Nekem ezek a
szövegek nagyon tetszenek. Nem is merem igazából az egészet elolvasni, mert
túlságosan hat rám. Nem a mûvészete érint meg,
kit érdekel a mûvészete, nem is a forradalmi nyelvtana, ki nem szarja le a forradalmi
nyelvtant, és még sok mindent mondhatnék e szöveg kiküzdött erényeivel
kapcsolatban, hanem a lelke. A text lelke.
A benseje, a pszihéje, a világa, az õszintesége, az intimtása, a
véglegessége, a végleges reménytelensége, a dühe, a jósága…. Valami ritka és titokzatos
erõ. A vesztesek
nem szoktak megszólalni. Az SZTK-vényre kapható kegyelemszemüvegnek nincs
poétikája. Dehogy nincs! Csak a költõk
mostanában ritkán hordanak olyat az orrukon, különösen a nagyok nem, és
különösen nem évtizedeken át. Barna Róbert ha szemüvege nincs is - azt hiszem ,
a boldog, totálkáros szegények szemével nézi a világot. Szót kér a stikkes.
Halló, halló, itt az utolsó ember beszél, de mégis mintha túlnanról, hát bizony
most már tényleg mindenen túlról szólalna meg, agyasan hebegve és ravaszkodva,
és ragaszkodva is persze a maga igazához, tántoríthatatlan balekként. Az Übermensch derûje. Svejk, a végsõ állapotban. Hamlet utsó monológja.
Úgy nagyjából ez a mi egész ágyútöltelék és latrinamajom hõs panoptikumunk 1600-tól napjainkig. Az
Olvasónak mondjátok meg, hogy Barna Robi külsõre
pont úgy néz ki, mint Sam Small. Annyi idõs is. A csodák úgy esnek körülötte, ahogy az alma hull a fáról.
Újabban fiatal felesége és két kicsi gyermeke is van. Mióta meghalt Petri, õ az elsõ ember a világon, aki iránt barátságot érzek. (Hát ezt
talán ne mondjátok meg az Olvasónak mégse, semmi köze hozzá.) Azt hiszem, a
dolgozók gimnáziumban levelezõ szakon? magyartanár. Tulajdonképpen, mióta él, írja ezt a könyvet. Nem az a tipus, aki minden áron
írókarriert akar csinálni. Az a gyanúm, hogy nagyobb az étvágya. Jóllehet kezdõ íróként volt ismert harminc évvel ezelõtt,
késõbb igazán
mellesleg - készített Nádas Péterrel egy emlékezetesen szép interjút, és volt
néhány kiállítása is… De emberöltõnyi ideje már nem jár sehova. Otthon ül, és ír.
Prózát?
Lehet, hogy száz év múlva énekelni fogják…
