglás fut végig a testén     az látszik, hogy valami vonzza lefelé     a földre hány     de hány órát ülök mellette     azt nem számolom     csak arról számolnék be, hogy nagyon is megértem a nagyfatert     sőt úgy érzem, hogy igaza van     ha nem fogadja el a halált     és elutasítja azt is, hogy elvigyék a kórházba     mocskosak a WC-k     nem olyan kényelmesek mint otthon     egyre csak azt kérdezi, hogy én most meghalok?     én meg nem tudom, hogy mit mondjak?     erre az ember csak azt mondhatja, hogy ugyan már     hiszen az ember reménykedik abban, hogy a nagyfater      ahelyett, hogy meghalna     jobban lesz     a szaga is felerősödik a nagyfaternak     meg is mondom, hogy értékelem az erőfeszítéseit     azzal tetézi, hogy nyög hozzá     és érdekeseket mond     a múltról például azt mondja, hogy az nincs is     vagyis, hogy a múltat is mi választjuk ki      gondolná tovább     de újra rosszul lesz     pedig én akkor már feljegyzem a mondásait     nagyon értékelem     és persze reménykedem, hogy megfordítható ez a folyamat     folyik akkor már a nyála     és persze, hogy a padló tele lesz nyállal     vigyázni kell     a nagyfaterral     mert ha nem vigyáz vele az ember     nagyon elereszti magát     nem tudja visszatartani     úgymond újra kezdődik az egész     azért van mert nagyon gyors a kiválasztása    és ha nem tolom alá a bilit     azonnal kiválaszt    egy dalt énekel nekem     ez azért meglepetés     amúgy bársonyos a hangja    bár egy kissé tétova     rekedt az amit kiad magából     egy cuppanással kijön ami bántja     eloszlik     a levegőben csak azt érzi az ember, hogy valami büdös     itt valami bántja az embereket     addig etetik     míg ez lesz a vége, hogy az ember kinyomja     a nagyfater is megkönnyebbül     amúgy én mindig is értékelem     élvezem, hogy jobban vagyunk     persze, hogy leszünk mi még jobban is     mondom     neki is teszik amit mondok     csakhogy újra meg újra megismétlődik a rosszullét     és előjön a nyöszörgés       egyre hangosabb      lesz egy csattanás     egy bumm    és kiborul a bili     alul van     míg aztán fölül is kibuggyan valami     kijön belőle

egy fröccs

                   na ez ébreszt rá engem, hogy megint rosszabb a helyzet     és, hogy folytatódik egy szerencsétlen sorozat     amit nem én találok ki     ezt mindenki láthatja a szembelevő lakásban     hiszen nyitva van az ablak     amúgy az is könnyen belátható, hogy ezt a rosszullétet részletesebben kell bemutatnom    csak azért, hogy lássák a küzdelmet amit az életéért folytatok     szóval azért, hogy ne engedjem meghalni    akkor már ő sem akar     de nem tud mit csinálni     egy kis szünet után rosszul lesz    egyszer csak csücsörít    nekem azt mondja, hogy csókolj meg még utoljára     aztán összeakad a szeme     és hörögni kezd     és olyan hangosan hörög, hogy felszólnak az alattunk lakók     mivel, hogy idegesíti őket ez a hörgés     na meg fuldoklás olyan hangos, hogy én kénytelen vagyok újra felerősíteni a rádiót     olyan hangosra teszem, hogy ne hallják     a hörgését elnyomja a zene     erőt ad a faternak     jólesik, hogy hall valamit     mert akkor már nem csak a szeme rossz     a füle is bedugul     és észre se veszi, hogy átjönnek     a szomszédok     bekopognak a lakók     átkiabálnak a szembelevő lakásból     azt kérdezgetik, hogy mi van vele?     mert mindenkit érdekel az, hogy meddig húzza?     csakhogy én húzom az időt     mert nem akarom, hogy orvost hívjanak     vagy papot     mert előfordul már velünk, hogy elsietjük az orvost    később meg le kell mondani a papot    ki is kell fizetni     persze, hogy nem akarunk     és amikor jobban lesz a nagyfater       odaszólunk a központba     naná, hogy nem veszik fel a telefont     szóval

a központ

                   nem is válaszol     később meg amikor mégis csak kellene    egyszerűen elutasítják a kérést     meg se hallgatják    már az is előfordul, hogy nem küldenek se orvost    se mentőt    és hiába is hívunk akárkit     mert nem jön ki egy idő után senki     még a halottas kocsi sem akarja felvenni a rendelésünket    visszadobják     az nagyfatert is többször figyelmezteti az anyám, hogy éljen vagy haljon     de ne verjen át minket     megszólnak már    a házban is hülyének néznek    a halottvivők is megsiratják szegényt     elvinnék     többször is felül a nagyfater    felülteti őket     nagyon megértem, hogy ilyeneket mondanak szegényre, hogy na ez is egy

haláli pali

                  de hát ő akkor már ezt tüntetőleg csinálja     az anyám meg ráfázik a tüntetéseire     emlékszem, hogy legalább tízszer is kiküldik érte a kocsit     aztán már hiába rendeljük meg     mivel a nagyfater nem tud meghalni    időre hívjuk őket     nem kell félteni     mert mindig késnek     és közben ő meg jobban lesz     és azt hiszik, hogy csak szórakozunk    míg az anyám szerint csak a nagyfater az aki szórakozik    az anyámmal közlik is

a temetkezésiek

, hogy ne rendeljük meg előre a halottaskocsit     mert a fater úgy is feléled     persze, hogy igazuk van     de hát az anyám nem akar egy halottal éjszakázni     tehát kénytelen szólni     előre megmondhatnám neki, hogy ebből majd egy nagy veszekedés lesz     a halott-hordozókkal már eleve veszekedni kell     mert a nagyfatert nehéz cipelni     cipelik de a fenek lelóg    persze egy lepedőt kellene vele adni     de mi nem adjuk oda a lepedőt     mert nem adják vissza     emlékezve azt is meg kell állapítanom, hogy az anyámból amúgy is akkor hiányzik

az odaadás

                    nem megy olyan gyorsan     mint ahogy szeretnénk    tehát gyorsan kell döntenem arról, hogy mi legyen?     a nagyfaterral közlöm is, hogy fogalmam sincs, hogy most mit csináljak?     telefonáljak vagy sem?     és ő is bizonytalan     lesz egy beköpése is     nagyon jellemző, hogy ezt kérdezi, hogy mire várok?    „arra” (Talán), hogy majd beköpik a legyek?     vagy ne legyek?     ezt kérdi     mert ő is unja a haldoklást     meg azokat az élményeket amit megél     amíg viszik    rázzák     odaütik mindenhova     hülyéket küldenek a múltkor is     úgymond nem tanítják ki a halott-hordozókat    éppúgy képezni kellene    erről beszélnek is a tévében     leadják a témát     nem akarom részletezni    de azt még le kell írnom, hogy

a palik

              mennyire nyögnek     amikor felcipelik a tepsit     a másodikra nem is jönnek fel egészen     mert nem férnek el     a lépcsőfordulóban megállnak     és oda viszik le a nagyfatert     ez nyilván, hogy bántja     meg amúgy is elnehezül a teste    felpuffad szegénynek    mindene fáj később     mert leejtik     a lépcsőfordulóban annyira lihegnek     ők is rosszul lesznek     amikor a nagyfater felül meg van halva     de lent nem engedi magát tovább vinni     a lépcsőfordulóban benyögi, hogy hol van?      meg azt, hogy kik ezek?     a palik meg majdnem elájulnak    naná, hogy dühöngnek    úgymond, hogy cipelhetik vissza     a lakásba nem hajlandók visszajönni    és nekem kell őt támogatnom     támogatom is     persze, hogy újra rosszul lesz     vagyis megint elbágyad     úgymond lefittyed az ajka     kiugrik az arccsontja     sőt a szeme is kidülled     nyöszörög     beledől a karomba     mivel, hogy összeesik     vagyis csuklik     összevissza annyit látok, hogy a nyelve alig forog     az egész testével odahajlik     bár még valami visszatartja     hisz úgy csapkod     a kezével fogja a fogait böködi     a fogsorát táncoltatja     a nyelvével gyűlik meg a baja    

a nyelv

               nagyon érzékeny az efféle helyzetre     az ember soha sem készül fel     ugye a nagyfaternak is meglepetés lesz     ez a helyzet neki is olyan nyomasztó az, hogy szinte meggyűrődik     az arca egyre kisebb     vagyis vékonyabb     csak a szeme nagyobb     a szemüvege változatlan     amúgy több dolog is elváltozik     benne is lehetnek gondolatok     de fogalmam arról sincs, hogy mi jár a fejében?     nyilván meg kellene kérdeznem     de ahogy ránézek az órámra     látom, hogy még nem késő     hiszen az órámon még mindig tíz van     azt hiszem ez még fontos lehet     na ezt ezért is jegyzem meg     mert még időben ki lehetne hívni az orvost      sajnálom a nagyfatert is     de nem akarom elsietni a dolgot     mert aztán megint szabadkozhatok    úgy mint a múltkor is     amikor kihívunk egy doktort     kedvesen fogadjuk     amúgy ő is kedves velünk     eleinte minden rendben     az van mint általában     szóval én jelentek neki     pont úgy mint annak idején     az iskolában is mindig én mondom azt a szöveget, hogy

a létszám

                 ennyi meg ennyi     jelen van ez meg ez    az orvos meg lehajol az     olyan mint mindenki     a beteg szívére hallgat ilyenkor az ember    az égre néz     és láthatóan utálkozik     úgymond felfordul a gyomra     a nagyfater meg mintha még mozogna     szegénynek elege van abból, hogy üssék     mert ütik a mellét, hogy lélegzetet vegyen    vagyis, hogy levegőt kapjon     úgymond levegőért kapkod     ez az orvos is fújtat     amúgy az is látszik, hogy  ímmel-ámmal csinálja     hiszen őt csak a halál beállta izgatja     míg a nagyfatert meg az, hogy mit csinálnak?    fölötte érdekes mondja     az ember     ilyenkor általában odavan attól, hogy rajta dolgoznak     ma már az emberek nem érnek rá figyelni     egy haldoklóra ilyenkor az a jellemző, hogy olyat mond     amit eddig még soha nem hallhatunk    tőle telhetően hangosan mondja ki,  hogy ha ez így megy tovább     akkor ezt nem éli túl    dühös     szerintem nem csoda, hogy dühöngeni kezd     és a végén majdnem belehal abba, hogy fel kell ülnie     ül is egy ideig     aztán visszazuhan     úgymond kifekszik     teljesen ki van  attól, hogy betakarják     sőt lefogják

a szemét

                  persze a nézése megmarad     egy emlékem itt is felidézhetem     azt ahogy nézi az anyámat     azzal vádolja, hogy kinézi őt a lakásból     szóval úgy néz ki, hogy nem tudja levenni róla a szemét     később     el is teszem     nagyon megszeretem     még most is megvan    a belső zsebemben tartom     azóta is sokszor mondom azt az embereknek, hogy lehet, hogy mű szem     de az öregek szeme mindent lát     engem már akkor is bánt     az orvosok kegyetlensége     mert tőlük csak annyira telik, hogy vadul üssék a szívét    mondván, hogy hátha még felkel     amúgy az egyik óra is ütni kezd    abban a pillanatban éppen tíz van     nálunk ilyenkor a tíznek meg kell lennie    hiszen a halál csak úgy érvényes, hogy ha a nagyfater többet nem mozdul    kimondható     na halál röhejes     de a nagyfater    egyszer csak újra lélegezni kezd     aztán mozog is    és úgymond kényes helyzetbe hozza az anyámékat    ez nagyon dühíti     mert már van egy-két ötlete az anyámnak    azzal kapcsolatban, hogy mit tegyünk a szobájával     a tárgyakkal nagyon kegyetlen     az anyám ki is dob egy párat     kiválaszt olyanokat amiket esetleg eladhatnánk     úgymond csak zavarnak a tárgyak     a nagyfater szobájában     az anyám abból indul ki, hogy elosszuk a rokonok között     ami utána marad     mindig lesz persze olyan amit nem tudunk odaadni     a rokonoknak is ott kell ülni és várni, hogy mi lesz         olyan is akad aki azt mondja, hogy mi direkt kikészítjük a nagyfatert     többször is kilökjük     a lakásból is kidobunk egy-két dolgot     itt még megemlíteném azt is, hogy amikor haldoklik     a házmester viszi a házban a hangot     ilyenkor aztán összecsődül a ház     a rokonok rögtön értesítik egymást     és rohannak, hogy lássák, hogy gyűrődik     a nagyfater persze nem hal meg     mert rajta nem fog a halál    

kényes

             helyzet alakul ki már nem egyszer     felháborít, hogy a nagyfatert  nem sajnálják     sőt természetesnek veszik, hogy haldoklik     de én ezt már akkor sem nézem tétlenül     sőt buzdítom a nagyfatert     muszáj rábeszélnem arra, hogy ne hagyja magát     nem is hagyja, hogy bevigyék a kórházba     sőt dühöngeni kezd      ha erről van szó    hiába próbálnak elhajtani     engem sem tudnak     már

magzat

              koromban se sikerül     mert már akkor is van annyi eszem, hogy túléljem     a legtöbb hülyét     nem érdekli, hogy mi megy itt     kezdek rájönni, hogy ez egyre inkább  Világhméretű probléma lesz     egy kis megtorpanás a kedvesem utáni kutatásban    mert világos lesz nekem, hogy nem csak őt kell megmentenem     hanem mindazokat     akiket el akarnak tenni láb alól     és ezért úgy döntök, hogy ezt egy kiáltványban is közzéteszem     két újságba belerejtem     mert nem engedik megjelentetni     pedig több szerkesztőségben is leadom     vagyis  csak leadnám     mert a portán meg eltépik     sőt kidobják     sőt rendőrt hív az egyik portás     leteper     a padlóra köp     rám azt mondja, hogy ez őrült     vagyis felhívja

az őrsöt

                nem kell félteni     ők aztán nem jönnek ki minden hülyeségre     nem válaszolnak nekem se     pedig én az őrsre is beviszem     a tiltakozásom süket fülekre talál      de én nem hagyom abba a tiltakozást     megismétlem     az anyámnak is meglepetés az, hogy több megmozduláson is részt veszek     fehér inget vörös nyakkendőt kötök     és kimegyek az utcára     és egyáltalán nem érdekel, hogy mi lesz a következménye      a tetteimnek egyetlen oka  van     az, hogy én nem nyugszom bele, hogy ilyen vége legyen a Világhnak    ilyen sorsot szánnak nekem is    feltűnik,hogy itt bizony nagyobb a baj     országos      hiszen itt már nem csak a Világhról van szó     hanem mindenkiről akit elhalasztanak     mert ez megy itt     úgy  viselkednek az emberek      mintha hallanának      egy parancsot, hogy menni kell      míg a francnak se kell     ez az egész valami nagy csalásnak tűnik     már akkor is    azt gondolom, hogy ha mégis van ilyen, hogy halál      én úgy döntök, hogy nem halok meg soha     nem fogom csak úgy elfogadni, hogy meghalunk és vége     ez a vég így hülyeségnek tűnik      már akkor is úgy érzem, hogy nincs vége semminek     és senkinek nem hiszem el ezt a hülyeséget nyilván, hogy csak azért találják ki, hogy elválasszanak azoktól akiket szeretünk     sőt élvezünk elveszni a részletekben     látom a problémát már akkor is

Világhos

                nekem, hogy szeretteinket elveszik      tőlünk elvennének ezek mindent     és mindenkit elszakítanának ha engednénk     persze, hogy dühöngök     amikor ilyeneket mondanak, hogy az ember nem tehet mást mint, hogy elengedi a halottait    mint mondják     menjen csak

Isten

             hírével     hisz már ő is halott     amúgy ez sem igaz     a halottakat mindenki elereszti     mit mondjak?     rossz nézni    ahogy egy halottat fognak a halottvivők     csak berakják     beeresztik     a padlót felmossák utána     esznek egy jót    na ilyenek jutnak az eszembe     akkoriban nagyon megy a fejem     de azt azért már akkor sem tudom elfogadni, hogy meg kell halni    nekem ez eszembe nem jutna     aztán meg az jut az eszembe, hogy mi más menne a kórházakban mint

a halasztás                    

                  mert elhalasztanak műtéteket    vagy ha éppen, hogy megtartják   mintegy kivesztik titkon altatásban    azt vágyat,hogy éljen valaki a gyanúval     én is élek    és már az iskolában sem figyelek a hülyeségekre     és így nem tanulom meg azt amit nem kell tudni     mert amit tudni kell     az  ennél több     az

egy titkos tudás

                            ma még olyan titkos, hogy az ember nem is tudja, hogy tudja    vagyis sokan úgy tudják, hogy nem tudják    lehet, hogy a többiek meghalnak     de én nem     ezt én „már” (Reagan) tudom      azért is halasztok az iskolában     az vezet el a halasztáshoz, hogy tovább legyek fiatal     mert a fiataloké a jövő    menő embereket akarok látni az utcán     ezért is megyek ki az utcára tüntetni     és

tüntetek

én Pesten     és Budán is felfigyelnek rám     mint kiderül     a rendőrség is figyeltet     titkon az anyám is rám küld     valakit megbíz a megfigyelésemmel     azt hiszem sok gondjuk lesz    egy-két összeütközés is bekövetkezik     nyilván nagyon kínos nekik, hogy felemelem a szavam     a halál ellen tartok egy előadást     az utcánkban     meglepődve fogadják     az engem hallgatók hallgatnak    ez ügyben egyedül én emelem fel a szavam     szerintem     azzal senkinek sem ártok, hogy elbeszélgetek egy két járókelővel     közlöm az álláspontomat     mire az egyik feljelent engem     csak azért mert történeteket mesélek     haldoklókról képeket mutatok     mert meggyőződésem, hogy mondani kell       akkor is ha ez némi kellemetlenséget okoz egyeseknek     és kész vagyok akár tízszer is elmondani, hogy mit kell tenniük azért, hogy ne kelljen belehalni az életbe     úgyse halnak bele     veszem a példákat     sorolom az eseteket    részletezi az öregek haldoklását     olyan beleélve mondom el, hogy ájuldoznak     mert nem bírják a feszültséget    próbálom enyhíteni     úgymond keresem a lehetőséget     arra, hogy segíthessek azokon akik jelentkeznek     a jogi karra is    ezért megyek be, hogy segítek jogilag is tisztázni     a helyzetet nem dicsérhetem     bár az is igaz, hogy a helyzet nem rossz    csak reménytelen azokban bízni    akik a halál mellett érvelnek     persze, hogy egyik se győzne le engem     mi sem jellemez jobban mint, hogy tisztán és érthetően beszélek     a témáról mindenkinek van egy gondolata     nekem viszont több is van    olyan

hallgatóm

                 is lesz aki szeretné átgondolni mindazt amit az mondok     bizony mély dolgokról van szó     olyanokról, hogy miért nincs jogorvoslat?     a halál ellen     miért nem szólal fel senki?     miért nem mondják ki törvényileg, hogy nincs halál?     vagyis az csak az emberek fejében létezik     szóval mindenki megvan     csak eldugják őket     főleg nőket dugnak     hiszen a nők a legfontosabbak    a jogi ismeretek sajnos ez ügyben hiányosak    még az egyetemen is jólesik hallatni azt, hogy ez egy igazi probléma     fele részben már azáltal is megoldható, hogy az ember bebizonyítja, hogy a halál csak egy a gondolat     és az sem igaz, hogy aki meghal az már nincs is     hiszen olyan nincs, hogy nincs     hisz azok is vannak akik látszólag nem léteznek     mert az nem létezik, hogy ne legyenek     csak azért mert mi így gondolkozunk     na rájuk is parancsolok, hogy gondolkozzanak másképp     vagyis, hogy gondolkozzanak önállóan     megyek be egy irodába is     és jogi biztosítékok után kutatok     az érdekel, hogy hogyan tarthatják fogva a Világhot?     ismeretlen helyen is járok     ügyvédek között     az is érdekes lehet, hogy hogyan magyarázzák el?     nekem, hogy     meg kell halni     mint kiderül ők ezzel teljesen egyetértenek      na ezeket hívom én úgy, hogy

önkéntesek

                      mivel, hogy ezek önként gondolják azt, hogy végük lesz    na ezért is igyekeznek gyorsan élni     úgymond igyekeznek kis dolgokat csinálni     mondjuk egy gyereket     vagy legalább egy kis lyukat találni     olyanokat is megemlítek én     akik nem érnek rá a nagy dolgokra     mert ők csak olyat akarnak ami elérhető      ami lehetséges     úgymond a lehetetlennel senki se mer kezdeni      én viszont kezdek reménykedni     azok után amit ott mondok     jobban érzem magam     mert ez a gondolat nagyon megérint     sőt mondjuk úgy, hogy lázba hoz     a gondolkozásom megfog     és megfognak     és ki akarnak vezetni     persze , hogy vezetés közben olyanokat mondanak, hogy el kell engedni a halottakat     elengedik már akkor amikor él     aztán szép temetéseket rendeznek     egyeseknek ez már elég     na meg az a szöveg is jó, hogy jobb szembe nézni

a véggel

                 a halállal úgysem tudunk mit kezdeni     ezzel a végső elengedéssel nem is érdemes foglalkozni     míg szerintem     már az egyetemen kellene kezdeni a képzést    a jogi hallgatókat kellene meggyőzni először    mert ha ők tiltakoznak    ha itt kijelentik, hogy nem fognak meghalni     mert ez ma már nem törvényes     az fél győzelem lehetne     és lehet, hogy emiatt bevisznek    engem nem tudnak megtörni     sőt     én valósággal ujjongok     azok után, hogy ezt kimondom     majdnem elájulok     úgy zúg a fejem     már régebben is sejtem hogy igazam van     és az is jó, hogy abban a pillanatban meglátok egy aprócska magot     ahogy markomba nézek    már tudom, hogy ez az én magom     és hiába is csavarják hátra a karom     mert akkor egy sikkantást is hallok     egy hangot fedezek fel     ami a magból jön     persze, hogy jöhet a torkomból is     hallom ahogy feltör     egy sikoly után lesz egy reccsenés is     akkor még azt gondolom, hogy tán a könyököm recseg     amúgy a rádió is megszólal     és tovább mondja     szóval azt hangoztatja, hogy itt ma még a mulandóságra késztetik az embert     becsapják azzal, hogy ők is szomorúak     és azt sugallják, hogy legyünk mi is azok     hölgyek     urak     semmi vidámság     hiszen ez komoly dolog     mert ez a harc lesz a végső     győzelem már nincs messze     ez a legjobb megoldás    ha küzdünk    erőnk szerint kéne megváltoztatni az eddigi szabályokat     ne fogadjuk el     ezt üzeni a magom     kikel  a zsarnokság ellen     forradalom tör ki majd valamikor    a rádió  is kimondja, hogy ez nem egy kétharmados törvény     szerinte egyszerű többség is elég     ehhez én még azt is hozzáteszem, hogy itt többről van szó     annál, hogy törvényt hozunk     a törvényhozásban nem esik szó erről    persze, hogy idáig nem ír a sajtó     a Rádió     sőt a tévé is hallgat     de kérdem én     mi az, hogy egyesek nem írják alá azt a felhívást amit én írok?     amúgy tüntetek is     ezért mondom azt, hogy szerintem ezt

a temetkezésiek

                           nem akarják     mert akkor a munkájuknak úgymond vége legyen     szerintem ők is átképezhetőek     lennének csak megértőbbek     amúgy a törvénykönyv is átszerkeszthető     vagyis változhat a dolgok megítélése is     és olyan törvény nincs is    ami kimondja, hogy nincs tovább     és, hogy egyesek meghalnak     míg mások meg nem     mert ki ellenőrzi azt, hogy ki él?     és kivel szúrnak ki idő előtt     látszólag egyenlők vagyunk     egy páran akik csak később jönnek rá, hogy ez bizony rájuk is vonatkozik?     vagyis, hogy mindenkire hat     ez itt mindenkit elkeserít      na ezért is kérdem én, hogy miért hoznak olyan törvényeket     ami senkinek se tetszik?     naná, hogy visszaküldi a minisztérium is     a két ajánlásomat elutasítja     mintegy olvasatlanul kerül hozzám vissza az is   amit a legjobb szándék írat velem     közlik, hogy nem kell nekik     én azért is visszaküldöm azt a levelet     a törvényhozásnak is írok      a szabadulásom után     követelem, hogy hozzanak törvényt     mert ha nem polgári engedetlenségbe fogok     én tehát ezért állok ki     otthon is az ablakban     sokan látnak     és sokan hiszik azt, hogy én csak a levegőbe beszélek     de más is odabeszél     naná, hogy odavannak nagyon amikor azt hallják, hogy kiírok törvénycikkeket is     beadok olyat is amit még nem is ismernek     bizonyos szabályokat alkotok     sőt szabálymódosítást is kérek     mivel, hogy a szabályok betartása sem hozza meg az eredményt     ne várjanak akkor ha mindent betartanak     én bizony még az utcán se tartom be a közúti szabályokat     nem mi hozzuk     én ezért hozom meg a legnehezebb döntést     mégpedig azt, hogy nem adom fel a harcot     mert harc ez     és nem is reménytelen     a küzdelem még csak most kezdődik     ezért is mondja el mindenkinek a nagyfater, hogy

Petike jár

                 mindenfele megyek     mert hív a kötelesség     mivel  hogy kell ide egy hős     aki átírja a régi törvényt     átváltoztatja úgymond     a szabályokat én nem tisztelem     sőt átírom a közúti szabályokat is     megváltoztatom     szóval nem tartom be     fölöslegesen nem állok meg     ha nem muszáj     és érzem, hogy nagy leszek     ettől ragyognak a szemek     az utcánkban úgy megyek végig     igyekszem hitet adni az embereknek    azt nem érdemes elmondani, hogy néha még én is kételkedem     mert ez is előfordul     nálam erre is van magyarázat     egyszerű     mivel azt gondolom, hogy ez a kétely hódolat     a reménynek nem lehet ellenállni     és annak sem amit megírok a  napilapoknak     feltűnik, hogy igenis van remény     még akkor is ha minket mérgeznek     tehát tudatosan kell élni     vagyis élek a jogommal     és írok a fogyasztóvédelemnek, hogy én nem fogyasztok olyan ételt amiben E betű van     mert van aki nem tudja, hogy vigyázni kell a betűkre     meg a hangokra is      szóval arra, hogy mit mondunk ki     és, hogy mit veszünk be       mert a halál gondolatát beszívjuk már a levegővel is     vigyázni kell azzal is amit beadnak nekünk    azt sugallják, hogy minden beadható     ugye nem győzök figyelni     és szólni az embereknek, hogy az is méreg amire nem írják fel, hogy mérgező     bizony engem is mérgeznek     és azt hiszik, hogy őket nem     ahogy abban is hisznek, hogy ők majd nem halnak meg     a méregtől odavagyok     és fel is jelentem őket     a népi ellenőröknél van egy-két jelentésem     ugyanúgy elfektetik mint annak idején a nagyfatert a kórházban     elveszik egy sor írásom     hiába is küldöm be az egészségügybe     ezért is megyek be     a múltkor bent vagyok a belügyben is     sőt bemegyek a törvényhozásba     persze, hogy nem engednek be     de én ott állok a kapuk előtt     hirdetem azt, hogy a halált csak kitalálják nekünk     nem kell mást csinálni mint, hogy nem kell elfogadni     és nem szabad hinni benne     amúgy bennem már régebben is megfogalmazódik az,, hogy létezik a hallhatatlanság is     hiszen adódhat olyan helyzet, hogy nem hall minket senki     de ez nem maradhat így      nyilvánvaló, hogy nem elég szabályos     a beadványom olyan amilyen     szerintem ezt ma még nem szabályozza törvény     mindamellett kimondja, hogy a szabályokat is felül lehet írni    a törvényeket be kell tartatni     na betartok az egyik nőnek     akit nem érdekel az az anyag amit beviszek     neki nem kérdés úgymond     pedig az anyag megmaradásának törvénye is erről szól     az ember pedig a legszívesebben a tömegekhez beszél     a nyugati előtt tartok egy előadást     angoloknak     azt fejtem ki, hogy a nyugat megfertőzi a tudatot      úgy kezelik, hogy teletöltik gondolatokkal, hogy ne vegyük észre     úgy hatnak ránk, hogy mindenki nézi a tévét     és nem gondolkozik ilyeneken mint mi     persze, hogy nem tudjuk elképzelni, hogy ne legyünk     valamikor elkezdjük átgondolni      és azóta is gondolkozunk     ezen ne is csodálkozzanak      

az angolok

                  persze, hogy csodálkoznak     és nem értik, hogy mi az ami minket ennyire nyugtalanít?     pedig ha feltennék a kérdést     mondjuk azt, hogy mi lenne ha nem lennék?      hát nem lennék meglepve     ha elájulnának     már a gondolattól is rosszul lesznek többen     amikor kiderül, hogy a halál gondolata leginkább az egészségesekben lakik     a házunkban is megismerek egy palit aki úgy tűnik, hogy egészséges     aztán egyszer  csak elviszik    

a rendőrök

akárkit bevihetnek     még engem is elvisznek pedig  nem csinálok mást     mint, hogy beperelem az államot     nem kell félteni a vezetőinket     hisz ők azok akik félrevezetik az embert     becsapják és arra csábítják, hogy hibát kövessen el    csak azért, hogy aztán lecsukhassák     úgymond rácsok mögé dugják     mert persze, hogy nem tudják, hogy a rácsok bennünk vannak     ugye  sokan ezért is riadnak vissza attól, hogy szabadon beszéljenek     én nem félek a rácsoktól     sőt a rácsok mögül is kimondom mindazt amit érzek     amit gondolok     lényegében annyi, hogy én bizony nem fogok meghalni     és  nem fogok hallgatni     ha vallatnak     én őszintén vallok az elveimről     vallomást teszek     rájuk nagy hatással van az, hogy bevallom, hogy valóban bedobok egy-két cédulát a házmester ablakán     tudom, hogy nem kéne kővel kibélelnem     de akkor már kételkedek abban is, hogy a levélládából kiveszik-e egyáltalán?     kiviszik-e valahová az ember röpiratát?     na ezért is döntök úgy, hogy bedobom azt a cédulát az ablakon     jó az ablakot is bedobom     de csak annak az ablakát aki nincs tekintettel az igazságra     aztán derül csak fény amikor bezárnak     kiderül, hogy ki kell engedniük      amúgy én is engedek     és megígérem, hogy nem fogok többet dobálózni     ugyan még ezt-azt kiröpítek     az otthoni ablakon is átjut

egy röpirat

                    amiben azt írom, hogy elegem van a halálból     kiábrándulva fogok tollat     sőt  az is én vagyok aki krétával is felírja a falra, hogy a Világh akkor is van    ha per pillanat nem megfogható    a legtöbb harcos olyan mint én     egyedül küzd a túl erő ellen     én nem tehetek mást, minthogy felvállalom azt amit teszek     szóval, hogy tüntetek     vagyis hangot adok a követeléseknek     a célom az, hogy mások is csatlakozzanak    hozzám hasonlóan tüntessenek     és követeljék, hogy adják vissza nekem a Világhot   ne tüntessék el     nem öljék meg     a többieket is engedjék ki tehát vessenek véget a halálnak     nincs jogosultsága a félelemnek     az elnyomásnak véget kell vetni     mert  addig fog aratni a halál  amíg az emberek elnyomják magukban     a félelmet csinálják valahol     megértem, hogy nem tetszik ez a hivatalos szerveknek     intézkedniük kell    vagyis nem tehetnek mást, minthogy behoznak     bevernek egyet     meg kell itt jegyeznem, hogy egy nyomozó se üt    csak úgy jókedvéből     kénytelenek jönni     káromkodni     vagyis a legtöbb pali ilyenkor a fogát szívja     az orrát fújja     sőt olyan is van aki akkor fúj rám      ha sírni kezdek    amúgy nem vigasztalnak     de az egyik elismeri, hogy bizonyíték nélkül fognak el     mondhatom, hogy elváltozik az arca     nagyon vörös lesz     amikor megkérdezem, hogy vajon mennyit

keres Emil?

                    mert úgy érzem, hogy ez a neve     nyilván meglepődik ő is, hogy ismerem     a dörgést ő is hallja     mert épp esni készül     ő is arra megy rá, hogy nekem essen     és esik bukik      az ember tenyere viszket     persze, hogy egy kicsit  bever     nekem meglepetés az, hogy egyre csak azt hajtogatja, hogy ne járkáljak tovább     aztán a járkálást átveszik tőlem     járkálhatnak    az biztos, hogy nagyon elfáradnak    különösen az egyik     na az szegény nagyon kivan     a nyelve is kijön az erőlködéstől     fénylik a nyála      és felragyog egy ezüst fog     vagyis fogna    de én inkább fetrengek     a földön nincs szerencsétlenebb ennél a nyomozónál     hisz nem fizetik meg     ezt már csak lelkesedésből lehet csinálni      persze, hogy csinálják     és fénylik a szemük     annyira ragyog az arca     a dühtől valahogy még szebb lesz     bár amúgy is szép     szeplős és vörös arc     és vörös szem      és vörös orr     

vörösőr

               nyilván, hogy az eshet rosszul neki     amikor azt mondom, hogy milyen kegyetlenek    mindenhol ez megy     csak más módszerekkel változnak a szereplők is    de a lényeg ugyanaz     megfosztani az erejétől     és persze a hitétől azt aki küzd    legyőzni     vagy ha másképp nem megy    legyilkolni benne minden jót    kivonni a forgalomból     engem többször is kivonnak     osztanak szoroznak         de nincs bennük együttérzés     mintha nem lenne sehol     semmi értelme tagadni, hogy kevesen harcolnak      a Világhért se akarom azt mondani, hogy csak én vagyok az egyetlen,      hogy csak én teszem ezt    mert hallok olyanról, hogy rajtam kívül is vannak harcosok    állítólag ugyan ezért harcol    

az ellenállók

                      kis csoportja is     vagyis, hogy van még egy sor civil szervezet     aki védekezik     vagyis ellenáll     a halálos ítéleteknek nem látja értelmét     lényegében én is úgy gondolom, hogy a jogainkkal nem bánhatnak úgy, hogy elveszik     vagyis nem törvényes, hogy elvesznek az emberek     ma már tudják, hogy a halálbüntetés fölösleges     mert nincs visszatartó ereje     nálam se hat     én sem akarok meghalni     és nem fogok eltűnni     sőt ha kell én mindennap jelentkezem      a rendőrségen ezt el is fogadják     és azt javasolják, hogy hagyjak fel a  harccal     én bizony nem fogok felhagyni     hiszen ez a harciasság benne van a véremben     benne van a családban     amúgy az apámban is ezt szeretem     állítólag még ő is  harcol    a közös ügyért     közös a cél is persze     a harc formája más     ő úgymond titkos akciókat vezet     némelyik annyira titkos, hogy ki sem derül, hogy ki csinálja?     annak idején még azt se lehet tudni, hogy egyáltalán csinál-e valamit?     be kell ott vallanom, hogy én csak a békés eszközöket szeretem     míg az apám nagyon vad akkoriban     ha elkövet vad dolgokat     gyorsan eltűnik    egy időben bujkálnia is kell     mert nem akar lebukni      vagyis a helyét     na meg a személyét is állandóan változtatja     mert keresik     naná, hogy senki se tudja, hogy hol van?     én is csak sejtem     de az ellen minden sejtem tiltakozik, hogy megtudjam     vagyis, hogy felfedjem a titkot     én nem tudnám úgy megtartani     mint a családom    mert a családban van egy két

parti zán

                elég ha csak egyet mondok     példaként legyen itt a nagybátyám     mert ő is az     még akkor is ha ezt sohasem vallaná be     hisz annak idején is hiába vallatják     mert semmit se mond ha kérdezik     állítólag többször megpróbálják kiszedni belőle     de hiába is vallatják     annak idején    nem árulja el, hogy tudja, hogy az apám egy titkos

sejt

         élén áll     ott ez a két nyomozó     láthatóan nem értik azt amit mondok   így kénytelen vagyok elmagyarázni     bár nem szeretek kioktatni senkit     de látom, hogy milyen értetlenek     a  rendőrök a múltról eléggé keveset tudnak     így kénytelen vagyok az előadást azzal kezdeni, hogy minden az egysejtűvel kezdődik     aztán kiterjed az egész szervezetre     az jellemző, hogy sokan tudják, hogy vakvezetőként dolgozom valamikor      bevisz engem a rokonság     a vakok intézetében erős pozíciókat foglal el a család     segíti a rokonságot     nem árulom el     csak annyit mondhatok erről, hogy a családot eskü is köti      amúgy se jó család a mienk     csak titokban jön össze    ha egyáltalán      amúgy nekem már akkor összejön két év    nem sokára bedugnak egy cellába folytatom felvilágosítást     vagyis kimondom, hogy az ember hallhatatlan     ha nem mondja ki azt ami benne van a levegőben     akkor már benne vannak a halottak     sőt ott vannak bennünk     ezt mondom ki     mert beszívjuk őket     azt hiszem ez győzi meg a bentieket     mert ez olyan szemléletes     hiszen közülük mindenki beszív már egyszer     ki kell mondani, hogy a halottakban is ott vannak a régebbi halottak     mert ők is tartalmazzák a régi élőket     sőt azokat is akiket csak úgy elképzelnek     mert azok is ott vannak a fejekben     oda kerülök én is     nagy sikert aratok azzal, hogy éppen ideje lenne a halált hatálytalanítani     vagyis, hogy sokkal értelmesebb a halál tagadása     mint, hogy elfogadni, hogy ez van     ezt kell szeretni     naná, hogy szeretnének elhallgattatni     mert egyre kínosabb nekik, hogy én még bent is         követelem, hogy  vonják vissza a halálos ítéletet      nem tartom jogosnak a börtönbüntetést se    csak azért mert kimondom az igazságot     nem kendőzhetik el     és nem tántoríthatnak el engem     azzal sem, hogy erőszakkal átvisznek egy kórházba    átvizsgálnak     tetőtől talpig átnéznek    vagyis átvilágítanak     persze

az átvilágítás

nem sikerül     mert nem találják meg bennem a Világhot     persze, hogy kérdezgetik, hogy mit érzek vele kapcsolatban?    mi van bennem ezen kívül?     le is vetkőztetnek     engem ez zavar     ha meztelenül állok     keresztbe teszem a kezem     a lábam is     furcsán áll ott egy doktornő     elmondja, hogy mit?     hova tegyek?      mert átvilágít engem     az is meglep     amikor arra kér, hogy sóhajtsak     egyet sóhajt az ember     aztán úgy fújja ki     a levegőt egy kicsit visszatartja     mert erre kér a nő    nyilván, hogy sóhajtozik     miattam     mert hiába  próbál belém látni    nem lát semmit     nem fedez fel     persze, hogy azt szeretné     amit a legtöbb nő, hogy először én fedjem fel magam    azt mondja, hogy vegyek egy mély levegőt      és tartsam bent amit gondolok     amúgy ezek után     naná, hogy bent tartanak      próbareggelit etetnek velem     és hánytatnak is     és amit kihányok azt összegyűjtik     úgymond egy elemzés is folyik      a gondolkozás persze, hogy nem látszik    az sem, hogy én hogyan is gondolkozom     a nőn olyan átlátszó a köpeny     nem rejti el azt, hogy ő milyen     miután besüt a nap     átvilágítja      amúgy nálunk már átvilágítják a nagybátyámat is     és persze, hogy találnak     valamit    mindig is találunk     az átvilágítás a legtöbbször eredményes     vagyis egy sor dolog előkerül     csak a Világh nem lesz meg     bennem visszatetszést kelt az, hogy nem nézik ki belőlem, hogy a Világh szeret    ragaszkodik hozzám      nem is szólnak    mint kiderül a röntgenes külön filmet is csinál      de nem nézik meg a papírjaim     nem nézik át azt amit beviszek     nekik nem bizonyíték     és persze az átvilágítás sem hoz eredményt     hisz nem látnak bennem mást     csak a csontokat     csak azt mutatják meg     mert persze azt hiszik, hogy ez majd  megijeszt     engem elgondolkoztat a csontvázam     hisz a halottak is csontvázak     lesznek akik ezt nem vennék komolyan     de én komolyan veszem     és csak azt mondom, hogy engem bizony nem ijesztenek meg azzal, hogy szövet mintákat vesznek    füstölőket égetnek    engem kikötnek    vagyis kikötik, hogy mivel foglalkozhatom     és külön foglalkoznak velem     közlik, hogy megkeresik bennem azt a helyet ahol a Világh képét őrzöm     ezt az emléket soha le nem feledem, hogy képeket mutogatnak     mutatós nőket nézetnek meg velem    jóval kezdenek    kedveskedni azt tudnak     persze, hogy tudom, hogy a legtöbb nő képmutató    de az a doktornő különösen az aki úgy tesz     mintha érdekelné az a két kép amit Világhról mutatok    mert többen is leveszik      ő meg levesz egy cérnaszálát     a köpenyéről annyi minden eszembe jut     az is, hogy ilyenek a nők     megy

a képmutatás

a legtöbb vizsgálaton ez az első, hogy mutogatnak     a hátam mögött összesúgnak     és persze mindig mosolyognak     rám az egyik hat különösen     egy kis vörös     akinek a körme is vörösre van festve     lehet, hogy nem kéne mondanom, hogy kedvelem a vörösöket     az apám is szereti     annak idején a kedvesem is vörös     na a nő is az lesz     amikor azt is hozzáfűzöm, hogy szép neve van     szóval megdicsérem     a nevét persze leolvasom a melléről     még mondhatnék egy-két szót     de nem teszem     csak megismétlem, hogy mennyire tetszik, hogy úgy hívják, hogy Ilona    azt hiszem ő egy Keserű nő     hiszen a neve is megegyezik az állapotával     állapotos is lehet     de mégis ugyanúgy jön-megy     dolgozik     a betegekkel nagyon kedves     velem is úgy beszél mintha barátok lennénk     vagy valami más is összekötne     minket a reggel ott talál     az orvosi szobában     mindjárt az elején kezet nyújt     aztán nyújtja a képeket is     miután

leültet

            na mondom is neki, hogy én már ülök többször is     megnézem a képét     aztán a lábát is     ahogy keresztbe teszi     nekem úgy tűnik, hogy folytatódik     a lába is összeérhet valahol       tetszik nekem ez a gondolat     pedig nincs is jó lába     de legalább van     és úgy látom, hogy jól tartja magát     bár az arcán már jelentkezik egy keserű vonás    aztán még keserűbb lesz     amikor húzásra kerül a sor     de azért megmutatja, hogy honnan húzzak     egy képet emelek     amikor arra kér, hogy válasszam ki azt amelyik hasonlít a Világhra     na kiválasztom     de aztán azt mondom, hogy nekem igazából ő tetszik     a legjobban az bánt, hogy úgy el van keseredve     bár nem mutatja     de látszik rajta     válasszon    mondja     miközben őt is szemügyre veszem     a szomorúságát hamar felfedezem     hiszen én is szomorú vagyok, hogy ezzel kell töltenem az időt     és az is bánt, hogy foglalt vagyok     mert szívesen felvidítanám     de nem lehet     mert ez a vizsgálat komoly dolog    arról szól, hogy milyen is a Világh     nyilván kinevetne    ha tudná, hogy mit szeretnének ezek az orvosok     nem tudják, hogy én hol látom a képét    vagyis, hogy kinek a képével szemezek    ezzel a doktornővel is nagyon elégedett vagyok     amúgy ő is      mert megdicsér, hogy egy pillanat alatt megcsinálom azt amire kér     hát nem is olyan könnyű sorba állítani a képeket     pláne, hogy főleg idős nőket mutogat     ez a nő nehezen érti meg, hogy a kedvesem fiatalos     kinézésre egy olyat választok neki     aki izgalmas lehetne     egy éjszakára gondolok     na meg a nagyfateromra      szóval arra, hogy milyen büdös a kiválasztása     olyan, hogy folyik belőle     a büdösség az ami nekem gondot okoz     mert nagyon érzékeny az orrom     minden képen görbe     mert egyszer elesem     és eltörik     nekem lesz egy olyan érzésem, hogy jó, hogy ezt elmondom a nőnek     mert így aztán    lassanként     kialakul egy kép rólam     máris annyi mindent tud    ez a nő folyamatosan néz engem    meglep, hogy magában még nevet is ad a betegségemnek     én is tudom az okát     akkor még nem mondom el neki     hiszen jólesik nézni     és rávágni, hogy mit látok?     na meg, hogy mit érzek?     amikor felmutat egy urat     szóval

az úrfelmutatáskor

                              lesz egy olyan érzésem, hogy én jelet kapok      vagyis megnyomom az ujjammal az egyik kép szélét     meggyűröm     és egy kis nyomot hagyok a képen     mindig ott a nyomunk     az ember nyomot hagy valahol      azt hiszem már elmesélem, hogy a múltkor látok egy filmet     ahol egy nyomozó úgy nyomoz, hogy képeket néz    ez nő azt hiszem jóképűnek tart     engem is izgat ő     sorban rakja elém a képeket    és olyanokat kérdez, hogy most mit lát?     mit érez?     mit gondol?     hát mondjam azt neki, hogy a rendőrségen is ugyanígy kérdezgetnek engem     nyilván abban reménykednek, hogy majd megtudnak     valamit válaszolok is     eleinte nincs is gond     de végül is belefárad az ember     a kérdésekben meg annyi a hasonlóság     pláne ha olyanokat kérdeznek, hogy hogyan is képzelem én ezt?     még megválaszolom     persze, hogy igazából nem kíváncsiak     sőt a válasz nem is érdekli őket     hisz  nekik csak az fontos, hogy kérdezzenek     és aki kérdez valósággal mámoros lesz     a kérdésektől nem látja a választ     nem is igényli senki     de hát ez a divat     itt az embert mindig faggatja valaki     ha más nem hát magát kérdezi az ember     feltesz kérdéseket     én már annyira ismerem     a válaszaimat is     unom, hogy csak olyan kérdés hangzik el     ami nem fontos     amit nem kéne feltenni     felteszem néha a lábamat     az asztalra     úgy ahogy filmeken     látom, hogy így se könnyebb megválaszolni azt, hogy mi lesz velünk?     vagyis a Világhgal?     meg velem?     meg a többiekkel?     és egyre csak az a kérdés  jár a fejemben, hogy a lényegre miért nem kérdeznek rá?     valaki már igazán feltehetné azt a kérdést, hogy mire megy ki a játék?    és azt is megkérdezhetné, hogy mit tesz ön olyankor ha nincs mit tenni?     mit csinál?     mit cselekszik?     amúgy ez az ige kérdése is     ami ott van a Szentkönyvben     az viszont nincs benne, hogy mi van előttem?     ha semmi sincs utánam?     ki kérdezi meg azt, hogy ha semmi sincs ott ahol az előbb vagyok       akkor vajon ott vagyok-e egyáltalán?     mi van a Világhgal?     ha nincs?     ha nincs olyan, hogy ő?     és mondjuk csak én vagyok?     és ez az én hol van?     ha nincs is helye?     vagyis ha senki sincs a helyén?   ül ott egy doktornő     nyelvét is megfigyelem     ahogy körbe jár a tekintete     mielőtt kérdezne     én már meg is válaszolom a kérdést     amit fel sem tesz     az a lába     tetszik nekem     félig látszik     de felteszem, hogy a folytatása is jó lehet     és még az is bekövetkezhet, hogy érdekeset kérdez     de nem vagyok benne biztos     hiszen kevés az olyan kérdés ami lényeges     szóval, hogy mit kell tenni a halál ellen?     én viszont éppen ezen  gondolkozom     amúgy a Világhról is kevesen gondolkoznak úgy mint én      tudom, hogy ez az amit nem szeretnek az orvosok

egy rakás

                 gondolatot megvizsgálnak nálam     egy sor újat találnak     és végül is úgy találják, hogy érdekes vagyok     a tudomány számára kincs egy olyan személyiség mint az enyém     a dicsőség persze a Világhé     mert ő nyitja fel a szemem     látszólag csukva van a kórházban     mert befektetnek egy időre     emlékezem arra is, hogy milyen erősen gondolkozom     aközben is, hogy vizsgálnak     mert állandóan ez megy     az ember nem pihenhet     egy percet se akarnak veszíteni     senki se akar mást csak megismerni     a másikat kiforgatni     a fejéből kivenni a gondolatokat     vizsgálják nálam is     mindent vizsgálat alá vesznek     vért kell adnom     még a Sartre-t is elveszik    amit behozok     a szobámba is bejönnek     és kémkednek utánam     persze maradnak szabad gondolatok     ott keringnek     szállnak a magasba     tartom az orrom     sőt befogom a számat, hogy ne jöjjön ki semmi     de az ember csak úgy kileheli a lelkét     kijuttatja a gondolatait     a levegőbe fújja     és azok akik beszívják tovább adják     az ártatlant játsszák, hogy ők nem is tudják, hogy mire gondolok     hát arra, hogy mindig maradnak élők     olyanok is akik nincsenek felfedezve     ugyanúgy mint én     mint gondolkodó     többször is     beszélgetek a halottakkal     ha azok?     mert nekem inkább hallhatatlanoknak tűnnek    szóval olyanoknak akik hallhatatlanul mondják el amit tudnak     és mégis úgy, hogy az ember hallja     pedig sokszor nem is tudja, hogy kivel beszél     csak érzi, hogy olyannal aki látszólag nem él     mondjuk Amerikában mondja ki a szót     és itt Európában veszi magára az ember     ezért is lesz gyanús     az orvosoknak olyan beteg kell aki üres     míg én tele vagyok olyan emlékekkel is ami nem az enyém     na ezért is hallgatóznak a mellemen     ezért néznek a fülembe     mert azt hiszik, hogy cselesen csinálják    mondjuk, hogy a szívemre hajlik egy doktornő     tudja, hogy a szív beszél     az ember melle süllyed     emelkedik     esetleg megfejthető     a ritmus is oly beszédes  

a mélytudatban

                         ugyanakkor csönd van     bár lehet egy kis sziszegés      mondjuk a tüdő ereszt     az eresztékek csikorognak     a fogak megszűrik a szavakat    úgy válogatom, hogy ne tudják tetten érni a gondolatot     egy sóhaj kíséri     tudnivaló, hogy a szavak mögött is van valami     hallható     csak oda kell figyelni     naná, hogy figyelnek    a beszéd alatt kutatnak     úgymond lehallgatnak     sőt szétszedik mindazt ami a beszédbe van burkolva     ezért is burkolok     titkon     a paplan alatt eszem     persze, hogy rosszul leszek    attól, hogy visszatartom     magam is tudom,hogy ez az ami rohamokat indít el     nálam is lesz olyan, hogy napokat szenvedek     attól, hogy rázkódok     a hasam fáj      néha a nyálam is félremegy      vagyis félrenyelek     persze, hogy fuldoklom      a kórházban    kopogtatják a hátam     a mellem nem olyan mint az anyámé     naná, hogy övé a csúcs    amúgy az övé lesz majd a nagy fehér orvos     attól szép, hogy fehér a haja     és persze a köpenye is    ott lebeg a szemem előtt    felrémlik az a mondat, hogy mi mindannyian egy orosz pali köpenyéből bújunk elő     veszik a kést    fenik    rám az is hat, hogy legalább hét orvos lehet     ott a műtőben én csak tárgy vagyok     amit majd megoperálnak     mert operációra kerül sor     vizsgálaton is átesem     hát ez az ami fáj nekem     eszembe jut olyan eset is     amikor egy egészségest visznek a műtőbe     már nem egyszer elcserélnek betegeket     futni hagyják     míg aki egészséges azt beviszik    szóval bevisznek engem is     sőt beöntést is adnak     naná, hogy kiadom magamból mindazt ami bennem van     szóval hányok a feszültségtől      pláne, hogy azt látom, hogy már előre mossák a kezüket     mondván, hogy ők aztán mindent megtesznek     és nem tehetnek többet     mint, hogy egy kis lepedőt is tesznek     rám az is nagyon hat, hogy kilátok alóla     ki is lesek     és látom ahogy egymásra mosolyognak     mintegy jelzik, hogy kéz kezet mos     vasal      az egyik már a mosdóban kotorászik     a zsebemben is     van egy rakás dolog     ami nem tetszik neki     amúgy nekem se tetszik, hogy a fürdőszobába is bejönnek     és úgymond megvizsgálnak     megnézik, hogy mosom-e a lábam?     lemossák az arcom     na meg a WC-t is     utánam szólnak     vagyis azt mondják, hogy most aztán kiszedjük belőled a Világhot     komolyan veszik a röhögést is     én meg egyre rosszabbul vagyok     mert újra meg újra feljön a keserűségem     ott van a nyelvemen     a torkomba is néznek     sőt kihúzzák az egyik fogam     állítólag nem fog hiányozni     na de kérdem én, hogy miért vesznek el az emberből?     ahelyett, hogy hozzáadnának     a kedvesemhez beszélek magamban     úgy mintha ott lenne     velem ölelkezne     az egyik nővér közben végigsimít a hasamon     sőt még a lábamon is érzek egy

finom

            melegséget     még élvezek is     de aztán lábon rúgom az egyik orvost     mert kacsingat egy másiknak     mintegy jelzi, hogy ő bizony szívesen elvágná a torkom     köszörülöm    a nyelvemet kinyújtom     naná, hogy kinyújtana ha lehetne     de nem lehet     még szerencse, hogy átlátom, hogy mi a cél itt     ki akarnak venni belőlem mindent     ami zavart okozhat     nekik egyetlen vágyuk van    felvenni az arcukra azt a kis előkét     rám is tesznek     hiába tiltakozom     mert minden szó hiábavalónak tűnik     az a nyilatkozat is amit kiadok     vagyis közzéteszek     a lábamnak fájdalmat okoz, hogy széthúzzák     csak azért, hogy kiszedjék a két lábam közül     az egyik megtetszik nekik      és én úgy teszek mintha hagynám     de csak látszólag hagyom    ezt szedjék ki nagy betűvel     mondom a nyomdászoknak     naná, hogy rosszul szedik ki     az első kiadásban ez nem is szerepel     mert nem látják, hogy mennyire fontos     sajnos az emberek vakok a lényegre     figyelmeztetni kell őket    rá kell bírni arra, hogy figyeljenek     mert ha beleegyeznek valamibe     úgy mint én     akkor elkövetik ugyanazt a hibát     amit én is elkövetek      szóval, hogy beleegyezem, hogy tegyenek-vegyenek     rajtam keresztül gazdagodjanak meg      és legyen kocsijuk nőjük     egy nő például eszembe jut     a Keserű Ilona     vagyis az, hogy ő Talán: „még nálam is többet tudhat”

a keserűségről

                         még előtte beszélek is nekik     megmondom, hogy nem hagyom, hogy kivegyék belőlem az örömöt     meg a szeretetet     vagyis azt amit a Világh iránt érzek     egy kis nyomást is érzékelek a mellemben      amúgy a gyomorba is befészkeli magát egy görcs     a félelem, hogy a végén mégis csak kivesznek     valamit kipakolnak     úgy ahogy az anyámnak is     kipakolják a méhét     és hagyja, hogy kivegyék     mert azt gondolja, hogy megtehetik    vele mindent megbeszélnek     persze, hogy velem mg nem is egyezkednek     csak úgy belém néznek     igazából nem látnak mást csak valami sötétséget     próbálják átlátni     bevilágítani    úgymond kivenni azt amit látnak     megfogják és rángatják     kifelé mondják     vagyis egyre csak azt hallom, hogy ezt is kiszedni     kiszedni         kiszedni     belőlem már régebben is megpróbálják ugyanezt     a rendőrségen  is ugyanez megy     ott is ezt üvöltik, hogy ki vele    gyerünk     gyerünk     szedjétek ki belőle     és üvöltenek velem      és arra kényszerítenek, hogy beszéljek      szóval beszéltetnek     vagyis úgy beszélnek velem mint egy bűnözővel     akit úgyis kivégeznek     vagy becsuknak     örökre ott lesz bennem annak az emléke      amikor megfognak    vagyis megráz egy nyomozó    azt mondja, hogy gyerünk     és, hogy hagyjuk ezt a szöveget     már annyiszor elmondod, hogy unjuk     és tényleg unják    sőt alig ki amikor a Világhról mesélni kezdek     a legtöbb orvoson látszik hogy

ideges    

           az is aki utoljára vizsgál engem meglep, hogy milyen nyugtalanul izeg-mozog     az ujja táncot jár az asztalon     vagyis dobol     már nem egyszer közli velem azt, hogy ne mondjam el ilyen részletesen     vagy inkább írjam le     majd elolvassa amit erről gondolok     megszakítja a kopogása     naná, hogy én is nyugtalan leszek     mert látom, hogy a körme hosszabb lehet     a kelleténél hosszabban vagyok ebben a kórházban     egyfolytában kémkednek utánam     persze, hogy azt mondják, hogy hülyeség ez a kémkedés      pedig igaz     de hát nálam ez nem járhat sikerrel     mert én direkt hülyeségeken gondolkozom     hiszen én tudom, hogy a hülyeségek mögött is van valami     nálam a hülyeség az ami elfedi a gondolatot     nem lehet utolérni     engem se     mert a gondolataim egészen máshol járnak     fel s alá az orvosok     figyelnek      figyel itt mindenki     gyűjt valamit     tőlem vizeletet vesznek     sőt egy kis Sartre-t is leadok     két kilót elvesznek     a részletekben van a titok     nálam hiába is kutatnak     hiába kémkednek utánam     amúgy kémkedek én is     egy időben rejtőzködve jegyzetelek     vagyis, hogy titkon írok     a paplan alatt tartom a tollam     a papírjaim elrejtem     egy idő után rájövök, hogy vigyáznom kell     mert félreértik sőt lehülyézik az embert     kitakarják     és elveszik a papírjait     megnézik     amúgy engem a legtüzetesebben

a nővérkém

                      

néz meg     úgy, hogy többször is kitakar az ágyban     mindent látni akar     nyilván, hogy kémkedik     utánam néz ha kimegyek a szobából     sőt benyúl a takaróm alá     az ágynak a nyikorgása is felkelti a figyelmét     én megértem     de látom a szemén, hogy többről van szó     nem csak arról, hogy ennyire kíváncsi rám     már az is feltűnő, hogy bejön még éjszaka is     megnéz     pedig én akkor már alszom     ugye álmomban sem gondolnám, hogy kihallgatja amit mondok     alvás közben is beszél az ember     a csöndben

kihallgat

               azt mondja, hogy furcsa hangokat adok ki      gondolná-e valaki, hogy ilyenkor nem vigyázok?     és kiadom magamat     nem kímélem a többeket     állítólag zavarja az, hogy beszélek álmomban is    félek, hogy a végén kiszednek belőlem valamit     kipiszkálnak     olyat is amit nem szeretne kiadni     hiszen az ember nincs magánál éjszaka     bejön hozzám ez a nővér     kém szerintem      nem lehet véletlen, hogy megint átraknak egy olyan szobába     ahol legalább tízen lihegnek     ezért a nőért mindenki odavan     de ő csak engem figyel     sőt miattam olvassa el mindazt amit felírok     a falra is felkerül egy-két írásom     feltűnést kelt     persze, hogy felráz mindenkit     megvádolnak azzal, hogy a falra is ír     a főorvosnak is azt mondják, hogy csakis én lehetek      és lehet, hogy ezért neheztelnek rám     szóval az írásom miatt     falfehér lesz néhány orvos     szid majd     de a nővérkém megvéd     mert azt hiszem, hogy belém szeret     talán épp a tollam miatt néz meg     szóval én azt hiszem, hogy tetszik neki     tán a hegye vonzza     amúgy vonz engem is ez a nő     azt mondja, hogy ez a

Tündérhegy

                      a legjobb hely     a Világhon gondolkozom     azon is amit mond     lényegében annyi, hogy itt bátran írhatok     csak ne a falra     nagyon érzékeny     egy sárga Csillag     képes a fal miatt szólni     pedig az nem is

a kínai fal

                    nekem egyáltalán nem meglepő     ha felkerül egy-két szó a takaróra is     kényesek itt     ezért is adnak egy csomó papírt     mint kiderül     azt nem bánják ha ír az ember     persze, hogy lehetne angol is     mert beszélik a nyelvet     megnézik az embernél     minden reggel ezzel kezdik a napot, hogy nyújtsa ki a nyelvét     látni akarják, hogy milyen?      érdekes, hogy itt kezdek el írni     azt írom ki magamból ami nyom     még megvan bennem     a Világh nyoma kitörölhetetlen     a számomra az elég furcsa, hogy éppen egy nővér faggat     a Világhról mindent tudni akar     annyira kíváncsi, hogy többször is bekémlel     a kulcslyukon gondolkozom a múltkor     elkapom a tekintetét     aztán a kezét is     sőt őt magát az ajtóban     mert csak úgy el akar menni mellettem     nem tud     persze, hogy elé állok     és megsúgom neki, hogy rólam megtudhatsz mindent     ámde a Világhról nem tudsz meg semmit

kicsi kém    

                 azt én már régebben is észreveszem, hogy szeretne megfogni     de én foglalt vagyok     és ha itt vagy ott meg is fognak a nők     nem érnek el vele semmit     amúgy én is fogdosom magamat     mert tudni akarom, hogy mit érezhetnek?     és, hogy mit tudhatnak meg a fogdosással?     nem éri be a nővérkém     kérdezget arról is, hogy miért baj ha belenéz a számba?      vagy épp a szemembe     lát valamit    mindig csinál     ha teheti vesz egy kis vért     tőlem telhetően adok     neki is érdekes lehet, hogy én vétel közben is csak azt nézem, hogy kilátszik egy része     még tetszik is nekem az ahogy hajolgat

a kicsi nővér

                      ügyeskedik     persze, hogy nem foghat egyszerre kint és bent     egeret lát a múltkor     majdnem elájul     amikor kicsi kémnek nevezem     naná, hogy tiltakozik     és azt mondja, hogy nekem ne mondja senki ezt     és főleg ne mindenki előtt       mert a végén majd azt hiszik rólam, hogy tényleg kém vagyok     aztán elkapnak     amúgy én elkapok valamit ettől a nővérkétől     nem várok sokat     de azt nem várnám, hogy aztán ezzel kezeljenek     szóval, hogy ez legyen az ürügy     amit rám kennek    az jó büdös     nekem az se tetszik, hogy túl kedves     ahogy azt mondja, hogy a markában vagyok     pedig nem érzek semmit     amikor megfog    észre se veszem, hogy marad    

egy kis vörös

                       folt     vagyis foltot hagy     aludni én nem is tudok     egy idő után kezdek rájönni, hogy ez is csak csapda     lehet, hogy más elfogadná, hogy egy nő vére tapadjon a kezéhez     én nem is nyúlok     utána még ő majd többször is hozzám ér     tényleg meglep azzal, hogy úgy jár egy szál köpenyben     segít a betegeken     látszik, hogy mind kívánja az ilyet      én nem kívánom    valahogy rám kapnak a nők    a Világh vége után    azt hiszik, hogy kihasználhatják azt, hogy magányos vagyok     csak megerősít abban, hogy ne kezdjek mással     én nem pótolom a  Világhot    sőt ezzel a nővérkével is közlöm, hogy az erőszakosságát utálom     és, hogy a Világhot nem tudja helyettesíteni     nálam ezzel nem sokra megy     a kínzás nem hat rám     jellemző, hogy a szép emlékekkel tele vagyok      a Világhgal akarnak végezni     és ezért is végeztetnek velem több tornagyakorlatot     amúgy mással is ezt csinálják     a kínaival is jól kiszúrnak     kiszúrják a hasát    valami sárgával bekenik     és parancsra guggolgat, hogy kijöjjön     neki van egy jó megoldása    egy lépésre állnak tőle    azt várják, hogy kiadja magából azt a sakkbábut     ami ott van a hasában     egy figura beleszorul     szóval a szorulása miatt is nyomogatják a hasát     dicsérik ha büdöseket csinál     egyszer csak azt nyögi be, hogy legfeljebb kifingunk     az ablakon át látom, hogy hoznak hozzá egy papot     hozzám is jön egy     mert ez a divat a kórházban     imádják a betegeket     szépnek tartja a Paph Irma is     azért jön mert azt hiszi, hogy a halálomon vagyok     hát téved     szegény nekiáll beszélni     a fejemmel van a baj     azt mondja, hogy jobb ha megkönnyebbülök     úgymond meggyónok neki     áll aztán leül mellém     egy székre teszi a kezét     meg is fogom     amúgy engem is megfog a szeme     kidülled     egy kicsit nedves is lesz     egy pillanat múlva az ajkát is beszívja     a hasát is elnézem     ahogy gyűrődik ott     nekem se könnyű legyűrni az undort     még nem olvassa     bár valaki ajánlja már      nekikezdek beszélni

az undorról

                    elmondom, hogy az tényleg egy jó könyv     de ő mást szeretne     hallani ahogy recseg a szék     alatta van a lába     nyilván, hogy izzad     lót fut robotol     gondolatban már el is temet     engem kedvel    azt mondja, hogy meg is ölelne     sőt meg akar csókolni     még ott a betegágyon     de én ezt nem hagyom     már a Világh miatt se     meg aztán olyan kellemetlen szájszaga van     aki azt hiszi, hogy én hiszek neki az téved     hiszen ő is az ügyben van ott, hogy megtudjon valamit     mindig kitalálnak a kórházban      én szólok az orvosomnak is, hogy ne hozzon rám papokat     amúgy az orvosokat is unom     mert orvosok jönnek a papok után     jönnek az ápolók is, hogy megnézzenek     persze, hogy az anyám is jön     és csókolgat     és egyre csak azt kérdezi     kicsi kém     már megint miken jár az eszed?     ő is a Világhról faggat     mindenki őt kérdezi     őt kutatja bennem     az anyám is azon van, hogy kijöjjön az ami még bennem van     ezért is jön be, hogy segítsen az orvosoknak     az a céljuk, hogy kiűzzék a vágyat belőlem     nem szednek ki semmit     pedig annyi orvossággal tömnek     a legtöbb kórházban ez megy    ez a gyógyszerezés nem hoz eredményt     persze, hogy

egy rakás    

               gyógyszert is kapok    mivel, hogy szerintük ez  az orvosság hathat     ezer forintot fizet az anyám    persze, hogy semmi hatása nincs     mert nincs az az orvosság  amivel kigyógyíthatnának a Világhból     mindig marad bennem annyi     amennyi szükséges ahhoz, hogy beleörüljenek az orvosok abba amit én hiszek     az összesen annyi, hogy én visszaszerzem a Világhot    és abban is hiszek hogy másokat is visszahozhatok a halálból     elegem van abból is, hogy arra akarnak rávenni, hogy ismerjem el, hogy hülye vagyok    na  hülye lennék elfogadni ezt a summás ítéletet     elutasítom     és csak annyit vagyok hajlandó aláírni, hogy egy kissé különbözöm a többiektől     nem várom, hogy tüntessenek miattam     de az fáj, hogy senki sem szól az érdekemben     és hagyják, hogy elvigyenek     diliházba zárjanak    zárt osztályon kínozzanak     persze, hogy sehol se tarthatnak örökké          ez a szó amúgy se játszik nagy szerepet náluk     az a szólás mondás járja, hogy átmenetileg vagyunk itt    aztán elmegyünk     amúgy én is elmegyek haza     mert haza engednek    mit mondjak? örülhetnék annak, hogy kiszabadulok     de amint hazaérek     azzal fogadnak, hogy a nagyfaternak mindjárt vége van    fogadni mernék arra, hogy örülnek     de elvesztem a fogadást    mert a nagyfater nyer valami pénzt     és ha nem veszi át     elveszik a lehetőség    a kezembe van azt mondják     hiszen én már rendbe hozom egyszer    a kedvesemet is megmentem     annak idején persze nem dicsérnek meg     de most nincs idő arra, hogy ezen tipródjak    tipródnak ők eleget amiatt, hogy el kell menniük     az operába van két jegyük    és nagyon örülnek, hogy rám hagyhatják a nagyfatert     gyógyítsam meg addig míg hazaérnek     és rohannak is    persze, hogy rohama lesz szegények      csak az kell, hogy meghallja a hangom     máris jajong     nekem kell felfogni a könnyeit     törülgetni vagyis megvigasztalni     állítólag csak én tudom         ebben a családban az én feladatom

a gyógyítás

úgy kezdem, hogy odalépek az ágyához     még közel se érek     ő már felül     nincs semmi rajta     persze, hogy szipog          nyilván, hogy fázik     tehát ráadok egy inget    még valahogy felveszi     de aztán előre bukik     vagyis a nyakát nyújtogatja     arra kér, hogy simogassam     sőt, hogy öleljem meg     és amikor magamhoz szorítom     a gerince megroppan     ez roppant kínos     amúgy meg  

komikus

                 is, hogy milyen csapzott a haja    és az is, hogy elkezd folyni belőle     vagyis a paplan alól csorog alá     belőle valami kijön     a szájából is kidől a foga     a padlón csattan     egyet kiált is     valami ilyet, hogy jaj          és nagy szemekkel néz rám     nagy hatással lesz az is, hogy fehér lesz a feje     majd elvörösödik az erőlködéstől     remeg     úgymond levegőért kapkod     izzad     vagyis megjelennek azok a bizonyos izzadságcseppek a homlokán     mert jön

a görcs

              elkapja valami sírásféle    jön ki belőle a víz     és nem sokára egy nagy tócsában     fekszik     na én meg neki fekszem    és kiemelem onnan     indulunk kifelé    a szobájából     csak annyit mondok még neki, hogy ne féljen     nem engedem meghalni      megjegyzem ő sem akar     sőt meg akarja csinálni azt amit mondok neki     tetszik, hogy ötleteim vannak     azzal  kapcsolatban, hogy hogy maradjon élve     a lehetőséggel kell ilyenkor bánni     én nem bánom, hogy a szíve olyan erősen dobol     a mellemen át is érzem     amikor megemelem    magamhoz szorítom    még azt is elviselem, hogy     úgy szorítja a kezem     el is zsibbad attól, hogy egyenesbe hozzam     hozom a formám     érzékeli is     az akaratom hat     rá is áll a lábára     de aztán eldől hamar     rájövök, hogy mit kell tennem     teszek egy fél fordulatot    elkapom a karját     és lecsatolom az óráját     mert az akár a halála órája is lehet     amúgy lehetne jobb megoldás is     de én rátaposok     mert nem akarom, hogy tudja, hogy hány perc telik el azóta, hogy eldől, hogy halott lesz     egy pillanat világossága kell ahhoz, hogy ott hagyjam     és berohanjak a lakásba     és élesztőt keressek     és kihozzam     szóval, hogy élesztővel etessem    szóval tömöm      mert nem akarja bevenni     beveszi     bent tartja     nem nyeli le     szóval kihányja     vagyis, hogy dől belőle     jön ki az ami rossz     vagyis az az áporodott öreg szag     még nekem is rosszullétet okoz    hisz érzékeny az orrom          ezt közlöm is vele     és ezért is teszem ki     az ablakban is nyög  szegény     de legalább levegőzik     egyet rögtön sóhajt is     amikor kilógatom     mit mondjak?     derékig kint van    úgy is hagyom, hogy levegőzzön     még egy kicsit     viccelek is vele     hiszen azt mondom, hogy jól nézzen körül     mert ki tudja, hogy látja e még?     na meg, hogy vajon mit lát majd a halála után?    majd még én csodálkozom, hogy ő      mindent elmesél abból amit lát     el kell fogadnunk tehát, hogy látunk a halálunk után    nevezzük csak halálnak azt ami nem az    biztos, hogy a nagyfateron is látszik, hogy élvezi ha kilógatom a fejét     a nyitott ablakon át     kifelé megy a bűz     elhagyja a lakást     a szaga is jobban elviselhető      számomra az is lényeges, hogy oda süt a nap    a melege meg jó melegen tartja őt    az ember azon gondolkozik, hogy ma már

a napenergia

                      is jól használható     az effajta gyógyításba én azért is fogok bele     és ezért is viszem ki később a folyosóra, hogy még jobban feltöltődjön     szegény élvezi a fényt     a világosságot is     felfogja végre, hogy miért vagyunk kint     a folyosón használja még a napszemüvegét is     felteszem, hogy a napon jól felmelegszik     persze forgatom     úgymond megmozgatom egy kicsit     beszélek hozzá     teszem azt mondom neki, hogy olvasom valahol    ez nagyon jó hatásfokkal segíthet     az emberen segítsünk úgy ahogy tudunk     egy-két tanácsot itt le is írnék     úgymond nagyon lényeges, hogy már délelőtt tegyük ki a beteget     a levegőre hivatkoznék itt     és napoztassuk ugye      tegyünk mindent az alábbiak szerint     amúgy nem jó ha nem teszünk semmit     mert

a semmittevés

                          halált okozhat     míg egy kis napozás is jó lehet     bemelegítésnek meg kell előznie a folytatást     elképzelhetjük úgy is, hogy az ember odaáll valahova    és kimondja azt, hogy én ideállok      hiszen az ideálok mind ilyenek, hogy az ember hisz abban, hogy ez vagy az hatásos lehet     az biztos, hogy én jól teszem azt, hogy kiviszem a nagyfatert a folyosóra     addig is amíg megjön az ereje     délelőtt még nagyon erős a fény     tehát vigyázni kell     hisz a faternak is összemegy a bőre     úgymond ráncos lesz     egy kis színe is keletkezik attól, hogy napoztatom őt    akkor még senki se kedveli     és senki se mer kijönni     a folyosóra jellemző, hogy félnek, hogy elkapják azt a bizonyos betegséget     én úgy foglalnám össze, hogy halálfélelem     bántja őket    ha haldoklót látnak a folyosón    én egyedül küzdöm szegénnyel     egyedül harcolok     mert ki nem jönnének     csak nézik, hogy vonszolom a nagyfatert     sétáltatom     húzom     a folyosón ez egyre nehezebb     mert egyre nő a súlya     vagyis az egész pali felpuffad     nem csak a hasa     mert kipukkad egy pattanása is    a múltkor tudniillik megszúrja

a korlát

             egy rózsája     kifakad     persze, hogy feljajdul a nagyfater     én meg egy pattanást hallok     és jön belőle valami     nedvesség tölti ki az embert     na meg a kétség, hogy szóljon?      vagy ne szóljon valakinek     feltűnik az, hogy milyen jó érzékem van     ezekhez a helyzetekhez lélek jelenlét kell   na meg ötletek kellenek    gyors döntések az ügyben, hogy mit lehet csinálni egy olyannal aki nem akar meghalni?              de felállni se akar     így aztán kénytelen vagyok egyedül cipelni     persze, hogy izzadt vagyok     a cipeléstől meggörbül a hátam     érzem a súlyát a feladatnak     amúgy neki is éreznie kellene    és egy kicsit segíthetne is     de nem tud      mert ha felállítom csak imbolyog     és hiába is fogom meg a hóna alatt     na meg a nyakánál     fogva tartom     szorítom    vagyis, hogy szorítok neki, hogy kimondja mindazt amit gondol     gondolom, hogy az ugyanaz lehet     mint ami a homlokára van írva     szóval, hogy él    és élni fog     ezt írom fel     sőt kiteszek utána egy felkiáltó jelet is     kihúzom színessel     amikor egy percet pihenünk     a folyosón történik mindez     azért érdekes     mert egyre csak érzem, hogy még valamit tennem kell     a leleményesség     ilyenkor nagyon fontos        gyorsan bevetni az ötleteket     én használom egyedi módszerem    nagyon élvezi a nagyfater     ha bedörzsölöm     szesszel is lehetne     de az még jobban esik neki ha bekenem zsírral     mert ha zsírral dolgozik az ember     sokkal dörzsöltebb lesz     vagyis, hogy egyre jobban tudja, hogy mit kell tenni ilyenkor     így megy el egy óra     mert legalább ennyit ügyeskedek     a múltkor is     miután ő megint elhagyja magát     ütni kell     mondom neki viccesen     pofozom is     aztán meg keresek egy pontot     ahol érzékenyebb     ott nyomogatom     naná, hogy nyög     nyöszörög     a nagyfater is érzi, hogy ez az a bizonyos

holtpont

                a nyomástól    egy kis dadogás jön ki belőle     meg egy kis hab     a szája szélén is van egy kicsi

ketchup

               legalábbis én annak nézem      de az nem igaz, hogy énekeltetem     mert ezzel vádolnak később     hiszen én viccből mondom azt neki, hogy énekes halott lesz      egy pillanat múlva ugyan bemegyek a szobába     és felhangosítok egy számot     mert akkor éppen egy fantasztikus szám megy    

az utolsó tangó

                          naná, hogy egy nyáron át táncol rá a nagyfater     újra meg újra megnézi a tévében     azt a filmet aminek a címe     Tánc a fényben     nagyon alkalmas arra, hogy táncoljunk rá     szóval ráveszem, hogy forogjon velem     még egyszer      mondom neki     aztán még egyszer forgunk     mert nem fogadom el azt, hogy csak egyszer és soha többé     nem lehet majd vele     táncolni szeretnék     mondom     persze, hogy nem mozog úgy ahogy kellene     de azért szerintem jólesik neki    egy kis testmozgás nagyon fontos     ilyenkor sokan azt mondanák, hogy minek?      és azt is hozzá fűznék, hogy már csak rozoga teste van        aki nem látja azt nem is tudhatja, hogy mennyire élvezi     bár a nyelvét kilógatja     emiatt meg is állunk egy pillanatra     meg amúgy is  szünet van két szám között     amolyan

Köztes idő

                     úgymond a nyári szünetben történik ez     olyan élvezetes lehet     neki nagyon tetszik ez a zene     hiszen ő szintén zenész     sőt amolyan táncos     komikus persze a helyzet    még engem is megröhögtet      azzal ahogy ott mozog     nyilván, hogy eszében sincs meghalni     inkább táncolni akar     nyilván, „hogy” (Reagan) ilyen lehet

a haláltánc

                    lényege az, hogy két lépés oda    kettő meg vissza     rángatom egy kicsit     tántorgok vele     veszekszem is     mert látszólag már nem bírja a lépést tartani     tartom     mert tartanom kell magam, hogy ne szóljak valakinek    mert többen is kijönnek a folyosóra  jellemző, hogy az egyik azt mondja, hogy ez csak annyit ér mint halottnak

a Csók

              István festhetné le ezt a jelenetet     nem én rendezem     az igaz,. hogy megcsókolom     és indulókat énekelek     mert neki akkor már nincs hangja     az én hangom viszont zavarja a házat     úgy építették, hogy mindenki hallja, hogy üvölt a házmester     azt üvölti, hogy én ne kínozzam a nagyfatert     dehogy kínozom     ezzel a tánccal egyetért     és nekem csak az célom, hogy magához térjen     , hogy összeszedje magát     az életerőt hozom elő belőle     egy hosszú sóhaj elő is jön     amikor rákiáltok     valami olyat, hogy

Talpra magyar

                           mert az is jó    ha az ember ilyenkor szaval     én bizony    szavalok     a magyarokról kevés jót mondhatok     mert szidják az anyámat     én is hibáztatom     szóval én is szidom amiatt, hogy nincs otthon     amúgy engem is szidnak     a szomszédok megpróbálnak rábeszélni arra, hogy a nagyfater gyógyítását hagyjam az orvosokra     jellemző, hogy megpróbálják kiszedni a kezemből      kitépik   és elráncigálnak engem ez arra emlékeztet    mint

amikor a kedvesem gyógyítom

ugyanez történik    emlékszem , hogy őt  is ugyan így tépik ki a kezemből    és próbálnak rábeszélni arra, hogy bízzam az orvosokra a gyógyítását    megoldják     ezt többen is mondják    meg azt is, hogy ne aggódjak     majd az orvosok kézbe veszik az ügyét     megoldják     a hálóingét leveszik     emlékszem, hogy engem már akkor sem tudnak lerázni     nem tudnak átverni     szerintem ők azok akik elrejtenek benne egy betegséget     emlegetnek    már akkor is      amikor bemegyek a kórterembe    naná, hogy kiakadok     amikor meglátom a Világhot     ahogy kinéz a lepedő alól     érzek egyfajta Világhfájdalmat     az orvosok nem érzékelik     de az arcukról pontosan lejön, hogy rólam mit tartanak     tartok nekik egy kis előadást    de hiába is adnék tanácsokat     nem fogadják el    pedig adhatnék

vért    

        vagy verítéket     gyöngyözik a homlokom     a hónaljam csupa víz     a gondolkozástól én mindig megizzadok     különösen akkor amikor látom, hogy a Világhban milyen furcsa csövek vannak      sokan     akik már akkor temetik     pedig     hála nekem     hamarosan jobban lesz     persze, hogy újra megbetegítik     úgymond azt terjesztik róla, hogy már  csak a haldoklása van hátra     most visszatekintve    ahogy ezt végig  gondolom     nagyon elkeseredem     hiszen a Világhot     épen egészségesen ismerem meg     de megbetegíti egy pali     emlékszem, hogy egy orvos azzal riogat már akkor is, hogy vége van a Világhnak     segítenem kell    ezt világosan látom    és azt is, hogy ki kell találnom valamit    meg kell mutatnom az orvosoknak, hogy ha ők nem tudják meggyógyítani a Világhot     én felvállalom, hogy kigyógyítom    a halálból már akkoriban is elegem van    pedig én nem tanulom a szakmát     egyesek évekig tanulják     az egyetemeken ülnek     amúgy ülök és is     eleget mond nekem erről, hogy nem hisznek a gyógyulásában     egyedül én bízok magamban     el is határozom, hogy nem hagyom, hogy belehaljon a betegségben     az a rossz, hogy a kórházat meg csak arra találják ki, hogy elfektessék a betegeket     úgy kezelik, hogy ne tudjon felkelni     mert félnek a felkelésektől     én sokat várok     arra is, hogy felkeljen a kedvesem     de ő csak fekszik     az első műtét után     belógok      hozzá teszem     és nekiállok biztatni őt     segíteni     mintegy azt sugallni, hogy még ennél is jobban lehet     mit mondjak?     már ettől is jobban lesz     és én is jobban leszek     amint meglátom     máris bizakodok      ő persze, hogy fél felnézni     az ember túlhall a falon     az ajtón át is hallja     amit a folyosón mondanak     a Világhról is felszáll egy légy     mert elhessentem     amúgy még a gondolatát is elhajtom annak, hogy megint rosszul lehet     és ezért is hajtogatom magamban, hogy ne

légy

         türelmetlen     majd csak vesz levegőt     mert bizony azt látom, hogy hiába is legyezem     nem látszik, hogy venne     ezért is veszem a bátorságot, hogy szájon át lélegeztessem     szóval úgy, hogy belefújok a szájába     olyan édes a nyál     olyan fényesen ragyog a fogai közt     úgy folyik le     ez a pillanat     még most is élesen előttem a szeme     csukva van     de én kinyitom     belenézek a szemébe    nem látszik     örül neki     annyit súgok csak, hogy szeretném megölelni     persze nem tudom, hogy szabad-e felemelni?     jó fent esetleg kaphatna több levegőt     fújok az orrába is     remélve, hogy az is jó neki     haszna lesz belőle     valami feltör     egy sóhaj     és más semmi     nem változik     persze, hogy én is sóhajtozom     nyilván, hogy mond valamit     amit nem hallok     pedig figyelek     amúgy is figyelnem kell     mert már többen is szólnak nekem, hogy miért nem engedem el?     de kérdem én, hogy miért engednénk el egy haldoklót?     ha az élőt se engedjük el?     én így gondolkozom akkor     csak annyit jegyzek meg

az elengedettségről

                                  ,hogy engedjék el ők azt akit akarnak     hisz akit szeretünk azt nehéz elengedni     aztán még azt mondom, hogy nagyon fülledt a szoba     és, hogy szellőztethetnék     az ágyneműt meg is igazítom     szellőztetem     neki jól esik     ez is látszik     aztán az is, hogy él     persze, hogy nem akar meghalni     megértem én ezt     pláne, hogy nem tudja mi lesz utána?     még el is nevetem magam     most, hogy felidézem ezt a helyzetet     amikor azon kuncogok, hogy miket nem gondol az ember?     persze furcsállja egy kicsit, hogy olyan nagy csönd van     és, hogy a kedvesemnek alig mozog a melle     egy kicsit persze felemelkedik     szerintem ki is jön valami     még ha bent is tartja     egy ideig csak ülök     és azon gondolkozom, hogy vajon majd elmondja-e amit érez?     szóval, hogy mit gondol?     ilyenkor az ember szeretne belelátni abba, hogy mire gondolhat a másik     de csak a fejét látni    és, hogy meggyűrődik a párna    nagyon feszes a takaró     úgy érzem, hogy jó lenne ha kitakarnám      és kitakarom egy kicsit     kigombolom  a hálóingét is     a fölső gombját     megsimogatom     amibe szinte beleremeg az     

Ajka

           is     mintha megrándulna     bár még az is lehet, hogy ezt csak én gondolom     ezért is fektetem rá a fejem     nem áll le a szívverése    tompa dib-dob    bezzeg a szék nyikorog     alattam van     egy párna is kicsúszik alólam     amikor átülök     az ágyra is haragszom     meg a nyikorgásra is    mert nyilván, hogy ez zavarhatja a Világhot     figyelem emlékszem    mellé fekszem    vagy legalábbis mellé hajtom a fejem     érzi a kezét     simogatom     igen kezes lesz a Világh     azt hiszem élvezi, hogy a kezem végig futtatom     rajta vagyok, hogy megsejtsem, hogy mit gondol?     én azt gondolom, hogy ez most egy igazi

kézfogó

              és ezt én ott rögtön meg is mondom neki     azt is megemlítem, hogy már nem haragszom azért mert elhagy     egy ideig nem is mosom a kezem     sokáig szagolgatom azután is, hogy visszajön     igen     még most is ott van a keze a fejemben     még most is érzem ahogy végigsimítok rajta     mintha ezt mondaná     élvezem a kezed     a simításodat     azt ahogy megfogsz     engem már az első pillantása is megnyugtat     az, hogy én egy sor fogást ismerek     alkalmazok is egyet     rögtön kiderül, hogy itt csak

a kézrátétel

                    segíthet     szóval az ha az ember bevezeti     egy-két szóval elmondom neki, hogy én most bevezetem a kezem     ott van a takaró alatt     kétszer is megsimítom     a melle alatt nedvességet találok     úgy tűnik, hogy attól, hogy megsimítom még szebb lesz     az arca ellazul     a nyaka sem feszül annyira     jól esik neki amikor elérem az alVilághot     meg kell fognom     mivel, hogy érzem, hogy vannak bizonyos

fogások

              amelyek úgymond célra vezetnek     az ösztöneim      na meg a vágy vezet     engem csak egy dolog mozgat     az, hogy segítsek     neki meg ez kell     egy idő után átfogom az egész Világhot     vagyis a derekát     simogatom fent és lent     és középen tartok     amikor azt súgom neki, hogy most

középkezdés

                      lesz     és úgymond bedugom az ujjam      neki ez persze, hogy nem új dolog     azt hiszen emlékszik még rá     legalábbis azt remélem, hogy majd kiveszem a bajt     a Világhból kicsúszik az ujjam     kihúzza majd ebből     az ájultságból kijön     felébred benne is a vágy     engem mindig odahúz     hozzátenném mindehhez, hogy altatják     azok után, hogy kinyitják     állítólag gyorsan be is csukják     a szájuk is nyitva marad     amikor megtudják, hogy ott simítom meg ahol belevágnak     egy műtétbe úgy kezdenek bele, hogy nem is tudják mit keresnek    nem is találnak semmit    és persze bevarrják     majd engem is bevarrnak amiatt     mert az első simításra nedves lesz     a Világh mindig is oda van az ujjamtól      várja a csodát     én meg tudom csinálni     úgy érzem, hogy neki ez jó érzés     hiszen vannak száraz jegyek     az övé nem az     én aztán csak tudom, hogy bele kellene dugni valamit      muszáj kivenni azt ami benne van    az orvosok keze     turkálhat igaz?     én elképzelem, hogy egy

turkáló

              orvos mi mindent megfog     persze, hogy én ezért is tágítom a Világhot     mert tudom, hogy a Világhmindenség is tágul    a tudásunk is     bizony tág tere van itt a gondolkozásnak     semmi se drága     mondom majd később az egyik doktornőnek, hogy hülyeséget csinálnak     amikor kinyitják a hasát     én is simogatom     de  nem vágok bele     csak bedugom az ujjam     vagyis én azért ujjazok mert én másképp gondolkozom mint az orvosok     ezt géppel csinálják     gépiesen is ez bizony nem megy    én nem úgy foglalkozom a Világhgal mint ők    egybe veszik az egészet     míg én a mellével is külön-külön dolgozom     masszírozom     és persze, hogy nem csodálkozom, hogy félrekezelik     amúgy még az is lehet, hogy az egyik orvos megsérti a körmével     végigszánt rajta

a karma

                az ami meghatározza a Világh sorsát      én jobbra fordítom     vagyis ott simogatom, ahol  fáj neki     persze hogy lassabban gyógyul az a seb     amit ejtenek rajta    ezt mondom neki     aztán felébresztem    sőt felkeltem     vagyis azt magyarázom el neki, hogy jobb ha felébred ebből a hülyeségből     szóval abból a hitből, hogy ő beteg     lehet, hogy akkor még nem hallja azt amit mondok     mert nem válaszol csak fekszik ott     nekem oda kell ülnöm     az ágyra telepedek     de azt nem tudom, hogy akarja e vagy sem?    a karja az biztos lelóg az ágyról     le is húzom a takarót     és arra  gondolok hirtelen, hogy mi lenne ha fejre állíthatnám?     esetleg     még jobban is lehetne    ha vér menne a fejébe     gondol ilyeneket az ember     miközben tudja, hogy nem lehet csak úgy a fejéről a talpára állítani     senkit nem akarok én becsapni     a módszereimmel     én akkor sem akarok mást mint szót érteni a Világhgal     közlöm tehát, hogy majd leviszem a Dunára     esküszöm, hogy ez akkor a Világh

baja    

        vagyis  az, hogy nem napozik eleget    a lába    a háta     amúgy a melle is kisebb lesz     szinte elfér a tenyeremben     ezért is veszem újra és újra     simogatom     vagyis, hogy bedörzsölöm     arcszesszel frissítem fel     az emlékezetét elveszti     nyilván, hogy azt se tudja szegény, hogy vizet viszek neki     a markomba nevetek     ha eszembe jut az az egyszerű igazság, hogy aki a Duna vizét issza     vágyik annak szíve vissza     hozok egy kis vizet egy kulacsban     jól felrázom     az orvost is úgy kell felmosni    amikor megtudja, hogy a Világhot megmozgatom     mert nyilván, hogy jól jön ez     neki is világos     azt hiszem, hogy egy ideje keveset mozog     tehát azt mondom, hogy mozogjon     persze, hogy nedves lesz mindene     főleg a hónalja     na meg lejjebb is szaglik     nekem már akkor feltűnik, hogy a szaga megegyezik azzal amit a nagyfaternál is érzek     mert majd őt is mozgatom     vagyis rázom annak idején     kiszedem az ágyból     a legszívesebben arra venném rá, hogy  táncoljon velem     de belátom, hogy ez akkor még nem korai lenne     egy ötletem viszont megvalósítom     vagyis felállítom a kedvesemet     és kivezetem a kórteremből    és az, hogy összeesik     nem tántorít el engem az se ha tántorog     egy kicsit támogatni kell     ha elzuhan    én bizony rákiáltok     azt mondom neki, hogy     kelj fel és járj     amúgy régebben még ő beszél rá, hogy járjak vele     az a baj, hogy nem csak velem jár     egy másik palival is     kikezd vele az az állat    veri is    a mellét később meg is operálják     sőt majdnem leveszik     az egyiket még meg is simogatom     és ettől életre kell    a simogatás nagyon fontos az élet szempontjából    ám a mozgás még ennél is fontosabb    ebben az emlékben az a csodálatos, hogy bár a folyosón ordítanak velem     majd kiveszik a kezemből     és visszaviszik a szobába     többet be se mehetek     de a kedvesem jobban lesz     amúgy lesz egy kis csetepaté is a rendőrökkel     mert akkor is rendőrt hívnak, hogy eltávolítsanak a helyszínről     itt most legyen csak annyi, hogy annak idején kihallgatnak     sőt vallatnak is a Világhról     és egyre csak azt kérdezik, hogy mit teszek vele?     ezt ismételgetik     úgymond egyfolytában ezt hallom, hogy gyerünk     mondd el, hogy mit csinálsz a Világhgal?     mert azzal vádolnak, hogy miattam lesz beteg a Világh     vagyis én leszek az oka annak ami történik     olyan meglepő, hogy engem üldöznek    úgymond bűnbakot keresnek    vagyis bennem látják a baj okát     keresve se találhatnának jobbat mert én nem tiltakozom    sőt elismerem, hogy részese vagyok a bűnnek     ami több is mint bűn     hiba elereszteni     a kezét fogom én mindig     és csak egyszer eresztem el két napra    és két hét múlva jön vissza     emlékszem, hogy ő attól fogva már nem ugyanaz     a helyzet az, hogy

a mája

              az ami nem bírja     zavart lesz     de ezt már tudják     és azt is, hogy belebetegszem     és azt is, hogy a Világh a bajom     de az nem állja meg a helyét, hogy a Világh miattam omlik össze     visszaemlékezve most csak az mondhatom, hogy nagyon  meglepődök     amikor ezt mondják     sőt kétségbe is esem     mert reménytelen megértetnem velük, hogy szeretem a Világhot    nem betegítem meg sőt én vagyok az aki meggyógyítom    miféle hülyeség az, hogy még ők vádolnak engem?      meglep, hogy milyen kegyetlenek az emberek    mindenhol ez megy     csak más módszerekkel változnak

a szereplők

                   is    de a lényeg ugyanaz     megfosztani az erejétől     és persze a hitétől azt aki küzd    legyőzni     vagy ha másképp nem megy    legyilkolni benne minden jót    kivonni a forgalomból     engem többször is kivonnak     osztanak is a rendőrségen         senkiben nincs együttérzés    abban a rendőrnőben sincs     aki a nagyfater gyógyításáról is mindent papírra vet     egy pillantást is elkapok amikor felnéz    rám később majd többen is felnéznek     amikor a nagyfatert is visszakerül     nem sokára  ugyan úgy jön megy „mint” ( Reagan)    vagyis teljesen jól van     hála az én módszeremnek     akkor még persze nincs jó híre     de én már akkor is hiszek benne, hogy életre kel     a kedvesem  is sokkal jobban lesz     egy kis idő múlva     ezt is elmondhatnám ennek a nőnek     mint a többi rendőrnek    az a véleménye, hogy joggal visznek be    mert nincs papírom arról, hogy gyógyíthatok     vagyis nem gyógyíthatnám a nagyfatert    amúgy a Világhot is megemlíti    aztán azt is, hogy szigorú ítélet várható     az ügyemben van egy sor 

bizonyíték    

                  de még vallomást is íratnak velem     az a gondjuk, hogy mást írok mint amit szeretnének befolyásolni a  nyomozók      durvák lesznek    többen is lekevernek     egyet hajtogatnak, hogy ne írjam azt le, hogy az egyik foga sárga     míg a másiknak meg a feje vörös     pedig az inge is kinyitva     kigombolkozva ül mögöttem     amúgy előttem is ülnek      mások is jönnek-mennek     ugye nyitva az ajtó      az egyik szája is félreáll     miközben azt nyomja nekem, hogy ne hülyíts     minket összeköt ez a mondat     nála megszakad     vagyis a végét elharapja     nyilván, hogy harapós kedvében van     ez abból is látszik ahogy megrázza    a vállam fölött átnyúl     és kitépi a papírt a kezemből     azt amit írok      áthúzza az egészet    szívesebben mondanám el szóban      és bele is kezdenék     de ez úgy szájon vág, hogy alig kapok levegőt     kapkodom akkor is amikor azt mondja, hogy nem     nem    nem ezt kérjük tőled     amúgy ezt hajtogatja az anyám is majd   amikor bejön és meglátja    az írásom nagyon felzaklatja   és egyre csak azt mondja, hogy nem     nem     szóval ne írjak a rendőrökről     mert abból még baj lehet     hisz róluk úgy is tudunk     mindent leírhatok     és egyfolytában rémüldözik    attól fél, hogy még a végén engem is megölnek ugyanúgy mint az apámat     mert őt is elítélik     kivégzik azokat akikre kimondják, hogy ellenség     nem alszik     éjszaka is rám jön később, hogy írjak fellebbezést     már régebben is írok    ha bekerülök mindig ez van      ha kiengednek    akkor is írnom kell     mert az anyám kérvényeket írat velem     és hiába zárom be ajtót     az anyám benyomja     letépi a kilincset     kiszakítja    a zárat leszereli      és azt üvölti nekem, hogy ezt nem teheted meg velem     és azt hajtogatja, hogy így megint bekerülsz    és mi nélküled nem élünk meg     azt követeli, hogy a lényeges dolgokkal törődjek       vagyis vele     és

a pénz

           hiányával is üldöz     azzal, hogy nagyon elszegényedünk      hisz amúgy is szegények vagyunk      mert nem kapunk munkát     kenyeret se tudunk venni      ezt kéne megírni     nem a hülyeségeket     ő nem szereti azt amit én írok     ő színes történetet szeretne      és ha kiderül, hogy mást írok     hát ugyanúgy üvölt mint a rendőrök    még megértőbbek is     hiszen az anyám már korán reggel betör hozzám     és azt üvölti kelj fel     szóval hajnalok hajnalán felver     üt    vág    sőt kivágja azt a sort amiben a Világhról írok     vagyis arról, hogy kihúzza mellőlem     annak idején elűz mindenkit     meglep ahogy kinéz     kivágott ruhában jön-megy     és közben meg ilyeneket mond nekem, hogy légy belátással legalább rám     az is hat, hogy mindenki belátással van rá     jellemző, hogy úgy öltözik, hogy belássanak neki    ez nem igaz     na emiatt is üvölt    amikor meglátja, hogy mit írok     és hiába mondom, hogy bocsánat     a fejemre vág egyet      máris jajong     jaj ne csináld ezt     nehezen bírom     persze, hogy kiakaszt     ha az anyám bejön     pont akkor amikor épp hátradőlök     naná, hogy rájön

az üvöltés    

               csak azért mert szerinte ugyanúgy lógok majd mint az apám     mert ő is lóg     állítólag felakasztják     de erről nem tud senki semmit     nem kéne írnod az apádról     nem kéne kiakasztani     mert a képét is kiakasztom magam elé     képzelem, hogy ez is zavarja őket     én megértem     csak ő nem ért meg engem     mert nem gondol arra, hogy mit okoz az üvöltéssel     zavar engem     az anyám      asztalra csap     mondván, hogy úristen, hogy írhatsz ilyet?     itt nem szabad írni    ezt sikoltozza nekem     ennyit se tudsz megtenni?      és úgy kell kitépni a papírt a kezéből     alig tudom kiszedni     egyre csak azt üvölti, hogy ez ne legyen benne     ezzel üldöz     és nem csak ő     az egész család szeretne lebeszélni arról, hogy őszintén írjak    a Világhról nem akarnak tudni     szerintük a Világhra nem kíváncsi senki      szerintük szépeket kell írni      annak idején ugyanez megy az iskolában is    amikor meglátják az írásom     aláhúzzák pirossal    javítják azt amit írok     megpróbálják átírni     megpróbálnak átnevelni    a saját képükre formálni     formálnak ott mindenkit     a szép írással gyötörnek     és észre sem veszik, hogy milyen helyesen írok az anyámról     szépen kellene írnom     azt mondják, hogy

a szépírás

                    nem ilyen     és, hogy ez nem írás     ez macskakaparás     hát ha ez az?     akkor mi van a Világhnak?     kérdem én     hiszen a Világh kaparása sokkal csúnyább     szerintem engem biztatni kellene     nem szidni     lekezelni nem hagyom magam      később se    a kezelés alatt     naná, hogy kiderül, hogy milyen iskolás dolog jegyeket írni     mindenhová elküldenek az írás miatt     még az anyámat is behívatja az igazgató     anyját szidom is     amikor azt mondja, hogy a fia hülye     szegény anyám meg menteget     sőt amikor nem megyek     a hátán visz be az iskolába     ő csinálja meg a leckét     és ha talál egy szót a leckekönyvemben     hát azon is rágódik egy órát     kétszer is eladok miatta     annak idején már egy magánórán sem múlik semmi     nem úgy történik ahogy kellene     egy olyan iskola hiányzik nekem     ahol nem hülyék a tanárok     de ilyen nincs     pedig én gond nélkül kijárnék többet is     kijár az anyám    ezt nem tagadhatja le     fogadom, hogy ezért is olyan iskolás az okoskodása     nem olyan mint az enyém     a szenvedés sajnos nekem jut      hiszen üt-vág     ha nem úgy írok ahogy kell     mert ő már akkor is azt szeretné     ha szépen írnék     azt mondja, hogy akkor nem bántana     de engem már akkor is bánt, hogy leszólják az írásomat     addig csiszolják     úgymond addig gyakoroltatják velem     míg olyan nem leszek mint ők     erőszakoskodnak    annak idején teljesen kivagyok     úgymond görcsbe rándul a gyomrom     a kezem

kaszál    

            a papíron meg más lesz mint amit szeretnék     pedig én már akkor is szeretnék írni     és írok is oda ahova lehet     jó     lehet, hogy nem kéne a falra     mert emiatt is feljelentenek     és mindjárt jajonganak     jaj ne     ezt ne csináld    mit csináljak?     ha megutálom az írást     egy időben megutáltatják velem     közlik, hogy ha nem azt írom amit ők mondanak    akkor inkább hagyjam abba     és elveszik a papírjaim    a ceruzámat ketté törik     a pályámat majdnem tönkreteszik     pedig nekem muszáj leírni mindezt     csak azért teszem ki a papírra     mert még fontos lehet     szerintem ezt használják fel ellenem     mert ez is felkerül a papírra    a mellé, hogy miket csinálok     a nagyfaterral együtt le is rajzolnak    úgymond kirajzolódik számomra is ami ellenem folyik    a csap a cellában megjavíthatatlan      szerintük én is javíthatatlan vagyok    és nem tehetnek mást minthogy elengednek     de azt közlik velem, hogy semmit se csinálhatok     ezek után nem gyógyíthatok    papír nélkül nem tüntethetek     és nem nyomozhatok     mert ahhoz is engedély kell     úgymond

pecsétes

              papír     és ha nincs papírom     akkor elvisznek a rendőrök    becsuknak vagy betesznek a diliházba     már nem egyszer vagyok      vagyis nem tudok mást tenni  ebben a helyzetben    minthogy elfogadom a barátaim tanácsát     akik azt tanácsolják nekem, hogy jelentkezzem valahová      nyilván, hogy felvesznek     és ha igen    akkor esetleg hivatalosan is csinálhatom     a keresést amúgy is folytatom     de azért az mégiscsak más lenne     ha papírom lenne arról, hogy ez egy hivatalos

megkeresés    

                    én ezért is keresek hivatalos személyeket     és készítek egy felmérést arról, hogy hol vehetnének fel olyanokat mint én?     arra is gondolok, hogy jelentkezhetnék rendőrnek     vagy nyomozónak is elmehetnék     egyetemre is gondolok     a rendőr főiskolára is     mert, hogy ott képezik ki a nyomozókat     meg is kérdezek egyet, hogy honnan van papírja     vagyis az engedélye mennyi időre szól?     az egyik azt mondja, hogy járjak ki egy iskolát     nem szeretem     de hát én is érzem, hogy jelentkeznem kell     mert papír nélkül nem vesznek komolyan     foglalkozni kezdek azzal, hogy

jelentkezem

egy-két helyre el is megyek    és persze kiderül, hogy olyanokat vesznek fel ami nem tetszik nekem     feltűnik, hogy a legtöbb helyen kiöltöznek az emberek     ha jelentkezik náluk a vágy, hogy felvegyék őket is     azzal biztatják, hogy jelentkezni kell     valahová tartozunk mindannyian azt mondják, hogy  

a tartozás

                   komoly dolog     és, hogy papír nélkül nem csinálhatsz semmit     mert itt mindjárt papírokat kérnek     ha valahová mész     ez az első, hogy van-e papírom?     és nem azt kérdik, hogy mit tudok?     én olyanról is hallok aki nem tud semmit     és mégis felveszik     mert a rokona vagy épp az apja olyan akire figyelni kell     míg én így apátlanul     jövök-megyek     persze belátom, hogy jó ha van papírom     mert az megvédhet     a zaklatásoktól nem félek     de egy papír lehetőséget adhat arra, hogy úgymond hivatalosan is enyém legyen

az ügy    

            a Világh ügye     sok gondot ad     mindenkinek az a véleménye, hogy nekem van némi rálátásom a Világhra     mindenki hat     de nekem van a legtöbb tapasztalatom vele kapcsolatban      kiderül, hogy nem vagyok ügyetlen    az efféle jelentkezésekbe nem először vágok bele     hiszen  már gyerekként is sokat jelentkezem     az iskolában én azt is észreveszem, hogy azért se szólít fel az egyik tanárnőm     rögtön leint ha felteszem a kezem     hiába is lengetem     és hiába követelem, hogy engem szólítson fel     mert rám se néz     csak teregeti némán     a papírjait nézi     és engem nem is akar látni     és, hogyha mégis felhív     akkor azt csak azért teszi      mert tudja, hogy nem tudok válaszolni a kérdésére     ugyan már mit válaszoljak?     ha úgy sem érti, hogy miért jelentkezem?    akkoriban jelentkezik nálam egy nézet     ami lényegében annyi, hogy a tanárok mind hülyék     vagy csúnyák     na ő a legcsúnyább nő    akit valaha is látok     kövéret lapost törpét és púpost    de ilyen piszkafát    ilyen csontvázat     mint ő    még nem     és akkor nem is beszéltem a nevéről     azt mondja     amikor bejön, hogy Vé Nusi vagyok     és esz-szel mondja     Vénuszi alkat    na mondhatom     és ő az aki nem hallgat meg     hiába is jelentkezem     mert jelentkezem     már akkor is azt vallom, hogy akkor is jelentkezni kell     ha nem tudunk semmit      nem jelent nekem az, hogy többen is sugdolóznak a hátam mögött     hányszor hallom már ezt a zümmögést     amikor felnyújtom a kezem     lengetem      és látom, hogy milyen magasan hordja az orrát     és az is látható, hogy valami kilóg neki az orrából     egy szőr     lehet hogy éppen ez undorit     amúgy az

orrfika

               a kedvence     nem én vagyok     naná, hogy kiküld a folyosóra     ahelyett, hogy kihívna felelni     a régi tetteimért szid     amúgy is összekever engem azzal a régi énemmel     aki még visszahúzódó     de hát az legyen csendes akinek még megvan az apja     akinek boldog gyermekkora van     egy olyan időszak is legyen itt megemlítve     amikor arra szólít fel, hogy ne jelentkezzem     és hülyeségekkel vádol     mert nem veszi észre, hogy mennyire tele van a fejem gondolattal     és, hogy egy idő után több már nem fér bele     én ezért is igyekszem első lenni     egyáltalán lenni     igen     én csak ezt jelzem a kezemmel     a tartásommal is, hogy baj van     és persze arra is vágyom, hogy vágyjanak     rám se néz     ez a nő nézhetetlen     és amiket mond az már a könyökömön jön ki    

a Király

                a kedvence     a Király István meg még büszke is     erre figyeljek     ezt mondja nekem     míg neki csak annyit mond, hogy István     a Király megy akkoriban     a tévében is    kétszer látom     ahogy jelentkezik     mindjárt kihívják     én tudom, hogy felelni fog egyszer még ezért     amúgy ő aztán kimegy Amerikába     az ilyen elfogadható     míg itthon engem szid emiatt     az anyja a Király Editke     amúgy is kitagad a származásom miatt     pedig még az is lehet, hogy tőle származok     legalábbis ha azt vesszük, hogy az apám szereti az Editkét     mindaddig míg meg nem születik az első gyereke     az anyámnak én vagyok a kedvence     az Editet megveri egyszer     az apám miatt veszekednek     rajtam is ott van a nyoma ennek az egésznek     lelki sérülés lesz a vége     az, hogy felhívom a Vé Nusit otthon     és elmondom neki, hogy tudom kiknek hagyja, hogy a vizsgát is elhalasszák     az anyját is szidom     naná, hogy levegőért kapkod     amikor azt mondom neki, hogy felelni fog a tetteiért     én nem vetem meg     de ha nem hív fel akkor feljelentem     mert meg akarok felelni     neki is     ahogy mindenkinek     van egy álma     amit elemzünk is    persze, hogy nem érdekli az álmom     sőt szívére veszi, hogy nálam fel van írva minden     egy nagy könyvben     benne van az is     amit beolvasok     neki hallania kell     azt is amit arról mondok, hogy az iskola egy durva beavatkozás     abban amit úgy hívunk, hogy gondolkozás     persze, hogy minden gondolat elpusztít egy másikat     mindig rosszul ítéljük meg     naná, hogy meg van lepődve, hogy én az osztályt is rosszabbnak ítélem meg     és amit mond     az nálam

a nevetség tárgya

                             az övé minden tiszteletem     de az, hogy nem ismeri fel bennem a nagyságot     nem érti meg a célzást     ezzel kapcsolatban     ugye hiába keresem a megfelelő szót     később is lecsapja a telefont     naná, hogy újra felhívom     a figyelmét azokra akik unják     az óráját én is arra használom, hogy alszom     az órámon van a fülem     nyomja egy kicsit     de az enyém akkor még csendesen ketyeg     mert azért azt tudnia kell, hogy az enyém a csillagokhoz igazítva jár     fel s alá megy a teremben     emlékszem, hogy szuszog, hogy többször is felszólít     úgymond arra kér, hogy ne aludjak     vagy menjek haza     és ne mondjak semmit     ne csináljak balhét     de hát hogyne csinálnék?     mikor olyan jegyeket kapok, hogy az már a villamosban se számít     úgy látszik, hogy hiába egyezünk meg

a kettesben

                     mégiscsak egyes leszek     és ezért is ismétlek meg aztán két évet     kapok még kettőt      ezenkívül is     kiderül, hogy ez nem ok arra, hogy kizárjanak     és kizárt, hogy ezért nem vesznek fel     az egyetemre is elküldöm a jelentkezésemet     nem egy helyre elmegyek     és jellemző a helyzetre, hogy visszaküldik azzal, hogy tudják, hogy ki vagyok     és azt is, hogy ki az apám     na az anyám is kilesz attól, hogy több egyetemre is benyújtok egy keresetet     egy kérvényt is beadok     egy kimutatást is mellékelek     arról, hogy hányszor utasítanak el     mert egy idő után     már annak idején is     szenvedély lesz nálam     az effajta jelentkezés     mindenkinél gond     manapság az ember már nem tudja, hogy hova jelentkezzen?     már annak idején is elvisz az  anyám    egy sor helyre emlékszem     a fejébe veszi, hogy segíteni fog     és erről nem tudom lebeszélni     hiába is mondom, hogy csak módjával segítsen      de nem bírálom     hisz mégiscsak az anyám     és ő is csak azt akarja bizonyítani, hogy valamire csak alkalmas vagyok     és ezért is cipel mindenhová, hogy megtudja, hogy mire?     felébredek     már ötletei vannak     és máris öltöztet     visz     magával ragad a lelkesedése     határtalan öröm vele menni     annak idején elmegyünk egy sor helyre     még egy tanácsadóba is     elcipel, hogy megtudja, hogy mi lenne jó nekem?     meglepetés, hogy ott is tanácstalanok     nagyon komoly dolog a pályaválasztás     több gondot is felvet az egyik nő     azt mondja, hogy nekem nem pálya az, hogy ne csináljak semmit     nem is tagadjuk le, hogy mire pályázom     és, hogy már

pályaalkalmasságin

is vagyok     sőt többször is elhívjuk a tanácsadót     külön fizetjük     csak azért, hogy megtudjuk végre, hogy mi állna jól nekem?     a kedvencem lesz egy kis bajuszka     egy nő orra alatt     naná, hogy rábámulok arra a kis szőrre az

Ajka

           fölött     találkozik a tekintetünk     nem jósol semmit jót     nem várok tőle túl sokat     hallgat     és persze, hogy  nem tud tanácsot adni      bár egy kis pénzt is ad     nekem már ez is jólesik     szóval annak idején nagyon hat rám a jósága     meglepő ugye     idáig ilyet én nem tapasztalok     és persze, hogy nem tudom, hogy ez most jó?     vagy nem jó?     de az biztos, hogy ő is elém tesz egy-két képet     és arra kér, hogy válasszak     egy-két gondolatot mondok is neki    ezekről    

a választásokról

                              nincs jó emlékem     arról se, hogy ő se tudja, hogy én mi legyek?     hiszen én annyi minden lehetnék     az aki megmenti az embereket    kikérdezhetném én is     például szívesen lennék

kérdező biztos

                         hisz akkor én hivatalosan is feltehetném azt a kérdést, hogy mi tud     a  Világhról kérdezősködnék a legszívesebben     azt mondanám el neki ha most kérdezne, hogy nem érzem, hogy szeretnének, hogy foglalkoznának     velem mindenki türelmetlen     persze, hogy én is az leszek     egy idő után     csak azt keresem aki viszontszeret     szóval én csak az én Világhomat szeretném visszaszerezni     mert ő az aki megadja nekem azt amit kérek      sőt kéretlenül is     adja magát a kérdés, hogy hol van az én Világhom?     hol találom meg a nyugalmamat?     mi adhatná vissza?     így faggatom magamat    miközben a bajuszkát idézem fel magamban     őt is arról kérdezem, hogy mit kéne csinálnom?     meg arról is, hogy miért csinálnak gyereket     ha nem tudják, hogy mit fog csinálni?      ilyeneket kérdezek magamban     na meg ilyeneket, hogy mi az, hogy a Világh nincs meg?     és mi megvagyunk?     és mi lesz azok után, hogy nem leszünk okosabbak?     de hát hiába is kérdezek     tőle se jön válasz     ahogy mástól se kapok megerősítést     nem ad annak idején a barátnőm sem     amikor bekapja a legyet     ő se tudja, hogy mi legyen?     megtartsa-e vagy elvetesse?     magát a kérdést se érti     szóval hiába is kérdezem tőle, hogy légy vagy nem légy?     csak dadog nekem     a bajuszka is csak azt ajánlja, hogy ne fogjak semmihez     könnyelműen elmegyünk hozzá     annak idején ő  meg azt deríti ki, hogy alkalmatlan vagyok     mindenre kiterjed a vizsgálat     csak arra nem amit én kérdezek     és ez aztán már elindít egy gondolatsort     bennem ekkor merül fel először, hogy mi lenne ha valóban alkalmatlan lennék?     mindenre gondolok akkoriban     az a legnagyobb gondom, hogy hogyan legyek továbbra is?      nagyon bánt, hogy hiába találok ki akármit     nem találom a helyem    keresem a megoldást    de ezek után sem tudom, hogy hova jelentkezzek     főiskolára?     vagy valamelyik egyetemre?     be is megyek próbaképp     és akkor látom, hogy mi folyik

az egyetemen

előbb-utóbb leépül az ember     egyre hülyébb lesz     attól amit betanítanak ott     már attól rosszul lehet ha megy a folyosón     látja, hogy tömik a fejükbe a hallgatók a hülyeségeket, hogy elfedje azt amire igazából gondolniuk kellene     naná, hogy így aztán nem gondolnak arra, hogy meghalnak     és észre se veszik, hogy amit ők csinálnak az nem gondolkozás     mert megfosztják őket     leszoktatják arról, hogy csak úgy gondolkozzanak a Világhról     vagy épp a halálról     úgymond egyéni véleményük legyen     mondom     és nemcsak hogy jelentkezem     tetszeni akarok     nekik meg úgy látszik tetszik is ez nagyon jellemző, hogy mindenki mosolyog     szóval mindenki kedves     és szívből örülnek nekem     azt mondják, hogy ez igen     ön szinte többet tud mint mi     és itt kacsintanak is     és bólogatnak     és arról beszélnek, hogy ők most csak olyanokat vesznek fel akik még kezdők     és nem olyan jók mint én     azt hiszem, hogy rosszul döntenek     a bizottságban egyöntetű lesz a vélemény     az, hogy nem tudnak hova tenni     de teszik-veszik maguk     hisz nyilván érzik mindannyian, hogy amit én tudok az nem egyszerűen tudás     hanem több annál     hiszen én többek között több verset is elmondok     például elszavalom a régi Világhot     azt amelyikben zöldell a nyárfa     az ablak előtt állva     előhozom és megcáfolom a hamis prófétákat     lehülyézem mindazokat akik azt mondják, hogy álljunk meg itt     én a múlt idő nélkül is kitűnően beszélek     és kitűnően emlékezem mindenre    azt mondják     aha    aztán beszélek bizonyos figurákról is     akiket olvasok     a könyvekben én olyan figurákra is ráismerek     mint mondjuk a Király     a sakkban is otthon vagyok     mert van egy barátom     egy sárga csillag     aki Kínában is ismert sakkozó     és ő az aki megmutat egykét lépést     én is megmutatok egy sárga foltot a jobb karomon     van egy szám ami az apámra emlékeztet     az egyik nő persze szól, hogy eltérek a tárgytól     míg másik sírva fakad     vagyis, hogy megríkatja amit elmondok     az apámról kiderül ugye, hogy nincs az élők sorában       amúgy még van két sor amit megmutatok     neki külön is felírok kérdéseket     arról, hogy mi az, hogy egyszer csak itt vagyok?     és, hogy vajon ki és miért van itt?     a nő feláll és kirohan     mert nem bírja hallgatni a kérdéseimet     csendesen teszem fel     azt, hogy miért csak egyszer?     és soha többet?     mi az, hogy valaki itt van?     aztán már nincs sehol?     nem hallok mást mint, hogy nem tudom     na ez is egy tipikus

hölgyválasz

                     nekem kevés egy ilyen nő     minek van itt?     javaslom is, hogy ne ilyeneket tegyenek be a bizottságba     amúgy a palik se jobbak     mert rajtuk is látszik, hogy nem is tudják, hogy mit kérdezzenek?     aztán meg semmi se jó nekik se az kell amit tudok     sőt kevésnek tartják     és belekérdeznek     úgymond jönnek a keresztkérdésekkel     próbálnak leállítani     de akkor már nem lehet     hiszen úgy folyik belőlem a szó     sőt még a nyálam is kicsordul attól, hogy egyfolytában mondom     szinte

szünet

              nélkül beszélek     és úgymond azt is kifejtem, hogy mennyire fontos ez       az iskolában is folyton leültetnek     csak azért mert küszködnöm a szavakkal     amúgy is vigyázok, hogy nehogy belekérdezzenek     mondjuk, hogy mi?     merre?     hány pali hányna itt ezektől a kérdésektől?     én is rosszul leszek     és megakadok a rosszindulatot látva     úgy döntök, hogy megmondom nekik, hogy itt sem kérdeznek jól     mert az igazi kérdéseket nem teszik fel     úgymond nem kérdeznek rá a lényegre     én viszont rákérdezek     akárhol is vagyok     mindjárt azzal jönnek nekem, hogy ha nem hagyom őket kérdezni     azzal csak magamnak ártok     amúgy ez a szó művészeteket jelent     az egyik a felettesének is odaszól     sőt egymásnak is felteszik a kérdést, hogy velem mi legyen?     mert ezen a helyen sem tudnak arról, hogy én is kérdezhetek     és néznek ki a fejükből     csak annyi látszik, hogy  tátognak     amikor azt mondom, hogy ha felvesznek     én mindent megcsinálok     ha kell hát érvelek     sőt vitatkozom     vagy épp valamit Sartre-t idézek     aztán idézek magamtól is     vagyis elszólom magam     az egyik mellékmondatban arról is szó esik, hogy én is írok     sőt már pénzt is keresek     az írásommal akár azt is elérhetném, hogy adjanak egy papírt arról, hogy a Világhgal is foglalkozhatok     vagyis arról kérek egy írást, hogy felvesznek     na felvesznek egy pózt     és látható, hogy nem vesznek komolyan     alábecsülnek     jó     én is alábecsülöm a jelentkezés nehézségét     az adja, hogy eleinte nem is tudom, hogy mire jelentkezzem     aztán a köpeny adja azt az ötletet, hogy az orvosi szakra nyújtsam be a jelentkezésemet     ugyan nem fogadják el     de ott legalább beveszik a papírjaimat     beviszik abba a szobába ahol felvételiztetnek     be is lesek     hiszen én is izgulok     még akkor is amikor kijön egy nő a vizsgáztatók közül     és mintegy rábeszélne, hogy menjek el     pedig akkor már nem először próbálkozom     régebben is szeretnék orvosira járni     járok is a nyakukra     de semmi eredmény     legfeljebb az, hogy megismernek és megszeretnek      úgymond     már úgy üdvözölnek mint egy ismerőst     tényleg úgy fogadnak     elbeszélgetnek velem     többen is közlik, hogy jó, hogy ott vagyok     ezt mondja a múltkor egy bizottsági tag is     odajön hozzám a folyosón     rám köszön     egy egészen jó nő     és ráadásul fehér köpenyben van     nekem egy időszakom erről szól     vagyis akkoriban nagyon odavagyok a köpenyekért     és csak ezért járok be     egy-két helyre már majdnem bérletem van     egy köpenyem is lesz később     de akkor még nincs nagyobb vágyam     annál mint, hogy nekem is legyen egy ilyen köpenyem     ezt mondom a köpenyesnek, hogy ne vegye magára     de én magára úgy gondolok mint az ismerősömre     gondolom, hogy maga sem vesz fel semmit

a köpeny

                 alá     én mindenfélét elképzelek     ha mondjuk, hogy meglátok egy ilyen köpenyt     szerzek is később     a kórházban van egy barátom     aki műtős fiú     annak idején     ő is egy ilyen köpenyből bújik elő     vesz nekem egy köpenyt     na ezt idézem fel     a nőnek beszélek Gogolról is     csak azért, hogy lássa milyen tájékozott vagyok     az irodalomból is szívesen vizsgáznék     mondom neki     eszébe jut nyilván, hogy a tanárok is köpenyt hordanak     hát szívesen hordanék én is egy fehéret    elképzelek     és azt is, hogy milyen jól állna    rajtam nem segít az     ha nem vesznek fel     sőt eszembe juttatja azt az emléket, hogy az anyám se vesz fel     kisgyerekként      hiába is könyörgök neki, hogy vegyen fel     valamit mond ilyenkor     csak az jár az eszemben, hogy mekkora sérülést okoz     a kegyetlensége emlékeztet arra ahogy velem bánnak ott     amikor bemegyek rá is kérdezek     az orvosokra is ráfér egy kis gondolkozás     akkor indul el amikor megkérdezem, hogy mit tesznek a halál ellen?     és, hogy miért nem döntik már el, hogy mit akar

a Magyar Nemzet

                                élni vagy halni?     a lehetőséggel miért nem élnek?     szóval azzal, hogy felvegyenek olyanokat     akik mint én     mindent megtesznek a Világhért     és azért is, hogy megmentsem azt aki még él?     úgymond élek a gyanúval, hogy ők is halottnak születnek     élve halnak     szóval azt mondom nekik az egyik felvételin, hogy nekem ne jöjjenek a halállal     mert csak halálra idegesítenek azzal ha azt mondják, hogy előbb-utóbb meghalunk mind     na én nem adom be a kulcsot     hiába is szeretnék     és hiába is szeretnének leállítani azzal, hogy ez így természetes     és, hogy nem is lehetne másképp     pedig másképp van minden mint ahogy mondják       szóval hamar világos lesz nekem, hogy itt sem az a cél, hogy  engem felvegyenek     szóval, hogy megtanítsák erre vagy arra     itt nem az a fontos, hogy tudjon az ember     mert aki tud az úgyis tud     aki meg nem az úgyis kiesik     annak idején így esnek ki néhányan, hogy csak magamat említsem     mintegy példát arra, hogy esnek ki     a legjobbak is belenyugodnak     ám én nem     sőt mindezt szóvá is teszem      úgymond azt mondom, hogy nézzenek meg     mert én vagyok az akit kiejtenek     akire azt mondják, hogy teljesen hülye     az aki ezt mondja tájékozatlan     hiszen én már magamtól is képzem magam   és ha tovább képeznének    én is képezhetnék másokat    felvesznek a képzőbe olyanokat is akik nem művészei az ilyen munkának    míg engem megfosztanának annak a lehetőségétől is, hogy hivatalosan csináljam azt amit csinálok     hiszen én már most amolyan fosztóképző vagyok     ezért is megyek el a képzőbe     és fel is olvasok az egyik írásomból     világhos lesz, hogy ezen a helyen is csak azért tömik a fejüket, hogy több már ne is férjen bele     szóval, hogy ne tudják felfogni, hogy mi zajlik körülöttük     egyre több a hülye     vagyis az elmebajos     mert csak mondhatja, hogy mindenki beadja a kulcsot      előbb-utóbb kiderül úgyis, hogy

a kulcs

             az amit ráfordítanak a tanulásra     egy óra elég is ahhoz, hogy megbolonduljanak     én ezért is mondom, hogy másképpen kellene képezni az embereket    fel kéne készítenünk a jövőre     minden más lesz     egy-két ötletem fel is kerül az oktatásügybe     többször is írok     a vezetőképzésről is     hamar kiderül, hogy az egynyári kiképzés lenne a legjobb     az egészben az a legfurcsább, hogy az oktatók     hallani sem akarnak tervemről     sőt a legszívesebben  lebeszélnének     úgymond megfosztanának az önbecsülésemtől    a hitemtől     a hites  feleségemtől is    mert bár hivatalosan nem vagyunk házasok     de lehetnénk     hiszen örök hűséget fogadunk egymásnak     ilyeneket mondanak a felvételin, hogy ez hülyeség     és régi dolgokkal jönnek     és mérgeznek a múlttal     mérgezik a levegőt     telefújják azzal a tévhittel, hogy élünk és meghalunk     a méregtől az orvosok is azt várják, hogy hasson     de hát ez nálam másképpen hat     mert nálam a hat méregteleníti a kettőt     a tizenkettő tíz tizenkettő     a számom is megadom egy-két helyen, hogy ezen jelentkezzenek azok akik velem tartanak     az effajta haláltól én megint hányok ott     az idegesség miatt kijön belőlem     minden igyekezetem ellenére csak engem tanácsolnak el     úgymond kidobnak     szóval kiesem     bizony ez rosszul esik nekem     az, hogy megfognak és kikísérnek     szinte kivetkőznek magukból     elegem van     ezt mondom nekik     és azt, hogy mennyire fáj ez nekem     ez az egyetlen reményem     hiszen az ember mégis csak reménykedik     úgymond hinni akar abban, hogy bekerül     az első keretbe beteszem a köpenyes fényképemet     megmutatom    

a keretlegények

                           meg elveszik     és hiába vetem le magamat a földre     és fetrengek egy kicsit     meg is haragszom     ezt nem tudom tagadni     és azt se, hogy visszamegyek     úgymond feltépem az ajtót     és azt üvöltöm be, hogy az anyátok     mire vagytok olyan büszkék?     mi az, hogy nem hívtok be?     én azért is jelentkezem     újra és újra bemegyek     és oda állok az ajtóhoz     közel s távol nincs senki aki kinézne     engem nagyon bánt, hogy én nem mehetek be     sőt az egyik tag rendőrt hív     és jönnek is a rendőrök     kituszkolnak erről az egyetemről     nincs jó emlékem arról se ahogy a rendőrségen faggatnak     úgymond azt mondja az egyik, hogy énekeljek arról,hogy mit csinálok az egyetemen     énekelek is     és nagyon csodálkozom, hogy tudják, hogy valamikor jelentkezem én énekszakra is     bemegyek     annak idején nagyon odalesznek     a hangomtól én is sokat várok     mert ott is nagy a tolongás     mint kiderül csak tízen jutnak be az énekesek közé     beállok     és benne vagyok a legjobb tízben     bejutni    szerintem a legnehezebb     csütörtökön még nem lehet tudni semmit     nem is akarok ott én hagyományosan énekelni     hisz azt mindenki tud     szerintem tévesen ítélnek meg     én meg is sértődöm amikor azt hallom, hogy hamisan énekelek     nekik kellene lemondani a hamisságról     én másképp gondolkozom     és az a véleményem, hogy ők azok akik hamis módon közelítik meg     a jelentkezésemet nem vitatják     de hamar jelentkezik náluk is a vágy, hogy elhallgatassanak     mit mondjak?     több meghallgatáson is vagyok     sőt zeneiskolába is járok     míg a családom zeneakadémiára jár     amúgy nálunk mindenki játszik    valamin aztán elbukom     és hiába mondom, hogy az apám

szintén zenész

                          és, hogy zongorázni is tanulok     az anyámtól annyi mindent tanulhatnának ők is     érzékelik azt amit én     nem látok mást mint, hogy egy-két magyar összehajol     úgymond megy ott is a fülbe súgás     nekem is fontos, hogy

fülbemászó

                      dallamok legyenek     de hát csak a seggnyalók jutnak be     nyilván, hogy hiába is érvelnék     azzal, hogy az nem lehet, hogy annyi szív küldi szívnek     itt nincs hatása     annak se, hogy arról szavalok, hogy az nem lehet, hogy ne értsük egymást     szeretni kell     a másféleséget is el kell fogadnunk     hiszen oly sokféle hangja van az embernek     más a hang reggel ha felkel     és este is más ha lefekszik     valakivel ezt én átbeszélem     egyszer rosszul is leszek attól, hogy unják     utálják azt aki jön     aki jelentkezik     egy idő után már az is kérdés lesz, hogy kell-e az embernek jelentkezni ezek után?      sokáig nem is jelentkezem     de most     ugye    rávisz a szükség     ám az orvosin sem kapok majd igazolást    

a Bizottság

                      arra se ad választ, hogy jó vagyok e?     és hiába is állok ott     még órákat várok a folyosón     fel s alá járok     de ki se néznek     rám se köszönnek     mert azért köszönet sem jár, hogy ott vagyok, hogy próbálkozok         úgymond  kiteszem a lelkem     mert akkor már nagyon nagy bennem a bizonyítási vágy     nem talál viszonzásra     persze, hogy kibukok     és kibukik belőlem az, hogy meg fogja bánni az a Bizottság amelyik kizár     az összes versenyből győztesként kerülök ki     amúgy a kórházból is van egy papírom arról, hogy ha akarnám nyerhetnék     akár tanulmányi versenyt is     mert, hogy az eredmények olyan jók, hogy a legtöbb helyen megfelelek     még szép, hogy nem hagyom abba a dolgot     egy kicsit felpörgetem magam     hiszen akkor már vagyok egy-két helyen     kegyetlenek     ámde egyik helyen se olyan durvák     mint a rendőrségen     csúnyán megvernek     ezek után még bent tartanak egy éjszakára    emlékszem milyen

egy kínvallatás

veréssel kezdődik     aztán ugyanaz a folytatás     mert nem fáradnak bele a verésbe     nagyon belejönnek     amúgy eleinte érzem, hogy beledöglök    aztán meg már egészen jól bírom a verést     jobbára a testemre kapom     de azért van amikor gellert kap egy ütés     és a fejem kapja     azon kapom magam, hogy sírni kezdek     hisz amivel vádolnak     csupa hülyeség     ez az egész nem az én szintemen zajlik     én a második szinten vagyok     a kihallgató szobában mindig ez megy, hogy kinéznek     és hülyeségekért piszkálnak     de nem én vagyok a tét     az sokkal nagyobb     az egyik nyomozó persze azt reméli, hogy a lényeget kiveri belőlem     és kiveri a fogam     hiányzik is később     újra kezdik a kihallgatást     mondván, hogy minden kezdet nehéz     és, hogy ne szarjon be     kezdje csak el     és máris megy     magától nem várunk sokat     csak azt, hogy beszéljen     és beszéljen     mert a végén még hülyére verjük    és kezdetnek pofán vernek     vagyis az egyik üt     a másik meg mosolyog     jobbára ketten vannak     amúgy az egyik egy igazi

hímtag

             úgy ágaskodik ott     úgy áll fel előttem, hogy nem látszik tőle a másik     kövérebb     és a beszéde is lágy     és persze sugárzó a mosolya     nem hervad le akkor sem ha belém öklöz     olyan kedves az is ahogy azt mondja, hogy addig üsd a vasat amíg meleg     van amikor nagyon fáj     ha a hátam verik     nagyon ver a szívem     a torkomban dobog     mert szíven üt     az egyik le is köp     sőt szájon töröl     a másik még  durvább     én ezért is rántom félre a fejem     majdnem kibicsaklik     a nyakam megrándul     amikor szembe fröcsköl a nyála     persze, hogy később azért is lesz ott egy kiütés     így mondják     majd jön egy tenyeres     vagyis fonák az ahogy adja     az egyik rám ver     egyet mondhatok, hogy célt téveszt a hülye     akkor is amikor az ingem letépi     rólam lejön, hogy nem élvezem     más nap se      pedig akkor már nagyon süt a nap     oly erős

a verőfény

                  a szemébe süt a verőlegényeknek     az a gondja, hogy úgy üssenek, hogy ne maradjon nyoma     itt van még mindig rajtam    nem múlik az idő ilyenkor     jól beszólok     nekik azt mondom, hogy az anyátok     verjen bennetek     a Sors keze olyan nagy mint ezeké    még izzadt is     nekem valahogy büdös ez az egész verés     amolyan tessék-lássék módon megy     hiszen ők is szenvednek a melegtől     meg attól, hogy nem jutnak előre     megmondhatnám nekik, hogy ma azért nem megy semmi     mert bal lábbal kelnek fel     amúgy

a kelés

              is izgatja őket     ami ott van az arcomon     ki is fakad az egyik     annyit mond, hogy ezt még pofán vágni se lehet    na nem bántanak     csak a szövegelés megy     na fogsz még jelentkezni?     akarsz még egyetemre menni?     ezt kérdezi az egyik     amikor összegörnyedek     aztán valamelyik a kezemet csavarja     míg a másik kiakad     vagyis kilazul a karom is     majdnem kicsavarodik amikor elkapom a fejem     fáj     mert a legtöbbször a tarkómra kapom az ütést     aztán a szemem közé vág     az egyik gyors     a másik meg

személy

                  amúgy meg alacsony és kövér     és vörös az arca amikor ordít     a nyakán kidagad egy ér     vagy nem ér ennyit ez a jelentkezés?    mire jelentkezik nálam a kétségbeesés    amúgy is esem     esik    legalább is úgy látszik    ez kell neked?     mondják és lekevernek egyet     ad nekem az egyik    aztán a fal adja a másikat     jól megfigyelem     na ő is falfehér     amikor azt mondom neki, hogy megírom majd, hogy vernek, hogy habzanak    szegényen          megjelennek az izzadságcseppek     csorognak a könnyek     a kiválasztó rendszer működik     és működnek a vérképző

szervek

               nem szeretik ha nem válaszolok     ha nem ígérem meg, hogy nem megyek egyetemre     többé nem gondolok     hisz én oda is csak a papír miatt megyek     mert azt remélem, hogy a papír majd megvéd     sőt lehetőséget ad arra, hogy hivatalos legyek    és azt csináljam amit szeretnék     ha megígérném elengednének    és én megígérem     és elengednek    aztán utánam erednek    és újra meg újra elkapnak     többször is igazoltatnak      papírokat kérnek     pedig  tudják hogy nincs papírom     és ha mégis csak mutatok egyet     akár egy olyat ami pecsétes lesz     kifogás nekik nem gond    sőt szerintük az én papírom használhatatlan     ezt mondják     és felvesznek egy jegyzőkönyvet is arról, hogy egy sor papírom is elveszik     az irataimat hamisnak tartják     vagyis azzal vádolnak, hogy hamisítok     egy bizonyítványt csinálok, hogy nyomozhassak.     hogy rendőrnek nézzenek     rám ez egyáltalán nem jellemző     de hát nem tehetek mást     minthogy kezembe veszem az ügyet    külön tárgyalják     és egyre csak bizonygatják, hogy papírokat gyártok     és emiatt lesz is

egy tárgyalás

vagyis ezért kell nekem tárgyalásra menni     naná, hogy úgy megyek el, hogy felkészülök     egy kis tükör előtt próbálok      próbálnak ők is az ügyemből nagy ügyet csinálni      de én nem csinálok be     persze azért átbeszélem az ügyvédemmel    olyan jó viszonyba vagyunk     , hogy betanítja nekem azt, hogy mit kell mondanom     szerinte mindent jó lehet     csak beszéljek     és mindegy, hogy miről     ezt mondja az ügyvédem is    mindig arról beszél, hogy nem baj ha nem érted amit mondasz    csak tudd elmondani     és itt hunyorít     nekem nagyon is érthető ez     nem az első tárgyalás amin így összedolgozunk     én akkor már fél szóból is értek     abból is ha pislog     vagy ha ilyeneket mond nekem, hogy légy komoly     én az vagyok     ám ha kell akár mosolygok is a bíróra     aki úgymond     ügyet sem vet rám     dühös lesz az anyám     szerinte mindig ilyen ügyem van     amúgy nem maga az ügy a fontos nekem     hanem az, hogy begyakoroljam, hogy mi?    hol?     mi?     és, hogy mikor?     satöbbi     különben egy ügyet így kell védeni     az elveinket védjük nem az igazságot     kimondom azt is amit érzek     amit gondolok     a papírokról szól itt minden     mert az aztán mindent mondhat akinek van papírja     na ilyenekről beszélek     a bíróságon se fogom be a pörös számat     hiszen akkor már biztos vagyok abban, hogy hatásos vagyok      az ügyvédem szerint

a Szép Szó

                    a fontos     a szép kiejtésre helyezd a hangsúlyt     a bal lábadra állj     a bal jobb     mindig légy észnél     légy résen     és legyen kéznél egy-két szó vagy fénykép     rólad     vagy a Világhról     egy jó kép sokat segíthet     ezt mondja az ügyvédem is     és arra is megkér, hogy beszéljek helyette     és én beszélek     és azt hiszem, hogy a sok gyakorlás    meg is látszik a szereplésemen     hiszen tízből tízszer azt mondom amit kell     és ha gond van visszavonom     vagy helyreigazítom     ha a székem nem áll jól     nekem fel kell állnom, hogy belássam ha netán nincs igazam     megjegyzem minden tárgyaláson az igazságról van szó     persze, hogy az is igaz, hogy a bíró arra megkéri az ügyvédemet, hogy ő beszéljen     rólam aztán kiderül, hogy amit mond az úgy nem igaz egy az egyben     sőt épp, hogy fordítva van    és néha ezen bukik el minden     hiába is erőlködünk     mert, hogy

a bírók

           nem tudnak franciásan gondolkozni     ezért is veszem át a szót újra az ügyvédemtől     mivel én még nála is jobb vagyok     azt hiszem, hogy ez jön le az arcokról     jobb nem beszélni     amikor meglátnak csak néznek     amikor kimondom, hogy nem a papír teszi az embert    hanem azt kell nézni,hogy mit tud      és  mit csinál a bíró?     csak hüledezik     mindenki csak néz     a tárgyalóteremben      megdöbbennek     nagyon jól adom elő ezt     már mások is mondják, hogy zsebre teszem őket     ez érdekli     míg persze az anyám meg azt nézi, hogy hova teszem a kezem    a tárgyalás alatt odasúgja nekem, hogy  hol a kezed?     mert ha a zsebemben van     rögtön megbök a könyökével     és azt súgja, hogy vedd elő     az eszed hol jár?     ilyenkor tudom már, hogy ő akar szólni     mert ő is beszél néha     olyan büszke     rám az is hat, hogy fel s alá jár előttem     nagyon észnél van     ilyenkor ő is ugyanazt mondja amit én     azt ismételgetem magamban, hogy ne hagyd magad     mit mondjak?      lemoshatnánk a bírót e témában nincs otthon     ő csak arról kérdezget, hogy ezt mióta csinálom?     és lobogtatja a papírokat    vizsgálgatja      sőt szakértőket is behívatnak    olyanokat akik egyetemre járnak     akkoriban én csak azért járok oda, hogy többet tudjak     a Világhról is beszélek     ugye arról, hogy nem ismerem el a Világh végét     és persze könnyezem is egy kicsit     ilyenkor elfúl a hangom     elhalkul     és bizony meg kell állnom a beszédben     már azért is     mert elvezetnek     persze, hogy messzire vezetne, hogy még mi mindent mondanék     ez ügyben legyen itt  csak annyi, hogy  leültetnek    megint bezárnak     egy időre megakadályoznak abban, hogy utána járjak annak, hogy mi is történik     a Világhgal nem tudok foglalkozni     mert nem olyan a foglalkozásom     meg is változtathatnám      ezt mondja mindenki különösen egy valaki nagyon kedves    egy nevelő tiszt     egy

Pártoló Személy

                             aki tényleg pártol     a Ferenc nagyon megértő velem      már a börtönben is meglátogat     többször  is kihoz ezt-azt     főleg papírokat bízok rá     amúgy is bízok benne     az a jó, hogy miután kiengednek figyelemmel kíséri a sorsom      sőt elkísér egy-két helyre     be is jutok vele      jól járok     és azt is ő javasolja nekem hogy keressek egy olyan helyet ahol foglalkoznak velem    akkoriban az a baj, hogy a Világhgal nem tudok foglalkozni     kezdek tehát azon a gondolkozni, hogy egy olyan irodát keresek ahol kiközvetítenének engem     nem riaszt vissza a nehézség     és elhatározom, hogy olyan munkát szerzek ami a Világhgal kapcsolatos     persze, hogy a legtöbb helyen szóba se állnak velem     azt közlik, hogy ezzel a tudással nem tudok elhelyezkedni      sőt igazolást sem kapok     pedig én már annyival is megelégednének ha igazolnám ezt lehetetlen helyzetet     azzal oldom meg tehát, hogy elmegyek

a munkaügyi központban

állítólag igazolást is kiadnak arról, hogy munkanélküli vagyok    naná, hogy feltűnik, hogy hányan vannak munka nélkül     úgy látszik, hogy így is lehet élni     és, hogy erre szakosodik ez a hivatal     csak úgy vonzza magához azokat akik csak arra várnak, hogy behívják őket     figyelem     és észre se veszem, hogy kijön egy nő     és kéri a következőt      aztán meg azt, hogy én már ne is várjak     hiszen én vagyok a tízedik     a másodikon vagyunk     ott egy páran meg is fordulnak és elmennek     ám én ott maradok     és hiába is mondja a nő, hogy menjek el     én aztán nem megyek     és persze, hogy jól teszem     mert látszik, hogy nem gondolja ezt olyan komolyan     és ad egy jó tanácsot, hogy jöjjek máskor     vagy menjek máshova     elküldene      de én tovább állok     a folyosón     végül is  körbe adnak egy papírt     amire olyanokat kéne ráírnom mint a többieknek     amúgy másnak eszébe nem jutna, hogy több néven is beadja     az egyik kérvényét én lemásolom     több példányban is beadom     a régi nevemen     sőt az egyik barátomén is     beveszik azt is, hogy az ő sorsát mesélem el     miután mégis csak bemegyek     leültetnek rögtön     elmondom, hogy én már ülök nem egyszer     aztán majd tíz ülésben foglalkoznak velem     az orvosok be is tesznek egy időre     bent vagyok     naná, hogy leül     a beszélgetés is abbamarad     egy időre úgy ül ott fél fenékkel     vagyis, hogy nekem csak az egyik fél látszik     az is, hogy otthonosan mozog a munkajogban     mert azt mondja, hogy nem tud igazolást adni      ad egy jó tanácsot     esetleg meg próbálhat kiközvetíteni     a Rádióban épp egy meccset

közvetítenek    

                     a zsebrádiómban    én azt hallgatom fél füllel     figyelek arra amit a nő mond     kábé annyi, hogy kapcsoljam ki     a közvetítést ő úgy látszik nem így képzeli     pedig tanulhatna     belőle hiányzik a kíváncsiság     meg a figyelem is kevés     benne vagyok, hogy elmagyarázzam neki, hogy manapság még egy állásközvetítés is másképp néz ki     ez a nő is más lehet     deréktól lefelé alig látok valamit     belőle meg az jön, hogy nem fogok belehalni a munkába     anélkül bele se kezdhet az ember, hogy ne közvetítsék ki     a hülyeséget végig kell hallgatnia     mindenkinek javaslom, hogy menjen el egy ilyen helyre     és élvezze azt ha egy ilyen nő

a közvetítő

                     mindig mosolyog     eleinte csodálkozom is, hogy milyen szép egy ilyen előadó     rögtön előadja, hogy nem tud rajtam segíteni     vagyis felültetne úgymond     nem hiszek neki     meg is mondom ezt     már állva fejtem ki     már azért is mert így egy kicsit belátok a nőnek     ülni kell    azt mondja     de nekem beszélhet     hiszen én így jobban beláthatok     egy sor dolgot meg is okolok, hogy ő is belássa, hogy nekem állás helyett inkább igazolás kell     szóval igyekszem meggyőzni a nőt arról, hogy én állva szívesebben tárgyalok     amúgy már tárgyalják több ügyemet     furcsállja, hogy továbbállok annál mint amennyit ő szeretne rám szánni     szánom őt     persze felvilágosítom arról, hogy milyen nehéz nekem kérni     kérek de közben ott van a gombóc a torkomban     a fájdalom valósággal elszorítja     a szívemet is fájlalom     azt is, hogy nem ért meg     és csak azt mondja, hogy nem ide kell jönni     vagyis, hogy ön rossz helyen kopogtat     vagyis dörömböl a szívem már azelőtt is, hogy belépnék     legalább kétszer is elmondom magamban azt, hogy mit mondok     majd ezért is mesélek el néhány dolgot magamról     csak azért, hogy érthetőbb legyen, hogy mit kérek     én tudom, hogy más is tartja a markát     én a kezemet adom, hogy nem élek vissza a bizalommal     jövök is a kéréssel     azt húznám alá, hogy olyan papírt kérek     amivel azt csinálhatom amit szeretek     beszélni kezdek a Világhról     elmondom azt, hogy milyen kedves     nekem az is jólesik, hogy a nő kezet fog velem     mit mondjak?      nagyon megérint az is, hogy hasonlít egy kicsit a kedvesemhez     tehát a kérésemet úgy fogalmazom meg, hogy ha már papírt nem tud adni     adjon olyan munkát     amilyet a vöröskereszt is végez     bizonyos kutatásokra gondolok itt     a kutató intézetekre is vevő vagyok     vagyis embermentő is lehetnék     titkos ügynök is     aki úgymond felkutat egyeseket     kihoz mondjuk egy nehéz helyzetből     én arra következtetek, hogy jó lennék ilyennek     persze, hogy lehetnék

mentő

              vagy esetleg gyógyító is     szóval olyan aki beteget hoz vissza     a halálból amúgy is elegem van   hiszen a családom megtizedelik     a legjobbakat elviszik     úgy látom, hogy nem gyógyítják őket rendesen     tehát gyógyíthatnék sőt megelőzhetném a bajt     elháríthatnám     szóval az elhárításban is részt vehetnék     akármibe beletanulok     ha kell én lehetnék tisztiorvos     vagy akár belgyógyász is     tanulja a szakmát     én elsajátítanám akármi is az       nekem nem okozna nehézséget     legfeljebb csak az okoz egy kis gondot nekem, hogy mindazt felsoroljam amit tudok    mert tudok vezetni    megjegyzem az apám is vezető annak idején     itt azért egy kis mosolyt is megenged      magának nem tudok ellenállni     valami ilyet mond     amikor megint beáll az asztal mögé     én meg elé állok úgymond     és eldicsekszem azzal, hogy már szerzek nevet     sőt zenét is     ha kell szöveget írok     és átadok egy listát, hogy miket szeretnék     egy bizalmi állást     esetleg szóba jöhetne egy olyan valami ahol az ember úgymond titkos ügynök     lehet, hogy az izgat fel engem     ahogy kihúzza a fiókot     vagyis, hogy keresi a papírokat     olyan izgatottan nézi     nyilván, hogy érzi, hogy nézem     a mellét     sőt még lejjebb is csúszik a tekintetem     és a tekintetemben ott van az ígéret, hogy ha akarja én örömet szerzek neki     csak azt mesélem el, hogy a mi családunkban természetes a szerzés    és csak egy példával jövök     szóval azzal, hogy nálunk ott van a

Farkas

            Ferenc     az anyám testvére     zenét szerez nekünk     a legrosszabb időkben is     van valami     ami izgalomba hoz engemet     az nem más mint, hogy följebb csúszik a köpenye     a hóna alatt meggyűrődik     a hasa is     látszik, hogy szívesen hallgatja azt a mondatot, hogy az ember szeretne beállni valahová     mondjuk a kutatók közé     vagy akár hírszerző is lehetnék     én csak ezt mondom el a nőnek     amíg ő kutat a papírok közt     naná, hogy takarja magát     a papírokat nem nézem     csak az ujját     követem ahogy a papírok közé csúszik az ujja     és megfenyeget az egyik ujjával     mintha azt jelezné, hogy csak nem akar ujjat húzni velem?     én pedig már ujjazok     gondolatban     érzem, hogy érzi     vagyis szerintem húzza az időt     csak azért, hogy velem lehessen     és, hogy hallgathassa még amit mondok     úgy foglalom össze, hogy én egy olyan állást szeretnék ami olyan papírral jár,  hogy bártan kutathatok mindenhol    keresi a nő a megoldást    de az asztalon egyáltalán talál olyan papírokat amivel segíthetne     persze, én azzal segítek neki, hogy könyörgök, hogy máshol is nézzen körül     a szekrényben annyi minden lehet     szóval lehet, hogy ez hatja meg     mert

feláll

        és megfordul, hogy a szekrényben keressen egy helyet     vagy legalább valami papírt     amit adni lehetne     szebb is így     még jobban mutat     hátulról a formája lágy     és kerek történetet tudnék mesélni arról ahogy a nő lehajol     vagyis úgy hajolgat, hogy lelóg a két melle     kinyomja a köpenyét     nézem és persze, hogy továbbképzelem     mert ilyen az ember képzelete     mindig tovább megy annál aminél     meg kéne állni     de ott van bennem egy nagy vágyakozás    az ilyen mellekre én csak azért gondolok mert a kedvesemet juttatja eszembe     szóval azt, hogy vajon mi lehet most a Világhban?     és, hogy milyen folyamatok játszódnak le benne?     mert bennem erős a vágy, hogy utána nézzek    a nőnek csak ez kell     mert ajtót mutat     és előlem elvesz mindent     mintha én valaha is elvennék valamit     itt meg kell jegyeznem, hogy a Világhot én szívesen elvenném     sőt el is veszem     ha megtalálom       és megtalálom a módját, hogy éreztessem milyen elégedetlen vagyok     amiatt mert kivezet     a szobából alig emlékszem valamire     de az biztos, hogy a folyosón fogok egy tollat     és egy oldalt teleírok     sőt belerajzolok a panaszkönyvbe     tudom, hogy nem kéne olyanokat rajzolnom     de nagyon mérges vagyok    még akkor is amikor visszamegyek     naná, hogy nem akar fogadni     aztán fogad egy másikkal, hogy én ugyanazért megyek     amiért egyszer már kidobnak     szóval csak kinéz a nő    

Csúcs

           ahogy beszedi a számokat     én már az előbb is arra gondolok, hogy megdöntöm a Csúcsot     ezzel az állással     hisz egy napig állok ott     az ajtaja előtt már egészen jó helyen vagyok     hisz harcolnom kell már azért is, hogy bejussak a folyosóra     úgy néznek ki mintha nem is léteznék     nekik szinte láthatatlan vagyok     legalábbis úgy tesznek mintha én lennék

a láthatatlan ember

                                 sokkal feltűnőbb lenne szerintem     nem érdekel senkit az, hogy ott állok tíz óra óta     egyre többen állnak ott     sőt állva hagynak és elmennek mellettem     úgy tűnik mintha jobban is haladna az egyik sor     az élők sora jobban megy mint a halottak sora      mozdulatlannak látszik     az egyik pali meg is hal közben     én jól elszórakozom azzal, hogy nevet adok az embereknek     na meg annak a sornak amelyik nem megy    rossz sora van       bizony többen is továbbállnak     míg mások meg a csodára várnak     na én is arra várok     és hiába érkezem el az ajtóhoz     hiába mondom a magamét     ő nem veszi figyelembe     és azt amit írok elsüllyeszti     berakja a zsebébe     szóval eldugja     amúgy én mindenhol ezt tapasztalom, hogy

dugnak

               előlem mindent     eltüntetnek     sőt tüntetnek ellenem     és mások is átveszik azt a hangnemet amit én utálok     és hiába is írom fel a nő nevét     hiába is jelentek fel akárkit     és akármit sorolok fel     később se jön erre semmi válasz     hiába is címzem így, hogy Tisztelt igazoló bizottság     mert nem veszik be     és nem igazolják azt se, hogy ott vagyok     mert nem hiányzok senkinek     és hiába is bizonyítgatom, hogy a bizonyítványom hiteles     és én is az vagyok aki vagyok     per pillanat nem lelem a többi igazolásomat     elveszik  az anyámat is     amikor elhagyom a feltételest     naná, hogy kiszabják nekem     amiatt mert úgymond erőszakoskodom a nővel     az irodában birkózunk     ez igaz     de az egész nem is arról szól amiről beszélnek     a bíróságom is elmondom már, hogy ez a nő nem figyel     és én meg nagyon elfáradok attól, hogy ennyit várok     és az is fáj nekem, hogy már az ajtóban odaáll elém     és megjátssza, hogy mérges     még üvölt is velem       sőt beüvölti a fogdmegeket    és máris jönnek az erős palik     és megfognak és visznek kifelé     mert kintről is beszólnak     már azelőtt is csúnyákat mondanak     de legfőképp azt kérdezik, hogy meddig tart?     ez még semmi    mert a nő még kiabál is utánam     mit mondjak?     nem áll be a szája    

csúnya

           dolgokat mond     pedig én még az előbb azt gondolom, hogy mi minden lehetne közöttünk     a fal     meg az ajtó sem fedheti el, hogy neki én nem vagyok más mint egy ügy    fél azt látom     és hiába kiabálom be azt neki, hogy én mi mindenre képes vagyok     annak idején hirtelen jön rám a dühroham     én csak emiatt borítom rájuk az asztalt     lesöpröm      rólam azt a palit aki rám akaszkodik     leköpöm     sőt a másiknak is beviszek egy jobb egyenest     nekem jönnek     és kidobnak     és többet már nem engednek be     sőt bezárják az ajtót     előlem     mindenki menekül     csak egy nem 

egy kuka

                 és hiába kérem, hogy legalább ő segítsen     na hát ő sem segít     és nem segít senki     mert senkit se érdekel, hogy mit kiabálok     nem érdekli az embereket, hogy így nem segíthetek a Világhon     és senkin nem kérhetem számon, hogy hol van?     és azt se, hogy hol a családom?     az apám?     nem karolhat fel     engem csak

az anyám segít

mit mondjak?    neki mindig vannak ötletei     jobbára olyanok, hogy írjunk kérvényeket     sőt pályázatokkal üldöz     szóval azzal, hogy adjunk be ezt azt     beadunk     sőt bead nekem valami hashajtót     amitől megy a hasam    megfájdul a fejem     de sokkal bátrabb leszek     és odaszólok

a Központba

                      többen is mondják, hogy milyen jó, hogy felhívjuk a figyelmüket a Világh helyzetére     és persze a helyzetünkre is kitérnek     és mi is kitérünk arra, hogy fogy az időnk     s az erőnk is kevés arra, hogy ennyit jelentkezzünk     hiszen mi már írunk a kormánynak     több miniszternek sőt egy sor államtitkárnak     vagyis egy időben     állandóan az megy nálunk, hogy kinek írjunk még?     és, hogy mit írjunk?     az elnöknek is elmegy egy levél     amiben  leírjuk a család helyzetét    én is nehéznek látom     és engedek     az anyámnak meg vesszőparipája lesz az elnök    amúgy minden elnöknek írunk     a legtöbb persze, hogy nem válaszol     vagy ha igen hát abban nincs köszönet     pedig az elnöknek kötelessége lenne elolvasni amit írnak     még akkor is ha szomorú a tartalma     mindig vita tárgya nálunk is     sokat vitatkoznak azon, hogy mi következzen?     szóval, hogy mi lenne a jó?     az viszont dicsérendő, hogy megbeszélik a leveleket     megfogalmazzák tisztességesen     kitart mindenki a véleménye mellett    vagyis meghallgatják a másikat     én biztos, hogy meghallgatom     sőt a legtöbbször elfogadom azt amit az anyám mond     úgy foglalhatnám össze, hogy mindenhová írunk     egy kis segítségért     könyörgünk     persze visszaküldik     úgymond jönnek-mennek a levelek     mert írunk ahova csak lehet     és segítséget kérünk     a családban ez egy bevett szokás      hatalom persze, hogy nem válaszol     és ha mondjuk mégis kedvező választ kapunk      akkor az ígéretet nem tartják be     vagy ha igen     az világosan kiderül, hogy maguktól nem segítenének     csak úgy     ha írunk     és írunk     vagyis én írok     mert velem íratnak meg mindent     még azt is nekem kell leírnom, hogy mennyire szomorúak vagyunk     úgymond az anyám lediktálja     nekem meg le kell írnom     azt, hogy az állam amúgy is tartozik nekünk    egyfajta jóvátétellel     nem

szúrják

           ki a szemünk     ezt írom meg az elnöknek     meg azt, hogy segíthetne nekem, hogy felvegyenek a nyomozók közé     mert addig nem vesz fel senki     míg nem szólnak az érdekemben     én sem szólnék     de a Világh miatt kénytelen vagyok írni     arról is, hogy letagadják     amúgy azt nem tagadom, hogy egy ideje nem tudom, hogy mi van vele?     amúgy az anyámmal együtt izgulunk, hogy jön-e válasz?     késik     és amire megjön „már”

(Reagan)

                 is elnök lesz      egy kis öröm ez nekünk     hiszen mi oda is megírjuk azt, hogy mi megy itt     én úgy kezdem, hogy először is elnézést kérek     jó mit kérjen az ember elsőre?     válaszol is     szóval jön egy levél   Amerikából ugyanaz a szöveg jön mint itthonról     ugyanazt írják     vagyis, hogy mit irkálunk?     aztán kiderül, hogy nem is ő írja     mert ki se engedik a levelet     eltüntetik     és Amerika nem is tudja, hogy mi történik itt a Világhgal?     és, hogy mi történik a levelekkel?     megjárjuk többször is     dugdossuk a leveleket     őrizzük     sőt néha feladjuk újra     mert abban reménykedünk, hogy egyszer csak elmegy     Amerikába mi már régebben is írunk az apám miatt     mivel, hogy sokáig nem tudjuk, hogy hol van?     vagyis, hogy hol keressük?     az anyám meg nem keres egy fillért se     abban az időben nem is dolgozik más ügyön mint az apámén     amúgy az enyémen is dolgoznia kell     mert elvesznek tőle     és ő megharcol értem     és visszaszerez     ezért is döntök úgy, hogy  visszaszerzem a Világhot     mert ha neki sikerül     sikerülhet nekem is    azt mondják mint az anyámnak    az apámmal kapcsolatban    vannak fenntartásaik    amúgy az anyám is bevallja egyszer, hogy nem is őt szereti    mert akit szeret az még az apám előtt van     egy pali nevezetű az igazi szerelme     persze, hogy elhagyja     átveri     ő is az apámat     egy idő után már nem keresi     mert szerinte már nem lehet az élők sorában     nem áll be a keresők közé     persze nincs is semmink     ezért is írunk minden levelet      nekem diktál    sőt velem írat     és ha úgy találja, hogy valami nem jó     azt átjavítja     meghúzza     sajnos, hogy ez is túl van húzva     amúgy is húz a proffal     percenként jönnek     vagyis berohannak hozzám egy ötlettel     mondjuk, hogy azt mondja az anyámnak ez a pali, hogy te

Malvin

              mondd meg neki, hogy ez most sokkal szomorúbb legyen     mert az tetszik az elnököknek    az is bejön ha a múltról vagy ha nagyon jó dolgokról írunk     én nem akarok jó lenni    és nekem hiába is mondja az anyám, hogy légy jó mindhalálig     és aztán?     mi lesz ha aztán meghalok?    nekem nem érv az, hogy mások is meghalnak     és ne  jöjjenek nekem a múlttal     nincs dolgom     én ezért se használom     a múlt időt nem szeretem     és hiába is próbálnak rábeszélni a múltra     számomra nincs múlt idő     elveszik     tőlem ne kérjék számon a múltat     mert szerintem a múlt idő soha nincs úgy     ahogy sokan mondják     az félrevezet     az anyám persze, hogy javasolja, hogy azért használjam     mert a jelen nem jó     nekem nem kell az az idő     ami szomorú     vagyis végleges     ami visszafordíthatatlan     szóval olyan amilyennek ők látják     de én mást látok     egy-két dolgot már megtapasztalok a múltban     engem már többször is átvernek     és ellenem használják fel     a múltat csak ne emlegessék azt a sok levelet     ma már szégyellem     azt az irkálást már akkor is unom     és direkt beleírok egy-két hibát, hogy lássa az elnök, hogy amit írunk az azért túlzás     azt hiszem, hogy hibázunk     persze hibázhat az ember     ha rosszkedve van     az anyámnak csak ez kell    mert azt szeretné, hogy szomorú

legyek

            rám szállnak     bekennek valamivel     vonzzák rám a bajt    az is rám hozza, hogy annyit ülök     az asztalnál mást se teszek csak írok     és el se hessegetem     őket csak az érdekli, hogy mi tetszhet egy elnöknek?    a szavait én ezért is idézem pontosan     azt írom ide amit ő ír    „mert”(Reagan) válaszol is     de arra egyetlen válaszban sem tér ki, hogy mit kezdjek magammal     és, hogy mi lesz a Világhgal? azok után, hogy hazajövök     én azt is megfogalmazom, hogy mi már többektől is kérünk     és nem kapunk semmit     ha azt a két évet nem számítom     amit azért kapok mert titkosan levelezünk     a külfölddel az a baj, hogy messze van     tőlünk ne várják, hogy hasra essünk a szép szavaktól     nem leszünk jobban      és azt is aláhúzom, hogy ezt nem csak én kívánom az     ezt kívánja a családom    sőt a népem    

a Magyar Nemzet

                               is ír erről     azt még leírom, hogy mi olyanokat is megírunk az elnöknek, hogy Amerikába vágyunk     a legtöbbször oda írunk     persze, hogy nehéz kérni     egy elnöktől nem várnám, hogy fütyüljön rám     a fütyülőm is szóba kerül     a családom egyre csak azt  hangoztatja, hogy ezért nem adnak semmit     nem segítenek     legfeljebb tanácsot kapok     de pénzt azt nem     és persze, hogy pénz nélkül ki tudna itt valamit is csinálni?     kellene egy

bizottság

                és valami papír is jól jönne ahhoz, hogy nyomozhassak     bárhol vagyok csak hümmögés van     mert megkeresek egyeseket     mintha lebénítaná őket     egy ilyen kérés után rögtön lemerevednek     sőt olyan is van aki úgy viselkedik mintha a fogát húznák     jó nekem is kihúzzák     így szegényen és fogatlanul megyek át     a Postára is jellemző, hogy pénzt kérnek olyanokért ami közügy     mert azt még megértem, hogy azért fizetni kell amit a saját ügyemben írok     de én a Világh ügyében fogalmazom meg a legtöbb írást     pénzért kell feladni    de én nem adom fel    és sorba állok a postán    sokan izzadnak mögöttem a sorban    állnak ott     többen is zúgolódnak mert nem megy     állítólag miattam van a gond     mert én nem csak hogy megírom     ott rögtön felolvasom azt amit arról írok, hogy mi minden tehetnének azok akik magasan vannak     na a legmagasabbra

a nagybátyám

jut     ezért is jut az eszembe, hogy írok     neki sincs szíve segíteni     nem akar látni se     és megüzeni, hogy ne is menjek be     sőt azt írja, hogy a rokonait nem pártolja    

a párt

            nagyra becsüli őt     nagyon is felizgatja ha rosszat mondanak     róla én csak jót mondhatok     és azért is szeretném megvédeni     egy névvel és címmel én bebizonyíthatnám, hogy milyen rendes     de semmit se szabad elmondanom     még azt sem, hogy a család csak úgy jön össze titokban     ha egyáltalán összejön     különben sem valami összetartó család     az anyám családja csupa

Farkas

               nevezetű     ezért aztán nem csoda ha az üvöltés mindennapos     nálunk az a mondás járja, hogy ha élni akarsz     akkor együtt kell üvölteni a Farkasokkal     hiszen ha nem üvöltesz velük akkor elvisznek     engem is kirángatnak     az ágyból viszik el a Péter bácsit is     annak idején     hiába keresem meg

a Központban   

                        rögtön nyugtalan lesz amint bemegyek     úgy fogad általában     megfog és bevezet a szobájába     bezárja mögöttünk az ajtót     az ablakot is becsukja     a szemét az égnek fordítja     ilyenkor az ablak előtt áll meg és néz     mit mondjak?     jól kinézek     vele az a baj, hogy  rögtön azt mondja, hogy ne jöjjek a Világhgal     vagyis, hogy ne röhögtessem ki magam azzal, hogy ő majd megoldja a gondjaim     és itt megsimítja a haját    rendezgeti     ami nem nagy ügy     hisz ha tíz szál haja van akkor sokat mondok     mert beszélek vele     az a baj, hogy ő csak össze-vissza annyit mond, hogy rosszkor jövök     nyilván, hogy közbejön valami     gondolom ezért is rosszkedvű mert újra szól a telefon    és persze, hogy aki odacsenget az nem más mint az anyám     és ő is könyörög a telefonban olyanokat mond, hogy segítsen     nekem az is rosszul

esik

        , hogy oda adja a telefont, hogy beszéljek az anyámmal     közlöm, hogy a testvére hogyan néz     rám nem jellemző     de kicsúszik a számon az is, hogy hülye ez a pali     felugrik vagyis, hogy feldobja magát     aztán összehúzza a szemét     és kirúgja maga alól a széket     végül is kirúg engem     pedig csak annyit mondok neki, hogy nála a rugalmasság nem valami nagy    és azt is látom, hogy nem szívesen lát    persze, hogy nem törődik a családdal     és van képe azt mondani, hogy tűnés     és később sem telefonál rám     nem kér bocsánatot     és nem segít     még azok után sem, hogy ott vagyok nála     ez nem számít      én nem számítok     pedig úgy várom, hogy odaszóljon, hogy segítsen     de rám se csörög     ezért is jelentkezik nálam egy fajta kétségbeesés     nem gátol meg abban, hogy elmenjek máshová is     el is megyek    persze, hogy lassanként    már attól is odaleszek, hogy az anyám majd túlzásba viszi a szeretetét     úgy bizonyítja, hogy mellém áll és ölelget     magához szorít     úgy, hogy egy idő után már nem kapok levegőt     mellette szól viszont, hogy új ötletekkel jön     azzal kapcsolatban, hogy mit kéne csinálni     vagyis, hogy milyen munka lenne jó nekem     nem tetszik, hogy testhez álló ruhában jön-megy     a legtöbb helyen elvonja a figyelmet rólam     azt mondja, hogy akármilyen állás is megfelelne     azt hiszem téved     na ezért is határozom el, hogy nélküle csinálom     azt amit tudok    vele nem lehet komolyan beszélni     szerinte nekem el kéne tartanom a családom     el tartom magamtól az anyámat    mert ölelget és erőszakoskodik velem     közli, hogy most már elég a Világh hajkurászásából     szerinte ez nem pálya     amit én csinálok az örültség     vagyis, hogy értelmesebben is  tölthetném az időm      végestelen végig az úton  haza felé      arról beszél nekem, hogy megkereshetném a barátnőjét     meg is keresem     mondhatom , hogy

a Fehérné

kedvesen fogad     amikor bemegyek    hozzáfog ölelgetni     sírni     na én is sírok    vagyis a sírás átjön a hangomon     érezni lehet, hogy milyen meghatott is vagyok     amikor elkezdek beszélni úgymond

bevezetés

                   nélkül jön ki belőlem     az, hogy én nem akarok jönni     de a anyám megparancsolja, hogy jöjjek     hát jövök      csak jöjjek     beljebb is megyünk és látom, hogy ez a nő milyen megértő     velem már az elején szemez     amint meglát     szinte kidülled a szeme     kidomborodik     a szemüvege is domborít rajta     sőt nagyít     igen a nagyit juttatja eszembe     mert ő is így ég    

az égetőben

                       járok gondolatban     fogadni mernék rá, hogy segít     sőt még azt is figyelembe veszi, hogy érintet vagyok      a témában ő is otthonos     szerintem felfogja, hogy ez az ügy nem csak az enyém    hiszen

a Világh

               sorsán kevesen gondolkoznak     és még ennél is kevesebben írnak     míg én azért keresem meg, hogy ezekről írhassak     neki is jól jön egy ilyen írás    nem csak nekem fontos     ez a hangomon érezhető    ahogy rezeg     érződik, hogy a helyzet komoly     nyilván, hogy a Fehérnét is meghatja ez a hang     na meg az amit hall     mert beszélek a Világhról     van egy-két történetem     ami megható     azt megkönnyezi     pedig csak azt mondom el neki amit mindenkinek     amúgy másnak eszébe nem jutna az, hogy megöleljen     ő viszont magához húz     megcsókol     aztán azt mondja, hogy ő attól még Fejes Teri    ha egy ideje Fehérné     a neve is kötelezi, hogy a fejesek fejével gondolkozzék    és még azt mondja, hogy neki már az is boldogság, hogy beszélgetünk     hiszen egyetértünk bizonyos dolgokban    

feltételesen

                    meg is egyezünk     bár azt nem tudja, hogy én csak feltételesen vagyok kint     süt a nap     az biztos, hogy én egy kis színt hozok     a hétköznapokban kevesen ünnepélyesebbek mint én     olyanokat mondok, hogy együtt többre mehetünk     szóval, hogy egységben az erő     és, hogy a kétség nem egység     az ami segít nem más mint, hogy kibeszélhetjük magunkat    nem féltünk mást csak a Világhot     meg kell írni mindent     ami ott van az emberek fejében   sajnos nagy zavar tapasztalható     még fejeseknél is nagy a fejetlenség     ma már ragályos     legalábbis azt mondják a jó fejek     na ő is jó fej    és azzal folytatja, hogy gondolkozni kell a jövőn     de a jelen még fontosabb    most lesz egy dátum ami mindkettőnknek szent     ez nem más, mint    

május egy

                   aztán majd meglátjuk, hogy mit tehetünk    a Világh érdekében     mindig adódik valami     lehetőség nyilván, hogy lesz     itt aztán rágyújt egy dalra     a    

bunkócska

                    az     semmi kétség, hogy az apámat látja bennem    persze kétségeket kelt     hogy a halálról     hülyeségeket mond      amikor megemlítem neki     csak annyit jegyez meg, hogy majd mi kézbe vesszük az ügyet     az ügyészt is ismeri     azt mondja     és az apám sorsát is megemlíti     aztán a Kalevi Sorsát is     bár őt nem ismerem személyesen     de már hallok róla     lejön, hogy ő is olyan     aki szembe megy a Sorssal     én is foglalkozom mondom     mire ő a szája elé teszi a kezét     szóval jelzi, hogy vigyázzak     mert itt a falnak is füle van     amúgy az övé is vörös     és

vörösök

               a körmök is     úgy repkednek a magasban     tesz egy kört az ujja     egyszer csak megpihen rajtam     szóval a fejemre teszi a kezét     aztán a vállamra     aztán azt mondja, hogy majd a szárnyai alá vesz     a hónom alá nyúl     aztán kiderül, hogy ő is csak ígérget de semmit se csinál    mit csináljak ha senki sem segít    rajtam több alkalommal is úrrá lesz

a kétségbeesés

emlékszem, hogy egész úton hazafelé     azon gondolkozom, hogy mit tehetnék még?     mielőtt hazamennék     végig járom a körutat     végig kérdezem az embereket     persze csak azt látom, hogy milyen idegesek lesznek     többen is mondják, hogy jobb lenne ha nem így keresném a párom     és ha nincs meg bízzak meg egy nyomozót     vagyis, hogy jobb lenne ha nem én nyomoznék     de én nem bízom másban     már annyiszor csalódok az emberekben     nincs meg az ami bennem megvan    

az állhatatosság    

                          vagyis nem állíthat le semmi     nem akadályozhat meg abban, hogy nyomozzak tovább     annak idején az jut eszembe, hogy mi lenne ha nem mennék le az utcára?     ugyan már ki menne le helyettem?     ki gondolkozna     ott az utcán ezen gondolkozom a múltkor     rájövök, hogy én leginkább gondolkozó vagyok     bár ezt a családom nem ismeri el     sőt ők még abban is kételkednek, hogy én valaha is gondolkozom     de akkor mi ez ha nem gondolkozás?     nálam ekkoriban ez úgy működik, hogy előkeresem a fejemből mindazt amit a Világhról tudok     úgymond     igyekszem ráhangolódni a Világhra     rákeresni     gondolatban én sem bízom meg teljesen     vagyis, hogy nem elégszem meg a gondolkozással     sokszor ezért is cselekszem meggondolatlanul     ahogy erre többen is figyelmeztetnek     úgymond az a szöveg megy, hogy nekem aztán nem szabadna ugrálnom     sokat mondok ha kétszer ugrok le     két lépcsőt is kihagyok     amikor észreveszek egy nőt     a villamosról     úgy tűnik, hogy nagyon hasonlít a kedvesemre     szinte biztos, hogy ráismerek     és amikor beérem látom, hogy benne is mozoghat valami     rólam nem tud     ugyanis nem emlékszik rám     de lehet, hogy elveszti az emlékezetét    

Talán:

              „még az is lehet, hogy” átprogramozzák     ma már az embereket nem érdekli más csak önmaguk     és csak a saját dolguk után rohannak     én is futok utána     persze, hogy hiába      mert nem ő az     a legtöbb esetben csalódom     a gondolkozásban persze az a szép, hogy újra kezdhető     és újra meg újra feltehető az a kérdés is, hogy tudok-e még valamit tenni?     mert a sok csalódás     meg a szörnyülködés elveszi a kedvem     és el is bizonytalanodom     de nem csak én gyengülök el    hiszen én mindenhol azt látom terjed a tanácstalanság    olyan mint valami betegség     ami megtámadja az embert     elkapja a félelem     a szorongás okát     szóval a gócpontot én abban látom, hogy hiányzik

a tapasztalatcsere

                                hiányzik a megértés az emberekből     mintha a tudás is hiányozna ahhoz, hogy megmondják, hogy      ilyen esetben mi a teendő?     mert nincsenek itt receptek     pedig kellenének     a tanácsok hiánya engem is kétségbe ejt     az effajta kétségbeesést elkaphatja bárki     szívesen olvassa majd     ezeket a sorokat azok fogják szeretni akiket megérint ez a bizonytalanság     akiket nyugtalanít az, hogy nem tudja, hogy mi tegyen?     hogyan orvosolja az efféle bizonytalanságot?    hiszen ez akkor már szinte általánossá lesz     amúgy lesz egy barátom aki még nálam is bizonytalanabb     szinte mindig csak ezt mondja, hogy „ha azt vesszük”     meg azt, hogy „lehet, hogy” (Talán)  ez az amit megunok egy idő után     nagyon unom, hogy mindig ilyeneket mond     ez a barátom ezért is kapja tőlem ezt a nevet     ezért is nevezem el Talánnak     mert neki minden talán     szegénynek ez a szavajárása, hogy „hát igen, ez is lehetséges” (Talán)    meg az, hogy „ ki tudja?” (Talán)     persze nem csak ő ilyen     akkoriban én is bizonytalanná válok     amikor elválasztanak a kedvesemtől     órákat gondolkozom     és hiába vagyok összeszedett     hiába is viszem be a panaszaimat a panaszirodába    a papírokat elveszik     de nem adják ki     vagyis nem nyomják ki     a biztosítékot is lekapcsolom     engem is lekapcsolnak        

a vészjelzés

                    miatt kapok két évet    de még erre se figyelnek fel     pedig az emberek úgy hullnak mint a legyek     kérdem én, hogy ezek után ne legyek kétségbeesett?     szóval ezt kérdezgetem magamtól     nem tudom megválaszolni     és senki se tudja, hogy mit tegyen     mert elhülyülnek     a tévétől kapják az utasításokat     betartják   és elhiszik, hogy halálnak halálával halnak     néznek ki magukból és csak tátognak     a tévé előtt ülnek egy ideig     aztán majd lefordulnak a székről csendben     és nem szólnak semmit     és senkit se zavar, hogy tovább megy a tévé     emlékműsorokat ad     az  úgynevezett halottakról adatokat gyűjtök     egy ideig én magam is nézem a tévét     és egyre csak halasztgatom, hogy újra elmenjek egy hivatalos helyre     és bejelentsem, hogy mit fedezek fel     mert felfedezem azt, hogy tervszerűen megy ez     nyilván, hogy mindenkit megfertőznek vele     azt érik el, hogy elterjed

a halasztás

                     

és emiatt hagyunk mi mindent     az utolsó pillanatra gondolok itt     és akkor még nem vádolok senkit     hiszen én is halasztok már az iskolában     ez még így elfogadható is lenne    több javaslatom is     süket fülekre talál     hülyének néznek     engem ez kényszerít arra, hogy körbe forogjak     és rajtakapjam azokat akik rajtam nevetnek     úgymond nevetéssel ölnek     itt sokan ölik az időt     nem sajnálják     erre jövök rá     és arra, hogy ezt mindig mosollyal kezdik     aztán mosollyal folytatják     az embert ezzel elintézik     pláne ha nincs kedve visszamosolyogni     az tud akinek jókedve van    míg persze nálam akkor már     a jókedvem helyén a szomorúságom van     mert ezt érik el a mosolygásukkal     szeretnének engem megfosztani az önbecsülésemtől     az öntudatomtól     szóval attól a reménytől, hogy az örökre van     mert van aki ettől összeroppan     és átadja magát     nekik csak az kell, hogy eljátsszon a halál gondolatával     addig kacérkodik míg megkapja     a magáét mondja     mindenki elbizonytalanodik     még én is kileszek amiatt, hogy semmit se tudok     bár az is igaz, hogy akkor már sejtem, hogy az ilyen dolgok mögött lehetnek titkos társaságok     bizony akkor már egy összeesküvésre gondolok     arra, hogy lehet egy csoport     egy titkos vezetőség     aki a végszót kimondja     és eltünteti azokat akik feladják     és azokat is akik erről sejtenek     valamit mutathat az is, hogy a temetkezésiek ennyire tiltakoznak az ellen, hogy eltöröljék a halálbüntetést    ma már megkérdőjelezik sokan     és ugyancsak sokan teszik fel azt a kérdést, hogy mire jó ez?     és azt is, hogy kinek?     és persze titkon mindenki tiltakozik     amiatt, hogy az ember halálra van ítélve     szerintem ma már ez több mint kétséges     persze, hogy mindenki beleremeg abba ha tudomást szerez     egy halálos ítéletről suttognak     arról is, hogy mérgeznek     minket ez nem hagyhat

hidegen

             teszik ezt egyesek úgy, hogy tudják     az emberek ezért sem élnek sokáig mert elhiszik, hogy meghalnak  ami jókora hazugság  persze az igaz, hogy sokan nincsenek     vagyis elvesznek azok a kifejezések amik jól tudnák a helyzetet leírni     azt hiszem ezért sem lehet     mert hol erről hol meg arról hírlik, hogy vége van     ennek is a végére kellene járni     és annak is, hogy az embert miért altatják?     és miért alszik egész éjszaka?     a sötétben lehet valami     azt súgja nekem egy belső hang, hogy az embert alvásra kényszerítik     az emberiség felét elsötétítik      vagyis altat és befed a sötétség     ilyen gondolatokat indít el nálam     mindig ég egy lámpa, hogy világos legyen     azoknak üzenem ezt akik a legszívesebben belopóznának     hozzám hiába is jönnek    mert én figyelek     az egészségemre büszke is vagyok     igaz, hogy én ezért mindent megteszek     csinálok száz fekvőtámaszt    miután hazatérek     és közben egyre csak azon gondolkozom, hogy mit tegyek?      járok fel s alá     becsülnek szerintem     sokan nem is sejtik, hogy én milyen gondterhelt vagyok     még alvás közben azon gondolom, hogy mennyire bánt, hogy a sötétségben én sem látom, hogy hogyan is tovább?     egyszóval ilyenkor ez megy nálam     ez

a találgatás

                arról, hogy mit tegyek a Világh érdekében?       igyekszem éber maradni     és ameddig lehet ébren is vagyok     persze újra és újra erős szívdobogást kapok     már attól is ha azt érzem, hogy valamit rosszul csinálok     vagy ha valami rosszra gondolok     vagyis a gondolkozásom összefügghet a szívemmel     az a gond, hogy a leghamarabb a szívem sajog     akkor is ha írni kezdek     és akkor is ha abbahagyom     naná, hogy kezdek elbizonytalanodni     a sötétben az rossz, hogy nem látni előre, hogy jó-e?     ha azt írom, hogy a szívem nagy     sőt nagyobb mint kellene     egy mérce jó lenne     vigyázni a szívvel     lásd az Árpád esete     az ő szívével sem tudnak mit kezdeni     az orvosok azt hiszik, hogy mindent tudnak     pedig fogalmuk sincs arról, hogy igazából mi van?      egy sor eset kapcsán kiderül nekem, hogy nem csak a kórház     a város is tele van furcsa esetekkel     szolgálhatok én olyannal is mint az Árpádé     naná, hogy meglepő, hogy ő mekkorára nő     viszont a szíve nem nő     vele közlöm már régebben is, hogy vigyázzon     persze én se vigyázok     a múltkor kijön

a szív király

                      a kártyában ez kedélybetegséget hoz elő nekem     fájni kezd a szívem     a Világh miatt leszek rosszul     többször is erős fájdalmat érzek a mellemben    van egy csomó emlékem is arra, hogy a Világh baja is így kezdődik     úgymond, hogy érezni kezdi ezt a fájdalmat     az ember csak magában fedezheti fel     nyilván, hogy senki se fogja fel     a más fájdalmát nem érzik át      még az orvosok sem azt nézik, hogy mi van a  szívemben     nekem nem csak a Világh fáj     hiszen hiányzik a bizonyosság is, hogy megvannak azok akiket szeretek     én szeretnék úgy ébredni, hogy látom őket     felteszem a falra     a fényképeket nem élvezem annyira     mintha itt lennének     újra és újra megnézem a képeket     a szóban forgó napon     nagyon boldogtalan vagyok     az említett okok miatt     már régebben is azt érzem, hogy a Világh ki akar jönni     a képből arra következtetek, hogy ez lehet az oka az én szívfájdalmamnak is     szóval, hogy hiába próbálom megfogni a Világhot     gondolkozással nem érek el semmit     és semmit se érzek igazából     pedig megsimogatom a képét     érzem a kép simaságát     érzem a recéket is a szélén     ott van az ujjam érzi     a falat megáll a számban     a lehelet büdös lesz     egy pillanat alatt nyoma vész     a jó érzésemnek vége lesz     idővel elkopik     a régi illat sincs meg     az ujjamon meg is számolom, hogy hányszor gondolom azt, hogy most ugyanazt érzem     mint annak idején     hiába keresem a Világhot     a múltkor egy könyvben érzem meg     két lap között     a lapozás kelti fel bennem     a hiányát érzem     vagyis azt gondolom, hogy akik a gondolkozásban vannak azok valójában nincsenek is     ott jut eszembe az is, hogy nincsenek ártatlan gondolatok    a  fájdalmasakra meg akkor még nem találok gyógyszert     többször is lemegyek

a patikában

                    már úgy ismernek, hogy el se kell mondanom, hogy mit kérek     mert adnak valamit     meg kell itt jegyeznem, hogy én akkor még abban reménykedem, hogy ha róla gondolkozom akkor előjön nekem     egyszer már az apám képe is lejön     a falról szomorúbban néz     rám nagyon rossz hatással van az, hogy körülöttem annyian meghalnak     nyilván, hogy nem esik jól     úgymond képpé válnak     az ember fejében annyi kép van     de azt  senki se tudja mit kezdhet ezekkel?     a képekkel fekszem le     de nem tudom, hogy mit tegyek a kezemmel?     tapogatom magam     tehát azt teszem amit nem szabadna    azt mondják, hogy az a legjobb ha ilyenkor összetesszük a kezünket     esetleg szét is tárhatjuk     vagy éppen keresztbe tehetjük     így akár tehetnénk vízbe is    úgy érzem a múltkor magam, hogy valami átcsap a fejem felett    

a hullám

                 jut eszembe     és az, hogy meghalni azért sem lehet      sőt biztos, hogy ezen töröm a fejem     ebbe fájdul bele     meg abba, hogy újra találkozom     a kedvesemmel csókolódzom     álmomban se gondolnám, hogy majd felébredek     és még nagyobb lesz bennem a bizonytalanság     már amiatt is mert az ember sejti, hogy ez csak egy film      amit vetítenek     nekem mindenki persze azt mondja, hogy a Világhgal már nem lehet semmit se kezdeni     hát akkor mit kezdjek?     magammal ölelkezem csak     magamat fogdosom     mert nincs semmi amit az ember megfoghatna     amibe megfogózkodhatna    mert a Világh egyre megfoghatatlanabb     és elhalványul a képe    vagyis eltűnik     lassanként belátja az ember, hogy ugyanaz történik vele     mint mással, hogy elveszti a kedvét     a kedvesét nem látja     pedig látni szeretné, hogy ne legyen ez

lehetetlen

                  mondják, hogy a lehetetlennel birkózik     mindenki szeretné tudni, hogy mi van a lehetetlen mögött     vagyis mögé szeretne látni     de eltakarják valakik azt a valóságot amit látni szeretne     az ember gondolkozik     és hiába alvás közben eltűnik a fejéből     nyilván, hogy eltüntetik     kiűzik az emberekből is azt a jó érzést, hogy meglehet     a kedvese     vagy valami lényeges dolog nyomára bukkanhat     éjszaka ébren fekszem az ágyban     az jár a fejemben, hogy miért hagyom, hogy így legyen?     legalább tízszer átgondolom     de mindig ugyanod jutok, hogy elhagy az erőm     visszatér belém a kétségbeesés      és én meg átadom magam a sírásnak     semmi értelme     és hiába is küzdök a könnyeimmel     nem megyek sokra     „emlékszem” (Reagan) is sokat sírok     de annyit még nem mint a Világh után     az ember szinte telekönnyezi a szobát     mintegy szétkeni     a lényeget én nem a nedvességben látom     bár ez is egyfajta

magyar ázat

                       lehetne arra, hogy mi folyik itt     annak idején tönkre teszik a szomorúságot     a családban sajnos ez nem a keserűség jele     ők csak szeretnek sírni          a családom nem azért sír     mert sajnál     ők a sírással eredményt akarnak elérni     mintegy kisírnak  dolgokat     míg én meg pont azért sírok mert nem tudom kisírni magam     sőt egyre inkább elkeseredek     és csak abban reménykedhetek, hogy ez

a sírás

majd valamelyest megkönnyíti a szívem     mert a szívet kímélni kell     na ezért is mondom azt mindenhol, hogy ez a sírás nem betegség     nálam védekezés    úgymond másokban is megvan ez a sírhatnék     míg sokaknak meg épp az a baja, hogy nem tudnak sírni lélekből     úgy mint én     azt is elmondom, hogy nekem is elegem van a lélektelen sírásból     nem jön ki a fájdalom     csak akkor látszik     ha hallják      csendesen vagy hüppögve nem érdemes     mert észre se veszik     ugye az a véleményem, hogy úgy kell sírni, hogy mindenki hallja     a házban     nehezményezik is, hogy másnap reggel én bizony kiállok az ablakba     úgy sírok, hogy visszhangzik a környék     talán még azt sem fogják, hogy ez a sírás nem csak  Világh miatt tör ki  rajtam     látniuk kellene, hogy az apám is eszembe jut     ilyenkor előveszem egy képét     ami amúgy mindig velem van     én mindenhova viszem magammal     akárhol vagyok     fellógatom    vagyis kiakasztom ahol tudom, hogy erről  aztán minden eszembe jut     az is, hogy az apámat fellógatják annak idején     már tudja, hogy lógni fog     de nem érdekli őt     hiába is próbálják lebeszélni az igazáról     nem mond le     fogadom, hogy olyan nyakas vagyok én is     kitartok az elveim mellett     és kiakasztom őt a szobámban     ez a kép emlékezet engem 

az akasztásokra

                           sokat gondolok arra is, hogy őt nem csak én szeretem     mert szeretik az emberek     tudják, hogy él-hal a szeretetért     mi mindent meg nem tenne értem     annak idején nem csak én vagyok oda érte     mert ő többször is lejön a falról is értem     amúgy úgy tudom, hogy rosszul akasztják fel     sőt még az is lehet, hogy az apám akasztása sem biztos     mert van olyan vélemény is, hogy nem is őt veszik fel     azon a képen nem is ő van     erre egy bizonyíték kevés     nekem megvan a saját élményem ez ügyben     hiszen engem sem vesznek fel sokáig     miatta nem vesz fel     az anyám  is csak elbizonytalanít ebben     az a furcsa, hogy én se vagyok biztos     apámban is kétségeket kelt a hasonlóságom     pedig hányszor vagyok kitéve annak, hogy hozzá hasonlítanak     mert nyilván, hogy hasonlítok hozzá      ezt még a vak is látja     amúgy ezt én is ellenőrzöm     a tükörben sokszor nézem magam     és nézem az apám képét     én különlegesnek látom     mert az apám képe egy fantasztikus kép     hogy miért?     hát a Világhért se akarom én ezzel terhelni önöket     ez úgy se érdekli     de hát tényleg        sokat sírok akkoriban a Világh miatt     csupa könny a szobám     falán ott van az apám képe     egyszer csak könnyezni kezd     amikor rám néz     észreveszem ahogy megjelenik egy könnycsepp     aztán egy vércsepp is     legördül nekem a függöny     ugye elájulok     persze, hogy elájulnak az anyámék is amikor előadom     az anyámnak persze hiába is mondom, hogy gondoljuk át még egyszer ezeket a dolgokat     hiába szeretném elmondani neki a Világhot     a lelki bajaimat     mert elválaszt egy fal     és az ajtót is bezárja     és én meg bezárva a falnak fordulok     és úgy sírok ahogy régebben     amikor még együtt sírunk az apám után     annak idején az anyám valósággal bömböl     igen én még ma is magam előtt látom ahogy könnyezik     vagyis a könnyei potyognak     potyog a fal is     a vakolat     akkoriban már minden nedves, hogy úgy mondjam     még iszik is rá később, hogy legyen mit kisírni     mert akkor már tudatosan  sír     vagyis, hogy ő sírja ki nekünk ezt a lakást     persze, hogy jó sokat könyörög érte     megjegyzem akkoriban én hiába könyörgök, hogy most már ne sírjunk     az ő sírása elképesztő méreteket ölt     egy idő után ő rámegy arra, hogy a sírása is tökéletes legyen     itt ennyit mondok csak     illetve azt, „hogy” (Reagan) utánzom az anyám sírását     megrendítőnek tartom     aztán már jobban csinálom mint az anyám     mert nálam szívből jön     nem úgy mint az anyámnak     először megjelenik

egy pici ketchup

                            a szemében megjelenik a víz     kibuggyan     nálam is  így kezdődik ez     de nekem fáj     a lelkem nagyon megviseli az, hogy nem lehet megkülönböztetni az én sírásomat    az anyámétól kiver a víz     mert az anyámnak semmi sem elég     ő már akkor sír amikor kigondolja, hogy telefonálni fog     miattam szól     oda fújja az orrát     a telefonkönyvbe is zsebkendőket rak    mindenhova       ahol a telefon van     ott biztos, hogy a papírkosár tele lesz papírgombócokkal     mert sokat fogyaszt a sírásával     küszködik     már a tárcsázás előtt elkezdi a sírást     aztán úgy felerősíti ha kicsöng a telefon     rögtön zokog     ilyenkor felcsúszik a hangja     olyan fülsértő lesz, hogy eltartják a fülüktől a kagylót     úgy fogják, hogy közben a kezük remeg     tényleg az anyám úgy tud sírni, hogy rezegnek     a falak se bírják     nálunk át kell építeni     tudniillik átsírja az éjszakákat     vagyis a falat megáll a számban ha meghallom     annak idején hallja ezt a házmester is     hírét veszi, hogy kisírjuk őket a házból     többen beírnak a kerületbe, hogy ne adjanak hitelt ennek a sírásnak     nincs alapja     a háznak sem kellene beleszólnia     ebben ez egyben egyetértünk mindannyian     de az anyámnak az a véleménye, hogy az a jó ha panaszosan sír az ember     ha panaszkodik     a kerületben azt szeretik     mert akkor lehet tenni valamit ha bemennek  a panaszosok    sírása a legmeghatóbb akkor lesz ha elmegyünk a panaszirodába    a Világh miatt    mi is panaszt teszünk amiatt, hogy lehallgatják a telefonunk     ki is kapcsolják     a mikrofont kihúzom a kis ablakon     és úgy üvöltök bele miután nem akarnak fogadni minket a kerületben     meglep az, hogy van ott egy nő     aki eleinte nem is figyel rám     csak hajlong ott     és szedi fel a papírt     szóval azt ami

a földön

                van     ami engem is meghat az csak az, hogy milyen jól néz ki     hátulról már előbb is elképzelem, hogy mit mond     majd ha megfordul     persze, hogy mást mond     ugye azt mondja, hogy hülye vagyok     meg azt, hogy menjek ki Amerikába     mert ott még akár ilyet is lehet     tehát az én viszonyom a hivatalhoz ennyi     és semmi kedvem vitatkozni     de hát ott kell panaszt tennem az ügyben, hogy egyszer már eltüntetik a telefont     sőt lekapcsolják a Világhot     a lélegeztető gépről is leveszik     annak idején én ezért is kérvényezem, hogy legalább a gépre tegyék vissza     és vissza is teszik     a sírásom miatt     nem merik megtenni, hogy ne fogadjanak    amikor visszamegyek az irodába     és kiegészítem a kérvényemet     azzal, hogy az apámat is adják vissza     a televíziót is beperelem     naná, hogy megijednek     a  hivatalban is megígérik, hogy intézkednek     annak idején betesznek egy intézetbe      még könnyebb is zokogni     és ha én elkezdem nem tudom abbahagyni     és amikor haza megyek folytatom a szobámban     titkon a fal felé fordulok     és figyelem a napot a falon     szóval azt, hogy hogyan halad előre     tudom, hogy majd egyszer kiszárad a fal     úgymond felszáradnak a könnyek     de addig nem száradhat ki     míg vissza nem jön az a régi Világh     én ezért is locsolom     és nem csak könnyel     hanem csapvízzel is     mert erre van kitalálva     ebben a lakásban ez a fal     számomra ez a siratófal     zavarja a szomszédot     az, hogy mindennap odaállok és bömbölök     a Világh miatt én folyamatosan sírok     naná, hogy a szemem is vörös lesz     az arcom is felpuffad attól, hogy a nedvességgel tele lesz a nadrágom     foltos lesz a sliccem körül     nyomot hagy     a vizelet is nyomaszt     az is, hogy vérzik a szívem    egy pattanásom is kinyomom     a mellem kidüllesztem     persze, hogy azt várom a sírástól, hogy     úgymond      átvigye a falat     az akadályokat azért csinálják, hogy megállítsa a hangot     ne engedje át     a szomszédokhoz fordulunk többször is     bírósághoz fordulnak     ők azok akik pereskednek     úgymond a sírás miatt nyerünk pert     az egyik tárgyaláson     többen is elkapják tőlem a sírást     mert én úgy zokogok     már az emlékek miatt is     úgy oda leszek, hogy az már kínos     az embereknek a szívére hat ha sír valaki     azt mondja, hogy megrázóbbat ő még nem lát     annál mint amikor engem ráz a zokogás     olyan erős nálam     a könnyek akkorák, hogy átáztatják a szobát     fel kell törölni az anyámat      amikor megtudja, hogy mivel vádolom     mert a szemébe mondom neki, hogy amikor otthon vagyok     nem kapok mást csak közömbösséget     nehezen viselem el, hogy nem

vigasztalnak

átnéznek a fejem felett     szóval elhanyagolnak     pont úgy mint kis koromban     én ezért leszek beteg     mert nem törődnek velem     és felszedek valami koszt     naná, hogy számba veszem     azt is, hogy hányszor hagynak egyedül     pedig akkor még csak én vagyok gyerek a családban     mert elcsinálják a gyerekkoromat     szörnyűnek tartom     azt is, hogy ennyire nem vigyáznak rám     már kicsi koromban is kijön egy védőnő     és bizony leszidja az anyámat, hogy nem szól már előbb, hogy baj van    velem érez akkoriban     ezért is gondolom ki, hogy kihívatom hozzánk     kijön ugyan de nagyon megszid     mivel, hogy már nem vagyok gyerek     és szerinte nem őt kéne hívni ha valami bajom van     de hát kinek is mondhatnám el azt, hogy miért vagyok rosszul?     és azt, hogy miért nem veszik ezt komolyan?     miért nem beszélik át velem     közli az anyám, hogy nem akar többet a Világhról beszélni    nem akar meghallgatni     sőt     a lelkemmel sem hajlandó foglakozni     így aztán kénytelen vagyok felhívni a lelki segélyszolgálatot     vagyis felhívok egy számot     és elmondom a bajom     lényegében én Világhtalan vagyok     és arra kérem, hogy legyen kedves velem     aki felveszi a telefont    kedves is lesz     aztán meg úgy hallom, hogy köhécsel a telefonban      egy nő    lehet, hogy tévedek     de nekem olyan ismerős a köhögése     emlékeket hoz bennem elő     na előveszem a legjobb modorom     és bemutatkozom     vagyis megmondom a nevem     és megkérdezem az övét is     mire ő mond egy számot     vagyis valami olyat, hogy ő

a Tízeske

                   mit mondjak?     üldöz engem ez a szám     meg elkezd beszélni     az ember szeretné kibeszélni a fájdalmát     olyan szívesen mondja el egy ilyen kedves hangnak     amúgy a hallgatásnak is íze van     valami ismerősség és melegség van a levegőben     valami simogatóan lágy     a hangja az ami megfog     emlékszem, hogy elfúl a hangom     és kiver a víz     a veríték csak úgy patakzik a hónom alól amikor az jut eszembe, hogy csak nem ő az?      az illető nő azt mondja, hogy csak mondjam     és én elmondom, hogy én őt vörösnek képzelem el     naná, hogy megfogja a hangom     az a kérésem, hogy mondja azt nekem, hogy gyere     most gyere     persze, hogy nem mondja     így nekem kell mondanom     és hallom ahogy megremegteti a hangszálakat a tüdőmből kiáradó levegő     felforrósodik a légkör     köztünk szólva is     lángra kap valami      azt súgja, hogy itt végre megértenek      engem meghat a figyelem     míg neki csak szeretet szolgálatnak tűnik     a rosszkedvem eloszlik     azt ugyan furcsállom, hogy a nő nem tudja a nevét     lehet, hogy nem mondhatja el     azt se amit érez     míg én elmondhatom     és el is mondom neki, hogy nekem nagyon fontos a szeretet     és, hogy mennyire szeretném ha szeretnének     engem megfog az, hogy kiteszi a lelkét is értem     sőt érzékelem a testét is     szépnek képzelem el     persze tudom, hogy erre nem szabadna válaszolnia     és ő nem is válaszol     vagyis csend lesz     egy ideig még beszélek     de aztán megakadok     sajnos rövid a zsinór     a telefon köt hozzá     szólnék de nyelnem kell     a könnyeimet nem láthatja     nyilván félreért     félre tájékoztat     úgymond tanácsot adna     de azt én kevésnek tartom     a telefont fogom     szorítom szorongatom     persze, hogy szorongok, hogy esetleg elrontom     és olyat mondok ami nem tetszik     a nőnek bevallom, hogy én már teljesen odavagyok     érte megyek     mondja meg hol van       mivel, hogy a tízes a kedvenc számom     megjegyzem tíz embert szeretek eddig     nekem a legfontosabb

a tízparancsolat

                             után     azt is elmondom, hogy legalább tíz helyen vagyok már     de sehol se tudnak megvigasztalni     ő tudna     mert neki én kiönteném a lelkem     érzi, hogy megfogom     a testem is érzi, hogy őszinte vagyok    szóval őszintén megmondom, hogy meztelen vagyok     egy ideje meztelen járok fel s alá     becsül az őszinteségemért     azt mondja, hogy ő lát reményt arra, hogy meglegyen amit akarok     mert ezt mondja ki a szakirodalom     tehát van okom reménykedni     reménykedek is a beszélgetés alatt     tornázom     egy kicsit lihegek is     és a lihegésem átmegy     ugye a telefon mindent közvetít     amúgy

a közvetítés

                    attól lesz jó    ha az ember olyanokat mond ami hat     egy másodperc alatt minden más lesz     ő is felmelegedik     úgy érzem, hogy lázas leszek     valósággal izzik a levegő     sőt még a drót is vörös lesz     gondolom a nő is vörös     és vörös vagyok én is     érzem, hogy az jó ha a Világhról     na meg a

a vörösökről

                      beszélek     arról is szót ejtek, hogy oda vagyok     érte is aggódom, hogy mindjárt azt mondja, hogy tegyem le     tegyek le róla     hamar lejön, hogy  lát engem    a lelki szemeivel néz     mintegy emberszámba vesz     na én meg beveszem     az ujjam nyalogatom     és érzem, hogy jó, hogy neki is jó érzés lehet az, hogy úgy sziszegek     meg  cuppogok  is        ő meg olyan kedvesen csacsog     és jegyzetel     sőt néha még arra is megkér, hogy úgymond ismételjek meg ezt vagy azt     én megismételek két évet az iskolában is     a legnagyobb ellenségem a múlt idő     a számtan     a nyelvtan miatt még osztályt is ismételek     de az nem zárt osztály     ezt is aláhúzom     mert később ott is vagyok mivel, hogy bevitetnek     koholt vádakkal illetnek bizonyos illetők miatt     szenvedek amiatt is mert nem tudom, hogy mi van vele?     annyit közlök még, hogy én csak a kedvesemmel beszélek ilyen közvetlenül     hatok rá     hiszen a többiek csak a lelkükkel jönnek     míg én a testemmel is foglalkozom     a számmal is cuppantok neki     ez jól esik     amúgy a száma nagyon  bejön nekem     csak abból lesz egy kis gond, hogy a rendőrség is megtudja     mert lehallgatja azt amit beszélünk     nagyon élvezem     persze, hogy izgulok egy kicsit     kiver a veríték amikor azt mondja, hogy viszontlátásra     és, hogy őt egy ideig nem hívhatom     naná, hogy veszekszem vele mint a Világhgal      kiabálok is annak idején     amikor el akar hagyni     én nem engedem el    és egyre csak kérlelem    sőt könyörgök a nőnek, hogy ne hagyjon el     hogy ne tegye le a telefont    rángatom    emlékszem    azt üvöltöm bele, hogy hé     és, hogy Tízeske     mert nem tudom a nevét     követelem, hogy segítsen    és megkérem a kezét     mielőtt még letenné     a telefont szidom     bár csak egy tízesembe kerül     de akkor már nem tudom visszatartani magam     még azután se, hogy szétkapcsolnak     én bizony újra hívom     naná, hogy felvesznek    és újra letesznek     őt meg leteszik valahová  elrohanok    egy új telefont keresek     de letagadják    vagyis letiltják     rólam lejön újra, hogy kétségbeesem     naná, hogy elutasítják a kérelmem, hogy találkozhassunk, hogy beazonosíthassam     és, hogy személyesen is elmondhassam az érzéseimet    nem tisztelik     nem tisztelnek ezek semmit     nem érek el     a telefonban azt tudatják velem, hogy nem ő az akire gondolok     és fölösleges is bizonygatnom, hogy felismerem    mert felismernek     a tévéből látnak    és beazonosítanak    és hiába is hívom     mert megváltoztatják a számát     törlik a nevét     kihagyják      a végén mindig más veszi fel     és kereken eltanácsolnak   szóval azt mondják, hogy jelentkezzem de máshol          valahol csak megtalálom azt akit szeretek    sírni jó ilyenkor     de attól a sírástól     ami elkap     hamar rosszul leszek     vagyis elszorul a torkom      csupa görcs lesz ott     egy gombóc miatt     nem kapok levegőt     kiáltok az anyának     ez olyan megrendítő      de nem csak neki     olyan megindító a feltörő sírásom     még az álló órákat is megindítja     mivel órákat állok     vagyis    

egy álló óra

                      alatt sírok     úgymond átadom magam     a keserűségemnek egyik oka az órám     hiába állítom le     és hiába állítom azt, hogy áll     az idő könyörtelen     pedig én egy órán keresztül tartom     a folyó víz alá merítem     mintegy megkeresztelem annak idején     keresztbe teszek az időnek     semmi se drága     anyám meg persze a kezét tördeli     tőle telhetően kaparja a falat     öli az időt     miattam sír egy idő óta     miatta is sírok     mert tudom milyen érzékeny szegény     már régebben is     ha egy olyan filmet lát amiben szomorúság van     hát végigsírja     a mozit is fel kell mosni utána     már sokszor csak azért jönnek az emberek, hogy lássák, hogy hallják, hogy sír     mert neki mindegy, hogy mi megy     csak kisírhassa magát     vagyis a mások bánatát     soha sem hallani annyira mint az övét      rögtön meglazítja ilyenkor     én is nagyon ellazulok sírás közben     engem is megnéznek néha a moziban     már azt mondják rám is, hogy szegény     anyám meg sír     mert ő aztán nem hagyja abba     sőt egyre magasabb     a hangja felcsúszik     az arca elváltozik ha nézi a filmet     vagy ha rám néz     engem egy idő után ez bizony zavar, hogy úgy tud sírni egy film alatt már összefolynak az események     új irányt vesznek azzal, hogy eszembe jut az is, hogy ez mind semmi ahhoz képest, hogy mit  csinál

a temetőben

én is kimegyek     nagy szomorúságomban     nem tudok mást kitalálni     amúgy nehezen találom meg az odavezető utat     „pedig” (Reagan) sokat járunk ki a családdal     át is beszéljük azt, hogy milyen furcsa, hogy mindig mást temetnek el    és nem azt akit kellene     egy

bizottság

                   jó lenne     egy-két javaslatom van is ez ügyben     van személyes tapasztalatom is     hiszen már engem is temetnek     nem egyszer     aztán kiderül, hogy tévednek azok akik azt hiszik, hogy engem csak úgy eltesznek az útból     úgymond láb alól     vagy mint egy befőttet télire, hogy aztán majd elővegyék ha kell     ha eljön az idő     szóval ez jár az eszemben     meg az, hogy itt nem számít az úgynevezett halott     mert őt aztán nem kérdezik meg, hogy mit szól?     hozzá teszem, hogy többen is ajánlják nekem régebben is, hogy menjek ki a temetőbe     mert szerintük ott van     a kedvesem kinevetné őket     én is figyelmeztetem a hiszékenyeket     szóval felkerül egy mondatom     a temető falára azt írom fel, hogy ne temessük el túl korán azt a régi jó Világhot     én a nagyfater is mindenhol keresem     eleinte csak úgy ötletszerűen igyekszem rátalálni a helyes útra     és úgy találom, hogy a legtöbb út a temető felé vezet     a villamosvezető is csak annyit mond, hogy minek rohangálok a halottak után?     nem kell sietni     mert megvár     egy halott többnyire mozdulatlan     nem olyan mint én     akkoriban még nagyon mozgékony vagyok     szóval olyan aki mindig jön-megy     kérdezősködik     persze, hogy a legtöbb pali nem mer beszélni     ha én megkérdezem a temetőben, hogy ő miért nem megy inkább táncolni?     vagy cirkuszba?     mit mondjak?     csinál egy nagy cirkuszt     az egyik amikor elmesélem neki, hogy én eljárok egykét ásatásra     nagyon büszke vagyok arra, hogy van olyan

ásatás

            ahol végig ott vagyok     és ahol sok minden előkerül     szóval kerül amibe kerül     én csontokat hasonlítok össze     ott is nagy összevisszaság van     valahogy összevissza hevernek

a csontok

                 a legtöbb kihantoláson is csak az derül ki, hogy nem hasonlítanak a halottra     rá se lehet ismerni az emberre     és akit kérdezünk az sápadt lesz egy pillanat alatt     otthagyom az ilyet, hogy hadd motyogjon     magában az nem előny nekem, hogy egy időben a temetőhöz közel lakunk     persze, hogy hamar kint vagyunk     a nagyfaterral alig lehet bírni mert annyi kint a sír     valahogy egyre több     az ember meg ettől annyira szenved     már amiatt is, hogy látják sírni     mert én már odafele is sírok     aztán azután is, hogy elmegyek a temetőből     mert ott láthatóan úgy néznek rám mint egy jövendő halottra     nyilván így kell nézni     manapság így kell beszélni     a temetőben a halk beszéd a divat     szerintem hülyeség     és olyan fárasztó lehet az ilyenre figyelni     egy halottnak     ha egyáltalán itt van     még az is lehet, hogy rosszul esik ha suttognak     szerintem sokkal jobb nekik ha hangos szóval szólítjuk     éltetjük     igen én az élőket sem kímélem      sőt itt ott meg is kérdezem, hogy na mi van?     mert itt minden ugyanaz     mint annak idején     amikor kijárunk a nagyfaterral     az a baj, hogy kijár a foga    egyszer már elveszik     vagyis kiejti     és végig kell járni a sírokat, hogy megtaláljuk     aztán megtaláljuk őt is     keresem     egy ideig azt hiszem hogy kint van     szóval kint vagyok     és azt kell  látnom, hogy az embereket egyáltalán nem érdekli az, hogy én még élek     őket  csak a halottak érdeklik    és szerintem észre se vennék, ha kiderülne, hogy már ők is halottak     épp úgy néznek ki mint az élők     jobban tennék ha azt tennék amit én      régebben egyszer elhozok otthonról bizonyos szerszámokat     sőt festéket is hozok     azért, hogy kiírjam néhány sírra, hogy na ne     és azt is, hogy nem kötelező meghalni     szerintem jót tesz nekik az is, hogy felfeszítek egy kriptát     mintegy példaképp felszabadítok egy lyukat     teremtek egy olyat amin kijöhetnek ha akarnak     levegőzni is kijárok      egy időben esténként is kint vagyok a temetőben     mást se látok mint a sötétséget      persze, hogy szidhatom     de hát

a sötétség

                     már általános iskolában elkezdődik     és a felvilágosítás gyerekcipőben jár     na úgy járok én is sokáig, hogy kicsinek tartanak és beszorítanak     egy kisebb valóságba     kisebb lábbelit kapok     akkorát mint azok akik velem járnak     pedig én sokkal nagyobb vagyok belül mint gondolkozó     már régebben is elmondom az embereknek, hogy hol szorít az a cipő     amit ők olyan nagynak tartanak     tőlem az biztos, hogy több telik     múlik az idő     az ilyen gondolkozással nagyon elmegy     ám én ezt nem érzékelem     pedig én még többet is gondolkozom mint akárki     a családban szokássá válik az, hogy kijárunk a temetőbe     virágot szedni     szedek én is     de nem ez a lényege az én járkálásomnak     mert én tervszerűen járom végig a temetőt     feltérképezem    vagyis mindent bejelölök ami még fontos lehet     az nálam szerepel egy térképen     jól mutat ez a  temető     nagyon szép     ugye ezért is vonzza az embereket     kiviszi a vágy     azt hiszem erre megy ki az egész     akkor jut az eszembe     amikor jövök a temetőből     tömegek jönnek     visszafelé      én se fogom vissza magam     vagyis gondoskodok arról, hogy megnevezzem a bűnösöket     felsorolom név szerint     említem meg a temetkezési vállalatot is    leordítom    azt is     aki védelmébe veszi a temetkezésieket     na meg azokat akik azt terjesztik, hogy ez az egész halott gyártás rendben van        és megemlítem azt is amit a múltkor olvasok az egyik újságban     azt írja valaki, hogy a mentőorvosok pénzt kapnak azért, hogy meghaljanak a betegek     a kocsiban hagyják meghalni a legtöbbet     nem is próbálják újraéleszteni     amúgy

az élesztőgépek

                           is rosszak      vagyis kezdetlegesek     naná, hogy gyorsan jelentik     a temetőben meg menetkészen várják     a halottakat eltemetik úgy, hogy nem is kérdezik meg, hogy akar-e még élni?     vagy egyáltalán abba a temetőbe akar-e temetkezni?     amúgy is olyan rosszul temetik az embereket     újra kell temetni     mit mondjak?     nálunk is az újratemetésekkel kezdődik minden gond    mivel, hogy megvan az akarat az emberekben, hogy helyrehozzák a tévedésüket     viszik-hozzák az apámat is     lehangolja az ami itt megy     kikészíti az nagyfatert is     úgy kell támogatni     a legtöbb temetés alatt ájuldozik     de főleg akkor amikor újratemetik az apámat     kétszer teszik be a földbe     és kétszer veszik ki     mert már akkor is megvan mindenkiben a jóakarat, hogy helyrehozzák a tévedésüket     viszik-hozzák az apámat     és átteszik máshova    mert az a hely ahol akkor van nem elég jó nekik     szóval a helyet is átalakítják     ugye van itt hely bőven     ezt ki is mondják      sőt az is elhangzik, hogy hej de szomorú dolog ez     másnak a fejében meg se fordulna     de nekem eszembe jut, hogy milyen nevetséges    persze, hogy nevetni kezdek     azon ahogy ott jönnek-mennek     sürögnek     szerintem forognak a sírjukban a halottak    ha egyáltalán ott vannak    és nem fölülről nézik, hogy mennyi munka van itt velük     mert sokakat kell újratemetni     mivelhogy rosszul temetnek abban az időben     az apámé is olyan rosszul sikerül, hogy meg akarják ismételni     csakhogy az a gond, hogy nem tudja senki, hogy ez most ő vagy nem ő?     vagy mégiscsak mást temetnek?    itt

az újratemetés

                          a fontos     nekünk is van egy ötletünk     na az is olyan nevetséges     szóval, hogy az apámat tegyék rá a nagyira     alighogy elkezd emlékezni a nagyfater     a térde mindjárt megroggyan     szóval elkezd rogyadozni     a lába     a gerince is megroppan     egy csigolyája elmozdul     pedig épp akkor nem mozoghatna     hiszen fényképezik     na én is fényképezek     egyet a papának     egyet a mamának     feltűnik, hogy kiveszek egy filmet     a zsebemből meg kihullik egy

c film

            persze tilos lenne ott filmezni     ahogy akkoriban ezt mondják    ez a hely itt c bizalmas     naná, hogy kiveszik a filmet     a gépemből már csak a szíja van meg     ja meg a film     sajnos fekete lesz     mert, hogy a gépből nem lenne szabad kivenni     amúgy én is Fekete vagyok abban az időben     mindig nevetek    de főleg azon ahogy újra felfedezik a Feketéket     na meg amiatt is merthogy én titkon kiveszek valamit az apámból     állítólag csak csontok maradnak     naná, hogy marakodnak a csonton     ahogy kiveszem     kiveszik a kezemből     vagyis a földből kivesznek valamit     ami nem lehet az apám     elváltozik az arcuk    nevetésre ingerel     a szövegük is olyan lapos     amikor azt mondják, hogy ez az apám     míg szerintem lehetne akárki     akármit is mondanak     én azt mondom erről

a kivételről

                     hogy ez aztán nem erősíti a szabályt     nevetségesnek tartom már akkor is     a hasamat fogom attól     ha azt mondják, hogy egy apa így is kivehető     és az se ráz meg, hogy a gépet kiveszik a kezemből     és átveszik az irányítást      és azt mondják, hogy ne nézzem olyan közelről     mert majd én is beleesem      abba a hibába amibe az apám     naná, hogy nem úgy néz ki mint a halála előtt     amúgy utána is csak a foga a bizonyíték     és azon is nevetni kell     amikor arról van szó, hogy ő se akarná, hogy fogdossam     állítólag nem illik így fogni     ugye fordítva fogom    a filmet is visszaadják     persze, hogy egy film se tudná visszaadni azt ami ott folyik     a nagyfater lábszárán is lesz egy nagy húgyfolt     nagyon nevetséges nekem ahogy egyre nő     egyre jobban látszik     az alatt, hogy a csontokat visszateszik     persze máshová     és fordítva temetik el     azt ami az övé     az öve is előkerül    egy rézveretes öv    na meg még ez meg az     ahogy mondja is ott egy pap     jut is marad is     kicsire nem adunk     ahogy esik úgy puffan     ráteszek még én is egy lapáttal     tehát földet rá     spongyát     ahogy régen a Fekete nagyi is mondja      letörülni a könnyeket     hiszen a lelke úgy is fent van     majd felkerül a neve is a falra     gondolom, hogy előre felírják, hogy az nevet a végén     akinek nincs vége     a temetéseknek megvan a maga rendje     azzal kezdünk, hogy

sír

      az ember    aztán nagyon komor lesz     pláne ha hallja, hogy bemondják az apja nevét     akkor már ismeri mindenki     szóval ez a név akkor már közszájon forog     a sírjában együtt van minden    már ami megvan     a föld is     amiből elteszek egy kicsit     úgy érzem, hogy ha majd forgok vele     majd velem forog a föld     én vagyok az aki előre  forgatom a mutatókat     az egyik órámon van mutató     míg a másikon semmi sincs     mert nem akarom, hogy csak úgy menjen az idő     már régebben megáll    azon már nem múlik semmi    ha kineveti az ember     az elmúlást ne vegyük komolyan     mondom nekik, hogy én nem akarom megindítani az anyámat     annyiszor látom már sírni     naná, hogy akkor is sírva fakad     ahogy rám néz     az órámra     a Fekete lapjára     még rá is állok, hogy én indítsam a menetet     na ez a menet elég

drága

         nekem     örök emlék marad az is, hogy milyen nagy a megindultság     már előtte is kuncogok     de attól még inkább nevethetnékem lesz     amikor hallom, hogy az egyik pap ismeri az apámat    na meg egy ismerősét is     akinek az apját szintén felakasztják    amúgy én is felakasztom az apám képét     akárhol vagyok     megmutatom     hiszen az én képem is olyan mint az övé    igen     az apám képe még most is előttem van     amikor meglátja, hogy írok róla     mások is írnak     de nem úgy mint én     egyszer csak látom, hogy leválik a falról     sokat tudnék írni arról is, hogy falból temetik el az embereket     nem bírom nézni nevetés nélkül     az anyámat ilyenkor ugyanaz jellemzi mint a többieket     a hasfájás     a görcs összehúz engem is ha azt hallom, hogy most hallgassunk egyet     sírhatunk is     mert ilyenkor az ember sírni szeretne     az anyám is azt szereti     ha sírunk az új sírnál    amúgy a temetőben ő úgy tud sírni, hogy teljesen kész lesz    persze, hogy ehhez temetés is kell     szóval a gyakorlás teszi a mestert    és az anyám mester a sírásban     beleéli magát     szinte énekel a hangja     ilyenkor tompa zene szól     és többen felvonulnak

a szent sír

                  előtt     általában úgy sír ott mindenki     ahogy csak tud    mert nem lehet tudni semmit     legfeljebb annyit, hogy az apámnak kétszer van vége     szóval az apám is kétszer hallgatja végig     ugyanazt mondják      állítólag     „még”(Reagan) is ír nekünk    amikor elkezdődnek az újratemetések    illetve utána     mi a búfelejtőben vagyunk     és van ott egy pali aki ír erről egy verset     na amikor azt elolvasom     persze, hogy nevethetnékem támad    az anyám meg rám szól, hogy ne nevessek    temetésről jövet     egész úton hazafelé már akkor azon kuncogok, hogy az embereknek nincs jobb dolga     minthogy meghaljanak     egy-két kacagást azért még megeresztek     egy kicsit ellazul az ember     alig tudja visszatartani    én nem is tudom     hisz akkor már nincs is igazából jó kedvem     sőt a jókedvem helyén csak a röhögésem van          én ezért is rázkódok     ilyenkor a nagyfater jut eszembe     az, hogy rögtön rosszul lesz     ha erről akarok beszélgetni vele     azért járunk ki a temetőbe, hogy megnézze a helyet     ahol majd ő lesz     mindig meglocsolja virágot     vagyis vesz egy locsolót     és szívesen elbeszélget azokkal a nőkkel akik szintén ültetnek locsolnak     egy alkalommal meg is dicsérik úgymond, hogy kijár     a foga is mozog     szegénynek én vissza is nyomom egyszer a szemét is vissza kell nyomni     mert ki akar esni     esik is egyszer     meg is ázunk     amúgy én emlékszem, hogy azon napon nagy elismerést kapok    mert azt mondom a halottvivőknek, hogy ne vigyék a halottat kísértésbe     és, hogy ne vigyük túlzásba     a halottakat a legtöbben mindjárt az emlékezetbe temetnék     vagyis próbálják eltenni     tehát elfelejteni     kizárni magukból     úgy látszik, hogy hiányzik a megértés     azokból is akik

halottak napján

                          annyira sietnek hazafelé     mondom is a nagyfaternak, hogy lassabban menjen     és ő meg is áll     egyszer egy órát állunk ott     emlékszem, hogy amire hazaérünk    rosszul lesz     úgymond haldoklik is     szóval kedvet kap     az egészhez annyit tennék még hozzá, hogy le sem vesszük     a kabátunk ott van rajtunk amikor ő már fetreng     és üvöltözik az anyámmal     sokszor veszik össze     de akkor verekedésre is sor kerül     sőt arra is, hogy beverjen egyet     az anyámnak se kell kétszer mondani     és lekever egyet a nagyfaternak     csak ennyi kell mert máris elzuhan     és beveri a fejét     ápolni kell     na az anyám jól leápolja     és egyfolytában azt kérdezgeti tőle, hogy na mi lesz?     de nem tud elmenni     mert nincs szíve     hozzáteszem, hogy abban az időben még többet jár ki     a temetőben lenne a helye     az anyám szerint     ez már igencsak természetes lenne     hisz benne van a korban     mit akar még?     ennyi jut     neki mindig is más kell mint másoknak     ez könnyebben megy     az anyám szerint     mások könnyebben meghalnak     elmennek     többen is azt mondják, hogy a nagyfater élni fog     örökké ezt hallom     „már” (Reagan) ott lenne a helye    ki van mérve     akkoriban a kedvesemmel is kimegyünk     kikísérjük a nagyfatert     hagyjuk locsolni     mi meg közben ölelkezünk     az egyik sír mögött     szólnak is, hogy ezt nem szabadna itt    zavarja az embereket ha látják, hogy kint is bent is simogatom       a nadrágjába is benyúlok     ami nem jó egy sírnak     tartani kellene engem     meglep, hogy a kedvesemnek sem tetszik az, hogy ott fogdosom     mert én nem veszem észre, hogy néznek     egyesek úgy látszik, hogy kukkolni járnak a temetőbe     szerintem ezek lehetnek azok a bizonyos

halottkémek

                      a legszívesebben csak halottakat néznének     de ha nincs más hát szívesen nézik azokat is akik kijárnak a temetőbe     emiatt is megyek        miután ez eszembe jut     körbe kérdezem az ott levőket     a Világhról senki nem tud semmit     nem segít a rajtam, hogy szomorúan néznek     rám nagyon hatnak ezek az emlékek     mindig előkerülnek    ha sírni kezdek  vagy ha moziba megyek     mert az emlékek hatására veszek egy mozijegyet is    mert ez az emlék eszembe juttatja, hogy mennyit csókolódzunk

a moziban

a kedvesemmel sok filmet látunk     a Dunába el is megyek     és megnézek több régi filmet     és nagyon élvezem, hogy ott a nők úgy jönnek-mennek mintha élnének     nagyon életszerű az ami felidéződik nekem     a sötétben én szinte ugyanazt érzem mint amikor még Világhgal vagyok     a Dunában sokszor eszembe jut ahogy ott ül mellettem     egész nap ott van a fejemben az a kép     a képe     sőt az egész teste ott van     az ujjamban érzem, hogy a kezem milyen forró lesz     a simogatástól     azt várom, hogy előhozza nekem azt a régi Világhot     simogatom álmomban      ugyan az a Világh van „mint” (Reagan)    a filmen     a nők gyönyörűek     a férfiak férfiak     és mindenki tudja, hogy mit kell tenni     hiszen elő van írva még az is, hogy mikor és mit mondjanak?     mit mondjak?     az egyik nap már ingyen beengednek     annyira ismernek engem     ha meglát a pénztáros ingyen jegyet ad     a jegyszedő meg el se kéri a jegyet     úgy enged be     bár az is igaz, hogy ugyanaz megy mint az előző nap     na aznap is látom már     vagy tízszer megnézem azt ami

a Fekete lyukról

                            szól     a múltkor valaki azt is megemlíti, hogy van egy a nadrágomon is     pont úgy keletkezik mint ott a filmen     először csak egy Fekete folt látható     aztán az is, hogy megnézik azt a foltot     nálam is gondot okoz     sőt szégyellem is     és ez visz rá arra, hogy kivágjam a nadrágomból     nem emlékszem másra     csak arra a Fekete lyukra     meg arra, hogy amikor bedugom az ujjam     szinte eltűnik minden emlékem     de az nem amikor jegyszedő is odajön     mert hallja, hogy sírok     pedig ez a film már nem újdonság nekem     miután mindennap sírva megyek el     a Duna moziba lehet a legkönnyebben elmenni     a film alatt én egyszerre vagyok két helyen     mert lenn is fenn is megjelenik egy Világh     ott van a fejemben     nem lát senki     mert felállok     igen a többiek csak a filmet nézik     és nem látják azt amit én nézek     a Világhról az is eszembe jut amikor a Dunában oda teszi a kezét     még most is élvezem ezt az emléket     ott a nézőtéren elevenítem fel     szóval azt ahogy megfogja a kezem     meg is szorítja     ott a moziban ezzel jelzi, hogy vigyázzak     mert előttünk is vannak a sorban     hiszen sorba állnak azért a filmért    

egy rakás

                  pénzt képesek kiadni     csak azért mert arról a bizonyos Fekete lyukról szól     egy nő is megbök a hátsó sorból, hogy nem lát tőlünk     azt néz amit akar     ezt mondom neki     nincs kedvem elmagyarázni, hogy mindenki csak azt látja amit kivetít     a fejéből arra következtetek, hogy butuska     szegény nem értené meg ha azt mondanám neki, hogy itt minden kivetítés     és annyi film megy ahány nő megy kifelé     az előcsarnokban végignéz az ember     a szemével akár levetkőztetheti őt     elképzelheti ott lent     egy kis pattanást is hallok amikor kimegyek     a fejemből olyanokat is látok amiből semmi sem látszik     az értetlensége ott van az arcán is     látom amikor megfordulok     ugye megfordul a fejemben, hogy arra biztassam inkább csinálja úgy mint én     újra és újra átpergetem a múltat     mert ha nem emlékezem     akkor elnyeli az emlékeket ez a Fekete lyuk     akkora, hogy megy bele     minden     míg én azon vagyok, hogy visszanézzem a Világhot     újra és újra átnézem a fejemben     egyszerűen megfordítom a filmet és visszafelé forgatom     és egyre jobban látom, hogy szólnak     a jegyszedőnek is fájhat, hogy szólnia kell     nekem is fáj, hogy leültetnek       ilyenekért értesítik a rendőrséget     nem érdekli a múltam     csak gondot okoz nekik     hiába is mondom, hogy én a múlttól sokáig tartózkodom     és, hogy a múltból elegem van     ez a múltba nézés nagyon is jellemző a családunkra     sokszor mérges is vagyok, hogy csak ez megy     a tévében is „mindig” (Reagan) van     amikor az anyám is megnézi egyszer ezt a filmet     persze, hogy azt mondja, hogy ezek a színészek is csak játsszák az eszüket     az anyámék régebben se hagyják, hogy nyugodtan nézzek     egy filmet néha részletekben adnak     és van úgy, hogy a legjobb résznél jön be az anyám     naná, hogy belenéz abba amit nézek     és amikor kimegy     el is visz egy részt     elfelejtem, hogy hol tartok     én egy kis szünetet ilyenkor beiktatok     persze, hogy nem marad meg bennem a filmnek ez a része     amit nem néz meg az ember az nem hagy nyomot     és persze, hogy nyomott lesz az ember kedélye azután, hogy eszébe jut mennyire hiányzik a lényeg     a Világhból is csak az emléke marad     az, hogy mit csinálunk ebben a szobában     annak idején     és előjön annak az emléke amikor még együtt nézzük a tévét     és közben halljuk elrobogni a kettest     azért is szeretem mert alattunk jár     és kattog a talpfán     a kereke visszahoz abba a jelenbe     ahol nincs más csak a hiánya     néha az álmomban is előjön     nekem ezért is olyan a film mint egy álom     belülről nézem     a Világhot többször is elképzelem     alulról látom ahogy megmutat mindent     egy palinak mutogatja magát     a palit nem tudom kivágni     sajnos nem megy ki a fejemből az, hogy ennek a palinak is lehet egy filmje a Világhról     na meg a többi nőről is     nagy

vetítések

               vannak     mindenkiben van egy vetítőgép     pörgeti azt amit mások sohase látnak     és észre se vennék ahogy én belenézek a sötétbe     a börtönben sem tudok könnyen elaludni     nekem nem is kell     mert ébren is látom a kedvesemet     képzeletben megint elviszem a moziba     csupa hülyeséget látok     de újra végigjárom  azokat a mozikat ahol valaha is járunk     a kedvesemmel megnézünk minden filmet     újra nézek ezt-azt     újra forgatok magamban     naná, hogy forognak      utánam fordul egy nő     megnéz a múltkor      a moziban még a hátammal is érzem, hogy mindig van egy hátsó gondolat     és ezért is fordul mindenki hátra, hogy megnézze, hogy ki nézi őt      ezért van az, hogy örökké forgunk     a földdel is vigyázni kell     mert kifordul alólunk     kihúzzák a talajt    amúgy az embert is kinézik előbb-utóbb     engem is kitiltanak a legtöbb moziból     mert nem nézik el ha felállok     ha tetszik a film     szerintem az ember önkéntelen is felállhat     mert ez a természetes     tehát az ember ne titkolja el ha feláll     az egyik pali erre mondja azt, hogy neki a forgolódással van a

Baja

           épp az a város amelyik nagyon tetszik nekem     a Világh családja odavaló    amúgy én őt ott ismerem meg igazából    egy házban lakunk     egy ideig kísérgetem is     aztán nagyon összebarátkozunk     a kórházban leszünk igazán barátok     sőt annál már több egy kicsit    mindig visszafogott vagyok    ha róla kell írnom     csak azt írhatom, hogy ha eszembe jut a Világh     én mindig felállok     a moziban is előfordul, hogy az ember feláll     a mögöttem ülő nem is azt nézi amit én     ha elfáradok     nyújtózkodom     néha előre teszem a lábam     és van úgy, hogy keresztben van     amikor lejátszom     a legkisebb színészt is ismerem a filmből     amúgy a nagyokat is     élvezem, hogy lényegében mi ugyanabban a filmben vagyunk    na ez a pali meg belezavar a filmbe     és rám szól     a hátam mögül azt mondja, hogy ne ugráljak     és ne kiáltsam azt, hogy ez olyan mint ő     igenis él     ezt kiáltozom     mert úgy érzem, hogy őt látom     ezért is követelem, hogy tekerjék vissza     nézzük meg újra és újra    rám jön az összes jegyszedő     és vonszolnak ki a moziból     én csak ezt nem szeretem     meg azt ha azt kiabálják, hogy csend legyen     meg azt, hogy vigyék ki     én nem akarok kimenni     a filmből kirángatják az embert     a moziból is kidobnak     emlékszem ott állok fényes nappal     a Duna előtt is járok már így     annak idején egy másik moziban is     lemegyünk

Alfába   

             azért vagyunk ott a barátnőmmel, hogy csókolózzunk     a sötétben az ember azt csinál amit akar     mert nem látják     naná, hogy az utolsó sorba veszek jegyet a Világhgal     oda ülünk ahol a legsötétebb     gondolatok okoznak gondot nekem     arra kell gondolnom, hogy a filmen előjön egy sor halott     mert az egyik filmen     a halottak játsszák a főszerepet     persze, hogy olyanok mintha lennének     amúgy lehet, hogy itt vannak lélekben     ők is nézik a filmet     esetleg engem is néznek     miközben magukat is élvezik     az biztos, hogy én nem élvezem, hogy egyre több paliról tudom meg, hogy meghal     és mégis megy a filmje     sőt többen is írnak róla visszamenőleg     van egy olyan érzésem, hogy a legtöbben azért járnak ilyen filmekre     azért kíváncsiak mert a filmet halottak csinálják     és, hogy a halottaknak nem kell fizetni a filmért     az élőktől szedik be a pénzt     nem sajnálom erre     de azért igazságtalannak tartom     egy ideig a bejárati ajtót is visszafogom     miután kidobnak és nem engednek vissza     a Dunában egy idő után nem kapok helyet     de én így is bemegyek     naná, hogy üldözni kezdenek     a jegyszedők szerint én nem mehetek be     és kiküldenek     többször is kikísérnek     és ha nem megyek jön az igazgató     sőt jönnek a kidobó legények      épp akkor dobnak ki     amikor visszamennék     beraknak egy mentőbe     jut eszembe, hogy így végzi az egyik barátom is     az Árpád is a mentősök áldozata lesz     mert elviszik     és azóta se jön vissza     igen ezután nekem úgymond

visszatérő

                 gondolatom lesz     az ő eltűnése is nagyon izgat     engem megfog az a gondolat, hogy vajon ő most hol van?     és vajon hol leszek majd én?     annak idején egyre csak azon jár az eszem, hogy ő is egy film alatt megy el a moziba     és olyan csendben, hogy észre se veszik, hogy mi lesz?     vele is az történik mint a többi barátommal, hogy elmennek     csendben meghalnak     amiatt mert nem kell a szeretetük     senkinek nem akarom a szemére hányni ezt úgy mint a barátom     az

Árpád

is hány a film alatt     mert nem tudja kimondani azt ami fáj     neki még így se jön ki az amit érez     mert nagyon dadog     szegény nem tudja visszafogni magát     vagyis, hogy nem tud vigyázni     vigyáz ugyan     de nem tudja megállni, hogy el ne menjen     mellettem elmegy egy férfi     a múltkor csodálkozik is amikor elmesélem neki     így jár a barátom     az Árpád is     túl gyorsan megy el     sajnos, hogy a nők nem szeretik a nők ha előttük mennek el     a Duna moziban nézünk épp egy filmet     amikor összecsuklik csendben         tényleg meglep, hogy hogyan is tud ilyen csendben lenni?     míg mások hörögnek     közben arra gondolok, hogy mindig a jók mennek el     előbb épp ezen gondolkozom, hogy az ember nem figyel     és kiszáll belőle a lélek     nem más szerintem csak egy lélegzet     egy sóhaj és más semmi     igen nincs értelme tagadni, hogy sokan mennek el így     névtelenül     és észre se vesszük, hogy ez meg ez elmegy     és sorban és csendben elmegy mindenki     egyszer csak véget vetnek a zenének     én is véget vetek a csendnek     mert felordítok, hogy segítség     mire nagy kavarodás támad     a mögöttem ülő is azt kiabálja, hogy Csendet     és hirtelen

csend

          lesz     pont akkor amikor az Árpád kiesik a sorból     szóval a székből is     kihull valami a zsebéből     a torkából is hab tör elő     és ez még csak hab     a torkán akad valami     nyilván, hogy csak ez lehet gond     és emiatt van az a nyöszörgés     meg a fetrengés     naná, hogy hevesen verni kezd a szívem     számára ez érthetetlen     sőt szinte megfoghatatlan ez az egész     egy pillanat alatt pörög le     fogadom, hogy akkor még él az Árpád     rácsodálkozik a filmre     annyira figyel, hogy szinte elkerekedik     a szeme nyitva     még a halála után is megy a film     a Dunában az ember meg továbbra is látja     a filmet nézi ő is     miközben előredől a székben     sőt kibukik     a földre zuhan     ugye a szomszédja meg felugrik és sikoltozni kezd     mondván, hogy vegyék már fel     emelem szegényt     hiába kérdezem, hogy  mi van veled?     persze, hogy ugyanezt kérdezhetném     annak idején     nagyon megrémülők     amikor odajön egy jegyszedő     és megnézi a lámpával     belevilágít a sötétbe     fel se merül, hogy addigra már felül meg van

halva    

            az Árpád halála olyan meglepő     de a saját szememmel látom, hogy milyen csendben megy el     még az előtt, hogy vége lenne     a filmnek is csend a címe     szerinte jó cím     legalábbis ezt mondja nekem     amikor odahajol hozzám ezt hallom, hogy ez jó     ez jó     én meg azt súgom vissza neki, „hogy” (Reagan) a csend fontosabb mint mostanában     már nincs is csendőr     csak rendőrök vannak     többen is bejönnek     és megnézik     őt ez nem zavarja     hiszen ő nagy szemekkel néz rám     a halála után én arra gondolok, hogy no lám egy ilyen helyzetet sem lehet előre tudni     csak utána tudjuk meg     bár ő mintha mégiscsak tudná     vagyis, hogy tudna valamit     hiszen úgy öltözik ahogy illik     vagyis feketében van     bár ebből a halál még nem következik     ugye ezen gondolkozom majd később     a Dunánál nem először jut eszembe, hogy ki akarna ilyen csendben elmenni?     persze, hogy elvisznek     az Árpád mellől elültetnek mindenkit    

a cirkusz

                után     eszembe jut a cirkusz ahova elvisz a nagyfater     amúgy őt is elviszik a németek     a legnagyobb cirkuszban viszik el szegényt     úgy húzzák a folyosón     az egész házban jól hallatszik ahogy kopog a feje     meg a sarka is beakad     naná, hogy kiszabadítják     úgymond ez neki

a felszabadulás

                          amúgy az Árpádnak is jól esik, hogy     felkapcsolják a villanyt     és végre csend lesz a moziban     eggyel kevesebben lesznek az élők    elhallgatnak    a halottak meg máskép beszélnek     ha hozzánk szólnak     nekem ez jár a fejemben a Dunánál     miközben

a köztes lét

                      nézem     a Dunában vagyok még mindig gondolatban     újranézem azt ahogy az Árpád meghal     szegény csendben hagyja el magát     a testét hagyja lefordulni a székből     úgy fordul ki magából      vagyis az esetből én arra következtetek     van ebben az egészben  valami tipikus     hiszen  rövid idő alatt     többekre is azt mondják körülöttem, hogy ez bizony halott     ami nyilván való, hogy hamis elképzelés     én érzem, hogy nekem kell megoldanom    a kérdést újra meg újra felteszem magamnak    haza felé sőt  otthon     aztán amikor  hazatérek     mást se érzek     mint azt, hogy nagyon egyedül vagyok     a  gondolataimmal az a baj, hogy megfájdul tőlük nem csak a fejem     a hasam is  fáj     ezért is megyek ki     a kinti WC-ben    újra meg újra átgondolom mindazt amit tudok     mert van egy közös WC-nk is     a folyosó végén     amit akkor már nem használ a család     mert, hogy a benti sokkal otthonosabb     de ha a benti foglalt     vagy ha gondolkozni akarok     hát kimegyek     igazából persze ott sem lehet csöndbe lenni     mert ott meg

a szomszédok

                      zavarnak       a gondolkozásban az a rossz, hogy közben is érzékeli az ember, hogy a másik WC-ben mit csinálnak     mivel, hogy ennek a WC-nek is van egy közös fala     egy hülye szomszéddal     lesz is egy kis vita      mert ha ő kint van     ideges leszek és hasmenésem támad     ez a szomszéd     azzal vádol engem, hogy én csak ezért vagyok kint, hogy meglessem lányát     többször is látom     de olyan laposnak tartom     naná, hogy ezt nem mondom el neki     és azt se árulom el, hogy utána is milyen büdösség marad     ami átjön vagyis átszivárog     a réseken át lehet beszélni     az ilyen dolgokat én nem szeretem     és azt se, hogy mindig ugyanaz a lapos szöveg megy     tehát, hogy azért most ne nézzek át     én már annyi mindent átnézek     hiába is tagadnám    én már több alkalommal látom a seggét     laposnak tartom azt is amit mond     nekem egy kicsit büdös az, hogy annyira dicsér     a kitartásomért mit kapok?    azt, hogy odacsinálnak     csendesen kifingnak     mellettem     valaki mindig  van aki hazagondol     és ez ki is hallatszik     míg belőlem olyan csendesen jön ki     szinte szagtalan száll fel a magasba     az ember nagyon jól érzékeli, hogy lesajnálják azt aki annyit ül kint mint én    ezt fel is írom magamnak egy cédulára     és átcsúsztatom a WC falán     plusz átsúgom a Lapos lánynak, hogy ne higgye azt, hogy nem tudom, hogy lenéznek engem   csak azért mert leírom    mintegy kinyomom magamból     mindazt ami fáj     a hasam  is csikorog     a papír is zizeg     azalatt amíg olvassa      a Lapos lány élvezi     amúgy én is hallom, hogy közben nyög     amikor felolvasok egy részt    az írásaimból sokat tanulhat    persze, hogy nem várom, hogy tapsoljon nekem     akkor már nincs egy nyugodt helyem ahol átgondolhatnám, hogy mit tegyek?     nekem gondolkoznom kell     nincs mese     próbálkozom is délelőtt     aztán délután     sőt egyszer már hajnalban is kimegyek és átnézek egy cikket ami

a nagy szellemekről

                                szól     amikor megszólal mellettem a szomszéd, hogy kuss legyen     szóval, hogy ne olvassak fel     hangosan nyög     ő se csendes     pedig amúgy csendesek a hajnalok     azért is kedvesek nekem mert olyankor senki sincs a közelemben     nem nyögnek     be semmit     nem feltételezem erről a paliról, hogy direkt zavarni akar     de zavar     mert máskor én nyugodtan beszélek     hangosan tárgyalom meg magammal     na meg a szellemekkel   azt, hogy mi a teendő?     én pont úgy teszem fel a kérdést, mint Lenin     annak idején ő is azt kérdezi amit én     tudom, hogy csak féloldalasak ezek a beszélgetések     jobban izgatnak mint egy vita     a szomszéddal úgy harcolok, hogy felolvasok egy egész oldalt abból amit írok     remélve, hogy nem bírja ki     de ő meg ott görcsöl a fal mögött     a félelemtől hajtva     na meg a hashajtók miatt     természetesnek veszi, hogy kinyomja     és, hogy majd őt is kinyomják az élők közül     szinte holtan ül kint a WC-n     és néz ki  a fejéből      alig látni valamit     vagyis a lábából ítélek     én mást sem látok mint, hogy reszket szegény     a nagy nyomástól beleremeg a hasa     a melle is tele lehet     gázzal teszik el az ilyeneket     annak idején     ez a szomszéd egyre csak azt bizonygatja nekem, hogy én csak azért vagyok kint     a kinti WC-ben, hogy meglessem     a lányát igazából ki nem állhatom     ugyan egy ideig beszélgetek vele     de hát ő is olyan mint az apja    

Lapos        

              szöveget nyom     aztán meg laposra veri a felségét    úgy viszik el többször is    meg akar szökni tőle    mert kínozza    de nem ismeri el     amikor a szemére hányom     azt mondja hány tőlem     sőt arra lyukad ki    a gyomra kifordul     ha arra gondol, hogy én lyukasztom ki a WC falát     hiába ragasztgatja tele     meztelen nőkkel takargatja magát     hiába rejti     én akkor is hallom ahogy felhúzza a nadrágját     amúgy az apámat is így húzzák fel     egy reccsenéssel szakad ki belőle     valami azt súgja, hogy szívesen összehozna a lányával     szemezek is néha     látom ha kijön     hiszen velünk szemben lakik ez a lány     a Laposék lánya utánam jár     az iskolában is megkeres     és elmondja a múltkor, hogy ők nem csak azt látják, hogy mi megy nálunk     hanem azt is, hogy mi megy a Kőműveséknél annak idején     és a későbbi lakókat is megfigyelik     és azt is tudják, hogy miért rohannak ki ellenünk     össze akarnak fogni a házzal     úgyis annyi bajunk van     egy esetem is eszembe jut     az amikor beteg leszek     és kirohanok a WC-re     tőle rohanhatnék     mert őt nem zavarja     az se ha ott ülök órákat     beszélgetünk arról is, hogy mit lát     beszélgetünk arról is, hogy mit lát     én sokszor faggatom     hiszen esetleg láthatja a Világhot     a Kelemenéknél annyian megfordulnak     ilyenkor persze, hogy ideges leszek attól amit a Kőművesről mond     megmarad bennem     mert eszembe jut, hogy a

Kőműves Kelemen

közelről ismeri a barátnőmet     kétszer is behívja sőt erőszakoskodik is egy kicsit     idegesít az is, hogy a szomszéd hajtja a nőket     nagyon szereti hangoztatni, hogy hányat dönt le      szóval úgy döntök, hogy átmegyek     és úgymond kérdezősködök a Világhról     mert az biztos, hogy tetszik    neki     szépeket mond     aztán meg nem köszön vissza     emlékszem, hogy a kedvesem egyszer beszélget is vele     mert nem talál itthon     és hiába kopog     átcsenget a szomszédokhoz     át is megy    és ott vár meg    engem egy gondolat nem hagy nyugodni    az, hogy mi van ha ez ismétlődik meg újra?     és újra átmegyek     tehát kérdezősködök     de a szomszédnak eszében sincs elmondani, hogy keres-e minket?     a kedvesem több alkalommal jár nála    és többször is eltűnik utána    eltűnik a szomszéd felesége is kétszer     beszélgetek is erről a szomszéddal     közlöm én, hogy nekem furcsa számok jönnek ki     a számon is kijön egy seb    a rosseb gondolná, hogy miért mondja azt a szomszéd, hogy még megjöhet     amúgy meg is jön a feleségének     egy alkalommal tisztán látom, hogy vérzik     a szíve is fáj miattam     aggódik     én meg miatta aggódom     azóta, hogy eltűnik a Világh     többször is is átfülelek     aztán átnézek egy lyukon     miután nem mehetek át     a múltkor átfúrom a falat     nem tartom vastagnak     a szomszéd nőt se akarom magára hagyni     addig se amíg a szomszéddal haragban vagyok     a falon át társalgok     a nővel jól elbeszélgetek     néha még jobban is szeretem átbeszélni a dolgokat     így az ember még oldottabban is beszél     ha ott van a fal     köztünk jó a viszony     csak a férjére haragszom     őt viszont kedvelem     bár vele is van gond     az, hogy tud valamit     sőt el is akarná mondani     de nem meri     és direkt másról beszél     az rögtön kiderül, hogy gyanús neki a férje     csalja szerintem     csakis egy nő lehet aki miatt nem jár haza     időben szólok, hogy vigyázzon     de nem vigyáz     és beszív miatta     egy furcsa betegséget is elkap     na meg elkapja a szomszéd is     nagyon megveri     na ezt mondja el     és azt, hogy mennyit szenved     a Kelementől az is kitelik, hogy

kiveri

           a nőből azt amit nekem nem mond el     mert el akar mondani valamit     szerintem tud      sőt ezért jön át a nő     és mond is valami olyat, hogy a férje titkol valamit     előtte még arról is szó esik, hogy ő egy bizonyos nőre gondol     én meg persze a Világhra gondolok és arra, hogy vajon hol van?    a férje abban a percben jön meg     és beviszi a nőt     sajnálom    mert hallom, hogy ordít vele    és hiába szólok át a szomszédnak, hogy ne ordítson     nekem jó fülem van     akkoriban nem csinál mást csak hangoskodik     naná, hogy áthallom az ordítását     nem élvezem     és ezért is kezdek el énekelni, hogy ne halljam őt     és azért is, hogy hallja ő is azt a Világhszámot     amit előadok     azért veszem elő, hogy jelezzem     úgymond jelezzek a Világhnak is     ha netán tán ott van     mert én bizony még ezt is elképzelem a Kelemenről, hogy elrabolja a nőmet     befalazza     szerintem befalazhat ő több nőt is     rabságban tarthat     én tartok tőle, hogy ez az a nagy titok     amit nem mer elmondani a szomszéd nő     de jelzi valahogy a szemöldökével     meg azzal ahogy rángatózik a válla     amikor elviszi a szomszéd     hazarángatja szegényt     igazán sajnálom     és ezt jelzem is neki később     a falon át kopogok     sőt átbeszélem vele     amikor már nincs otthon a szomszéd     aztán megjön     és nagyon jó kedve van     ezt onnan is tudom, hogy hallom a fürdőszobából     átjön a hangja     rekedt egy kicsit     ő is szeret énekelni     amúgy mi is sokat énekelünk     a családban mindenki zenél     ami ma már elég ritka     az is, hogy milyen jó viszony van közöttünk      egy időben átjárnak hozzánk     szívesen jönnek     sőt egész este együtt énekelünk     de aztán ennek is vége szakad     mert a Kelemen féltékeny lesz     a nejére ráborítja az asztalt     sőt a széket is hozzávágja     üti veri szegényt     nagyon sajnálom     már azért is ahogy ordít vele     még éjszaka is felverik a házat     az ordításukkal jobban zavarnak minket     mint mi őket     mert ők meg a zenéléssel nem tudnak kibékülni     és dörömbölnek     mi meg visszaszólunk     de nem szeretünk veszekedni     ám ha kell hát én nem tartom a számat     kinyitom az ajtót     és kimondom, hogy elegünk van     egy kis szünet után     be is következik az amire várunk     egy ideig megy a huzavona     de aztán bíróságra kerül az ügy     és ott aztán

Feketén

                fehéren kiderül, hogy ők azok akik szítják a feszültséget     most csak azzal jellemezném, hogy ők átmennek a túloldalra ha engem meglátnak     sőt a múltkor rácsukják az ajtót az ujjamra     mivel mérgesek     mert én átmegyek     mert nem találom a kulcsomat     otthon hiába is keresem     mire rám csapja az ajtót a Kelemen  valami csúnyát mond     na mondok én is valami szépet     de nem rájuk értem     és mégis megharagudnak     rám nem jellemző a csúnya beszéd     míg ők meg súlyos dolgokat mondanak ránk     sőt kibeszélnek     minket se kell félteni     mert mondunk mi mindent     átbeszélhetnénk személyesen     de nem az ajtón keresztül kell tárgyalni     amúgy tárgyalás is lesz ebből     még nem következik, hogy igazat adnak nekünk    sőt emiatt el is visznek     úgymond beperelnek     de ez engem nem lep meg     sőt én ez ügyben benyújtok egy keresetet     a legfelső bíróságnak     megírom, hogy az még nem jelent semmit, hogy ellenünk tanúskodnak     többen is félreértenek minket     a napokban már értesítenek arról, hogy

a per

         van ellenem     mert feljelent a házmester     többször is üvölt velem     mert felírom a ház falára azokat a neveket akik meghalnak    

a Tisztelt Házban

                            úgy látszik   nem számít, hogy elköltöznek     sokan tartanak engem hülyének     hát gondolnak amit akarnak     az igazi per      nem ellenem     hanem a Kelemen  ellen folyik     miután feltárom a bizonyítékokat     a bíróságnak bemutatom, hogy a szomszéd nő hogyan kaparja a falat     újra szigetelik de

a kaparás

                 ott marad     a tárgyaláson is minket véd     és nem a zaj miatt fájdul meg a feje     nehéz lehet     a férjének is megmondjuk, hogy kussoljon     és nem kéne kis dolgokért is szólnia     de ő átszól     nyilván visszaszólunk neki azt mondjuk, hogy az anyád     a tied     ezt mondja     a szomszéd nő is bevallja, hogy a Kelemen beleveri a fejét a falba     jobban mondva a fejébe veri, hogy ő nem értünk van     sajnos a szomszédnő nem bírja a verést     és én meg nem bírok a szomszéddal     az a gond, hogy nagyon erős     én viszont kitartó vagyok     és kitartóan verem a falat     meg az ajtójukat be is rúgom     később berúgnak     többen is érzékelik, hogy valami furcsa dolog történik náluk    

nagy murik

                    vannak     és van olyan, hogy ismeretlenek jönnek fel     ki tudja mit csinálnak?     és, hogy kitől származik az a sok furcsa hang?     na meg a nyögések?     és emiatt én már akkor sem tehetek úgy     mintha nem hallanám     mert nagyon is hallom azt, hogy ki és, hogy mit csinál a falon túl?    nagyon nyög a szomszéd nő     szegény sokat sóhajtozik     miattam már nem tartja vissza magát     én bizony áthallom azt amit ott csinálnak     zavarba ejtenek     engem direkt zavarnak     egy kicsit zavarodott is leszek    attól, hogy elképzelem, hogy a szomszédban akár még

zavaróállomás

                         is lehet, hogy direkt zajonganak, hogy elfedjék azt, hogy mi is folyik ott     azt mi se tudjuk     de az biztos, hogy nem folyik le a szenny lé     náluk is furcsa dugulás lesz     egy nagy durranás is hallatszik     amikor kirobbantják a koszt     a csatornából átjön a bűz     amit még elviselnék     de később is megmarad a bűz     nagyon zavar, hogy nem tudom mi a büdösség oka     sokak szerint     akár egy holttest is lehet     például az, hogy a Kelemen feldarabolja a feleségét     és lehúzza     a WC-n is dolgoznak     a szerelők is nyögnek     és nyög a szomszéd     és még ki tudja, hogy ki?     mert többen is nyögnek      és továbbra is jön a szag a szomszédból    eltűnik a szomszéd nő      szinte nyomtalanul     ha a szagát nem számítom     ide kapcsolnám azt is, hogy a házból is elköltöznek     sokan panaszkodnak    

az erős szag miatt     ez a szomszéd nagyon is gyanús nekem    van egy olyan érzésem, hogy a felesége is a lelkén szárad     a fal is furcsán büdös     nekem ez a helyzet eszembe juttat bizonyos dolgokat     el tudok képzelni róla     olyanokat is, hogy tudja, hogy a kedvesem titkon szökik fel hozzám     lehet, hogy megint olyankor jön amikor nem vagyok otthon     és ő meg behívja     magához mérten van egy kis esze      és ereje is     szerintem erővel bent tartja      bezárja     azok után, hogy a felesége eltűnik     azt hiszem, hogy ez akár magyarázat is lehetne     azokra a furcsa zajokra amit hallok     nap mint nap beleborzongok azokba a kis sikolyokba amik megismétlődnek     újra és újra hallom     eleinte még azt gondolom, hogy ez a szomszédnő lelke      mert nyilván, hogy kileheli     az biztos, hogy én érzem azt a rossz szagot     ami már előtte is átjön     sőt utána is     nyilvánvaló, hogy nem akarok rosszat mondani azzal, hogy a szomszéd szagát nem bírom      fel is jelentem     szóval ezért se lepődöm meg, hogy a Kelemennét keresi a rendőrség     a Kelement is elviszi     aztán már hiába is keresik a barátai     mert odajár egy-két pali     hiába is csenget be     ha nem nyitják ki az ajtót       én is teleragasztom kis cédulákkal     sőt van olyan is amit az ajtajába tűzök     persze, hogy tűz a nap     egy ideig várok     aztán visszamegyek a lakásba, hogy odacsöngjek        nekiállok felhívni őt     nagyon nehéz megkapni     mert nála egy gép veszi fel     naná, hogy felteszem a gépnek is a kérdést, hogy mi van odaát?     hátha válaszol     de a válasza nagyon gépies     nekem furcsa ez az egész beszélgetés       hiszen van alatta egy erős

recsegés    

             azt sugallja, hogy nincs ott senki     vagy az aki ott van nem beszélhet velem       a szomszédok úgy bánnak, hogy elmenjen a kedvem a beszélgetéstől     pedig sokat várok     még akkor is ha nem szólnak vissza       nyilván arra számítanak, hogy majd feladom     a kísérleteket nem  hagyom     abba nem szólhat bele senki, hogy reménykedek     és csak azért is átszólok próbaképp     persze azért is, hogy halljam, hogy milyen az ha nem szólnak vissza     emlékszem, hogy mennyire vonz a vágy     átbeszélni     a nehézségeket átélni     a magányt     sokan élik meg     bizony az emberek sokasága küzd a magánnyal     sokan bajlódnak pont úgy mint én     kénytelen vagyok átmenni     ha a szomszédból nem jönnek át     egy idő után én járok át hozzájuk     hányan járnak     annak idején szinte átjáró ház     a szomszédok lakása     bűntanya lesz    miután a szomszédnő eltűnik     aztán a férje is lelép    később persze, hogy visszatér     és falból átjön, hogy beszélgessünk     úgymond így derül ki, hogy eredetileg

Kőműves Kelemen

                                persze, hogy színészkedik, hogy így meg úgy     nem ezért     szóval nem emiatt nem szárad a fal      tehát falaz     nekünk meg ott marad az a förtelmes asszonyillat     átjön a falon     ez a pinaszag ott lebeg     a szobámban én többször is felállok     ebben az illatban az rossz, hogy a kedvesem juttatja eszembe     na neki is ilyen erős az illata     arra kényszerít, hogy tovább álljak ott     és szimatoljak     mint egy kutya     megszagolom azt is, hogy az anyámat is izgatja a Kelemen szaga     olyan kőműves szag     szerintem a szomszédnő még ma is ott van a falban     valószínű, hogy azért is olyan erős a fal     mert beleteszi a lelkét is     ez a szomszédnő benne van, hogy betegye     neki is jó     állítólag ettől áll a fal      megreped ugyan     de nem dől be     amikor a Kőműves berakja      és otthagyja szegényt      nagyon sajnálom     a többi nőt is     akit elhagynak    bizony sokan így szabadulnak meg a feleségüktől      elveszik a gyereket     nem kímélik a családot       kifosztják     elizélik     vagy falba rakják     vagy falat raknak az emberek közé     én ugyan kibontom az egyiket    ami közénk áll     ugye ebből is lesz egy pereskedés     amit bontópernek neveznek el a szakértők     egyáltalán nem értik, hogy azt amit én mondok     szóval, hogy manapság fal van a szív és az ész között     és, hogy én azt tapasztalom, hogy

fal

       dolgokkal veszik körül az embereket     aztán persze a Kelement bezárják     és rokonai meghirdetik a lakást     sokáig nem veszi meg senki     és üresen áll     egy ideig senki sincs benne látszólag     de én tovább hallom a nyögéseket     a rokonok letagadják     de ha elmennek      én új recsegéseket hallok     aztán meg nagy sóhajokat     ami engem a Világhra emlékeztet     persze kénytelen vagyok átmenni és kutatni a Világh után     mindenhol maradhat valami     még egy üres lakásban is     nyilván be kell mennem, hogy kiderítsek bizonyos dolgokat     hisz olyan is van, hogy elrabolnak nőket     elrejtenek manapság     az ilyen  jól ismert    

a szabin nők elrablása

                                     is eszembe jut     amikor átmegyek     a szomszédba jár amúgy egy-két pali      sőt néhány nő is     gyanús nekem már az is, hogy többször is megnézik a lakást     de nem veszik meg     csak becsöngetnek     hozzánk adják le a kulcsot annak idején     átmegyek velük és rajtuk van a szemem     sőt azon túl is figyelek     azokra akik jönnek és összejárják a szomszédék lakását     összecsinálják magukat     amikor meglátják az összefirkált falakat     én firkálom    összevissza kutatok     mérek     mert nem adom fel, hogy megtudjak valamit     mindig észre veszek     nyomokat találok     egy-két foltot felfedezek     egy egeret is kibelezek, hogy megnézzem mi van a gyomrában     naná, hogy vér van     azt hiszem más is vérszemet kapna     én is azon kapom magam, hogy kérdéseket teszek fel csak úgy magamban     következtetéseket vonok le    bontok falakat     lekaparok dolgokat     felragasztok a falra egy szöveget is, hogy emlékeztessen arra, hogy mekkora elnyomás van     akkoriban az emberek elnyomják magukban azt amit tudhatnak     és a nőket is elnyomják ugyanúgy mint régebben    

a poloskát

                  titkolják     beszerelik ott ahol titkokat sejtenek     valamit tudhatnak a Kelemenékről is     mert találok bizony nem egyet     kikaparok a falból     úgy csinálok mintha ez nem félnék     persze, hogy félek     amúgy a házbeliek félnek     látom hogy bezárkóznak     a lakásukba többször is benézek     a folyosóról is azt látom, hogy senki sincs a szomszéd lakásban     nem marad más csak valami rossz szellem     uralja a lakást     szerintem a Kelemen az aki megrontja

a közszellemet

                        sajnálom és féltem a többieket is  figyelmeztetem     a családom is másképp viselkedik     egy idő után olyanok lesznek mintha ez a rossz szellem átjönne     vagyis, hogy átmenne rajtuk is      látom, hogy zavarban  vannak     és vannak olyan napok amikor többet is szellőztetnek     a házban elterjed valamiféle rémület     ott ül az arcokon is     látni, hogy csodálkoznak     azon is, hogy emiatt én átmegyek a közös képviselőhöz     nagyon is kedves vagyok     pedig én tudom, hogy ő nem a rossz szellemnek tulajdonítja ezeket a recsegéseket     a ház állapotából eredezteti     de engem ez nem téveszt meg     sőt átjár engem egyfajta nyugtalanság     amiatt, hogy hatalmában lehetünk a szellemeknek     úgy látszik csak ennyi kell és megszállják az embert     ahogy megszállják a szomszédot is    én még azután is sokáig hallom     miután elviszik     fogalmam sincs arról, hogy a Kelemen hogyan éri el, hogy én továbbra is halljam a szuszogást     nagyon megunom     ámbár kíváncsivá tesz, hogy hallom, hogy csöpög a csap     az orra is lóg a szomszédnak     örülnie kellene, hogy én figyelek rá     már régebben is mindent megteszek azért, hogy tudjam     és, hogy tudósítsam a házat arról, hogy mi megy a szomszédban     én átjutok     úgy, hogy belevések egy-két helyen      kutató árkot húzok     egy vonalat ami alatt fúrni lehet     engem ezért megszólnak     de kénytelen vagyok így feltárni az igazságot     részletesen leírom, hogy a szomszéd nő hogyan adja be a kulcsot    beleteszi a kezembe     érzem, hogy ott van     aztán már nincs is több emlékem róla     csak annyi, hogy elrohan     még azelőtt, hogy megjön a férje     lépéseit hallja     az ember nyilván, hogy hall még valamit     mondhat nekem     de azt már nem értem, hogy mit?     és azt is elfelejtem, hogy hogyan is kerül hozzánk a kulcsa     nem is illik a zárba     amúgy mi visszaadjuk     a nőt is izgathatja az, hogy már máshonnan is kidobják     egyszer már rosszul is lesz     egy kis javulás után     beesik az arca     felismerhetetlenné válik    szóval elköltözik belőle

a lélek    

          (Talán): „éppen az lehet” ami visszajár hozzánk     újra és újra bekopog persze ha kimegyek     nincs senki az ajtónk előtt     álldogálok egy ideig      aztán bemegyek     de amint beérek    újra kezdődik a kopogás     és hiába rohanok ki     senkit se látok     és ez  legalább tízszer megismétlődik     a múltkor bezárkózom a szobámba     és bedugom a fülem     a fejemre egy párnát rakok     de úgy is hallom, hogy kopognak     úgymond előbb van egy koppanás     és aztán a csengő is megszólal     bennem egy hang azt mondja, hogy ki kell menned     mert hátha ő az     hátha menekül     és segítséget kér     tőled várja, hogy megmentsd az üldözőitől     és berántsd az előszobába     alig, hogy kiérek     megszólal a telefon     aztán az ajtó csengője is szól     a házmester is felordít     nekem világos, hogy ez nem lehet véletlen     és az sem, hogy egyszerre csenget     a villamos is épp akkor jön ki a híd alól     és lesz egy kis fuvallat     a szobában is látszik a változás     amikor visszajövök    a levegő mintha bársonyos lenne     és forró     és nedves lesz a hónom alatt     viszem ki a telefont     húzom a drótot     ameddig tudom, hogy nem lesz kint senki     mert

a kopogások

                      majd belülről jönnek     egy sajátos ritmusban követik egymást     keresztbe verik     na verem a falat     az ajtót     és követelem, hogy hagyják abba     és ne szórakozzanak velem     ha jönnek jöjjenek     jöjjön az aminek jönnie kell     de nem ez az összevisszaság     mert, hogy a szobában mindent feldöntök     a rohanásban minden borul     az asztal is     majdnem fejre áll     amikor odaugrom megmozdul     valahogy olyan mintha rezegne     sőt valósággal táncol az asztalon     a ceruzám hirtelen meglódul     rezeg     vagyis apró jeleket ad én legalább is úgy veszem mint valami jelzést     mintha valaki átkopogna     nekem ekkor is lesz egy ötletem     az, hogy megoldom én    magam hozom vissza a kedvesem     vagyis megkérem a családom, hogy jöjjünk össze     sőt elhívom egy-két barátom     csatlakozni hozzánk néhány házbeli is    benne van, hogy körbeüljük az asztalt     úgy döntök, hogy azt csináljuk mint a régiek     úgymond halottakat idézzünk meg     mondom a családnak, hogy      eddig én csak két embert idézek     ámde e kettő szavait pontosan adom vissza     mert nem akarok más szavával kérkedni     szóval „ezt például” (Reagan) mondja     amúgy az anyám is figyelmeztet úgymond, hogy erre figyeljek mert „valaki esetleg”(Talán) mondjuk a barátom      a bizonytalanságát is számon kérheti     rajtam ne múljon    tehát jelzem a családnak, hogy elég megfontolt vagyok     idézésbe úgy kezdünk bele, hogy lesz egy kis kör     az asztalon tartjuk a kezünket      körbe rajuk     egymáshoz érintjük     abc sorrendbe     végighúzzuk az ujjunkat egy betűsoron     és ha egy betűnél roppan egyet     az anyám ujja még egy kicsit mozog is     naná, hogy megdöbbenek    amikor látom, hogy a prof is ráteszi a kezét     az anyámra kell nézni     és látom ahogy a szeme megvillan     úgymond előbb egy nő jelentkezik tévesen     de aztán sorban jönnek az ismerősök odaátról     nem jön át más eleinte csak egy koppanás     és már semmi kétség, hogy kik azok akik kopognak     persze azért az ember  megkérdezi, hogy ki az?     mi az?     vagy úgy?     mert cseng-bong a ház     olyan mint amikor a nagy

szellemek

találkoznak     összecsendül két pohár     valahogy így, hogy csín-csín     csenget a villamos is     a ház előtt zökken     egyetértenek vele poharak     a polcon táncolni kezdenek     az úgynevezett halottak is előjönnek     ilyenkor szinte minden összejön     többször is összejövünk ezek után, hogy beszélgessünk azokkal akik előjönnek     nagyon jól el lehet beszélgetni     persze ez a beszélgetés csak amolyan féloldalas     ez a szöveg is annyi lesz     amennyi a kopogás    behozza a régieket     nem kell félteni     a nagyfatert se tarthatom vissza     sokszor egyszerűen megjelenik     kopogás nélkül jön be a szobámban     akkor is ha tudja, hogy nem vagyok egyedül     az apám az aki sohasem jelenik meg egy idézésre     azt mondja, hogy neki abból elege van     hisz vagy tízszer is beidézik     a rendőrségre én is haragszom     amúgy a család se veszi át ezeket az idézéseket     persze könnyedén megfejti     bár olyan is van amit nem értünk     ugye nem tudjuk sokáig, hogy a csendből is olvasni lehet     sőt megnézhetjük filmen is     látok olyat, hogy megjelenik egy úgynevezett halott     akiről elég keveset tudunk     egy ideig csak annyi világos, hogy tőle recseg a padló     amúgy az ajtó is nyikorog     amikor próbáljuk áthozni az egész Világhot     amúgy a szomszédokat is meghívjuk     egy ilyen idézésre megmozdul mindenki     jön a házból aki valaha is ott lakik     mert, hogy egy idézés azért komoly dolog     szinte ünnep annak idején     mindenkinek meglepetés lesz az, hogy az úgynevezett halottakkal felvehetjük a kapcsolatot     jónak tartom, hogy akkorákat koppannak a nagyok     míg a kicsik meg apró kopogásokkal vannak jelen     igen én vagyok     ezt mondja a Fekete nagyi is     lekopogja azt, hogy jól van     sőt olyan jókat kopog, hogy lekopogjam     rögtön  eszembe jut, hogy amíg él ugyanígy kopog a bugyija     ha megy

a Szél

             tőle     akármikor jöhet egy fing     hangja is     olyan száraz mintha kopogna     persze, hogy ez így most     felidézve nem olyan érdekes     csak akkor lesz amikor a szellentés hangját elnyomja a prof mély hangja     meg az anyám sírása     mert ő mindig sirat valakit     hallok olyat is akinek a foga koccan össze     két pohár hiányzik     akkor már megreped a fal is     vagyis a szomszéd falán lesz egy kis roppanás     olyan mintha a nagyi jelezne     még azelőtt mielőtt bejön     úgymond  a jelét adja, hogy jönni akar     és anélkül, hogy ezt külön értékelném     csak annyit mondok, hogy ez egy új rendszer     akkoriban kopogni kell     még nekem is furcsa, hogy ordítanak velem     ha kopogás nélkül megyek be az anyámék szobájába     egy időben     minden este elsötétítjük a szobát     és körbeüljük az asztalt     kéz kezet fog     velem közlik, hogy nekem az Ibolya jut     emlékszem, hogy egyszer csak ott van a kezem a kezében     aztán a másik kezemmel az anyám kezét fogom     amúgy engem is nagyon megfognak azok az apró kis rángások     az asztal fölött szinte nincs is más csak rángatózás     rángás     az izomközegek játéka     finom összehúzódás     aztán megnyúlása az ujjaknak     meglepetés ez a finom remegés     ilyenkor remeg a levegő is     ritkább lesz egy olyan pillanat     amikor megjön a Fekete nagyi     kopog az asztalon     kis kopogásokat hallunk     sőt hangokat ad ki     az asztal úgy viselkedik mintha

távíró

            kopogná le nekünk     olyan ez a szöveg     mintha távirat jönne     a kezünkön át olvassuk     az asztalt körbe írjuk betűkkel     vagyis az ujjunkkal      érezzük a változást     ha roppan egyet az ember ujja       roppant halkan      fogom a Lapos lány  egyik ujját     húzom     lassanként mindenki húz valakit     én a Világhot szeretném húzni    annak idején ő meg egy hatásvadásszal húz     persze, hogy eszembe jut ez az egész     fájdalmasan érinti az ujjamat     a szomszéd lány széke is nyikorog     alattunk a padló reng     naná, hogy feljön az alattunk lakó     és szól     a szellem kis reccsenésekkel van jelen     szinte észrevétlenül jönnek ki a szótagok     kopognak     miután a nagyi egy nagyot koppan     aztán elhallgat     az ember meg megérti, hogy mit is akar mondani     mert a szellem leginkább a kopogásokban lakik     ott egy albérlő is érzékeli mindezt     mások is hallják     a házból is feljönnek     mondván, hogy ne kopogjunk     mivel, hogy ebben az egy házban oly vékonyak a falak     a padló is recseg     és a csengő is megszólal     épp a legrosszabbkor szól     naná, hogy megriaszt     még engem is megráz a hangja     összerezzenek     hiszen a csengő ki van kapcsolva     az ingem legfelsőbb gombja is kiszakad a nagy kapkodásban     csak azt hallom ahogy feljajdul     az anyám fél a legjobban     annak idején ő mindig azt hiszi, hogy elviszik újra     és újra idegbajt kap     egy kis légnyomást is     persze akkor még nekem is túlnyomás van a fejemben     nincs más csak félelem     mert eszembe jut az iskola     vagyis a becsengetés engem is megrémít     ahogy markoljuk egymás kezét     rángatjuk a másik ujját is     átjárja a fájdalom     a feszültség nyomán mintha kis

Szikra

             jönne     az ujjamból kifut a vér     a fejemből is amikor meghallom     átfut a fejemen, hogy értem jönnek     és azt érzékelem, hogy mindenki fél    és mások is remegnek    az ujjak szinte megnyúlnak attól, hogy érintjük a szomszéd ujját     és az ujján át azokat akiket elvisznek     engem is     később újra ülünk többen is emiatt     tehát nem veszélytelen az efféle

idézés

            

közben annyi minden közbejöhet     de akármit is mondanak     én akkor is próbálkozom visszahozni azokat akiket a nyelv halottaknak nevez     az ember nem tesz mást     tiltakozik az ellen, hogy a Világh halott     de, hogyha az is     én visszahozom     a halálból nagyon is elegem van     és azért is újrakezdem     és élvezem, hogy sorra jönnek     kopogtatnak a szomszédok     persze a prof is kopog     a botjával van oda     jön vagyis a bottal jelzi, hogy miben sántikál     a szomszéd is átjön      az asztalon egy roppanás egyet jelent     ezzel szemben a kettő a női nemet adja     mert ebből is van kettő     koppanás jelzi, hogy az ajtó előtt is áll valaki     mindig jön     és hiába mondom az anyámnak, hogy ne nyissa ki     a száját se lehet befogni     a szellemeket meg zavarja az anyám sikoltása     felveri az alvókat is megdermeszti ahogy feltépi az ajtót     a hevessége kivágja a biztosítékot is     valaki azt mondja, hogy tíz után nem szabadna lekopogni ezt     még a halottaknak se engedik meg     na be is tiltják     a kopogós römit se lehet játszani     nem lehet fogócskázni     sírni     énekelni     tíz után halálos csönd sugárzik a házból     valaki állandóan feljelent    minket felháborít ez nagyon     el tudom képzelni, hogy a rendőrség is összejátszhat azokkal akik itt laknak     lepénzelnek mindenkit    meglep engem is, hogy mindig ugyan az a rendőr jön ki     az a szomszéd is gyanús, aki a szomszéd lakásba költözik     mert átfesti a lakást     átalakítja     szóval eltünteti a nyomokat     összejárja a szobákat     átrakja a falakat     még az ajtóra is rácsot szerelnek     rá kell jönnöm, hogy az új szomszéd se jobb a réginél     legalább tudom, hogy ellenség     az új pedig eleinte kedves     aztán már kerül     és nem élvezi ha átmegyek elmondani amit gondolok     lényegében annyi, hogy nem hagyom abba    az idézést hiába is küldik ki nekem     viszont szellemes ötleteim lesznek     akik boldogan jönnek el     mondhatom, hogy a családomnak is tetszik egy olyan összejövetel     ahol csendben is érintkezhetnek azokkal     akik már nincsenek    egy közvetítőn keresztül vesszük fel velünk a kapcsolatot     előre is élvezi     több rokonom is eljön     néhány ismerős meg bekéredzkedik     mert jelen akar lenni     egy alkalommal ott van a Fehérné is    az anyám barátnője     hajlandó beszállni abba, hogy csendben megidézzük az apját     könnyű  behozni mert ő annyira szeretne megjelenni     és meg is jelenik     még az este     átjön  a Fehérnén     látszik, hogy milyen boldog, hogy megidézzük     az apja szellemét behozza     egy pillanat alatt megmutatkozik     igen először ő jön elő     az biztos, hogy többen felismerik a Fejes Endrét     a múltból idézve persze, hogy megszépül az emléke     egy ilyen Fejesnek is jól esik     ha megszállja a lányát az emlékezés     olyan mint egy szellemidézés     közben aztán kiderül, hogy a Fejes Teri lánykori név     mert a férje neve a Fehér     né      mondja itt van bennem valaki     és kidülleszti a mellét     nézi mindenki     csak azt látja, hogy a fehér ruhában mozog     valami kinyomja a ruháját     nézem én is ahogy ott ül     a szék meg reccsen egyet     amikor feláll egészen olyan mintha máris a saját apja lenne     aztán még van

jelentkező

                  rajta kívül is át akar jönni     szóval más is jelentkezik     úgymond keresztül megy     a Fehérnén ez látszik     amúgy az is, hogy neki mekkora öröm ez     mert valósággal rázza valami     átjön a  szemén     csak azt látjuk, hogy lázas lesz     a tekintete örömtől sugárzik     miközben egyre csak azt mondja, hogy ez igen     igen     ez jó     mi csak ezt halljuk     ugye az ember csak azt érzékeli, hogy egyre jönnek elő     a régiek még hisznek     ebben is igaza lehet azoknak akik szerint az idézés jólesik     azoknak is akik nincsenek     sokkal könnyebb jönni-menni     testben-lélekben jönnek vissza     a múltkor ez nagy élmény     nekem feltűnik, hogy tele lesz a szoba     olyanokkal akik tülekednek     mert egyre többen vannak     vagy tízen szólnak     de ott vannak plusz

a Tízen túliak

                        na közöttük is lesz egy kis vita     mert szerintük csak olyan jöhet aki tiszta szívű     mert az ilyenből mindig van legalább tíz ember     amúgy a tíznek meg kell lennie     nálunk csak úgy szabad idézni     a régieket köti egy régi szabály     ez a tizedelés olyan, hogy még ma is érezhető a hatása     jól látszik a Fehérnén     keresztül jön egy sóhajtás     és már semmi nem akadályozza meg, hogy beszélni kezdjen     az egyik hangján érezni lehet, hogy remeg     az Inge ujja is     ott lebeg a szemünk előtt     a haja belelóg az arcába     szinte olvasni lehet     egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy a Fehérné feláll     egy kicsit imbolyog     aztán nekem esik     amikor hátrálok előle elhúzzák az asztalt a széket     már a sarokban vagyok     szinte alig kapok levegőt     úgy nyomul utánam     jönnek a többiek is     álmélkodnak azon, hogy milyen szép lesz az arca     milyen átszellemülten sápadt     és milyen fehér     lesz egy kis csend amíg leér az izzadság a homlokáról     lecseppen a mellén     és a derekán     az a csat     ahogy elzuhan     persze, hogy felkapom     vagyis felkapnák     többen is segítenének úgymond felállni     de kitépi     magát akarom     ezt mondja amikor odaugrom     én csak azt érzem ahogy megölel     megcsókol     pont úgy mint a kedvesem     lehet, hogy ő az     ő az     érzem én     felteszek neki egy kérdést     azt, hogy te vagy?     és ő meg azt mondja, hogy én persze, hogy én     és, hogy ne féljek mert nincs semmi baja     és nincs gond mert feltesznek     egy spirált képzeljek el ott     egy pillanat alatt lázba jövök     és lázba jön ettől a Fehérné is     tűzforró lesz     a lába egyszer csak hozzám ér     és szinte éget     úgy átjárja a tűz     naná, hogy elkapom     kapjál el     egyre csak ezt suttogja     mielőtt elájul     vagyis átadja magát     az ájulásnak a színét se látom     a ruháját elönti valami fehér     én legalábbis így írnám le     amúgy az előbb még tiszta fehérben van     de feljön neki valami     olyan mint a tej     vagy Talán: „ az is lehet,  hogy”      habos kávé  habzik ott     a szája szélén     aztán egy kis tejcsokoládét is kinyom     én legalábbis azt érzékelem     és közben meg ilyeneket mond, hogy jaj     és a hangja fakó lesz     és rekedt     és érdes     aztán mintha megingana     és reszketni kezd     minden rezeg     a szekrényben is     csörömpölés támad      a Fehérné újra és újra megtántorodik     és azt látom, hogy valami kiesik a combja közül     egy fehér vattaszerű     nyilván, hogy a

tisztasági csomag

                            nekünk Amerikából érkezik     sok minden jön     annak idején én azt gondolom, hogy mindjárt meglesz a barátnőm     hiszen a Fehérné is ugyanúgy gagyog     a nyelve is kilóg     az ajkán ugyan az látszik, hogy csücsörít     nekem feltűnik a nyála is     rózsaszín az is ami lecsurran     dörzsöli úgymond elmázolja     a könnyeit is keni vágja     a kedvesem formáját idézi     de furcsa pofákat vág     az esze tényleg ugyanúgy jár mint annak idején     a szeme is ég     de az arca már nem fehér hanem kékesszürke     aztán vörös lesz a füle     na meg az orra is

vörös

             katonaként viszik el a nagyapját     annak idején még ugyanúgy forgatja a fejét     na meg a szemét is úgy emeli rám     amikor előre hajol     vagyis hajolgat felém     aztán rám dől     összeken engem     meglep az ahogy maszatol     szerintem megjön neki     az biztos, hogy a Fehérnének lesz egy sötét folt     a hóna alatt fogom     vagyis ott lóg a karomba     rogyadozik az én térdem is     hozzá ér egy nedves folthoz     ami lehet, hogy vizelet     vagy vér     az biztos, hogy kimegy belőle     nem marad más ott mint egy öreg nő     akinek ráncos a bőre     Fekete lesz     a szeme alja csupa festék     alul nincs semmi     rajta     azt mondja, hogy fogjon     megfogják     mások is érzik azt, hogy összemegy minden    a szobában akkor már erős füstszag van     mert meggyújtok egy gyertyát     aztán a függöny is meggyullad     persze, hogy a Fehérnének se kell több     mert elájul szegény    és én is rosszul leszek attól, hogy nem tudom hogy mit csináljak?    hova kapjak?      hiszen kapok egy furcsa sugallatot     vagyis érzek valami furcsát     valami szellemeset     szeretnék mondani     de mondanom sem kell, hogy nem tudok     mert akkora lesz a tűz    amúgy víz sincs kéznél     és haboltó sem kerül elő     valahonnan telefonálnak     persze, hogy jönnek a tűzoltók     és oltják a tüzet     a jelenlevőket mentik     aztán mentőt hívnak     az egyik nőnek    rohama lesz     na jön is a rohammentő    sőt rohamrendőrök is jönnek     és kivallatnak minket     felírnak     vagyis felírják mindazt ami történik           ami még nem lenne baj      hiszen ha nem írja le az ember azt amire gondol     akkor majd elfelejti     ez bizony

Szentírás

                nálam is így van     hisz így nem veszhet el     az ember emléke mintegy rögzítve van     persze jobb lenne kőbe vésni azt ami tudunk     az nem több     de nem is kevesebb annál, hogy szolgálunk és védünk     bizonyos dolgokat     egyformán szeretünk     mindketten ugyanazt tesszük     ezt mondom el az egyik rendőrnek     hisz neki is jó ha tudja, hogy ő s ugyanannak szellemeknek szolgál mint én     vagyis nem tehet mást  mint, hogy ír     mint egy megszállott úgy rángat el az anyám    fél a rendőrtől     én akkor már nem félek     mert engem úgy érzem, hogy a Világh szellemessége vesz körül     belül azt érzem, hogy itt van     abban az értelemben, hogy gondolok rá     szerintem ez okozza a tüzet      nem a gyertya     amivel vádolnak a rendőrök minket     mert bennünk van

a tűz    

        ezt mondom el neki    és azt, hogy ha gondolkozik egy kicsit     akkor arra is rájöhet, hogy mennyi csoda van     az emberi testben annyi  minden lehet     a Világhban is ott vannak azok akiket nem látunk     még akkor is ha semmibe veszik őket     tagadják    mintegy kisemmizik     elválasztják az élőktől    pedig nem különböznek     sőt ugyanúgy jönnek-mennek     persze észrevétlenül fújják ki azt ami bennük van     egyszer csak mindenki érzi     mert kijön valakiből  a tűz     vagy éppen valaki előkerül     a semmiből mi tudjuk kihozni a legtöbbet     arra gondolok ezután, hogy a Világh itt van     csakhogy elfedik előlem     fákkal     villamossal tömik be a szemem     mert én csak ilyeneket látok     nőket     házakat fedezek fel     de nem látom a Világhot     csak úgy tudom elképzelni, hogy itt van     mindenki jelen van    az is aki látszólag nincs     hiszen hova tűnnének azok akik élnek a születésünk előtt?     és azóta is hányan születnek?    szülnek?     sokasodnak tovább?     úgy, hogy mi ebből semmit se látunk     és más se lát minket     sőt a legtöbbnek fogalma sincs arról, hogy minden a semmiből jön     és, hogy nincs olyan szabály, hogy ne lehetne valaki onnan     ha lenni akar     vagyis én csak azt akarom itt mondani, hogy miért ne lehetne elfogadni őt?     miután megtestesül    és láthatóvá válik     nekem sikerül visszanyerni a semmiből     szerintem ez hozza elő bennem a gondolatot, hogy előhozhatná akárki az embereket      hiába próbálom meggyőzni erről a rendőröket     ők ugyanazzal jönnek    nekem azt mondják, hogy fogjam be a számat     elkenik azzal, hogy hülye vagyok     és lekennek egyet     megint kikapok egy olyat aki elkap     bevág a rabszállítóba    aztán bevágnak egy  fertelmes helyre    úgymond beutalnak     egy kijózanítóba meg beadnak valamit amitől még rosszabbul leszek     de ott is vannak jó emberek     és hamarosan kiengednek     próbaidőre  bocsájtanak      mit  csináljak?     megbocsájtok a rendőröknek     mert nem tudják, hogy mit csinálnak      hiszen csak az győzheti meg őket az igazamról     ha majd egyre többen kerülnek elő    mert úgymond előhozzák őket      majd megsüvegelik       amikor jelentkeznek     sőt majd fizetnek is azért, hogy előhozzák a rokonokat     meg is írják valahol, hogy ez lesz     és hogy jönni fognak sokan     még olyanok is     akikről eddig nem tudunk     sőt olyanok is akikről ezután se fogunk tudni     való, hogy megvannak valahol azok is     akik majd megszületnek    persze olyan is van aki nem

születik

            meg soha     nem fogok azon gondolkozni, hogy hiába lesz valami     ha továbbra is tagadják     az emberek nem hiszik el azt, hogy a Világh  van és lesz mindig is     el fognak engedni     míg én leszek az aki  nem enged az igazából     azt találom ki, hogy megpróbálom előhívni     onnan ahová átviszik      mégpedig úgy hogy elkezdek fényképezni     otthon     sőt lemegyek az utcára     és csak úgy előkapom a gépem       és beledurrantok a levegőbe     ugranak az emberek már attól is, hogy fényképezem őket     de olyan is van aki szinte elhal amikor azt látja, hogy nem is őt fényképezem       hanem mindazt ami ott van körülötte      látszólag nincs ott semmi       de

a semmi mögött

is van valami       én legalábbis úgy sejtem, hogy nekem ezt kell csinálnom      így kell  kifényképeznem a semmiből a Világhot      és a Világhból mindazt amit szeretek      és azt is amit szeretnék látni       persze csak annyit lát a házmester a házban, hogy pislogok       vagy nézek bele a semmibe     mert nekem ez semmibe se kerül        persze a tekintetével követ engem       de egyáltalán nem érti, hogy miért is kattogtatom a gépem anélkül, hogy belenéznék      megdöbbenve látom, hogy mennyi minden van a képen       előbb-utóbb rajta lesz az egész Világh       több képen is megvan     hiszen régebben készítek egy párat     kattintok      ilyenkor elkap hév és csinálok egy sorozatot       a levegőbe lövök     hátha ott van     és engem az sem zavar ha nincs nálam a gépem     ha másom sincs csak az ujjam vagy a nyelvem      elég annyi nekem, hogy csettintek a nyelvemmel      és ott van a kép     a fejemben őrzöm a legszebbeket     de leginkább a Világhot akarom     látni, hogy ezt józanul nem lehet     egyre világhosabb nekem, hogy nem is

a Látók

              látnak igazán     azt gondolom egy idő után, hogy a vakok többet vesznek ki a Világhból        akár kiűzhetnek engem ma már nem tévesztenek meg      a képen nem látszik ugyan     de én akkor is érzékelem, hogy valami van ott     amit beszívunk egyszer     a nagy faterral felmegyünk       hozzánk se szól az anyám      és hiába mondom neki, hogy vegyen fel valamit     ha nem akarja, hogy meztelenül lássa     a nagyfater annyiszor mondja nekem, hogy látja bennem az apámat    én is többször látom    csak kinézek     magamból indulok ki     mert nem is tudnék másképp kinézni     a nagyfater szerint neki semmibe se kerül, hogy lássa a Világhot    felfogni valamit akár így is lehet           igazából  ezért is fényképezek       aztán odaadom a gépet egy vaknak, hogy vegyen fel     valamit felvesz a nagyfater is    megörökít     engem is nagyon foglalkoztat amúgy

az öröklét

                 is olyan átlátszó lehet mint a levegő     lefényképezhető a nagyfater szerint     ő ezért is nyomja kattogtatja a gépet     arra is felhasználja persze, hogy engem is felegyen     ha meghallja a hangom     rögtön rám fordul       úgymond bemozdul a hangra     ha beköszönök neki     valamit mondok     és máris felderül a képe     még most is előttem van     ahogy a szőnyegben megbotlik és elesik      naná, hogy kiesik a gép a kezéből     sőt kiesik a foga      a szájából kilóg a nyelve      úgy igyekszik segíteni      nekem meggyőződésem, hogy ő többet lát nálam      a vakok a menők     azok akik színről színre látják      a Világhot másképp kell nézni       másképp kell felfedezni       igazából engem is ott fedeznek fel     ahol az ember nem is gondolná     amúgy

a vakok

              közt sokkal hamarabb jönnek rá, hogy az emberek nem látnak át a semmin        nem gondolkoznak     el is keseredem      néha én sem látok semmit     na ezért is találom ki, hogy elmenjek a Világhtalanokhoz     hisz ők is ugyanazt érezhetik mint én     egyre nyugtalanabb vagyok     a Világh miatt     kell elmennem a vakokhoz     mert egy vak még nálam is tisztábban lát     már azért is mert nem bámul ki a fejéből     így aztán benne marad minden     így a feje meglátással van tele     

vízió

          az ami helyettesíti a látást      a vakoknál kell segítséget kérnem    ez lesz az ötletem     vagyis az, hogy hátha ők láthatnak valamit     amit mi látók észre se veszünk     esetleg láthatják a Világhot     leírhatják nekem azt a helyet ahol látják     én meg cserében hozzálátok, hogy segítsek nekik     már azzal is, hogy felvetem     náluk miért nincs tévé?     teszem fel a kérdést     és nem csak kérdezek hanem cselekszem is      és beviszek egyet     annak aki ellenáll      és elvisznek egy vakot moziba?     többen csodálkoznak    rajtam a sor, hogy elmagyarázzam azt, hogy    a látásunkban ott van a vakság    nem más mint maga a gondolkozás       vakká tehet minket az amit gondolunk     és hogy egy vak a láthatatlan Világhra lát rá     ezért is beszélnénk rá mindenkit, hogy nézzen utána ennek a gondolatnak      gondoljon utána     elgondolkozhat a látnivalón     mindenki átlát a szavakon     így aztán könnyedén átláthatja azt is, hogy átmegy ez a gondolat     benne is folytatódik     nyilván, hogy átmelegíti     belül folytatja a gondolkozást     nevezhetnénk ezt is folytatásnak     szánom azokat akik nem tudják, hogy ez az írás a folytatása annak a gondolkozásnak     ez a mondat az eredménye     szóval ez az ami ugyanúgy folytatódik bennem     mint az apám meg az anyám     és ha én el is felejtem     a testem nem felejti el, hogy az élők folytatódnak     a lábak is tovább tartanak annál amit látok     ha kimegyek az utcára     az egyik nő combja is eltűnik     a szemem elől eltakarja a ruhája     de alatta is folytatódik     valami azt súgja bennem, hogy minden nő egy külön Világh     vagyis, hogy a nők a Világh folytatói     és én ezért csodálom őket     mert rajtuk keresztül én a Világra látok     na ilyen gondolatot szül nekem     egy beszélgetés    egy vak nővel beszélem át     ezt a kérdést ugyanúgy látja mint én     tudom, hogy ez a nő majd később szül egy fiút     és még egy lányt is szeretne     vagyis szeretné folytatni     a beszélgetést még az is színezi, hogy ő is felfedezi bennem az apámat     mások is emlegetik     nekem hányan mondják már azt, hogy te ez tiszta apja     és én azt gondolom, hogy miért ne lehetne ez így?     az is előfordulhat, hogy az apám beszél belőlem

Talán:

            „még az is lehet, hogy” ezt itt nem is én mondom     mert ki tudja, hogy ki beszél át minket?     persze, hogy bánt, hogy nem tudunk semmi biztosat     én se tudok sokáig arról, hogy mi megy át rajtam?     és azt se, hogy miket érzékelek     a Világhból jön valami     azt súgja, hogy írjam le     mert akkor megtudhatom, hogy mit üzen nekem     vannak titkos üzeneteim tőle     már annak idején is     írunk titkosan egymásnak     amikor a családja nem engedi, hogy találkozzon velem     titkos írással közli, hogy hol vár     az ember megérzi ha jön egy üzenet     többször is átmegy rajtam     de nem értem     és ezért is írom le     újra és újra átengedem magamon     szóval átírom ezt egy papírra     először csak egy mondat kerül     de aztán jön egy másik     és egyre több mondatom lesz     egy olyan érzés is hatalmába kerít, hogy átmehetek a papírra     sőt ha átírok egy sort     az átvihet a túloldalra     átnézek dolgokat     próbaképp átírok     mert meg akarom tudni, hogy vajon átvihető-e?     az akaratom itt a legfontosabb     és az, hogy kísérletezem     és átírom a Világhot a jelenbe     amúgy

átírás

közben jövök rá, hogy van egyfajta átjárás a nyelv és a szellem között     egyfajta anyagcsere     még az is lehet, hogy amikor írok     a nagy szellemekkel is érintkezem     vagyis ami ott van bennem     az úgymond átmegy a nyelvbe     és a nyelvből meg vissza a szellembe     szóval belém kerül valami     a közszellemből is átjön     és itt van ebben a mondatban     ez a gondolat félig szellemből van     szóval ez

a szellem

                majd átmegy azokba akik ezt olvassák     ők lesznek azok akik ezt a gondolatot folytatják     hiszen én is csak folytatója vagyok a régieknek     van egy olyan gondolata már, hogy a halottak is élnek     sőt üzennek     nekünk csak át kell olvasnunk     át kell vennünk az üzenetet     mert az nem más mint üzenet     az élőknek szüksége van a megerősítésre     arra, hogy nem hiába vagyunk     itt utalnék arra is, hogy én ezt nem csak tovább gondolom     hanem tovább is írom     mert a legjobb gondolatokat tovább íratják velem a régiek     átnyúlnak a múltból     mintegy századokat érnek át     azzal, hogy átviszik az akaratukat     csodálom     és persze, hogy továbbítom     azáltal is, hogy ez itt kijön belőlem     szinte átfolyik rajtam     az írás ezért van     mindenki ezért ír     mert azt reméli, hogy írni annyi mint látni, hogy sokan meglepődnek, hogy átmegy az amit írok     amúgy átírom otthon a névtáblánkat is     lefestem     vagyis áthúzom a számításukat azoknak akik egy névre alapozzák, hogy ki a jó író     szerintem aki jelentős az átír mindent     még az utcatáblákat is átmenetinek tartom     a véleményemet kimondom     ha kell  aláírom, hogy ez

az átmenetiség

                      a jellemző a mára     már nem tudunk mást tenni mint, hogy átmenetben lenni     mi mást akarnék én?     áttetsző papírra írok     vagyis olyanra amin minden átlátszik     ez a gondolat olyan mint egy illat     ami az orron átmegy     és érzéseket kelt     az anyám  a múltkor     dühöng is amiatt mert tele van az ágyam az írásokkal     tele van a szoba     az előszoba     sőt a WC is eldugul azoktól a papíroktól amit lehúzok     neki én csak egyet mondhatok, hogy olvassa     és élvezze, hogy átjöhet     hozzám vág egy sor dolgot dühében     aztán egyszer csak azon kapja magát, hogy gondolkozik     ezen a mondaton látszik is, hogy mire szánom ezt az írást     amúgy őt is sajnálom, hogy ilyen nehezen érti meg, hogy én mit is csinálok     úgymond magamon próbálom ki azt amit leírok     kimondom a zuhany alatt     szinte szétfröcsköl minden szó     ott lebeg a lelkem     a vizek felett köröz     egy ideig még ott maradok     mintegy hűtöm magam     mert teljesen felforrósít az a  gondolat, hogy önkéntelen is összeáll egy mondat     aztán egy másik is     mintegy tovább gondolódik     úgymond      váltott testekkel táplálkozik     ez a gondolat is megtestesül bennem      vagyis kiválaszt engem     méltónak tart     arra, hogy én legyek az aki ezt tovább adja     hát tovább adom    vagyis leírom az embereknek, hogy a legtöbben anélkül születnek     és úgy halnak meg, hogy tudnánk róluk     semmi hír nincs     mert olyan észrevétlen minden     ebben a városban észre se veszik, hogy kik jönnek elő     szerintük az véletlen     szerencse, hogy mi itt vagyunk     hiszen az emberek többsége nem születik meg     és azok a szerencsések akik élnek     a gyanúval születik meg a gondolat     vagyis az, hogy nem csak az van amit látunk     én bizony ezt már gyerekként átlátom     amikor a nagyfater odaállít magam mellé    a tükörbe     és arra kér, hogy mondjam el neki, hogy mit látok     vagyis, hogy hasonlítsam össze azzal amit ő lát     mert akkoriban már vak szegény     sokszor mondja is nekem, hogy ő tükör által is csak homályosan lát     illetve, hogy körvonalakat     fel is rajzolja a tükörre     mintegy ráfogja, hogy torzít     szóval próbál látni     de nem megy neki     pedig olyan közel áll hozzá, hogy lásson     amúgy én látom, hogy tőlem várja, hogy kimondjam, hogy ő milyen     de hát más kimondani     és megint más látni     az biztos, hogy jólesne neki     ha elmondanám, hogy hogyan is néz ki?     szóval megvan  benne is a vágy, hogy nézze magát     szívesen fogdossa     mert neki mindig

kilóg

         valami     elölről kezdi a mesét ilyenkor     azt, hogy hogyan lóg ki     a nyelve ugyan magyar    illetve félig ír      nekem egy levelet is megmutat     amiben az van, hogy ő kitántorog Amerikába     kint van jó néhány emberünk     visszajön ő is     kétszer elesik a háborúban     kevés szó esik

az elesettekről

                         persze, hogy megemlékezünk     ilyenkor egy percig némán állunk     a halottak miatt áll be a csönd     aztán én megpróbálom elvinni onnan     de megmakacsolja magát     nézi     és előveszi azt a bizonyos levelét    úgy kell felolvasnom     mintha ő lenne a közönség     tehát nekilátok olvasni     persze nem tetszik neki a felolvasás     mert szerinte én kihagyok     a levélből minden részletet tud     vagyis kívülről fújja     a levegőt kitölti a lehelete     rossz     és párás is lesz a tükör     tőle aztán homályos is lehet     hisz úgy se látja     bár törülgeti a szemét     naná, hogy begyullad a szeme     vörös lesz  a dörzsöléstől és attól, hogy állandóan cserélgeti     ha egyszer beáll a tükörbe     akkor ez nála mindig bekövetkezik     és egyre csak azt kérdezgeti, hogy ez most jó?     és, hogy ez most hogy áll?     ahhoz képest, hogy milyen öreg     eléggé hiú     szerintem nem lenne szabad ennyit cserélgetni     kivenni     betenni     egy szemet napokig is elviselhetne     de ő válogat a szemek közt     van amikor zöld szemű    és van úgy, hogy kéket hord     mert többféle üvegszeme van     és naponta cserél     sőt néha ezzel megy el az egész nap, hogy ezt vagy azt beteszi     és ugyanazt kérdezgeti     te ez milyen?     és ezzel milyen vagyok?     az érdekli, hogy melyik tetszik nekem?     és, hogy majd melyik tetszik a nőknek?     szerinte csak ez kell, hogy forgassa a szemét     sokszor elszórja     keresi     és persze begurul     az egyik soha sincs meg     de ha meglenne máris cserél     cseréli a  tükröket    imádja     sokszor követelőzik is    azt mondja álljunk oda     vagyis, hogy állítsam, hogy ott áll     és azt is, hogy ő az     jó hát ki lenne ott?     és hol állna?     én ezért is mondom, hogy hülye     és azt is, hogy aki ilyen szemtelen az ne számítson arra, hogy kedvesek lesznek vele     többször is beszélek

a szemtelenségről

                             ő azt mondja nekem, hogy a szemében én is vak vagyok     hiába is figyelem     őt nem fogja senki se becsapni azzal, hogy lát     mivel a figyelem vakfoltjai épp ott jönnek elő ahol a látható van     na ebből  is látható, hogy amíg élünk vakoskodunk     és, hogy a tisztánlátás sem más mint a magunkba tekintés     az egyetlen út     az igazság ma már világosan látszik nekem     az is, hogy mit érezhet a nagyfater     amikor kiutáljuk     a lakásból kuplerájt csinál     ez igaz     hiszen ő mindent fellök     összeken     abban az időben már teljesen vak     ráadásul

Fekete

             a bőre    vagyis, hogy bőrbajos     ezt nem szabad tagadni     és azt se, hogy undorodom egy kicsit     mindig félre is nézek     de ha nem figyelek szól rögtön, hogy ne tegyek úgy     mintha nem látnám, hogy hogyan is áll ez?     hol állunk? kérdezi     ez még nem is a tükör?     azonnal vigyél oda     egyszóval vigyél közelebb     és sír ha nem viszem     nagyon szomorú     könnyezik     maszatol     mit mondjak?     szem nem marad szárazon     kijelent olyanokat, hogy a szemeseké a Világh     egy időben Szemesen vagyunk     és persze, hogy hiába mondom azt neki, hogy ez itt nyaralás papa     és, hogy a

Szemes

               egy kis hely     itt nem néz senki semmit     főleg nem őt     hiába is győzködöm     ő kijelenti, hogy nem úgy van ahogy én látom     és, hogy ő jobban szeretne egy Barnát a kék helyett     hát tessék mondom     itt jegyezném meg, hogy már reggel ott van és azt nézi, hogy hogyan áll neki?     mindene mindig félregombolva     naná, hogy nekiáll és újra gombolja     a fürdőköpenyét szétnyitja     és én látom a hasát     micsoda has?     nagy kerek gömbölyű     mit mondjak?     az nem is has már     csak egy fehér háj     puhán lecsüng    ahogy előreáll     látom, hogy nyitva a szája     a nyála kicsordul     csorog alá     való, hogy van ott egy vödör    vagy lavór kell neki     ez a kitárulkozás felejthetetlen     nekem azért jut eszembe ez mert néha én is beállok a tükörbe    de nem azért hogy dicsérjem, hogy élvezzem a látványt    éppen, hogy szidom     sőt leköpöm a képem     hiszen mást se csinálok mint, hogy a Világhról ábrándozok   sajnos ez az ábrándozás komoly gond    az is, hogy nem jutok közelebb a Világhhoz    nem elég az, hogy a saját képembe bámulok     a tükörben és persze az utcán is hiányzik nekem     egy két kép bevillan róla    aztán kiderül, hogy csak odaképzelem     vagyis azt hiszem, hogy őt látom    szóval, hogy ő az     a barátnőm    van úgy, hogy előbukkan az utcán     úgymond megmutatja magát     ismerem mondom     de aztán kiderül, hogy mégsem ő az     naná, hogy megnyúlik a képem    szóval sovány leszek     mert annyit jövök megyek     és betegségeket szedek fel       papír zsebkendőket    és papír képeket adok ajándékba    én is mindenfélét kapok     egy körképet is szerzek arról, hogy az emberek mit akarnak    vagyis, hogy mire vágynak     rám erőltetik a képük     odadugják     vagyis pénzt dugnak nekem     világossá válik, hogy mind képpé akar válni    vagy történetté     válnak az ismerősök      és olyan is van aki nem más mint önmaga képe      ugye ezzel fedi el önmagát     mutogatja mindenki     arra kíváncsi, hogy vajon olyan-e a képe mint a valóságban?     az én arcom is más lesz majd azon a képen amit a rendőrségen vesznek fel     úgymond elölről     na meg oldalról is élvezem azt     ha engem

balról

           is megmutatnak     hiszen az ember másképp néz ki jobbról     nyilván, hogy más látszik     sőt az is bebizonyítható, hogy ma már csak a kép által látunk      képeket nézünk     és kép néz vissza ránk      kép hat és nem a Világh     ezért oly ismeretlen egyeseknek     a kép áll be a látnivaló elé     egyszóval látnivaló, hogy mit tesznek      velünk kiszúrnak    úgymond kiszúrják a szemünk képekkel       és azt nézzük     és nem a valóságot látjuk    és hiába is mondják azt nekem, hogy semmi értelme mereszteni a szemem      úgy sem fog fel semmit abból      ami nincs az nincs és kész    naná, hogy kész vagyok      teljesen oda leszek attól, hogy minden erőlködésem hiábavaló     és hiába sejtem, hogy     igenis van valami ebben a semmiben     sajnos nincs semmi bizonyítékom        itt és most nem is írnék      többet mond az ha felhívom az olvasó figyelmét arra, hogy     a levegő is képzelt     átlátszó nekem az is, hogy miért mondják, hogy a kedvesem nincs is        mivel nem látják, azt hiszik, hogy nincs     mert nincs nyoma     a létezésének mintha az lenne a lényege, hogy látszik      vagy, hogy le van írva fehéren feketén, hogy ez meg ez van     míg más csak képzelt      pedig a képzelet nyoma is ott van      a levegőben is érződik, hogy miféle

benyomások

                     keletkeznek egyesekben     rólam is tudnak mindent    látszólag láthatatlanok a gondolatok      mégis ott kavarognak       a levegőben lyukak vannak       állítólag  így tűnhet el egy gondolat a lyukakban       meg ott a sok gondolat         van akit ez nem érdekel       és az ilyen egyre csak azt hangoztatja, hogy ő nem is szeretne mást    mint egy kis lyukat ahol meghúzhatja magát     de az fel se merül benne, hogy kötelessége is van     mégpedig az,  hogy fenntartsa a világosságot    mert különben minden belevész a múltba     vagy éppen a jövő sötétjébe    szinte

belefúrom

                  a tekintetem     a semmibe réved ha ez eszembe jut    ilyenkor nekem az a legjobb ha kimondom hangosan, hogy a kör közepén sincs semmi     és mégis ott van     a közepe a legjobb a Világhnak is     jelzem annak idején, hogy amit ott látok az nem semmi     amúgy a semmiből én bizony arra következtetek, hogy a semmi is tele van mindenfélével    ezért is kísérletezem     mert azon vagyok, hogy előjöjjön belőle     valami azt súgja, hogy jól teszem     ha abból indulok ki, hogy a semmi tele van régiekkel és az újakkal     és, hogy a semmiből jön ez az egész     oda tart minden vágy     egy kis rezgést hoz létre     a lélek együtt remeg velünk     azt akarják majd elhitetni, hogy semmi ilyen nincs     míg nekem meg épp, hogy ez a semmi a gyanús     mert az az érzésem, hogy egyre többen vannak akik visszajönnek onnan    gondolom, hogy ez így igaz     mert én is visszajövök a túloldalról     miután átmegyek a múltkor

egy átkelő helyen

                             

meg is állok     és azon töröm a fejem, hogy milyen furcsa, hogy az árnyékunk is átjön velünk     hiába is veszekednek     például a járókelők nem értik meg, hogy mi a nagyfaterral épp, hogy az árnyék miatt megyünk át a túloldalra     mivel, hogy ezen az oldalon nagyon melegünk van     ez az oldal nagyon meggondolkoztat     aztán az is, hogy hányszor megy át a nagyfater az egyik oldalról a másikra     csak azért, hogy kipróbálja azt az érzést amit megél     annak idején úgy hozzák vissza     majdnem két darabba vágja egy villamos     eltakarja     a napot is megjegyzem     amikor azt mondják nekem, hogy ne menjek át tiltott helyen     ne álldogáljak     és ne osszam meg a gondolataim     az emberekkel az a baj, hogy nem tudják, hogy ez most a túloldal vagy az innenső     hisz ez is csak nézőpont kérdése     de akkor engem csak az izgat, hogy van-e átjárás oda ahol a Világh van?     mert túloldalt van ez nem kétséges     a határon túl     mert úgy látszik, hogy van egy határ az élők és halottak közt     persze nincs nagy különbség     a nagyfater szerint     nem kell ebben hinni     ez  biztos     jó én egy ideig kételkedem     de lassanként ebben már én is biztos vagyok     legfeljebb az marad még kérdésként, hogy hogyan viszik át?     én ezért is viszek át egy vakot próbaképp     ezért kérdezem meg, hogy ő a túloldalra hogyan is gondol?     naná, hogy oda lesz     egyik-másik nem is akar átmenni     hiszen az mindig kockázatos     és ugyan már ki mondja meg neki, hogy most hol van?     ezen az oldalon vagy épp a másikon     gondolkozom a múltkor     az is eszembe jut, hogy vajon itt a jobb?     vagy ott éppen ahol rosszabb?     egyáltalán van-e ennél jobb oldal?     amúgy én inkább

baloldali vagyok

                           de azt már én sem tudnám megmondani, hogy ez a baloldal?     vagy a másik?     és azt se, hogy ezen vagy éppen a túloldalon vannak az élők?     mert lehet, hogy itt vannak a halottak     és az élők is csak egy kifejezés arra, hogy itt vagyunk és nem ott     bár ki tudja?     az biztos, hogy ezen az oldalon még írok     erről beszélek is     a túloldalon hamar jóban leszek     a járókelőkkel megvitatom azt a gondolatom, hogy milyen jó lenne ha átmehetnénk     másban ez úgy látszik fel sem merül     de bennem ott van ez az gondolat      miközben átmegyek egy-két dolgon     ez nem is látszik     egyszóval észrevétlen     ha átmegyünk innen     oda lyukadnék ki, hogy olyan ez mint amikor átmennek erről az oldalról     egy másikra átlapoznak     szinte észre se veszik, hogy más megy már a túloldalon     jön két nő a múltkor     az egyik olyan átlátszó ingben van, hogy szinte átlátom azt is, hogy mire gondol     amikor felveszi     nyilván, hogy felgyorsul a pulzusa     már attól is, hogy én innen átnézek oda     sőt átnézem őt ide     ez így leírva úgy tűnik mintha csak hülyeség lenne     pedig ő rögtön megérzi azt amit az irányába érzek     egy finom illatot fog fel az orrom     ami átjön onnan     amúgy

a Dunántúlról

                        is finom illatok jönnek     mennek az utcán az emberek     és szinte áthívnak a túloldalra     én bizony átmegyek     bizonyos dolgokon sok múlik     az idő is elmegy ezzel     egy ideig elvagyok     aztán átmegyek az úttesten     de alig indulok el    máris jön valami vonzás túl felől     mindig jön valami     az utca túloldaláról közelít     engem meg elfog a vágy, hogy ott legyek a túloldalon     mert lehet, hogy ott van az akit keresek     ugyanakkor félni is kezdek     attól, hogy az ittenit elmulasztom azzal, hogy átmegyek     hiszen az is lehet, hogy amíg ott megyek     itt történik valami     amiről nem is tudok    egy sor dologról nekem nem is szólnak     arról se, hogy úgymond    mennyi ismeretlen ott     olyanok is lehetnek akik becsapnak     azt akarják hogy őket hozzam át      vagyis végtelenül nagy a tévedés lehetősége     hiszen a végtelenben     

féreglyukak

                    vannak     vagyis a természetben is hibádzik valami     el van rontva     a mi kerületünkben is észrevehető, hogy a legtöbb ház nem ott van     ahol lennie kellene     persze ha átnézünk a túloldalra      máris ott van ahol van    de ha idenéznénk itt lenne     egy megállapításom leírhatom     tehát azt, hogy ezeket a házakat mi látjuk oda     nézek én többször is     igyekszem meglepni a túloldalt     például úgy, hogy átnézek a Dunán     átlátható minden     az ablakunkból nézve     nekem az is feltűnik, hogy egy sor házat átépítenek     erre az oldalra még most is büszke vagyok     hiszen itt írom le először azt, hogy nem tudom, hogy kik?     de azt igen, hogy megtévesztéssel dolgoznak     a mi környékünkön is több ház van     amit észre se veszek     de amikor átmegyek a túloldalra     és onnan visszanézek     egyszer csak megszeretem őket     én meg is őrzöm mindegyiket     pedig olyan is van köztük     amit lebontanak     úgymond és a helyén nincs ma már más     csak egy üres tér     és az emberek java része úgy jár át rajta, hogy észre se veszi     vagyis nem érzékeli, hogy a régi kapun megy be     egy régi Házba jár     és ahol átmegy     ott még most is laknak     abban az ürességben jönnek-mennek     vagyis ott élne az emberek     fel se fogják, hogy azok akik látszólag nincsenek     ott vannak     és akik ott vannak     azok se tudják elképzelni azt, hogy ők nincsenek     és, hogy őket is csak elképzelik     és, hogy a házakat nem is üres telekre építik     mert van már ott egy ház     ami bontás után is áll     az ember csak néz maga elé     és egyszer csak rájön, hogy mindenhol ez megy    ez az építkezés     a bontás után     nem marad más mint egy emlék     aztán az emlék helyén lesz egy másik emlék     és az meg másképp néz ki majd     lesz ott egy nő     a régi házból     éppen kihajol     az ablakon     és én még ma is látom, hogy kint van     a melle az ami megfog     igen     bennem még mindig megvan     és ugyanúgy néz ki onnan     vagyis innen gondolom azt, hogy az öregemnek igaza van     mert kérdem én     ki látja őt úgy mint én?     egyre inkább elhiszem, hogy van ez az odaát     és ez nekem nagy örömet okoz     hiszen arra gondolok, hogy ha nem itt akkor nyilván, hogy ott tartják fogva a Világhot     mert átviszik és láthatatlanná teszik     én nem tudom, hogy ezt hogyan csinálják     mert csinálnak valamit     ezt azért észreveszem     és azt is, hogy bizony nem

könnyű

            odanézni ahol nincs semmi     vagy éppen más van     egy másik időben mást látni     nem kétséges, hogy vannak itt láthatatlan dolgok     engem csak megerősítenek abban, hogy azok is megvannak akiket most nem látunk     és azok is akik ott vannak a fejünkben     bőven található erre példa     például itt vannak a halottak is nyilván     ahogy mi is itt vagyunk     hiszen én is mindig máshol vagyok gondolatban     az ember ott van ahol lehet     persze, hogy lehetne mással vagy esetleg máshol is     felteszik már a kérdést maguknak az emberek     azt kérdezik maguktól, hogy miért legyek itt?     én például arra gondolok, hogy én már hol lehetnék?     ha láthatatlan lennék     amúgy én sokáig láthatatlan is vagyok sokaknak     ott vagyok a fejében     jövök-megyek     aztán bennem is ott van egy sor kérdés     láthatatlanul létezik     egy sor ház ugyanígy van     én emiatt is megyek be a Földhivatalba     kedvesen fogadnak     de nem értik, hogy miért jövök?     hiszen ők már bejegyzik a változást     nem élik át azt amit én érzek     amikor átmegyek a szemközti házban     én érzékelem a régit is     felemlítem a hivatalban     jót vitatkozunk azon, hogy a telken két ház áll     egy régi és egy új     és, hogy én a régit is látom     míg más ezt észre se veszi     pedig a régi ház akár egy találkahely is lehet     sőt az is     szerintem a Titkos Szolgálat használja     hiszen az aki

a Tilosban

                jár az nyilván, hogy az ilyen helyeket szereti     és arra használja, hogy ha az újba bemegy     titkon bent járhat     a régiben is eltölthet egy kis időt     felhasználok bizonyos eszközöket, hogy megfigyeljem, hogy mi történik     átellenben én sok mindent észreveszek     amikor haza megyek     kitárom az ablakot és kinézek     és azt látom, hogy a túloldalon megy épp egy nő    és felnéz rám     sőt felinteget     és ez fantasztikusan jólesik nekem     az is egy jel a számomra, hogy a múltkor a szemem előtt úszik el a Dunában

egy dinnyehéj

                      egy régi költőt idéz fel     bennem egyre inkább megerősödik az a meggyőződés, hogy jelek jönnek     üzenetek, hogy úgy mondjam     a Világh jelezhet     ezekkel a jelekkel az gond, hogy nekem kell megfejteni az üzenetet    szóval, hogy mit üzen     a Rádió is szól      az anyám is tudja, hogy én nem tudok létezni a Világh nélkül     azt hiszem nem is lehet    szerintem az is egy jel, hogy kitárom az ablakot     és, hogy kiállok     persze, hogy csak engem néz az utca     nyilván, hogy mást mond másoknak    más a véleménye mint nekem     a Világh létezik     az úgynevezett Világh vége után     én erre gondolok     úgymond ezt érzékelem     meg azt, hogy az ablakból kiáll egy szög      és véletlen abba térdelek     és ezért kiáltok fel     még azelőtt, hogy rájönnék, hogy mit kell csinálnom?     de ezek után már nincs mese     a fájdalom az ami megszédít     szintén egy jel     bentről és kintről jöhet üzenet     az is az amit az utcáról felordítanak     nekem az lesz az érzésem, hogy üzen a Világh     mert nem üzenhet más     nem jelentkezne így     ilyen rejtélyesen ad hírt nekem     a térdemen keresztül nyilall     a fájdalom hozza ezt az üzenetet     felfogom, hogy ezután egyre több jelet kapok     és egyre többet fogok fel majd     a jelekből sajnos kevés az érthető     de én kiteszem a lelkem, hogy vegyem a jeleket     sőt én magam is jeleket hagyok     mindenhol lehet valaki    aki megérti, hogy mi az üzenet     a vágy a boldogságra     igen a Világhra vágyom     és arra is, hogy megértsenek, hogy figyeljenek rám     és figyelnek is     többen felszólnak, hogy ne tegyek ki bizonyos dolgokat     naná, hogy látnak     és ha ez így van akkor ugyanígy láthat

a Világh

               odaátról figyel     az emberre amúgy is jellemző a vágy     jelet hagyni a Világhban     van egykét jel ami arra utal, hogy ő is veszi az adást     mert én is kiteszek egy jelet     itt is lesz egy felkiáltó jel          tessék megérteni, hogy ez a jel a kedvencem     mert a kedvesemet juttatja az eszembe     na meg azt is, hogy hányszor kiáltanak fel hozzám     ha látják, hogy fent vagyok az ablakban     persze, hogy megszólnak     felkiabálnak     az utcáról     ilyeneket hallok, hogy nagy vagy öcsi     mivel, hogy egyesek az öcsémet látják bennem     ilyenkor aztán előjön az öcsém gondolata    boldoggá tesz     úgy érzem, hogy ő is ugyanazt tenné amit én     őt is hiányolom     ahogy a többieket    szóval azokat akiket szeretek     letagadják     sőt próbálják elfelejtetni velem     azt közlik, hogy csak én születek meg     csak én jövök     a Világhra esküszöm, hogy nem szakíthatnak el senkitől     még az öcsémtől se téphetnek el     azért mert nem születik meg     én akkor sem vagyok hajlandó lemondani róla     és  a kedvesemről sem mondok le     és arról sem, hogy kiálljak az elveimért     amúgy ezekért más is ugyanígy kiállna     nyilván, hogy Világhra szóló dolog lenne     ha meg tudnám csinálni     ha bejönne nekem     és mindenki meglenne azok közül akit én szeretek     mit mondjak?     szeretek erről ábrándozni     és néha még azt is elképzelem, hogy mi van akkor ha ez így van? már akkor hiszek abban, hogy van erre esély     na nagy lenne a csodálkozás     azt hiszem tetszene     az ahogy csodálnák, hogy van valaki aki visszahozza a kedvesét     a halálból hülyét csinál     magából még sok minden lehetne     ezt ragoznák     sokan mondanák azt nekem, hogy maga egy kiváló pali     nem adja fel a harcot     mert harc ez     és nem is reménytelen     a küzdelem még csak most kezdődik     ezért is kiáltom ki az ablakból, hogy a túloldalra gyanakszom     vagyis néha már azt gondolom, hogy az nem más mint egy gyűjtőhely     ahova azok kerülnek akik nem tiltakoznak     én bizony többször is tiltakozom     amiatt is, hogy emiatt bevisznek     megint meg kell tapasztalnom, hogy milyen

a gyűjtő

                az a hely ahol átmenetileg tartják az embert     naná, hogy megfélemlítik     ezt én onnan tudom     mert már bent  vagyok már többször is      feljelentenek     aztán meg átvisznek a hülyék közé     mert jeleket veszek     mintha más nem venne semmit    figyelem ahogy próbálnak úgymond kikészíteni     nem tudnak     mert nem hagyom magam     és nem hagyom azokat akiket szeretek     azoknak adom tovább azt amit megfejtek     világosan megmutatja, hogy egyesek elferdítik a híreket     az üzeneteket meghamisítják    csak azért, hogy megtévesszenek     olyanokat csinálnak ami elvonja  a figyelmem    egy órára gyanakszom     amit ugyan már régebben megjavít            

a mesterem

                    a fogdában egyszer azt mondja nekem, hogy nem tudja ő sem, hogy kik azok akik ezt csinálják?     szóval, hogy kik intézik el az embereket?     elváltoztatják az biztos     sőt megöregítik     ezek az erők láthatatlanul hatnak     vagy hétnek     a szemében én is észreveszem azt ahogy közvetítik a rosszat    sokan nem ismerik fel     és nem is tudnak róla, hogy továbbadják     a gonoszságot      valahol gyűjtik     nyilván, hogy van egy gyűjtőhelyük     ezt mondja nekem

a gyűjtőben

                    a mesterem     látszólag csak egy órás mester    de az én szememben ő több annál     mert ha vele beszélgetek szinte megáll az idő     ácsorog az ember próbálja átgondolni mindazt amit hall    és hallja, hogy a szomszéd zárkából is elvisznek egy sor palit     úgymond összegyűjtik őket     visszaengedik    persze, hogy más formában     nyilván, hogy átmossák az agyát     egyeseknek már a szemében is látható, hogy semmire sem emlékeznek     pedig ők bizony emlékeztetnek másokra     vagyis olyanokra akiket ismerek     igen     a mesterem szerint     még az is lehet, hogy szétszerelik mindegyiket     másképp rakják össze     szóval más lesz mind     vagyis részlegesen ő az     de persze mégsem ő jön     visszanézve már nem egyszer fedezem fel azt, hogy a mesteremnek igaza lehet     és tényleg elváltoztathatják a nőket     kicserélik olyanokra akiket nem ismerhetek     és ők se ismernek     rám nagyon rossz hatással van az, hogy néha úgy érzem mintha meglátnám a Világhot     persze, hogy hiába is fedezem fel     mert megbolondítják valamivel     olyanná teszik őket, hogy ne ismerhessem fel bennük a kedvesemet     keresve se tudnának jobbat kitalálni      nem tudok most tenni     minthogy odamegyek mindegyikhez    és megkérdezem, hogy ő kicsoda?     és, hogy mit tud?     és én is elmondom amit tudok     mivel szerintem ez a legjobb     bátran kimondani, hogy én magát nem ismerem     de megnyerőnek tűnik     szóval olyannak aki tudhat     valamit mindenki mond     persze, hogy olyan is van aki elmond mindennek     és az anyámat szidja     Amerikát én meg csak dicsérni tudom     mert ott van egy tanúvédő program     védi az embert     vagyis nem üldözi az állam azt aki nyomoz     aki követi a nyomokat    persze, hogy eltüntetik

a Tanúkat    

                   és ellenem hangolják az embereket     de hát az ember reménykedik     és tovább jár a városban     többen is félreismernek engem     sokan kérdeznek arról, hogy miért is csinálom ezt?     és, hogy mit is csinálok?     ezt kérdezi a múltkor     egy alak rám száll     utánam fordul     és ha elfordulok úgy csinál mintha nem figyelne     de nagyon is figyel     engem ez nem zavar     én továbbra is bátran megyek     és tovább kérdezem az embereket     arról, hogy ki mit tud?     és hogy mi a neve?     mert nem tudom a nevüket     sokan nem mondják meg     sőt olyan is van aki igen     de mint kiderül rossz nevet ad meg     vagy éppen rossz címet     mert mire oda megyek már nincs ott     senki nem ismeri őket     hiába is kérdezem     a címük  nincs meg     vagy nem tudják     én nem tudom     de nem adom fel    hiszen a Világhot    többször is látom     vagy legalább is olyanokat, akik hasonlítanak a Világhra     bár külsőre némelyik egészen más     amúgy más fel se fedezné, hogy mennyi a hasonlóság     az emberekben fel nem merül az a gondolat, hogy ők mást se csinálnak mint, hogy idomulnak     a másikhoz akarnak hasonlítani     ez a vágyuk olyan ismerős nekem     ezért is furcsa, hogy miért vetik a szememre, hogy úgy oda vagyok érte     én újra meg újra lemegyek az utcára     és mondom el minden szembejövő nőnek, hogy látok rajta valamit     ami ugyan nem hasonlít a Világhra     ám de én arra gondolok, hogy lehet, hogy ő az     csak éppen elfelejtetik vele, hogy ő ő     és, hogy én én vagyok     én aztán nem hallgatom el azt amit gondolok     mindig kimondom     persze csodálkozom is, hogy mennyi nő van     az utcán többször is végignézem őket     és aszerint csoportosítom, hogy van-e valami benne a Világhból     keveset látok     de az is több mint

a semmi    

                én nem tagadom, hogy ha néznek én is elváltozom       a múltkor is jön utánam     két pali    rám állítanak     több nyomozót is utánam küldenek    ezért aztán nem tehetek mást    mert álruhát öltök     vagyis álruhában folytatom nyomozást      mert újra meg újra ráveszem magam, hogy visszamenjek az utcára     bár be kell vallanom, hogy unom már a várost     és azt is, hogy bujkáljak     bujkálunk mi sokat annak idején     az anyámmal is közlöm, hogy én nem adom fel a keresést    még akkor is jónak találom     ha eladdig én semmit se találok     akkor se adom fel     és azt is felírom, hogy milyen nagyszerű lenne ha az ember így tudna élni     minden pillanatban egy újabb nőt nézek meg     vagyis végigmérem őket az utcán     vagy a villamosban is azért figyelem őket, hogy elképzelhessem majd     később valamelyiket előveszem     azt aki tetszik     összemérem a Világhgal     sokat utazom     villamossal az a baj, hogy tiltakoznak     úgymond zavarja őket     a nézésem ahhoz kell, hogy kimenekítsem a felejtésből     némelyiket még az elmúlásból is kimenekítem     abból a fekete lyukból ami elnyel mindenkit     mert akire nem figyelnek     vagy akire nem gondolnak     az eltűnik újra és újra nekiindulok     néha már korán reggel    ez jár a fejemben    az utcán egyre többen vannak     és forognak     és vadul mosolyognak       sőt az egyik még kacsingat is     egy kis vörös     akinek a körme is vörösre van festve     lehet, hogy nem kéne mondanom     de látszik, hogy festett vörös    nagyon meglepi, hogy elmondom neki, hogy én egy ideig a Mosoly utcában lakom     és ezért is veszem komolyabban ezt a mosolyt     igazából nem szeretem    a családban is mindenki elfojtja     vagyis, hogy senki sem meri kiadni magából     a mosolyból elegem lesz a kórházban     annyit kapok, hogy betege leszek     már régebben tudom, hogy az embereket nem keresik    nem kutatják azzal az erővel amivel én     bizony elmegyek a Vörös keresztbe is     ahol olyanokat keresnek akik

elvesznek     

               számunkra fontos, hogy meglegyen      mindenki megvan szerintem     csak nem keresik      vagy nem adnak be óvást     velük kapcsolatban én kérvényt is benyújtok     sőt utána járok     hisz már régebben is előfordul velem, hogy rátalálok az apámra     és meg is csókolom     aztán kiderül, hogy nem ő az     bár felismerem     a múltkor tényleg beazonosítom     de tévesen     mert megtéveszt egy pali azzal, hogy hasonlít rá     az illető azzal téveszt meg, hogy tagadja     egy másik meg azt játssza, hogy nem ismer fel     legalábbis úgy tesz mintha nem ismerne     amúgy nyilván ismerős vagyok neki     hisz nekem is ismerős ahogy csodálkozik     na mi van? kérdezi      mit mondjak neki?     azt, hogy az én apám a legjobb ember     valahol megvan és jól van     még akkor is ha a halálhírét keltik     az embert elindítják a munkába     én nem találok nagy örömet     abban sem, hogy az emberek úgy tesznek mintha látnának     de csak a semmit nézik     vagyis csak azt látják, hogy nincs is semmi     érdekes, hogy ismeretlen palik sokasága jön velem szemben     és úgy néznek ki a fejükből mintha érzékelnék, hogy ott vagyok      de aztán rögtön el is felejtenek     hiszen jönnek majd mások akiket szintén el kell felejteni     mert azok is ismeretlenek     ugyanúgy mint én     már jó ideje érzem, hogy tele van az utca olyanokkal akiket nem ismerek     és persze, hogy engem se ismer fel senki     nem mondja azt nekem, hogy hé     ez Te vagy     már régebben is feltűnik, hogy a legtöbben mennyire nincsenek     másoknak fel sem tűnik ez

a nincstelenség

                             egyre fertőzőbb szerintem     a legtöbben kibújnak a felelősség alól     azzal, hogy elfogadják, hogy eltűntetik őket a szemem elől     így aztán nem tudok rájuk gondolni     úgy ahogy magamra     gondolok itt arra, hogy milyen fontos lenne, hogy tudjanak róluk     szóval, hogy ne lehessen kételkedni    bennünk is ott van a kétely     velük kapcsolatban      meg amúgy is kételkedünk mindenben     és mindenkiben ott van a kétség, hogy igazából létezik-e a másik?      igen ő is töri a fejét azon, hogy vajon olyan-e amilyennek látják?     szóval én azt látom, hogy érdekli őket is az ami engem     leginkább az érdekel, hogy mi viszi ki az embereket?     az utcára is jellemző, hogy tele van olyanokkal akik egy pillanat múlva már nincsenek      azután, hogy szembesítik     velem nem hitetik el, hogy ez csak olyan véletlen, hogy az utcán nincs más    csak egy sor semmitmondó alak     aki csak azért jön velem szemben mert ismeretlen     mert ismeretlen     persze nem sokáig     mert én bizony nekilátok ismerőssé tenni őket     hisz nyilván, hogy mindegyik azt szeretné ha kitalálnék valamit     róla hát kitalálok ezt-azt megérzek     amúgy látszik rajtuk, hogy félnek, hogy elfelejtik őket     ki jegyzi fel?     kérdem én őket     ki igazolja azt, hogy ők tényleg ők így névtelenül?     még azt sem lehet tudni, hogy vannak-e egyáltalán?     tudja-e valaki, hogy mi is vagyunk?     és azt, hogy mi kiket is szeretünk?     mert azokat eltüntetik     mint a kedvesemet      keresem a megfelelő szót     amikor megszólítom a szembejövőket     ámde     nyilván, hogy már előttem felidegesítik őket     mielőtt odalépnék és feltenném     a kérdést se várják meg     már rohannak is     és hiába rohanok utánuk     csak egy emlék marad     vagy még annyi sem     emlékszem, hogy én már régebben is járok így     mert bizony hiába keresem annak idején     hiába ismerem fel az apámat     hiába is mondom neki, hogy

apám

mert megtiltják neki, hogy elismerje, hogy ő az     igaz, hogy nem úgy néz ki     az elváltozástól még felismerhetőbb lesz    mindenki tagadja ugyan    de felismerhető az amit tesznek    akkor ha kimondjuk az apánk nevét     ha kikiáltjuk azt, hogy

Sanyi     

           sőt az egyenlőséget és a szabadságot is csak azért kiáltom ki      mert ha szabadok vagyunk    akkor nem félünk      kiáltozni akkor is kell ha félünk megszólalni    vagy éppen megszólítani azt aki tetszik nekünk    egy-két nő bevallja nekem, hogy tetszik nekik, hogy én leszólítom őket           szóval tartom a nőt      élvezem ha nőkkel beszélgethetek     persze mással is szívesen kezdek a városban     én leállok beszélni nem eggyel    találkozom is     de ha kell én ismeretleneknek is elmondom azt, hogy kit keresek      mert reménykedek, hogy valaki csak tud valamit a Világhról     sokaknak felszínes ismerete van     egy sor pali egyetért velem     még abban is, hogy az nem lehet, hogy ne leljek rá      arra a jó Világhra összpontosítanom kell     pont úgy ahogy az apámra is így összpontosítok     annak idején  hiszen régebben őt keresem        vagyis régebben ő utána is megyek       mert nekem az is lényeges, hogy ő is meglegyen, hogy ő is felismerjen      és nem lep meg     ha úgymond egy pali     a megszólítás közben     összerezzen    persze, hogy tagad     mondván, hogy ő nem az apám    de ez még nem győz meg engem       nem téveszt meg az, hogy rajta is meglátszik az idő     nem áll meg úgy ahogy nálam    ez első óvintézkedés, hogy leállítom az órám     nekem aztán nem mutatja az időt   semmi értelme tagadni, hogy egy kicsit erőszakoskodom mindig

próbálnak

                 leállítani      elhagyni     elhajtani akar annak idején az anyám is     amikor utána megyek     az apának nevezek egyeseket      míg másokat meg más családtagomnak      látom, hogy itt az a szabály, hogy ne ismerjék el, hogy kik ők     letagadhatják a rokonságot     persze, hogy tudják, hogy én tudom     és nem tévesztem el azt, hogy ki tartozik hozzám közel kerül az akit meglátok     valahogy az ismerősöm lesz     a legtöbbnek elmondom, hogy a nagyfaterral nyomozunk     nálunk a nyomozás családi szokás     hiszen az anyám is nyomoz utánam     jön többször is     titkon követ az utcán     egy járőrkocsi is elmegy mellettem     a múltkor meg is néznek     engem ez nem zavar     hisz mindenkit megnéznek     mindenhol annyi a kíváncsi aki azt szeretné, hogy tudjon mindenről     és, hogy ha lehet róla is tudjanak     mindent megtesz azért, hogy ismerjék     hát az anyámat úgymond ismerik is     mert kacérkodik     velük is úgy jár mint a többi palival     szóval, hogy ismeretségeket köt     horgol     sőt olyan ruhákban jár, hogy mindene kint van     az utcán én is kint vagyok     úgymond próbálom körbe járni a dolgokat     nem kerülgetem     ha kell belerúgok a dolgokba     van valami     ellenséges tekintetekkel is találkozom     ha teszek egy kört a házunk körül     amúgy én csinálok egy-két cikcakkot     ha sétálok     többször is forgok     egyet mondhatok, hogy én szeretem látni azt, hogy ki jön utánam     kiabálnak      hülyeségeket mondanak     látszik, hogy hülyének tartanak     és nem magukban keresik a hibát     én abban látom, hogy lebeszélik magukat arról, hogy olyanokat keresessenek    akik látszólag nem lehetnek meg      mert úgymond nincsenek többé     kevésbé hiszem el azt amit ők terjesztenek     szóval azt, hogy ami nincs az nincs     kétségem sincs a felől, hogy akkor még csak én hiszek abban, hogy megtalálhatom a kedvesem     többször is becsap már engem     mert azt mondja, hogy szeret     és, hogy ő már nem hagy el     aztán elmegy egy palival mulat     ezért is nézem meg a mulatóhelyeket     meg keresem a könnyű nőket     nagyon jól ismerem     hiszen én egy bárba is elmegyek     mert nincs mese      jönni-menni kell    ha az ember nem találja     a párját keresi     mindenki ezt tenné     igen én is ezt teszem      persze, hogy keresztbe tesznek nekem feltűnik      a múltkor is jön velem szembe

egy utcanő

csak úgy találkozunk     és én egyszer csak azt gondolom, hogy mi van ha ilyen lesz a Világh?     és amikor a nő elmegy előttem     én is elmegyek utána     arra jövök rá, hogy az egyik feje ugyan más mint kedvesemé     de a ruhája ugyanolyan fehér     lehet, hogy 

a mája

            is olyan     biztos vagyok abban is, hogy ez magyarul zavart jelent     szerintem zavaros a nő     észre se veszi, hogy ellopják a testét     és adnak egy újat     összekeverik     a régivel összezavarják     a mesterem szerint az emlékeket megszépítik     a múlt ezért is olyan gyanús neki ha valaki nem is emlékezik arra, hogy ő kicsoda? annak előtte     én is kivagyok     és én is kételkedem abban, hogy azonos vagyok azzal     akit bevisznek többször is     meggyanúsítanak dolgokkal     sőt bizonyos gondolatokkal nehezen birkózom meg     azzal a gondolattal is sokszor bajlódom, hogy igazán vagyok-e?     ezért is nézek annyiszor tükörbe     ha hazamegyek     ezért is bámulom annyit magam     mert szeretnék meggyőződni arról, hogy jól látom e azt amit látok?     hisz mások mást látnak     persze, hogy megnéznek     az orvosok is megvizsgálnak     ebből a szempontból nagyon is     furcsa az nekem, hogy valaki eltűnhet a tükörből    ha úgymond meghal     mintegy kinézik őt még onnan is     ilyenkor az jut eszembe, hogy engem is kinéznek otthonról     úgy jövök el többször is, hogy többé nem megyek vissza     nézve az akkori eseményeket     meglepő, hogy miért viszek annyi könyvet az útra     ma már értem azt is, hogy felkarolom a nagyfatert      mert őt is kitúrják otthonról     elfekvőbe rakják     aki nem olyan mint ők     sajnos, hogy mindenütt ez megy a tehetségesekkel, hogy megszületik meghal     ilyeneket hallani     naná, hogy belefájdul a fejem     felfogja de nem érti, hogy hogyan is van ez?     szóval, hogy az ember egyszer még megvan     aztán nincs

semmi

             és mi van az ember születése előtt?     átgondolatlan ez az egész     rosszul van kitalálva    szerintem jó lenne újragondolni a szabályokat     hiszen nem eléggé átgondolt a születés szabályozás     és     rendezetlen az is, hogy csak úgy rábólintanak mindenkire     jó     jöjjön     de nem mondják meg neki, hogy mire számíthat     senki se készíti fel arra, hogy mi lesz?    majd csak úgy kijön    beleszületik     aztán meg elhiszi, hogy belehal abba, hogy nem tud semmit?     a nagyfater sem tudja, hogy hogyan néz ki a születése előtt     szóval azelőtt mielőtt kinézne     az anyjából ne induljon ki     senki nem tagadhatja azt, hogy olyanok vagyunk mint egy gondolat     mert az is mindig születésre vár     szóval arra, hogy kijöjjön     a semmiből jövök rá, hogy engem ezzel direkt  fárasztanak    ezért aztán felhagyok a gyaloglással     a nagyfater amúgy se bírna gyalogolni    jó sokat várunk     mire megjön a villamos     még szerencse, hogy egészen üres    amúgy egy nő ül le mellénk    és les nagyon   érdekli, hogy mit veszek elő     a kabátom zsebéből előkerül néhány jegyzet     olyan is amiből aztán ezt a könyvet is írom    szóval ezt olvasgatom     javítgatom     ő meg egészen rám dől    nézi nagyon, hogy mi van     ebben is van egy kis csoda    aztán egyszer  csak azt mondja nekem, hogy szívesen olvasna    a jegyzeteimből elkér egy-két lapot     persze, hogy rosszul fogja     vagyis, hogy rosszul olvassa    na ezért is írnám meg itt, hogy ezt hogyan kell olvasni    szóval, hogy hol kell pihenni     és hol vegyünk levegőt     az olvasásban nagy segítség lehet az, hogy én szóközökkel jelzem     ötször ütök üreset, hogy legyen mibe kapaszkodni     a szemnek is jólesik ha van kapaszkodó

                      

a villamoson

később én erre biztatom a többi utast is     ha jön a kanyar     kapaszkodjanak     ebbe a mondatba     olyan sodrás van mint a Dunában     ha átnézek     az emberek feje felett ki is dobok egy-két lapot a villamosból     felszállnak     mintegy megmutatják a kiutat     a reménytelenségből úgy vezethetjük ki őket     akár egy villamosvezető ha rákapcsol     mert egy népet vezetni ugyanúgy kell mint egy villamost     elvezetnék én akármit     az biztos, hogy egy ideje vezetek egy naplót     és abba írom le a tapasztalataimat    úgy foglalhatnám össze, hogy másképp olvas az ember a földön     mintha magasabban van a föld fölött     amíg olvas     az biztos, hogy nagyon él     de vigyáznia kell     mert már egy olyan eset is ismert, hogy valaki nem figyel     és egy szó olyan erővel megy be a szemen keresztül, hogy fejbe találhat     mindenkit óvok attól, hogy azt csinálja mint amit a múltkor tesz egy olvasó     földhöz vágja a könyvet     sőt megtapossa     és azt üvölti nekem, hogy utálja ezt a mondatot     én tudatosan készítem ilyen hosszúra     mert hosszú távra tervezem ezt a hatást     sokan ellenzik     bizony sokan mondják, hogy ez őrültség     de van benne rendszer     nem akarja persze, hogy erről írjak     azt mondják, hogy ilyet más le nem írna     szóval más nem merne ilyenbe belefogni     mert más nem lát az orránál tovább     míg én az egész népem fogom ellátni     ellátok én már néhány palit jó tanáccsal     itt és most egy felvilágosítással kezdem   tehát azzal, hogy

kedves olvasóm    

                           ön a gondolataimban olvas     sőt a gondolataimban jár     kell egy kis bátorság ahhoz, hogy szabadon engedje a képzeletét     használom     önnek csak azt javasolhatom, hogy vegye tekintetbe a csúsztatásokat     direkt teszek bele hülyeségeket is     csak azért, hogy legyen min gondolkozni     kevesen tudnak     én tudom, hogy ki fog derülni     az idő is szebb lesz     ha magunk mögött hagyjuk ezeket a napokat    nagyon szeretem    ezt az oldalamat akkor még kevesen ismerik     vagyis még nem tudják, hogy erre a szövegre időt kell szánni     szánom azt aki csak úgy legelteti a szemét     a betűkön át kell nézni     át kell látni mindent     olvasás közben mindenki felelős azért ami itt van     mindenki ebben a mondatban ül     itt ezen a papíron történnek meg a dolgok     itt dőlnek el     az olvasással belekerül az ember     benne van ebben a történetben az olvasó     majd meglátja, hogy ezzel az olvasással kigyógyulhat a félelemből     ez az egész rendszer     abból áll, hogy hazudik nekünk     nem kell félni attól amit rólam terjesztenek      mármint, hogy ez a történet csak szavakból áll     és, hogy itt nincs is más     csak egy mondat     csakhogy ez a mondat elvezet a haláltól    ezt mondom én az olvasóimnak    a villamosban is azt hangoztatom, hogy sokszor gyorsan kell cselekedni     meg kell szabadulnunk a lassúságtól     amúgy a lassú olvasástól     szerintem az a legjobb ha gyorsan olvassák a szöveget     mert ez a szöveg nagyon alkalmas a gyorsolvasásra     azért is ilyen sodró, hogy felpörgesse az olvasót     gyors tempóra késztesse     itt az a jó ha pörögnek a lapok     amúgy az események is ezt követelik meg     ma már az olvasóktól azt várom, hogy hajtsanak    

hajtsunk    

              ezt mondhatom mindenkinek     és azt, hogy itt ne hagyják abba     szóval ne hagyjanak fel az olvasással     tovább is gondolhatják azt amit én gondolok     fogja fel az a nő is     aki mellém ül    sőt egészem rám dől      csak azért, hogy újabb részleteket kérjen     az írásomból akarja megtudni az igazságot    szóval, hogy éppen mi van a Világhgal?     így hát odaadom olvasni     azt amit épp írok     olvassa és leül     és teljesen odalesz    az olvasástól      azt mondja, hogy nagyon jók ezek

a leírások

                   ott fekszenek     a combokon kószál a tekintetem     azt kutatja, hogy hol van az a hely ahol a combok összeérnek?     a lappal most nem foglalkoznék     és azzal se amikor átteszi az egyik combját     a másikon is gondolkozik az ember     hamar beleszédül    az ilyen gondolatban az a vonzó, hogy ez még másnak is élvezetes lehet   sőt  biztos, hogy tetszik neki ahogy ezt leírom     mert én sokszor írok a villamosom     egy idő után     nagyon megy az írás     akkor is szinte folyik belőlem     a nyálam is kicsordul      írás közben én igen-igen vagyok     pedig akkor még kézzel csinálom     aztán majd géppel     szóval villannyal is     próbálok ébren maradni     mert tartok attól, hogy elájulok     attól, hogy még ott is a Világhot  írom     vagyis éppen     azt  fogalmazgatom, hogy jobb ha az ember kézzel csinálja    szerintem úgy élvezetesebb    

a kézimunka

                         jobb is     mintha géppel csinálnám     amúgy akkor már fél kézzel is megy ez nekem     jólesik ilyeneket írni, hogy sosem halunk meg     és így tovább     gyerünk     mindent bele     mondom     magamnak is meglepő, hogy egy órán keresztül is írok     a Világhról sok mindent megtudok     az íráson keresztül is nyomozok     a múltjában egy sor dolog ismeretlen     sőt titokzatos     amúgy az írás is az     hiszen az ember sorról sorra többet tud a Világhról     annyi minden kiderül     és nem csak nekem jó az amit megtudok     másnak is jó    sőt még az is lehet, hogy más is tudna így írni     annyi mint gondolkozni     mert ez az írás összefügg a gondolkozással     persze összefügg itt minden mindennel     és éppen ezt gondolom     amikor felkapja a léghuzat az egyik lapot     kiviszi az ablakon     az ember meg kihajol utána     azt látja, hogy lent valaki felveszi     és tovább viszi     esetleg tovább olvassa     és lehet, hogy olyan jó kedve lesz, hogy szinte felveti     a jókedv feldobja     úgy nevet     pláne amikor megérti, hogy ő ebben a mondatban megy tovább     és tovább gondolja     azt amit én gondolok     mások is úgy gondolják, hogy beleolvasnak a szövegbe     csak úgy találomra     aztán már benne maradnak     emlékszem, hogy sokan szomorkodnak még     olvasás előtt betegek     de utána már mosolyra áll a szájuk     vagyis vihognak     mert a szöveg örömöt okoz nekik      amúgy nekem is hamar világhos lesz, hogy a nők nagyon szeretik az ilyet     az ember szívesen olvassa     mindenki úgy megy el boldogan     összeborulnak a nevetéstől     összegabalyodnak ahogy mutogatják     egymás hátára hajolnak     úgy olvassák     úgy követik sorról sorra     még többet akarnak     egyre csak azt hallom, hogy még     még      még      még annyit mondanék     ehhez kapcsolódva, hogy az ember hagyja, hogy kijöjjön belőle     egy mondat akkor jó ha magával ragad     ha felpörget     ha forgásra kényszerít     a föld is forog velem     az egész Világh kitágul     ebben a gondolatban

örvénylés

                 van     a szívem körül     a  gyomromban is érzem ezt a forgást     és később hiába is mondják nekem azt, hogy én hülyeségeket forgatok a fejemben     bele akarnak nézni     sőt azt is a fejükbe veszik, hogy a legtöbb gondolatom hülyeség     az is, hogy a gondolatok a fejemben vannak     a szívemből szólnak     többen is csodálkoznak     és csak azután gondolkoznak el azon amit mondok     miután kiderül, hogy hány rekesze van a szívnek     van egy kamrája amelyik mindig üres     és csak ebbe az üresbe érkezhet meg     az ami fontos     ami feléd tart    ez a mondat is csak akkor lesz jó     ha átmegy a szíveden     és ha ezt nem érzed     ha ez itt nem dobogtatja meg a szíved     annak csak te lehetsz az oka     hiszen ha nem nyitott a szíved     összehúzódik     és egyre kisebb lesz     a szívdobogás pedig azt jelzi, hogy hozzád szól     valaki üzen     amúgy az üzenet csak ahhoz érkezik el     aki figyel azt tudja, hogy figyelni kell    

a csakra

                kapd fel a fejed     értse     de a szíved is fogadja be     na ilyeneket mondok    az utasoknak is az a véleménye, hogy ez aztán olvastatja magát   az utat többször is megismételjük a  nagyfaterral     sajnos, hogy nem vagyunk mindig ilyen szerencsések az utazásaikkal    jobbára elégedett vagyok     az biztos, hogy egy villamost  különösen szeretek     a kettest     a Duna mellett szívesen időzöm     egy kicsit bánt, hogy nem mindenki ilyen mint az a múltkori nő    mert bizony sokan átnéznek rajtunk     látszik, hogy szívesen beszélgetnénk     és  van úgy, hogy egy nővel közlöm is ezt    mire félrenéz     nyilván, hogy  félreérthet     engem az is bánt, hogy a Világh     a végén még azt hiszi, hogy más nőkkel pótolom     pedig én őt akarom elérni     annak idején is ezért futok utána     ez bizony sokszor  eszembe jut     na meg az is, hogy a Világh egy időben elveszti az eszét     és fut mindenki után     emlékszem    egy alkalommal    éppen mi  következnénk a felszállással     amikor a villamost majdnem elindítják     előttünk szállnak fel sokan     tülekednek     míg én azon vagyok, hogy felkaroljak mindenkit     mindig megsajnálok      rokkantakat     sőt időseket is megnézek      és azt akit lehet megkérdezek     segítsek-e?     cserébe csak azt kérem, hogy mesélje el honnan jön?     de amikor a nagyfater fellépne     nem engedik     előre megmondom neki, hogy tömegek lesznek     tülekednek majd     de ő jönni akar    villamosozni vágyik     az ember nem tagadhatja meg tőle,hogy Világhot lásson     hiszen  be van zárva     akkor éppen az öregek otthonában szedem fel        szegényt nem akarják előre engedni     sőt majdnem a villamos alá sodorják a lépcsőről     kétszer is leesünk     aztán felnyomom szegényt     nem kéne annyira nyomni     mert akkor már nem bírja  a nagy nyomást     és elalél     más azt mondaná erre, hogy belehal      az idegeskedésbe én maradok csak nyugodt     bár káromkodok egy kicsit    szégyellem hogy azt mondom egy palinak hogy

a hétszentségét    

                        vigyázzon már a nagy seggével    majdnem kinyomja  a belem     ereszt is     végül sikerül felnyalábolnom a nagyfatert    felráncigálom a padlóról     vagyis felültetem     aztán előhúzom a könyveket a hátizsákomból     és  mindenki megdöbbenésére     mert nagy lesz a megdöbbenés     feltámasztom szegényt     mindenki bámulja     bámulatos az ami látszik az arcokon     vagyis látszik a szemükön      amúgy a nagyfater szemén is, hogy ez hihetetlen      de akkor ő már nem rám hanem a könyvre támaszkodik      persze a nyakát nyújtogatja       a kezét meg is szorítom      mintegy jelzem, hogy biztonságban van     és nem fog eldőlni      persze, hogy egy

feltámasztás

                       

soha sem lehet tökéletes     mert a lába még lelóghat     az ülésről is leeshet      na kalimpál is a szívem amikor mondani kezd valamit     de alig kezd bele máris abbahagyja     az egészet úgy jellemezhetném, hogy drámai a helyzet     amúgy tanulságos is      ugye nem véletlen, hogy ezt adjuk elő    a kettesben      én már számot is osztanék       de nincs rá idő     pedig nagyon előkelő közönségünk van     aki nem bírja a gyűrődést     az ott hagyja az előadást     az öreg is alig bírja ki     mert aztán mi körbejárjuk a várost     mintegy bemutatót tartunk     egy körutat is     megemlíthetnék itt olyan helyeket ahol járunk     a nagyfater persze már nehezen jár de jönnie kell     mert meg kell mutatnunk az embereknek, hogy ha netán valaki kidőlne a sorból      szóval ha leesne a lábáról     vegyük le a cipőt     amúgy egy nőről más is levehető      én le is veszem     vagyis lefényképezem a nagyfatert, hogy nyoma is maradjon a bemutatónak     főleg olyanoknak készül a kép     akik nem hiszik el azt, hogy ők is feltámaszthatnak     valakit felkérek     mondjuk egy nőt, hogy üljön le vele     és dőljön nyugodtan rá     ha megígéri, hogy ha eldől      feltámasztja     és ha kell hát bemutatja     a fateron többször is látszik, hogy majdnem meghal     engem annyira meghat, hogy úgy örül, hogy ülhet     és ül is szegény egy-két helyen      megtámogatom     úgymond egyenesbe hozom    néhány könyvvel mutatom be, hogy még a kanyarban se dől el     mert ő már a kanyar előtt érzi, hogy támaszkodnia kell     még szerencse, hogy mindig ül mellette egy nő     és ő a vállára hajtja a fejét    fogja a nő    persze, hogy nehezményezi a viselkedését     nagyon is értem én     amúgy a nő szavait csupa közhelynek érzem     és ezért is mondom azt neki, hogy a közhelyekre mindenki leülhet     hiszen

a közhely

                mindenkié      a felelősség is     szóval az, hogy ilyenkor mit csinál     a legtöbb nő nehezen bírja a gyűrődést    látni a nagyfater arcán is    a múltkor erről beszélek az utasoknak     azt mondom, hogy le fognak ülni     ha meglátják, hogy mit csinálok     szóval, hogy mivel támasztom fel a nagyfatert    nem tartom különleges esetnek    sőt szerintem mások is feltámaszthatók     ha visznek magukkal néhány könyvet     a nagyfater is cipel     és nehéznek is tartja  egy ideig     aztán már élvezi a biztonságot     tőlem kapja meg az engedélyt is     amikor jobban lesz, hogy velem jöhessen      mert tovább akar villamosozni     akkoriban  nem álom     mert egyre többen utaznak errefelé     mindenki megy a maga útján     mert mindenkinek mennie kell      nyilván, hogy nem érdekel, hogy hányan vannak     a villamoson tömegek utaznak    van úgy, hogy alig jutunk fel     én nem kárhoztatom őket     sőt azon gondolkozom, hogy még hányan férnének fel?     tülekednek egymáshoz szorulnak az emberek     tapossák egymást nyomják     a villamosban már nem is kell fogni a fogódzkodót     úgymond nem is kell kapaszkodni     mert megtámasztanak mindenhonnan     nekem nyomódik egy nő is nyom     valaki hátulról is hozzám simul     úgy érzem, hogy jó alakja van     sőt van egy olyan érzésem, hogy ez egy jó nő lehet     egy kicsit olyan mint az én Világhom     vagyis a Világhot idézi     nekem eszembe jut az is amikor még

kettesben

                  utazik velem a Világh     a villamosban mások persze fogódzkodnak     míg én a kanyarban elengedem magam     hisz alig várom, hogy nekem essen     a Világh már előtte is ölelget     csókolgat     és hiába szeretném leállítani a Világhot     hiába szeretnék leszállni     róla     lejön, hogy élvezi, hogy ott a keze a tarkómon     később még lejjebb     a hátamon is érzem a bizsergést     pláne amikor nekem nyomódik egy másik is     hozzám szorul szemből     fúj rám ez a nő     rossz hatással van az is, hogy ilyeneket mond, hogy

fúj

          mert, hogy nedves leszek     hiszen izzadok a lökdösődésben     benne vagyok     ilyenkor nekem eszemben sincs udvariaskodni     az emberekkel az a baj, hogy a legtöbb tülekszik     persze, hogy túl sokan vannak olyanok is a villamosban akik csak úgy utaznak     a csúcsforgalomban nem szabadna idegeskedni     de hát néha az embert elönti a düh, hogy lefogják     a kezét se emelheti fel, hogy legalább zsebkendőt vegyen elő, hogy megtörölje a homlokát     a szemét ha könnyezne ha csöpögne     az orra is nedves lesz     mindenkinek attól a párától amit kieresztenek     az biztos, hogy furcsa szagok vannak

az éterben

                   van még ilyen emlékem     hiszen én már régebben is érzékelek ilyet     altatáskor     és néha éjszaka is úgy tele lesz a melle az embernek ha ezt érzi     rögtön teleszívja magát     ezzel a szaggal tele lesz a tüdeje     és ettől a teste valósággal megfeszül     a hasam alatt is erős feszülést érzek     a figyelemtől szinte felrobbanok     naná, hogy kirobban     belőlem is kijön valami      ott terjeng a levegőben     jól érzi az ember ezt az illatot     én síri illatnak mondanám     ott és akkor csak annyit nyögök ki, hogy bocsánat     na meg közlőm az utasokkal, hogy jó lenne ha kinyitnák az ablakot     mert nem bírom tovább visszatartani     amúgy tartok tőle, hogy a nagyi szaga is ilyen     annak idején     amikor kifingik szegény ugyanúgy kiereszti min én     bár szerintem az enyém nem olyan szagos mint a nagyié     de valahogy lassabban oszlik fel     a halála után marad egy ilyen szag     épp elég bizonyíték arra nekem, hogy ez az illat fontos lehet     hiszen felidézi     mintegy előhozza nekem a nagyit     és előhoz még bizonyos dolgokat     nehezen viselek el     például azt, hogy nedves leszek      a melegtől      és a szagoktól nem csak én leszek rosszul     más is levegőért kapkod    ott több ember is lökdösni kezd engem    leköpnek fújolnak    szóval többen is lökdösnek      fújnak     rám nem jellemző, hogy veszekedjek     de nagyfater miatt kénytelen vagyok     bár sikerül őt leültetni     de engem ellöknek    mellőle elsodornak     de én megkapaszkodom valahogy állva maradok    tisztelettel beszélek az utasokkal      hiszen én csak azt szeretném, hogy szeressenek     a nők néha tényleg olyan kedvesek     de olyan is van aki ki nem állja ha hozzányúlok     sőt képes idegbajt kapni     én is többször kapok     a fejemre csapnak     csapkodnak     lökdösődnek     sőt azt mondja az egyik, hogy ne dörgölőddzön     hozzám nyomnak egy nőt     felszólítok, hogy ne toljon el onnan  ahol ezt érzem     finom meleg árad a nőből     én mindent érzek     hátulról szinte kitapintom     persze, hogy kitapintható     a feszültség abból adódik, hogy nem tud elmozdulni a nő

a holtpontról

                        itt szerzek tudomást     amúgy a nő hátulról nekem tényleg olyan     mintha a kedvesem testét érezném     szóval bennem az is felmerül, hogy más testét is felhasználják arra, hogy becsapjanak     persze, hogy becsapnak néha az érzéseim   

félrevezetnek

valahogy mindig más nőben fedezem fel     a Világhot idézik     nekem nyilvánvaló lesz, hogy megtestesednek     a nők manapság eléggé testesek     a villamosban több helyet foglalnak el     mint annak idején     a Világhnak is jó teste van     és persze, hogy mindenki meg akarja kapni     és kapva kapnak az alkalmon, hogy közel kerüljenek     hozzá se szólnak     és oda nyomódnak hozzám is     így simulnak egyesek      egészen közel bújnak     szerintem ők is élvezik ha megérintjük     őket is elönti a vágy     nagyon erős lesz bennem is a vágyakozás     a kedvesemre emlékezem     amikor odateszem a kezem odaszorul     a vezetőfülkéhez nyomnak     nagyon nehezen tudom mindezt elmondani a vezetőnek     aki rangrejtve vezet     mert senki se tudja, hogy ő egy igazi vezető    akivel élvezik az utat     mások is sikongatnak     ha jön a kanyar   persze, hogy bedőlök annak, hogy a Világh nyomára vezet?     ez a vezető kapcsol     és megy a villamos     aztán újra megáll    az ember  esze meg csak azon jár, hogy mi van ha most találkozik a kedvesével     sokat jár erre     nekem nyomódik a mögöttem levő nő     akit nem látok     csak feltételezem, hogy az     az érzésem, hogy más nem is lehet     szerintem az ő leheletét érzem     a nyakamba lihegi     az illatát belélegzem     azt hiszem ez juttatja az eszembe azt, hogy milyen szagos vagyok     annak idején mennyire beindul a Világh     ha megérzi azt ami belőlem jön     ekkor egy ötlet kezd körvonalazódni     bennem egyre erősebb lesz a vágy, hogy megnézzem a nőt    szemügyre is veszem     mert lesz egy kis helyem     hát megfordulok    és barátságosan megölelném     de alig érek hozzá     kiderül, hogy a nő nincs egyedül     mert van vele egy pali     nem tudja mire vélni a mozdulatom na meg azt ahogy a nőre nézek     na néz engem ő is     és nekikezd szidni     és ilyeneket mond, hogy tünés     naná, hogy feltűnést keltünk     a nő miatt csinálom ezt az egészet     próbaképp kérdezem meg, hogy ő milyen?     igazából csak az érdekel engem, hogy vajon olyan-e mint a valóságban?     vagy olyan amilyennek ő képzeli?     magát nézem     mondom neki, hogy én a valóságról gondolkozom     vagyis azon, hogy lehet-e rajta valami olyan ami figyelemre méltó     amúgy tényleg

vörös

           lesz amikor kiderül, hogy én vörösnek képzelem el ott     ahol a Világh is vörös     szerintem ma már semmi sem elképzelhetetlen     még az se, hogy a melle is pont olyan nagy     és ha megy ugyanúgy reng     vagyis rezeg     a füle is     beleremeg amikor megérintem     meg is fogom     és csak annyit mondok, hogy drága kisasszony     mire elhúzza a száját     úgy rándítja meg a vállát is ahogy a Világh     annak idején húz valakivel      csak közölnöm kell, hogy mit érzek     és, hogy mit gondolok arról, hogy húzza ez a pali     a valóságban engem is elkap     és nekivág egy másik utasnak is     rosszul esik, hogy ráesek     a nagyfaterra nagyon érzékeny vagyok     mert ő már nem olyan egészséges     szegény újra a padlóra kerül     a tekintetével van a baj     első sorban ülők próbálnak is segíteni     én nem tudok mert ez a pali     akkorát húz be nekem, hogy elvesztem az eszméletem     és eszméletlenül sokáig csukva  a szemem     így aztán észre  se veszem, hogy a nagyfatert felállítják     elteszik láb alól?    leszállítják?     vagy ő száll le?     mert megzavarodik?     az biztos, hogy eltűnik     és én arra  gondolok, hogy így tűnnek el az emberek     körülöttem többen is félnek     és nem válaszolnak nekem arra, hogy hova lesznek     és hova lesz a nagyfater     valaki azt mondja, hogy nem tudja     én viszont  tudom,  hogy mindezt ellenem csinálják     és amit csinálnak     nem most kezdődik     hiszen már az iskolában bemagoltatnának velem egy verset     aminek a címe az, hogy lehet, hogy eltűnök     hirtelen bennem is felmerül a félelem     elkap az ellenőr is     mert nincs jegyem     de én nem nyugszom bele     és kikérdezem az utasokat     kinek van?      és, hogy kiadna most nekem egyet?     kapok is a fejemre     mert ellenem hangolják őket    arra képezik ki, hogy hazudjanak     amúgy én sem tagadhatom le azt, hogy elbizonytalanodom     vagyis, hogy kétségek gyötörnek az ügyben, hogy vajon előkerülhet e az aki eltűnik?     azt hiszem nem tudok mást tenni mint leszállni    

felszállni   

                tovább menni     tovább villamosozni     már a nagyfater miatt is mennem kell    egy kicsit sírni is kezdek     aztán már végig sírom azt az utat     a villamosban ömlik a könnyem     a sírásom persze, hogy feltűnik az embernek    az is, hogy kitartom a kezem a villamos ablakon át is     érezni a levegőt     vagyis azt, hogy én még vagyok     de valahogy túl gyors nekem ez     az egész villamos néz     engem meg az foglakoztat, hogy miért nem tudok igazán hinni?     például abban, hogy vége van a Világhnak?    nem vallanám be persze azt se, hogy lassanként abban sem hiszek, hogy megvan    ennek az eredménye az, hogy elvesztem a hitem     amúgy a hitetlenségem is elveszik     az ember újra meg újra kétségek közt hányódik     én hányok is villamosban     mindenki elfordul tőlem     mindenki menekül az olyan kérdések elől     amiket én zokogva teszek fel az utasoknak     hiába is beszélek     és hiába is üvöltök     a villamosból     hiába köpök ki      hiába is szólongatom a Világhot       efféle kérdésekkel, hogy miért nem tudsz te lenni?     hiszen mindenki lenni akar     legalábbis nagyon igyekszik, hogy legyen     és aki van az meg azon gondolkozik, hogy mi lesz ha nem lesz?     és, hogy mi lesz ha nem leszünk?     ki lesz?     mert ha nem lesz     akkor semmi se lesz     persze, hogy nekem is egyre több kérdésem van     és egyre jobban sírok     és egyre jobban kétségbe is esem     mert igazából nem tudom, hogy melyiket válaszoljam meg?     előbb ebben hiszek     aztán a másikban is kételkedni kezdek     szóval fogalmam sincs arról, hogy miben higgyek?     és, hogy higgyek-e egyáltalán?     nincs senki aki értelmesen válaszolhatna     és ez tesz beteggé     engem az bánt, hogy szavakkal hűtöm a szám     csak azért beszélek, hogy megmentsem magam     a kétségbeeséstől még rosszabbul leszek     persze egyre csak azt kérdezgetem magamtól, hogy miért romlik el minden?     és miért romlik el a kapcsolatunk?     annak idején egyszer már eltűnik a Világh     ezt ismételgetem magamnak     és egyre csak azt kérdezem  magamtól, hogyha eltűnhet a nagyfater is      akkor egyszer majd eltűnik itt minden     amit itt látsz     és nem látod többé     nem látnak téged se     és amit látnak majd az már nem te vagy     mert senki se tudja, hogy mi is ő     szóval, hogy mi is csak két semmi között vagyunk     és ugyanaz van előttünk mint mögöttünk     jönnek majd az új utasok     de tőlük is hiába kérdezem, hogy miért éppen a semmi van inkább mint a valami?     azt súgja nekem a nagyfater, hogy ezeknek aztán fogalmuk sincs arról, hogy miért jajongok     fetrengek a padlón     már

egy tócsa

               van    nyilván, hogy látják, hogy kivagyok     és ezért bólogatnak     ezért könnyes a szemük     fényes és nedves     az biztos, hogy én legalább tíz zsebkendőt is elhasználok     miközben sírok    büfögök is     egy kicsit bánt, hogy az emberek nem akarnak mellém állni     a villamosban odaállok a vezető mellé     és szóval tartom     szóval beszélek  hozzá     úgymond megpróbálom kibeszélni magamból azt ami bánt    egy kicsit rosszul esik, hogy merően néz előre     ez az ember úgy megy bele egy kanyarba, hogy nem fékez     amúgy az ember agya sem akar leállni az utazás alatt    persze, hogy régebben is felnézek a vezetőkre      de őt rá is veszem, hogy beszélgessen velem     egész úton hazafelé arról beszélgetünk, hogy mennyire bánt az, hogy a temető felé megy mindenki     és, hogy ez az irány van kijelölve     neki is jó, hogy erről beszélek     bár ő azt javasolja nekem, hogy szálljak le     erről a témáról minek annyit beszélni?     beszélek persze, hogy nem tudok hallgatni     erről annyi minden eszembe jut     az is, hogy milyen kedves ez a vezető     az én

kedves

            vezetőm     sajnos sokáig azért nem bírja a beszélgetést a villamosban     egyszer csak ordítani kezd     velem közli, hogy most már jobb lenne ha leszállnék     róla én csak jót mondhatok     még akkor is ha lezavar     egy pofont is megbocsátanék     neki sok lesz az, hogy én végig vele szeretnék lenni     vagyis vele szeretném pótolni az apámat     amúgy a vezetői engedélyt is szívesen megszerezném     hiszen régebben én annyit utazok ezzel a villamossal     el tudnék bánni     bánom, hogy visszaütök     nagy felindultságomban     amolyan alvilági palinak néznek      engem kifejezetten bánt, hogy engem durvának és kegyetlennek képzelnek    a nők ezért lesznek olyan hűvösek velem     egyik se olyan kedves mint amilyet én szeretek     ábrándozni kezdek a kedvesemről     és észre se veszem, hogy a villamos lassan beér a megállóban     kinyílnak az ajtók     szinte kiköpik az embereket     nem kell félteni     mert löknek könyökölnek törtetnek az ajtó felé     fordul az ember      sodródik     megy az érzései után     vezeti „valami” (Talán)     egy nő illata az ami becsapja     az embert sokszor becsapják a nők     már azzal is, hogy olyan egyformák     hátulról olyan jól néznek ki     és, hogy marad utánuk egy illat     jön ebből a nőből is valami olyan amit még az alVilághban érzek     annak idején szívesen szagolgatom     magam is csodálkozom, hogy újra

szagot kapok

egyszer csak előjön az alVilágh emléke     annyira megzavar, hogy majdnem alászállok a villamosnak     mert arra az illatra figyelek     amit egy nő maga után hagy     egy ideig megyek is az ajtó fele     tömeg meg megreked     az ajtónál fennakadok     és a nő otthagy     és én majdnem otthagyom a fogam is     belefájdul a nyelvem mert ráharapok amikor szidom az előttem állókat     lököm előre     félek, hogy elvesztem a nőt     amúgy az illatát     még az orromban érzem    leszállás közben odavagyok     nagyon beindulok     én is lépek lefelé     igyekszem amikor beakad a sarkam     képes letörni az ember     pláne ha megcsúszik lelépés közben     majdnem elesek     de végül is kiegyenesedek     és folytatom lefele     szinte sír az ember     azt érzi amit az Orfeusz nevű pali     hiszen neki is le kell szállnia ahhoz, hogy találkozhasson ezzel az érzéssel     megyek lefelé     nagyon elkap a vágy, hogy leszálljak és, hogy másokat is levezessek     szóval, hogy levezessem a feszültséget     így vezetek le a múltkor egy vakot     de ha úgy adódna én egy szülést is levezetnék     akkor én olyan állapotban vagyok, hogy szinte toporzékolok     mert félek, hogy elvesztem a nőt    elfedik elsodorják az események     túl gyorsak az emberek     nehéz velük lépést tartani     sőt tartok tőle, hogy rossz irányba halad minden     és mindenki rohan előre     a pusztulás felé     rohannak az emberek     a végzetükbe tartanak     úgy érzem velük kell lennem     és velük megyek     lefelé az ember sír     belül el is képzelem, hogy milyen lehet lent     lehet, hogy fekete és szagos     az a nő lent újra meg újra eltűnik a szemem elől     de az illat ott marad utána     csak az jut az eszembe, hogy mi van akkor ha ő az     mintegy az ő illata vezet lefelé     arra megállapításra jutok, hogy a kedvesem lent van     és ez az illat az ami levezet    engem mindig is lázba hoz az illata     mindig ugyanazt a folyamatot indítja el bennem     ilyenkor megkeményedik valami    azt sugallja nekem is, hogy menjek le     szóval, hogy kövessem a nőt     és én követem     az aluljáróba is lemegyek    még vagy tíz lépcsőt számolok     aztán még tovább     még mélyebbre ereszkedem     a föld alá is lemegyek utána     vagyis az illata után     mások is jönnek     mögöttem is szimatolnak     miközben lefelé megyünk a lépcsőn    engem lenyűgöz az, hogy mindenki

lefelé

           tart     én persze csak ezt a nőt figyelem     ahogy vonzza a tekintetem     úgymond kiemel egy részt a mozgásából     előjön egy régi emlék     pontosan ilyen az amikor kiemelünk a semmiből valamit     érzékelek     miközben megyünk lefelé     nekem az szinte semmibe se kerül, hogy arra gondoljak     de furcsa, hogy bár nem hasonlít a kedvesemre     a mozgása mégis szinte ugyanaz     és ugyanaz az érzés bennem mint amikor a kedvesemet követem     lefelé én sírok     az örömtől nem látok mást     az ő hátát követem lent     a föld alatt vagyunk mindketten     beszállunk a földalattiban     folytatjuk az utat     árnyékok kísérik     az embereket meg látszólag nem érdekli az, hogy lent vannak     furcsa  gondolatok kapnak el     mert kezdem az hinni, hogy végre  a Világh nyomára bukkantam     az a baj, hogy rengetegen vannak lent     sodornak      az események nem jól alakulnak     mert eltűnik a nő a tömegben     elvesztem a nyomát     összecserélem egy másik nővel     becsapnak szerintem     ott lent szinte biztos,hogy vannak megtévesztő

a szervezetek

                       valahogy jobban bomlanak     a nőkért persze máshol is odavannak     egy olyan férfiért amilyen én vagyok     a legmeglepettebb persze a nő lesz    egészen kerekre elnyílik a szeme     árkos valahogy fekete     az alja nép megszól     engem ez nem bántana     de az rossz fényt vet rám, hogy amikor elérem     kiderül, hogy ez nő csak árnyéka önmagának     a lenti létnek összesen ennyi lesz az eredménye, hogy ez a nő sikoltozni kezd a közeledésemre     nem számíthat persze     én  a Világhért bomlok és nem érte     hiába is mennék le     fékez egy kicsit ez a csalódás     de nem tör le     sőt megismétlem a leszállást     nem sokára    nagy öröm ér     mert

    

a nagyfater előkerül

és honnan?     hát a föld alól     aztán órákat mesél arról, hogy kimegy Amerikába     ezt nem is tudják     és ő se tudja, hogy keresik     a rendőrök meg engem találnak meg azzal, hogy direkt veszítem el     a nagyfatert én nehezen tudom visszafogni     pláne azok után, hogy meglesz     amúgy ez reményt ad nekem     megerősödik a hitem abban, hogy a kedvesem is meglehet     küzdenem kell     és küzdök is a könnyeimmel     de aztán új erőre kapok     persze, hogy szidnak az anyámék, hogy újra lemegyek     mert az is érdekel, hogy a nagyfater honnan kerül elő     és hova kerülhet ha nem vigyázok     amúgy     ekkor már     ők vigyáznak rá     akarnak venni  neki egy készüléket     ami jelzi, hogy hol van     rám is felszerelnének egy ilyet    mert valamit mindig kitalálnak     persze nem tudnak visszatartani     én akkor is lemegyek ha tartok tőle     tart amíg tart     én nap mint nap    egyre többet utazom     és nem csak azért, hogy felvilágosítsam azokat akik lent vannak     lebeszélem a lenti létről     megvan a véleménye mindenkinek    lehet ismerőse    

Lentiben      

               egy dolog jutna eszébe a többségnek     könnyű a másikat sajnálni      ha közben magunkra gondolunk     nyilván, hogy ezért is bűzlik a legtöbb kocsi     az önsajnálat az ami tönkre teszi     az embereket  sajnálom      de valahogy a legtöbb nő szörnyen néz ki    a fejéből egyeseknek arra következtetek, hogy a lenti létben van valami rémisztő     abban ahogy rám néznek     én igazi  hősnek érzem magam    miközben újra és újra lefelé megyek     arra  gondolok, hogy végre tisztán látom, hogy mi megy itt     egyesek kilyuggatják a földet     alagutakat fúrnak     leviszik az embereket a föld alá     az alávalók elterelik az emberek figyelmét arról, hogy a föld     tele van lyukakkal     nézzünk szembe a tényekkel     akkor már nem csak a saját szememmel nézek szembe a lentiekkel     mert velem van a nagyfater szeme     ott van a markomban     úgy csillog ha látja amit látok

a földalattiban

                          

én a Világhért megyek le    de ha már lent jövök-megyek     felhívom a lentiek figyelmet arra, hogy miben utaznak     egy páran meg is hallgatnak     engem  boldoggá tesz már az is, hogy terjed a hír a föld alatt      tudják, hogy lent vagyok     és, hogy leviszek egy kis földet      a föld alá?     úgymond leföldelem magam     többször is megvizsgálom azt, hogy milyen a föld     a föld alatt egészen más minden mint fent     hisz még fent gondolom ki azt, hogy megjegyzek mindent amit ott találok     már maga felfedezés     de én valójában lent azokat kutatom     akik előbb kerülnek le mint én     egyszer csak felfedezek egy palit    aki tisztára olyan mint régi barátom     az Árpád emlékére egy kis földet szórok szét     a földalattiban azt a földet Árpádföldnek nevezem el     azt a filmet is amit később erről forgatok     mert nem tudok mást kitalálni minthogy egy dokumentum filmet csinálok

a Lentiekről

                       hiszen azt nem mondhatom, hogy fel akarom térképezem mindazt amit lent van    az én Világhom is lent lehet     mert már látom, hogy lemegy     szóval lemegyek én is mintegy beleszagolok abba, ami lent megy     az a pali aki lehetne        

az Árpád

                  is     persze, hogy nem ő az     de én belelátom a paliba     egy kis zavart okoz, hogy ennyire nézem     őt is megértem, hogy úgymond húzódozik attól, hogy lefilmezzem     mert előkapom a gépem     mert izgatni kezd engem az amit meglátok     benne ott van a tiltakozás     amúgy az egyetértés is felfedezhető     nála az öröm úgy látszik ilyen        nehézségekkel küzdök     az biztos, hogy még több lesz a gondom     akkor amikor elhatározom, hogy egy filmet csinálok     többeknek is elmagyarázom     mintegy megvilágítom     a témát úgy foglalhatnám össze, hogy van ez a barátom     aki fiatalon a föld alá kerül     a tekintetével fog meg engem az a pali     olyan mint ő     úgy néz     rám    ez hat     ezért is érzem azt, hogy ő szívesen eljátszaná     a barátom szerepét osztom ki rá     naná, hogy ki akar osztani engem     meglep, hogy milyen ingerült lent az aki a föld alatt van     nyilván mindent másképp lát     gondolom az bántja, hogy én rendezem őt     de hiába szólítom fel, hogy ezt vagy azt csinálja     nem csinálja      szívből utálom az ilyet     és így aztán kénytelen vagyok nélküle belekezdeni      a filmbe úgymond szereplőket keresek     és némi hozzájárulást is kérek     persze nem mindenkit érdekel

egy szerep

                   vagyis főleg az én szerepem izgatja őket     nem világosítom fel arról, hogy én csak egyszerűen eljátszok egy olyan palit aki filmez     mindezt csak azért, hogy eltereljem a figyelmet arról, hogy én a Világhért megyek le    amúgy az Árpádot azért is személyesítem meg     mert reménykedem, hogy ha látja felismeri magát     a filmet úgy reklámozom, hogy kiteszek majd egy H-t, hogy éreztessem, hogy magyar filmes vagyok     és, hogy az Árpád is magyar    akárcsak ez a film     sőt, hogy

a nézők

              is magyarok     sajnos, hogy vakok egy ilyen filmre     mivel én egy kísérleti filmben gondolkozom     egy olyanban     ahol az élők játsszák el a halottakat     én úgy képzelem el, hogy itt utaznak     a föld alatt vagyok én is     egy halott szemével próbálom nézni azt amit ott látok     a föld alatt játszódik majd a film     és halottak adnak elő élőket     úgy, hogy jönnek mennek     a haláluk után is     néznek az utasok     meg ahelyett, hogy figyelnének és meghallgatnák amit erről mondok leszállnak     szóval ott hagynak     engem nem tör le a közöny    

az undor

                nem állít le     én tovább mondom azt amit elképzelek      mert előttem van a film     amit egyszer majd eljátszanak     még engem is eljátszik valaki     egy ilyen filmen annyian lesznek     a moziban annyira élvezik majd     az előzetest is elképzelem     olyan lesz mint amit én már átélek ott lent     pontosan azt érzékelem amit erről a szakemberek mondanak     mármint, hogy maga az elmúlás olyan mint egy film     mert az is elkezdődik     megy     és mi belülről látunk egy filmet    néz az ember    úgy érzi mintha moziban lenne     mivel, hogy nem is tudja, hogy mi van a fejében     csak néz ki     valahogy kijön a látása a fejéből     nem is a valóságot látja hanem azt a filmet    mondanám tovább     mire valaki azt mondja, hogy ne dumáljak   annyit azért még elmondhatok, hogy a Duna alatt megyünk el     én meg épp a Dunára gondolok    arra, hogy ez nem ugyanaz a folyó     innen alulról egészen másképp néz ki     az ember a földalattiból csak a sötétséget látja      és nem azt a folyót ami elválasztja az élőket     a holtaktól az különbözteti meg, hogy a halottak nem kifelé néznek mint mi

a moziban

                    a múltkor elalszom     és azt álmodom, hogy halott vagyok     ez mélyen megráz     a jegyszedő is pont akkor jön amikor azt álmodom, hogy kigyulladnak a fények     és mindenki feláll     és állva tapsolnak a népek     hálásak nekem     furcsa, hogy amikor kinyitom a szemem mindenki ugyanott ül     és nincs is felugrálás     csak néznek maguk elé     aztán felállnak     és ott hagynak     egyedül én vagyok olyan aki hagyja, hogy elmenjen egy-két állomás     és ne szálljon ki  

az erő

             bent tartja az embert     ha filmez nem érdekli más mint, hogy felvegyen mindent     amit lát    hisz az már maga egy film     készül bennem több is     készülőben van egy olyan is amire azt mondanám, hogy csodálatos alkotás     azt hiszem, hogy az effajta filmnek sok nézője lenne     ha hagynák, hogy rendes költségvetése legyen     de elvetem azt, hogy pénzért csináljak egy ilyet     ezért döntök úgy, hogy legyen az első munkám

egy kísérleti film

egy olyan amilyet az új filmesek csinálnak     na mondanom sem kell, hogy

az új hullám

                        felzaklatja az utasokat     a föld alatt ez újdonság     úgy látszik hogy más egy földalatti film    másképp pörög     ott direkt azoknak vetítenek akik lent vannak     csak játsszák azt, hogy élvezik     

a nagy utazást

                           elolvasom hozzá     sőt a múltkor még az is átfut a fejemen, hogy átvágják az embert     ezekkel az utazásokkal színezik ki     a valóságot nem mutatják meg    azt se, hogy milyen az ember     igazából nem nehéz eljátszani az Árpádot     a barátom ugyanis dadog    vagyis ha beszélni akar    jobbára nem kap levegőt     szóval nem jön ki hang     belőle nem hallani semmit     nem ejt ki a száján     nem is látni mást      csak a lét     ahogy kicsorgatja a szájából     úgy kell kiszedni a nyelvét a földalattiban     ezzel nekem is előkelő közönségem van     pláne ha a fogam is csikorgatom     egy alkalommal direkt meglepek vele egy nőt     megijesztek     mert ugyanúgy dadogok mint ő     ilyenkor nagyokat dobbant a lábával      még jobban kapálja     a földet én azért is viszem le a föld alá     sőt ezért is szórom szét     mert miatta is vizsgálódom     úgymond azért játszom el őt, hogy szembesítsem vele     a többieket a látvánnyal ébresztem rá, hogy hol is vannak     persze, arról sem feledkezem meg, hogy kérdezgessem az utasokat, hogy találkoznak-e már vele?     és, hogy még kikre ismernek rá a föld alatt?     persze, hogy vannak olyanok is akik ellenzik  a forgatást a kocsiban     többen is értetlenül forgatják a fejük     ing amikor megtudják, hogy én halottakban utazom     és, hogy mostanában    

a sötétség

                   is izgat     és persze elborzaszt az, hogy félek     én is mint más     azt hiszem nem gyakorol senki annyit mint én     otthon is kétszer lemegyek a pincébe     és úgymond sötét helyeket keresek     sötét palikat szólítok meg     mert szeretném tudni, hogy mit teszek ha bevág     egyet mondhatok, hogy kezdek belejönni a sötétségbe     úgymond belevilágítok az arcokba      belenézek     a szemekben én hülyének látszom     pedig csak a lenti dolgokról faggatom     némelyiket zavarja, hogy én fentről jövök     persze sejtik, hogy sokat tudok     a fentiekről írás is készül     és aláírom azt, hogy különleges vagyok    ezért is festem a homlokomra a nagy H-t, hogy jelezzem, hogy magyar vagyok     és el is mondom, hogy engem igazán a magyar Világh érdekel     amúgy az ő nevében is ott van h     nyilván ha külföldi lennék nehezebben viselnék el, hogy egy idegen pali szagolgatja őket    amúgy mindenkit megszagolok, hogy megtudjam él-e még    vagy már bűzlik    a halott gondolatoktól rosszul vagyok     néha megingok     de aztán újra természetesen mozgok     és nyilván, hogy semmi se történne ha csak ülnék     a kocsiban nem figyelne fel rám senki     nem ugrana a nyakamba     érzem az egyik leheletét     büdösnek tartom     a nagyfater szemét el is takarom, hogy ne lássa milyen fenyegetően tud felénk jönni egy sötét pali     meg is fenyeget     sőt képes megütni     mert nem érti, hogy mit csinálok odalent?     félreismernek    és rendőrt hívnak

az utasok

                 szerint sötét dolgokat csinálok    egy grimaszt is nehezményeznek    persze, hogy nem tudom befejezni a filmet     nem is mutatják be     a díj kiosztásra sem kerül sor    mert rendőrök is utaznak a földalattiban     ugyanúgy viselkednek mintha ismernénk a sötét gondolatokat     én sem élvezem    amúgy szégyenletesnek tartom azt, ahogy őrzik lent az embereket     rabságban tartják     ott az emberek rémülten mutogatják az igazolványukat     amint meglátnak egy rendőrt vagy  egy ellenőrt    én nem tisztelem úgy mint ők     rémülten szállnak ki     nem sokára már a  rendőrök is menekülnek előlem     vagyis úgy tesznek mintha nem látnának     szóval elkerülnek     nyilván unnak     egy idő után velem annyi papírmunka van    egy pillanatig még haboznak    aztán inkább másoktól kérik a papírokat    nem akarják velem tölteni az  időt    sajnálják az energiát rám     persze az is lehet, hogy félnek     mert egyszer már megfenyegetem őket      lefokoztatom azt is aki kitoloncol innen    engem megbosszulnak a barátaim      és előadást is tartok arról, hogy nem vagyok egyedül     mert harcostársaim vannak    vagyis ez egy földalatti mozgalom     amolyan titkos szövetség     szóval valami olyan mint a Vakok Szövetsége     vagyis, hogy nem mindenkinek látható     a rendőrségnek se tetszik ez     a bujkálás nem cél csak eszköz     amit kénytelen követni az ember     nem én vagyok az egyetlen aki rejtőzködik    nem csak nekem kell a föld alá vonulni     mert egyre nagyobb

az ellenállók

                      kis csoportja     persze láthatatlan     amúgy van még rajta kívül is egy sor civil szervezet     aki ellenáll     a halálnak nem látja értelmét     egy idő után kijelenthetjük mindannyian, hogy élünk     a jogainkkal nem bánhatnak úgy, hogy elveszik     vagyis nem törvényes, hogy elvesznek az emberek     ma már tudják, hogy a halálbüntetés fölösleges     mert nincs visszatartó ereje     a mozgalomnak az, hogy egyre kevesebben akarnak meghalni     én sem fogok eltűnni     sőt ha kell én mindennap jelentkezem      a rendőrségen ezt el is fogadják     annak idején azt is javasolják, hogy hagyjak fel a  harccal     én bizony  soha sem fogok felhagyni     hiszen ez a harciasság benne van a véremben     benne van a családban     amúgy az apámban is ezt szeretem     állítólag még ő is  harcol    a közös ügyért     közös a cél is persze     a harc formája más     ő úgymond titkos akciókat vezet     némelyik annyira titkos, hogy ki sem derül, hogy ki csinálja?     ezt bizony nagyon nehéz megállapítani     amúgy azt se lehet tudni, hogy egyáltalán csinál-e valaki valamit?     be kell ott vallanom, hogy én csak a békés eszközöket szeretem     míg az apám még nagyon vad akkoriban     elkövet vad dolgokat     aztán persze eltűnik egy időre     bujkálnia kell     mert nem akar lebukni úgy mint a múltkor     vagyis a helyét amúgy a személyét is állandóan változtatja     mert keresik     naná, hogy senki se tudja, hogy hol van?     én is csak sejtem     de az ellen minden sejtem tiltakozik, hogy megtudjam     vagyis, hogy felfedjem a titkot     én meg tudom tartani     hisz a családomban van elég

partizán

                elég ha csak egyet mondok     példaként legyen itt a nagybátyám     mert őt is vallatják     annak idején én sem mondok semmit      vagyis csak annyit, hogy a halottak valójában ugyanúgy élnek ott ahogy mi     szóval élnek-halnak     az utazásért is utaznak    míg én a barátnőmet keresem     akkor még nem is sejtem, hogy néhány perc múlva

rálelek a kedvesemre

nem is kell hivatkoznom    mert azt látom, hogy átnéznek a fejem fölött     a rendőrök sietve  hagyják el a kocsit     meglepi, hogy tovább  filmezhetek    és én filmezek is    ám amikor balra forgatnám a fejem     a nyakam reccsen egyet     és belém nyilall egy finom fájdalom      és ugyanabban a pillanatban     egy finom illatot érzek    a hátam mögül     amikor megfordulok     egy nő hátát látom     amúgy a hátát le is filmezem     a mellette levő nőt is akivel beszélget      mint kiderül a barátnője az     amúgy az illata alulról jön fel    nagyon felizgat ez az illat     arra késztet, hogy lábát is lefilmezzem    és, hogy megkérjem, hogy ő is  forduljon meg      próbálom kitalálni, hogy mit érezhet     filmezés közben én arra gondolok, hogy ő is beindul     és ezért is ereszt ki valamit     kipárologtat     mintegy illatos  úton is üzen     azt hiszem, hogy ez neki természetes     míg nekem beszívni ezt az illatot maga a boldogság    úgy hat rám, hogy megtántorodom    ahogy a kanyarba érünk    úgy érzem, hogy csoda ér     vagyis megtörténik az is ami sokak szerint nem történhetne meg     én bátran megteszem az első lépést    úgymond azzal nyitok, hogy bemutatkozom     és kérdezem a nevét     azt mondja, hogy Ibolya    az illata igazolja azt amit mond     mert a levegőben levő illat pont olyan mint az Ibolya illata     megfog     vagyis megérint engem     olyan boldogsággal tölt el     az ahogy megnyílik az

Ajka

            vastag   és nedves leszek én is attól, hogy úgy érzem, hogy ez ő    ez nem lehet más mint az én Világhom    bár látszólag nagy a különbség a régi és az új Világh között     úgy állok ott, hogy beszívom az illatát ugyan olyannak     tartom egy ideig a kezét    megfogom bemutatkozáskor     az is megfog, hogy az ujjai hosszúak     és hosszú ideig néz rám     nagyon hat, ahogy elkerekedik a szeme    amúgy nem

Barna

            szóval nem olyan mint az én Világhomé    de ő is vörös lesz     amikor azt mondja, hogy látja, hogy filmezek    és szívesen szerepelne      egy filmben már van egy kis szerepe    nálam nagy lenne     mondom neki hogy ez nekem is szerepel az elképzelésemben    amint meglátom     máris ott van     a fejembe veszem, hogy felveszem     a rendező szerepét játszom     mert nem akarom megijeszteni     nem akarom rögtön elmondani neki, hogy tudom, hogy kicsoda    és hogy mit vesz fel     a legtöbb rendező élvezné azt amit mond    mert ujjongani kezd    azt mondja, hogy ez jó     ez jó     jaj az olyan jó, hogy olyan ártatlanul néz rám     az a két szép Ibolyakék szemével nem tudok betelni    míg ott  állnunk a kocsiban     a mellette levő nő rosszallóan néz rám    ő egyáltalán nem hat     megpróbál persze közénk furakodni     de a szerencse kitart mellettem     az Ibolya azt mondja, hogy hívjam fel     és megad egy számot     azt mondja kettő tíz tíz    tizenöt perce vagyunk együtt   és újra elkap félelem, hogy nem akar feljönni     velem közli, hogy most neki a barátnőjével kell lennie    megoldásnak találom, hogy úgy csináljak mintha ez nekem nem lenne gond     előre megyek     amikor kiszállunk a földalattiból     elindulok előre, hogy úgymond mutassam az utat   és ő követ engem    meghat a lelkesedése a bizalma     meggyőz engem   sőt biztossá tesz abban, hogy nem tévedek,     hogy megtaláltam,     hogy ő az én Világhom   és ha ő ezt nem is tudja    elég az ha én tudom     lesznek még nehézségek     itt van ez a barátnő is     ellenségesen méreget     én persze úgy teszek    mintha  ez nem érdekelne    persze, hogy érdekel, hogy jön-e utánam a kedvesem    de tudom, hogy nem nézhetek hátra     mert az a bizalmatlanságról tanúskodna     később tanúskodom is     ez ügyben támad meg a barátnő egy féltékeny boszorka     de abban nem akadályozhat meg, hogy   elinduljak felfelé     és nem sokára hallom ahogy lépdel    persze, hogy mások is jönnek a lépcsőn felfelé   

utánam

              mondom némán     sugárzom felé, hogy gyere      csak gyere    és egyre biztosabb vagyok abban, hogy vonzom őt     mintegy magam mögött      tudom, hogy az se lehet véletlen     ahogy a szembe jövők néznek     ahogy csillog a szemük     szinte azt üzeni, hogy szerencsés vagyok       és bátorítanak úgymond, hogy bátran nézzek vissza     de én már babonából se fordulhatok  meg      szóval bárhogy is szeretném      nem fordítom meg a fejem     már fáj    és a nyakam is     kezd fájni, hogy elfogadom, hogy ő mögöttem jöjjön fel    de arra büszke vagyok, hogy puszta erőmmel     a hitem erejével hozom fel a Világhot     persze az egész lelkemmel azon vagyok, hogy kiemeljem őt     az ismeretlenségből hozzam fel     fel     fel     ti rabjai a földnek     ezt dúdolom     vagyis a Világhot így húzom magammal     én nagyon elégedett vagyok     mert érzem, hogy megvan bennem az erő      ahhoz, hogy felhozzam     őt is vonzza a vágyam     engem is feszít     ott lent érzem ezt      milyen különös, hogy én nem csak lent vagyok feszült      minden tagom merev      szerintem ez az amit látnak a szembe jövők     mert az biztos, hogy merevedésem lesz       attól, hogy úgy érzem, hogy jön utánam     jól hallatszik ez a

kip-kop

               az ő járása adja ezeket a kis jeleket     számolom a koppanásokat     szóval ezek afféle  morze jelek    amúgy én nem csak erre figyelek     azokat a surrogó zajokat is veszem amit a szoknyája kelt     már lent azt élem meg, hogy ő milyen boldog lesz    ha kijön a lépés    lépést követ   ez biztos    ezt én már lent is érzékeltetem     a hátammal is jelzem, hogy mit érzek iránta     és érzem, hogy ő is ugyanazt érzi mint én     nem fordítom el a fejem     tudja, hogy ha megfordul az ember     akkor vége lesz a varázslatnak     épp ez a lényege, hogy ne nézzünk hátra     tegyünk úgy mintha nem lenne fontos, hogy ki jön utánam    többen is jönnek     fontoskodásaikkal     a kételyeikkel    nem fordítják meg a fejem    nagyon jól tudja, hogy miért megy ez nekem ilyen jól     mert nagyon felkészülök     hiszen akkor már napok óta lépcsőzök     vagyis felmegyek oda ahova tudok     már kettesével is megy nekem     a lépcsőzés lesz az első dolog amit gyakorolok     aztán következik az, hogy én a mélyből hozok fel dolgokat     az utcáról

utcanők

               jönnek fel velem     sőt utcaköveket cipelek és dobok le a mélybe, hogy halljam a csattanást     vagyis azt, hogy milyen mélységes ez a válság     megerősíti bennem az ügy fontosságát    az is jelzi nálam, hogy edzek     aztán kipróbálom magam a mentésben     azt hiszem eléggé képzett vagyok     felfelé menet a figyelmem egy pillanatra sem lankad     sőt minden kis zajra megrezdül     a fülem is tudom mozgatni     sőt még arra is kész vagyok, hogy felkeljek éjszaka a helyemről     és felmenjek     a padlásra is feljárunk     annak idején a Világhgal ott bújunk össze     visszaugrál az ember emlékezete     ilyen emlékeim vannak     akik féltenek engem     figyelmeztetnek     úgymond szólnak, hogy ne nagyon ugráljak     és ne hozzak fel ilyen nőket     megszólják a házban     többen is veszekednek velem     veszekszik az anyám is     ilyeneket mond, hogy én csak kurvákat hozok fel     a föld alól nem lehet felhozni mást     mint ami lent van     és ami lent van az sötét erőket szabadít fel     bennem ott a vágy fent lenni     fenn maradni     igen ez a végső célom naná, hogy ezt gyakorlom     és képes vagyok felhozni akár ismeretleneket is     csak azért, hogy eddzem magam     az ismeretlenben van több fajta is     szerintem van

egy ismeretlenes

                             és van több olyan esetem is amikor úgy érzem, hogy fölöslegesen csinálom      ezeket a nehéz edzéseket     mi más igazolná     mint az, hogy felérek    és felér mögöttem ő is     egyszer  csak fent van     nem sokkal később     nálunk is találkozunk     mert az anyámék elutaznak    üres a lakás    alkalmas lesz a nagy találkozásra     emlékszem     elkéri a kulcsot      és megelőz     fut fel     előttem érkezik     naná, hogy nem rohanok utána a lépcsőn     sőt direkt lassítok örömömben      igyekszem kiélvezni, hogy ő már fent vár     és elképzelem, hogy rám ugrik majd    mint annak idején     nagy  viháncolások vannak    persze félelmeim is lesznek     hiszen amikor megérkezem a lakásban    nagyon nagy csend fogad     naná, hogy megrémülök, hogy nincs is ott     hiába szólongatom úgy, hogy édes kis Világhom    hol vagy?     nem felel mindaddig    míg úgy nem szólítom, hogy Ibolya    és csodák  csodája     erre  válaszol     és kiderül, hogy miért van olyan csendben    leveszi a cipőjét    majd mindent levesz magáról    álmodom egy idő óta     elfogadom a nevét      ismételgetem     és magamba szívom az illatát     mert jön  az Ibolyából egy fajta Ibolyaszag     amúgy e nélkül is csodálatos teremtés     első napján    már amikor feljön     hozzám se ér     de valósággal elkábít az illata     nagyon erős     és nagyon érzékeny az orrom     rögtön érzékeli ezt az illatot nagyon jól ismerem     és azt is érzékelem, hogy alulról jön az ami fellebeg     a szoknya alól illatozik

az Ibolya

               

illata olyan erős, hogy megszédülök     még utána is furcsa fényeket látok     szóval egy furcsa sugárzás vesz körül     azok után is, hogy az Ibolya elmegy     amúgy amikor feljön    a padló hólyagos lesz    az ember meg úgy érzi, hogy egy Ibolyántúli sugárzással tapogatja le azt amit gondol     vagyis ebből a nőből valamiféle elektromosság árad     vagyis egy fajta energia sugárzik belőle      akkor már úgy jár fel mintha soha sem lett volna lent     könyörög nekem hogy  vigyem fel     hozzánk szokik      és jön      jön     jön föl az illata     amikor követem a lépcsőházban     amúgy a szobámban jön-megy éjszaka      egy lepedővel ijesztget engem     így próbál meggyőzni arról, hogy kísértetek járják be Európát     ő nagyon félti     mert úgymond egy idő óta az

Európa kiadó

                      foglalkoztatja     mint titkárnőt     én még nem láttam     egy szál lepedőben     engem is sugallat ér     miután látom, hogy körülöttem forog     a Világh szellemessége vesz körül     belül azt érzem, hogy azóta a leheletem is pont olyan szagú     ha odateszem a kezem     az Ibolyának el is magyarázom     miért érzem azt, hogy ő ő     és, hogy miért dobog a szívem a torkomban     amikor meglátom     ilyenkor az ember liheg is egy kicsit     meg is simogatom az Ibolyát     azzal nyugtatom, hogy nem akarok tőle mást     csak azt, hogy felidézhessem vele a Világhot     úgymond összekapcsolom az eget      a földdel is kísérletezem    és felhozok egy kis földet     a szobámban szétszórom     magam is tudom, hogy eleinte  csak az  én Világhomat akarom     de miután megvan     már többre vágyom     bár nem rég még minden gondolatom körülötte forog    

a föld

           is megjelenik a gondolataimban     előjön többi ember       vagyis azok akiket sokáig nem merek addig a föld alá gondolni     hiszen az oly nehezen fogható fel, hogy valaki benne van a földben    és, hogy onnan nem lehet többé kihozni    és én bizony ebből a gondolatból hozom ki a legtöbbet    azt hiszem az a legnagyobb dicséret nekem, hogy egy barátom hősnek nevez én ezt másképp nevezném    vagyis én szolgálatnak látom azt, hogy aznap felhozok legalább száz embert     kimentek ugyanennyi nőt     a föld alól előjönnek     többen is elhagynak     de sejtik, hogy nekem köszönhetik a szabadságukat     szóval azt, hogy újra fent vannak     amúgy az a barátom is úgy köszön el tőlem, hogy erőt egészséget kíván nekem    amúgy többen is megkívánnak     de én nem kívánom elhagyni a kedvesemet     legfeljebb annyi időre amennyit lent vagyok     mert újra meg újra lemegyek     vagyis minden erőmmel azon vagyok, hogy újra és újra leszálljak    felhozzak annyi embert amennyit csak tudok    beszélek az emberekhez     szépen kell szólni    én a legtöbbször  csak annyit mondok, hogy  jöjjenek utánam     jön is     minden nő szereti ha egy vonzó férfi megy előtte     hagymát eszek és tejet iszom     és egészségesen élek     az erőmmel gazdaságosan bánok     egy-két dolgot másképp csinálnék ma már     de a lényeg az, hogy kimentem őket a föld alól    nehéz kihozni olyanokat akik félnek     tőlem telhetően megnyugtatok mindenkit     nem mesélhetek el     de példaképp legyen itt egy barátom     felismerése igazi meglepetés     mert úgy szervezik lent az utazásokat, hogy nehogy felismerjünk     másokat küldenek le     olyanokat akit nem ismerünk     de én felismerem

egy barátom

    

akivel tíz éve nem találkozunk     aki mellettem ül az iskolában      nagyon jóba vagyunk     de aztán elveszítjük egymást     nem keressük     vagyis én keresem       de róla az a hír járja, hogy rég halott     na hát akkor a halottak is élnek     egyszóval él     a remény hal meg utoljára     az iskolában látom     úgy fedezem fel, hogy jövök-megyek lent     egymásra nézünk     és máris emlékezünk a másikra     hisz valaha egy padban ülünk     aztán én még ülök     máshol is összefuthatnánk     de nekünk lent kell találkoznunk     a földalattiban     a barátom is felismer     sőt felidézi a nevem persze, hogy nem pontosan tudja   azt ugyan jól mondja hogy Fekete    mert az emberek

  

Feketéznek

                    engem nem lep meg, hogy először azt mondja, hogy Samu    aztán Kornélnak nevez     végül úgy emlékszik, hogy Fekete György a nevem     ugyan már    mondom neki, hogy én Fekete Péter vagyok mint kártyában    nem mindenki örül ha kijövök    neki se jön elő  a neve     én is elfelejtem     és csak ott fedezem fel, hogy milyen szép neve van     amúgy ez neki se tűnik fel     amúgy ő sem tűnik ki     semmivel nem érdekesebb mint más     élvezné a nevét    

hallva

           nagyon hat rám a neve     olyan szépen hangzik     az ahogy megkérdezi      nem emlékszel?     én Barna Róbert vagyok     én meg azt gondolom, hogy lehetnék én is Róbert     szóval a nevétől rögtön odavagyok     de azt nem is kell mondanom, hogy úgy teszek mintha a név nem is érdekelne     pedig érdekel     amúgy őt meg az érdekli, hogy én hogyan kerülök le?    fogadom, hogy nem érti, hogy miért vagyok olyan vidám     nagyon csodálkozik     amikor azt mondom egy mellettünk levő párnak, hogy bátran csókolózzanak     tegyenek úgy mintha nem lennének lent a föld alatt     én azért jövök-megyek, hogy felvilágosítsam azt akit lekerül      mert bizony sokan kerülnek le     sokan     tudatlanságukban     önként mennek le     a földalattiban úgy ülnek néhányan     mintha nem jöhetnének fel többet     mond erről a barátom arca     még jobban elszomorodik     amikor azt is elmondom neki, hogy sokan halott szívvel élnek     sokan azt se tudják, hogy a téma mennyire élő     mondhatni benne van a levegőben          láthatatlan porszemek lebegnek    por és

hamu

            az egész  lent     észrevétlen etetik meg velünk, hogy nincs ezzel semmi  gond     pedig ott van észrevétlen    megjelenik egy nő is     emlékszem ott álldogál a barátom mellett     vagyis éppen mellénk kerül     a tekintete engem      meglep, hogy milyen gyorsan veszi a levegőt     figyelem a lélegzetét ahogy kiengedi     a levegőt kifújja     a finom lelkét érzem, hogy remegni kezd     és én is remegek     amikor azt hallom, hogy sóhajtozik     attól kezdve, hogy mellém kerül     a tekintete ugrál szegények     nincs bátorsága elmondani, hogy mennyire fél attól, hogy nem kerül fel     már többet jelent nekem egy ilyen pillantás    

egy szemhéj

                     rebbenése      árulkodó jel lesz a számomra nincs más lehetőség mint titkon bátorítani őt     és a barátomat is nyugtatgatom   mert ő le akar beszélni arról, hogy annyira nézzem     a nőt is sajnálom     a barátomat is     hisz ő sem tesz mást minthogy próbálja eltitkolni a félelmét     takargatja lent mindenki     azt erősítgeti magában, hogy ugyan már    ő aztán nem fél    ez a nő se vallaná be magának, hogy miért is sóhajtozik     de én tudom    vagyis hallom    és ismerős lesz nekem a finom lehelete is     eléri az orrom    nem csap be     az biztos, hogy erőt veszek magamon     és közelebb lépek     és némán üzenem a szememmel, hogy jöjjön fel velem     és szólok a barátomnak is, hogy ideje, hogy felmenjünk     és könnyedén indulok felfelé      azon gondolkozom, hogy vajon jön-e utánunk?     hiszen látom én, hogy milyen erős a félénksége     olyan megkapó, hogy a barátom is a legszívesebben visszafordulna     de nem hagyom     sőt felmenőben szóval tartom     a karját is megfogom     és elmesélem, hogy mi történik a Világhgal     együtt érez velem     és azt mondja, hogy élünk és meghalunk     ugyanúgy mint más     mert mások is meghalnak     és hiába mondom, hogy azok hülyék     mert beleegyeznek     naná, hogy elmegy a hangja     elhalkul     a barátom is reszketni kezd     amikor kiderül, hogy kimentem a kedvesem, és, hogy őt is felhozom    ezzel biztatom     de hiába mondom, hogy ne féljen     tovább fél     és a legszívesebben eltűnne     félelmében összehúzza magát     ezt a tevékenységet én nem a dicsőségért folytatom     ezt bizonygatom neki     azt mondom, hogy ne is dicsérjen     és, hogy ne is említse a nevem     mert én    amennyire lehet    

névtelen

             szeretnék maradni     amúgy is marad egy rossz érzés a rendőrökben     velem kapcsolatban     még az is lehet, hogy a nevem után kutatnak          az ellenőrök is igazoltathatnak a múltkor    ahogy jövünk föl     jön föl velem a barátom neve    furcsa rezgést kelt     valahogy hozzám szegődik ez a név       és én akkor döntök úgy,  hogy felveszem ezt a nevet    és boldogan nevetek     persze, hogy egy kissé szomorkodom is     mert sajnálom is a nevem     meg amúgy se szívesen tévesztem meg az embereket     egy kicsit meglepi majd, hogy az ő neve kerül fel erre a könyvre     de nekem vigyáznom kell magamra     és aki ezt olvassa     az úgy is tudja, hogy ki vagyok    amúgy attól is ki leszek, hogy a barátom nem köszön el     csak úgy neveletlenül otthagy amikor felérünk     de már felfelé jövet is egyfolytában azt ismételgeti, hogy ez nem lehet     és, hogy ilyen nincs     vagyis akinek vége van    annak vége van     és, hogy persze, hogy mindenki azt szeretné, hogy ne legyen vége    az életnek furcsa fintora, hogy ez eszembe jutatja a nagyfatert      mert ő az első aki tiltakozik ez ellen     annak idején     ha

vége

lesz valaminek    mondjuk egy filmnek    a végére felírják, hogy vége    elkezd kiáltozni     mert szerinte nincs vége     csak becsapják a nézőket    átverik     szerinte folytatják     valahol igaza van szegénynek     akkoriban nem lehet azt mondani, hogy ez ma már nem folytatódik     mert attól ő kibukik    teljesen készen lesz ha jönnek a felírások     a szereplő neveinél már sír     mert neki egy film csak addig jó     amíg nincs befejeződve     amíg nincs felírva ez a szó, hogy vége     a vége az lesz, hogy csak a folytatásosakat nézi     vagyis azt ami folytatódik     és ha valamelyiknek vége van     jelenetet rendez     ha felolvasom azt amit odaírnak a film végére     mármint, hogy vége     ha kimondom     rögtön sírni kezd     azt kiáltozza, hogy ne     ne     ne legyen még vége     egyre csak azt kiáltozza, hogy ő ezt még nézni akarja     és a karja a magasban     van amikor egész este hadonászik     mert folytatja     a hadonászást se akarja abbahagyni     én hagynám, hogy kalimpáljon    és azt is, hogy nézze a tévét amíg akarja     de az anyám nem hagyja     és azt mondja neki, hogy nem szabad tovább néznie     de ő tovább erőlteti     a nézését el is homályosítja az erőlködés     a filmeket nem is látja     csak hallja, hogy mi megy     és azt sem akarja elfogadni, hogy vége a látásának     és hiába is próbálja rábeszélni az anyám     a valóságra nem kíváncsi     és arra se ha azt mondja neki, hogy ezért romlik el a szeme     a látása a vakság felé tart    egy előadást is rögtönöz neki arról, hogy egyszer mindennek vége van     mert itt ez a rendszer     na ezt ismételgeti a barátom is     azt mondja, hogy jobb ebbe belenyugodni      én azután nem fogok     és ez az amit megpróbálok elmagyarázni     a barátomnak el kell rohannia     amikor felérünk a felszínre     mennyire jellemző ez a felszínes gondolkozás     ha valaki már fent van     ő is csak azt ismételgeti, hogy jól van      és, hogy így van ez     feldühít     valósággal rosszul leszek     attól ha azt mondják, hogy jól van    rendbe  van az ha valakinek vége van     utána is ordítom a barátomnak, hogy nem igaz    nincs vége     hiszen ő is egész nap a folytatást várja     számára sem több egy nap mint maga a várakozás a folytatásra     és hiába is hiszi azt, hogy

vége

hisz minden tovább megy     tehát tovább történik     az én történetem is ezt szeretné bizonyítani     hiszen amikor hazaérek     még dühösebb leszek     mert az anyám már az ajtóban azzal fogad, hogy a nagyfaternak vége      az lesz megint, hogy a család ott sír a nagyfater felett     összedugják a fejük    ingatják akkor is amikor az orvos megjön     a kezébe veszi a kezét     simogatja az anyám     búcsúzkodik tőle     én nem búcsúzom el     sőt a háttérből elkezdek rá hatni     és  azt mondom neki, hogy gyere vissza     és adok neki erőt     ehhez jó egészséget is kívánok     szóval csinálom azt amit ilyenkor kell     ő meg csinál egy büdöset     aztán felsóhajt     és valami olyat hallani, hogy haljon meg más     ha ezért vannak ott     többen is tiltakoznak     az orvos is levegőért kapkod     hisz ő is csak azért jön oda, hogy kimondja a véget     a végső szót én mondom ki     neki meg tátva marad a szája     amikor letegezem    és azt hallja, hogy soha se mondd azt, hogy

vége

mert nincs vége     nincs vége     akkor se ha az orvos szomorúan int    és mást se hall az ember     csak azt, hogy vége van vége vége

vége

azt ismételgetik, hogy kész     vége     én meg azt mondom, hogy nincs vége     és felírom ezt egy papírra     és ez a lapot meglobogtatom    és fel is olvasom    a nagyfaternak azt hiszem jólesik amikor hallja, hogy nincs vége     hallja ezt az orvos is     rázza a fejét     nézem, hogy ing     remeg az egész családom     integet     pisszeg     némelyik meg kedvesen leint     mondván, hogy jaj     ne mondd már     hisz látod te is, hogy vége van    nincs    vége van   hülyeség     mondom, hogy nincs vége     vége van     nincs vége    nincs

vége

az lesz, hogy a nagyfater kinyitja a szemét     orvos nem hiszi el     és csodájára járnak      hozzánk többen is azért jönnek át, hogy megnézzék a halálát     el kell halasztani     ezt mondják     és csalódottak     sokan zúgolódnak is     pedig akkor még nem is tudják, hogy ott állhatnának     ítéletnapig nézhetnék    a nagyfatert is zavarja, hogy megtelik a szoba     lassan bejön mindenki     jön a család, hogy lássa a csodát    a nagyfatert körülülik     bámulják     és bámulnak engem     amikor a nagyfater közli velem, hogy miattam jön vissza     mert szeret     mert érzi, hogy mennyire szeretem     a szeretetem hozza vissza     az, hogy kimondom, hogy akit szeretünk    annak nem lehet vége      lényegében ezt kell kimondani neki,  hogy nincs vége     csak ennyibe kerül     az egyik rokon tekintete eszembe juttatja azt is, hogy még nincs itt az Ibolya     ideje hogy feljöjjön     és feljön bennem az amit a múltkor mond     nekem azt mondja, hogy szeret     és ettől a választól én olyan derűs leszek     sőt  boldog     mert egyszerre csak megértem, hogy a szeretetet nem lehet legyőzni     ez az amit ki kell mondani     és én újra és újra kimondom     azóta is minden erőmmel azon vagyok, hogy újra és újra kimondjam     vagyis leírjam azt, hogy lehet, hogy lesznek itt még gondok    és, hogy nem lesz ez egy könnyű menet     de az első sikerek megvannak    azok is akiket szeretek     én mind visszaszerzem     szóval egy ideig még visszatartom magamat attól, hogy felugorjak és táncolni kezdjek      de aztán mégis csak megteszem     és eléneklem nekik azt, hogy ez most már így lesz     így leszünk     ezután is így marad      így marad a végtelenségig     meglesz     megleszünk    meglesz mindenünk     ahogy ez meg van írva    hiába is rázza a fejét mindenki     hiába is sír  anyám    én csak annyit mondok még, hogy ne féljen     megmarad ő is     és én is mindig itt leszek     és tessék     még most is itt vagyok     még most is     még most is     még most is     még most is     és csak ezt ismételhetem a végtelenségig, hogy még most is     még most is     még most is     még mindig     még mindig     nincs vége     nincs vége     nincs vége semminek     ennek a könyvnek se     és aki nem hiszi     aki nem hisz nekem     az itt tegye le a könyvet     de aki igen     igen     az olvasson tovább