Világhbajnok
amikor ezt elkezdem írni
már biztos vagyok benne, hogy ez most már így lesz ezután is így marad a végtelenségig megleszünk ahogy ez meg van írva meglehet, hogy többször is rosszul vagyok sőt lefogyok lefogy pénzem a telefonról lekapcsolnak de kapcsolok és veszek másikat sok zöldséget eszek és tornázom is és érzem, hogy megint a súlyomnál vagyok „mint”(Reagan) erősnek érzem magam érzem az erőt a vágyat, hogy nekilássak pláne ha az is eszembe jut, hogy mennyire várják ezt a könyvet vagyis azt, hogy valaki megírja, hogy segítsen nekik én azt üzenem innen, hogy ez a könyv a segítségükre lesz persze olyan is kézbe veszi majd aki nem ért belőle semmit ne hagyjon ki és olvassa újra meg újra ismételni kell amúgy már itt ismételjük el egy párszor, hogy jól vagyok jól van ez most már így lesz így leszünk ezután is így marad
így van ez már azelőtt is, hogy megszületek sőt azelőtt, hogy megszületik a gondolat, hogy legyek zümmögjenek dúdolják ezt most velem látom az anyámat az apám alatt látom a születést és a halált már nem fogadom el soha ezt mondják ki önök is mielőtt még tovább olvasnának dalolják el, hogy nem nem soha és ismételjék meg egy párszor, hogy érezzék a nyelvükkel érezzenek rá a melódiára mert itt nem elég az olvasás itt énekelni kell és ringatózni is jó mert így lehet ráhangolódni erre a szövegre hangolni kell én is hangolok ilyenkor néha kint vagyok az utcán vagy épp a folyosón mert kizavarnak ez engem nem zavar az se, hogy bezárnak emiatt kizárt, hogy ez véletlen amúgy az se az, hogy kiengednek mindig is tudom, hogy mondanom kell és mondom is és élvezem ahogy fel s alá járok és dúdolom du du du vagyis,hogy felveszem a ritmust mert nagyon fontos, hogy egy szövegnek ritmusa legyen szóval, hogy mások is hangolni tudjanak vele valami új kezdődik ezt én már a kezdetekkor tudom ezért is írom úgy ezt, hogy fenntartsa sőt megemelje a hangulatot fontosnak tartom elmondani, hogy hallok olyanról is aki ilyet olvas és megemelkedik egy fél métert és ott lebeg a lelke és ő meg ott lelkendezik magában az olvasásban van az erő elönti majd a meleg is azt aki ebbe belekezd érezni fogja az energiát amit átadok mert az energia hővé lesz majd a saját bőrén is érzi, hogy milyen erős ez a szöveg viszi magával az embert felfűti az olvasás alatt nekem is melegem van írás közben én ilyen forróra fűtöm fel magam az íráson át hiszen az írás nem más mint
energia átvitel
és én most átviszem az akaratom erre a szövegre csak azt mondhatom, hogy ez egy energiahordozó anyag amit az ember magához vesz miközben olvas és egyszer csak azt érzi, hogy olyan sok energiája van, hogy alig tud leállni nem is szabad abbahagyni az olvasást csak kis adagokban olvassuk eleinte de akkor folyamatosan és kezdjük el halkan aztán lassan erősíteni lehet ilyenkor azt mondja magának az ember, hogy kapcsolódj rá pörögj fel emelkedj meg ezt mondom én magamnak és ettől melegem lesz ilyenkor hűtöm is magam, hogy nehogy túlmelegedjek a csap alá állok és folyatom a vizet a fejemre csorgatom a csapból jön is a hideg miatt csikorgatom a fogam is belefájdul a fejem néha tompa lesz a melegtől így szabadulok meg amúgy meg kell mondanom, hogy ez csak amolyan
felvezető szöveg
és csak ezek után úgymond hideg fejjel mondom el azt amit tudok amit megélek az bizony mindenkivel megeshet szerintem másnak is tanulságos lehet tehát jól teszi az olvasó ha hűti magát és figyeli magát az olvasást én azért szeretem mert közben az ember leállhat megnézheti magát megnézheti azt, hogy hol tart? én többször is megnézem magam egy tükörben figyelem, hogy hogyan hat rám az amit olvasok írok is magamra egy-két szót ami fontos lehet, hogy mindenki lássa azt amit gondolok és, hogy én is lássam ehhez kell egy kis tükör ilyenkor az a jó ha szemben van velem többen is humorizálnak úgymond, hogy ők ezt másképp csinálnák hát csinálják én így csinálom és csak azt javasolhatom, hogy próbálják ki majd érzékelni fogják, hogy milyen jótékony hatással van a lelkükre ha látják azt amit olvasnak
lassan kezdjék
aztán lassanként gyorsítsanak fel vagyis vegyék fel a ritmust és közben persze figyeljék a szívüket a lélegzetüket ne tartsák vissza magukat én arra biztatom, hogy olvassanak lazán elengedve a képzeletüket használják az eszüket is megdolgoztatom majd azok lesznek előnyben akik még ringatóznak is olvasás közben az se rossz ha felállunk kezünkben a könyvvel hajlongunk esetleg egyik kezünkkel mutogathatunk is úgymond vezénylünk hiszen ez felpezsdíti majd a vérkeringésünket felgyorsíthatja ha már itt megértik, hogy ez egy hosszú mondat lesz egy olyan ami nem szakadhat meg mert megfogadom, hogy nem hagyom abba ezt a szöveget nem magamért írom a Világhért teszem a családomért és persze az emberekért azért, hogy segítsek szóval, hogy mutassam az utat akkor is mutatnám ha nem tudnám, hogy merre kell menni mert akkor is segítenünk kell ha nem tudunk semmit se tenni mert ez egy harc mindenkiért folyik az orrom a szemem is nedves lesz de nem törődöm vele és azzal se, hogy kevés amit eddig elérek az egy papír zsebkendő elég nekem és kifordítom a sarkából azt a régi jó Világhot juttatja eszembe s azt, ahogy érte harcolok én már akkor is tudom, hogy ez bizony nem könnyű menet készen vagyok a vereségekre is számítok de nem osztok szorzok és megsokszorozódik az erőm és folytatom a harcot érte és mindnyájunkért olvassák el ezt a mondatot én önökért hagyom, hogy kijöjjön belőlem ez a mondat a zsarnokság ellen van aki ezt nem érti azt bizony meglepetést érheti ahogy engem is meglepetés ér amikor bemegyek a kórházba a barátnőmhöz annak idején és senkit se találok az ágyában senki se fekszik ezt muszáj elmesélnem önöknek is tanulságos lesz ami velem történik mindennapos eset akárkivel megtörténhet, hogy bemegy a kórházba és nem találja azt akit szeret mert elviszik vagyis eltüntetik pont úgy ahogy az én barátnőmet előző nap is meglepem egy kis süteménnyel jövök be hozzá és ő egy szót se szól arról, hogy valami baja van sőt egészen jól van és épp arra gondolok, hogy fölöslegesen van bent
a kórházban
mindenki megrémül amikor megjelenek csak néznek rám jön a félelem amikor azt látom, hogy üres az ágya leszedve a lepedő összehajtva minden jel arra mutat, hogy nincs ott én először azt gondolom, hogy átteszik máshova vagy éppen orvosnál van valami vizsgálat miatt nincs itt én meg is nyugodhatnék de akárhova nézek nem látok mást mint azt, hogy néznek rám merednek azok a szomorú tekintetek persze, hogy megdöbbent az is amikor egy kéz legyintését is látom ahogy
leng
az egyik beteg feje a szomszéd ágyon legyintenek is amikor megjövök rögtön rákezdik úgymond nyugtatgatnak szóval ilyeneket mondanak, hogy így van ez szomorú de hát nincs mit tenni és azzal vigasztalnak, hogy ez így természetes, hogy a Világhnak egyszer csak vége van mert, hogy így hívják a barátnőmet, hogy Világh Mása úgymond lekerül az alagsorba a halottakat ott gyűjtik össze-vissza azt mondják, hogy hát igen bizony ez van és beindul a vigasztaló gép egyre csak azt ismétli nekem ugyanaz a lemez megy körbe-körbe, hogy jaj meg, hogy ugyan már más is jár így és, hogy nem kell ezt úgy a szívemre venni vagy vegyek be valami orvosságot kapok is később a szomorúságomra ráfogják, hogy az már betegség is lehet, hogy tévednek gondolom bár megszédülök egy kicsit megfognak le is ültetnek egy óra múlva már jobban is leszek azt mondják, hogy elég sápadt vagyok és, hogy menjek levegőre meg, hogy mozogjak sokat jöjjek menjek el az orvoshoz is mert ő nyilván jobban elmagyarázza nekem, hogy miért is lesz vége a Világhnak is
jobb
így beszélnek persze beszélhetnek nekem mert én bizony nem fogadom el a Világh végét már annyiszor megjósolják és persze, hogy nem lesz igaza egyik jósnak se hiszek az orvosoknak meg aztán még kevésbé mert egyszer már letagadják nekem, hogy a barátnőm megszökik egy Palival előlem persze, hogy nem tud eltűnni mert utánamegyek akkor is ha haragszik ha úgymond elege van belőlem nem csinálnak hülyét már akkor se tudják elrejteni a mosolyukat utálom azt is, hogy a Világh egy időben nem akar látni, hogy szeret akkor is ha egy időben túl sok vagyok neki is jobb ha nem zaklatom tovább továbbá azt mondják, hogy ennek a kapcsolatnak is vége és jobb lesz ha belenyugszom de én utánamegyek annak idején és visszaszerzem a szeretetét csak én érdemlem meg nem az a
pali
aki csak elrabolja tőlem telhetően gyógyítom a lelkét a testét is azért simogatom mert beteg lesz aki feladná ezek után a lényeget úgy foglalhatnám össze, hogy ez lesz a második gondolatom, hogy megszökik újra utánamegyek én döntök így, hogy visszahozom és nem hagyom magam egy hülye szöveggel leszerelni leszerelem az ajtónkról a zárat mert az anyámék már többször is bezárnak emiatt én állandóan éber vagyok és egyre csak azon gondolkozom, hogy a Világhot előkerítem bárhol is van nyilván, hogy megszökik újra és újra az jár a fejemben, hogy szeretnék, hogy azt higgyem, hogy olyan az ő sorsa mint a többieké ugye ott van a
Kalevi Sorsa
is milyen érdekes, hogy fogalmam sincs, hogy mi van vele? és azt se, hogy mi van az apámmal? és mi van a Fekete nagyival? mit csinálnak? azok akik ezt intézik nem ártatlanok szerintem itt valamiféle összeesküvés-féle lehet egy titkos akció folyik itt ellenünk a család meg a barátok ellen és azok ellen is akik engem szeretnek körülvesznek úgymond megfigyelnek igen én erre is gondolok persze, hogy azt is elképzelem, hogy valaki elrabolja tőlem elszereti esetleg elrejti eltünteti ugyanúgy mint a többieket a családból na meg a barátaim közül is alig van már olyan aki kiállhatna ellenük de ki ellen? kérdezik sokan nem is tudják, hogy azok is részesei egy ilyen összeesküvésnek akik ezt nem is tudják akik elfogadják egy az egyben azt, hogy az ember van aztán meg nincs senki nem szól előre pedig sejtik, hogy előbb-utóbb rossz vége lesz egyeseknek természetes az, hogy félnek mert félnek mert erre megy ki a játék, hogy féljenek és, hogy elfogadják azt, hogy félni kell attól, hogy egyszer csak nem lesznek ott ahol majd keresik őket nem találják mert elviszik vagy elmegy magától azt várjuk mondják nekem az orvosok, hogy megnyugodjon hisz más is megnyugszik egy idő után belenyugodnak abba az emberek, hogy egyedül maradnak kétségek mindig is vannak de a legtöbben elhiszik azt amit az orvosok mondanak miért is ne hinnék? ha ilyen hiszékenyek az csak az ő bajuk ám én akkor már nem először élem meg ezt és rögtön tudom, hogy ez valami csalás lehet, hogy egyesek itt összejátszanak úgymond összenéznek mögöttem is súgnak-búgnak többen is összemosolyognak kiröhögnek gondolom, hogy hülyének néznek amúgy hülyeségeket is beszélnek mert szerintük a fejemmel van a baj az igaz, hogy dühöngök ha eszembe jut, hogy miket hazudnak annak idején is azt mondják, hogy nyugodjak bele a Világh már nem az enyém már mást szeret de én tudom, hogy ha nem szeretne nem jönne vissza mert visszajön a szökése után kiderül, hogy nem is ő akar elhagyni annak idején egy pali kényszeríti rá vadásznak főleg
egy hatásvadász
pali zavarja meg a fejét operálják amúgy nekem is az idegeimre megy a butaságuk miatt járok én fel s alá becsülnek régebben másképpen néznek rám azok után, hogy ideges leszek igyekszem kijárni magamból az indulatot most nem mesélek el mindent csak annyit, hogy nem lehet véletlen, hogy ki kell járni egy sor iskolát arra képeznek ki, hogy ott begyakorolják az emberekkel a hazugságokat úgy találják ki, hogy azt könnyedén elhiggyék az orvosok szövegét a betegek ismétlik persze, hogy ettől a szövegtől betegek később is egyre csak azt nyomják, hogy felejtsem el a Világhot és máris könnyebb lesz ha nem emlékezem mert aki nem emlékezik annak nincs többé gondja mivel az embernek ez a fő baja a múlt és minél gyorsabban felejtek annál boldogabb vagyok hisz az a régi jó Világh úgy se jön vissza ábrándozással nem sokra jutok de akkor én már visszafordulok és arra figyelmeztetem magam, hogy vigyázzak mert ezek becsapnak önkéntelen is hazudnak nekem csak azért, hogy segítsenek leszakadni a Világhról sok mindent elképzelek még azt is, hogy kitanítja a betegeket, hogy mit mondjanak mit mondjak? ezek meg azt hiszik, hogy elvehetik tőlem azt akit szeretek hiszen a szeretteim már jobbára elveszik az anyámat is hiába óvom attól, hogy elhagyja az apámat elfelejtse azt, hogy mivel tartozik neki amúgy nekem is tartozik pénzzel és szeretettel figyelmeztetem arra, hogy visszajöhet az apám nagyon csalódott lesz ha ott találja azt a palit akivel felejteni próbálja az apámat nem lehet elfelejteni azt, hogy itt nagyban is ez megy ez a felejtés szóval, hogy eltöröljék a múltat is átalakítják az ember meg persze, hogy fejébe veszi, hogy nem felejt aztán eltűnnek dolgok a fejéből kivesznek az emlékek se maradnak meg ugyanúgy él az anyám is egy másik palival mint az apámmal annak idején még egy sor dologra emlékszem még arra is amire nem is emlékezhetek az apám emlékére is megesküszöm, hogy én már akkor visszamegyek gondolatban a születésem előtti hétre is szívesen gondolok arra is, hogy mit mond az apám az anyámnak azt mondja, hogy ez a gyerek nagy lesz és íme már elég nagy vagyok ahhoz, hogy ne hagyjam magam becsapni tehát visszafordulok és meglepem azokat akik az előbb még eltanácsolnak amikor nem megyek el hiába is mosolyognak rajtam aztán nem fognak ki mert én nem veszem be a mosolyukat zavartnak látom némelyiket meg is nézem alaposan kikérdezem azt aki ott fekszik naná, hogy nyugtalan is lesz és azzal akar megnyugtatni, hogy ne törődjek vele de az amit mond olyan hamis szóval én már akkor sem hiszem el, hogy vége van a Világhnak szerintem nincs vége semminek és senkinek csak gondoljanak bele, hogy ezután is ugyanúgy járnak az emberek álldogálnak a folyosón néznek rám és bólogatnak vagy éppen csóválják a fejük amikor azt mondom, hogy tovább már nincs pardon én cselekedni fogok és leveszem az órámat és rátaposok mert időre van szükségem ahhoz, hogy megtaláljam a kedvesemet visszahozom akárhova is viszik az embereket csak becsapják azzal, hogy órát adnak nekik eszükbe nem jutna, hogy megtapossák az órájukat nézik állandóan nézem én is hallom, hogy tovább ketyeg de a mutatók állnak attól fogva nálam tíz óra van a mesterem ezt később igazolja is nekem ő már régebben is mondja, hogy vegyek tőle egy órát veszek már máskor is de olyan jót mint amit megtaposok még sohasem mert az ugyanúgy jár mint annak előtte járok már
órásnál
de egyik se olyan mint ez a mester igazán ért az órákhoz tanácsokat is ad akkor is amikor leviszem hozzá az órám mert tovább jár ugye hiába is taposok rá szóval rááll ő is percek alatt megegyezünk a mesteremmel töltök egy kis italt nem vet meg amikor azt mondom, hogy szeretném leállítni az időt nem sajnálom a pénzt nem kér erre csak annyit mond, hogy ez az óra már nem eszi az időt megállítja a lábam ott és akkor ez lesz az a perc amikor elkezdődik az egész csak ennyi, hogy egyszerűen azt mondom, hogy most rajtam a sor rajtam van az órám tízet mutat azóta tíz van nálam bejön ez a módszer másnál is alkalmazható ezért is javaslom ezt önöknek, hogy ha jót akarnak ha időre van szüksége valakinek ne tegyen mást csak állítsa le az órát vagy állítsa a tízesre állítom, hogy jó hatással lesz rá már az is ha azt állítja, hogy ott van és, hogy nem fél én egész biztos vagyok abban, hogy nem félek ettől a pillanattól kezdve ha ránézek az órámra csak nevetek amúgy nevet mindenki akinek megmutatom úgymond vidámak lesznek ettől még a vidámság is átragad mindenkire jó hatással lehet
a mutató
hiánya is hat ránk hátha még odateszem a fülekhez a karórám hiába ketyeg hiába is húznák fel úgy mint az apámat akit állítólag felhúznak persze senki se tudja, hogy hol? és mikor? mivel még azt se tudják, hogy megtörténik-e egyáltalán? ez az
akasztás
nálunk nem téma de hát ott van a levegőben csak beleszagolok az apám ruhájába és előjön bennem a kérdés, hogy ő hol van? ebből a ruhából is sok mindenre következtetek de hiába is kérdezem az anyámtól sohasem beszél az apámról azt mondja, hogy nyaral szegény nyilván nem mondhatja el az igazságot én hiába is erősködöm ő csak annyit mond, hogy éppen most nincsen apám mintha letagadható lenne nem tagadom jólesik még most is arra gondolnom, hogy itt van a kezemen az óra azóta is ketyeg de az elmúlást többé nem mutathatja az időt én nem hagyom, hogy csak úgy eljárjon felettünk lakik egy pali aki fel-alá jár éjjelente olyan mint aki menne de ugyanott tart szerintem innen is jön egy ötlet lényege az, hogy fel s alá járjak néha csak azért, hogy magammal is érzékeltessem, hogy az ember járhat úgy, hogy egyhelyben marad egy kis időm arra is jut, hogy megtervezzem hol keresem a kedvesem a múltkor az alagsorban találom összeölelkezve azzal a palival össze is verekszem a kórházban több épület is van olyan is lehet amit nem ismerek és lehetnek átjárók hátsó lépcsők is sőt alsóbb szintek ahol még nem járok ahova nem juthatok be még gondolatban sem ijedek meg mert bejutok én már egy-két helyre még olyanra is ami nem vezet sehova nem fordulhatok segítségért én már akkor is tudom, hogy vigyáznom kell vagyis, hogy nem mondhatom el senkinek csak magamnak mondom, hogy indulj el keresd a kedvesedet a kórházban mivel, hogy egyszer már átrakják máshová is benézek azokba a kórtermekbe is amik úgymond a másik épületben vannak többen is azt mondják, hogy kereshetem akárhol vagyok a legtöbben rázzák a fejük
ing
hogyha leviszik szegényt az alagsorba is lemegyek aztán vissza és több helyen is szólok sőt követelem, hogy adják vissza a hitemet adják vissza azt régi jó Világhot nagyon jól ismerem ezt a kórházat ismerem mint a tenyerem persze, hogy begyógyul később az a vágás is eltűnik amit akkor ejtenek amikor lefejtik a kezem a kilincsről lejön, hogy engem hülyének tartanak tőlem állandóan azt kérdezik, hogy mit akarok? és én hiába mondom, hogy a Világhot szeretném visszakapni na kapok a fejemre szerintem vérdíjat tűznek ki gondolná, hogy vérzik a szívem érte megyek vissza abba a szobába amiben régebben fekszik ott több nő is megnéz engem amikor megnézek több ágyat is szemügyre veszek már amiatt is, hogy úgymond megmaradjon bennem még ma is pontosan ugyanúgy néz ki mint annak idején hagynak még nézelődni és én megnézek azt akit tudok persze, hogy hiába is nézegetem keresve se találok hasonlóságot nem látok én mást csak azt ahogy általában néznek rám és vihognak rajtam ugyan nem látszik, hogy fáj ha azt mondják, hogy nézd csak megint itt van a hősszerelmes vagyok a szemükben az ilyen nem lehet más mint egy hülye hiszen fölöslegesen jár be azután is, hogy elviszik a kedvesét a kedvesem sajnálják már akkor is amikor még ott fekszik eltakarják a szemüket meresztik és jelzik, hogy ismernek már sőt a tenyerüket is összecsapják ha rákérdezek a Világhra, hogy most hol van? azt mondják, hogy kint van a temetőben keressem az égben szerintem nincs semmi amikor felnézek jól látom, hogy az ég üres ők meg jönnek ezzel az égbekiáltó hazugsággal és persze szomorúan lógatják a fejük az orruk is lóg és csöpög belőlük valami még az is lehet, hogy a jóság mindig félelmetes ha az ember rájuk néz és úgy érzi, hogy ezeknek is vége lesz úgymond a végén majd elváltoznak vagyis eltűnnek azok a vonások jönnek elő amiket én már nem szeretek bejárni muszáj nekem akkor nem tehetek mást mint, hogy újra és újra bemegyek mivel nem adhatom fel a kedves keresését más már feladná de én tovább kísérletezem a kórházban mindenhol körbenézek ahova csak lehet benézek és beszélek az emberekkel közlöm, hogy én nem egyezek bele, hogy eltüntessék a Világhomat meghamisítsák a nevét a betegségét átírják halálosra és persze, hogy azt se szeretném, hogy a végén majd engem is betegnek lássanak hozzá tehetném azt is, hogy nem engedem, hogy a betegek csak úgy kikerülhessenek a tudtom nélkül engednek ki egyeseket áttesznek máshova és nekem nem is szólnak naná, hogy én sem szólok arról senkinek és csak úgy jövök-megyek vagyis úgy teszek mintha csak úgy mennék és persze, hogy nagy csend van az ajtók mögött mélyen hallgatnak az emberek nem is tudják, hogy én még zenét is felteszek egy-két számot ami már régen is hat rám amúgy a Világhra is hat számot hallgatok meg és éppen egy Világhra szóló zene szól az egyik orvos azt mondja, hogy vegyem le a hangot mert még a folyosón is hallani nyilván, hogy hallják körülöttem én azt figyelem, hogy elváltozik-e valaki valamelyik számra lesz is egy kis mocorgás amikor egy
Világhszám
megy egy fehér blues jár az eszemben amikor a műtő elé érek és úgy döntök, hogy ott zenélek egy kicsit persze félek, hogy mindjárt elküldenek és tényleg szólnak úgymond azt mondják, hogy ne várjak arra, hogy kihozzák mivel én úgy sejtem, hogy továbbra is bent tartják a műtőbe többször is belesek a kinyíló ajtón át látom, hogy jönnek-mennek az orvosok már többször is tévednek emlékszem, hogy a múltkor is úgy jön az egyik a műtőből, hogy hunyorog úgymond olyan mint aki a napba néz rám az is hat, hogy amint megismer máris azt mondja, hogy részvétem és rögtön le akar rázni a pali zavartnak látszik, hogy ha tudna elmenne mellettem aztán nem mert ez engem még inkább megerősít abban, hogy nem lehet úgy ahogy mondják abban van egy kis
csavar
meg is lazul az agyamban még inkább megerősödik az a gondolat, hogy ezeknek fogalmuk sincs arról, hogy mit mondanak mert magukat is becsapják amúgy majd őket is elviszik ugyanúgy mint a barátnőmet szerintem berakják valahova beraknak engem többen is lebeszélnének arról, hogy leírjam a kétségeimet írásban is felterjesszem egy-két helyre el is megyek a kórházban is megteszek mindent a Világhért se akarom persze azt elhitetni, hogy akkor már tudom, hogy mit kell tennem mert nem látok semmit se tisztán érzem, hogy
elsötétítenek
engem mint mindenkit tehát ezért is kísérletezem úgymond ezt a vakságot próbálom átélni mert nem hiszek a szememnek mert annak is árt a kórház aki nem fekszik bent akit lehet azt megtévesztenek úgymond meghülyítenek mindenkit arra biztatok tehát, hogy ne engedje ne hagyja, hogy megzavarják az elméjét a megérzéseit tartsa meg magában kell hinnie én hiszek abban, hogy a kórház látványa csak megzavar és csak azzal védheti ki ezt az ember ha becsukja a szemét úgymond az elvakulás ellen én csak a megérzéseimre támaszkodok azokra a régi dolgokra amit elfelejtenek az emberek java része csak megy a kórházban nem érzékel mást mint azt, hogy beteg és úgy nézi a másikat is mint egy beteget és ha befekszik beteg is lesz akit megnéz majd de hiába is nézi meg mert ha elviszik elfelejti vagyis, hogy elsötétedik az emléke elhalványul a Világhnak se juthatok a nyomára ha elfogadom azt a valóságnak amit ott nekem mondanak a folyosón az jut eszembe, hogy nekem úgy kell itt csinálnom mintha hülye lennék és én nem is fogom megmondani senkinek, hogy miért csukom be a szemem? és, hogy miért megyek behunyt szemmel a folyosón? én abban reménykedek, hogy így esetleg többet látok vagyis, hogy én befelé figyelek hátha megérzem azt, hogy hol van valami furcsaság valami nem mindennapit meg is érzek a dolgok mögött dolgok lehetnek itt bizonyos titkos dolgokat sejtek naná, hogy dolgoznak itt titkon elrejthetnek betegeket képeznek ki a halálra gondolok aztán arra is, hogy mit érezhet az akit elfed a sötétség nyilván, hogy elfedi a Világh egyik felét úgy kell elképzelnem, hogy sötétben van míg a másik esetleg még világosan emlékezhet rám az hat, hogy úgymond bele akarok látni a helyzetébe képzelem magam azt próbálom ki, hogy én mit látnék? vagyis, hogy mit tudnék csinálni? ha elvinnének? persze, hogy elviszek egy-két dolgot a folyosón nekimegyek egyeseknek erről is rossz lesz a véleménye az lesz ennek a következménye, hogy
összeütközések
lesznek többen is felháborodnak ezen én nem csodálkozom, hogy nekem esnek sőt a képembe vágnak amúgy is olyan pofákat látok, hogy azt már nem kívánom senkinek nem mondom most el, hogy miket mondanak? nekem azt mondják, hogy ha nem vigyázok becsuknak pedig ha becsukom a szemem ott van előttem a Világh szinte kéznyújtásnyira érzékelem mindazt ami nincs meg egyszer csak megvan az ok nem lehet más mint egyfajta
vakság
én ezért is döntök úgy, hogy megnézzek olyan helyeket is amiket nem látni amit világos nappal érzékelni se lehet csak éjszaka én lemegyek a pincében is azt érzékelem, hogy cselből zárják be az ajtót csak azért, hogy ide csaljanak csalnak ez nem kétséges, hogy sokakat becsapnak na de engem nem és megfordulok csak úgy csukott szemmel folytatom az utam egyenesen kivezet ebből a csapdából is tanulok még szerencse, hogy a kedvesem képe ott van a fejemben még akkor is ha látszólag nem látja senki mert senki nem láthat a másik fejébe én se látok de legalább belevetem magam a kutatásba persze, hogy sokszor úgy kell tennem mintha csak egy látogató lennék a kórházban úgy jövök-megyek a folyosókon nézegetem az embereket aztán csak úgy megkérdezem arról, hogy
a Világhról
mit tudnak? és elmondom azt amit én tudok csendben jönni-menni nem is olyan könnyű jelezni, hogy egyszer már itt vagyok olyan ügyes dolgot találok ki szóval azt, hogy csendben húzom végig a falon az ujjam puha és érzékeny csíkot húzok egy papírra fel is jegyzem ahol járok és nekem aztán hiába is mondják, hogy ne járkáljak összevissza azt érik el ezzel, hogy felírom őket is gyanúsnak tartom és teszek rájuk persze, hogy szólok úgymond megmondom nekik, hogy hiába is rejtegetik a kedvesemet hiába is teszik át egy másik kórterembe én utána megyek sőt benyújtok egy-két megkeresést személyesen adok oda az orvosoknak egy-két követelést két példányban készítem el azt is amiben felfedem a titkukat én nem fogom fedezni azt, hogy ők halottakat gyártsanak úgy, hogy elkerítik őket leviszik az alagsorban lehet egy titkos hely ahova nem mehet be senki csak a bennfentesek tudják azt, hogy én is tudom, hogy a legtöbben félnek panaszkodni nem mernek kérni kérnek többen is, hogy hallgassak mert bajuk lesz belőlem meg kijön minden ami bennem van azt sugallja, hogy ha így folytatják akkor tényleg elvesznek nem is egyet feleségül kérnék a legszívesebben felajánlanám, hogy megmentem őket attól, hogy elveszítsék a bátorságukat amúgy az eszüket is féltem én ezért is mondom el annyiszor, hogy
az észt
nem szabad hagyni azt se, hogy elszívják az erőt az energiát nem szabad elveszteni a türelmet én csak ezt tanácsolnám mindenkinek azt mondanám, hogy ne hagyják én aztán nem hagyom annyiban igazam lesz, hogy így az orvosok is tudják, hogy mi folyik itt ellenünk annyi rosszat tesznek annak idején csak úgy elveszik az anyámat amúgy elvesztem a kulcsomat az egyik fogadásomat is megemlítem nekik le is írom mindezt azért, hogy mindez érthetőbb legyen nekem mindent le kell írni már azért is, hogy nehogy elvesszen vagyis, hogy ne kelljen fejben tartani amúgy én mindezt egy füzetben tartom a gondolataim leírom egy cédulára és ami fontos azt elteszem vagy bemásolom szóval leírom azt is, hogy furcsa, hogy meg kell halni egyeseknek csak azért, hogy mások jól éljenek? a jogukkal törődöm én akkor már feltételezem, hogy jog szerint az emberek nem halhatnának meg de valahol meghamisítják a törvényeket meg kell változtatni én idáig jutok a gondolkozásban az a jó, hogy nem látszik másoknak az, hogy mi min is gondolkozunk bizony, hogy sokan vannak akiket biztatni kell a gondolkozásra igenis szükség van és van olyan eset amikor ezt el kell magyarázni egyeseknek meg is kell mutatni, hogy ilyenkor mit tegyen? én például azt teszem, hogy egyedül jövök-megyek fel s alá járok a papírokkal a folyosón is írok és figyelek mindenre mert mindenkire figyelni kell mert hamar belealszik az ember a nézelődésbe rendszert kell vinni én bizony mindig viszek magammal egy újságot is és azzal csapdosom magam amúgy a falat is ütöm a fejem néha még belefájdul abba, hogy még mindig ugyanott tartok amikor meglátok egy nőt aki gyanús nekem egy pillanatra kell csak kihagyni és máris eltűnik előlem eltüntetik igen én leállok egy pillanatra nem is tudom, hogy mit csináljak? és, hogy hogyan csinálják ezt? nem lehet törvényesen csinálni nem lehet így eltüntetni az embereket körbejárom a termeket és ahol lehet felírok egy üzenetet a falra az kerül, hogy ne csüggedjetek mert meglesztek mert meglesz mindenki előbb-utóbb kiderül, hogy ahol semmi sincs látszólag ott is van valami egyszer csak előtűnik nekünk és máris ott van ugye odalátjuk ahogy most önök is ide látnak engem ezekre a lapokra pedig akkor még ismeretlen vagyok szóval, hogy láthatatlanul jövök megyek persze, hogy vannak már akkor is néhányan akik látnak bennem fantáziát azért is kell használni, hogy megjelenjen a lehetséges, hogy mögé lehessen látni, hogy mi megy itt
a lehetségessel
foglalkozik mindenki és a lehetetlen nem kell senkinek nem kéne félni, hogy mögé nézzen egy-két dolognak jót tesz az ha kimondják ha kimondunk valamit mert az máris kint van a Világhban is sok minden van amiről nem tudunk de ha kimondjuk kimondva kimondatlan tudjuk, hogy van vagyis van az is amiről azt hisszük, hogy nem létezik szerintem olyan nincs ami nincs az is meg van valahol ahogy azok is vannak akikről nem tudnak rólunk se hallani sokáig keringek ott a kórházban néha még egy beszédet is megkockáztatok de hát nagyon hiányzik valaki aki megértené, hogy miről is beszélek aki megértene aki szeretne igazán együtt működne velem az a baj, hogy nagyon igényes vagyok vagyis nagyon válogatós sokak szerint csak olyannal tudnék én összedolgozni ebben az ügyben aki hasonlóan ügyes lenne csak egy barátom vagy egy testvérem aki összefogna velem jól elbánnak persze, hogy elszakítanak úgymond elválasztanak olyanoktól akik önállóan gondolkoznak akik nem hagyják, hogy a fejükbe idegen gondolatokat vigyenek be mondom az orvosoknak, hogy én nem hagyom, hogy elültessék bennem a kételyt a kétségbeesést én is átélem persze, én is érzékelem ahogy próbálnak megfosztani a józan eszemtől nem várok sokat az orvosoktól csak azt kaphatom, hogy
kitiltanak a kórházból
valósággal kidobnak de engem félemlítenek meg sőt megerősítenek abban, hogy a Világhért küzdenem kell az erő nem hagy el sőt még elszántabb leszek azok után, hogy kidobnak és nem engednek be én visszamegyek
a porta
elé állok sőt ott jövök-megyek és beszédeket tartok és forradalmi dalokat énekelek még akkor is ha kiszólnak, hogy itt hallgatni kell egy kis idő el is telik ezzel amikor felfogom, hogy miért jelölik a kórházat nagy H-val mert a magyarok hülyék és hallgatnak persze, hogy a hallgatást is hülyeségnek tartom a magyarokat is lehülyézem hiszen ez a hallgatás olyan beszédes mint az a szöveg amit nyomnak a hallgatásról is próbálok beszélni az emberekkel próbálok tárgyalni a Portásokkal is úgy beszélek erről, hogy megértsenek szóval keresem a megfelelő hangot azokat a szavakat amiket befogadnak az emberek szeretik a szép szót még egy csúnya nő is szívesebben meghallgatja mint
egy bombázó
nem várja be a mondat végét hanem belevág a szavamba sőt egy szavamat se hiszi el az a portás aki kijön engem figyelmeztetni akar hatni rám csak az idegessége hat szót keresek a fejembe veszem, hogy elmagyarázom neki azt, hogy mit keresek én? és azt, hogy miért is üvöltöm a kedvesem nevét mert azt remélem, hogy így könnyebben előjön a Világh amúgy a dolgait is magammal viszem és felmutatom az ablakokban kijönnek az emberek néznek naná, hogy nehezen jönnek rá, hogy mit látnak egy palit aki üvölt és mutogat és a földhöz veri magát nem kíméli az ember ilyenkor többen is kijönnek és többször is megnéznek engem a portások is látják, hogy mit teszek azokkal akik kijönnek a kórházból mind átesnek azon a vizsgálaton amit én végzek egy kis kutatást azok között is akik bejönnek az elképzeléseim úgy foglalhatnám most össze, hogy megnézek mindenkit a kórház előtt aki kijön aki megy én jóban leszek az egyik őrrel is megbeszélem azt, hogy én segítem őt ő is segítsen engem hiszen engem is izgat az, hogy kik jönnek-mennek a kórházban vigyázzon ő míg én majd a kapunál fogadom azt aki jön jól megnézem úgymond senkit se veszítek szem elől szóval senkit nem kímélek abban az időben ha kell én belenézek a szemekbe belebámulok a lapokba sőt néha még a táskákba is belesek a blúzokba is szóval mindenkit megnézek és nem adom fel mert ott van a remény bennem továbbra is él a barátnőm már akkor biztos vagyok abban, hogy előkerül előbb-utóbb rátalálok valami nyomra bukkanhatok mert egyszer csak elűznek a kórház elől hátul viszont nem figyelnek nem őrzik a kerítést sem így aztán
beszököm
és körülnézek a kettes belgyógyászaton nem ismernek fel elsőre megyek fel doktor Sass szobájába engem az a remény vezet, hogy találok nála bizonyítékokat hiszen ő az aki először mondja nekem, hogy a Világh halálosan beteg és naná, hogy nála tűnik el azon az osztályon sorra tüntetik el az embereket vagyis én ezért megyek vissza mert neki köze lehet ehhez az ügyhöz kapcsolok bizonyos dolgokat meg is nézek naná, hogy furcsa dolgokat találok doktor Sass szobájában már előttem is kutat valaki megelőz engem ma már nem érdekel amit rám kennek igaz, hogy hülye helyeken keresek eleinte mindig ez van, hogy az ember téved de tévednek azok akik azt hiszik, hogy egy helyet is kihagyok a keresésemben az vezet, hogy rátaláljak a Világhra ugyan nem lelek de rátalálok egy írásra amit a Sass rólam ír persze csak a fiókjának írja és így bizony senki se tudja, hogy milyen jól fogalmaz néhány dologban tényleg egyetértek vele az ember szinte megszédül amikor olvas magáról ő is úgy érzi, hogy okos szóval, hogy mindent tud hát igen én tudom, hogy nem szabadna mindent elolvasnom már a fejem miatt se mert úgy tele lesz gondolattal, hogy szinte repülök tőle repülhetnék pedig engem eltiltanak a repüléstől egy lyukas fogam miatt fájni kezd a fejem már attól is, hogy olyan izgalmasnak találom azt amit ott olvasok mégiscsak boldog vagyok valahogy az dob fel, hogy más papírokat is találok olyat is ami a vitaminokról szól mintegy
C bizalmas
adatokat is kapok arról, hogy miket ír a Sass leír mindent amit mondok mit mondjak? gyorsírásban jobb lehet mint a beszédben mert ha megszólal akkor nagyon lapos a szövege néha majdnem elalszom és azt észre se veszem, hogy egy óra múlva is ott vagyok mint a Láng Vince vagyis ahol a part szakad amúgy
a Partizánokról
mesélek neki egyszer mert a nagybátyám is az bár elég kicsi termetre én nagyobb vagyok nagyobb az esély, hogy nagy dolgokat vigyek véghez míg ő még nem tesz semmi fontosat nem viszek el a fiókból olyat ami nem kell a kutatáshoz nem fér kétség ezt elismerem, hogy azt elteszem ami rólam szól de hát mit tegyek? ha ez a gyengém, hogy gyűjtöm a rólam szóló írásokat amúgy gyűjtenék én népdalokat is de nem tudok addig megnyugodni ameddig a Világhra nem találok más dolgokat is elolvasok megnézek mindent ami ott van a fiókban eleinte nem nyúlok bele remeg ugye az ember keze is bizonytalan abban, hogy benyúljon-e vagy sem? és, hogy vajon ott van-e amit keres? mert az ember csak azt keresi ami a saját fejében már megvan a fiókban olyan dolgok vannak, hogy az bizony sokakat meglepne engem is meglep az, hogy mennyire tele van
a Sassfiók
hülyeséggel nem foglakozom de hát van ott egy-két példaképem is látható lesz amikor kihúzom a fiókot naná, hogy kihúzom a gyufát is csak azért mert álkulccsal megyek be doktor Sass szobájában én csak a nyomokat keresem míg mások munkát keresnek vagy pénzt ebben az időben nem mernek olyat keresni ami látszólag nincs meg aminek úgymond nincs értelme tagadni nem fogom soha, hogy én így találok bizonyos támpontokat a Világhgal kapcsolatban
a mája
a gond persze, hogy zavart jelent ez lefordítva találok néhány sort arról is, hogy én mennyire félek a haláltól vagyis, hogy nekem mekkora halálfélelmem van itt egy sor alá is van húzva na én is aláhúznám, hogy nem találom viccesnek, hogy mennyire nem értik, hogy én ezekről mit gondolok amúgy én éppen, hogy nem félek sőt én vagyok az aki képtelennek tartom a lapot el is tépem dühömben két percig nevetek azon, hogy a Sass ilyeneket ír, hogy szerinte én babonás vagyok és példaképp leírja az egyik mondatomat kétszer is elolvasom azt amiben az van, hogy bizonyos számok hatnak a hétre nagyon jól emlékszem arra is, hogy az egy nehéz hét nyolc napig beszéltetnek egy alkalommal azt mondom nekik, hogy vigyázzanak az egészségükre annyi minden hat rám az is amit elolvasok megdobogtatja a szívem de a legnagyobb szívdobogást akkor kapom amikor képeket találok a Világhról
a Sass
fiókjába mélyen belenyúlok és egyszer csak kiveszem, hogy ő az mert nem lehet más naná, hogy megvizsgálom különféle módszerekkel kaparom megnedvesítem úgymond meg is könnyezem az egyiket eláztatom szóval az a papír is pecsétes lesz amelyikből az derül ki, hogy a Világh gyereket akar de nem tőlem hanem attól a bizonyos hatásvadásztól meg is kérdezem később, hogy lesz-e neki a Világhtól gyereke? mert nekem lesz egy rossz érzésem le is írom rögtön csinálok egy szöveget a Világhról elmondok ott mindent sőt elmondom mindennek a Világhot hibáztatom, hogy ilyen helyzetbe hoz ezzel a palival közösül naná, hogy nem bocsátok meg a Világhnak egy ideig szidom az anyját is hibáztatom a családját a testvéreit is becsukják többször is kiderül, hogy ő is olyan mint a családja csupa
börtöntöltelék
még, hogy ő nem akar engem nem ért meg senki nem segít akkor sem és ma sem értenék meg az orvosok ha elmondanám nekik, hogy kutató vagyok és, hogy én addig fogok kutatni amíg rá nem találok a Világhra vagy legalábbis a kulcsra hiszen a Világh megfejtése a cél az, hogy megfejtsem, hogy miért viselkedik így velem a Világh? és tudom, hogy valami előbb-utóbb a nyomára vezet amúgy én vezetek egy naplót arról, hogy hiszek abban, hogy érdemes keresnem és hiába zárnak be már annak idején is teszem a dolgom bent is éberen figyelem az embereket osztályozom amúgy az osztályos orvos egy hülye szegény amikor felfedez engem elkap a röhöghetnék bár lényegében szomorú vagyok de hát olyan nevetséges, hogy amennyire örülnek, hogy elkapnak persze, hogy újra meg újra kidobnak ebből a kórházból annyi emlékem marad, hogy ködösítenek az orvosok a nővérek meg leszólnak a portára kiteszik a nevem a fényképem is kikerül és kikerülök én is és nyilvánvaló lesz nekem, hogy kikerül ő is mert őt is kiteszik az utcára és nem is tudja, hogy ki ő és lefekszik valakivel felkel a nap is lemegy az utcára se emlékszik rám se néz mert elveszik a kedvét az értelmét az emlékeit nem hagyom elvenni ezért is jegyzem le mindazt ami az eszembe jut amúgy meg
nekiindulok a városnak
több olyan helye is van ahol a kedvesem megfordulhat a szerencsém nem hagy el tudom, hogy jó ötlet az is, hogy egy-két helyen áruló nyomokat hagyok hátha felfedezi a Világh elkezd emlékezni én is elkezdem végig járni azokat a helyeket ahol járunk valamikor ő egy kutató intézetben dolgozik ezért először oda megyek s alapos kutatást végzek mint kiderül ott is csak tessék-lássék kutatnak ők sem találnak magyarázatot arra, hogy így eltűnhessen valaki azt mondja, hogy abba kéne hagyni de én nem tudok belenyugodni abba, hogy akiket keresek azok közül egy sincs meg persze, hogy kimerít a kutatás aztán meg az is, hogy bujkálnom kell és, hogy csak titkon juthatok be egy irodába is csak azért megyek be, hogy többet tudjak meg a Világhról persze, hogy elkap egy hivatalnok megfenyeget és ilyeneket mond, hogy ne kutassak hülyeségeket nem csak tőle hallok annak idején én mindenhol ezt hallom, hogy ne menjek be ne kutassak az irodában más sincs, mint fölösleges
hülyeségek
engem nem állítanak le hiszen akkor már ez a kutatás a mániámmá lesz egy pillanat emlékezetes marad a számomra az amikor átfut a fejemen, hogy hülyeséget csinálok hiszen lehet hogy haza megy a kedvesem én meg a kórházban keresem és máris rohanok, hogy megnézzem azt a házat ahol a Világh lakik régebben odajárok amúgy lesz egy nagy ötletem az, hogy elviszem a nagyfatert is érdekli hogy mi van a Világhgal nagyon jó viszonyba van egy praktikus okot is találok abban megegyezünk, hogy több szem többet lát a nagyfater meg nagyon élvezi mert amúgy sokat vakoskodik otthon elsötétítés van nála nem lehet tudni, hogy mikor lát szívesen segítek ha kell én nekilátok és elmondom, hogy mit lehet látni való, hogy ő is azon gondolkozik amin én, hogy az emberek miért mondják azt, hogy nem ismerik a Világhot? hiába mutatjuk meg őt a képeken hiába vallatjuk a környékbelieket az jellemzi, hogy menekülnek a kérdések elől sőt előlünk is elbújnak vagy ha nem hát elzavarnak minket nagyon zavar ez a durva erőszak nagyon fáj nekem a közömbösség is amivel fogadnak mivel hogy szerintük nem lesz meg a kedvesem egy sor helyen lakik és én sorra veszem mindet vagyis a régi címeket végig járom a várost lassan már úgy ismerem mint a tenyerem elzsibbad a talpam elkopik két cipőm is tönkre megy az ember néha csillagokat lát a fáradságtól ezer kis tű szurkálja a lábam magától menne úgymond az éjszaka is jár mert
a csillagok
vezetik az embert szinte behatárolják még azt is, hogy merre járjon igen ez jár a fejemben úgymond elkap a vágy, hogy elmenjek Világhot látni való, hogy ebben csak a nagyfater támogat igaz, hogy őt is támogatni kell mert alig tud járni ám ő szívesen jön velem akar lenni hát legyen néha magammal viszem persze ez nem kis nehézséget okoz nekem hiszen a nagyfater vak de hát ő még látja a Világhot szembesíteni akarom vele együtt talán többet elérek én ezért is megyek el
az elfekvőbe
betesszük egy időre az nagyfatert többször is meglátogatom már csak azért is mert ő az apám apja a nagyapám naná, hogy szeretem és felkeresem a régieket is kutatom mindenhol járok ahol lehetnek ismerősök csodálkoznak is, hogy a nagyfater kint van mindene a mászkálás szóval jön-megy velem közli is, hogy ő nem kíméli magát a nyomozást úgy tervezem meg, hogy újra és újra elindulok úgymond akkor már a nagyfater nélkül jövök-megyek és szóba elegyedek az emberekkel közlöm, hogy a kedvesem keresem és személyleírást is adok a Világhról fényképeket néznek meg mondhatom, hogy nyíltak velem az emberek bár az is igaz, hogy legtöbbször mást mondanak mint amit szeretnék szeretnek utazni utaznak is velem lent fent a villamoson is felhasználják őket ellenem mindent megpróbálnak egyesek csak azért, hogy csalódást keltsenek bennem nem tudnak kárt tenni mert elkapom a tekintetem arról aki nem olyan mint amilyet én nézni akarok és ilyenkor kinézek a villamos ablakon a feljövőket figyelem magamat is látom visszatükröződve jelenik meg minden ami ott van a villamosban én mindig előveszem a kedvesem képét nagyon szeretem nézni ahogy ott ül a képen olyannak tűnik mint aki már soha nem mozdulna el arról a székről több emlékem is van olyan is, hogy ráülök és
megnedvesedik
a kép felkunkorodik amikor felállok naná, hogy ha ez eszembe jut fel s alá járok a villamosban azért is veszem elő mert ha ránézek ő úgy néz vissza rám mint aki szívesen összebújna velem megesik az is, hogy a képét magamra fektetem és nagyon élvezem azt is ha az én képem fekszik a Világhon látszik, hogy ez is hat rá szinte áthatja egymást a két kép olyan megható az ahogy én hatok a képre kell nézni és rögtön látható, hogy a Világh mosolyog ilyenkor úgy látszik, hogy boldog az ember élvezi ahogy előhívja egyfajta nézéssel elő lehet hívni és én úgy hívom, hogy gyere és előjön nekem az a tapasztalatom, hogy néha egy
hívás
is előhozhatja belőlünk azt ami bennünk van egy ilyen képesség megvan mindenkiben előjöhet egy kép és ha akarja az ember beleképzelheti magát egy képbe én szívesen vagyok képzeletben az a szép, hogy olyan amilyen egy kép mégiscsak más mert hogy egy képen mások is azt látják amit én ezért is viszem fel a villamosra jellemző, hogy nem ismerik fel, hogy ez
a kedvesem képe
mert ma már nem ismernek fel senkit még a hírességeket sem hiszen próbaképp kivágok az újságból egy nőt csak azért mutatom, hogy lássák a különbséget azzal is érzékeltetem, hogy mellé rakom a kedvesem képét megcsókolom azt aki felismeri vagy legalábbis megfogja a képet oda is adom amúgy odaadnám mindenemet ha rátalálnék a kedvesemre hivatkozhatnék én arra is, hogy képtelen lennék mást mutogatni és mégis ujjal mutogatnak rám rossz hatással van az is, hogy valaki feljelent és lesz
egy műsor
a televízióban is megmutatnak mint elrettentő példát mint aki megvágja a járókelőket úgymond képeket ad el nekik is tudniuk kellene, hogy nem fogadok el pénzt csak akkor ha rám erőltetik persze a legtöbben azért adnak, hogy megszabaduljanak tőlem adhatnak hiszen én ingyen adom a képeket azért vágom át, hogy nehogy beazonosítsanak mert kiszúrom, hogy jönnek utánam nem marad nyom mert átalakítom még magamat is felragasztom persze fordítva jön vissza Amerikából a képem mert kiküldöm az egyik barátomnak nagyon tetszik amit csinálok számára teljesen érthető az is, hogy visszaküldi a képet és ez az egész olyan lesz mint egy
szív küldi
szívnek jön-megy a kép sőt a levél is megvan még ma is szívesen olvasgatom néha még ma is elönt az öröm ha azt látom, hogy milyen szép a kép azért is kell nekem, hogy felidézzem azt a forróságot amit annak idején érzek amikor először megfogom a Világhot és szinte megszédülök az örömtől ő is megszédülhet attól ahogy felpörgetem megpöckölöm a képét néha feldobom és azt nézem ahogy forog lebeg a levegőben én őt látom de az utcán hiába is bűvészkedem mert csak azt érem el vele, hogy vihognak és mindenhol azt kapom, hogy a terhükre vagyok és hiába írom rá a képekre, hogy ez meg ez ő és ez meg én vagyok újra és újra megnéznek és megnézik a képet is megfogják fogdossák a Világhot na meg engem persze, hogy izgat ez
a fogdosás
ugyan jólesik de azért félek, hogy a végén még rám kennek valamit össze is szedek egy betegséget emlegetnek többen emlegetik az anyámat és azt mondják, hogy unják a képem ha adok egyet rögtön eldobják ha otthagyom őket semmi se érdekli bizony még az is előfordul, hogy
kukában
találom meg a legszebb képeket mert ezt-azt kiveszek a kukákból mert ott is kutatok és találok is ezt azt mondhatom, hogy az legszebb képet onnan szedem ki aztán meg kitalálom, hogy az ilyen helyeken inkább a nagyfater kutasson hiszen ő úgy is koszosabb nálam az ész míg nála a
Fekete kéz
a jellemző amúgy én persze nem hagyom abba a kísérletezést kiterjesztem minden irányba beleteszem a kezem a múltkor a Sugárba mert eszembe jut a Világh folyása és azt akarom megmutatni a WC-ben mintegy ráébreszteni a vizelőket, hogy mi az ami itt folyik a szemük előtt vezetnek el azzal az ürüggyel, hogy úgymond olyanokat mutatok amit nem szabadna persze, hogy becsuknak emiatt megy ki egy barátom Amerikában minden másképp van mintegy fordítva látják innen úgy néz ki minden, hogy én hülye vagyok, hogy itt maradok az anyámmal akkor még jól kijövünk egymással levelezünk a belüggyel is közlöm, hogy ne csodálkozzanak ha elmennek az emberek szöknek persze, hogy van ilyen nálam is előjönnek ezek a szökési kísérletek ismétlődni fognak mindaddig amíg nem értékelik azokat a képeket amiket én kiviszek az utcára jellemző, hogy az emberek csak úgy vaktában nézelődnek pedig a nézést is gyakorolni kell szerintem a gyakorlata hiányzik egyeseknek fel sem tűnik, hogy a képeken mindenki mosolyog mostanában csak az ilyen képeket szeretik az emberek elkapják a mosolyt elkapom én is mosolygok egy ideig pedig semmi kedvem mosolyogni mert hiába is viszem hiába is mutogatom a Világhot ha ő nem mosolyog a képen rá se néznek és úgy néznek rám mint egy hülyére mint aki nem ide való tehát úgy döntök, hogy mosolygóssá teszem a Világh arcát átalakítom annyira amennyire csak lehet mert még az is lehet, hogy másféle arccal jön-megy mostanában nagyon divatos az effajta átalakítás hiszen hallani olyanokat, hogy megváltoztatják az embert még a képét is átformálják biztonsági okokra hivatkozva tehát én is megváltoztatom mintegy próbaképp formálok rajta, hogy mások is azt lássák amit én egyszerűen követem a változást tudván, hogy a Világh is változik nyilván nem tehetek mást mint, hogy követnem kell ezt a fényképein is jelzem vagyis ollóval dolgozom a Világhon javítanom kell szóval átvágom vagyis átalakítom olyanná teszem, hogy aki egyszer is ránéz az felismerje mert én felismerem, hogy nem tehetek mást mint, hogy apró vágásokkal formálom meg a fejét sőt a lábát is levágom és úgy teszem vissza, hogy egyenesebb legyen igen én ezt mondom magamnak, hogy legyen erőnk változtatni a Világhon én változtatok is ha kell még arra is képes vagyok, hogy bekenjem sárral szemfestékkel is dolgozom a Világhon annyi minden másképp van nyilván őt azért sem fedezem fel eddig mert nem veszem észre a változást úgy érzékeltetném, hogy a Duna is csak a változásban van jelen ezért is olyan megfoghatatlan amit látunk mert az egyik
hullám
jön a másik után vágom ki a képekből a Világhot, hogy lefejtsem azt ami takar amúgy azt látom, hogy engem is elfed a fejem és az se látszik, hogy mi van az arcom mögött pedig gondolatok vannak szóval én is az arcom mögött vagyok és ezért sem látszom kívül zavartnak pedig zavarnak az olyan pofák akik pofákat vágnak ha meglátnak mert nekik az sem elég ha átvágom magam ha kiegészítem az arcom más arcokkal is az a baj mint az enyémmel, hogy unalmasak ezért is igyekszem érdekessé tenni szóval teszem a dolgom az, hogy kitegyem a lelkem kint van és ez oda vezet, hogy ki vagyok téve kiröhögnek, hogy képtelenségeket látnak belém avatkoznak azzal ahogy néznek mintegy
kivágnak
a háttérből is elegem van aztán abból is, hogy leszednek a villamosról csak azért mert más kép van az igazolványomban nem hasonlítok magamra én meg arra gondolok, hogy csak tennék rá az apám arcát az anyámra és máris megkapják az enyémet csak akkor érthetik meg ha az arcomon keresztül szeretik őket úgy szerethetik meg ha engem szeretnek a nők legtöbbje odavan ha megfoghat valamit itt még el kell mesélnem, hogy egy ismerős nő teljesen odalesz tőlem képeket kér sőt aláírást is adok még azelőtt, hogy híres lennék csak lennék jobb elbeszélő mert akkor nyilván jobban írnám meg amikor azt mondom egy nőnek, hogy látok rajta valamit rögtön megszeretek egy vonást húzok is akkor egy papírra jegyzem fel, hogy ez már a második nő akinek van egy-két vonása ami hasonlít a Világhra végül is nem lelek megnyugvásra nem is gondolok amikor hazamegyek ezért is kérdezem arról az anyámat, hogy anya miért nem találom a helyem? keresem arra is a választ, hogy miért vagyok ennyire egyedül? ő tudhatja csak, hogy őt ez a téma egyáltalán nem izgatja és soha nem válaszol arra se, hogy miért hiányzik nekem a szeretet a melegség az, hogy hozzá bújjak persze kizár a szobájából és nyilván kizárt, hogy ez
véletlen
volna, hogy hiába is keresem a szeretteim szeretem az anyámat is azért nézem a kulcslyukon keresztül mert kíváncsi vagyok rá és arra is, hogy mi folyik a szobájában engem csak az érdekel, hogy mit csinál vele a prof miután odaköltözik hozzánk nem illene az amiket megtesz az anyám ennek a profnak még a szeme se áll jól sajnos hiába féltem az anyámat hiába is figyelmeztetem arra, hogy ezt az apám esetleg látja hiszem ott van egy képe szegénynek látnia kell azt is, hogy üvöltözik velem a prof naná, hogy nem szereti ha benézek az anyámnak is megmondom, hogy hiába is mondja egy ilyen pali, hogy ne leskelődjek ne kiabáljak be olyanokat dörömbölök néha úgy érzem, hogy nagyon egyedül vagyok és úgy fáj, hogy leveszik az apám képét a falról sőt befalazzák a két szoba közti ajtót megszüntetik még a lehetőségét is, hogy átlássam mi történik ott és akkor én az ajtó helyére akasztom fel az apámat meg is fordítom a fal felé és biztatom, hogy csak nézzen át nézzen szembe a valósággal én is birkózóm az anyámmal az a baj, hogy nehezen viseli el, hogy az apám a falon keresztül láthat mindent a fejemhez vág egy idő után persze, hogy kiakasztja a viselkedésem teljesen érthető, hogy sírni kezd van képe sírni amúgy én is sírok néha folyik a könnyem törölgetem mert engem is megríkat az apám utolsó képe kikészít teljesen aztán az is ha arra gondolok, hogy mi folyik itt utalnék arra is, hogy ha az ember nem tehet mást hát magában keresi a hibát és azon gyötrődik, hogy nem talál rá a megoldásra hiába is kérdezek rá hiába is bukkanok árulkodó nyomokra nem támaszkodhatok az anyámra haragszom magamra is mert hiába nézek be oda ahol titkok lehetnek a szemétládákba is belenyúlok főleg azóta, hogy a nagyfater beadja a kulcsot a szomszédnak csak ez kell mert letagadja amikor átmegyünk a szomszédhoz újra becsöngetünk és ő meg újra tagad tagadhatatlan, hogy tévedhetünk mi is neki látunk keresni miután nincs meg kulcs megy
a kulcskeresés
nagyon jellemző a családunkra, hogy elvesznek dolgok emberek persze mindenütt kutatnak nyilván az okokat keresik a helyzet kulcsát keresem én is elveszem néha a türelmem kellene dicsérni és nem a türelmetlenségemet szidni szidnak már azért is, hogy színházba megyek ahelyett, hogy a nagyfaterra vigyáznék de hát
a Kulcskeresők
megy éppen a színházban meg kell, hogy nézzem mert érinti a témát meg amúgy is kutatok az anyám fiókjában legalul találom meg azt a képét apámnak amit még addig nem is látok persze, hogy azt is megkaparom mert hiszek abban, hogy így akár előjöhet valami ami láthatatlan másnak is csak a papír jönne elő
a kaparás
után más lesz a Világh is kap arról egy papírt, hogy lehetne gyereke ha valaki segítene neki ezért kell keresnie valakit mindenki keres szerintem más is megpróbálná a lehetetlent hisz mindenkiben ott van a remény is, hogy nem haszontalan amit csinál vagy ha az akkor a haszontalanság is jó lesz valamire figyelmeztet ez engem arra, hogy bizony az embert megfogja a megfoghatatlan öröm fog el engem akkor is amikor kihullik egy kulcs a szemétből kiveszem és letörlöm az izzadságot a homlokomról csak akkor tűnik el a ránc amikor rájövök, hogy ez akár kulcs is lehet mindahhoz amit eddig csinálok vagyis amit eddig csinálnak velem mert ráismerek arra a kulcsra amit az anyám elrejt előlem ugyanígy dugják a Világhot is egy időben egy hatásvadász dugja az anyám kulcsokat rejt el
a Nappaliban
is kutatni kezdek és találok is egy újabb kulcsot azonosítom azzal amit bead nekem a Világh odaadja az övét is meg kellene őrizni de az anyám elveszi tőlem sőt azt is kizárja, hogy valaha elvegyem őt egyszer el is viteti Talán: „még az is lehet, hogy” ez lehet a kulcs az egészhez annyit tehetek még hozzá, hogy én megszerzem és lemásolom az összes kulcsot ma már én birtoklom a lakásba legfeljebb álkulccsal lehetne bejönni egy idő óta én már sejtem, hogy mindenki a kulcsot keresi a megoldást abban látom, hogy keresni kell az ember nem tehet mást még akkor sem ha kirúgnak otthonról vagyis nem eresztenek be sőt amikor kopogok csöngetek vagy verem az ajtót húzzák az időt a kulcsot nem találják na erre mondom én azt, hogy ha másképp nem megy hát ott kell hagyni mindent megpróbálok már többször is megszököm otthonról persze, hogy megtalál a rendőrség majd rajtam keres bizonyos dolgokat ugyan elviszek a lakásból de csak olyat ami az enyém
a választás
joga a választójog rám száll az apám után a rendőrség is választás elé állít ezek után el kell döntenem, hogy leválasztom-e a lakást? vagy az anyámat választom le erről a profról akibe belehabarodik amúgy is olyan hebrencs szegény mindig kapkod utánam mi lesz? én nem tudom, hogy mit tegyek? azok után, hogy feljelentenek persze, hogy rám fogják, hogy felforgatok mindent elfogadok de a felforgatást nem vállalom az igaz, hogy elküldök egy udvarias szöveget a rendőrségre más is küld nyilván, hogy az írásokat elcserélik másra gyanakszom itt nem a véletlenre mert rám fogják azt is, hogy az első pofont én adom pedig éppen, hogy én kapom akkor amikor vitatkozunk az apám szobájáról itt és most csak annyit, hogy én kétszer is visszamegyek, hogy megnézzem, hogy az ajtó be van-e zárva? amúgy a zárban na meg az ajtóban is az erőset szeretem az olyat amit nem lehet betörni engem sem tudnak annak idején szétszedik a szobámat felszedik a padlót széthányják az ágyamat felvágják a paplant a párnámat széttépik a papírjaimat fürkészik a kertet felássák miattam sokan aggódnak bár nem féltenek annyira észnél vagyok amúgy én nem félek sőt jól beszólok nekik azt mondom, hogy az anyátok verjen bennetek a Sors keze olyan nagy mint ezeké még izzadt is nekem valahogy büdös ez az egész verés amolyan tessék-lássék módon megy
a kihallgatás
alatt én jól érzem magam úgy foglalnám össze a helyzetet, hogy nem rossz csak úgy látszik reménytelen megértetnem velük, hogy nem tudom bevallani azt amit akarnak hiszen én már bevallom sőt beviszem a kerületbe benne van a bevallásomban, hogy mióta küzdök azért, hogy visszaadják a Világhot és dehogy vennék el dolgokat legfeljebb átmenetileg foglalok le néhány tárgyat a nyomozás miatt muszáj figyelembe venni az érvelésemet nem értik amúgy én sem értem hogy mivel vádolnak engem szerintem hülyeség miatt visznek be egy-egy ütést elszenvedek de nem tudnak kiütni bár valami féle kiütést kapok mert valamit rám kennek mert az igaz, hogy a
talált tárgyak
osztályán is vagyok és lefoglalok bizonyos dolgokat persze, hogy elváltoztatnak de én ráismerek azokra a tárgyakra amiket a kedvesem szeret engem aztán nem tévesztenek meg olyan szövegekkel, hogy ide aztán hiába jövök de én azért is megnézek egyet s mást sőt direkt elvesztek ezt-azt, hogy megtudjam, hogy vajon meglesz-e? és jeleket hagyok egyes tárgyakon rajta van a Világh nyoma nyomra vezető szerintem lehetne egy rendőr figyelmesebb de a legtöbb oda se figyel arra amit elmondok a Világhról persze más a véleménye rólam is rosszakat gondol az egyik
kihallgatáson
arra kér, hogy tegyek ki mindent a zsebemből kirakok olyat is ami nincs is benne a felkérésben ott van az is, hogy én bizonyos dolgokat ellopok a kórházból is feljelenthetnek azt hiszem, hogy a rendőrök is képesek kivetkőzni magukból kinézem, hogy megértik azt amit elmondok nem könnyű megérteni, hogy miért tartok olyanokat a zsebemben mint a nagyfater szeme? naná, hogy megzavarja a rendőröket amikor
egy szem
előkerül naná, hogy fennakad a szemük szájuk eláll attól is, hogy tele van a zsebem kis cédulákkal meg aprópénzzel vágom meg az embereket állítólag csak azért vágom be a fejemet mert elkapom egy pofon elől alig lehet elbújni az anyám elől is sokat bujkálok mert ő is megruház már mondja is a rendőröknek, hogy nem így nevelnek engem a keresés vágya hajt megjegyzem erre gyűjtöm a pénzt az erőt nem adják ingyen sehol nem bíznak bennem pedig erős a hit azt sugallja, hogy megtalálom a Világh kulcsát is előadom a zsebemből egy nedves zsebkendő is előkerül amikor arról kezdek beszélni, hogy hogyan bánnak a Világhgal a kórházban elvesznek tőle mindent amivel úgymond kárt okozhatna magának az orvosnak sem szabadna megtartania azt az előadást amit azután tart, hogy
elveszem
a szüzességét a kedvesemnek az a kívánsága, hogy visszaszerezzem mindazt ami az övé egy sor dolog felismerhető, hogy miért veszik el tőle nyilván, hogy üzletelnek a legtöbb helyen ez megy bennem oly erős a tisztesség, hogy nem hagyhatom persze, hogy nem hagyják ezt végigmondanom azt amit arról mondok a vallomásomat egyik nyomozó se hallgatja végig sőt ha erről beszélek az dühöngést vált ki és többeknél is előhozza a kegyetlenséget egyszerűen nem értem, hogy miért? de egyre csak azt kérdik, hogy mit viszek el és ha a Világh szóba kerül egyszerűen lepofoznak a földre esküszöm, hogy nem hazudok de látom, hogy hazugságnak tartják és továbbra is ott tartanak és ott tartunk megint, hogy azt kell hallanom, hogy hazudozz csak egy kicsit még hagyjuk, hogy azt mondj amit akarsz de sokkal jobb lenne ha az igazat mondanád persze, hogy igyekszem de előfordul még ma is, hogy egy-két dologban nem vagyok biztos és ilyenkor mindenkit óvok attól, hogy higgyen nekem teljesen világos, hogy tévedhetek még akkor is ha igazat mondok mert olyan ez néha mintha az ember hazudna hiszen amikor elkezdi mondani még igaz de mire kimondja már tényleg hazugságnak tűnik vagyis, hogy néha van úgy, hogy hazugságon kapom magam nem akarom mentegetni de én nagyon utálom a hazugságot kívülről erőltetik rám nem jellemző ez de a családom sajnos sokat hazudik a felsőbb hatalom is hazugságot mondat ki velünk azt csinálják, hogy bizonytalanná tesznek az igazság ügyében én nem kételkednék ha tudnám, hogy van igazság ugrándoznék örömömben ott a keserűség mert az igazat nem tudja senki és ez persze bizonytalanná tesz mert ki tudja, hogy mit tudunk? csak azt tudjuk, hogy nem tudjuk én ezért is mondok mindent ami az eszembe jut mert hátha benne lesz az igazság is zavaros egy kicsit ami nem
csoda
hisz mond az ember olyat is zavarában amit nyugodt helyzetben nem mondana tehát elnézést mondom a nyomozóknak ha olyat mondanék ami nem tűnik igaznak kérem, hogy javítsanak ki gondolná, hogy majd azt mondják nekem, hogy hazudj csak de én nem akarok hazudni nem szép dolog, hogy hazugnak néznek én látom az egyik nyomozó szemén, hogy mit gondol rólam sőt kihallom a hangjából is, hogy kételkedik még abban is amit kérdez és abban is amit válaszolok neki leginkább azt világítom meg, hogy az ember sokszor csak azért nem mond igazat mert nem is lehet tehát mondok én mindent bedobok apait-anyait de azt is elmondom, hogy a tévedést nem lehet kizárni és azt se, hogy olyanokat mondjunk ami ma még hihetetlen az holnap igaz lesz már attól is, hogy az ember kimondja na ezt mondom neki úgy látszik, hogy ez sem elég és ezért is kérek elnézést vagyis azt mondom, hogy bocsánat nem is ezt akarom mondani illetve nem is erről beszélnék lényegében én őszinte vagyok sőt épp ez a bajom, hogy mindent elmondok még azt is bevallom, hogy az anyám az aki arra biztat, hogy hazudjak mert hazudni kell itt minden előre le van játszva az is igaz, hogy én a hazugságokat gyakorlom vele sőt leteszem a szent esküt, hogy erről nem fogok beszélni szóval, hogy ilyenekre biztat az anyám azt mondja nekem, hogy nehogy bevallj valami hülyeséget mondj valamit nekik nem az igazság a fontos és ha nem hallgatok rá jön az ismert szöveg, hogy mondj igazat majd betörik a fejed amúgy is olyan kótyagos lehet,hogy igaza van de az szívem tiszta a lelkiismeretem is szóval nem vinne rá a lelkem arra se, hogy hallgassak mert arra is biztat hisz az apám is hallgat annak idején hiába verik aztán majd engem is vernek a rendőrök nagyon nyugtalanok hiszen szövevényes az ügy ráadásul az anyám sokakat becsap például a rendőröket is meggyőzi arról, hogy beteg vagyok sőt még nekem is ezt bizonygatja amikor bejön közli velem, hogy nem akar velem a Világhról beszélni persze, hogy beszél mindenféle hülyeségről amikor a beszélőn vagyok mert bent tartanak egy ideig bejár hozzám aztán kijárja, hogy kiengedjenek és felmerül bennem hogy mi van akkor ha kedvesem is kiengedik és ő megint
járó beteg
és ahogy fel s alá járok lassanként betege leszek annak, hogy hiába nézek be a rendelőkbe senkik se emlékszik rá tehát ráveszem magam, hogy más kórházakba is elmenjek mert még az is lehet, hogy a kedvesem még sem tud járni vagyis úgy jár, hogy titkon átteszik egy másikba nem szívesen megyek el nyilván, hogy
a Klinikáknál
is van jobb hely de nem tehetek másként úgy kell tennem mintha nem hatna rám egy ilyen hely légköre más és más azt tapasztalom, hogy bizony nagy mekkora különbség van kórház és kórház között van olyan ami zárt és vannak nyitottak is szóval olyanok ahol szívesen fogadnak rám nagy hatással vannak a kórházak tele vannak olyan betegekkel akiknek fogalmuk sincs, hogy miért tartják bent őket nézem meg leginkább az a gond, hogy nem könnyű bejutni a kórházakba végül is úgy jutok be, hogy megváltoztatom a külsőm szóval én úgy megyek be mint
borbély
annak idején nemcsak a hajjal törődik mással is tud bánni bánom, hogy ez már előbb nem jut az eszembe hisz az olyan mint egy seborvos aki ha kell gyógyít eret vág az embereknek az esze rövid az emlékezete nem őrzi meg ezeket az emlékeket én nagyon fontosnak tartom azt is, hogy ők is köpenyben vannak jó ötleteim egyike épp ez lesz, hogy vegyek egy fehér köpenyt és úgy menjek be borotválni vagy éppen hajat vágni én kitűnően tudok beszélni ha kell útba ejtek egy-két kórházat mintegy
szúrópróba
szerűen bemegyek a múltkor az ORFI-ba már úgy fogadnak mint egy fodrászt aki oda jár már régebben is körbejárom a kórházakat végignézem a betegeket kikérdezem itt-ott leállok és váltok két szót az ismerősökkel sőt az ismeretlenekkel is elbeszélgetek kifésülés közben úgymond szóba hozok ezt-azt megkérdezek a régi Világhról beszélnek ők is úgy vélik, hogy az már vissza nem jöhet vagyis azt mondják, hogy ez csak úgy lehetne ha visszafordulna a Duna visszafelé folyna amúgy már folyik erről egyszer egy beszélgetés közben az is kiderül, hogy engem nagyon megszeretnek és szinte várnak arra, hogy megfésüljem a nőket vagy, hogy leszedjem a szőrt innen onnan is tudom, hogy szívesen beszélgetnek velem borotválás közben a rádióban hallom, hogy elvesztenek betegeket sőt orvosokat is keresnek engem is egy idő után egyre nehezebb lesz bejutni a kórházakba az is kiderül, hogy elcserélnek betegeket áttesznek máshová mert elcserélik a nevét a Világhnak is más nevet adnak szerintem tudják, hogy én keresem és azt is, hogy a nyomában vagyok naná, hogy a nyomomban vannak én ezért is változtatom meg a nevem is más akkor már a régi név csak akadályoz abban, hogy bemehessek a kórházakban olyan is van, hogy mondok egy nevet és adok egy kis pénzt a portásnak csak ez kell máris kezébe veszi az ügyet azt mondja, hogy mondjam, hogy kit keresek tehát megnevezem a Világhot, hogy ne fogjon gyanút leginkább én fogok a legtöbbször nagyon is gyanús nekem, hogy miért mondják azt, hogy nincs a listán a neve de azért csak menjek hát bemegyek és nekem nagyon furcsa, hogy mindenütt azt mondják a betegek, hogy nem ismerik és hiába írom le a Világhot és hiába mondom el, hogy ki vagyok rázzák a fejük ing már annak idején én hamar mérges leszek hiszen látom, hogy tagadnak szóval félnek elárulni, hogy ismerik többen is elárulják ezt egy mozdulattal kész vagyok feldönteni mindent megteszek még azt is, hogy feljelentem azokat akik letagadják a Világhot de mondhatok én bármit mert alig figyelnek rám mert inkább a haldoklókat figyelik mit mondjak? többen is haldokolnak a kórházakban ez természetes azt mondják, hogy mindenkinek kötelező elmenni egyszer elmegyek egy pali ágya előtt mint kiderül nem is pali az illető neve
H.G. Weisz
ez van kiírva szegény úgy tesz-vesz a haldoklása előtt csapdossa a takaróját felverné a többieket a kórteremben meg csak hallgatják, hogy milyen furcsán kapja a levegőt mintha kevesellné vagyis mintha mással se élne csak levegővel szóval ő is levegőért kiált mint József Attila vagyis inkább levegőt szeretne venni és venne is akár jó pénzért is tehát fizetne is érte ezért kapkod a zsebe felé persze, hogy üres a zsebe ha a cédulákat nem vesszük komolyan mondom, hogy nem kellenek ezek a cédulák senkinek nem kell még az ápolóknak se pedig ezeken bűnbánó szövegek vannak sokan akár e nélkül is segítenének míg mások meg ezzel együtt sem segítenek elég gyorsan kiderül, hogy rossz a légkör tényleg ebben az időben versenyt haldokolnak ebben a teremben nem nagy öröm nézni, hogy versenyeznek ugye senki sem tudja, hogy ki hörög jobban mondva a függönyön át is hallani, hogy drukkolnak neki sőt fogadások is vannak arra, hogy ki hagyja el magát előbb az egyiknek a lelke száll ki a másikból viszont előjön az erő és addig tör-zúz míg a nővérke le nem fogja a szemét na ez az aki félrebeszél persze nem a gégemikrofonba és mégis hallani lehet mert olyan visszhangos a terem hiszen csak tízen vannak benne persze mindenki mást lát mást érez ezzel kapcsolatban mondom én a nővérkének, hogy furcsa de néhány perccel ezelőtt még ing a feje a H.G. Weisznek is csak annyi ideje marad, hogy kibukjon mert úgymond el akarják vinni az intenzívre naná, hogy odajön két férfi és kihúzza az ágyból mondván, hogy ébresztő fater épp átadná az egyik cédulát nekem kell elkapnom szegénynek csöpög az orra vagyis éppen lecsöppenne amikor elkapom a céduláját elejtené a kezét fogják aztán egy tálkát is kap abba köhög egyet-kettőt rezdül
az ősz
szőr a mellén először keresztben van a karja aztán lelógatja az egyik férfi megfogja és lehúzza az ágyról aztán a takarót is róla ez marad ez a kép amúgy még van egy-két képem vele kapcsolatban sőt van egy-két cédulám is tőle nagyon kedves, hogy ilyeneket ír nekem ha bemegyek hozzá teszi ilyenkor, hogy ez már a dögcédulám na ez az utolsó cédulája tényleg dög nagy pedig ő általában a kicsiket szereti ahogy nézik na nézem én is szegényt az biztos, hogy már soha nem felejtem el ahogy fuldoklik hajlong csapdossa a mellét és némán kiáltozik is valami effélét, hogy te te legalábbis én ezt olvasom le az
Ajkáról
ahogy kinyílik a szája a foga is kimozdul a helyéről én meg visszanyomom ahogy ott állok mellette nyilván, hogy nem hagyom magára számítok ezt írja amikor kiteszik az ágya elé a spanyol falat nem megy le a torkomon ott van az a kis görcs nagyon zavar a szaga és e miatt se nyelni se köpni nem tudok persze tudom, hogy ezt a falat oda kell tenni mindenkihez szóval, hogy ez a szabály miután ő a haldoklik hörög is eleinte az ember azt hinné, hogy nyitott szemmel alszik de aztán lecsukják a szemét na engem is lecsuknak párszor csak úgy lesek a szemem alól is látom, hogy ütik a mellét, hogy levegőt kapjon de hát nincs levegő a szobába olyanokat hoznak akik elszívják aztán már fújhatják persze, hogy én is oda fújom az orrom már régebben lógatom egy kicsit csodálkozom is azon, hogy miért ütik a mellén keresztben a keze szívesen csapkodna tovább sőt látom ha tudna vissza is ütne de hát megáll a szíve felmondja szolgálatot na én meg felmondok ekkor egy verset neki mert nekem ez
szolgálat
vagy mondjuk úgy, hogy feladat a számomra, hogy leüljek az ágyára gondolok és arra, hogy ilyenekért én már ülök egy ideje jegyzetelek persze, hogy nem jókedvemből írok ki dolgokat úgymond helyette nézek körbe úgy ahogy egy olyan nézne körül aki utoljára nézi, hogy körülbelül itt van ez a szekrény ez az ágy na meg ez az ember formája ilyen haldoklás közben én meg arra gondolok, hogy minden haldoklás fontos lehet, hogy én vagyok az egyetlen aki leírja kimutatja mindazt ami kimutatható még ilyenkor egy
kimutatás
nagyon fontos lehet tehát az, hogy ez meg ez történik valahogy mindenki egyformán csinálja én meg úgy csinálom, hogy szinte észre se vegye, hogy ott vagyok csendben figyelem, hogy mennyire odavan ő is nagyon csendes amikor odateszek a fejéhez bizonyos jegyzeteket még ma is érvényesnek tartok ott egy kis előadást is kezdeményezek arról, hogy ma még üldözik azokat akik a haldoklókkal foglalkoznak velem is közlik, hogy nem nézik jó szemmel, hogy ennyit foglalkozom ezzel témával már régebben is szembesülök az irigységgel nem törődöm egyszerűen gyűjtöm a tapasztalatokat nagyon megbecsülöm azt is, hogy egyre gazdagodom a példákkal szembesülve hamar világos lesz nekem, hogy már a haldokláshoz is erő kell egy kis rosszullét is jól jön ahhoz, hogy ezt megfigyeljem és leírjam amúgy meg sok türelem kell az ilyenhez
kitartás
is fontos az is, hogy én is cédulázok egy idő után már annyi írnivalóm van, hogy megfelezem a cédulákat megkedvelem a H.G.Weiszt is aki úgymond egy fél cédulára írja le nekem még jóval a haldoklása előtt, hogy ő per pillanat nem tud beszélni amúgy nem is akar mert hisz a hallgatásban tehát írni fog és arra kér, hogy én is írjak válaszul átcsúsztat egy cédulát amin az áll, hogy mindenki ír persze, hogy van ebben kis csúsztatás de a lényeg az, hogy átjön az aláírása is ott van a cédulán, hogy
a néma H
a franciába divatos ezt írja meg nekem azóta is megvan minden írása vagyis nagy becsben tartom sőt ott hordom a zsebemben azóta is ott van az nagyfater műszeme mellett mert nagyon tetszik a gondolkozása tele van aggodalommal a Világh miatt aggódik ő is ugyanazzal foglalkozik mint én elmesélem neki borotválás közben, hogy tele vagyok kétséggel amúgy tele lesz a zsebem is azzal amiket ír mind nagyszerű és nem igaz, hogy ez az ember hülye legfeljebb féleszű vagy mondjuk úgy, hogy
félcédulás
tudniillik ő azt is egy fél cédulán írja meg nekem, hogy szintén zenész meg azt, hogy mi üldözöttek tartsunk össze vissza is írok annak idején már tudom, hogy a haldoklókról írnom kell és én egy pillanatot se tétovázok és megyek oda ahol nyögnek és jegyzetelek mindent amit lehet ha látom, hogy valahol rosszul van valaki én kihallgatom sőt leírom a legjobb mondatokat abból amit úgymond
a haldoklás
közben hallok hülyeségeket is mondanak de a lényeg az, hogy írva legyen hogy aztán elgondolkozhassak rajta mondom magamnak írd fel és aztán gondold ki, hogy mi legyen ennek a vége az lesz úgyis, hogy egyszer csak rájövök, hogy mi történik ilyen esetekben? lassanként kiderül az is, hogy mit kell tenni? azért, hogy ez ne történjen meg még egyszer és, hogy ne vihessenek el senkit a rosszullét miatt én kétszeresen is ébren tartom magam másolom át a cédulákat egy füzetbe ott van minden amire később emlékezni fogok amúgy a betegek is emlékeznek rám nagy hatással van egy másik haldokló is a barátom lesz időközben átmegyek egy másikhoz is
az Új Ember
Kovácsához hadd fűzzek ehhez itt annyit, hogy ő egy másik kórházban van és, hogy ő nem néma de ekkor már alig van hangja és nagyon elhaló hangon közli velem, hogy neki is vége van a szavaiban egy kis lemondás persze, hogy nekem meg azon jár az eszem, hogy az esze vág mint a borotva mert vele is ez hoz minket össze, hogy leborotválom a szakállát beszappanozza az ember érzi közben, hogy ez az ami tetszik neki amúgy én is tetszem tehát ő is nekiáll gondolkozni azon amin én persze, hogy tudom, hogy baj van a lábával de a fejével nincs és neki sincs más gondolata mint, hogy támogasson engem cserében én is támogatom őt a karommal annak idején sétálunk egyet mondhatok, hogy az egyik lába itt a másik meg a műtőben marad persze, hogy mit csinálnak vele azt nem tudja szerinte elveszi az egyik orvosnő még az is lehet, hogy az egyik orvosnak kell ezek után persze, hogy nem csoda ha őt már csak egy dolog érdekli a halál pláne ha ballábbal kell fel ugye fél lábbal már a sírban van ugyan nem sír csak amikor elveszti a lábát sajnálja hiszen így már nem tud lábra állni áll persze csak úgy, hogy belém fogódzkodik és úgy jár kezelésre is azt mondja, hogy mióta beteszi ide a lábát egyre rosszabbul van szerintem ugyanúgy keresztbe tesznek neki mint nekem tetszik a neve is ismert mert közli több újság is úgy mutatja be magát, hogy ő
az Új Ember Kovácsa
érdekes dolgokat mond egyszer azt mondja, hogy nem fél egy idő után már én sem félek kimondani, hogy ragályosak ezek a haldoklások persze olyan is van aki divatból csinálja vagyis, hogy valaki elkezd haldokolni aztán más folytatja a haldoklást aki a kórházba kerül annak nagyon is világos lesz, hogy vigyázni kell, hogy nehogy ő legyen a következő mert az áldozat nem is tudja, hogy kicselezik vagyis csúnyán átverik a palikat azzal hitegetik, hogy jól van aztán egyszer csak rosszul lesz egy rémület fog el engem is hiszen egyre többen haldokolnak ott ahova bemegyek persze, hogy egykettőre kiderül, hogy az emberek nem is tudják, hogy ez így
haláli
hülyeség valami olyan amit ránk erőszakolnak amitől borsózik a hátunk mert hátunk mögött csinálják úgy, hogy nem is tudunk róla én ilyeneket gondolok akkoriban eszembe jut az is, hogy esetleg a Világhnak is beadják beadnak valamit és ő meg elhiszi amúgy ezt nem hiszem ő ennél okosabb ugyanakkor én is azt érzem, hogy hatnak rám ezek az esetek és néha megrémülök attól, hogy nem leszek szóval, hogy nem maradok meg és titkon ilyeneket kérdezek magamtól, hogy mi lesz ha nem leszel? persze, hogy megpróbálok másra gondolni és nem arra, hogy egyszer majd velem is ez lesz ezért is kezdek el jegyzetelni, hogy nyoma maradjon annak amit látok, hogy továbbadjam azt amit tudok, hogy olvasni lehessem, hogy hinni lehessen, hogy az is hihessen abban, aki amúgy hitetlen de én erről nem akarok sokat írni szerintem röviden kell tudósítani a helyzetről vagyis az olvasókat biztosíthatóm, hogy ki nem állhatom a szószátyár írókat amúgy értesítem az Írószövetséget is, hogy a maradiság támad szervezkedik vagyis szövetkezik az új eszmék ellen szövetkezetek lesznek
alvó sejtek
nagyon tevékenyek a felbujtók ott vannak mindenhol a háttérbe húzódnak az irányítók mindent megragadnak azért, hogy lejárassanak én tudom, hogy elindul egy lejárató kampány alkalmas arra, hogy megrendüljön a bizalom bennem ugyan töretlen jövőképem derűs de én tudom, hogy itt az a cél, hogy elvegyék a kedvemet az Világhtól a kedvesemről is másképp gondolkozom mint ahogy az átlag középszerű gondolatokat szül a legtöbb ember elfogadja, hogy a jelenlegi rendszer haldoklásokat akar és azt akarja, hogy csendben legyek és az is világos lesz nekem, hogy ha ez így megy tovább akkor nemsokára majd nekem is szólnak és azt mondják, hogy én következem de én aztán nem adom meg magam nekik az a céljuk, hogy féljünk, hogy elhiggyük, hogy ez így igaz pedig a legtöbbnek csak halálhírét keltik és arra alapozzák a hírt, hogy nem ébred fel de ettől még lehet sőt az az érzésem, hogy még inkább van egy osztályos orvos aki szerint nekem nem szabadna itt lennem kiakar kísérni úgymond szerinte nekem engednem kellene de hogyan is engedhetném el magam addig amíg a kedvesemre nem találok és már annak idején is figyelmeztetem az orvosokat, hogy vigyázzanak sőt kedvesemnek is szólok, hogy figyeljen mert ami itt folyik az nem más mint
felkészítés
az elmúlásra sehol sincs annyi panasz mint a kórházakban egyre kevesebb a panaszmentes beteg vagyis nem múlik el egy óra úgy, hogy ne sóhajtanának sőt van olyan is ahol lesz egy sóhaj aztán már semmi okom sincs arra, hogy kételkedjem abban, hogy én lassanként megvilágosodom pedig közben ilyeneket hallok, hogy mi bizony a születéstől haldoklunk pajtás és te minden születésnapoddal közelebb vagy a halálhoz nekem nincs közöm bár eléggé megszenvedek egy olyan mondatért amilyen ez is de amikor meglesz én felkeltem az alvókat megrázza amit hallanak úgymond felébreszti a kíváncsiságukat én ezt használom ki amikor bent vagyok felrázom az embereket meglepi az amit mondok lényegében annyi, hogy engem nem lep meg, hogy egy haldokló milyen kiszolgáltatott ilyenkor az ember segítségre szorul a hurok olyanok nyakára kerül, akik észre sem veszik, hogy kibasznak velük már pontosan tudom, hogy mit csinálnak itt az emberekkel közlöm, hogy ne fogadják el a halált egy az egyben nyilván vigyázni kell, hogy ne ájuljanak el mert akkor elviszik őket én próbálom megerősíteni magam is biztatom egy idő után lázítom is őket azzal, hogy ezt a törvényt „már” (Reagan) módosítani kellene sokan lázadnak ezután nem is hagyják magukat becsapni becsapom az ajtót mögöttem persze, hogy lesznek olyanok is akik tovább haldokolnak vagyis ugyanúgy teszik a dolguk mint azelőtt de tudom, hogy elkövetkezik az a pillanat amikor kiül az arcokra a csodálkozás hát ez van? ezt csinálják velünk? ugyanez történik mert amikor hazaérek otthon is ez megy ez a haldoklás ragályos beteg lesz
a nagyfater
is haldoklik ott nekem az lesz gyanús amikor megérkezem, hogy hanyatt dobja magát elengedi még szerencse, hogy kéznél vagyok éppen jókkor érkezem és elkapom de levisz engem is a földre vagyis hamarosan a padlón vagyunk ő meg fetreng ott haldoklás közben dobálja magát és közben morog sőt vicsorít is nekem olyan ijesztő, hogy kiugrik az arccsontja az
Ajka
is olyan vékony lesz a hangja elmegy csak a szíve ver egyre erősebben az enyém is sőt a szobában szinte mást se hallani mint ezt a verést ugye megy ez a dib-dob amikor újra dob egy nagyot magán kívül van ez látszik és az is, hogy rosszul van ilyenkor én tudom, hogy ki kell kivonszolni a WC-re magammal szúrok ki ha nem vagyok elég gyors mert neki nagyon gyors a hasmenése tehát maradandó nyomot hagy nekem cselekednem kell mert erősen imbolyog miközben viszem a WC-re is jellemző, hogy nincsen ablaka és a bűz kijön a WC-ből ilyenkor már lila a feje az öregemnek már ez is tükrözi a hozzáállását nem szidom hiszen akkor már nem tud lábra állni én ezért is húzom vagyis vonszolom persze nem sokáig mert az ínye felhúzódik az arca meg megy össze mindössze már csak egy
Barna
folt nő a nadrágján látom, hogy mi következik a csuklás a köpködés közben alul-felül jön valami a nagyfaternak már régebben is rossz a kiválasztása és emiatt is ül oly sokat a WC-n én azt látom, hogy kiül az arcára a kétségbeesés engem is megérint szegény arra kér, hogy tegyem a kezem a feje alá aztán meg azt mondja, hogy kifingik szóval a fejét hátraveti és én hiába is mondom neki, hogy fel a fejjel és ütöm a hátát, hogy lélegzetet vegyen mert eltompul a hangja szürke lesz bizony én ott tudom meg, hogy milyen hátborzongató szürkének lenni egy Feketének tartania kellene önmagát hoznám példaképp annyit mondok neki, hogy ne szarjon be de a helyzet egyre rosszabb lesz mert összecsinálja magát vádolja persze, hogy csak rontja a levegőt mert bőven megy neki
a nagydolog
sokszor egy kis dologból lesz a gond persze az, hogy neki úgy kell nagydolgoznia, hogy valaki ott van vele és látja, hogy ő hogyan csinálja aztán becsinál nekem meg az lesz az érzésem, hogy én is kikészülök egy ilyen feladattól, hogy ott üljek vele a WC-n és várjam, hogy kinyomja szegény sokszor nagyon kényelmetlen helyzetbe hoz újságot is nyomás közben nekem olvasnom kell míg ő úgy csikorgatja a fogát mintha az övé volna a WC is tele van vele a szagával birkózom és vele nyögök, hogy jobban menjen a nyomás alatt kidülled a szeme ki is esik a legtöbbször megkér engem, hogy nyomjam vissza neki nehezen megy akkor már
a nyomás
a szíve miatt bár amúgy jó szíve van ami nem kis dolog ilyenkor én fütyülök is neki énekelek persze, hogy jólesik a zene a kedvence a szív küldi egy jó műsor akkoriban ez megy vagyis ez a feladata az embernek fel kell ismernie, hogy miért is van itt tartok én bizony nem hagyom meghalni és ez jól esik neki és arra kéri, hogy vigyem vissza a szobába fektessem le, hogy él még az biztos beviszem a bilit is mellé teszem az ágynak nem tenne jót ha telehányná vagy beszarna a nagyfater egészen ráncos lesz a bőre felpuffad a sírástól a szeme táskás mert egy ideig visszatartja a sírást én is legyűröm magamban vagyis, hogy próbálom legyűrni kikerülni kerül amibe kerül hiszen nem is látszik más rajta csakis
a gyűrődés
után még kisebb lesz egy pillanat és már csak egy sóhaj és más semmi nem jut eszembe csak az, hogy így múlik el az ember csak egy lélegzet esetleg kettő vagy inkább egy nulla egy semmi nem látható csak az, hogy egy vonaglás fut végig a testén az látszik, hogy valami vonzza lefelé a földre hány de hány órát ülök mellette azt nem számolom csak arról számolnék be, hogy nagyon is megértem a nagyfatert sőt úgy érzem, hogy igaza van ha nem fogadja el a halált és elutasítja azt is, hogy elvigyék a kórházba mocskosak a WC-k nem olyan kényelmesek mint otthon egyre csak azt kérdezi, hogy én most meghalok? én meg nem tudom, hogy mit mondjak? erre az ember csak azt mondhatja, hogy ugyan már hiszen az ember reménykedik abban, hogy a nagyfater ahelyett, hogy meghalna jobban lesz a szaga is felerősödik a nagyfaternak meg is mondom, hogy értékelem az erőfeszítéseit azzal tetézi, hogy nyög hozzá és érdekeseket mond a múltról például azt mondja, hogy az nincs is vagyis, hogy a múltat is mi választjuk ki gondolná tovább de újra rosszul lesz pedig én akkor már feljegyzem a mondásait nagyon értékelem és persze reménykedem, hogy megfordítható ez a folyamat folyik akkor már a nyála és persze, hogy a padló tele lesz nyállal vigyázni kell a nagyfaterral mert ha nem vigyáz vele az ember nagyon elereszti magát nem tudja visszatartani úgymond újra kezdődik az egész azért van mert nagyon gyors a kiválasztása és ha nem tolom alá a bilit azonnal kiválaszt egy dalt énekel nekem ez azért meglepetés amúgy bársonyos a hangja bár egy kissé tétova rekedt az amit kiad magából egy cuppanással kijön ami bántja eloszlik a levegőben csak azt érzi az ember, hogy valami büdös itt valami bántja az embereket addig etetik míg ez lesz a vége, hogy az ember kinyomja a nagyfater is megkönnyebbül amúgy én mindig is értékelem élvezem, hogy jobban vagyunk persze, hogy leszünk mi még jobban is mondom neki is teszik amit mondok csakhogy újra meg újra megismétlődik a rosszullét és előjön a nyöszörgés egyre hangosabb lesz egy csattanás egy bumm és kiborul a bili alul van míg aztán fölül is kibuggyan valami kijön belőle
egy fröccs
na ez ébreszt rá engem, hogy megint rosszabb a helyzet és, hogy folytatódik egy szerencsétlen sorozat amit nem én találok ki ezt mindenki láthatja a szembelevő lakásban hiszen nyitva van az ablak amúgy az is könnyen belátható, hogy ezt a rosszullétet részletesebben kell bemutatnom csak azért, hogy lássák a küzdelmet amit az életéért folytatok szóval azért, hogy ne engedjem meghalni akkor már ő sem akar de nem tud mit csinálni egy kis szünet után rosszul lesz egyszer csak csücsörít nekem azt mondja, hogy csókolj meg még utoljára aztán összeakad a szeme és hörögni kezd és olyan hangosan hörög, hogy felszólnak az alattunk lakók mivel, hogy idegesíti őket ez a hörgés na meg fuldoklás olyan hangos, hogy én kénytelen vagyok újra felerősíteni a rádiót olyan hangosra teszem, hogy ne hallják a hörgését elnyomja a zene erőt ad a faternak jólesik, hogy hall valamit mert akkor már nem csak a szeme rossz a füle is bedugul és észre se veszi, hogy átjönnek a szomszédok bekopognak a lakók átkiabálnak a szembelevő lakásból azt kérdezgetik, hogy mi van vele? mert mindenkit érdekel az, hogy meddig húzza? csakhogy én húzom az időt mert nem akarom, hogy orvost hívjanak vagy papot mert előfordul már velünk, hogy elsietjük az orvost később meg le kell mondani a papot ki is kell fizetni persze, hogy nem akarunk és amikor jobban lesz a nagyfater odaszólunk a központba naná, hogy nem veszik fel a telefont szóval
a központ
nem is válaszol később meg amikor mégis csak kellene egyszerűen elutasítják a kérést meg se hallgatják már az is előfordul, hogy nem küldenek se orvost se mentőt és hiába is hívunk akárkit mert nem jön ki egy idő után senki még a halottas kocsi sem akarja felvenni a rendelésünket visszadobják az nagyfatert is többször figyelmezteti az anyám, hogy éljen vagy haljon de ne verjen át minket megszólnak már a házban is hülyének néznek a halottvivők is megsiratják szegényt elvinnék többször is felül a nagyfater felülteti őket nagyon megértem, hogy ilyeneket mondanak szegényre, hogy na ez is egy
haláli pali
de hát ő akkor már ezt tüntetőleg csinálja az anyám meg ráfázik a tüntetéseire emlékszem, hogy legalább tízszer is kiküldik érte a kocsit aztán már hiába rendeljük meg mivel a nagyfater nem tud meghalni időre hívjuk őket nem kell félteni mert mindig késnek és közben ő meg jobban lesz és azt hiszik, hogy csak szórakozunk míg az anyám szerint csak a nagyfater az aki szórakozik az anyámmal közlik is
a temetkezésiek
, hogy ne rendeljük meg előre a halottaskocsit mert a fater úgy is feléled persze, hogy igazuk van de hát az anyám nem akar egy halottal éjszakázni tehát kénytelen szólni előre megmondhatnám neki, hogy ebből majd egy nagy veszekedés lesz a halott-hordozókkal már eleve veszekedni kell mert a nagyfatert nehéz cipelni cipelik de a fenek lelóg persze egy lepedőt kellene vele adni de mi nem adjuk oda a lepedőt mert nem adják vissza emlékezve azt is meg kell állapítanom, hogy az anyámból amúgy is akkor hiányzik
az odaadás
nem megy olyan gyorsan mint ahogy szeretnénk tehát gyorsan kell döntenem arról, hogy mi legyen? a nagyfaterral közlöm is, hogy fogalmam sincs, hogy most mit csináljak? telefonáljak vagy sem? és ő is bizonytalan lesz egy beköpése is nagyon jellemző, hogy ezt kérdezi, hogy mire várok? „arra” (Talán), hogy majd beköpik a legyek? vagy ne legyek? ezt kérdi mert ő is unja a haldoklást meg azokat az élményeket amit megél amíg viszik rázzák odaütik mindenhova hülyéket küldenek a múltkor is úgymond nem tanítják ki a halott-hordozókat éppúgy képezni kellene erről beszélnek is a tévében leadják a témát nem akarom részletezni de azt még le kell írnom, hogy
a palik
mennyire nyögnek amikor felcipelik a tepsit a másodikra nem is jönnek fel egészen mert nem férnek el a lépcsőfordulóban megállnak és oda viszik le a nagyfatert ez nyilván, hogy bántja meg amúgy is elnehezül a teste felpuffad szegénynek mindene fáj később mert leejtik a lépcsőfordulóban annyira lihegnek ők is rosszul lesznek amikor a nagyfater felül meg van halva de lent nem engedi magát tovább vinni a lépcsőfordulóban benyögi, hogy hol van? meg azt, hogy kik ezek? a palik meg majdnem elájulnak naná, hogy dühöngnek úgymond, hogy cipelhetik vissza a lakásba nem hajlandók visszajönni és nekem kell őt támogatnom támogatom is persze, hogy újra rosszul lesz vagyis megint elbágyad úgymond lefittyed az ajka kiugrik az arccsontja sőt a szeme is kidülled nyöszörög beledől a karomba mivel, hogy összeesik vagyis csuklik összevissza annyit látok, hogy a nyelve alig forog az egész testével odahajlik bár még valami visszatartja hisz úgy csapkod a kezével fogja a fogait böködi a fogsorát táncoltatja a nyelvével gyűlik meg a baja
a nyelv
nagyon érzékeny az efféle helyzetre az ember soha sem készül fel ugye a nagyfaternak is meglepetés lesz ez a helyzet neki is olyan nyomasztó az, hogy szinte meggyűrődik az arca egyre kisebb vagyis vékonyabb csak a szeme nagyobb a szemüvege változatlan amúgy több dolog is elváltozik benne is lehetnek gondolatok de fogalmam arról sincs, hogy mi jár a fejében? nyilván meg kellene kérdeznem de ahogy ránézek az órámra látom, hogy még nem késő hiszen az órámon még mindig tíz van azt hiszem ez még fontos lehet na ezt ezért is jegyzem meg mert még időben ki lehetne hívni az orvost sajnálom a nagyfatert is de nem akarom elsietni a dolgot mert aztán megint szabadkozhatok úgy mint a múltkor is amikor kihívunk egy doktort kedvesen fogadjuk amúgy ő is kedves velünk eleinte minden rendben az van mint általában szóval én jelentek neki pont úgy mint annak idején az iskolában is mindig én mondom azt a szöveget, hogy
a létszám
ennyi meg ennyi jelen van ez meg ez az orvos meg lehajol az olyan mint mindenki a beteg szívére hallgat ilyenkor az ember az égre néz és láthatóan utálkozik úgymond felfordul a gyomra a nagyfater meg mintha még mozogna szegénynek elege van abból, hogy üssék mert ütik a mellét, hogy lélegzetet vegyen vagyis, hogy levegőt kapjon úgymond levegőért kapkod ez az orvos is fújtat amúgy az is látszik, hogy ímmel-ámmal csinálja hiszen őt csak a halál beállta izgatja míg a nagyfatert meg az, hogy mit csinálnak? fölötte érdekes mondja az ember ilyenkor általában odavan attól, hogy rajta dolgoznak ma már az emberek nem érnek rá figyelni egy haldoklóra ilyenkor az a jellemző, hogy olyat mond amit eddig még soha nem hallhatunk tőle telhetően hangosan mondja ki, hogy ha ez így megy tovább akkor ezt nem éli túl dühös szerintem nem csoda, hogy dühöngeni kezd és a végén majdnem belehal abba, hogy fel kell ülnie ül is egy ideig aztán visszazuhan úgymond kifekszik teljesen ki van attól, hogy betakarják sőt lefogják
a szemét
persze a nézése megmarad egy emlékem itt is felidézhetem azt ahogy nézi az anyámat azzal vádolja, hogy kinézi őt a lakásból szóval úgy néz ki, hogy nem tudja levenni róla a szemét később el is teszem nagyon megszeretem még most is megvan a belső zsebemben tartom azóta is sokszor mondom azt az embereknek, hogy lehet, hogy mű szem de az öregek szeme mindent lát engem már akkor is bánt az orvosok kegyetlensége mert tőlük csak annyira telik, hogy vadul üssék a szívét mondván, hogy hátha még felkel amúgy az egyik óra is ütni kezd abban a pillanatban éppen tíz van nálunk ilyenkor a tíznek meg kell lennie hiszen a halál csak úgy érvényes, hogy ha a nagyfater többet nem mozdul kimondható na halál röhejes de a nagyfater egyszer csak újra lélegezni kezd aztán mozog is és úgymond kényes helyzetbe hozza az anyámékat ez nagyon dühíti mert már van egy-két ötlete az anyámnak azzal kapcsolatban, hogy mit tegyünk a szobájával a tárgyakkal nagyon kegyetlen az anyám ki is dob egy párat kiválaszt olyanokat amiket esetleg eladhatnánk úgymond csak zavarnak a tárgyak a nagyfater szobájában az anyám abból indul ki, hogy elosszuk a rokonok között ami utána marad mindig lesz persze olyan amit nem tudunk odaadni a rokonoknak is ott kell ülni és várni, hogy mi lesz olyan is akad aki azt mondja, hogy mi direkt kikészítjük a nagyfatert többször is kilökjük a lakásból is kidobunk egy-két dolgot itt még megemlíteném azt is, hogy amikor haldoklik a házmester viszi a házban a hangot ilyenkor aztán összecsődül a ház a rokonok rögtön értesítik egymást és rohannak, hogy lássák, hogy gyűrődik a nagyfater persze nem hal meg mert rajta nem fog a halál
kényes
helyzet alakul ki már nem egyszer felháborít, hogy a nagyfatert nem sajnálják sőt természetesnek veszik, hogy haldoklik de én ezt már akkor sem nézem tétlenül sőt buzdítom a nagyfatert muszáj rábeszélnem arra, hogy ne hagyja magát nem is hagyja, hogy bevigyék a kórházba sőt dühöngeni kezd ha erről van szó hiába próbálnak elhajtani engem sem tudnak már
magzat
koromban se sikerül mert már akkor is van annyi eszem, hogy túléljem a legtöbb hülyét nem érdekli, hogy mi megy itt kezdek rájönni, hogy ez egyre inkább Világhméretű probléma lesz egy kis megtorpanás a kedvesem utáni kutatásban mert világos lesz nekem, hogy nem csak őt kell megmentenem hanem mindazokat akiket el akarnak tenni láb alól és ezért úgy döntök, hogy ezt egy kiáltványban is közzéteszem két újságba belerejtem mert nem engedik megjelentetni pedig több szerkesztőségben is leadom vagyis csak leadnám mert a portán meg eltépik sőt kidobják sőt rendőrt hív az egyik portás leteper a padlóra köp rám azt mondja, hogy ez őrült vagyis felhívja
az őrsöt
nem kell félteni ők aztán nem jönnek ki minden hülyeségre nem válaszolnak nekem se pedig én az őrsre is beviszem a tiltakozásom süket fülekre talál de én nem hagyom abba a tiltakozást megismétlem az anyámnak is meglepetés az, hogy több megmozduláson is részt veszek fehér inget vörös nyakkendőt kötök és kimegyek az utcára és egyáltalán nem érdekel, hogy mi lesz a következménye a tetteimnek egyetlen oka van az, hogy én nem nyugszom bele, hogy ilyen vége legyen a Világhnak ilyen sorsot szánnak nekem is feltűnik,hogy itt bizony nagyobb a baj országos hiszen itt már nem csak a Világhról van szó hanem mindenkiről akit elhalasztanak mert ez megy itt úgy viselkednek az emberek mintha hallanának egy parancsot, hogy menni kell míg a francnak se kell ez az egész valami nagy csalásnak tűnik már akkor is azt gondolom, hogy ha mégis van ilyen, hogy halál én úgy döntök, hogy nem halok meg soha nem fogom csak úgy elfogadni, hogy meghalunk és vége ez a vég így hülyeségnek tűnik már akkor is úgy érzem, hogy nincs vége semminek és senkinek nem hiszem el ezt a hülyeséget nyilván, hogy csak azért találják ki, hogy elválasszanak azoktól akiket szeretünk sőt élvezünk elveszni a részletekben látom a problémát már akkor is
Világhos
nekem, hogy szeretteinket elveszik tőlünk elvennének ezek mindent és mindenkit elszakítanának ha engednénk persze, hogy dühöngök amikor ilyeneket mondanak, hogy az ember nem tehet mást mint, hogy elengedi a halottait mint mondják menjen csak
Isten
hírével hisz már ő is halott amúgy ez sem igaz a halottakat mindenki elereszti mit mondjak? rossz nézni ahogy egy halottat fognak a halottvivők csak berakják beeresztik a padlót felmossák utána esznek egy jót na ilyenek jutnak az eszembe akkoriban nagyon megy a fejem de azt azért már akkor sem tudom elfogadni, hogy meg kell halni nekem ez eszembe nem jutna aztán meg az jut az eszembe, hogy mi más menne a kórházakban mint
a halasztás
mert elhalasztanak műtéteket vagy ha éppen, hogy megtartják mintegy kivesztik titkon altatásban azt vágyat,hogy éljen valaki a gyanúval én is élek és már az iskolában sem figyelek a hülyeségekre és így nem tanulom meg azt amit nem kell tudni mert amit tudni kell az ennél több az
egy titkos tudás
ma még olyan titkos, hogy az ember nem is tudja, hogy tudja vagyis sokan úgy tudják, hogy nem tudják lehet, hogy a többiek meghalnak de én nem ezt én „már” (Reagan) tudom azért is halasztok az iskolában az vezet el a halasztáshoz, hogy tovább legyek fiatal mert a fiataloké a jövő menő embereket akarok látni az utcán ezért is megyek ki az utcára tüntetni és
tüntetek
én Pesten és Budán is felfigyelnek rám mint kiderül a rendőrség is figyeltet titkon az anyám is rám küld valakit megbíz a megfigyelésemmel azt hiszem sok gondjuk lesz egy-két összeütközés is bekövetkezik nyilván nagyon kínos nekik, hogy felemelem a szavam a halál ellen tartok egy előadást az utcánkban meglepődve fogadják az engem hallgatók hallgatnak ez ügyben egyedül én emelem fel a szavam szerintem azzal senkinek sem ártok, hogy elbeszélgetek egy két járókelővel közlöm az álláspontomat mire az egyik feljelent engem csak azért mert történeteket mesélek haldoklókról képeket mutatok mert meggyőződésem, hogy mondani kell akkor is ha ez némi kellemetlenséget okoz egyeseknek és kész vagyok akár tízszer is elmondani, hogy mit kell tenniük azért, hogy ne kelljen belehalni az életbe úgyse halnak bele veszem a példákat sorolom az eseteket részletezi az öregek haldoklását olyan beleélve mondom el, hogy ájuldoznak mert nem bírják a feszültséget próbálom enyhíteni úgymond keresem a lehetőséget arra, hogy segíthessek azokon akik jelentkeznek a jogi karra is ezért megyek be, hogy segítek jogilag is tisztázni a helyzetet nem dicsérhetem bár az is igaz, hogy a helyzet nem rossz csak reménytelen azokban bízni akik a halál mellett érvelnek persze, hogy egyik se győzne le engem mi sem jellemez jobban mint, hogy tisztán és érthetően beszélek a témáról mindenkinek van egy gondolata nekem viszont több is van olyan
hallgatóm
is lesz aki szeretné átgondolni mindazt amit az mondok bizony mély dolgokról van szó olyanokról, hogy miért nincs jogorvoslat? a halál ellen miért nem szólal fel senki? miért nem mondják ki törvényileg, hogy nincs halál? vagyis az csak az emberek fejében létezik szóval mindenki megvan csak eldugják őket főleg nőket dugnak hiszen a nők a legfontosabbak a jogi ismeretek sajnos ez ügyben hiányosak még az egyetemen is jólesik hallatni azt, hogy ez egy igazi probléma fele részben már azáltal is megoldható, hogy az ember bebizonyítja, hogy a halál csak egy a gondolat és az sem igaz, hogy aki meghal az már nincs is hiszen olyan nincs, hogy nincs hisz azok is vannak akik látszólag nem léteznek mert az nem létezik, hogy ne legyenek csak azért mert mi így gondolkozunk na rájuk is parancsolok, hogy gondolkozzanak másképp vagyis, hogy gondolkozzanak önállóan megyek be egy irodába is és jogi biztosítékok után kutatok az érdekel, hogy hogyan tarthatják fogva a Világhot? ismeretlen helyen is járok ügyvédek között az is érdekes lehet, hogy hogyan magyarázzák el? nekem, hogy meg kell halni mint kiderül ők ezzel teljesen egyetértenek na ezeket hívom én úgy, hogy
önkéntesek
mivel, hogy ezek önként gondolják azt, hogy végük lesz na ezért is igyekeznek gyorsan élni úgymond igyekeznek kis dolgokat csinálni mondjuk egy gyereket vagy legalább egy kis lyukat találni olyanokat is megemlítek én akik nem érnek rá a nagy dolgokra mert ők csak olyat akarnak ami elérhető ami lehetséges úgymond a lehetetlennel senki se mer kezdeni én viszont kezdek reménykedni azok után amit ott mondok jobban érzem magam mert ez a gondolat nagyon megérint sőt mondjuk úgy, hogy lázba hoz a gondolkozásom megfog és megfognak és ki akarnak vezetni persze , hogy vezetés közben olyanokat mondanak, hogy el kell engedni a halottakat elengedik már akkor amikor él aztán szép temetéseket rendeznek egyeseknek ez már elég na meg az a szöveg is jó, hogy jobb szembe nézni
a véggel
a halállal úgysem tudunk mit kezdeni ezzel a végső elengedéssel nem is érdemes foglalkozni míg szerintem már az egyetemen kellene kezdeni a képzést a jogi hallgatókat kellene meggyőzni először mert ha ők tiltakoznak ha itt kijelentik, hogy nem fognak meghalni mert ez ma már nem törvényes az fél győzelem lehetne és lehet, hogy emiatt bevisznek engem nem tudnak megtörni sőt én valósággal ujjongok azok után, hogy ezt kimondom majdnem elájulok úgy zúg a fejem már régebben is sejtem hogy igazam van és az is jó, hogy abban a pillanatban meglátok egy aprócska magot ahogy markomba nézek már tudom, hogy ez az én magom és hiába is csavarják hátra a karom mert akkor egy sikkantást is hallok egy hangot fedezek fel ami a magból jön persze, hogy jöhet a torkomból is hallom ahogy feltör egy sikoly után lesz egy reccsenés is akkor még azt gondolom, hogy tán a könyököm recseg amúgy a rádió is megszólal és tovább mondja szóval azt hangoztatja, hogy itt ma még a mulandóságra késztetik az embert becsapják azzal, hogy ők is szomorúak és azt sugallják, hogy legyünk mi is azok hölgyek urak semmi vidámság hiszen ez komoly dolog mert ez a harc lesz a végső győzelem már nincs messze ez a legjobb megoldás ha küzdünk erőnk szerint kéne megváltoztatni az eddigi szabályokat ne fogadjuk el ezt üzeni a magom kikel a zsarnokság ellen forradalom tör ki majd valamikor a rádió is kimondja, hogy ez nem egy kétharmados törvény szerinte egyszerű többség is elég ehhez én még azt is hozzáteszem, hogy itt többről van szó annál, hogy törvényt hozunk a törvényhozásban nem esik szó erről persze, hogy idáig nem ír a sajtó a Rádió sőt a tévé is hallgat de kérdem én mi az, hogy egyesek nem írják alá azt a felhívást amit én írok? amúgy tüntetek is ezért mondom azt, hogy szerintem ezt
a temetkezésiek
nem akarják mert akkor a munkájuknak úgymond vége legyen szerintem ők is átképezhetőek lennének csak megértőbbek amúgy a törvénykönyv is átszerkeszthető vagyis változhat a dolgok megítélése is és olyan törvény nincs is ami kimondja, hogy nincs tovább és, hogy egyesek meghalnak míg mások meg nem mert ki ellenőrzi azt, hogy ki él? és kivel szúrnak ki idő előtt látszólag egyenlők vagyunk egy páran akik csak később jönnek rá, hogy ez bizony rájuk is vonatkozik? vagyis, hogy mindenkire hat ez itt mindenkit elkeserít na ezért is kérdem én, hogy miért hoznak olyan törvényeket ami senkinek se tetszik? naná, hogy visszaküldi a minisztérium is a két ajánlásomat elutasítja mintegy olvasatlanul kerül hozzám vissza az is amit a legjobb szándék írat velem közlik, hogy nem kell nekik én azért is visszaküldöm azt a levelet a törvényhozásnak is írok a szabadulásom után követelem, hogy hozzanak törvényt mert ha nem polgári engedetlenségbe fogok én tehát ezért állok ki otthon is az ablakban sokan látnak és sokan hiszik azt, hogy én csak a levegőbe beszélek de más is odabeszél naná, hogy odavannak nagyon amikor azt hallják, hogy kiírok törvénycikkeket is beadok olyat is amit még nem is ismernek bizonyos szabályokat alkotok sőt szabálymódosítást is kérek mivel, hogy a szabályok betartása sem hozza meg az eredményt ne várjanak akkor ha mindent betartanak én bizony még az utcán se tartom be a közúti szabályokat nem mi hozzuk én ezért hozom meg a legnehezebb döntést mégpedig azt, hogy nem adom fel a harcot mert harc ez és nem is reménytelen a küzdelem még csak most kezdődik ezért is mondja el mindenkinek a nagyfater, hogy
Petike jár
mindenfele megyek mert hív a kötelesség mivel hogy kell ide egy hős aki átírja a régi törvényt átváltoztatja úgymond a szabályokat én nem tisztelem sőt átírom a közúti szabályokat is megváltoztatom szóval nem tartom be fölöslegesen nem állok meg ha nem muszáj és érzem, hogy nagy leszek ettől ragyognak a szemek az utcánkban úgy megyek végig igyekszem hitet adni az embereknek azt nem érdemes elmondani, hogy néha még én is kételkedem mert ez is előfordul nálam erre is van magyarázat egyszerű mivel azt gondolom, hogy ez a kétely hódolat a reménynek nem lehet ellenállni és annak sem amit megírok a napilapoknak feltűnik, hogy igenis van remény még akkor is ha minket mérgeznek tehát tudatosan kell élni vagyis élek a jogommal és írok a fogyasztóvédelemnek, hogy én nem fogyasztok olyan ételt amiben E betű van mert van aki nem tudja, hogy vigyázni kell a betűkre meg a hangokra is szóval arra, hogy mit mondunk ki és, hogy mit veszünk be mert a halál gondolatát beszívjuk már a levegővel is vigyázni kell azzal is amit beadnak nekünk azt sugallják, hogy minden beadható ugye nem győzök figyelni és szólni az embereknek, hogy az is méreg amire nem írják fel, hogy mérgező bizony engem is mérgeznek és azt hiszik, hogy őket nem ahogy abban is hisznek, hogy ők majd nem halnak meg a méregtől odavagyok és fel is jelentem őket a népi ellenőröknél van egy-két jelentésem ugyanúgy elfektetik mint annak idején a nagyfatert a kórházban elveszik egy sor írásom hiába is küldöm be az egészségügybe ezért is megyek be a múltkor bent vagyok a belügyben is sőt bemegyek a törvényhozásba persze, hogy nem engednek be de én ott állok a kapuk előtt hirdetem azt, hogy a halált csak kitalálják nekünk nem kell mást csinálni mint, hogy nem kell elfogadni és nem szabad hinni benne amúgy bennem már régebben is megfogalmazódik az,, hogy létezik a hallhatatlanság is hiszen adódhat olyan helyzet, hogy nem hall minket senki de ez nem maradhat így nyilvánvaló, hogy nem elég szabályos a beadványom olyan amilyen szerintem ezt ma még nem szabályozza törvény mindamellett kimondja, hogy a szabályokat is felül lehet írni a törvényeket be kell tartatni na betartok az egyik nőnek akit nem érdekel az az anyag amit beviszek neki nem kérdés úgymond pedig az anyag megmaradásának törvénye is erről szól az ember pedig a legszívesebben a tömegekhez beszél a nyugati előtt tartok egy előadást angoloknak azt fejtem ki, hogy a nyugat megfertőzi a tudatot úgy kezelik, hogy teletöltik gondolatokkal, hogy ne vegyük észre úgy hatnak ránk, hogy mindenki nézi a tévét és nem gondolkozik ilyeneken mint mi persze, hogy nem tudjuk elképzelni, hogy ne legyünk valamikor elkezdjük átgondolni és azóta is gondolkozunk ezen ne is csodálkozzanak
az angolok
persze, hogy csodálkoznak és nem értik, hogy mi az ami minket ennyire nyugtalanít? pedig ha feltennék a kérdést mondjuk azt, hogy mi lenne ha nem lennék? hát nem lennék meglepve ha elájulnának már a gondolattól is rosszul lesznek többen amikor kiderül, hogy a halál gondolata leginkább az egészségesekben lakik a házunkban is megismerek egy palit aki úgy tűnik, hogy egészséges aztán egyszer csak elviszik
a rendőrök
akárkit bevihetnek még engem is elvisznek pedig nem csinálok mást mint, hogy beperelem az államot nem kell félteni a vezetőinket hisz ők azok akik félrevezetik az embert becsapják és arra csábítják, hogy hibát kövessen el csak azért, hogy aztán lecsukhassák úgymond rácsok mögé dugják mert persze, hogy nem tudják, hogy a rácsok bennünk vannak ugye sokan ezért is riadnak vissza attól, hogy szabadon beszéljenek én nem félek a rácsoktól sőt a rácsok mögül is kimondom mindazt amit érzek amit gondolok lényegében annyi, hogy én bizony nem fogok meghalni és nem fogok hallgatni ha vallatnak én őszintén vallok az elveimről vallomást teszek rájuk nagy hatással van az, hogy bevallom, hogy valóban bedobok egy-két cédulát a házmester ablakán tudom, hogy nem kéne kővel kibélelnem de akkor már kételkedek abban is, hogy a levélládából kiveszik-e egyáltalán? kiviszik-e valahová az ember röpiratát? na ezért is döntök úgy, hogy bedobom azt a cédulát az ablakon jó az ablakot is bedobom de csak annak az ablakát aki nincs tekintettel az igazságra aztán derül csak fény amikor bezárnak kiderül, hogy ki kell engedniük amúgy én is engedek és megígérem, hogy nem fogok többet dobálózni ugyan még ezt-azt kiröpítek az otthoni ablakon is átjut
egy röpirat
amiben azt írom, hogy elegem van a halálból kiábrándulva fogok tollat sőt az is én vagyok aki krétával is felírja a falra, hogy a Világh akkor is van ha per pillanat nem megfogható a legtöbb harcos olyan mint én egyedül küzd a túl erő ellen én nem tehetek mást, minthogy felvállalom azt amit teszek szóval, hogy tüntetek vagyis hangot adok a követeléseknek a célom az, hogy mások is csatlakozzanak hozzám hasonlóan tüntessenek és követeljék, hogy adják vissza nekem a Világhot ne tüntessék el nem öljék meg a többieket is engedjék ki tehát vessenek véget a halálnak nincs jogosultsága a félelemnek az elnyomásnak véget kell vetni mert addig fog aratni a halál amíg az emberek elnyomják magukban a félelmet csinálják valahol megértem, hogy nem tetszik ez a hivatalos szerveknek intézkedniük kell vagyis nem tehetnek mást, minthogy behoznak bevernek egyet meg kell itt jegyeznem, hogy egy nyomozó se üt csak úgy jókedvéből kénytelenek jönni káromkodni vagyis a legtöbb pali ilyenkor a fogát szívja az orrát fújja sőt olyan is van aki akkor fúj rám ha sírni kezdek amúgy nem vigasztalnak de az egyik elismeri, hogy bizonyíték nélkül fognak el mondhatom, hogy elváltozik az arca nagyon vörös lesz amikor megkérdezem, hogy vajon mennyit
keres Emil?
mert úgy érzem, hogy ez a neve nyilván meglepődik ő is, hogy ismerem a dörgést ő is hallja mert épp esni készül ő is arra megy rá, hogy nekem essen és esik bukik az ember tenyere viszket persze, hogy egy kicsit bever nekem meglepetés az, hogy egyre csak azt hajtogatja, hogy ne járkáljak tovább aztán a járkálást átveszik tőlem járkálhatnak az biztos, hogy nagyon elfáradnak különösen az egyik na az szegény nagyon kivan a nyelve is kijön az erőlködéstől fénylik a nyála és felragyog egy ezüst fog vagyis fogna de én inkább fetrengek a földön nincs szerencsétlenebb ennél a nyomozónál hisz nem fizetik meg ezt már csak lelkesedésből lehet csinálni persze, hogy csinálják és fénylik a szemük annyira ragyog az arca a dühtől valahogy még szebb lesz bár amúgy is szép szeplős és vörös arc és vörös szem és vörös orr
vörösőr
nyilván, hogy az eshet rosszul neki amikor azt mondom, hogy milyen kegyetlenek mindenhol ez megy csak más módszerekkel változnak a szereplők is de a lényeg ugyanaz megfosztani az erejétől és persze a hitétől azt aki küzd legyőzni vagy ha másképp nem megy legyilkolni benne minden jót kivonni a forgalomból engem többször is kivonnak osztanak szoroznak de nincs bennük együttérzés mintha nem lenne sehol semmi értelme tagadni, hogy kevesen harcolnak a Világhért se akarom azt mondani, hogy csak én vagyok az egyetlen, hogy csak én teszem ezt mert hallok olyanról, hogy rajtam kívül is vannak harcosok állítólag ugyan ezért harcol
az ellenállók
kis csoportja is vagyis, hogy van még egy sor civil szervezet aki védekezik vagyis ellenáll a halálos ítéleteknek nem látja értelmét lényegében én is úgy gondolom, hogy a jogainkkal nem bánhatnak úgy, hogy elveszik vagyis nem törvényes, hogy elvesznek az emberek ma már tudják, hogy a halálbüntetés fölösleges mert nincs visszatartó ereje nálam se hat én sem akarok meghalni és nem fogok eltűnni sőt ha kell én mindennap jelentkezem a rendőrségen ezt el is fogadják és azt javasolják, hogy hagyjak fel a harccal én bizony nem fogok felhagyni hiszen ez a harciasság benne van a véremben benne van a családban amúgy az apámban is ezt szeretem állítólag még ő is harcol a közös ügyért közös a cél is persze a harc formája más ő úgymond titkos akciókat vezet némelyik annyira titkos, hogy ki sem derül, hogy ki csinálja? annak idején még azt se lehet tudni, hogy egyáltalán csinál-e valamit? be kell ott vallanom, hogy én csak a békés eszközöket szeretem míg az apám nagyon vad akkoriban ha elkövet vad dolgokat gyorsan eltűnik egy időben bujkálnia is kell mert nem akar lebukni vagyis a helyét na meg a személyét is állandóan változtatja mert keresik naná, hogy senki se tudja, hogy hol van? én is csak sejtem de az ellen minden sejtem tiltakozik, hogy megtudjam vagyis, hogy felfedjem a titkot én nem tudnám úgy megtartani mint a családom mert a családban van egy két
parti zán
elég ha csak egyet mondok példaként legyen itt a nagybátyám mert ő is az még akkor is ha ezt sohasem vallaná be hisz annak idején is hiába vallatják mert semmit se mond ha kérdezik állítólag többször megpróbálják kiszedni belőle de hiába is vallatják annak idején nem árulja el, hogy tudja, hogy az apám egy titkos
sejt
élén áll ott ez a két nyomozó láthatóan nem értik azt amit mondok így kénytelen vagyok elmagyarázni bár nem szeretek kioktatni senkit de látom, hogy milyen értetlenek a rendőrök a múltról eléggé keveset tudnak így kénytelen vagyok az előadást azzal kezdeni, hogy minden az egysejtűvel kezdődik aztán kiterjed az egész szervezetre az jellemző, hogy sokan tudják, hogy vakvezetőként dolgozom valamikor bevisz engem a rokonság a vakok intézetében erős pozíciókat foglal el a család segíti a rokonságot nem árulom el csak annyit mondhatok erről, hogy a családot eskü is köti amúgy se jó család a mienk csak titokban jön össze ha egyáltalán amúgy nekem már akkor összejön két év nem sokára bedugnak egy cellába folytatom felvilágosítást vagyis kimondom, hogy az ember hallhatatlan ha nem mondja ki azt ami benne van a levegőben akkor már benne vannak a halottak sőt ott vannak bennünk ezt mondom ki mert beszívjuk őket azt hiszem ez győzi meg a bentieket mert ez olyan szemléletes hiszen közülük mindenki beszív már egyszer ki kell mondani, hogy a halottakban is ott vannak a régebbi halottak mert ők is tartalmazzák a régi élőket sőt azokat is akiket csak úgy elképzelnek mert azok is ott vannak a fejekben oda kerülök én is nagy sikert aratok azzal, hogy éppen ideje lenne a halált hatálytalanítani vagyis, hogy sokkal értelmesebb a halál tagadása mint, hogy elfogadni, hogy ez van ezt kell szeretni naná, hogy szeretnének elhallgattatni mert egyre kínosabb nekik, hogy én még bent is követelem, hogy vonják vissza a halálos ítéletet nem tartom jogosnak a börtönbüntetést se csak azért mert kimondom az igazságot nem kendőzhetik el és nem tántoríthatnak el engem azzal sem, hogy erőszakkal átvisznek egy kórházba átvizsgálnak tetőtől talpig átnéznek vagyis átvilágítanak persze
az átvilágítás
nem sikerül mert nem találják meg bennem a Világhot persze, hogy kérdezgetik, hogy mit érzek vele kapcsolatban? mi van bennem ezen kívül? le is vetkőztetnek engem ez zavar ha meztelenül állok keresztbe teszem a kezem a lábam is furcsán áll ott egy doktornő elmondja, hogy mit? hova tegyek? mert átvilágít engem az is meglep amikor arra kér, hogy sóhajtsak egyet sóhajt az ember aztán úgy fújja ki a levegőt egy kicsit visszatartja mert erre kér a nő nyilván, hogy sóhajtozik miattam mert hiába próbál belém látni nem lát semmit nem fedez fel persze, hogy azt szeretné amit a legtöbb nő, hogy először én fedjem fel magam azt mondja, hogy vegyek egy mély levegőt és tartsam bent amit gondolok amúgy ezek után naná, hogy bent tartanak próbareggelit etetnek velem és hánytatnak is és amit kihányok azt összegyűjtik úgymond egy elemzés is folyik a gondolkozás persze, hogy nem látszik az sem, hogy én hogyan is gondolkozom a nőn olyan átlátszó a köpeny nem rejti el azt, hogy ő milyen miután besüt a nap átvilágítja amúgy nálunk már átvilágítják a nagybátyámat is és persze, hogy találnak valamit mindig is találunk az átvilágítás a legtöbbször eredményes vagyis egy sor dolog előkerül csak a Világh nem lesz meg bennem visszatetszést kelt az, hogy nem nézik ki belőlem, hogy a Világh szeret ragaszkodik hozzám nem is szólnak mint kiderül a röntgenes külön filmet is csinál de nem nézik meg a papírjaim nem nézik át azt amit beviszek nekik nem bizonyíték és persze az átvilágítás sem hoz eredményt hisz nem látnak bennem mást csak a csontokat csak azt mutatják meg mert persze azt hiszik, hogy ez majd megijeszt engem elgondolkoztat a csontvázam hisz a halottak is csontvázak lesznek akik ezt nem vennék komolyan de én komolyan veszem és csak azt mondom, hogy engem bizony nem ijesztenek meg azzal, hogy szövet mintákat vesznek füstölőket égetnek engem kikötnek vagyis kikötik, hogy mivel foglalkozhatom és külön foglalkoznak velem közlik, hogy megkeresik bennem azt a helyet ahol a Világh képét őrzöm ezt az emléket soha le nem feledem, hogy képeket mutogatnak mutatós nőket nézetnek meg velem jóval kezdenek kedveskedni azt tudnak persze, hogy tudom, hogy a legtöbb nő képmutató de az a doktornő különösen az aki úgy tesz mintha érdekelné az a két kép amit Világhról mutatok mert többen is leveszik ő meg levesz egy cérnaszálát a köpenyéről annyi minden eszembe jut az is, hogy ilyenek a nők megy
a képmutatás
a legtöbb vizsgálaton ez az első, hogy mutogatnak a hátam mögött összesúgnak és persze mindig mosolyognak rám az egyik hat különösen egy kis vörös akinek a körme is vörösre van festve lehet, hogy nem kéne mondanom, hogy kedvelem a vörösöket az apám is szereti annak idején a kedvesem is vörös na a nő is az lesz amikor azt is hozzáfűzöm, hogy szép neve van szóval megdicsérem a nevét persze leolvasom a melléről még mondhatnék egy-két szót de nem teszem csak megismétlem, hogy mennyire tetszik, hogy úgy hívják, hogy Ilona azt hiszem ő egy Keserű nő hiszen a neve is megegyezik az állapotával állapotos is lehet de mégis ugyanúgy jön-megy dolgozik a betegekkel nagyon kedves velem is úgy beszél mintha barátok lennénk vagy valami más is összekötne minket a reggel ott talál az orvosi szobában mindjárt az elején kezet nyújt aztán nyújtja a képeket is miután
leültet
na mondom is neki, hogy én már ülök többször is megnézem a képét aztán a lábát is ahogy keresztbe teszi nekem úgy tűnik, hogy folytatódik a lába is összeérhet valahol tetszik nekem ez a gondolat pedig nincs is jó lába de legalább van és úgy látom, hogy jól tartja magát bár az arcán már jelentkezik egy keserű vonás aztán még keserűbb lesz amikor húzásra kerül a sor de azért megmutatja, hogy honnan húzzak egy képet emelek amikor arra kér, hogy válasszam ki azt amelyik hasonlít a Világhra na kiválasztom de aztán azt mondom, hogy nekem igazából ő tetszik a legjobban az bánt, hogy úgy el van keseredve bár nem mutatja de látszik rajta válasszon mondja miközben őt is szemügyre veszem a szomorúságát hamar felfedezem hiszen én is szomorú vagyok, hogy ezzel kell töltenem az időt és az is bánt, hogy foglalt vagyok mert szívesen felvidítanám de nem lehet mert ez a vizsgálat komoly dolog arról szól, hogy milyen is a Világh nyilván kinevetne ha tudná, hogy mit szeretnének ezek az orvosok nem tudják, hogy én hol látom a képét vagyis, hogy kinek a képével szemezek ezzel a doktornővel is nagyon elégedett vagyok amúgy ő is mert megdicsér, hogy egy pillanat alatt megcsinálom azt amire kér hát nem is olyan könnyű sorba állítani a képeket pláne, hogy főleg idős nőket mutogat ez a nő nehezen érti meg, hogy a kedvesem fiatalos kinézésre egy olyat választok neki aki izgalmas lehetne egy éjszakára gondolok na meg a nagyfateromra szóval arra, hogy milyen büdös a kiválasztása olyan, hogy folyik belőle a büdösség az ami nekem gondot okoz mert nagyon érzékeny az orrom minden képen görbe mert egyszer elesem és eltörik nekem lesz egy olyan érzésem, hogy jó, hogy ezt elmondom a nőnek mert így aztán lassanként kialakul egy kép rólam máris annyi mindent tud ez a nő folyamatosan néz engem meglep, hogy magában még nevet is ad a betegségemnek én is tudom az okát akkor még nem mondom el neki hiszen jólesik nézni és rávágni, hogy mit látok? na meg, hogy mit érzek? amikor felmutat egy urat szóval
az úrfelmutatáskor
lesz egy olyan érzésem, hogy én jelet kapok vagyis megnyomom az ujjammal az egyik kép szélét meggyűröm és egy kis nyomot hagyok a képen mindig ott a nyomunk az ember nyomot hagy valahol azt hiszem már elmesélem, hogy a múltkor látok egy filmet ahol egy nyomozó úgy nyomoz, hogy képeket néz ez nő azt hiszem jóképűnek tart engem is izgat ő sorban rakja elém a képeket és olyanokat kérdez, hogy most mit lát? mit érez? mit gondol? hát mondjam azt neki, hogy a rendőrségen is ugyanígy kérdezgetnek engem nyilván abban reménykednek, hogy majd megtudnak valamit válaszolok is eleinte nincs is gond de végül is belefárad az ember a kérdésekben meg annyi a hasonlóság pláne ha olyanokat kérdeznek, hogy hogyan is képzelem én ezt? még megválaszolom persze, hogy igazából nem kíváncsiak sőt a válasz nem is érdekli őket hisz nekik csak az fontos, hogy kérdezzenek és aki kérdez valósággal mámoros lesz a kérdésektől nem látja a választ nem is igényli senki de hát ez a divat itt az embert mindig faggatja valaki ha más nem hát magát kérdezi az ember feltesz kérdéseket én már annyira ismerem a válaszaimat is unom, hogy csak olyan kérdés hangzik el ami nem fontos amit nem kéne feltenni felteszem néha a lábamat az asztalra úgy ahogy filmeken látom, hogy így se könnyebb megválaszolni azt, hogy mi lesz velünk? vagyis a Világhgal? meg velem? meg a többiekkel? és egyre csak az a kérdés jár a fejemben, hogy a lényegre miért nem kérdeznek rá? valaki már igazán feltehetné azt a kérdést, hogy mire megy ki a játék? és azt is megkérdezhetné, hogy mit tesz ön olyankor ha nincs mit tenni? mit csinál? mit cselekszik? amúgy ez az ige kérdése is ami ott van a Szentkönyvben az viszont nincs benne, hogy mi van előttem? ha semmi sincs utánam? ki kérdezi meg azt, hogy ha semmi sincs ott ahol az előbb vagyok akkor vajon ott vagyok-e egyáltalán? mi van a Világhgal? ha nincs? ha nincs olyan, hogy ő? és mondjuk csak én vagyok? és ez az én hol van? ha nincs is helye? vagyis ha senki sincs a helyén? ül ott egy doktornő nyelvét is megfigyelem ahogy körbe jár a tekintete mielőtt kérdezne én már meg is válaszolom a kérdést amit fel sem tesz az a lába tetszik nekem félig látszik de felteszem, hogy a folytatása is jó lehet és még az is bekövetkezhet, hogy érdekeset kérdez de nem vagyok benne biztos hiszen kevés az olyan kérdés ami lényeges szóval, hogy mit kell tenni a halál ellen? én viszont éppen ezen gondolkozom amúgy a Világhról is kevesen gondolkoznak úgy mint én tudom, hogy ez az amit nem szeretnek az orvosok
egy rakás
gondolatot megvizsgálnak nálam egy sor újat találnak és végül is úgy találják, hogy érdekes vagyok a tudomány számára kincs egy olyan személyiség mint az enyém a dicsőség persze a Világhé mert ő nyitja fel a szemem látszólag csukva van a kórházban mert befektetnek egy időre emlékezem arra is, hogy milyen erősen gondolkozom aközben is, hogy vizsgálnak mert állandóan ez megy az ember nem pihenhet egy percet se akarnak veszíteni senki se akar mást csak megismerni a másikat kiforgatni a fejéből kivenni a gondolatokat vizsgálják nálam is mindent vizsgálat alá vesznek vért kell adnom még a Sartre-t is elveszik amit behozok a szobámba is bejönnek és kémkednek utánam persze maradnak szabad gondolatok ott keringnek szállnak a magasba tartom az orrom sőt befogom a számat, hogy ne jöjjön ki semmi de az ember csak úgy kileheli a lelkét kijuttatja a gondolatait a levegőbe fújja és azok akik beszívják tovább adják az ártatlant játsszák, hogy ők nem is tudják, hogy mire gondolok hát arra, hogy mindig maradnak élők olyanok is akik nincsenek felfedezve ugyanúgy mint én mint gondolkodó többször is beszélgetek a halottakkal ha azok? mert nekem inkább hallhatatlanoknak tűnnek szóval olyanoknak akik hallhatatlanul mondják el amit tudnak és mégis úgy, hogy az ember hallja pedig sokszor nem is tudja, hogy kivel beszél csak érzi, hogy olyannal aki látszólag nem él mondjuk Amerikában mondja ki a szót és itt Európában veszi magára az ember ezért is lesz gyanús az orvosoknak olyan beteg kell aki üres míg én tele vagyok olyan emlékekkel is ami nem az enyém na ezért is hallgatóznak a mellemen ezért néznek a fülembe mert azt hiszik, hogy cselesen csinálják mondjuk, hogy a szívemre hajlik egy doktornő tudja, hogy a szív beszél az ember melle süllyed emelkedik esetleg megfejthető a ritmus is oly beszédes
a mélytudatban
ugyanakkor csönd van bár lehet egy kis sziszegés mondjuk a tüdő ereszt az eresztékek csikorognak a fogak megszűrik a szavakat úgy válogatom, hogy ne tudják tetten érni a gondolatot egy sóhaj kíséri tudnivaló, hogy a szavak mögött is van valami hallható csak oda kell figyelni naná, hogy figyelnek a beszéd alatt kutatnak úgymond lehallgatnak sőt szétszedik mindazt ami a beszédbe van burkolva ezért is burkolok titkon a paplan alatt eszem persze, hogy rosszul leszek attól, hogy visszatartom magam is tudom,hogy ez az ami rohamokat indít el nálam is lesz olyan, hogy napokat szenvedek attól, hogy rázkódok a hasam fáj néha a nyálam is félremegy vagyis félrenyelek persze, hogy fuldoklom a kórházban kopogtatják a hátam a mellem nem olyan mint az anyámé naná, hogy övé a csúcs amúgy az övé lesz majd a nagy fehér orvos attól szép, hogy fehér a haja és persze a köpenye is ott lebeg a szemem előtt felrémlik az a mondat, hogy mi mindannyian egy orosz pali köpenyéből bújunk elő veszik a kést fenik rám az is hat, hogy legalább hét orvos lehet ott a műtőben én csak tárgy vagyok amit majd megoperálnak mert operációra kerül sor vizsgálaton is átesem hát ez az ami fáj nekem eszembe jut olyan eset is amikor egy egészségest visznek a műtőbe már nem egyszer elcserélnek betegeket futni hagyják míg aki egészséges azt beviszik szóval bevisznek engem is sőt beöntést is adnak naná, hogy kiadom magamból mindazt ami bennem van szóval hányok a feszültségtől pláne, hogy azt látom, hogy már előre mossák a kezüket mondván, hogy ők aztán mindent megtesznek és nem tehetnek többet mint, hogy egy kis lepedőt is tesznek rám az is nagyon hat, hogy kilátok alóla ki is lesek és látom ahogy egymásra mosolyognak mintegy jelzik, hogy kéz kezet mos vasal az egyik már a mosdóban kotorászik a zsebemben is van egy rakás dolog ami nem tetszik neki amúgy nekem se tetszik, hogy a fürdőszobába is bejönnek és úgymond megvizsgálnak megnézik, hogy mosom-e a lábam? lemossák az arcom na meg a WC-t is utánam szólnak vagyis azt mondják, hogy most aztán kiszedjük belőled a Világhot komolyan veszik a röhögést is én meg egyre rosszabbul vagyok mert újra meg újra feljön a keserűségem ott van a nyelvemen a torkomba is néznek sőt kihúzzák az egyik fogam állítólag nem fog hiányozni na de kérdem én, hogy miért vesznek el az emberből? ahelyett, hogy hozzáadnának a kedvesemhez beszélek magamban úgy mintha ott lenne velem ölelkezne az egyik nővér közben végigsimít a hasamon sőt még a lábamon is érzek egy
finom
melegséget még élvezek is de aztán lábon rúgom az egyik orvost mert kacsingat egy másiknak mintegy jelzi, hogy ő bizony szívesen elvágná a torkom köszörülöm a nyelvemet kinyújtom naná, hogy kinyújtana ha lehetne de nem lehet még szerencse, hogy átlátom, hogy mi a cél itt ki akarnak venni belőlem mindent ami zavart okozhat nekik egyetlen vágyuk van felvenni az arcukra azt a kis előkét rám is tesznek hiába tiltakozom mert minden szó hiábavalónak tűnik az a nyilatkozat is amit kiadok vagyis közzéteszek a lábamnak fájdalmat okoz, hogy széthúzzák csak azért, hogy kiszedjék a két lábam közül az egyik megtetszik nekik és én úgy teszek mintha hagynám de csak látszólag hagyom ezt szedjék ki nagy betűvel mondom a nyomdászoknak naná, hogy rosszul szedik ki az első kiadásban ez nem is szerepel mert nem látják, hogy mennyire fontos sajnos az emberek vakok a lényegre figyelmeztetni kell őket rá kell bírni arra, hogy figyeljenek mert ha beleegyeznek valamibe úgy mint én akkor elkövetik ugyanazt a hibát amit én is elkövetek szóval, hogy beleegyezem, hogy tegyenek-vegyenek rajtam keresztül gazdagodjanak meg és legyen kocsijuk nőjük egy nő például eszembe jut a Keserű Ilona vagyis az, hogy ő Talán: „még nálam is többet tudhat”
a keserűségről
még előtte beszélek is nekik megmondom, hogy nem hagyom, hogy kivegyék belőlem az örömöt meg a szeretetet vagyis azt amit a Világh iránt érzek egy kis nyomást is érzékelek a mellemben amúgy a gyomorba is befészkeli magát egy görcs a félelem, hogy a végén mégis csak kivesznek valamit kipakolnak úgy ahogy az anyámnak is kipakolják a méhét és hagyja, hogy kivegyék mert azt gondolja, hogy megtehetik vele mindent megbeszélnek persze, hogy velem mg nem is egyezkednek csak úgy belém néznek igazából nem látnak mást csak valami sötétséget próbálják átlátni bevilágítani úgymond kivenni azt amit látnak megfogják és rángatják kifelé mondják vagyis egyre csak azt hallom, hogy ezt is kiszedni kiszedni kiszedni belőlem már régebben is megpróbálják ugyanezt a rendőrségen is ugyanez megy ott is ezt üvöltik, hogy ki vele gyerünk gyerünk szedjétek ki belőle és üvöltenek velem és arra kényszerítenek, hogy beszéljek szóval beszéltetnek vagyis úgy beszélnek velem mint egy bűnözővel akit úgyis kivégeznek vagy becsuknak örökre ott lesz bennem annak az emléke amikor megfognak vagyis megráz egy nyomozó azt mondja, hogy gyerünk és, hogy hagyjuk ezt a szöveget már annyiszor elmondod, hogy unjuk és tényleg unják sőt alig ki amikor a Világhról mesélni kezdek a legtöbb orvoson látszik hogy
ideges
az is aki utoljára vizsgál engem meglep, hogy milyen nyugtalanul izeg-mozog az ujja táncot jár az asztalon vagyis dobol már nem egyszer közli velem azt, hogy ne mondjam el ilyen részletesen vagy inkább írjam le majd elolvassa amit erről gondolok megszakítja a kopogása naná, hogy én is nyugtalan leszek mert látom, hogy a körme hosszabb lehet a kelleténél hosszabban vagyok ebben a kórházban egyfolytában kémkednek utánam persze, hogy azt mondják, hogy hülyeség ez a kémkedés pedig igaz de hát nálam ez nem járhat sikerrel mert én direkt hülyeségeken gondolkozom hiszen én tudom, hogy a hülyeségek mögött is van valami nálam a hülyeség az ami elfedi a gondolatot nem lehet utolérni engem se mert a gondolataim egészen máshol járnak fel s alá az orvosok figyelnek figyel itt mindenki gyűjt valamit tőlem vizeletet vesznek sőt egy kis Sartre-t is leadok két kilót elvesznek a részletekben van a titok nálam hiába is kutatnak hiába kémkednek utánam amúgy kémkedek én is egy időben rejtőzködve jegyzetelek vagyis, hogy titkon írok a paplan alatt tartom a tollam a papírjaim elrejtem egy idő után rájövök, hogy vigyáznom kell mert félreértik sőt lehülyézik az embert kitakarják és elveszik a papírjait megnézik amúgy engem a legtüzetesebben
a nővérkém
néz meg úgy, hogy többször is kitakar az ágyban mindent látni akar nyilván, hogy kémkedik utánam néz ha kimegyek a szobából sőt benyúl a takaróm alá az ágynak a nyikorgása is felkelti a figyelmét én megértem de látom a szemén, hogy többről van szó nem csak arról, hogy ennyire kíváncsi rám már az is feltűnő, hogy bejön még éjszaka is megnéz pedig én akkor már alszom ugye álmomban sem gondolnám, hogy kihallgatja amit mondok alvás közben is beszél az ember a csöndben
kihallgat
azt mondja, hogy furcsa hangokat adok ki gondolná-e valaki, hogy ilyenkor nem vigyázok? és kiadom magamat nem kímélem a többeket állítólag zavarja az, hogy beszélek álmomban is félek, hogy a végén kiszednek belőlem valamit kipiszkálnak olyat is amit nem szeretne kiadni hiszen az ember nincs magánál éjszaka bejön hozzám ez a nővér kém szerintem nem lehet véletlen, hogy megint átraknak egy olyan szobába ahol legalább tízen lihegnek ezért a nőért mindenki odavan de ő csak engem figyel sőt miattam olvassa el mindazt amit felírok a falra is felkerül egy-két írásom feltűnést kelt persze, hogy felráz mindenkit megvádolnak azzal, hogy a falra is ír a főorvosnak is azt mondják, hogy csakis én lehetek és lehet, hogy ezért neheztelnek rám szóval az írásom miatt falfehér lesz néhány orvos szid majd de a nővérkém megvéd mert azt hiszem, hogy belém szeret talán épp a tollam miatt néz meg szóval én azt hiszem, hogy tetszik neki tán a hegye vonzza amúgy vonz engem is ez a nő azt mondja, hogy ez a
Tündérhegy
a legjobb hely a Világhon gondolkozom azon is amit mond lényegében annyi, hogy itt bátran írhatok csak ne a falra nagyon érzékeny egy sárga Csillag képes a fal miatt szólni pedig az nem is
a kínai fal
nekem egyáltalán nem meglepő ha felkerül egy-két szó a takaróra is kényesek itt ezért is adnak egy csomó papírt mint kiderül azt nem bánják ha ír az ember persze, hogy lehetne angol is mert beszélik a nyelvet megnézik az embernél minden reggel ezzel kezdik a napot, hogy nyújtsa ki a nyelvét látni akarják, hogy milyen? érdekes, hogy itt kezdek el írni azt írom ki magamból ami nyom még megvan bennem a Világh nyoma kitörölhetetlen a számomra az elég furcsa, hogy éppen egy nővér faggat a Világhról mindent tudni akar annyira kíváncsi, hogy többször is bekémlel a kulcslyukon gondolkozom a múltkor elkapom a tekintetét aztán a kezét is sőt őt magát az ajtóban mert csak úgy el akar menni mellettem nem tud persze, hogy elé állok és megsúgom neki, hogy rólam megtudhatsz mindent ámde a Világhról nem tudsz meg semmit
kicsi kém
azt én már régebben is észreveszem, hogy szeretne megfogni de én foglalt vagyok és ha itt vagy ott meg is fognak a nők nem érnek el vele semmit amúgy én is fogdosom magamat mert tudni akarom, hogy mit érezhetnek? és, hogy mit tudhatnak meg a fogdosással? nem éri be a nővérkém kérdezget arról is, hogy miért baj ha belenéz a számba? vagy épp a szemembe lát valamit mindig csinál ha teheti vesz egy kis vért tőlem telhetően adok neki is érdekes lehet, hogy én vétel közben is csak azt nézem, hogy kilátszik egy része még tetszik is nekem az ahogy hajolgat
a kicsi nővér
ügyeskedik persze, hogy nem foghat egyszerre kint és bent egeret lát a múltkor majdnem elájul amikor kicsi kémnek nevezem naná, hogy tiltakozik és azt mondja, hogy nekem ne mondja senki ezt és főleg ne mindenki előtt mert a végén majd azt hiszik rólam, hogy tényleg kém vagyok aztán elkapnak amúgy én elkapok valamit ettől a nővérkétől nem várok sokat de azt nem várnám, hogy aztán ezzel kezeljenek szóval, hogy ez legyen az ürügy amit rám kennek az jó büdös nekem az se tetszik, hogy túl kedves ahogy azt mondja, hogy a markában vagyok pedig nem érzek semmit amikor megfog észre se veszem, hogy marad
egy kis vörös
folt vagyis foltot hagy aludni én nem is tudok egy idő után kezdek rájönni, hogy ez is csak csapda lehet, hogy más elfogadná, hogy egy nő vére tapadjon a kezéhez én nem is nyúlok utána még ő majd többször is hozzám ér tényleg meglep azzal, hogy úgy jár egy szál köpenyben segít a betegeken látszik, hogy mind kívánja az ilyet én nem kívánom valahogy rám kapnak a nők a Világh vége után azt hiszik, hogy kihasználhatják azt, hogy magányos vagyok csak megerősít abban, hogy ne kezdjek mással én nem pótolom a Világhot sőt ezzel a nővérkével is közlöm, hogy az erőszakosságát utálom és, hogy a Világhot nem tudja helyettesíteni nálam ezzel nem sokra megy a kínzás nem hat rám jellemző, hogy a szép emlékekkel tele vagyok a Világhgal akarnak végezni és ezért is végeztetnek velem több tornagyakorlatot amúgy mással is ezt csinálják a kínaival is jól kiszúrnak kiszúrják a hasát valami sárgával bekenik és parancsra guggolgat, hogy kijöjjön neki van egy jó megoldása egy lépésre állnak tőle azt várják, hogy kiadja magából azt a sakkbábut ami ott van a hasában egy figura beleszorul szóval a szorulása miatt is nyomogatják a hasát dicsérik ha büdöseket csinál egyszer csak azt nyögi be, hogy legfeljebb kifingunk az ablakon át látom, hogy hoznak hozzá egy papot hozzám is jön egy mert ez a divat a kórházban imádják a betegeket szépnek tartja a Paph Irma is azért jön mert azt hiszi, hogy a halálomon vagyok hát téved szegény nekiáll beszélni a fejemmel van a baj azt mondja, hogy jobb ha megkönnyebbülök úgymond meggyónok neki áll aztán leül mellém egy székre teszi a kezét meg is fogom amúgy engem is megfog a szeme kidülled egy kicsit nedves is lesz egy pillanat múlva az ajkát is beszívja a hasát is elnézem ahogy gyűrődik ott nekem se könnyű legyűrni az undort még nem olvassa bár valaki ajánlja már nekikezdek beszélni
az undorról
elmondom, hogy az tényleg egy jó könyv de ő mást szeretne hallani ahogy recseg a szék alatta van a lába nyilván, hogy izzad lót fut robotol gondolatban már el is temet engem kedvel azt mondja, hogy meg is ölelne sőt meg akar csókolni még ott a betegágyon de én ezt nem hagyom már a Világh miatt se meg aztán olyan kellemetlen szájszaga van aki azt hiszi, hogy én hiszek neki az téved hiszen ő is az ügyben van ott, hogy megtudjon valamit mindig kitalálnak a kórházban én szólok az orvosomnak is, hogy ne hozzon rám papokat amúgy az orvosokat is unom mert orvosok jönnek a papok után jönnek az ápolók is, hogy megnézzenek persze, hogy az anyám is jön és csókolgat és egyre csak azt kérdezi kicsi kém már megint miken jár az eszed? ő is a Világhról faggat mindenki őt kérdezi őt kutatja bennem az anyám is azon van, hogy kijöjjön az ami még bennem van ezért is jön be, hogy segítsen az orvosoknak az a céljuk, hogy kiűzzék a vágyat belőlem nem szednek ki semmit pedig annyi orvossággal tömnek a legtöbb kórházban ez megy ez a gyógyszerezés nem hoz eredményt persze, hogy
egy rakás
gyógyszert is kapok mivel, hogy szerintük ez az orvosság hathat ezer forintot fizet az anyám persze, hogy semmi hatása nincs mert nincs az az orvosság amivel kigyógyíthatnának a Világhból mindig marad bennem annyi amennyi szükséges ahhoz, hogy beleörüljenek az orvosok abba amit én hiszek az összesen annyi, hogy én visszaszerzem a Világhot és abban is hiszek hogy másokat is visszahozhatok a halálból elegem van abból is, hogy arra akarnak rávenni, hogy ismerjem el, hogy hülye vagyok na hülye lennék elfogadni ezt a summás ítéletet elutasítom és csak annyit vagyok hajlandó aláírni, hogy egy kissé különbözöm a többiektől nem várom, hogy tüntessenek miattam de az fáj, hogy senki sem szól az érdekemben és hagyják, hogy elvigyenek diliházba zárjanak zárt osztályon kínozzanak persze, hogy sehol se tarthatnak örökké ez a szó amúgy se játszik nagy szerepet náluk az a szólás mondás járja, hogy átmenetileg vagyunk itt aztán elmegyünk amúgy én is elmegyek haza mert haza engednek mit mondjak? örülhetnék annak, hogy kiszabadulok de amint hazaérek azzal fogadnak, hogy a nagyfaternak mindjárt vége van fogadni mernék arra, hogy örülnek de elvesztem a fogadást mert a nagyfater nyer valami pénzt és ha nem veszi át elveszik a lehetőség a kezembe van azt mondják hiszen én már rendbe hozom egyszer a kedvesemet is megmentem annak idején persze nem dicsérnek meg de most nincs idő arra, hogy ezen tipródjak tipródnak ők eleget amiatt, hogy el kell menniük az operába van két jegyük és nagyon örülnek, hogy rám hagyhatják a nagyfatert gyógyítsam meg addig míg hazaérnek és rohannak is persze, hogy rohama lesz szegények csak az kell, hogy meghallja a hangom máris jajong nekem kell felfogni a könnyeit törülgetni vagyis megvigasztalni állítólag csak én tudom ebben a családban az én feladatom
a gyógyítás
úgy kezdem, hogy odalépek az ágyához még közel se érek ő már felül nincs semmi rajta persze, hogy szipog nyilván, hogy fázik tehát ráadok egy inget még valahogy felveszi de aztán előre bukik vagyis a nyakát nyújtogatja arra kér, hogy simogassam sőt, hogy öleljem meg és amikor magamhoz szorítom a gerince megroppan ez roppant kínos amúgy meg
komikus
is, hogy milyen csapzott a haja és az is, hogy elkezd folyni belőle vagyis a paplan alól csorog alá belőle valami kijön a szájából is kidől a foga a padlón csattan egyet kiált is valami ilyet, hogy jaj és nagy szemekkel néz rám nagy hatással lesz az is, hogy fehér lesz a feje majd elvörösödik az erőlködéstől remeg úgymond levegőért kapkod izzad vagyis megjelennek azok a bizonyos izzadságcseppek a homlokán mert jön
a görcs
elkapja valami sírásféle jön ki belőle a víz és nem sokára egy nagy tócsában fekszik na én meg neki fekszem és kiemelem onnan indulunk kifelé a szobájából csak annyit mondok még neki, hogy ne féljen nem engedem meghalni megjegyzem ő sem akar sőt meg akarja csinálni azt amit mondok neki tetszik, hogy ötleteim vannak azzal kapcsolatban, hogy hogy maradjon élve a lehetőséggel kell ilyenkor bánni én nem bánom, hogy a szíve olyan erősen dobol a mellemen át is érzem amikor megemelem magamhoz szorítom még azt is elviselem, hogy úgy szorítja a kezem el is zsibbad attól, hogy egyenesbe hozzam hozom a formám érzékeli is az akaratom hat rá is áll a lábára de aztán eldől hamar rájövök, hogy mit kell tennem teszek egy fél fordulatot elkapom a karját és lecsatolom az óráját mert az akár a halála órája is lehet amúgy lehetne jobb megoldás is de én rátaposok mert nem akarom, hogy tudja, hogy hány perc telik el azóta, hogy eldől, hogy halott lesz egy pillanat világossága kell ahhoz, hogy ott hagyjam és berohanjak a lakásba és élesztőt keressek és kihozzam szóval, hogy élesztővel etessem szóval tömöm mert nem akarja bevenni beveszi bent tartja nem nyeli le szóval kihányja vagyis, hogy dől belőle jön ki az ami rossz vagyis az az áporodott öreg szag még nekem is rosszullétet okoz hisz érzékeny az orrom ezt közlöm is vele és ezért is teszem ki az ablakban is nyög szegény de legalább levegőzik egyet rögtön sóhajt is amikor kilógatom mit mondjak? derékig kint van úgy is hagyom, hogy levegőzzön még egy kicsit viccelek is vele hiszen azt mondom, hogy jól nézzen körül mert ki tudja, hogy látja e még? na meg, hogy vajon mit lát majd a halála után? majd még én csodálkozom, hogy ő mindent elmesél abból amit lát el kell fogadnunk tehát, hogy látunk a halálunk után nevezzük csak halálnak azt ami nem az biztos, hogy a nagyfateron is látszik, hogy élvezi ha kilógatom a fejét a nyitott ablakon át kifelé megy a bűz elhagyja a lakást a szaga is jobban elviselhető számomra az is lényeges, hogy oda süt a nap a melege meg jó melegen tartja őt az ember azon gondolkozik, hogy ma már
a napenergia
is jól használható az effajta gyógyításba én azért is fogok bele és ezért is viszem ki később a folyosóra, hogy még jobban feltöltődjön szegény élvezi a fényt a világosságot is felfogja végre, hogy miért vagyunk kint a folyosón használja még a napszemüvegét is felteszem, hogy a napon jól felmelegszik persze forgatom úgymond megmozgatom egy kicsit beszélek hozzá teszem azt mondom neki, hogy olvasom valahol ez nagyon jó hatásfokkal segíthet az emberen segítsünk úgy ahogy tudunk egy-két tanácsot itt le is írnék úgymond nagyon lényeges, hogy már délelőtt tegyük ki a beteget a levegőre hivatkoznék itt és napoztassuk ugye tegyünk mindent az alábbiak szerint amúgy nem jó ha nem teszünk semmit mert
a semmittevés
halált okozhat míg egy kis napozás is jó lehet bemelegítésnek meg kell előznie a folytatást elképzelhetjük úgy is, hogy az ember odaáll valahova és kimondja azt, hogy én ideállok hiszen az ideálok mind ilyenek, hogy az ember hisz abban, hogy ez vagy az hatásos lehet az biztos, hogy én jól teszem azt, hogy kiviszem a nagyfatert a folyosóra addig is amíg megjön az ereje délelőtt még nagyon erős a fény tehát vigyázni kell hisz a faternak is összemegy a bőre úgymond ráncos lesz egy kis színe is keletkezik attól, hogy napoztatom őt akkor még senki se kedveli és senki se mer kijönni a folyosóra jellemző, hogy félnek, hogy elkapják azt a bizonyos betegséget én úgy foglalnám össze, hogy halálfélelem bántja őket ha haldoklót látnak a folyosón én egyedül küzdöm szegénnyel egyedül harcolok mert ki nem jönnének csak nézik, hogy vonszolom a nagyfatert sétáltatom húzom a folyosón ez egyre nehezebb mert egyre nő a súlya vagyis az egész pali felpuffad nem csak a hasa mert kipukkad egy pattanása is a múltkor tudniillik megszúrja
a korlát
egy rózsája kifakad persze, hogy feljajdul a nagyfater én meg egy pattanást hallok és jön belőle valami nedvesség tölti ki az embert na meg a kétség, hogy szóljon? vagy ne szóljon valakinek feltűnik az, hogy milyen jó érzékem van ezekhez a helyzetekhez lélek jelenlét kell na meg ötletek kellenek gyors döntések az ügyben, hogy mit lehet csinálni egy olyannal aki nem akar meghalni? de felállni se akar így aztán kénytelen vagyok egyedül cipelni persze, hogy izzadt vagyok a cipeléstől meggörbül a hátam érzem a súlyát a feladatnak amúgy neki is éreznie kellene és egy kicsit segíthetne is de nem tud mert ha felállítom csak imbolyog és hiába is fogom meg a hóna alatt na meg a nyakánál fogva tartom szorítom vagyis, hogy szorítok neki, hogy kimondja mindazt amit gondol gondolom, hogy az ugyanaz lehet mint ami a homlokára van írva szóval, hogy él és élni fog ezt írom fel sőt kiteszek utána egy felkiáltó jelet is kihúzom színessel amikor egy percet pihenünk a folyosón történik mindez azért érdekes mert egyre csak érzem, hogy még valamit tennem kell a leleményesség ilyenkor nagyon fontos gyorsan bevetni az ötleteket én használom egyedi módszerem nagyon élvezi a nagyfater ha bedörzsölöm szesszel is lehetne de az még jobban esik neki ha bekenem zsírral mert ha zsírral dolgozik az ember sokkal dörzsöltebb lesz vagyis, hogy egyre jobban tudja, hogy mit kell tenni ilyenkor így megy el egy óra mert legalább ennyit ügyeskedek a múltkor is miután ő megint elhagyja magát ütni kell mondom neki viccesen pofozom is aztán meg keresek egy pontot ahol érzékenyebb ott nyomogatom naná, hogy nyög nyöszörög a nagyfater is érzi, hogy ez az a bizonyos
holtpont
a nyomástól egy kis dadogás jön ki belőle meg egy kis hab a szája szélén is van egy kicsi
ketchup
legalábbis én annak nézem de az nem igaz, hogy énekeltetem mert ezzel vádolnak később hiszen én viccből mondom azt neki, hogy énekes halott lesz egy pillanat múlva ugyan bemegyek a szobába és felhangosítok egy számot mert akkor éppen egy fantasztikus szám megy
az utolsó tangó
naná, hogy egy nyáron át táncol rá a nagyfater újra meg újra megnézi a tévében azt a filmet aminek a címe Tánc a fényben nagyon alkalmas arra, hogy táncoljunk rá szóval ráveszem, hogy forogjon velem még egyszer mondom neki aztán még egyszer forgunk mert nem fogadom el azt, hogy csak egyszer és soha többé nem lehet majd vele táncolni szeretnék mondom persze, hogy nem mozog úgy ahogy kellene de azért szerintem jólesik neki egy kis testmozgás nagyon fontos ilyenkor sokan azt mondanák, hogy minek? és azt is hozzá fűznék, hogy már csak rozoga teste van aki nem látja azt nem is tudhatja, hogy mennyire élvezi bár a nyelvét kilógatja emiatt meg is állunk egy pillanatra meg amúgy is szünet van két szám között amolyan
Köztes idő
úgymond a nyári szünetben történik ez olyan élvezetes lehet neki nagyon tetszik ez a zene hiszen ő szintén zenész sőt amolyan táncos komikus persze a helyzet még engem is megröhögtet azzal ahogy ott mozog nyilván, hogy eszében sincs meghalni inkább táncolni akar nyilván, „hogy” (Reagan) ilyen lehet
a haláltánc
lényege az, hogy két lépés oda kettő meg vissza rángatom egy kicsit tántorgok vele veszekszem is mert látszólag már nem bírja a lépést tartani tartom mert tartanom kell magam, hogy ne szóljak valakinek mert többen is kijönnek a folyosóra jellemző, hogy az egyik azt mondja, hogy ez csak annyit ér mint halottnak
a Csók
István festhetné le ezt a jelenetet nem én rendezem az igaz,. hogy megcsókolom és indulókat énekelek mert neki akkor már nincs hangja az én hangom viszont zavarja a házat úgy építették, hogy mindenki hallja, hogy üvölt a házmester azt üvölti, hogy én ne kínozzam a nagyfatert dehogy kínozom ezzel a tánccal egyetért és nekem csak az célom, hogy magához térjen , hogy összeszedje magát az életerőt hozom elő belőle egy hosszú sóhaj elő is jön amikor rákiáltok valami olyat, hogy
Talpra magyar
mert az is jó ha az ember ilyenkor szaval én bizony szavalok a magyarokról kevés jót mondhatok mert szidják az anyámat én is hibáztatom szóval én is szidom amiatt, hogy nincs otthon amúgy engem is szidnak a szomszédok megpróbálnak rábeszélni arra, hogy a nagyfater gyógyítását hagyjam az orvosokra jellemző, hogy megpróbálják kiszedni a kezemből kitépik és elráncigálnak engem ez arra emlékeztet mint
amikor a kedvesem gyógyítom
ugyanez történik emlékszem , hogy őt is ugyan így tépik ki a kezemből és próbálnak rábeszélni arra, hogy bízzam az orvosokra a gyógyítását megoldják ezt többen is mondják meg azt is, hogy ne aggódjak majd az orvosok kézbe veszik az ügyét megoldják a hálóingét leveszik emlékszem, hogy engem már akkor sem tudnak lerázni nem tudnak átverni szerintem ők azok akik elrejtenek benne egy betegséget emlegetnek már akkor is amikor bemegyek a kórterembe naná, hogy kiakadok amikor meglátom a Világhot ahogy kinéz a lepedő alól érzek egyfajta Világhfájdalmat az orvosok nem érzékelik de az arcukról pontosan lejön, hogy rólam mit tartanak tartok nekik egy kis előadást de hiába is adnék tanácsokat nem fogadják el pedig adhatnék
vért
vagy verítéket gyöngyözik a homlokom a hónaljam csupa víz a gondolkozástól én mindig megizzadok különösen akkor amikor látom, hogy a Világhban milyen furcsa csövek vannak sokan akik már akkor temetik pedig hála nekem hamarosan jobban lesz persze, hogy újra megbetegítik úgymond azt terjesztik róla, hogy már csak a haldoklása van hátra most visszatekintve ahogy ezt végig gondolom nagyon elkeseredem hiszen a Világhot épen egészségesen ismerem meg de megbetegíti egy pali emlékszem, hogy egy orvos azzal riogat már akkor is, hogy vége van a Világhnak segítenem kell ezt világosan látom és azt is, hogy ki kell találnom valamit meg kell mutatnom az orvosoknak, hogy ha ők nem tudják meggyógyítani a Világhot én felvállalom, hogy kigyógyítom a halálból már akkoriban is elegem van pedig én nem tanulom a szakmát egyesek évekig tanulják az egyetemeken ülnek amúgy ülök és is eleget mond nekem erről, hogy nem hisznek a gyógyulásában egyedül én bízok magamban el is határozom, hogy nem hagyom, hogy belehaljon a betegségben az a rossz, hogy a kórházat meg csak arra találják ki, hogy elfektessék a betegeket úgy kezelik, hogy ne tudjon felkelni mert félnek a felkelésektől én sokat várok arra is, hogy felkeljen a kedvesem de ő csak fekszik az első műtét után belógok hozzá teszem és nekiállok biztatni őt segíteni mintegy azt sugallni, hogy még ennél is jobban lehet mit mondjak? már ettől is jobban lesz és én is jobban leszek amint meglátom máris bizakodok ő persze, hogy fél felnézni az ember túlhall a falon az ajtón át is hallja amit a folyosón mondanak a Világhról is felszáll egy légy mert elhessentem amúgy még a gondolatát is elhajtom annak, hogy megint rosszul lehet és ezért is hajtogatom magamban, hogy ne
légy
türelmetlen majd csak vesz levegőt mert bizony azt látom, hogy hiába is legyezem nem látszik, hogy venne ezért is veszem a bátorságot, hogy szájon át lélegeztessem szóval úgy, hogy belefújok a szájába olyan édes a nyál olyan fényesen ragyog a fogai közt úgy folyik le ez a pillanat még most is élesen előttem a szeme csukva van de én kinyitom belenézek a szemébe nem látszik örül neki annyit súgok csak, hogy szeretném megölelni persze nem tudom, hogy szabad-e felemelni? jó fent esetleg kaphatna több levegőt fújok az orrába is remélve, hogy az is jó neki haszna lesz belőle valami feltör egy sóhaj és más semmi nem változik persze, hogy én is sóhajtozom nyilván, hogy mond valamit amit nem hallok pedig figyelek amúgy is figyelnem kell mert már többen is szólnak nekem, hogy miért nem engedem el? de kérdem én, hogy miért engednénk el egy haldoklót? ha az élőt se engedjük el? én így gondolkozom akkor csak annyit jegyzek meg
az elengedettségről
,hogy engedjék el ők azt akit akarnak hisz akit szeretünk azt nehéz elengedni aztán még azt mondom, hogy nagyon fülledt a szoba és, hogy szellőztethetnék az ágyneműt meg is igazítom szellőztetem neki jól esik ez is látszik aztán az is, hogy él persze, hogy nem akar meghalni megértem én ezt pláne, hogy nem tudja mi lesz utána? még el is nevetem magam most, hogy felidézem ezt a helyzetet amikor azon kuncogok, hogy miket nem gondol az ember? persze furcsállja egy kicsit, hogy olyan nagy csönd van és, hogy a kedvesemnek alig mozog a melle egy kicsit persze felemelkedik szerintem ki is jön valami még ha bent is tartja egy ideig csak ülök és azon gondolkozom, hogy vajon majd elmondja-e amit érez? szóval, hogy mit gondol? ilyenkor az ember szeretne belelátni abba, hogy mire gondolhat a másik de csak a fejét látni és, hogy meggyűrődik a párna nagyon feszes a takaró úgy érzem, hogy jó lenne ha kitakarnám és kitakarom egy kicsit kigombolom a hálóingét is a fölső gombját megsimogatom amibe szinte beleremeg az
Ajka
is mintha megrándulna bár még az is lehet, hogy ezt csak én gondolom ezért is fektetem rá a fejem nem áll le a szívverése tompa dib-dob bezzeg a szék nyikorog alattam van egy párna is kicsúszik alólam amikor átülök az ágyra is haragszom meg a nyikorgásra is mert nyilván, hogy ez zavarhatja a Világhot figyelem emlékszem mellé fekszem vagy legalábbis mellé hajtom a fejem érzi a kezét simogatom igen kezes lesz a Világh azt hiszem élvezi, hogy a kezem végig futtatom rajta vagyok, hogy megsejtsem, hogy mit gondol? én azt gondolom, hogy ez most egy igazi
kézfogó
és ezt én ott rögtön meg is mondom neki azt is megemlítem, hogy már nem haragszom azért mert elhagy egy ideig nem is mosom a kezem sokáig szagolgatom azután is, hogy visszajön igen még most is ott van a keze a fejemben még most is érzem ahogy végigsimítok rajta mintha ezt mondaná élvezem a kezed a simításodat azt ahogy megfogsz engem már az első pillantása is megnyugtat az, hogy én egy sor fogást ismerek alkalmazok is egyet rögtön kiderül, hogy itt csak
a kézrátétel
segíthet szóval az ha az ember bevezeti egy-két szóval elmondom neki, hogy én most bevezetem a kezem ott van a takaró alatt kétszer is megsimítom a melle alatt nedvességet találok úgy tűnik, hogy attól, hogy megsimítom még szebb lesz az arca ellazul a nyaka sem feszül annyira jól esik neki amikor elérem az alVilághot meg kell fognom mivel, hogy érzem, hogy vannak bizonyos
fogások
amelyek úgymond célra vezetnek az ösztöneim na meg a vágy vezet engem csak egy dolog mozgat az, hogy segítsek neki meg ez kell egy idő után átfogom az egész Világhot vagyis a derekát simogatom fent és lent és középen tartok amikor azt súgom neki, hogy most
középkezdés
lesz és úgymond bedugom az ujjam neki ez persze, hogy nem új dolog azt hiszen emlékszik még rá legalábbis azt remélem, hogy majd kiveszem a bajt a Világhból kicsúszik az ujjam kihúzza majd ebből az ájultságból kijön felébred benne is a vágy engem mindig odahúz hozzátenném mindehhez, hogy altatják azok után, hogy kinyitják állítólag gyorsan be is csukják a szájuk is nyitva marad amikor megtudják, hogy ott simítom meg ahol belevágnak egy műtétbe úgy kezdenek bele, hogy nem is tudják mit keresnek nem is találnak semmit és persze bevarrják majd engem is bevarrnak amiatt mert az első simításra nedves lesz a Világh mindig is oda van az ujjamtól várja a csodát én meg tudom csinálni úgy érzem, hogy neki ez jó érzés hiszen vannak száraz jegyek az övé nem az én aztán csak tudom, hogy bele kellene dugni valamit muszáj kivenni azt ami benne van az orvosok keze turkálhat igaz? én elképzelem, hogy egy
turkáló
orvos mi mindent megfog persze, hogy én ezért is tágítom a Világhot mert tudom, hogy a Világhmindenség is tágul a tudásunk is bizony tág tere van itt a gondolkozásnak semmi se drága mondom majd később az egyik doktornőnek, hogy hülyeséget csinálnak amikor kinyitják a hasát én is simogatom de nem vágok bele csak bedugom az ujjam vagyis én azért ujjazok mert én másképp gondolkozom mint az orvosok ezt géppel csinálják gépiesen is ez bizony nem megy én nem úgy foglalkozom a Világhgal mint ők egybe veszik az egészet míg én a mellével is külön-külön dolgozom masszírozom és persze, hogy nem csodálkozom, hogy félrekezelik amúgy még az is lehet, hogy az egyik orvos megsérti a körmével végigszánt rajta
a karma
az ami meghatározza a Világh sorsát én jobbra fordítom vagyis ott simogatom, ahol fáj neki persze hogy lassabban gyógyul az a seb amit ejtenek rajta ezt mondom neki aztán felébresztem sőt felkeltem vagyis azt magyarázom el neki, hogy jobb ha felébred ebből a hülyeségből szóval abból a hitből, hogy ő beteg lehet, hogy akkor még nem hallja azt amit mondok mert nem válaszol csak fekszik ott nekem oda kell ülnöm az ágyra telepedek de azt nem tudom, hogy akarja e vagy sem? a karja az biztos lelóg az ágyról le is húzom a takarót és arra gondolok hirtelen, hogy mi lenne ha fejre állíthatnám? esetleg még jobban is lehetne ha vér menne a fejébe gondol ilyeneket az ember miközben tudja, hogy nem lehet csak úgy a fejéről a talpára állítani senkit nem akarok én becsapni a módszereimmel én akkor sem akarok mást mint szót érteni a Világhgal közlöm tehát, hogy majd leviszem a Dunára esküszöm, hogy ez akkor a Világh
baja
vagyis az, hogy nem napozik eleget a lába a háta amúgy a melle is kisebb lesz szinte elfér a tenyeremben ezért is veszem újra és újra simogatom vagyis, hogy bedörzsölöm arcszesszel frissítem fel az emlékezetét elveszti nyilván, hogy azt se tudja szegény, hogy vizet viszek neki a markomba nevetek ha eszembe jut az az egyszerű igazság, hogy aki a Duna vizét issza vágyik annak szíve vissza hozok egy kis vizet egy kulacsban jól felrázom az orvost is úgy kell felmosni amikor megtudja, hogy a Világhot megmozgatom mert nyilván, hogy jól jön ez neki is világos azt hiszem, hogy egy ideje keveset mozog tehát azt mondom, hogy mozogjon persze, hogy nedves lesz mindene főleg a hónalja na meg lejjebb is szaglik nekem már akkor feltűnik, hogy a szaga megegyezik azzal amit a nagyfaternál is érzek mert majd őt is mozgatom vagyis rázom annak idején kiszedem az ágyból a legszívesebben arra venném rá, hogy táncoljon velem de belátom, hogy ez akkor még nem korai lenne egy ötletem viszont megvalósítom vagyis felállítom a kedvesemet és kivezetem a kórteremből és az, hogy összeesik nem tántorít el engem az se ha tántorog egy kicsit támogatni kell ha elzuhan én bizony rákiáltok azt mondom neki, hogy kelj fel és járj amúgy régebben még ő beszél rá, hogy járjak vele az a baj, hogy nem csak velem jár egy másik palival is kikezd vele az az állat veri is a mellét később meg is operálják sőt majdnem leveszik az egyiket még meg is simogatom és ettől életre kell a simogatás nagyon fontos az élet szempontjából ám a mozgás még ennél is fontosabb ebben az emlékben az a csodálatos, hogy bár a folyosón ordítanak velem majd kiveszik a kezemből és visszaviszik a szobába többet be se mehetek de a kedvesem jobban lesz amúgy lesz egy kis csetepaté is a rendőrökkel mert akkor is rendőrt hívnak, hogy eltávolítsanak a helyszínről itt most legyen csak annyi, hogy annak idején kihallgatnak sőt vallatnak is a Világhról és egyre csak azt kérdezik, hogy mit teszek vele? ezt ismételgetik úgymond egyfolytában ezt hallom, hogy gyerünk mondd el, hogy mit csinálsz a Világhgal? mert azzal vádolnak, hogy miattam lesz beteg a Világh vagyis én leszek az oka annak ami történik olyan meglepő, hogy engem üldöznek úgymond bűnbakot keresnek vagyis bennem látják a baj okát keresve se találhatnának jobbat mert én nem tiltakozom sőt elismerem, hogy részese vagyok a bűnnek ami több is mint bűn hiba elereszteni a kezét fogom én mindig és csak egyszer eresztem el két napra és két hét múlva jön vissza emlékszem, hogy ő attól fogva már nem ugyanaz a helyzet az, hogy
a mája
az ami nem bírja zavart lesz de ezt már tudják és azt is, hogy belebetegszem és azt is, hogy a Világh a bajom de az nem állja meg a helyét, hogy a Világh miattam omlik össze visszaemlékezve most csak az mondhatom, hogy nagyon meglepődök amikor ezt mondják sőt kétségbe is esem mert reménytelen megértetnem velük, hogy szeretem a Világhot nem betegítem meg sőt én vagyok az aki meggyógyítom miféle hülyeség az, hogy még ők vádolnak engem? meglep, hogy milyen kegyetlenek az emberek mindenhol ez megy csak más módszerekkel változnak
a szereplők
is de a lényeg ugyanaz megfosztani az erejétől és persze a hitétől azt aki küzd legyőzni vagy ha másképp nem megy legyilkolni benne minden jót kivonni a forgalomból engem többször is kivonnak osztanak is a rendőrségen senkiben nincs együttérzés abban a rendőrnőben sincs aki a nagyfater gyógyításáról is mindent papírra vet egy pillantást is elkapok amikor felnéz rám később majd többen is felnéznek amikor a nagyfatert is visszakerül nem sokára ugyan úgy jön megy „mint” ( Reagan) vagyis teljesen jól van hála az én módszeremnek akkor még persze nincs jó híre de én már akkor is hiszek benne, hogy életre kel a kedvesem is sokkal jobban lesz egy kis idő múlva ezt is elmondhatnám ennek a nőnek mint a többi rendőrnek az a véleménye, hogy joggal visznek be mert nincs papírom arról, hogy gyógyíthatok vagyis nem gyógyíthatnám a nagyfatert amúgy a Világhot is megemlíti aztán azt is, hogy szigorú ítélet várható az ügyemben van egy sor
bizonyíték
de még vallomást is íratnak velem az a gondjuk, hogy mást írok mint amit szeretnének befolyásolni a nyomozók durvák lesznek többen is lekevernek egyet hajtogatnak, hogy ne írjam azt le, hogy az egyik foga sárga míg a másiknak meg a feje vörös pedig az inge is kinyitva kigombolkozva ül mögöttem amúgy előttem is ülnek mások is jönnek-mennek ugye nyitva az ajtó az egyik szája is félreáll miközben azt nyomja nekem, hogy ne hülyíts minket összeköt ez a mondat nála megszakad vagyis a végét elharapja nyilván, hogy harapós kedvében van ez abból is látszik ahogy megrázza a vállam fölött átnyúl és kitépi a papírt a kezemből azt amit írok áthúzza az egészet szívesebben mondanám el szóban és bele is kezdenék de ez úgy szájon vág, hogy alig kapok levegőt kapkodom akkor is amikor azt mondja, hogy nem nem nem ezt kérjük tőled amúgy ezt hajtogatja az anyám is majd amikor bejön és meglátja az írásom nagyon felzaklatja és egyre csak azt mondja, hogy nem nem szóval ne írjak a rendőrökről mert abból még baj lehet hisz róluk úgy is tudunk mindent leírhatok és egyfolytában rémüldözik attól fél, hogy még a végén engem is megölnek ugyanúgy mint az apámat mert őt is elítélik kivégzik azokat akikre kimondják, hogy ellenség nem alszik éjszaka is rám jön később, hogy írjak fellebbezést már régebben is írok ha bekerülök mindig ez van ha kiengednek akkor is írnom kell mert az anyám kérvényeket írat velem és hiába zárom be ajtót az anyám benyomja letépi a kilincset kiszakítja a zárat leszereli és azt üvölti nekem, hogy ezt nem teheted meg velem és azt hajtogatja, hogy így megint bekerülsz és mi nélküled nem élünk meg azt követeli, hogy a lényeges dolgokkal törődjek vagyis vele és
a pénz
hiányával is üldöz azzal, hogy nagyon elszegényedünk hisz amúgy is szegények vagyunk mert nem kapunk munkát kenyeret se tudunk venni ezt kéne megírni nem a hülyeségeket ő nem szereti azt amit én írok ő színes történetet szeretne és ha kiderül, hogy mást írok hát ugyanúgy üvölt mint a rendőrök még megértőbbek is hiszen az anyám már korán reggel betör hozzám és azt üvölti kelj fel szóval hajnalok hajnalán felver üt vág sőt kivágja azt a sort amiben a Világhról írok vagyis arról, hogy kihúzza mellőlem annak idején elűz mindenkit meglep ahogy kinéz kivágott ruhában jön-megy és közben meg ilyeneket mond nekem, hogy légy belátással legalább rám az is hat, hogy mindenki belátással van rá jellemző, hogy úgy öltözik, hogy belássanak neki ez nem igaz na emiatt is üvölt amikor meglátja, hogy mit írok és hiába mondom, hogy bocsánat a fejemre vág egyet máris jajong jaj ne csináld ezt nehezen bírom persze, hogy kiakaszt ha az anyám bejön pont akkor amikor épp hátradőlök naná, hogy rájön
az üvöltés
csak azért mert szerinte ugyanúgy lógok majd mint az apám mert ő is lóg állítólag felakasztják de erről nem tud senki semmit nem kéne írnod az apádról nem kéne kiakasztani mert a képét is kiakasztom magam elé képzelem, hogy ez is zavarja őket én megértem csak ő nem ért meg engem mert nem gondol arra, hogy mit okoz az üvöltéssel zavar engem az anyám asztalra csap mondván, hogy úristen, hogy írhatsz ilyet? itt nem szabad írni ezt sikoltozza nekem ennyit se tudsz megtenni? és úgy kell kitépni a papírt a kezéből alig tudom kiszedni egyre csak azt üvölti, hogy ez ne legyen benne ezzel üldöz és nem csak ő az egész család szeretne lebeszélni arról, hogy őszintén írjak a Világhról nem akarnak tudni szerintük a Világhra nem kíváncsi senki szerintük szépeket kell írni annak idején ugyanez megy az iskolában is amikor meglátják az írásom aláhúzzák pirossal javítják azt amit írok megpróbálják átírni megpróbálnak átnevelni a saját képükre formálni formálnak ott mindenkit a szép írással gyötörnek és észre sem veszik, hogy milyen helyesen írok az anyámról szépen kellene írnom azt mondják, hogy
a szépírás
nem ilyen és, hogy ez nem írás ez macskakaparás hát ha ez az? akkor mi van a Világhnak? kérdem én hiszen a Világh kaparása sokkal csúnyább szerintem engem biztatni kellene nem szidni lekezelni nem hagyom magam később se a kezelés alatt naná, hogy kiderül, hogy milyen iskolás dolog jegyeket írni mindenhová elküldenek az írás miatt még az anyámat is behívatja az igazgató anyját szidom is amikor azt mondja, hogy a fia hülye szegény anyám meg menteget sőt amikor nem megyek a hátán visz be az iskolába ő csinálja meg a leckét és ha talál egy szót a leckekönyvemben hát azon is rágódik egy órát kétszer is eladok miatta annak idején már egy magánórán sem múlik semmi nem úgy történik ahogy kellene egy olyan iskola hiányzik nekem ahol nem hülyék a tanárok de ilyen nincs pedig én gond nélkül kijárnék többet is kijár az anyám ezt nem tagadhatja le fogadom, hogy ezért is olyan iskolás az okoskodása nem olyan mint az enyém a szenvedés sajnos nekem jut hiszen üt-vág ha nem úgy írok ahogy kell mert ő már akkor is azt szeretné ha szépen írnék azt mondja, hogy akkor nem bántana de engem már akkor is bánt, hogy leszólják az írásomat addig csiszolják úgymond addig gyakoroltatják velem míg olyan nem leszek mint ők erőszakoskodnak annak idején teljesen kivagyok úgymond görcsbe rándul a gyomrom a kezem
kaszál
a papíron meg más lesz mint amit szeretnék pedig én már akkor is szeretnék írni és írok is oda ahova lehet jó lehet, hogy nem kéne a falra mert emiatt is feljelentenek és mindjárt jajonganak jaj ne ezt ne csináld mit csináljak? ha megutálom az írást egy időben megutáltatják velem közlik, hogy ha nem azt írom amit ők mondanak akkor inkább hagyjam abba és elveszik a papírjaim a ceruzámat ketté törik a pályámat majdnem tönkreteszik pedig nekem muszáj leírni mindezt csak azért teszem ki a papírra mert még fontos lehet szerintem ezt használják fel ellenem mert ez is felkerül a papírra a mellé, hogy miket csinálok a nagyfaterral együtt le is rajzolnak úgymond kirajzolódik számomra is ami ellenem folyik a csap a cellában megjavíthatatlan szerintük én is javíthatatlan vagyok és nem tehetnek mást minthogy elengednek de azt közlik velem, hogy semmit se csinálhatok ezek után nem gyógyíthatok papír nélkül nem tüntethetek és nem nyomozhatok mert ahhoz is engedély kell úgymond
pecsétes
papír és ha nincs papírom akkor elvisznek a rendőrök becsuknak vagy betesznek a diliházba már nem egyszer vagyok vagyis nem tudok mást tenni ebben a helyzetben minthogy elfogadom a barátaim tanácsát akik azt tanácsolják nekem, hogy jelentkezzem valahová nyilván, hogy felvesznek és ha igen akkor esetleg hivatalosan is csinálhatom a keresést amúgy is folytatom de azért az mégiscsak más lenne ha papírom lenne arról, hogy ez egy hivatalos
megkeresés
én ezért is keresek hivatalos személyeket és készítek egy felmérést arról, hogy hol vehetnének fel olyanokat mint én? arra is gondolok, hogy jelentkezhetnék rendőrnek vagy nyomozónak is elmehetnék egyetemre is gondolok a rendőr főiskolára is mert, hogy ott képezik ki a nyomozókat meg is kérdezek egyet, hogy honnan van papírja vagyis az engedélye mennyi időre szól? az egyik azt mondja, hogy járjak ki egy iskolát nem szeretem de hát én is érzem, hogy jelentkeznem kell mert papír nélkül nem vesznek komolyan foglalkozni kezdek azzal, hogy
jelentkezem
egy-két helyre el is megyek és persze kiderül, hogy olyanokat vesznek fel ami nem tetszik nekem feltűnik, hogy a legtöbb helyen kiöltöznek az emberek ha jelentkezik náluk a vágy, hogy felvegyék őket is azzal biztatják, hogy jelentkezni kell valahová tartozunk mindannyian azt mondják, hogy
a tartozás
komoly dolog és, hogy papír nélkül nem csinálhatsz semmit mert itt mindjárt papírokat kérnek ha valahová mész ez az első, hogy van-e papírom? és nem azt kérdik, hogy mit tudok? én olyanról is hallok aki nem tud semmit és mégis felveszik mert a rokona vagy épp az apja olyan akire figyelni kell míg én így apátlanul jövök-megyek persze belátom, hogy jó ha van papírom mert az megvédhet a zaklatásoktól nem félek de egy papír lehetőséget adhat arra, hogy úgymond hivatalosan is enyém legyen
az ügy
a Világh ügye sok gondot ad mindenkinek az a véleménye, hogy nekem van némi rálátásom a Világhra mindenki hat de nekem van a legtöbb tapasztalatom vele kapcsolatban kiderül, hogy nem vagyok ügyetlen az efféle jelentkezésekbe nem először vágok bele hiszen már gyerekként is sokat jelentkezem az iskolában én azt is észreveszem, hogy azért se szólít fel az egyik tanárnőm rögtön leint ha felteszem a kezem hiába is lengetem és hiába követelem, hogy engem szólítson fel mert rám se néz csak teregeti némán a papírjait nézi és engem nem is akar látni és, hogyha mégis felhív akkor azt csak azért teszi mert tudja, hogy nem tudok válaszolni a kérdésére ugyan már mit válaszoljak? ha úgy sem érti, hogy miért jelentkezem? akkoriban jelentkezik nálam egy nézet ami lényegében annyi, hogy a tanárok mind hülyék vagy csúnyák na ő a legcsúnyább nő akit valaha is látok kövéret lapost törpét és púpost de ilyen piszkafát ilyen csontvázat mint ő még nem és akkor nem is beszéltem a nevéről azt mondja amikor bejön, hogy Vé Nusi vagyok és esz-szel mondja Vénuszi alkat na mondhatom és ő az aki nem hallgat meg hiába is jelentkezem mert jelentkezem már akkor is azt vallom, hogy akkor is jelentkezni kell ha nem tudunk semmit nem jelent nekem az, hogy többen is sugdolóznak a hátam mögött hányszor hallom már ezt a zümmögést amikor felnyújtom a kezem lengetem és látom, hogy milyen magasan hordja az orrát és az is látható, hogy valami kilóg neki az orrából egy szőr lehet hogy éppen ez undorit amúgy az
orrfika
a kedvence nem én vagyok naná, hogy kiküld a folyosóra ahelyett, hogy kihívna felelni a régi tetteimért szid amúgy is összekever engem azzal a régi énemmel aki még visszahúzódó de hát az legyen csendes akinek még megvan az apja akinek boldog gyermekkora van egy olyan időszak is legyen itt megemlítve amikor arra szólít fel, hogy ne jelentkezzem és hülyeségekkel vádol mert nem veszi észre, hogy mennyire tele van a fejem gondolattal és, hogy egy idő után több már nem fér bele én ezért is igyekszem első lenni egyáltalán lenni igen én csak ezt jelzem a kezemmel a tartásommal is, hogy baj van és persze arra is vágyom, hogy vágyjanak rám se néz ez a nő nézhetetlen és amiket mond az már a könyökömön jön ki
a Király
a kedvence a Király István meg még büszke is erre figyeljek ezt mondja nekem míg neki csak annyit mond, hogy István a Király megy akkoriban a tévében is kétszer látom ahogy jelentkezik mindjárt kihívják én tudom, hogy felelni fog egyszer még ezért amúgy ő aztán kimegy Amerikába az ilyen elfogadható míg itthon engem szid emiatt az anyja a Király Editke amúgy is kitagad a származásom miatt pedig még az is lehet, hogy tőle származok legalábbis ha azt vesszük, hogy az apám szereti az Editkét mindaddig míg meg nem születik az első gyereke az anyámnak én vagyok a kedvence az Editet megveri egyszer az apám miatt veszekednek rajtam is ott van a nyoma ennek az egésznek lelki sérülés lesz a vége az, hogy felhívom a Vé Nusit otthon és elmondom neki, hogy tudom kiknek hagyja, hogy a vizsgát is elhalasszák az anyját is szidom naná, hogy levegőért kapkod amikor azt mondom neki, hogy felelni fog a tetteiért én nem vetem meg de ha nem hív fel akkor feljelentem mert meg akarok felelni neki is ahogy mindenkinek van egy álma amit elemzünk is persze, hogy nem érdekli az álmom sőt szívére veszi, hogy nálam fel van írva minden egy nagy könyvben benne van az is amit beolvasok neki hallania kell azt is amit arról mondok, hogy az iskola egy durva beavatkozás abban amit úgy hívunk, hogy gondolkozás persze, hogy minden gondolat elpusztít egy másikat mindig rosszul ítéljük meg naná, hogy meg van lepődve, hogy én az osztályt is rosszabbnak ítélem meg és amit mond az nálam
a nevetség tárgya
az övé minden tiszteletem de az, hogy nem ismeri fel bennem a nagyságot nem érti meg a célzást ezzel kapcsolatban ugye hiába keresem a megfelelő szót később is lecsapja a telefont naná, hogy újra felhívom a figyelmét azokra akik unják az óráját én is arra használom, hogy alszom az órámon van a fülem nyomja egy kicsit de az enyém akkor még csendesen ketyeg mert azért azt tudnia kell, hogy az enyém a csillagokhoz igazítva jár fel s alá megy a teremben emlékszem, hogy szuszog, hogy többször is felszólít úgymond arra kér, hogy ne aludjak vagy menjek haza és ne mondjak semmit ne csináljak balhét de hát hogyne csinálnék? mikor olyan jegyeket kapok, hogy az már a villamosban se számít úgy látszik, hogy hiába egyezünk meg
a kettesben
mégiscsak egyes leszek és ezért is ismétlek meg aztán két évet kapok még kettőt ezenkívül is kiderül, hogy ez nem ok arra, hogy kizárjanak és kizárt, hogy ezért nem vesznek fel az egyetemre is elküldöm a jelentkezésemet nem egy helyre elmegyek és jellemző a helyzetre, hogy visszaküldik azzal, hogy tudják, hogy ki vagyok és azt is, hogy ki az apám na az anyám is kilesz attól, hogy több egyetemre is benyújtok egy keresetet egy kérvényt is beadok egy kimutatást is mellékelek arról, hogy hányszor utasítanak el mert egy idő után már annak idején is szenvedély lesz nálam az effajta jelentkezés mindenkinél gond manapság az ember már nem tudja, hogy hova jelentkezzen? már annak idején is elvisz az anyám egy sor helyre emlékszem a fejébe veszi, hogy segíteni fog és erről nem tudom lebeszélni hiába is mondom, hogy csak módjával segítsen de nem bírálom hisz mégiscsak az anyám és ő is csak azt akarja bizonyítani, hogy valamire csak alkalmas vagyok és ezért is cipel mindenhová, hogy megtudja, hogy mire? felébredek már ötletei vannak és máris öltöztet visz magával ragad a lelkesedése határtalan öröm vele menni annak idején elmegyünk egy sor helyre még egy tanácsadóba is elcipel, hogy megtudja, hogy mi lenne jó nekem? meglepetés, hogy ott is tanácstalanok nagyon komoly dolog a pályaválasztás több gondot is felvet az egyik nő azt mondja, hogy nekem nem pálya az, hogy ne csináljak semmit nem is tagadjuk le, hogy mire pályázom és, hogy már
pályaalkalmasságin
is vagyok sőt többször is elhívjuk a tanácsadót külön fizetjük csak azért, hogy megtudjuk végre, hogy mi állna jól nekem? a kedvencem lesz egy kis bajuszka egy nő orra alatt naná, hogy rábámulok arra a kis szőrre az
Ajka
fölött találkozik a tekintetünk nem jósol semmit jót nem várok tőle túl sokat hallgat és persze, hogy nem tud tanácsot adni bár egy kis pénzt is ad nekem már ez is jólesik szóval annak idején nagyon hat rám a jósága meglepő ugye idáig ilyet én nem tapasztalok és persze, hogy nem tudom, hogy ez most jó? vagy nem jó? de az biztos, hogy ő is elém tesz egy-két képet és arra kér, hogy válasszak egy-két gondolatot mondok is neki ezekről
a választásokról
nincs jó emlékem arról se, hogy ő se tudja, hogy én mi legyek? hiszen én annyi minden lehetnék az aki megmenti az embereket kikérdezhetném én is például szívesen lennék
kérdező biztos
hisz akkor én hivatalosan is feltehetném azt a kérdést, hogy mi tud a Világhról kérdezősködnék a legszívesebben azt mondanám el neki ha most kérdezne, hogy nem érzem, hogy szeretnének, hogy foglalkoznának velem mindenki türelmetlen persze, hogy én is az leszek egy idő után csak azt keresem aki viszontszeret szóval én csak az én Világhomat szeretném visszaszerezni mert ő az aki megadja nekem azt amit kérek sőt kéretlenül is adja magát a kérdés, hogy hol van az én Világhom? hol találom meg a nyugalmamat? mi adhatná vissza? így faggatom magamat miközben a bajuszkát idézem fel magamban őt is arról kérdezem, hogy mit kéne csinálnom? meg arról is, hogy miért csinálnak gyereket ha nem tudják, hogy mit fog csinálni? ilyeneket kérdezek magamban na meg ilyeneket, hogy mi az, hogy a Világh nincs meg? és mi megvagyunk? és mi lesz azok után, hogy nem leszünk okosabbak? de hát hiába is kérdezek tőle se jön válasz ahogy mástól se kapok megerősítést nem ad annak idején a barátnőm sem amikor bekapja a legyet ő se tudja, hogy mi legyen? megtartsa-e vagy elvetesse? magát a kérdést se érti szóval hiába is kérdezem tőle, hogy légy vagy nem légy? csak dadog nekem a bajuszka is csak azt ajánlja, hogy ne fogjak semmihez könnyelműen elmegyünk hozzá annak idején ő meg azt deríti ki, hogy alkalmatlan vagyok mindenre kiterjed a vizsgálat csak arra nem amit én kérdezek és ez aztán már elindít egy gondolatsort bennem ekkor merül fel először, hogy mi lenne ha valóban alkalmatlan lennék? mindenre gondolok akkoriban az a legnagyobb gondom, hogy hogyan legyek továbbra is? nagyon bánt, hogy hiába találok ki akármit nem találom a helyem keresem a megoldást de ezek után sem tudom, hogy hova jelentkezzek főiskolára? vagy valamelyik egyetemre? be is megyek próbaképp és akkor látom, hogy mi folyik
az egyetemen
előbb-utóbb leépül az ember egyre hülyébb lesz attól amit betanítanak ott már attól rosszul lehet ha megy a folyosón látja, hogy tömik a fejükbe a hallgatók a hülyeségeket, hogy elfedje azt amire igazából gondolniuk kellene naná, hogy így aztán nem gondolnak arra, hogy meghalnak és észre se veszik, hogy amit ők csinálnak az nem gondolkozás mert megfosztják őket leszoktatják arról, hogy csak úgy gondolkozzanak a Világhról vagy épp a halálról úgymond egyéni véleményük legyen mondom és nemcsak hogy jelentkezem tetszeni akarok nekik meg úgy látszik tetszik is ez nagyon jellemző, hogy mindenki mosolyog szóval mindenki kedves és szívből örülnek nekem azt mondják, hogy ez igen ön szinte többet tud mint mi és itt kacsintanak is és bólogatnak és arról beszélnek, hogy ők most csak olyanokat vesznek fel akik még kezdők és nem olyan jók mint én azt hiszem, hogy rosszul döntenek a bizottságban egyöntetű lesz a vélemény az, hogy nem tudnak hova tenni de teszik-veszik maguk hisz nyilván érzik mindannyian, hogy amit én tudok az nem egyszerűen tudás hanem több annál hiszen én többek között több verset is elmondok például elszavalom a régi Világhot azt amelyikben zöldell a nyárfa az ablak előtt állva előhozom és megcáfolom a hamis prófétákat lehülyézem mindazokat akik azt mondják, hogy álljunk meg itt én a múlt idő nélkül is kitűnően beszélek és kitűnően emlékezem mindenre azt mondják aha aztán beszélek bizonyos figurákról is akiket olvasok a könyvekben én olyan figurákra is ráismerek mint mondjuk a Király a sakkban is otthon vagyok mert van egy barátom egy sárga csillag aki Kínában is ismert sakkozó és ő az aki megmutat egykét lépést én is megmutatok egy sárga foltot a jobb karomon van egy szám ami az apámra emlékeztet az egyik nő persze szól, hogy eltérek a tárgytól míg másik sírva fakad vagyis, hogy megríkatja amit elmondok az apámról kiderül ugye, hogy nincs az élők sorában amúgy még van két sor amit megmutatok neki külön is felírok kérdéseket arról, hogy mi az, hogy egyszer csak itt vagyok? és, hogy vajon ki és miért van itt? a nő feláll és kirohan mert nem bírja hallgatni a kérdéseimet csendesen teszem fel azt, hogy miért csak egyszer? és soha többet? mi az, hogy valaki itt van? aztán már nincs sehol? nem hallok mást mint, hogy nem tudom na ez is egy tipikus
hölgyválasz
nekem kevés egy ilyen nő minek van itt? javaslom is, hogy ne ilyeneket tegyenek be a bizottságba amúgy a palik se jobbak mert rajtuk is látszik, hogy nem is tudják, hogy mit kérdezzenek? aztán meg semmi se jó nekik se az kell amit tudok sőt kevésnek tartják és belekérdeznek úgymond jönnek a keresztkérdésekkel próbálnak leállítani de akkor már nem lehet hiszen úgy folyik belőlem a szó sőt még a nyálam is kicsordul attól, hogy egyfolytában mondom szinte
szünet
nélkül beszélek és úgymond azt is kifejtem, hogy mennyire fontos ez az iskolában is folyton leültetnek csak azért mert küszködnöm a szavakkal amúgy is vigyázok, hogy nehogy belekérdezzenek mondjuk, hogy mi? merre? hány pali hányna itt ezektől a kérdésektől? én is rosszul leszek és megakadok a rosszindulatot látva úgy döntök, hogy megmondom nekik, hogy itt sem kérdeznek jól mert az igazi kérdéseket nem teszik fel úgymond nem kérdeznek rá a lényegre én viszont rákérdezek akárhol is vagyok mindjárt azzal jönnek nekem, hogy ha nem hagyom őket kérdezni azzal csak magamnak ártok amúgy ez a szó művészeteket jelent az egyik a felettesének is odaszól sőt egymásnak is felteszik a kérdést, hogy velem mi legyen? mert ezen a helyen sem tudnak arról, hogy én is kérdezhetek és néznek ki a fejükből csak annyi látszik, hogy tátognak amikor azt mondom, hogy ha felvesznek én mindent megcsinálok ha kell hát érvelek sőt vitatkozom vagy épp valamit Sartre-t idézek aztán idézek magamtól is vagyis elszólom magam az egyik mellékmondatban arról is szó esik, hogy én is írok sőt már pénzt is keresek az írásommal akár azt is elérhetném, hogy adjanak egy papírt arról, hogy a Világhgal is foglalkozhatok vagyis arról kérek egy írást, hogy felvesznek na felvesznek egy pózt és látható, hogy nem vesznek komolyan alábecsülnek jó én is alábecsülöm a jelentkezés nehézségét az adja, hogy eleinte nem is tudom, hogy mire jelentkezzem aztán a köpeny adja azt az ötletet, hogy az orvosi szakra nyújtsam be a jelentkezésemet ugyan nem fogadják el de ott legalább beveszik a papírjaimat beviszik abba a szobába ahol felvételiztetnek be is lesek hiszen én is izgulok még akkor is amikor kijön egy nő a vizsgáztatók közül és mintegy rábeszélne, hogy menjek el pedig akkor már nem először próbálkozom régebben is szeretnék orvosira járni járok is a nyakukra de semmi eredmény legfeljebb az, hogy megismernek és megszeretnek úgymond már úgy üdvözölnek mint egy ismerőst tényleg úgy fogadnak elbeszélgetnek velem többen is közlik, hogy jó, hogy ott vagyok ezt mondja a múltkor egy bizottsági tag is odajön hozzám a folyosón rám köszön egy egészen jó nő és ráadásul fehér köpenyben van nekem egy időszakom erről szól vagyis akkoriban nagyon odavagyok a köpenyekért és csak ezért járok be egy-két helyre már majdnem bérletem van egy köpenyem is lesz később de akkor még nincs nagyobb vágyam annál mint, hogy nekem is legyen egy ilyen köpenyem ezt mondom a köpenyesnek, hogy ne vegye magára de én magára úgy gondolok mint az ismerősömre gondolom, hogy maga sem vesz fel semmit
a köpeny
alá én mindenfélét elképzelek ha mondjuk, hogy meglátok egy ilyen köpenyt szerzek is később a kórházban van egy barátom aki műtős fiú annak idején ő is egy ilyen köpenyből bújik elő vesz nekem egy köpenyt na ezt idézem fel a nőnek beszélek Gogolról is csak azért, hogy lássa milyen tájékozott vagyok az irodalomból is szívesen vizsgáznék mondom neki eszébe jut nyilván, hogy a tanárok is köpenyt hordanak hát szívesen hordanék én is egy fehéret elképzelek és azt is, hogy milyen jól állna rajtam nem segít az ha nem vesznek fel sőt eszembe juttatja azt az emléket, hogy az anyám se vesz fel kisgyerekként hiába is könyörgök neki, hogy vegyen fel valamit mond ilyenkor csak az jár az eszemben, hogy mekkora sérülést okoz a kegyetlensége emlékeztet arra ahogy velem bánnak ott amikor bemegyek rá is kérdezek az orvosokra is ráfér egy kis gondolkozás akkor indul el amikor megkérdezem, hogy mit tesznek a halál ellen? és, hogy miért nem döntik már el, hogy mit akar
a Magyar Nemzet
élni vagy halni? a lehetőséggel miért nem élnek? szóval azzal, hogy felvegyenek olyanokat akik mint én mindent megtesznek a Világhért és azért is, hogy megmentsem azt aki még él? úgymond élek a gyanúval, hogy ők is halottnak születnek élve halnak szóval azt mondom nekik az egyik felvételin, hogy nekem ne jöjjenek a halállal mert csak halálra idegesítenek azzal ha azt mondják, hogy előbb-utóbb meghalunk mind na én nem adom be a kulcsot hiába is szeretnék és hiába is szeretnének leállítani azzal, hogy ez így természetes és, hogy nem is lehetne másképp pedig másképp van minden mint ahogy mondják szóval hamar világos lesz nekem, hogy itt sem az a cél, hogy engem felvegyenek szóval, hogy megtanítsák erre vagy arra itt nem az a fontos, hogy tudjon az ember mert aki tud az úgyis tud aki meg nem az úgyis kiesik annak idején így esnek ki néhányan, hogy csak magamat említsem mintegy példát arra, hogy esnek ki a legjobbak is belenyugodnak ám én nem sőt mindezt szóvá is teszem úgymond azt mondom, hogy nézzenek meg mert én vagyok az akit kiejtenek akire azt mondják, hogy teljesen hülye az aki ezt mondja tájékozatlan hiszen én már magamtól is képzem magam és ha tovább képeznének én is képezhetnék másokat felvesznek a képzőbe olyanokat is akik nem művészei az ilyen munkának míg engem megfosztanának annak a lehetőségétől is, hogy hivatalosan csináljam azt amit csinálok hiszen én már most amolyan fosztóképző vagyok ezért is megyek el a képzőbe és fel is olvasok az egyik írásomból világhos lesz, hogy ezen a helyen is csak azért tömik a fejüket, hogy több már ne is férjen bele szóval, hogy ne tudják felfogni, hogy mi zajlik körülöttük egyre több a hülye vagyis az elmebajos mert csak mondhatja, hogy mindenki beadja a kulcsot előbb-utóbb kiderül úgyis, hogy
a kulcs
az amit ráfordítanak a tanulásra egy óra elég is ahhoz, hogy megbolonduljanak én ezért is mondom, hogy másképpen kellene képezni az embereket fel kéne készítenünk a jövőre minden más lesz egy-két ötletem fel is kerül az oktatásügybe többször is írok a vezetőképzésről is hamar kiderül, hogy az egynyári kiképzés lenne a legjobb az egészben az a legfurcsább, hogy az oktatók hallani sem akarnak tervemről sőt a legszívesebben lebeszélnének úgymond megfosztanának az önbecsülésemtől a hitemtől a hites feleségemtől is mert bár hivatalosan nem vagyunk házasok de lehetnénk hiszen örök hűséget fogadunk egymásnak ilyeneket mondanak a felvételin, hogy ez hülyeség és régi dolgokkal jönnek és mérgeznek a múlttal mérgezik a levegőt telefújják azzal a tévhittel, hogy élünk és meghalunk a méregtől az orvosok is azt várják, hogy hasson de hát ez nálam másképpen hat mert nálam a hat méregteleníti a kettőt a tizenkettő tíz tizenkettő a számom is megadom egy-két helyen, hogy ezen jelentkezzenek azok akik velem tartanak az effajta haláltól én megint hányok ott az idegesség miatt kijön belőlem minden igyekezetem ellenére csak engem tanácsolnak el úgymond kidobnak szóval kiesem bizony ez rosszul esik nekem az, hogy megfognak és kikísérnek szinte kivetkőznek magukból elegem van ezt mondom nekik és azt, hogy mennyire fáj ez nekem ez az egyetlen reményem hiszen az ember mégis csak reménykedik úgymond hinni akar abban, hogy bekerül az első keretbe beteszem a köpenyes fényképemet megmutatom
a keretlegények
meg elveszik és hiába vetem le magamat a földre és fetrengek egy kicsit meg is haragszom ezt nem tudom tagadni és azt se, hogy visszamegyek úgymond feltépem az ajtót és azt üvöltöm be, hogy az anyátok mire vagytok olyan büszkék? mi az, hogy nem hívtok be? én azért is jelentkezem újra és újra bemegyek és oda állok az ajtóhoz közel s távol nincs senki aki kinézne engem nagyon bánt, hogy én nem mehetek be sőt az egyik tag rendőrt hív és jönnek is a rendőrök kituszkolnak erről az egyetemről nincs jó emlékem arról se ahogy a rendőrségen faggatnak úgymond azt mondja az egyik, hogy énekeljek arról,hogy mit csinálok az egyetemen énekelek is és nagyon csodálkozom, hogy tudják, hogy valamikor jelentkezem én énekszakra is bemegyek annak idején nagyon odalesznek a hangomtól én is sokat várok mert ott is nagy a tolongás mint kiderül csak tízen jutnak be az énekesek közé beállok és benne vagyok a legjobb tízben bejutni szerintem a legnehezebb csütörtökön még nem lehet tudni semmit nem is akarok ott én hagyományosan énekelni hisz azt mindenki tud szerintem tévesen ítélnek meg én meg is sértődöm amikor azt hallom, hogy hamisan énekelek nekik kellene lemondani a hamisságról én másképp gondolkozom és az a véleményem, hogy ők azok akik hamis módon közelítik meg a jelentkezésemet nem vitatják de hamar jelentkezik náluk is a vágy, hogy elhallgatassanak mit mondjak? több meghallgatáson is vagyok sőt zeneiskolába is járok míg a családom zeneakadémiára jár amúgy nálunk mindenki játszik valamin aztán elbukom és hiába mondom, hogy az apám
szintén zenész
és, hogy zongorázni is tanulok az anyámtól annyi mindent tanulhatnának ők is érzékelik azt amit én nem látok mást mint, hogy egy-két magyar összehajol úgymond megy ott is a fülbe súgás nekem is fontos, hogy
fülbemászó
dallamok legyenek de hát csak a seggnyalók jutnak be nyilván, hogy hiába is érvelnék azzal, hogy az nem lehet, hogy annyi szív küldi szívnek itt nincs hatása annak se, hogy arról szavalok, hogy az nem lehet, hogy ne értsük egymást szeretni kell a másféleséget is el kell fogadnunk hiszen oly sokféle hangja van az embernek más a hang reggel ha felkel és este is más ha lefekszik valakivel ezt én átbeszélem egyszer rosszul is leszek attól, hogy unják utálják azt aki jön aki jelentkezik egy idő után már az is kérdés lesz, hogy kell-e az embernek jelentkezni ezek után? sokáig nem is jelentkezem de most ugye rávisz a szükség ám az orvosin sem kapok majd igazolást
a Bizottság
arra se ad választ, hogy jó vagyok e? és hiába is állok ott még órákat várok a folyosón fel s alá járok de ki se néznek rám se köszönnek mert azért köszönet sem jár, hogy ott vagyok, hogy próbálkozok úgymond kiteszem a lelkem mert akkor már nagyon nagy bennem a bizonyítási vágy nem talál viszonzásra persze, hogy kibukok és kibukik belőlem az, hogy meg fogja bánni az a Bizottság amelyik kizár az összes versenyből győztesként kerülök ki amúgy a kórházból is van egy papírom arról, hogy ha akarnám nyerhetnék akár tanulmányi versenyt is mert, hogy az eredmények olyan jók, hogy a legtöbb helyen megfelelek még szép, hogy nem hagyom abba a dolgot egy kicsit felpörgetem magam hiszen akkor már vagyok egy-két helyen kegyetlenek ámde egyik helyen se olyan durvák mint a rendőrségen csúnyán megvernek ezek után még bent tartanak egy éjszakára emlékszem milyen
egy kínvallatás
veréssel kezdődik aztán ugyanaz a folytatás mert nem fáradnak bele a verésbe nagyon belejönnek amúgy eleinte érzem, hogy beledöglök aztán meg már egészen jól bírom a verést jobbára a testemre kapom de azért van amikor gellert kap egy ütés és a fejem kapja azon kapom magam, hogy sírni kezdek hisz amivel vádolnak csupa hülyeség ez az egész nem az én szintemen zajlik én a második szinten vagyok a kihallgató szobában mindig ez megy, hogy kinéznek és hülyeségekért piszkálnak de nem én vagyok a tét az sokkal nagyobb az egyik nyomozó persze azt reméli, hogy a lényeget kiveri belőlem és kiveri a fogam hiányzik is később újra kezdik a kihallgatást mondván, hogy minden kezdet nehéz és, hogy ne szarjon be kezdje csak el és máris megy magától nem várunk sokat csak azt, hogy beszéljen és beszéljen mert a végén még hülyére verjük és kezdetnek pofán vernek vagyis az egyik üt a másik meg mosolyog jobbára ketten vannak amúgy az egyik egy igazi
hímtag
úgy ágaskodik ott úgy áll fel előttem, hogy nem látszik tőle a másik kövérebb és a beszéde is lágy és persze sugárzó a mosolya nem hervad le akkor sem ha belém öklöz olyan kedves az is ahogy azt mondja, hogy addig üsd a vasat amíg meleg van amikor nagyon fáj ha a hátam verik nagyon ver a szívem a torkomban dobog mert szíven üt az egyik le is köp sőt szájon töröl a másik még durvább én ezért is rántom félre a fejem majdnem kibicsaklik a nyakam megrándul amikor szembe fröcsköl a nyála persze, hogy később azért is lesz ott egy kiütés így mondják majd jön egy tenyeres vagyis fonák az ahogy adja az egyik rám ver egyet mondhatok, hogy célt téveszt a hülye akkor is amikor az ingem letépi rólam lejön, hogy nem élvezem más nap se pedig akkor már nagyon süt a nap oly erős
a verőfény
a szemébe süt a verőlegényeknek az a gondja, hogy úgy üssenek, hogy ne maradjon nyoma itt van még mindig rajtam nem múlik az idő ilyenkor jól beszólok nekik azt mondom, hogy az anyátok verjen bennetek a Sors keze olyan nagy mint ezeké még izzadt is nekem valahogy büdös ez az egész verés amolyan tessék-lássék módon megy hiszen ők is szenvednek a melegtől meg attól, hogy nem jutnak előre megmondhatnám nekik, hogy ma azért nem megy semmi mert bal lábbal kelnek fel amúgy
a kelés
is izgatja őket ami ott van az arcomon ki is fakad az egyik annyit mond, hogy ezt még pofán vágni se lehet na nem bántanak csak a szövegelés megy na fogsz még jelentkezni? akarsz még egyetemre menni? ezt kérdezi az egyik amikor összegörnyedek aztán valamelyik a kezemet csavarja míg a másik kiakad vagyis kilazul a karom is majdnem kicsavarodik amikor elkapom a fejem fáj mert a legtöbbször a tarkómra kapom az ütést aztán a szemem közé vág az egyik gyors a másik meg
személy
amúgy meg alacsony és kövér és vörös az arca amikor ordít a nyakán kidagad egy ér vagy nem ér ennyit ez a jelentkezés? mire jelentkezik nálam a kétségbeesés amúgy is esem esik legalább is úgy látszik ez kell neked? mondják és lekevernek egyet ad nekem az egyik aztán a fal adja a másikat jól megfigyelem na ő is falfehér amikor azt mondom neki, hogy megírom majd, hogy vernek, hogy habzanak szegényen megjelennek az izzadságcseppek csorognak a könnyek a kiválasztó rendszer működik és működnek a vérképző
szervek
nem szeretik ha nem válaszolok ha nem ígérem meg, hogy nem megyek egyetemre többé nem gondolok hisz én oda is csak a papír miatt megyek mert azt remélem, hogy a papír majd megvéd sőt lehetőséget ad arra, hogy hivatalos legyek és azt csináljam amit szeretnék ha megígérném elengednének és én megígérem és elengednek aztán utánam erednek és újra meg újra elkapnak többször is igazoltatnak papírokat kérnek pedig tudják hogy nincs papírom és ha mégis csak mutatok egyet akár egy olyat ami pecsétes lesz kifogás nekik nem gond sőt szerintük az én papírom használhatatlan ezt mondják és felvesznek egy jegyzőkönyvet is arról, hogy egy sor papírom is elveszik az irataimat hamisnak tartják vagyis azzal vádolnak, hogy hamisítok egy bizonyítványt csinálok, hogy nyomozhassak. hogy rendőrnek nézzenek rám ez egyáltalán nem jellemző de hát nem tehetek mást minthogy kezembe veszem az ügyet külön tárgyalják és egyre csak bizonygatják, hogy papírokat gyártok és emiatt lesz is
egy tárgyalás
vagyis ezért kell nekem tárgyalásra menni naná, hogy úgy megyek el, hogy felkészülök egy kis tükör előtt próbálok próbálnak ők is az ügyemből nagy ügyet csinálni de én nem csinálok be persze azért átbeszélem az ügyvédemmel olyan jó viszonyba vagyunk , hogy betanítja nekem azt, hogy mit kell mondanom szerinte mindent jó lehet csak beszéljek és mindegy, hogy miről ezt mondja az ügyvédem is mindig arról beszél, hogy nem baj ha nem érted amit mondasz csak tudd elmondani és itt hunyorít nekem nagyon is érthető ez nem az első tárgyalás amin így összedolgozunk én akkor már fél szóból is értek abból is ha pislog vagy ha ilyeneket mond nekem, hogy légy komoly én az vagyok ám ha kell akár mosolygok is a bíróra aki úgymond ügyet sem vet rám dühös lesz az anyám szerinte mindig ilyen ügyem van amúgy nem maga az ügy a fontos nekem hanem az, hogy begyakoroljam, hogy mi? hol? mi? és, hogy mikor? satöbbi különben egy ügyet így kell védeni az elveinket védjük nem az igazságot kimondom azt is amit érzek amit gondolok a papírokról szól itt minden mert az aztán mindent mondhat akinek van papírja na ilyenekről beszélek a bíróságon se fogom be a pörös számat hiszen akkor már biztos vagyok abban, hogy hatásos vagyok az ügyvédem szerint
a Szép Szó
a fontos a szép kiejtésre helyezd a hangsúlyt a bal lábadra állj a bal jobb mindig légy észnél légy résen és legyen kéznél egy-két szó vagy fénykép rólad vagy a Világhról egy jó kép sokat segíthet ezt mondja az ügyvédem is és arra is megkér, hogy beszéljek helyette és én beszélek és azt hiszem, hogy a sok gyakorlás meg is látszik a szereplésemen hiszen tízből tízszer azt mondom amit kell és ha gond van visszavonom vagy helyreigazítom ha a székem nem áll jól nekem fel kell állnom, hogy belássam ha netán nincs igazam megjegyzem minden tárgyaláson az igazságról van szó persze, hogy az is igaz, hogy a bíró arra megkéri az ügyvédemet, hogy ő beszéljen rólam aztán kiderül, hogy amit mond az úgy nem igaz egy az egyben sőt épp, hogy fordítva van és néha ezen bukik el minden hiába is erőlködünk mert, hogy
a bírók
nem tudnak franciásan gondolkozni ezért is veszem át a szót újra az ügyvédemtől mivel én még nála is jobb vagyok azt hiszem, hogy ez jön le az arcokról jobb nem beszélni amikor meglátnak csak néznek amikor kimondom, hogy nem a papír teszi az embert hanem azt kell nézni,hogy mit tud és mit csinál a bíró? csak hüledezik mindenki csak néz a tárgyalóteremben megdöbbennek nagyon jól adom elő ezt már mások is mondják, hogy zsebre teszem őket ez érdekli míg persze az anyám meg azt nézi, hogy hova teszem a kezem a tárgyalás alatt odasúgja nekem, hogy hol a kezed? mert ha a zsebemben van rögtön megbök a könyökével és azt súgja, hogy vedd elő az eszed hol jár? ilyenkor tudom már, hogy ő akar szólni mert ő is beszél néha olyan büszke rám az is hat, hogy fel s alá jár előttem nagyon észnél van ilyenkor ő is ugyanazt mondja amit én azt ismételgetem magamban, hogy ne hagyd magad mit mondjak? lemoshatnánk a bírót e témában nincs otthon ő csak arról kérdezget, hogy ezt mióta csinálom? és lobogtatja a papírokat vizsgálgatja sőt szakértőket is behívatnak olyanokat akik egyetemre járnak akkoriban én csak azért járok oda, hogy többet tudjak a Világhról is beszélek ugye arról, hogy nem ismerem el a Világh végét és persze könnyezem is egy kicsit ilyenkor elfúl a hangom elhalkul és bizony meg kell állnom a beszédben már azért is mert elvezetnek persze, hogy messzire vezetne, hogy még mi mindent mondanék ez ügyben legyen itt csak annyi, hogy leültetnek megint bezárnak egy időre megakadályoznak abban, hogy utána járjak annak, hogy mi is történik a Világhgal nem tudok foglalkozni mert nem olyan a foglalkozásom meg is változtathatnám ezt mondja mindenki különösen egy valaki nagyon kedves egy nevelő tiszt egy
Pártoló Személy
aki tényleg pártol a Ferenc nagyon megértő velem már a börtönben is meglátogat többször is kihoz ezt-azt főleg papírokat bízok rá amúgy is bízok benne az a jó, hogy miután kiengednek figyelemmel kíséri a sorsom sőt elkísér egy-két helyre be is jutok vele jól járok és azt is ő javasolja nekem hogy keressek egy olyan helyet ahol foglalkoznak velem akkoriban az a baj, hogy a Világhgal nem tudok foglalkozni kezdek tehát azon a gondolkozni, hogy egy olyan irodát keresek ahol kiközvetítenének engem nem riaszt vissza a nehézség és elhatározom, hogy olyan munkát szerzek ami a Világhgal kapcsolatos persze, hogy a legtöbb helyen szóba se állnak velem azt közlik, hogy ezzel a tudással nem tudok elhelyezkedni sőt igazolást sem kapok pedig én már annyival is megelégednének ha igazolnám ezt lehetetlen helyzetet azzal oldom meg tehát, hogy elmegyek
a munkaügyi központban
állítólag igazolást is kiadnak arról, hogy munkanélküli vagyok naná, hogy feltűnik, hogy hányan vannak munka nélkül úgy látszik, hogy így is lehet élni és, hogy erre szakosodik ez a hivatal csak úgy vonzza magához azokat akik csak arra várnak, hogy behívják őket figyelem és észre se veszem, hogy kijön egy nő és kéri a következőt aztán meg azt, hogy én már ne is várjak hiszen én vagyok a tízedik a másodikon vagyunk ott egy páran meg is fordulnak és elmennek ám én ott maradok és hiába is mondja a nő, hogy menjek el én aztán nem megyek és persze, hogy jól teszem mert látszik, hogy nem gondolja ezt olyan komolyan és ad egy jó tanácsot, hogy jöjjek máskor vagy menjek máshova elküldene de én tovább állok a folyosón végül is körbe adnak egy papírt amire olyanokat kéne ráírnom mint a többieknek amúgy másnak eszébe nem jutna, hogy több néven is beadja az egyik kérvényét én lemásolom több példányban is beadom a régi nevemen sőt az egyik barátomén is beveszik azt is, hogy az ő sorsát mesélem el miután mégis csak bemegyek leültetnek rögtön elmondom, hogy én már ülök nem egyszer aztán majd tíz ülésben foglalkoznak velem az orvosok be is tesznek egy időre bent vagyok naná, hogy leül a beszélgetés is abbamarad egy időre úgy ül ott fél fenékkel vagyis, hogy nekem csak az egyik fél látszik az is, hogy otthonosan mozog a munkajogban mert azt mondja, hogy nem tud igazolást adni ad egy jó tanácsot esetleg meg próbálhat kiközvetíteni a Rádióban épp egy meccset
közvetítenek
a zsebrádiómban én azt hallgatom fél füllel figyelek arra amit a nő mond kábé annyi, hogy kapcsoljam ki a közvetítést ő úgy látszik nem így képzeli pedig tanulhatna belőle hiányzik a kíváncsiság meg a figyelem is kevés benne vagyok, hogy elmagyarázzam neki, hogy manapság még egy állásközvetítés is másképp néz ki ez a nő is más lehet deréktól lefelé alig látok valamit belőle meg az jön, hogy nem fogok belehalni a munkába anélkül bele se kezdhet az ember, hogy ne közvetítsék ki a hülyeséget végig kell hallgatnia mindenkinek javaslom, hogy menjen el egy ilyen helyre és élvezze azt ha egy ilyen nő
a közvetítő
mindig mosolyog eleinte csodálkozom is, hogy milyen szép egy ilyen előadó rögtön előadja, hogy nem tud rajtam segíteni vagyis felültetne úgymond nem hiszek neki meg is mondom ezt már állva fejtem ki már azért is mert így egy kicsit belátok a nőnek ülni kell azt mondja de nekem beszélhet hiszen én így jobban beláthatok egy sor dolgot meg is okolok, hogy ő is belássa, hogy nekem állás helyett inkább igazolás kell szóval igyekszem meggyőzni a nőt arról, hogy én állva szívesebben tárgyalok amúgy már tárgyalják több ügyemet furcsállja, hogy továbbállok annál mint amennyit ő szeretne rám szánni szánom őt persze felvilágosítom arról, hogy milyen nehéz nekem kérni kérek de közben ott van a gombóc a torkomban a fájdalom valósággal elszorítja a szívemet is fájlalom azt is, hogy nem ért meg és csak azt mondja, hogy nem ide kell jönni vagyis, hogy ön rossz helyen kopogtat vagyis dörömböl a szívem már azelőtt is, hogy belépnék legalább kétszer is elmondom magamban azt, hogy mit mondok majd ezért is mesélek el néhány dolgot magamról csak azért, hogy érthetőbb legyen, hogy mit kérek én tudom, hogy más is tartja a markát én a kezemet adom, hogy nem élek vissza a bizalommal jövök is a kéréssel azt húznám alá, hogy olyan papírt kérek amivel azt csinálhatom amit szeretek beszélni kezdek a Világhról elmondom azt, hogy milyen kedves nekem az is jólesik, hogy a nő kezet fog velem mit mondjak? nagyon megérint az is, hogy hasonlít egy kicsit a kedvesemhez tehát a kérésemet úgy fogalmazom meg, hogy ha már papírt nem tud adni adjon olyan munkát amilyet a vöröskereszt is végez bizonyos kutatásokra gondolok itt a kutató intézetekre is vevő vagyok vagyis embermentő is lehetnék titkos ügynök is aki úgymond felkutat egyeseket kihoz mondjuk egy nehéz helyzetből én arra következtetek, hogy jó lennék ilyennek persze, hogy lehetnék
mentő
vagy esetleg gyógyító is szóval olyan aki beteget hoz vissza a halálból amúgy is elegem van hiszen a családom megtizedelik a legjobbakat elviszik úgy látom, hogy nem gyógyítják őket rendesen tehát gyógyíthatnék sőt megelőzhetném a bajt elháríthatnám szóval az elhárításban is részt vehetnék akármibe beletanulok ha kell én lehetnék tisztiorvos vagy akár belgyógyász is tanulja a szakmát én elsajátítanám akármi is az nekem nem okozna nehézséget legfeljebb csak az okoz egy kis gondot nekem, hogy mindazt felsoroljam amit tudok mert tudok vezetni megjegyzem az apám is vezető annak idején itt azért egy kis mosolyt is megenged magának nem tudok ellenállni valami ilyet mond amikor megint beáll az asztal mögé én meg elé állok úgymond és eldicsekszem azzal, hogy már szerzek nevet sőt zenét is ha kell szöveget írok és átadok egy listát, hogy miket szeretnék egy bizalmi állást esetleg szóba jöhetne egy olyan valami ahol az ember úgymond titkos ügynök lehet, hogy az izgat fel engem ahogy kihúzza a fiókot vagyis, hogy keresi a papírokat olyan izgatottan nézi nyilván, hogy érzi, hogy nézem a mellét sőt még lejjebb is csúszik a tekintetem és a tekintetemben ott van az ígéret, hogy ha akarja én örömet szerzek neki csak azt mesélem el, hogy a mi családunkban természetes a szerzés és csak egy példával jövök szóval azzal, hogy nálunk ott van a
Farkas
Ferenc az anyám testvére zenét szerez nekünk a legrosszabb időkben is van valami ami izgalomba hoz engemet az nem más mint, hogy följebb csúszik a köpenye a hóna alatt meggyűrődik a hasa is látszik, hogy szívesen hallgatja azt a mondatot, hogy az ember szeretne beállni valahová mondjuk a kutatók közé vagy akár hírszerző is lehetnék én csak ezt mondom el a nőnek amíg ő kutat a papírok közt naná, hogy takarja magát a papírokat nem nézem csak az ujját követem ahogy a papírok közé csúszik az ujja és megfenyeget az egyik ujjával mintha azt jelezné, hogy csak nem akar ujjat húzni velem? én pedig már ujjazok gondolatban érzem, hogy érzi vagyis szerintem húzza az időt csak azért, hogy velem lehessen és, hogy hallgathassa még amit mondok úgy foglalom össze, hogy én egy olyan állást szeretnék ami olyan papírral jár, hogy bártan kutathatok mindenhol keresi a nő a megoldást de az asztalon egyáltalán talál olyan papírokat amivel segíthetne persze, én azzal segítek neki, hogy könyörgök, hogy máshol is nézzen körül a szekrényben annyi minden lehet szóval lehet, hogy ez hatja meg mert
feláll
és megfordul, hogy a szekrényben keressen egy helyet vagy legalább valami papírt amit adni lehetne szebb is így még jobban mutat hátulról a formája lágy és kerek történetet tudnék mesélni arról ahogy a nő lehajol vagyis úgy hajolgat, hogy lelóg a két melle kinyomja a köpenyét nézem és persze, hogy továbbképzelem mert ilyen az ember képzelete mindig tovább megy annál aminél meg kéne állni de ott van bennem egy nagy vágyakozás az ilyen mellekre én csak azért gondolok mert a kedvesemet juttatja eszembe szóval azt, hogy vajon mi lehet most a Világhban? és, hogy milyen folyamatok játszódnak le benne? mert bennem erős a vágy, hogy utána nézzek a nőnek csak ez kell mert ajtót mutat és előlem elvesz mindent mintha én valaha is elvennék valamit itt meg kell jegyeznem, hogy a Világhot én szívesen elvenném sőt el is veszem ha megtalálom és megtalálom a módját, hogy éreztessem milyen elégedetlen vagyok amiatt mert kivezet a szobából alig emlékszem valamire de az biztos, hogy a folyosón fogok egy tollat és egy oldalt teleírok sőt belerajzolok a panaszkönyvbe tudom, hogy nem kéne olyanokat rajzolnom de nagyon mérges vagyok még akkor is amikor visszamegyek naná, hogy nem akar fogadni aztán fogad egy másikkal, hogy én ugyanazért megyek amiért egyszer már kidobnak szóval csak kinéz a nő
Csúcs
ahogy beszedi a számokat én már az előbb is arra gondolok, hogy megdöntöm a Csúcsot ezzel az állással hisz egy napig állok ott az ajtaja előtt már egészen jó helyen vagyok hisz harcolnom kell már azért is, hogy bejussak a folyosóra úgy néznek ki mintha nem is léteznék nekik szinte láthatatlan vagyok legalábbis úgy tesznek mintha én lennék
a láthatatlan ember
sokkal feltűnőbb lenne szerintem nem érdekel senkit az, hogy ott állok tíz óra óta egyre többen állnak ott sőt állva hagynak és elmennek mellettem úgy tűnik mintha jobban is haladna az egyik sor az élők sora jobban megy mint a halottak sora mozdulatlannak látszik az egyik pali meg is hal közben én jól elszórakozom azzal, hogy nevet adok az embereknek na meg annak a sornak amelyik nem megy rossz sora van bizony többen is továbbállnak míg mások meg a csodára várnak na én is arra várok és hiába érkezem el az ajtóhoz hiába mondom a magamét ő nem veszi figyelembe és azt amit írok elsüllyeszti berakja a zsebébe szóval eldugja amúgy én mindenhol ezt tapasztalom, hogy
dugnak
előlem mindent eltüntetnek sőt tüntetnek ellenem és mások is átveszik azt a hangnemet amit én utálok és hiába is írom fel a nő nevét hiába is jelentek fel akárkit és akármit sorolok fel később se jön erre semmi válasz hiába is címzem így, hogy Tisztelt igazoló bizottság mert nem veszik be és nem igazolják azt se, hogy ott vagyok mert nem hiányzok senkinek és hiába is bizonyítgatom, hogy a bizonyítványom hiteles és én is az vagyok aki vagyok per pillanat nem lelem a többi igazolásomat elveszik az anyámat is amikor elhagyom a feltételest naná, hogy kiszabják nekem amiatt mert úgymond erőszakoskodom a nővel az irodában birkózunk ez igaz de az egész nem is arról szól amiről beszélnek a bíróságom is elmondom már, hogy ez a nő nem figyel és én meg nagyon elfáradok attól, hogy ennyit várok és az is fáj nekem, hogy már az ajtóban odaáll elém és megjátssza, hogy mérges még üvölt is velem sőt beüvölti a fogdmegeket és máris jönnek az erős palik és megfognak és visznek kifelé mert kintről is beszólnak már azelőtt is csúnyákat mondanak de legfőképp azt kérdezik, hogy meddig tart? ez még semmi mert a nő még kiabál is utánam mit mondjak? nem áll be a szája
csúnya
dolgokat mond pedig én még az előbb azt gondolom, hogy mi minden lehetne közöttünk a fal meg az ajtó sem fedheti el, hogy neki én nem vagyok más mint egy ügy fél azt látom és hiába kiabálom be azt neki, hogy én mi mindenre képes vagyok annak idején hirtelen jön rám a dühroham én csak emiatt borítom rájuk az asztalt lesöpröm rólam azt a palit aki rám akaszkodik leköpöm sőt a másiknak is beviszek egy jobb egyenest nekem jönnek és kidobnak és többet már nem engednek be sőt bezárják az ajtót előlem mindenki menekül csak egy nem
egy kuka
és hiába kérem, hogy legalább ő segítsen na hát ő sem segít és nem segít senki mert senkit se érdekel, hogy mit kiabálok nem érdekli az embereket, hogy így nem segíthetek a Világhon és senkin nem kérhetem számon, hogy hol van? és azt se, hogy hol a családom? az apám? nem karolhat fel engem csak
az anyám segít
mit mondjak? neki mindig vannak ötletei jobbára olyanok, hogy írjunk kérvényeket sőt pályázatokkal üldöz szóval azzal, hogy adjunk be ezt azt beadunk sőt bead nekem valami hashajtót amitől megy a hasam megfájdul a fejem de sokkal bátrabb leszek és odaszólok
a Központba
többen is mondják, hogy milyen jó, hogy felhívjuk a figyelmüket a Világh helyzetére és persze a helyzetünkre is kitérnek és mi is kitérünk arra, hogy fogy az időnk s az erőnk is kevés arra, hogy ennyit jelentkezzünk hiszen mi már írunk a kormánynak több miniszternek sőt egy sor államtitkárnak vagyis egy időben állandóan az megy nálunk, hogy kinek írjunk még? és, hogy mit írjunk? az elnöknek is elmegy egy levél amiben leírjuk a család helyzetét én is nehéznek látom és engedek az anyámnak meg vesszőparipája lesz az elnök amúgy minden elnöknek írunk a legtöbb persze, hogy nem válaszol vagy ha igen hát abban nincs köszönet pedig az elnöknek kötelessége lenne elolvasni amit írnak még akkor is ha szomorú a tartalma mindig vita tárgya nálunk is sokat vitatkoznak azon, hogy mi következzen? szóval, hogy mi lenne a jó? az viszont dicsérendő, hogy megbeszélik a leveleket megfogalmazzák tisztességesen kitart mindenki a véleménye mellett vagyis meghallgatják a másikat én biztos, hogy meghallgatom sőt a legtöbbször elfogadom azt amit az anyám mond úgy foglalhatnám össze, hogy mindenhová írunk egy kis segítségért könyörgünk persze visszaküldik úgymond jönnek-mennek a levelek mert írunk ahova csak lehet és segítséget kérünk a családban ez egy bevett szokás hatalom persze, hogy nem válaszol és ha mondjuk mégis kedvező választ kapunk akkor az ígéretet nem tartják be vagy ha igen az világosan kiderül, hogy maguktól nem segítenének csak úgy ha írunk és írunk vagyis én írok mert velem íratnak meg mindent még azt is nekem kell leírnom, hogy mennyire szomorúak vagyunk úgymond az anyám lediktálja nekem meg le kell írnom azt, hogy az állam amúgy is tartozik nekünk egyfajta jóvátétellel nem
szúrják
ki a szemünk ezt írom meg az elnöknek meg azt, hogy segíthetne nekem, hogy felvegyenek a nyomozók közé mert addig nem vesz fel senki míg nem szólnak az érdekemben én sem szólnék de a Világh miatt kénytelen vagyok írni arról is, hogy letagadják amúgy azt nem tagadom, hogy egy ideje nem tudom, hogy mi van vele? amúgy az anyámmal együtt izgulunk, hogy jön-e válasz? késik és amire megjön „már”
(Reagan)
is elnök lesz egy kis öröm ez nekünk hiszen mi oda is megírjuk azt, hogy mi megy itt én úgy kezdem, hogy először is elnézést kérek jó mit kérjen az ember elsőre? válaszol is szóval jön egy levél Amerikából ugyanaz a szöveg jön mint itthonról ugyanazt írják vagyis, hogy mit irkálunk? aztán kiderül, hogy nem is ő írja mert ki se engedik a levelet eltüntetik és Amerika nem is tudja, hogy mi történik itt a Világhgal? és, hogy mi történik a levelekkel? megjárjuk többször is dugdossuk a leveleket őrizzük sőt néha feladjuk újra mert abban reménykedünk, hogy egyszer csak elmegy Amerikába mi már régebben is írunk az apám miatt mivel, hogy sokáig nem tudjuk, hogy hol van? vagyis, hogy hol keressük? az anyám meg nem keres egy fillért se abban az időben nem is dolgozik más ügyön mint az apámén amúgy az enyémen is dolgoznia kell mert elvesznek tőle és ő megharcol értem és visszaszerez ezért is döntök úgy, hogy visszaszerzem a Világhot mert ha neki sikerül sikerülhet nekem is azt mondják mint az anyámnak az apámmal kapcsolatban vannak fenntartásaik amúgy az anyám is bevallja egyszer, hogy nem is őt szereti mert akit szeret az még az apám előtt van egy pali nevezetű az igazi szerelme persze, hogy elhagyja átveri ő is az apámat egy idő után már nem keresi mert szerinte már nem lehet az élők sorában nem áll be a keresők közé persze nincs is semmink ezért is írunk minden levelet nekem diktál sőt velem írat és ha úgy találja, hogy valami nem jó azt átjavítja meghúzza sajnos, hogy ez is túl van húzva amúgy is húz a proffal percenként jönnek vagyis berohannak hozzám egy ötlettel mondjuk, hogy azt mondja az anyámnak ez a pali, hogy te
Malvin
mondd meg neki, hogy ez most sokkal szomorúbb legyen mert az tetszik az elnököknek az is bejön ha a múltról vagy ha nagyon jó dolgokról írunk én nem akarok jó lenni és nekem hiába is mondja az anyám, hogy légy jó mindhalálig és aztán? mi lesz ha aztán meghalok? nekem nem érv az, hogy mások is meghalnak és ne jöjjenek nekem a múlttal nincs dolgom én ezért se használom a múlt időt nem szeretem és hiába is próbálnak rábeszélni a múltra számomra nincs múlt idő elveszik tőlem ne kérjék számon a múltat mert szerintem a múlt idő soha nincs úgy ahogy sokan mondják az félrevezet az anyám persze, hogy javasolja, hogy azért használjam mert a jelen nem jó nekem nem kell az az idő ami szomorú vagyis végleges ami visszafordíthatatlan szóval olyan amilyennek ők látják de én mást látok egy-két dolgot már megtapasztalok a múltban engem már többször is átvernek és ellenem használják fel a múltat csak ne emlegessék azt a sok levelet ma már szégyellem azt az irkálást már akkor is unom és direkt beleírok egy-két hibát, hogy lássa az elnök, hogy amit írunk az azért túlzás azt hiszem, hogy hibázunk persze hibázhat az ember ha rosszkedve van az anyámnak csak ez kell mert azt szeretné, hogy szomorú
legyek
rám szállnak bekennek valamivel vonzzák rám a bajt az is rám hozza, hogy annyit ülök az asztalnál mást se teszek csak írok és el se hessegetem őket csak az érdekli, hogy mi tetszhet egy elnöknek? a szavait én ezért is idézem pontosan azt írom ide amit ő ír „mert”(Reagan) válaszol is de arra egyetlen válaszban sem tér ki, hogy mit kezdjek magammal és, hogy mi lesz a Világhgal? azok után, hogy hazajövök én azt is megfogalmazom, hogy mi már többektől is kérünk és nem kapunk semmit ha azt a két évet nem számítom amit azért kapok mert titkosan levelezünk a külfölddel az a baj, hogy messze van tőlünk ne várják, hogy hasra essünk a szép szavaktól nem leszünk jobban és azt is aláhúzom, hogy ezt nem csak én kívánom az ezt kívánja a családom sőt a népem
a Magyar Nemzet
is ír erről azt még leírom, hogy mi olyanokat is megírunk az elnöknek, hogy Amerikába vágyunk a legtöbbször oda írunk persze, hogy nehéz kérni egy elnöktől nem várnám, hogy fütyüljön rám a fütyülőm is szóba kerül a családom egyre csak azt hangoztatja, hogy ezért nem adnak semmit nem segítenek legfeljebb tanácsot kapok de pénzt azt nem és persze, hogy pénz nélkül ki tudna itt valamit is csinálni? kellene egy
bizottság
és valami papír is jól jönne ahhoz, hogy nyomozhassak bárhol vagyok csak hümmögés van mert megkeresek egyeseket mintha lebénítaná őket egy ilyen kérés után rögtön lemerevednek sőt olyan is van aki úgy viselkedik mintha a fogát húznák jó nekem is kihúzzák így szegényen és fogatlanul megyek át a Postára is jellemző, hogy pénzt kérnek olyanokért ami közügy mert azt még megértem, hogy azért fizetni kell amit a saját ügyemben írok de én a Világh ügyében fogalmazom meg a legtöbb írást pénzért kell feladni de én nem adom fel és sorba állok a postán sokan izzadnak mögöttem a sorban állnak ott többen is zúgolódnak mert nem megy állítólag miattam van a gond mert én nem csak hogy megírom ott rögtön felolvasom azt amit arról írok, hogy mi minden tehetnének azok akik magasan vannak na a legmagasabbra
a nagybátyám
jut ezért is jut az eszembe, hogy írok neki sincs szíve segíteni nem akar látni se és megüzeni, hogy ne is menjek be sőt azt írja, hogy a rokonait nem pártolja
a párt
nagyra becsüli őt nagyon is felizgatja ha rosszat mondanak róla én csak jót mondhatok és azért is szeretném megvédeni egy névvel és címmel én bebizonyíthatnám, hogy milyen rendes de semmit se szabad elmondanom még azt sem, hogy a család csak úgy jön össze titokban ha egyáltalán összejön különben sem valami összetartó család az anyám családja csupa
Farkas
nevezetű ezért aztán nem csoda ha az üvöltés mindennapos nálunk az a mondás járja, hogy ha élni akarsz akkor együtt kell üvölteni a Farkasokkal hiszen ha nem üvöltesz velük akkor elvisznek engem is kirángatnak az ágyból viszik el a Péter bácsit is annak idején hiába keresem meg
a Központban
rögtön nyugtalan lesz amint bemegyek úgy fogad általában megfog és bevezet a szobájába bezárja mögöttünk az ajtót az ablakot is becsukja a szemét az égnek fordítja ilyenkor az ablak előtt áll meg és néz mit mondjak? jól kinézek vele az a baj, hogy rögtön azt mondja, hogy ne jöjjek a Világhgal vagyis, hogy ne röhögtessem ki magam azzal, hogy ő majd megoldja a gondjaim és itt megsimítja a haját rendezgeti ami nem nagy ügy hisz ha tíz szál haja van akkor sokat mondok mert beszélek vele az a baj, hogy ő csak össze-vissza annyit mond, hogy rosszkor jövök nyilván, hogy közbejön valami gondolom ezért is rosszkedvű mert újra szól a telefon és persze, hogy aki odacsenget az nem más mint az anyám és ő is könyörög a telefonban olyanokat mond, hogy segítsen nekem az is rosszul
esik
, hogy oda adja a telefont, hogy beszéljek az anyámmal közlöm, hogy a testvére hogyan néz rám nem jellemző de kicsúszik a számon az is, hogy hülye ez a pali felugrik vagyis, hogy feldobja magát aztán összehúzza a szemét és kirúgja maga alól a széket végül is kirúg engem pedig csak annyit mondok neki, hogy nála a rugalmasság nem valami nagy és azt is látom, hogy nem szívesen lát persze, hogy nem törődik a családdal és van képe azt mondani, hogy tűnés és később sem telefonál rám nem kér bocsánatot és nem segít még azok után sem, hogy ott vagyok nála ez nem számít én nem számítok pedig úgy várom, hogy odaszóljon, hogy segítsen de rám se csörög ezért is jelentkezik nálam egy fajta kétségbeesés nem gátol meg abban, hogy elmenjek máshová is el is megyek persze, hogy lassanként már attól is odaleszek, hogy az anyám majd túlzásba viszi a szeretetét úgy bizonyítja, hogy mellém áll és ölelget magához szorít úgy, hogy egy idő után már nem kapok levegőt mellette szól viszont, hogy új ötletekkel jön azzal kapcsolatban, hogy mit kéne csinálni vagyis, hogy milyen munka lenne jó nekem nem tetszik, hogy testhez álló ruhában jön-megy a legtöbb helyen elvonja a figyelmet rólam azt mondja, hogy akármilyen állás is megfelelne azt hiszem téved na ezért is határozom el, hogy nélküle csinálom azt amit tudok vele nem lehet komolyan beszélni szerinte nekem el kéne tartanom a családom el tartom magamtól az anyámat mert ölelget és erőszakoskodik velem közli, hogy most már elég a Világh hajkurászásából szerinte ez nem pálya amit én csinálok az örültség vagyis, hogy értelmesebben is tölthetném az időm végestelen végig az úton haza felé arról beszél nekem, hogy megkereshetném a barátnőjét meg is keresem mondhatom , hogy
a Fehérné
kedvesen fogad amikor bemegyek hozzáfog ölelgetni sírni na én is sírok vagyis a sírás átjön a hangomon érezni lehet, hogy milyen meghatott is vagyok amikor elkezdek beszélni úgymond
bevezetés
nélkül jön ki belőlem az, hogy én nem akarok jönni de a anyám megparancsolja, hogy jöjjek hát jövök csak jöjjek beljebb is megyünk és látom, hogy ez a nő milyen megértő velem már az elején szemez amint meglát szinte kidülled a szeme kidomborodik a szemüvege is domborít rajta sőt nagyít igen a nagyit juttatja eszembe mert ő is így ég
az égetőben
járok gondolatban fogadni mernék rá, hogy segít sőt még azt is figyelembe veszi, hogy érintet vagyok a témában ő is otthonos szerintem felfogja, hogy ez az ügy nem csak az enyém hiszen
a Világh
sorsán kevesen gondolkoznak és még ennél is kevesebben írnak míg én azért keresem meg, hogy ezekről írhassak neki is jól jön egy ilyen írás nem csak nekem fontos ez a hangomon érezhető ahogy rezeg érződik, hogy a helyzet komoly nyilván, hogy a Fehérnét is meghatja ez a hang na meg az amit hall mert beszélek a Világhról van egy-két történetem ami megható azt megkönnyezi pedig csak azt mondom el neki amit mindenkinek amúgy másnak eszébe nem jutna az, hogy megöleljen ő viszont magához húz megcsókol aztán azt mondja, hogy ő attól még Fejes Teri ha egy ideje Fehérné a neve is kötelezi, hogy a fejesek fejével gondolkozzék és még azt mondja, hogy neki már az is boldogság, hogy beszélgetünk hiszen egyetértünk bizonyos dolgokban
feltételesen
meg is egyezünk bár azt nem tudja, hogy én csak feltételesen vagyok kint süt a nap az biztos, hogy én egy kis színt hozok a hétköznapokban kevesen ünnepélyesebbek mint én olyanokat mondok, hogy együtt többre mehetünk szóval, hogy egységben az erő és, hogy a kétség nem egység az ami segít nem más mint, hogy kibeszélhetjük magunkat nem féltünk mást csak a Világhot meg kell írni mindent ami ott van az emberek fejében sajnos nagy zavar tapasztalható még fejeseknél is nagy a fejetlenség ma már ragályos legalábbis azt mondják a jó fejek na ő is jó fej és azzal folytatja, hogy gondolkozni kell a jövőn de a jelen még fontosabb most lesz egy dátum ami mindkettőnknek szent ez nem más, mint
május egy
aztán majd meglátjuk, hogy mit tehetünk a Világh érdekében mindig adódik valami lehetőség nyilván, hogy lesz itt aztán rágyújt egy dalra a
bunkócska
az semmi kétség, hogy az apámat látja bennem persze kétségeket kelt hogy a halálról hülyeségeket mond amikor megemlítem neki csak annyit jegyez meg, hogy majd mi kézbe vesszük az ügyet az ügyészt is ismeri azt mondja és az apám sorsát is megemlíti aztán a Kalevi Sorsát is bár őt nem ismerem személyesen de már hallok róla lejön, hogy ő is olyan aki szembe megy a Sorssal én is foglalkozom mondom mire ő a szája elé teszi a kezét szóval jelzi, hogy vigyázzak mert itt a falnak is füle van amúgy az övé is vörös és
vörösök
a körmök is úgy repkednek a magasban tesz egy kört az ujja egyszer csak megpihen rajtam szóval a fejemre teszi a kezét aztán a vállamra aztán azt mondja, hogy majd a szárnyai alá vesz a hónom alá nyúl aztán kiderül, hogy ő is csak ígérget de semmit se csinál mit csináljak ha senki sem segít rajtam több alkalommal is úrrá lesz
a kétségbeesés
emlékszem, hogy egész úton hazafelé azon gondolkozom, hogy mit tehetnék még? mielőtt hazamennék végig járom a körutat végig kérdezem az embereket persze csak azt látom, hogy milyen idegesek lesznek többen is mondják, hogy jobb lenne ha nem így keresném a párom és ha nincs meg bízzak meg egy nyomozót vagyis, hogy jobb lenne ha nem én nyomoznék de én nem bízom másban már annyiszor csalódok az emberekben nincs meg az ami bennem megvan
az állhatatosság
vagyis nem állíthat le semmi nem akadályozhat meg abban, hogy nyomozzak tovább annak idején az jut eszembe, hogy mi lenne ha nem mennék le az utcára? ugyan már ki menne le helyettem? ki gondolkozna ott az utcán ezen gondolkozom a múltkor rájövök, hogy én leginkább gondolkozó vagyok bár ezt a családom nem ismeri el sőt ők még abban is kételkednek, hogy én valaha is gondolkozom de akkor mi ez ha nem gondolkozás? nálam ekkoriban ez úgy működik, hogy előkeresem a fejemből mindazt amit a Világhról tudok úgymond igyekszem ráhangolódni a Világhra rákeresni gondolatban én sem bízom meg teljesen vagyis, hogy nem elégszem meg a gondolkozással sokszor ezért is cselekszem meggondolatlanul ahogy erre többen is figyelmeztetnek úgymond az a szöveg megy, hogy nekem aztán nem szabadna ugrálnom sokat mondok ha kétszer ugrok le két lépcsőt is kihagyok amikor észreveszek egy nőt a villamosról úgy tűnik, hogy nagyon hasonlít a kedvesemre szinte biztos, hogy ráismerek és amikor beérem látom, hogy benne is mozoghat valami rólam nem tud ugyanis nem emlékszik rám de lehet, hogy elveszti az emlékezetét
Talán:
„még az is lehet, hogy” átprogramozzák ma már az embereket nem érdekli más csak önmaguk és csak a saját dolguk után rohannak én is futok utána persze, hogy hiába mert nem ő az a legtöbb esetben csalódom a gondolkozásban persze az a szép, hogy újra kezdhető és újra meg újra feltehető az a kérdés is, hogy tudok-e még valamit tenni? mert a sok csalódás meg a szörnyülködés elveszi a kedvem és el is bizonytalanodom de nem csak én gyengülök el hiszen én mindenhol azt látom terjed a tanácstalanság olyan mint valami betegség ami megtámadja az embert elkapja a félelem a szorongás okát szóval a gócpontot én abban látom, hogy hiányzik
a tapasztalatcsere
hiányzik a megértés az emberekből mintha a tudás is hiányozna ahhoz, hogy megmondják, hogy ilyen esetben mi a teendő? mert nincsenek itt receptek pedig kellenének a tanácsok hiánya engem is kétségbe ejt az effajta kétségbeesést elkaphatja bárki szívesen olvassa majd ezeket a sorokat azok fogják szeretni akiket megérint ez a bizonytalanság akiket nyugtalanít az, hogy nem tudja, hogy mi tegyen? hogyan orvosolja az efféle bizonytalanságot? hiszen ez akkor már szinte általánossá lesz amúgy lesz egy barátom aki még nálam is bizonytalanabb szinte mindig csak ezt mondja, hogy „ha azt vesszük” meg azt, hogy „lehet, hogy” (Talán) ez az amit megunok egy idő után nagyon unom, hogy mindig ilyeneket mond ez a barátom ezért is kapja tőlem ezt a nevet ezért is nevezem el Talánnak mert neki minden talán szegénynek ez a szavajárása, hogy „hát igen, ez is lehetséges” (Talán) meg az, hogy „ ki tudja?” (Talán) persze nem csak ő ilyen akkoriban én is bizonytalanná válok amikor elválasztanak a kedvesemtől órákat gondolkozom és hiába vagyok összeszedett hiába is viszem be a panaszaimat a panaszirodába a papírokat elveszik de nem adják ki vagyis nem nyomják ki a biztosítékot is lekapcsolom engem is lekapcsolnak
a vészjelzés
miatt kapok két évet de még erre se figyelnek fel pedig az emberek úgy hullnak mint a legyek kérdem én, hogy ezek után ne legyek kétségbeesett? szóval ezt kérdezgetem magamtól nem tudom megválaszolni és senki se tudja, hogy mit tegyen mert elhülyülnek a tévétől kapják az utasításokat betartják és elhiszik, hogy halálnak halálával halnak néznek ki magukból és csak tátognak a tévé előtt ülnek egy ideig aztán majd lefordulnak a székről csendben és nem szólnak semmit és senkit se zavar, hogy tovább megy a tévé emlékműsorokat ad az úgynevezett halottakról adatokat gyűjtök egy ideig én magam is nézem a tévét és egyre csak halasztgatom, hogy újra elmenjek egy hivatalos helyre és bejelentsem, hogy mit fedezek fel mert felfedezem azt, hogy tervszerűen megy ez nyilván, hogy mindenkit megfertőznek vele azt érik el, hogy elterjed
a halasztás
és emiatt hagyunk mi mindent az utolsó pillanatra gondolok itt és akkor még nem vádolok senkit hiszen én is halasztok már az iskolában ez még így elfogadható is lenne több javaslatom is süket fülekre talál hülyének néznek engem ez kényszerít arra, hogy körbe forogjak és rajtakapjam azokat akik rajtam nevetnek úgymond nevetéssel ölnek itt sokan ölik az időt nem sajnálják erre jövök rá és arra, hogy ezt mindig mosollyal kezdik aztán mosollyal folytatják az embert ezzel elintézik pláne ha nincs kedve visszamosolyogni az tud akinek jókedve van míg persze nálam akkor már a jókedvem helyén a szomorúságom van mert ezt érik el a mosolygásukkal szeretnének engem megfosztani az önbecsülésemtől az öntudatomtól szóval attól a reménytől, hogy az örökre van mert van aki ettől összeroppan és átadja magát nekik csak az kell, hogy eljátsszon a halál gondolatával addig kacérkodik míg megkapja a magáét mondja mindenki elbizonytalanodik még én is kileszek amiatt, hogy semmit se tudok bár az is igaz, hogy akkor már sejtem, hogy az ilyen dolgok mögött lehetnek titkos társaságok bizony akkor már egy összeesküvésre gondolok arra, hogy lehet egy csoport egy titkos vezetőség aki a végszót kimondja és eltünteti azokat akik feladják és azokat is akik erről sejtenek valamit mutathat az is, hogy a temetkezésiek ennyire tiltakoznak az ellen, hogy eltöröljék a halálbüntetést ma már megkérdőjelezik sokan és ugyancsak sokan teszik fel azt a kérdést, hogy mire jó ez? és azt is, hogy kinek? és persze titkon mindenki tiltakozik amiatt, hogy az ember halálra van ítélve szerintem ma már ez több mint kétséges persze, hogy mindenki beleremeg abba ha tudomást szerez egy halálos ítéletről suttognak arról is, hogy mérgeznek minket ez nem hagyhat
hidegen
teszik ezt egyesek úgy, hogy tudják az emberek ezért sem élnek sokáig mert elhiszik, hogy meghalnak ami jókora hazugság persze az igaz, hogy sokan nincsenek vagyis elvesznek azok a kifejezések amik jól tudnák a helyzetet leírni azt hiszem ezért sem lehet mert hol erről hol meg arról hírlik, hogy vége van ennek is a végére kellene járni és annak is, hogy az embert miért altatják? és miért alszik egész éjszaka? a sötétben lehet valami azt súgja nekem egy belső hang, hogy az embert alvásra kényszerítik az emberiség felét elsötétítik vagyis altat és befed a sötétség ilyen gondolatokat indít el nálam mindig ég egy lámpa, hogy világos legyen azoknak üzenem ezt akik a legszívesebben belopóznának hozzám hiába is jönnek mert én figyelek az egészségemre büszke is vagyok igaz, hogy én ezért mindent megteszek csinálok száz fekvőtámaszt miután hazatérek és közben egyre csak azon gondolkozom, hogy mit tegyek? járok fel s alá becsülnek szerintem sokan nem is sejtik, hogy én milyen gondterhelt vagyok még alvás közben azon gondolom, hogy mennyire bánt, hogy a sötétségben én sem látom, hogy hogyan is tovább? egyszóval ilyenkor ez megy nálam ez
a találgatás
arról, hogy mit tegyek a Világh érdekében? igyekszem éber maradni és ameddig lehet ébren is vagyok persze újra és újra erős szívdobogást kapok már attól is ha azt érzem, hogy valamit rosszul csinálok vagy ha valami rosszra gondolok vagyis a gondolkozásom összefügghet a szívemmel az a gond, hogy a leghamarabb a szívem sajog akkor is ha írni kezdek és akkor is ha abbahagyom naná, hogy kezdek elbizonytalanodni a sötétben az rossz, hogy nem látni előre, hogy jó-e? ha azt írom, hogy a szívem nagy sőt nagyobb mint kellene egy mérce jó lenne vigyázni a szívvel lásd az Árpád esete az ő szívével sem tudnak mit kezdeni az orvosok azt hiszik, hogy mindent tudnak pedig fogalmuk sincs arról, hogy igazából mi van? egy sor eset kapcsán kiderül nekem, hogy nem csak a kórház a város is tele van furcsa esetekkel szolgálhatok én olyannal is mint az Árpádé naná, hogy meglepő, hogy ő mekkorára nő viszont a szíve nem nő vele közlöm már régebben is, hogy vigyázzon persze én se vigyázok a múltkor kijön
a szív király
a kártyában ez kedélybetegséget hoz elő nekem fájni kezd a szívem a Világh miatt leszek rosszul többször is erős fájdalmat érzek a mellemben van egy csomó emlékem is arra, hogy a Világh baja is így kezdődik úgymond, hogy érezni kezdi ezt a fájdalmat az ember csak magában fedezheti fel nyilván, hogy senki se fogja fel a más fájdalmát nem érzik át még az orvosok sem azt nézik, hogy mi van a szívemben nekem nem csak a Világh fáj hiszen hiányzik a bizonyosság is, hogy megvannak azok akiket szeretek én szeretnék úgy ébredni, hogy látom őket felteszem a falra a fényképeket nem élvezem annyira mintha itt lennének újra és újra megnézem a képeket a szóban forgó napon nagyon boldogtalan vagyok az említett okok miatt már régebben is azt érzem, hogy a Világh ki akar jönni a képből arra következtetek, hogy ez lehet az oka az én szívfájdalmamnak is szóval, hogy hiába próbálom megfogni a Világhot gondolkozással nem érek el semmit és semmit se érzek igazából pedig megsimogatom a képét érzem a kép simaságát érzem a recéket is a szélén ott van az ujjam érzi a falat megáll a számban a lehelet büdös lesz egy pillanat alatt nyoma vész a jó érzésemnek vége lesz idővel elkopik a régi illat sincs meg az ujjamon meg is számolom, hogy hányszor gondolom azt, hogy most ugyanazt érzem mint annak idején hiába keresem a Világhot a múltkor egy könyvben érzem meg két lap között a lapozás kelti fel bennem a hiányát érzem vagyis azt gondolom, hogy akik a gondolkozásban vannak azok valójában nincsenek is ott jut eszembe az is, hogy nincsenek ártatlan gondolatok a fájdalmasakra meg akkor még nem találok gyógyszert többször is lemegyek
a patikában
már úgy ismernek, hogy el se kell mondanom, hogy mit kérek mert adnak valamit meg kell itt jegyeznem, hogy én akkor még abban reménykedem, hogy ha róla gondolkozom akkor előjön nekem egyszer már az apám képe is lejön a falról szomorúbban néz rám nagyon rossz hatással van az, hogy körülöttem annyian meghalnak nyilván, hogy nem esik jól úgymond képpé válnak az ember fejében annyi kép van de azt senki se tudja mit kezdhet ezekkel? a képekkel fekszem le de nem tudom, hogy mit tegyek a kezemmel? tapogatom magam tehát azt teszem amit nem szabadna azt mondják, hogy az a legjobb ha ilyenkor összetesszük a kezünket esetleg szét is tárhatjuk vagy éppen keresztbe tehetjük így akár tehetnénk vízbe is úgy érzem a múltkor magam, hogy valami átcsap a fejem felett
a hullám
jut eszembe és az, hogy meghalni azért sem lehet sőt biztos, hogy ezen töröm a fejem ebbe fájdul bele meg abba, hogy újra találkozom a kedvesemmel csókolódzom álmomban se gondolnám, hogy majd felébredek és még nagyobb lesz bennem a bizonytalanság már amiatt is mert az ember sejti, hogy ez csak egy film amit vetítenek nekem mindenki persze azt mondja, hogy a Világhgal már nem lehet semmit se kezdeni hát akkor mit kezdjek? magammal ölelkezem csak magamat fogdosom mert nincs semmi amit az ember megfoghatna amibe megfogózkodhatna mert a Világh egyre megfoghatatlanabb és elhalványul a képe vagyis eltűnik lassanként belátja az ember, hogy ugyanaz történik vele mint mással, hogy elveszti a kedvét a kedvesét nem látja pedig látni szeretné, hogy ne legyen ez
lehetetlen
mondják, hogy a lehetetlennel birkózik mindenki szeretné tudni, hogy mi van a lehetetlen mögött vagyis mögé szeretne látni de eltakarják valakik azt a valóságot amit látni szeretne az ember gondolkozik és hiába alvás közben eltűnik a fejéből nyilván, hogy eltüntetik kiűzik az emberekből is azt a jó érzést, hogy meglehet a kedvese vagy valami lényeges dolog nyomára bukkanhat éjszaka ébren fekszem az ágyban az jár a fejemben, hogy miért hagyom, hogy így legyen? legalább tízszer átgondolom de mindig ugyanod jutok, hogy elhagy az erőm visszatér belém a kétségbeesés és én meg átadom magam a sírásnak semmi értelme és hiába is küzdök a könnyeimmel nem megyek sokra „emlékszem” (Reagan) is sokat sírok de annyit még nem mint a Világh után az ember szinte telekönnyezi a szobát mintegy szétkeni a lényeget én nem a nedvességben látom bár ez is egyfajta
magyar ázat
lehetne arra, hogy mi folyik itt annak idején tönkre teszik a szomorúságot a családban sajnos ez nem a keserűség jele ők csak szeretnek sírni a családom nem azért sír mert sajnál ők a sírással eredményt akarnak elérni mintegy kisírnak dolgokat míg én meg pont azért sírok mert nem tudom kisírni magam sőt egyre inkább elkeseredek és csak abban reménykedhetek, hogy ez
a sírás
majd valamelyest megkönnyíti a szívem mert a szívet kímélni kell na ezért is mondom azt mindenhol, hogy ez a sírás nem betegség nálam védekezés úgymond másokban is megvan ez a sírhatnék míg sokaknak meg épp az a baja, hogy nem tudnak sírni lélekből úgy mint én azt is elmondom, hogy nekem is elegem van a lélektelen sírásból nem jön ki a fájdalom csak akkor látszik ha hallják csendesen vagy hüppögve nem érdemes mert észre se veszik ugye az a véleményem, hogy úgy kell sírni, hogy mindenki hallja a házban nehezményezik is, hogy másnap reggel én bizony kiállok az ablakba úgy sírok, hogy visszhangzik a környék talán még azt sem fogják, hogy ez a sírás nem csak Világh miatt tör ki rajtam látniuk kellene, hogy az apám is eszembe jut ilyenkor előveszem egy képét ami amúgy mindig velem van én mindenhova viszem magammal akárhol vagyok fellógatom vagyis kiakasztom ahol tudom, hogy erről aztán minden eszembe jut az is, hogy az apámat fellógatják annak idején már tudja, hogy lógni fog de nem érdekli őt hiába is próbálják lebeszélni az igazáról nem mond le fogadom, hogy olyan nyakas vagyok én is kitartok az elveim mellett és kiakasztom őt a szobámban ez a kép emlékezet engem
az akasztásokra
sokat gondolok arra is, hogy őt nem csak én szeretem mert szeretik az emberek tudják, hogy él-hal a szeretetért mi mindent meg nem tenne értem annak idején nem csak én vagyok oda érte mert ő többször is lejön a falról is értem amúgy úgy tudom, hogy rosszul akasztják fel sőt még az is lehet, hogy az apám akasztása sem biztos mert van olyan vélemény is, hogy nem is őt veszik fel azon a képen nem is ő van erre egy bizonyíték kevés nekem megvan a saját élményem ez ügyben hiszen engem sem vesznek fel sokáig miatta nem vesz fel az anyám is csak elbizonytalanít ebben az a furcsa, hogy én se vagyok biztos apámban is kétségeket kelt a hasonlóságom pedig hányszor vagyok kitéve annak, hogy hozzá hasonlítanak mert nyilván, hogy hasonlítok hozzá ezt még a vak is látja amúgy ezt én is ellenőrzöm a tükörben sokszor nézem magam és nézem az apám képét én különlegesnek látom mert az apám képe egy fantasztikus kép hogy miért? hát a Világhért se akarom én ezzel terhelni önöket ez úgy se érdekli de hát tényleg sokat sírok akkoriban a Világh miatt csupa könny a szobám falán ott van az apám képe egyszer csak könnyezni kezd amikor rám néz észreveszem ahogy megjelenik egy könnycsepp aztán egy vércsepp is legördül nekem a függöny ugye elájulok persze, hogy elájulnak az anyámék is amikor előadom az anyámnak persze hiába is mondom, hogy gondoljuk át még egyszer ezeket a dolgokat hiába szeretném elmondani neki a Világhot a lelki bajaimat mert elválaszt egy fal és az ajtót is bezárja és én meg bezárva a falnak fordulok és úgy sírok ahogy régebben amikor még együtt sírunk az apám után annak idején az anyám valósággal bömböl igen én még ma is magam előtt látom ahogy könnyezik vagyis a könnyei potyognak potyog a fal is a vakolat akkoriban már minden nedves, hogy úgy mondjam még iszik is rá később, hogy legyen mit kisírni mert akkor már tudatosan sír vagyis, hogy ő sírja ki nekünk ezt a lakást persze, hogy jó sokat könyörög érte megjegyzem akkoriban én hiába könyörgök, hogy most már ne sírjunk az ő sírása elképesztő méreteket ölt egy idő után ő rámegy arra, hogy a sírása is tökéletes legyen itt ennyit mondok csak illetve azt, „hogy” (Reagan) utánzom az anyám sírását megrendítőnek tartom aztán már jobban csinálom mint az anyám mert nálam szívből jön nem úgy mint az anyámnak először megjelenik
egy pici ketchup
a szemében megjelenik a víz kibuggyan nálam is így kezdődik ez de nekem fáj a lelkem nagyon megviseli az, hogy nem lehet megkülönböztetni az én sírásomat az anyámétól kiver a víz mert az anyámnak semmi sem elég ő már akkor sír amikor kigondolja, hogy telefonálni fog miattam szól oda fújja az orrát a telefonkönyvbe is zsebkendőket rak mindenhova ahol a telefon van ott biztos, hogy a papírkosár tele lesz papírgombócokkal mert sokat fogyaszt a sírásával küszködik már a tárcsázás előtt elkezdi a sírást aztán úgy felerősíti ha kicsöng a telefon rögtön zokog ilyenkor felcsúszik a hangja olyan fülsértő lesz, hogy eltartják a fülüktől a kagylót úgy fogják, hogy közben a kezük remeg tényleg az anyám úgy tud sírni, hogy rezegnek a falak se bírják nálunk át kell építeni tudniillik átsírja az éjszakákat vagyis a falat megáll a számban ha meghallom annak idején hallja ezt a házmester is hírét veszi, hogy kisírjuk őket a házból többen beírnak a kerületbe, hogy ne adjanak hitelt ennek a sírásnak nincs alapja a háznak sem kellene beleszólnia ebben ez egyben egyetértünk mindannyian de az anyámnak az a véleménye, hogy az a jó ha panaszosan sír az ember ha panaszkodik a kerületben azt szeretik mert akkor lehet tenni valamit ha bemennek a panaszosok sírása a legmeghatóbb akkor lesz ha elmegyünk a panaszirodába a Világh miatt mi is panaszt teszünk amiatt, hogy lehallgatják a telefonunk ki is kapcsolják a mikrofont kihúzom a kis ablakon és úgy üvöltök bele miután nem akarnak fogadni minket a kerületben meglep az, hogy van ott egy nő aki eleinte nem is figyel rám csak hajlong ott és szedi fel a papírt szóval azt ami
a földön
van ami engem is meghat az csak az, hogy milyen jól néz ki hátulról már előbb is elképzelem, hogy mit mond majd ha megfordul persze, hogy mást mond ugye azt mondja, hogy hülye vagyok meg azt, hogy menjek ki Amerikába mert ott még akár ilyet is lehet tehát az én viszonyom a hivatalhoz ennyi és semmi kedvem vitatkozni de hát ott kell panaszt tennem az ügyben, hogy egyszer már eltüntetik a telefont sőt lekapcsolják a Világhot a lélegeztető gépről is leveszik annak idején én ezért is kérvényezem, hogy legalább a gépre tegyék vissza és vissza is teszik a sírásom miatt nem merik megtenni, hogy ne fogadjanak amikor visszamegyek az irodába és kiegészítem a kérvényemet azzal, hogy az apámat is adják vissza a televíziót is beperelem naná, hogy megijednek a hivatalban is megígérik, hogy intézkednek annak idején betesznek egy intézetbe még könnyebb is zokogni és ha én elkezdem nem tudom abbahagyni és amikor haza megyek folytatom a szobámban titkon a fal felé fordulok és figyelem a napot a falon szóval azt, hogy hogyan halad előre tudom, hogy majd egyszer kiszárad a fal úgymond felszáradnak a könnyek de addig nem száradhat ki míg vissza nem jön az a régi Világh én ezért is locsolom és nem csak könnyel hanem csapvízzel is mert erre van kitalálva ebben a lakásban ez a fal számomra ez a siratófal zavarja a szomszédot az, hogy mindennap odaállok és bömbölök a Világh miatt én folyamatosan sírok naná, hogy a szemem is vörös lesz az arcom is felpuffad attól, hogy a nedvességgel tele lesz a nadrágom foltos lesz a sliccem körül nyomot hagy a vizelet is nyomaszt az is, hogy vérzik a szívem egy pattanásom is kinyomom a mellem kidüllesztem persze, hogy azt várom a sírástól, hogy úgymond átvigye a falat az akadályokat azért csinálják, hogy megállítsa a hangot ne engedje át a szomszédokhoz fordulunk többször is bírósághoz fordulnak ők azok akik pereskednek úgymond a sírás miatt nyerünk pert az egyik tárgyaláson többen is elkapják tőlem a sírást mert én úgy zokogok már az emlékek miatt is úgy oda leszek, hogy az már kínos az embereknek a szívére hat ha sír valaki azt mondja, hogy megrázóbbat ő még nem lát annál mint amikor engem ráz a zokogás olyan erős nálam a könnyek akkorák, hogy átáztatják a szobát fel kell törölni az anyámat amikor megtudja, hogy mivel vádolom mert a szemébe mondom neki, hogy amikor otthon vagyok nem kapok mást csak közömbösséget nehezen viselem el, hogy nem
vigasztalnak
átnéznek a fejem felett szóval elhanyagolnak pont úgy mint kis koromban én ezért leszek beteg mert nem törődnek velem és felszedek valami koszt naná, hogy számba veszem azt is, hogy hányszor hagynak egyedül pedig akkor még csak én vagyok gyerek a családban mert elcsinálják a gyerekkoromat szörnyűnek tartom azt is, hogy ennyire nem vigyáznak rám már kicsi koromban is kijön egy védőnő és bizony leszidja az anyámat, hogy nem szól már előbb, hogy baj van velem érez akkoriban ezért is gondolom ki, hogy kihívatom hozzánk kijön ugyan de nagyon megszid mivel, hogy már nem vagyok gyerek és szerinte nem őt kéne hívni ha valami bajom van de hát kinek is mondhatnám el azt, hogy miért vagyok rosszul? és azt, hogy miért nem veszik ezt komolyan? miért nem beszélik át velem közli az anyám, hogy nem akar többet a Világhról beszélni nem akar meghallgatni sőt a lelkemmel sem hajlandó foglakozni így aztán kénytelen vagyok felhívni a lelki segélyszolgálatot vagyis felhívok egy számot és elmondom a bajom lényegében én Világhtalan vagyok és arra kérem, hogy legyen kedves velem aki felveszi a telefont kedves is lesz aztán meg úgy hallom, hogy köhécsel a telefonban egy nő lehet, hogy tévedek de nekem olyan ismerős a köhögése emlékeket hoz bennem elő na előveszem a legjobb modorom és bemutatkozom vagyis megmondom a nevem és megkérdezem az övét is mire ő mond egy számot vagyis valami olyat, hogy ő
a Tízeske
mit mondjak? üldöz engem ez a szám meg elkezd beszélni az ember szeretné kibeszélni a fájdalmát olyan szívesen mondja el egy ilyen kedves hangnak amúgy a hallgatásnak is íze van valami ismerősség és melegség van a levegőben valami simogatóan lágy a hangja az ami megfog emlékszem, hogy elfúl a hangom és kiver a víz a veríték csak úgy patakzik a hónom alól amikor az jut eszembe, hogy csak nem ő az? az illető nő azt mondja, hogy csak mondjam és én elmondom, hogy én őt vörösnek képzelem el naná, hogy megfogja a hangom az a kérésem, hogy mondja azt nekem, hogy gyere most gyere persze, hogy nem mondja így nekem kell mondanom és hallom ahogy megremegteti a hangszálakat a tüdőmből kiáradó levegő felforrósodik a légkör köztünk szólva is lángra kap valami azt súgja, hogy itt végre megértenek engem meghat a figyelem míg neki csak szeretet szolgálatnak tűnik a rosszkedvem eloszlik azt ugyan furcsállom, hogy a nő nem tudja a nevét lehet, hogy nem mondhatja el azt se amit érez míg én elmondhatom és el is mondom neki, hogy nekem nagyon fontos a szeretet és, hogy mennyire szeretném ha szeretnének engem megfog az, hogy kiteszi a lelkét is értem sőt érzékelem a testét is szépnek képzelem el persze tudom, hogy erre nem szabadna válaszolnia és ő nem is válaszol vagyis csend lesz egy ideig még beszélek de aztán megakadok sajnos rövid a zsinór a telefon köt hozzá szólnék de nyelnem kell a könnyeimet nem láthatja nyilván félreért félre tájékoztat úgymond tanácsot adna de azt én kevésnek tartom a telefont fogom szorítom szorongatom persze, hogy szorongok, hogy esetleg elrontom és olyat mondok ami nem tetszik a nőnek bevallom, hogy én már teljesen odavagyok érte megyek mondja meg hol van mivel, hogy a tízes a kedvenc számom megjegyzem tíz embert szeretek eddig nekem a legfontosabb
a tízparancsolat
után azt is elmondom, hogy legalább tíz helyen vagyok már de sehol se tudnak megvigasztalni ő tudna mert neki én kiönteném a lelkem érzi, hogy megfogom a testem is érzi, hogy őszinte vagyok szóval őszintén megmondom, hogy meztelen vagyok egy ideje meztelen járok fel s alá becsül az őszinteségemért azt mondja, hogy ő lát reményt arra, hogy meglegyen amit akarok mert ezt mondja ki a szakirodalom tehát van okom reménykedni reménykedek is a beszélgetés alatt tornázom egy kicsit lihegek is és a lihegésem átmegy ugye a telefon mindent közvetít amúgy
a közvetítés
attól lesz jó ha az ember olyanokat mond ami hat egy másodperc alatt minden más lesz ő is felmelegedik úgy érzem, hogy lázas leszek valósággal izzik a levegő sőt még a drót is vörös lesz gondolom a nő is vörös és vörös vagyok én is érzem, hogy az jó ha a Világhról na meg a
a vörösökről
beszélek arról is szót ejtek, hogy oda vagyok érte is aggódom, hogy mindjárt azt mondja, hogy tegyem le tegyek le róla hamar lejön, hogy lát engem a lelki szemeivel néz mintegy emberszámba vesz na én meg beveszem az ujjam nyalogatom és érzem, hogy jó, hogy neki is jó érzés lehet az, hogy úgy sziszegek meg cuppogok is ő meg olyan kedvesen csacsog és jegyzetel sőt néha még arra is megkér, hogy úgymond ismételjek meg ezt vagy azt én megismételek két évet az iskolában is a legnagyobb ellenségem a múlt idő a számtan a nyelvtan miatt még osztályt is ismételek de az nem zárt osztály ezt is aláhúzom mert később ott is vagyok mivel, hogy bevitetnek koholt vádakkal illetnek bizonyos illetők miatt szenvedek amiatt is mert nem tudom, hogy mi van vele? annyit közlök még, hogy én csak a kedvesemmel beszélek ilyen közvetlenül hatok rá hiszen a többiek csak a lelkükkel jönnek míg én a testemmel is foglalkozom a számmal is cuppantok neki ez jól esik amúgy a száma nagyon bejön nekem csak abból lesz egy kis gond, hogy a rendőrség is megtudja mert lehallgatja azt amit beszélünk nagyon élvezem persze, hogy izgulok egy kicsit kiver a veríték amikor azt mondja, hogy viszontlátásra és, hogy őt egy ideig nem hívhatom naná, hogy veszekszem vele mint a Világhgal kiabálok is annak idején amikor el akar hagyni én nem engedem el és egyre csak kérlelem sőt könyörgök a nőnek, hogy ne hagyjon el hogy ne tegye le a telefont rángatom emlékszem azt üvöltöm bele, hogy hé és, hogy Tízeske mert nem tudom a nevét követelem, hogy segítsen és megkérem a kezét mielőtt még letenné a telefont szidom bár csak egy tízesembe kerül de akkor már nem tudom visszatartani magam még azután se, hogy szétkapcsolnak én bizony újra hívom naná, hogy felvesznek és újra letesznek őt meg leteszik valahová elrohanok egy új telefont keresek de letagadják vagyis letiltják rólam lejön újra, hogy kétségbeesem naná, hogy elutasítják a kérelmem, hogy találkozhassunk, hogy beazonosíthassam és, hogy személyesen is elmondhassam az érzéseimet nem tisztelik nem tisztelnek ezek semmit nem érek el a telefonban azt tudatják velem, hogy nem ő az akire gondolok és fölösleges is bizonygatnom, hogy felismerem mert felismernek a tévéből látnak és beazonosítanak és hiába is hívom mert megváltoztatják a számát törlik a nevét kihagyják a végén mindig más veszi fel és kereken eltanácsolnak szóval azt mondják, hogy jelentkezzem de máshol valahol csak megtalálom azt akit szeretek sírni jó ilyenkor de attól a sírástól ami elkap hamar rosszul leszek vagyis elszorul a torkom csupa görcs lesz ott egy gombóc miatt nem kapok levegőt kiáltok az anyának ez olyan megrendítő de nem csak neki olyan megindító a feltörő sírásom még az álló órákat is megindítja mivel órákat állok vagyis
egy álló óra
alatt sírok úgymond átadom magam a keserűségemnek egyik oka az órám hiába állítom le és hiába állítom azt, hogy áll az idő könyörtelen pedig én egy órán keresztül tartom a folyó víz alá merítem mintegy megkeresztelem annak idején keresztbe teszek az időnek semmi se drága anyám meg persze a kezét tördeli tőle telhetően kaparja a falat öli az időt miattam sír egy idő óta miatta is sírok mert tudom milyen érzékeny szegény már régebben is ha egy olyan filmet lát amiben szomorúság van hát végigsírja a mozit is fel kell mosni utána már sokszor csak azért jönnek az emberek, hogy lássák, hogy hallják, hogy sír mert neki mindegy, hogy mi megy csak kisírhassa magát vagyis a mások bánatát soha sem hallani annyira mint az övét rögtön meglazítja ilyenkor én is nagyon ellazulok sírás közben engem is megnéznek néha a moziban már azt mondják rám is, hogy szegény anyám meg sír mert ő aztán nem hagyja abba sőt egyre magasabb a hangja felcsúszik az arca elváltozik ha nézi a filmet vagy ha rám néz engem egy idő után ez bizony zavar, hogy úgy tud sírni egy film alatt már összefolynak az események új irányt vesznek azzal, hogy eszembe jut az is, hogy ez mind semmi ahhoz képest, hogy mit csinál
a temetőben
én is kimegyek nagy szomorúságomban nem tudok mást kitalálni amúgy nehezen találom meg az odavezető utat „pedig” (Reagan) sokat járunk ki a családdal át is beszéljük azt, hogy milyen furcsa, hogy mindig mást temetnek el és nem azt akit kellene egy
bizottság
jó lenne egy-két javaslatom van is ez ügyben van személyes tapasztalatom is hiszen már engem is temetnek nem egyszer aztán kiderül, hogy tévednek azok akik azt hiszik, hogy engem csak úgy eltesznek az útból úgymond láb alól vagy mint egy befőttet télire, hogy aztán majd elővegyék ha kell ha eljön az idő szóval ez jár az eszemben meg az, hogy itt nem számít az úgynevezett halott mert őt aztán nem kérdezik meg, hogy mit szól? hozzá teszem, hogy többen is ajánlják nekem régebben is, hogy menjek ki a temetőbe mert szerintük ott van a kedvesem kinevetné őket én is figyelmeztetem a hiszékenyeket szóval felkerül egy mondatom a temető falára azt írom fel, hogy ne temessük el túl korán azt a régi jó Világhot én a nagyfater is mindenhol keresem eleinte csak úgy ötletszerűen igyekszem rátalálni a helyes útra és úgy találom, hogy a legtöbb út a temető felé vezet a villamosvezető is csak annyit mond, hogy minek rohangálok a halottak után? nem kell sietni mert megvár egy halott többnyire mozdulatlan nem olyan mint én akkoriban még nagyon mozgékony vagyok szóval olyan aki mindig jön-megy kérdezősködik persze, hogy a legtöbb pali nem mer beszélni ha én megkérdezem a temetőben, hogy ő miért nem megy inkább táncolni? vagy cirkuszba? mit mondjak? csinál egy nagy cirkuszt az egyik amikor elmesélem neki, hogy én eljárok egykét ásatásra nagyon büszke vagyok arra, hogy van olyan
ásatás
ahol végig ott vagyok és ahol sok minden előkerül szóval kerül amibe kerül én csontokat hasonlítok össze ott is nagy összevisszaság van valahogy összevissza hevernek
a csontok
a legtöbb kihantoláson is csak az derül ki, hogy nem hasonlítanak a halottra rá se lehet ismerni az emberre és akit kérdezünk az sápadt lesz egy pillanat alatt otthagyom az ilyet, hogy hadd motyogjon magában az nem előny nekem, hogy egy időben a temetőhöz közel lakunk persze, hogy hamar kint vagyunk a nagyfaterral alig lehet bírni mert annyi kint a sír valahogy egyre több az ember meg ettől annyira szenved már amiatt is, hogy látják sírni mert én már odafele is sírok aztán azután is, hogy elmegyek a temetőből mert ott láthatóan úgy néznek rám mint egy jövendő halottra nyilván így kell nézni manapság így kell beszélni a temetőben a halk beszéd a divat szerintem hülyeség és olyan fárasztó lehet az ilyenre figyelni egy halottnak ha egyáltalán itt van még az is lehet, hogy rosszul esik ha suttognak szerintem sokkal jobb nekik ha hangos szóval szólítjuk éltetjük igen én az élőket sem kímélem sőt itt ott meg is kérdezem, hogy na mi van? mert itt minden ugyanaz mint annak idején amikor kijárunk a nagyfaterral az a baj, hogy kijár a foga egyszer már elveszik vagyis kiejti és végig kell járni a sírokat, hogy megtaláljuk aztán megtaláljuk őt is keresem egy ideig azt hiszem hogy kint van szóval kint vagyok és azt kell látnom, hogy az embereket egyáltalán nem érdekli az, hogy én még élek őket csak a halottak érdeklik és szerintem észre se vennék, ha kiderülne, hogy már ők is halottak épp úgy néznek ki mint az élők jobban tennék ha azt tennék amit én régebben egyszer elhozok otthonról bizonyos szerszámokat sőt festéket is hozok azért, hogy kiírjam néhány sírra, hogy na ne és azt is, hogy nem kötelező meghalni szerintem jót tesz nekik az is, hogy felfeszítek egy kriptát mintegy példaképp felszabadítok egy lyukat teremtek egy olyat amin kijöhetnek ha akarnak levegőzni is kijárok egy időben esténként is kint vagyok a temetőben mást se látok mint a sötétséget persze, hogy szidhatom de hát
a sötétség
már általános iskolában elkezdődik és a felvilágosítás gyerekcipőben jár na úgy járok én is sokáig, hogy kicsinek tartanak és beszorítanak egy kisebb valóságba kisebb lábbelit kapok akkorát mint azok akik velem járnak pedig én sokkal nagyobb vagyok belül mint gondolkozó már régebben is elmondom az embereknek, hogy hol szorít az a cipő amit ők olyan nagynak tartanak tőlem az biztos, hogy több telik múlik az idő az ilyen gondolkozással nagyon elmegy ám én ezt nem érzékelem pedig én még többet is gondolkozom mint akárki a családban szokássá válik az, hogy kijárunk a temetőbe virágot szedni szedek én is de nem ez a lényege az én járkálásomnak mert én tervszerűen járom végig a temetőt feltérképezem vagyis mindent bejelölök ami még fontos lehet az nálam szerepel egy térképen jól mutat ez a temető nagyon szép ugye ezért is vonzza az embereket kiviszi a vágy azt hiszem erre megy ki az egész akkor jut az eszembe amikor jövök a temetőből tömegek jönnek visszafelé én se fogom vissza magam vagyis gondoskodok arról, hogy megnevezzem a bűnösöket felsorolom név szerint említem meg a temetkezési vállalatot is leordítom azt is aki védelmébe veszi a temetkezésieket na meg azokat akik azt terjesztik, hogy ez az egész halott gyártás rendben van és megemlítem azt is amit a múltkor olvasok az egyik újságban azt írja valaki, hogy a mentőorvosok pénzt kapnak azért, hogy meghaljanak a betegek a kocsiban hagyják meghalni a legtöbbet nem is próbálják újraéleszteni amúgy
az élesztőgépek
is rosszak vagyis kezdetlegesek naná, hogy gyorsan jelentik a temetőben meg menetkészen várják a halottakat eltemetik úgy, hogy nem is kérdezik meg, hogy akar-e még élni? vagy egyáltalán abba a temetőbe akar-e temetkezni? amúgy is olyan rosszul temetik az embereket újra kell temetni mit mondjak? nálunk is az újratemetésekkel kezdődik minden gond mivel, hogy megvan az akarat az emberekben, hogy helyrehozzák a tévedésüket viszik-hozzák az apámat is lehangolja az ami itt megy kikészíti az nagyfatert is úgy kell támogatni a legtöbb temetés alatt ájuldozik de főleg akkor amikor újratemetik az apámat kétszer teszik be a földbe és kétszer veszik ki mert már akkor is megvan mindenkiben a jóakarat, hogy helyrehozzák a tévedésüket viszik-hozzák az apámat és átteszik máshova mert az a hely ahol akkor van nem elég jó nekik szóval a helyet is átalakítják ugye van itt hely bőven ezt ki is mondják sőt az is elhangzik, hogy hej de szomorú dolog ez másnak a fejében meg se fordulna de nekem eszembe jut, hogy milyen nevetséges persze, hogy nevetni kezdek azon ahogy ott jönnek-mennek sürögnek szerintem forognak a sírjukban a halottak ha egyáltalán ott vannak és nem fölülről nézik, hogy mennyi munka van itt velük mert sokakat kell újratemetni mivelhogy rosszul temetnek abban az időben az apámé is olyan rosszul sikerül, hogy meg akarják ismételni csakhogy az a gond, hogy nem tudja senki, hogy ez most ő vagy nem ő? vagy mégiscsak mást temetnek? itt
az újratemetés
a fontos nekünk is van egy ötletünk na az is olyan nevetséges szóval, hogy az apámat tegyék rá a nagyira alighogy elkezd emlékezni a nagyfater a térde mindjárt megroggyan szóval elkezd rogyadozni a lába a gerince is megroppan egy csigolyája elmozdul pedig épp akkor nem mozoghatna hiszen fényképezik na én is fényképezek egyet a papának egyet a mamának feltűnik, hogy kiveszek egy filmet a zsebemből meg kihullik egy
c film
persze tilos lenne ott filmezni ahogy akkoriban ezt mondják ez a hely itt c bizalmas naná, hogy kiveszik a filmet a gépemből már csak a szíja van meg ja meg a film sajnos fekete lesz mert, hogy a gépből nem lenne szabad kivenni amúgy én is Fekete vagyok abban az időben mindig nevetek de főleg azon ahogy újra felfedezik a Feketéket na meg amiatt is merthogy én titkon kiveszek valamit az apámból állítólag csak csontok maradnak naná, hogy marakodnak a csonton ahogy kiveszem kiveszik a kezemből vagyis a földből kivesznek valamit ami nem lehet az apám elváltozik az arcuk nevetésre ingerel a szövegük is olyan lapos amikor azt mondják, hogy ez az apám míg szerintem lehetne akárki akármit is mondanak én azt mondom erről
a kivételről
hogy ez aztán nem erősíti a szabályt nevetségesnek tartom már akkor is a hasamat fogom attól ha azt mondják, hogy egy apa így is kivehető és az se ráz meg, hogy a gépet kiveszik a kezemből és átveszik az irányítást és azt mondják, hogy ne nézzem olyan közelről mert majd én is beleesem abba a hibába amibe az apám naná, hogy nem úgy néz ki mint a halála előtt amúgy utána is csak a foga a bizonyíték és azon is nevetni kell amikor arról van szó, hogy ő se akarná, hogy fogdossam állítólag nem illik így fogni ugye fordítva fogom a filmet is visszaadják persze, hogy egy film se tudná visszaadni azt ami ott folyik a nagyfater lábszárán is lesz egy nagy húgyfolt nagyon nevetséges nekem ahogy egyre nő egyre jobban látszik az alatt, hogy a csontokat visszateszik persze máshová és fordítva temetik el azt ami az övé az öve is előkerül egy rézveretes öv na meg még ez meg az ahogy mondja is ott egy pap jut is marad is kicsire nem adunk ahogy esik úgy puffan ráteszek még én is egy lapáttal tehát földet rá spongyát ahogy régen a Fekete nagyi is mondja letörülni a könnyeket hiszen a lelke úgy is fent van majd felkerül a neve is a falra gondolom, hogy előre felírják, hogy az nevet a végén akinek nincs vége a temetéseknek megvan a maga rendje azzal kezdünk, hogy
sír
az ember aztán nagyon komor lesz pláne ha hallja, hogy bemondják az apja nevét akkor már ismeri mindenki szóval ez a név akkor már közszájon forog a sírjában együtt van minden már ami megvan a föld is amiből elteszek egy kicsit úgy érzem, hogy ha majd forgok vele majd velem forog a föld én vagyok az aki előre forgatom a mutatókat az egyik órámon van mutató míg a másikon semmi sincs mert nem akarom, hogy csak úgy menjen az idő már régebben megáll azon már nem múlik semmi ha kineveti az ember az elmúlást ne vegyük komolyan mondom nekik, hogy én nem akarom megindítani az anyámat annyiszor látom már sírni naná, hogy akkor is sírva fakad ahogy rám néz az órámra a Fekete lapjára még rá is állok, hogy én indítsam a menetet na ez a menet elég
drága
nekem örök emlék marad az is, hogy milyen nagy a megindultság már előtte is kuncogok de attól még inkább nevethetnékem lesz amikor hallom, hogy az egyik pap ismeri az apámat na meg egy ismerősét is akinek az apját szintén felakasztják amúgy én is felakasztom az apám képét akárhol vagyok megmutatom hiszen az én képem is olyan mint az övé igen az apám képe még most is előttem van amikor meglátja, hogy írok róla mások is írnak de nem úgy mint én egyszer csak látom, hogy leválik a falról sokat tudnék írni arról is, hogy falból temetik el az embereket nem bírom nézni nevetés nélkül az anyámat ilyenkor ugyanaz jellemzi mint a többieket a hasfájás a görcs összehúz engem is ha azt hallom, hogy most hallgassunk egyet sírhatunk is mert ilyenkor az ember sírni szeretne az anyám is azt szereti ha sírunk az új sírnál amúgy a temetőben ő úgy tud sírni, hogy teljesen kész lesz persze, hogy ehhez temetés is kell szóval a gyakorlás teszi a mestert és az anyám mester a sírásban beleéli magát szinte énekel a hangja ilyenkor tompa zene szól és többen felvonulnak
a szent sír
előtt általában úgy sír ott mindenki ahogy csak tud mert nem lehet tudni semmit legfeljebb annyit, hogy az apámnak kétszer van vége szóval az apám is kétszer hallgatja végig ugyanazt mondják állítólag „még”(Reagan) is ír nekünk amikor elkezdődnek az újratemetések illetve utána mi a búfelejtőben vagyunk és van ott egy pali aki ír erről egy verset na amikor azt elolvasom persze, hogy nevethetnékem támad az anyám meg rám szól, hogy ne nevessek temetésről jövet egész úton hazafelé már akkor azon kuncogok, hogy az embereknek nincs jobb dolga minthogy meghaljanak egy-két kacagást azért még megeresztek egy kicsit ellazul az ember alig tudja visszatartani én nem is tudom hisz akkor már nincs is igazából jó kedvem sőt a jókedvem helyén csak a röhögésem van én ezért is rázkódok ilyenkor a nagyfater jut eszembe az, hogy rögtön rosszul lesz ha erről akarok beszélgetni vele azért járunk ki a temetőbe, hogy megnézze a helyet ahol majd ő lesz mindig meglocsolja virágot vagyis vesz egy locsolót és szívesen elbeszélget azokkal a nőkkel akik szintén ültetnek locsolnak egy alkalommal meg is dicsérik úgymond, hogy kijár a foga is mozog szegénynek én vissza is nyomom egyszer a szemét is vissza kell nyomni mert ki akar esni esik is egyszer meg is ázunk amúgy én emlékszem, hogy azon napon nagy elismerést kapok mert azt mondom a halottvivőknek, hogy ne vigyék a halottat kísértésbe és, hogy ne vigyük túlzásba a halottakat a legtöbben mindjárt az emlékezetbe temetnék vagyis próbálják eltenni tehát elfelejteni kizárni magukból úgy látszik, hogy hiányzik a megértés azokból is akik
halottak napján
annyira sietnek hazafelé mondom is a nagyfaternak, hogy lassabban menjen és ő meg is áll egyszer egy órát állunk ott emlékszem, hogy amire hazaérünk rosszul lesz úgymond haldoklik is szóval kedvet kap az egészhez annyit tennék még hozzá, hogy le sem vesszük a kabátunk ott van rajtunk amikor ő már fetreng és üvöltözik az anyámmal sokszor veszik össze de akkor verekedésre is sor kerül sőt arra is, hogy beverjen egyet az anyámnak se kell kétszer mondani és lekever egyet a nagyfaternak csak ennyi kell mert máris elzuhan és beveri a fejét ápolni kell na az anyám jól leápolja és egyfolytában azt kérdezgeti tőle, hogy na mi lesz? de nem tud elmenni mert nincs szíve hozzáteszem, hogy abban az időben még többet jár ki a temetőben lenne a helye az anyám szerint ez már igencsak természetes lenne hisz benne van a korban mit akar még? ennyi jut neki mindig is más kell mint másoknak ez könnyebben megy az anyám szerint mások könnyebben meghalnak elmennek többen is azt mondják, hogy a nagyfater élni fog örökké ezt hallom „már” (Reagan) ott lenne a helye ki van mérve akkoriban a kedvesemmel is kimegyünk kikísérjük a nagyfatert hagyjuk locsolni mi meg közben ölelkezünk az egyik sír mögött szólnak is, hogy ezt nem szabadna itt zavarja az embereket ha látják, hogy kint is bent is simogatom a nadrágjába is benyúlok ami nem jó egy sírnak tartani kellene engem meglep, hogy a kedvesemnek sem tetszik az, hogy ott fogdosom mert én nem veszem észre, hogy néznek egyesek úgy látszik, hogy kukkolni járnak a temetőbe szerintem ezek lehetnek azok a bizonyos
halottkémek
a legszívesebben csak halottakat néznének de ha nincs más hát szívesen nézik azokat is akik kijárnak a temetőbe emiatt is megyek miután ez eszembe jut körbe kérdezem az ott levőket a Világhról senki nem tud semmit nem segít a rajtam, hogy szomorúan néznek rám nagyon hatnak ezek az emlékek mindig előkerülnek ha sírni kezdek vagy ha moziba megyek mert az emlékek hatására veszek egy mozijegyet is mert ez az emlék eszembe juttatja, hogy mennyit csókolódzunk
a moziban
a kedvesemmel sok filmet látunk a Dunába el is megyek és megnézek több régi filmet és nagyon élvezem, hogy ott a nők úgy jönnek-mennek mintha élnének nagyon életszerű az ami felidéződik nekem a sötétben én szinte ugyanazt érzem mint amikor még Világhgal vagyok a Dunában sokszor eszembe jut ahogy ott ül mellettem egész nap ott van a fejemben az a kép a képe sőt az egész teste ott van az ujjamban érzem, hogy a kezem milyen forró lesz a simogatástól azt várom, hogy előhozza nekem azt a régi Világhot simogatom álmomban ugyan az a Világh van „mint” (Reagan) a filmen a nők gyönyörűek a férfiak férfiak és mindenki tudja, hogy mit kell tenni hiszen elő van írva még az is, hogy mikor és mit mondjanak? mit mondjak? az egyik nap már ingyen beengednek annyira ismernek engem ha meglát a pénztáros ingyen jegyet ad a jegyszedő meg el se kéri a jegyet úgy enged be bár az is igaz, hogy ugyanaz megy mint az előző nap na aznap is látom már vagy tízszer megnézem azt ami
a Fekete lyukról
szól a múltkor valaki azt is megemlíti, hogy van egy a nadrágomon is pont úgy keletkezik mint ott a filmen először csak egy Fekete folt látható aztán az is, hogy megnézik azt a foltot nálam is gondot okoz sőt szégyellem is és ez visz rá arra, hogy kivágjam a nadrágomból nem emlékszem másra csak arra a Fekete lyukra meg arra, hogy amikor bedugom az ujjam szinte eltűnik minden emlékem de az nem amikor jegyszedő is odajön mert hallja, hogy sírok pedig ez a film már nem újdonság nekem miután mindennap sírva megyek el a Duna moziba lehet a legkönnyebben elmenni a film alatt én egyszerre vagyok két helyen mert lenn is fenn is megjelenik egy Világh ott van a fejemben nem lát senki mert felállok igen a többiek csak a filmet nézik és nem látják azt amit én nézek a Világhról az is eszembe jut amikor a Dunában oda teszi a kezét még most is élvezem ezt az emléket ott a nézőtéren elevenítem fel szóval azt ahogy megfogja a kezem meg is szorítja ott a moziban ezzel jelzi, hogy vigyázzak mert előttünk is vannak a sorban hiszen sorba állnak azért a filmért
egy rakás
pénzt képesek kiadni csak azért mert arról a bizonyos Fekete lyukról szól egy nő is megbök a hátsó sorból, hogy nem lát tőlünk azt néz amit akar ezt mondom neki nincs kedvem elmagyarázni, hogy mindenki csak azt látja amit kivetít a fejéből arra következtetek, hogy butuska szegény nem értené meg ha azt mondanám neki, hogy itt minden kivetítés és annyi film megy ahány nő megy kifelé az előcsarnokban végignéz az ember a szemével akár levetkőztetheti őt elképzelheti ott lent egy kis pattanást is hallok amikor kimegyek a fejemből olyanokat is látok amiből semmi sem látszik az értetlensége ott van az arcán is látom amikor megfordulok ugye megfordul a fejemben, hogy arra biztassam inkább csinálja úgy mint én újra és újra átpergetem a múltat mert ha nem emlékezem akkor elnyeli az emlékeket ez a Fekete lyuk akkora, hogy megy bele minden míg én azon vagyok, hogy visszanézzem a Világhot újra és újra átnézem a fejemben egyszerűen megfordítom a filmet és visszafelé forgatom és egyre jobban látom, hogy szólnak a jegyszedőnek is fájhat, hogy szólnia kell nekem is fáj, hogy leültetnek ilyenekért értesítik a rendőrséget nem érdekli a múltam csak gondot okoz nekik hiába is mondom, hogy én a múlttól sokáig tartózkodom és, hogy a múltból elegem van ez a múltba nézés nagyon is jellemző a családunkra sokszor mérges is vagyok, hogy csak ez megy a tévében is „mindig” (Reagan) van amikor az anyám is megnézi egyszer ezt a filmet persze, hogy azt mondja, hogy ezek a színészek is csak játsszák az eszüket az anyámék régebben se hagyják, hogy nyugodtan nézzek egy filmet néha részletekben adnak és van úgy, hogy a legjobb résznél jön be az anyám naná, hogy belenéz abba amit nézek és amikor kimegy el is visz egy részt elfelejtem, hogy hol tartok én egy kis szünetet ilyenkor beiktatok persze, hogy nem marad meg bennem a filmnek ez a része amit nem néz meg az ember az nem hagy nyomot és persze, hogy nyomott lesz az ember kedélye azután, hogy eszébe jut mennyire hiányzik a lényeg a Világhból is csak az emléke marad az, hogy mit csinálunk ebben a szobában annak idején és előjön annak az emléke amikor még együtt nézzük a tévét és közben halljuk elrobogni a kettest azért is szeretem mert alattunk jár és kattog a talpfán a kereke visszahoz abba a jelenbe ahol nincs más csak a hiánya néha az álmomban is előjön nekem ezért is olyan a film mint egy álom belülről nézem a Világhot többször is elképzelem alulról látom ahogy megmutat mindent egy palinak mutogatja magát a palit nem tudom kivágni sajnos nem megy ki a fejemből az, hogy ennek a palinak is lehet egy filmje a Világhról na meg a többi nőről is nagy
vetítések
vannak mindenkiben van egy vetítőgép pörgeti azt amit mások sohase látnak és észre se vennék ahogy én belenézek a sötétbe a börtönben sem tudok könnyen elaludni nekem nem is kell mert ébren is látom a kedvesemet képzeletben megint elviszem a moziba csupa hülyeséget látok de újra végigjárom azokat a mozikat ahol valaha is járunk a kedvesemmel megnézünk minden filmet újra nézek ezt-azt újra forgatok magamban naná, hogy forognak utánam fordul egy nő megnéz a múltkor a moziban még a hátammal is érzem, hogy mindig van egy hátsó gondolat és ezért is fordul mindenki hátra, hogy megnézze, hogy ki nézi őt ezért van az, hogy örökké forgunk a földdel is vigyázni kell mert kifordul alólunk kihúzzák a talajt amúgy az embert is kinézik előbb-utóbb engem is kitiltanak a legtöbb moziból mert nem nézik el ha felállok ha tetszik a film szerintem az ember önkéntelen is felállhat mert ez a természetes tehát az ember ne titkolja el ha feláll az egyik pali erre mondja azt, hogy neki a forgolódással van a
Baja
épp az a város amelyik nagyon tetszik nekem a Világh családja odavaló amúgy én őt ott ismerem meg igazából egy házban lakunk egy ideig kísérgetem is aztán nagyon összebarátkozunk a kórházban leszünk igazán barátok sőt annál már több egy kicsit mindig visszafogott vagyok ha róla kell írnom csak azt írhatom, hogy ha eszembe jut a Világh én mindig felállok a moziban is előfordul, hogy az ember feláll a mögöttem ülő nem is azt nézi amit én ha elfáradok nyújtózkodom néha előre teszem a lábam és van úgy, hogy keresztben van amikor lejátszom a legkisebb színészt is ismerem a filmből amúgy a nagyokat is élvezem, hogy lényegében mi ugyanabban a filmben vagyunk na ez a pali meg belezavar a filmbe és rám szól a hátam mögül azt mondja, hogy ne ugráljak és ne kiáltsam azt, hogy ez olyan mint ő igenis él ezt kiáltozom mert úgy érzem, hogy őt látom ezért is követelem, hogy tekerjék vissza nézzük meg újra és újra rám jön az összes jegyszedő és vonszolnak ki a moziból én csak ezt nem szeretem meg azt ha azt kiabálják, hogy csend legyen meg azt, hogy vigyék ki én nem akarok kimenni a filmből kirángatják az embert a moziból is kidobnak emlékszem ott állok fényes nappal a Duna előtt is járok már így annak idején egy másik moziban is lemegyünk
Alfába
azért vagyunk ott a barátnőmmel, hogy csókolózzunk a sötétben az ember azt csinál amit akar mert nem látják naná, hogy az utolsó sorba veszek jegyet a Világhgal oda ülünk ahol a legsötétebb gondolatok okoznak gondot nekem arra kell gondolnom, hogy a filmen előjön egy sor halott mert az egyik filmen a halottak játsszák a főszerepet persze, hogy olyanok mintha lennének amúgy lehet, hogy itt vannak lélekben ők is nézik a filmet esetleg engem is néznek miközben magukat is élvezik az biztos, hogy én nem élvezem, hogy egyre több paliról tudom meg, hogy meghal és mégis megy a filmje sőt többen is írnak róla visszamenőleg van egy olyan érzésem, hogy a legtöbben azért járnak ilyen filmekre azért kíváncsiak mert a filmet halottak csinálják és, hogy a halottaknak nem kell fizetni a filmért az élőktől szedik be a pénzt nem sajnálom erre de azért igazságtalannak tartom egy ideig a bejárati ajtót is visszafogom miután kidobnak és nem engednek vissza a Dunában egy idő után nem kapok helyet de én így is bemegyek naná, hogy üldözni kezdenek a jegyszedők szerint én nem mehetek be és kiküldenek többször is kikísérnek és ha nem megyek jön az igazgató sőt jönnek a kidobó legények épp akkor dobnak ki amikor visszamennék beraknak egy mentőbe jut eszembe, hogy így végzi az egyik barátom is az Árpád is a mentősök áldozata lesz mert elviszik és azóta se jön vissza igen ezután nekem úgymond
visszatérő
gondolatom lesz az ő eltűnése is nagyon izgat engem megfog az a gondolat, hogy vajon ő most hol van? és vajon hol leszek majd én? annak idején egyre csak azon jár az eszem, hogy ő is egy film alatt megy el a moziba és olyan csendben, hogy észre se veszik, hogy mi lesz? vele is az történik mint a többi barátommal, hogy elmennek csendben meghalnak amiatt mert nem kell a szeretetük senkinek nem akarom a szemére hányni ezt úgy mint a barátom az
Árpád
is hány a film alatt mert nem tudja kimondani azt ami fáj neki még így se jön ki az amit érez mert nagyon dadog szegény nem tudja visszafogni magát vagyis, hogy nem tud vigyázni vigyáz ugyan de nem tudja megállni, hogy el ne menjen mellettem elmegy egy férfi a múltkor csodálkozik is amikor elmesélem neki így jár a barátom az Árpád is túl gyorsan megy el sajnos, hogy a nők nem szeretik a nők ha előttük mennek el a Duna moziban nézünk épp egy filmet amikor összecsuklik csendben tényleg meglep, hogy hogyan is tud ilyen csendben lenni? míg mások hörögnek közben arra gondolok, hogy mindig a jók mennek el előbb épp ezen gondolkozom, hogy az ember nem figyel és kiszáll belőle a lélek nem más szerintem csak egy lélegzet egy sóhaj és más semmi igen nincs értelme tagadni, hogy sokan mennek el így névtelenül és észre se vesszük, hogy ez meg ez elmegy és sorban és csendben elmegy mindenki egyszer csak véget vetnek a zenének én is véget vetek a csendnek mert felordítok, hogy segítség mire nagy kavarodás támad a mögöttem ülő is azt kiabálja, hogy Csendet és hirtelen
csend
lesz pont akkor amikor az Árpád kiesik a sorból szóval a székből is kihull valami a zsebéből a torkából is hab tör elő és ez még csak hab a torkán akad valami nyilván, hogy csak ez lehet gond és emiatt van az a nyöszörgés meg a fetrengés naná, hogy hevesen verni kezd a szívem számára ez érthetetlen sőt szinte megfoghatatlan ez az egész egy pillanat alatt pörög le fogadom, hogy akkor még él az Árpád rácsodálkozik a filmre annyira figyel, hogy szinte elkerekedik a szeme nyitva még a halála után is megy a film a Dunában az ember meg továbbra is látja a filmet nézi ő is miközben előredől a székben sőt kibukik a földre zuhan ugye a szomszédja meg felugrik és sikoltozni kezd mondván, hogy vegyék már fel emelem szegényt hiába kérdezem, hogy mi van veled? persze, hogy ugyanezt kérdezhetném annak idején nagyon megrémülők amikor odajön egy jegyszedő és megnézi a lámpával belevilágít a sötétbe fel se merül, hogy addigra már felül meg van
halva
az Árpád halála olyan meglepő de a saját szememmel látom, hogy milyen csendben megy el még az előtt, hogy vége lenne a filmnek is csend a címe szerinte jó cím legalábbis ezt mondja nekem amikor odahajol hozzám ezt hallom, hogy ez jó ez jó én meg azt súgom vissza neki, „hogy” (Reagan) a csend fontosabb mint mostanában már nincs is csendőr csak rendőrök vannak többen is bejönnek és megnézik őt ez nem zavarja hiszen ő nagy szemekkel néz rám a halála után én arra gondolok, hogy no lám egy ilyen helyzetet sem lehet előre tudni csak utána tudjuk meg bár ő mintha mégiscsak tudná vagyis, hogy tudna valamit hiszen úgy öltözik ahogy illik vagyis feketében van bár ebből a halál még nem következik ugye ezen gondolkozom majd később a Dunánál nem először jut eszembe, hogy ki akarna ilyen csendben elmenni? persze, hogy elvisznek az Árpád mellől elültetnek mindenkit
a cirkusz
után eszembe jut a cirkusz ahova elvisz a nagyfater amúgy őt is elviszik a németek a legnagyobb cirkuszban viszik el szegényt úgy húzzák a folyosón az egész házban jól hallatszik ahogy kopog a feje meg a sarka is beakad naná, hogy kiszabadítják úgymond ez neki
a felszabadulás
amúgy az Árpádnak is jól esik, hogy felkapcsolják a villanyt és végre csend lesz a moziban eggyel kevesebben lesznek az élők elhallgatnak a halottak meg máskép beszélnek ha hozzánk szólnak nekem ez jár a fejemben a Dunánál miközben
a köztes lét
nézem a Dunában vagyok még mindig gondolatban újranézem azt ahogy az Árpád meghal szegény csendben hagyja el magát a testét hagyja lefordulni a székből úgy fordul ki magából vagyis az esetből én arra következtetek van ebben az egészben valami tipikus hiszen rövid idő alatt többekre is azt mondják körülöttem, hogy ez bizony halott ami nyilván való, hogy hamis elképzelés én érzem, hogy nekem kell megoldanom a kérdést újra meg újra felteszem magamnak haza felé sőt otthon aztán amikor hazatérek mást se érzek mint azt, hogy nagyon egyedül vagyok a gondolataimmal az a baj, hogy megfájdul tőlük nem csak a fejem a hasam is fáj ezért is megyek ki a kinti WC-ben újra meg újra átgondolom mindazt amit tudok mert van egy közös WC-nk is a folyosó végén amit akkor már nem használ a család mert, hogy a benti sokkal otthonosabb de ha a benti foglalt vagy ha gondolkozni akarok hát kimegyek igazából persze ott sem lehet csöndbe lenni mert ott meg
a szomszédok
zavarnak a gondolkozásban az a rossz, hogy közben is érzékeli az ember, hogy a másik WC-ben mit csinálnak mivel, hogy ennek a WC-nek is van egy közös fala egy hülye szomszéddal lesz is egy kis vita mert ha ő kint van ideges leszek és hasmenésem támad ez a szomszéd azzal vádol engem, hogy én csak ezért vagyok kint, hogy meglessem lányát többször is látom de olyan laposnak tartom naná, hogy ezt nem mondom el neki és azt se árulom el, hogy utána is milyen büdösség marad ami átjön vagyis átszivárog a réseken át lehet beszélni az ilyen dolgokat én nem szeretem és azt se, hogy mindig ugyanaz a lapos szöveg megy tehát, hogy azért most ne nézzek át én már annyi mindent átnézek hiába is tagadnám én már több alkalommal látom a seggét laposnak tartom azt is amit mond nekem egy kicsit büdös az, hogy annyira dicsér a kitartásomért mit kapok? azt, hogy odacsinálnak csendesen kifingnak mellettem valaki mindig van aki hazagondol és ez ki is hallatszik míg belőlem olyan csendesen jön ki szinte szagtalan száll fel a magasba az ember nagyon jól érzékeli, hogy lesajnálják azt aki annyit ül kint mint én ezt fel is írom magamnak egy cédulára és átcsúsztatom a WC falán plusz átsúgom a Lapos lánynak, hogy ne higgye azt, hogy nem tudom, hogy lenéznek engem csak azért mert leírom mintegy kinyomom magamból mindazt ami fáj a hasam is csikorog a papír is zizeg azalatt amíg olvassa a Lapos lány élvezi amúgy én is hallom, hogy közben nyög amikor felolvasok egy részt az írásaimból sokat tanulhat persze, hogy nem várom, hogy tapsoljon nekem akkor már nincs egy nyugodt helyem ahol átgondolhatnám, hogy mit tegyek? nekem gondolkoznom kell nincs mese próbálkozom is délelőtt aztán délután sőt egyszer már hajnalban is kimegyek és átnézek egy cikket ami
a nagy szellemekről
szól amikor megszólal mellettem a szomszéd, hogy kuss legyen szóval, hogy ne olvassak fel hangosan nyög ő se csendes pedig amúgy csendesek a hajnalok azért is kedvesek nekem mert olyankor senki sincs a közelemben nem nyögnek be semmit nem feltételezem erről a paliról, hogy direkt zavarni akar de zavar mert máskor én nyugodtan beszélek hangosan tárgyalom meg magammal na meg a szellemekkel azt, hogy mi a teendő? én pont úgy teszem fel a kérdést, mint Lenin annak idején ő is azt kérdezi amit én tudom, hogy csak féloldalasak ezek a beszélgetések jobban izgatnak mint egy vita a szomszéddal úgy harcolok, hogy felolvasok egy egész oldalt abból amit írok remélve, hogy nem bírja ki de ő meg ott görcsöl a fal mögött a félelemtől hajtva na meg a hashajtók miatt természetesnek veszi, hogy kinyomja és, hogy majd őt is kinyomják az élők közül szinte holtan ül kint a WC-n és néz ki a fejéből alig látni valamit vagyis a lábából ítélek én mást sem látok mint, hogy reszket szegény a nagy nyomástól beleremeg a hasa a melle is tele lehet gázzal teszik el az ilyeneket annak idején ez a szomszéd egyre csak azt bizonygatja nekem, hogy én csak azért vagyok kint a kinti WC-ben, hogy meglessem a lányát igazából ki nem állhatom ugyan egy ideig beszélgetek vele de hát ő is olyan mint az apja
Lapos
szöveget nyom aztán meg laposra veri a felségét úgy viszik el többször is meg akar szökni tőle mert kínozza de nem ismeri el amikor a szemére hányom azt mondja hány tőlem sőt arra lyukad ki a gyomra kifordul ha arra gondol, hogy én lyukasztom ki a WC falát hiába ragasztgatja tele meztelen nőkkel takargatja magát hiába rejti én akkor is hallom ahogy felhúzza a nadrágját amúgy az apámat is így húzzák fel egy reccsenéssel szakad ki belőle valami azt súgja, hogy szívesen összehozna a lányával szemezek is néha látom ha kijön hiszen velünk szemben lakik ez a lány a Laposék lánya utánam jár az iskolában is megkeres és elmondja a múltkor, hogy ők nem csak azt látják, hogy mi megy nálunk hanem azt is, hogy mi megy a Kőműveséknél annak idején és a későbbi lakókat is megfigyelik és azt is tudják, hogy miért rohannak ki ellenünk össze akarnak fogni a házzal úgyis annyi bajunk van egy esetem is eszembe jut az amikor beteg leszek és kirohanok a WC-re tőle rohanhatnék mert őt nem zavarja az se ha ott ülök órákat beszélgetünk arról is, hogy mit lát beszélgetünk arról is, hogy mit lát én sokszor faggatom hiszen esetleg láthatja a Világhot a Kelemenéknél annyian megfordulnak ilyenkor persze, hogy ideges leszek attól amit a Kőművesről mond megmarad bennem mert eszembe jut, hogy a
Kőműves Kelemen
közelről ismeri a barátnőmet kétszer is behívja sőt erőszakoskodik is egy kicsit idegesít az is, hogy a szomszéd hajtja a nőket nagyon szereti hangoztatni, hogy hányat dönt le szóval úgy döntök, hogy átmegyek és úgymond kérdezősködök a Világhról mert az biztos, hogy tetszik neki szépeket mond aztán meg nem köszön vissza emlékszem, hogy a kedvesem egyszer beszélget is vele mert nem talál itthon és hiába kopog átcsenget a szomszédokhoz át is megy és ott vár meg engem egy gondolat nem hagy nyugodni az, hogy mi van ha ez ismétlődik meg újra? és újra átmegyek tehát kérdezősködök de a szomszédnak eszében sincs elmondani, hogy keres-e minket? a kedvesem több alkalommal jár nála és többször is eltűnik utána eltűnik a szomszéd felesége is kétszer beszélgetek is erről a szomszéddal közlöm én, hogy nekem furcsa számok jönnek ki a számon is kijön egy seb a rosseb gondolná, hogy miért mondja azt a szomszéd, hogy még megjöhet amúgy meg is jön a feleségének egy alkalommal tisztán látom, hogy vérzik a szíve is fáj miattam aggódik én meg miatta aggódom azóta, hogy eltűnik a Világh többször is is átfülelek aztán átnézek egy lyukon miután nem mehetek át a múltkor átfúrom a falat nem tartom vastagnak a szomszéd nőt se akarom magára hagyni addig se amíg a szomszéddal haragban vagyok a falon át társalgok a nővel jól elbeszélgetek néha még jobban is szeretem átbeszélni a dolgokat így az ember még oldottabban is beszél ha ott van a fal köztünk jó a viszony csak a férjére haragszom őt viszont kedvelem bár vele is van gond az, hogy tud valamit sőt el is akarná mondani de nem meri és direkt másról beszél az rögtön kiderül, hogy gyanús neki a férje csalja szerintem csakis egy nő lehet aki miatt nem jár haza időben szólok, hogy vigyázzon de nem vigyáz és beszív miatta egy furcsa betegséget is elkap na meg elkapja a szomszéd is nagyon megveri na ezt mondja el és azt, hogy mennyit szenved a Kelementől az is kitelik, hogy
kiveri
a nőből azt amit nekem nem mond el mert el akar mondani valamit szerintem tud sőt ezért jön át a nő és mond is valami olyat, hogy a férje titkol valamit előtte még arról is szó esik, hogy ő egy bizonyos nőre gondol én meg persze a Világhra gondolok és arra, hogy vajon hol van? a férje abban a percben jön meg és beviszi a nőt sajnálom mert hallom, hogy ordít vele és hiába szólok át a szomszédnak, hogy ne ordítson nekem jó fülem van akkoriban nem csinál mást csak hangoskodik naná, hogy áthallom az ordítását nem élvezem és ezért is kezdek el énekelni, hogy ne halljam őt és azért is, hogy hallja ő is azt a Világhszámot amit előadok azért veszem elő, hogy jelezzem úgymond jelezzek a Világhnak is ha netán tán ott van mert én bizony még ezt is elképzelem a Kelemenről, hogy elrabolja a nőmet befalazza szerintem befalazhat ő több nőt is rabságban tarthat én tartok tőle, hogy ez az a nagy titok amit nem mer elmondani a szomszéd nő de jelzi valahogy a szemöldökével meg azzal ahogy rángatózik a válla amikor elviszi a szomszéd hazarángatja szegényt igazán sajnálom és ezt jelzem is neki később a falon át kopogok sőt átbeszélem vele amikor már nincs otthon a szomszéd aztán megjön és nagyon jó kedve van ezt onnan is tudom, hogy hallom a fürdőszobából átjön a hangja rekedt egy kicsit ő is szeret énekelni amúgy mi is sokat énekelünk a családban mindenki zenél ami ma már elég ritka az is, hogy milyen jó viszony van közöttünk egy időben átjárnak hozzánk szívesen jönnek sőt egész este együtt énekelünk de aztán ennek is vége szakad mert a Kelemen féltékeny lesz a nejére ráborítja az asztalt sőt a széket is hozzávágja üti veri szegényt nagyon sajnálom már azért is ahogy ordít vele még éjszaka is felverik a házat az ordításukkal jobban zavarnak minket mint mi őket mert ők meg a zenéléssel nem tudnak kibékülni és dörömbölnek mi meg visszaszólunk de nem szeretünk veszekedni ám ha kell hát én nem tartom a számat kinyitom az ajtót és kimondom, hogy elegünk van egy kis szünet után be is következik az amire várunk egy ideig megy a huzavona de aztán bíróságra kerül az ügy és ott aztán
Feketén
fehéren kiderül, hogy ők azok akik szítják a feszültséget most csak azzal jellemezném, hogy ők átmennek a túloldalra ha engem meglátnak sőt a múltkor rácsukják az ajtót az ujjamra mivel mérgesek mert én átmegyek mert nem találom a kulcsomat otthon hiába is keresem mire rám csapja az ajtót a Kelemen valami csúnyát mond na mondok én is valami szépet de nem rájuk értem és mégis megharagudnak rám nem jellemző a csúnya beszéd míg ők meg súlyos dolgokat mondanak ránk sőt kibeszélnek minket se kell félteni mert mondunk mi mindent átbeszélhetnénk személyesen de nem az ajtón keresztül kell tárgyalni amúgy tárgyalás is lesz ebből még nem következik, hogy igazat adnak nekünk sőt emiatt el is visznek úgymond beperelnek de ez engem nem lep meg sőt én ez ügyben benyújtok egy keresetet a legfelső bíróságnak megírom, hogy az még nem jelent semmit, hogy ellenünk tanúskodnak többen is félreértenek minket a napokban már értesítenek arról, hogy
a per
van ellenem mert feljelent a házmester többször is üvölt velem mert felírom a ház falára azokat a neveket akik meghalnak
a Tisztelt Házban
úgy látszik nem számít, hogy elköltöznek sokan tartanak engem hülyének hát gondolnak amit akarnak az igazi per nem ellenem hanem a Kelemen ellen folyik miután feltárom a bizonyítékokat a bíróságnak bemutatom, hogy a szomszéd nő hogyan kaparja a falat újra szigetelik de
a kaparás
ott marad a tárgyaláson is minket véd és nem a zaj miatt fájdul meg a feje nehéz lehet a férjének is megmondjuk, hogy kussoljon és nem kéne kis dolgokért is szólnia de ő átszól nyilván visszaszólunk neki azt mondjuk, hogy az anyád a tied ezt mondja a szomszéd nő is bevallja, hogy a Kelemen beleveri a fejét a falba jobban mondva a fejébe veri, hogy ő nem értünk van sajnos a szomszédnő nem bírja a verést és én meg nem bírok a szomszéddal az a gond, hogy nagyon erős én viszont kitartó vagyok és kitartóan verem a falat meg az ajtójukat be is rúgom később berúgnak többen is érzékelik, hogy valami furcsa dolog történik náluk
nagy murik
vannak és van olyan, hogy ismeretlenek jönnek fel ki tudja mit csinálnak? és, hogy kitől származik az a sok furcsa hang? na meg a nyögések? és emiatt én már akkor sem tehetek úgy mintha nem hallanám mert nagyon is hallom azt, hogy ki és, hogy mit csinál a falon túl? nagyon nyög a szomszéd nő szegény sokat sóhajtozik miattam már nem tartja vissza magát én bizony áthallom azt amit ott csinálnak zavarba ejtenek engem direkt zavarnak egy kicsit zavarodott is leszek attól, hogy elképzelem, hogy a szomszédban akár még
zavaróállomás
is lehet, hogy direkt zajonganak, hogy elfedjék azt, hogy mi is folyik ott azt mi se tudjuk de az biztos, hogy nem folyik le a szenny lé náluk is furcsa dugulás lesz egy nagy durranás is hallatszik amikor kirobbantják a koszt a csatornából átjön a bűz amit még elviselnék de később is megmarad a bűz nagyon zavar, hogy nem tudom mi a büdösség oka sokak szerint akár egy holttest is lehet például az, hogy a Kelemen feldarabolja a feleségét és lehúzza a WC-n is dolgoznak a szerelők is nyögnek és nyög a szomszéd és még ki tudja, hogy ki? mert többen is nyögnek és továbbra is jön a szag a szomszédból eltűnik a szomszéd nő szinte nyomtalanul ha a szagát nem számítom ide kapcsolnám azt is, hogy a házból is elköltöznek sokan panaszkodnak
az erős szag miatt ez a szomszéd nagyon is gyanús nekem van egy olyan érzésem, hogy a felesége is a lelkén szárad a fal is furcsán büdös nekem ez a helyzet eszembe juttat bizonyos dolgokat el tudok képzelni róla olyanokat is, hogy tudja, hogy a kedvesem titkon szökik fel hozzám lehet, hogy megint olyankor jön amikor nem vagyok otthon és ő meg behívja magához mérten van egy kis esze és ereje is szerintem erővel bent tartja bezárja azok után, hogy a felesége eltűnik azt hiszem, hogy ez akár magyarázat is lehetne azokra a furcsa zajokra amit hallok nap mint nap beleborzongok azokba a kis sikolyokba amik megismétlődnek újra és újra hallom eleinte még azt gondolom, hogy ez a szomszédnő lelke mert nyilván, hogy kileheli az biztos, hogy én érzem azt a rossz szagot ami már előtte is átjön sőt utána is nyilvánvaló, hogy nem akarok rosszat mondani azzal, hogy a szomszéd szagát nem bírom fel is jelentem szóval ezért se lepődöm meg, hogy a Kelemennét keresi a rendőrség a Kelement is elviszi aztán már hiába is keresik a barátai mert odajár egy-két pali hiába is csenget be ha nem nyitják ki az ajtót én is teleragasztom kis cédulákkal sőt van olyan is amit az ajtajába tűzök persze, hogy tűz a nap egy ideig várok aztán visszamegyek a lakásba, hogy odacsöngjek nekiállok felhívni őt nagyon nehéz megkapni mert nála egy gép veszi fel naná, hogy felteszem a gépnek is a kérdést, hogy mi van odaát? hátha válaszol de a válasza nagyon gépies nekem furcsa ez az egész beszélgetés hiszen van alatta egy erős
recsegés
azt sugallja, hogy nincs ott senki vagy az aki ott van nem beszélhet velem a szomszédok úgy bánnak, hogy elmenjen a kedvem a beszélgetéstől pedig sokat várok még akkor is ha nem szólnak vissza nyilván arra számítanak, hogy majd feladom a kísérleteket nem hagyom abba nem szólhat bele senki, hogy reménykedek és csak azért is átszólok próbaképp persze azért is, hogy halljam, hogy milyen az ha nem szólnak vissza emlékszem, hogy mennyire vonz a vágy átbeszélni a nehézségeket átélni a magányt sokan élik meg bizony az emberek sokasága küzd a magánnyal sokan bajlódnak pont úgy mint én kénytelen vagyok átmenni ha a szomszédból nem jönnek át egy idő után én járok át hozzájuk hányan járnak annak idején szinte átjáró ház a szomszédok lakása bűntanya lesz miután a szomszédnő eltűnik aztán a férje is lelép később persze, hogy visszatér és falból átjön, hogy beszélgessünk úgymond így derül ki, hogy eredetileg
Kőműves Kelemen
persze, hogy színészkedik, hogy így meg úgy nem ezért szóval nem emiatt nem szárad a fal tehát falaz nekünk meg ott marad az a förtelmes asszonyillat átjön a falon ez a pinaszag ott lebeg a szobámban én többször is felállok ebben az illatban az rossz, hogy a kedvesem juttatja eszembe na neki is ilyen erős az illata arra kényszerít, hogy tovább álljak ott és szimatoljak mint egy kutya megszagolom azt is, hogy az anyámat is izgatja a Kelemen szaga olyan kőműves szag szerintem a szomszédnő még ma is ott van a falban valószínű, hogy azért is olyan erős a fal mert beleteszi a lelkét is ez a szomszédnő benne van, hogy betegye neki is jó állítólag ettől áll a fal megreped ugyan de nem dől be amikor a Kőműves berakja és otthagyja szegényt nagyon sajnálom a többi nőt is akit elhagynak bizony sokan így szabadulnak meg a feleségüktől elveszik a gyereket nem kímélik a családot kifosztják elizélik vagy falba rakják vagy falat raknak az emberek közé én ugyan kibontom az egyiket ami közénk áll ugye ebből is lesz egy pereskedés amit bontópernek neveznek el a szakértők egyáltalán nem értik, hogy azt amit én mondok szóval, hogy manapság fal van a szív és az ész között és, hogy én azt tapasztalom, hogy
fal
dolgokkal veszik körül az embereket aztán persze a Kelement bezárják és rokonai meghirdetik a lakást sokáig nem veszi meg senki és üresen áll egy ideig senki sincs benne látszólag de én tovább hallom a nyögéseket a rokonok letagadják de ha elmennek én új recsegéseket hallok aztán meg nagy sóhajokat ami engem a Világhra emlékeztet persze kénytelen vagyok átmenni és kutatni a Világh után mindenhol maradhat valami még egy üres lakásban is nyilván be kell mennem, hogy kiderítsek bizonyos dolgokat hisz olyan is van, hogy elrabolnak nőket elrejtenek manapság az ilyen jól ismert
a szabin nők elrablása
is eszembe jut amikor átmegyek a szomszédba jár amúgy egy-két pali sőt néhány nő is gyanús nekem már az is, hogy többször is megnézik a lakást de nem veszik meg csak becsöngetnek hozzánk adják le a kulcsot annak idején átmegyek velük és rajtuk van a szemem sőt azon túl is figyelek azokra akik jönnek és összejárják a szomszédék lakását összecsinálják magukat amikor meglátják az összefirkált falakat én firkálom összevissza kutatok mérek mert nem adom fel, hogy megtudjak valamit mindig észre veszek nyomokat találok egy-két foltot felfedezek egy egeret is kibelezek, hogy megnézzem mi van a gyomrában naná, hogy vér van azt hiszem más is vérszemet kapna én is azon kapom magam, hogy kérdéseket teszek fel csak úgy magamban következtetéseket vonok le bontok falakat lekaparok dolgokat felragasztok a falra egy szöveget is, hogy emlékeztessen arra, hogy mekkora elnyomás van akkoriban az emberek elnyomják magukban azt amit tudhatnak és a nőket is elnyomják ugyanúgy mint régebben
a poloskát
titkolják beszerelik ott ahol titkokat sejtenek valamit tudhatnak a Kelemenékről is mert találok bizony nem egyet kikaparok a falból úgy csinálok mintha ez nem félnék persze, hogy félek amúgy a házbeliek félnek látom hogy bezárkóznak a lakásukba többször is benézek a folyosóról is azt látom, hogy senki sincs a szomszéd lakásban nem marad más csak valami rossz szellem uralja a lakást szerintem a Kelemen az aki megrontja
a közszellemet
sajnálom és féltem a többieket is figyelmeztetem a családom is másképp viselkedik egy idő után olyanok lesznek mintha ez a rossz szellem átjönne vagyis, hogy átmenne rajtuk is látom, hogy zavarban vannak és vannak olyan napok amikor többet is szellőztetnek a házban elterjed valamiféle rémület ott ül az arcokon is látni, hogy csodálkoznak azon is, hogy emiatt én átmegyek a közös képviselőhöz nagyon is kedves vagyok pedig én tudom, hogy ő nem a rossz szellemnek tulajdonítja ezeket a recsegéseket a ház állapotából eredezteti de engem ez nem téveszt meg sőt átjár engem egyfajta nyugtalanság amiatt, hogy hatalmában lehetünk a szellemeknek úgy látszik csak ennyi kell és megszállják az embert ahogy megszállják a szomszédot is én még azután is sokáig hallom miután elviszik fogalmam sincs arról, hogy a Kelemen hogyan éri el, hogy én továbbra is halljam a szuszogást nagyon megunom ámbár kíváncsivá tesz, hogy hallom, hogy csöpög a csap az orra is lóg a szomszédnak örülnie kellene, hogy én figyelek rá már régebben is mindent megteszek azért, hogy tudjam és, hogy tudósítsam a házat arról, hogy mi megy a szomszédban én átjutok úgy, hogy belevések egy-két helyen kutató árkot húzok egy vonalat ami alatt fúrni lehet engem ezért megszólnak de kénytelen vagyok így feltárni az igazságot részletesen leírom, hogy a szomszéd nő hogyan adja be a kulcsot beleteszi a kezembe érzem, hogy ott van aztán már nincs is több emlékem róla csak annyi, hogy elrohan még azelőtt, hogy megjön a férje lépéseit hallja az ember nyilván, hogy hall még valamit mondhat nekem de azt már nem értem, hogy mit? és azt is elfelejtem, hogy hogyan is kerül hozzánk a kulcsa nem is illik a zárba amúgy mi visszaadjuk a nőt is izgathatja az, hogy már máshonnan is kidobják egyszer már rosszul is lesz egy kis javulás után beesik az arca felismerhetetlenné válik szóval elköltözik belőle
a lélek
(Talán): „éppen az lehet” ami visszajár hozzánk újra és újra bekopog persze ha kimegyek nincs senki az ajtónk előtt álldogálok egy ideig aztán bemegyek de amint beérek újra kezdődik a kopogás és hiába rohanok ki senkit se látok és ez legalább tízszer megismétlődik a múltkor bezárkózom a szobámba és bedugom a fülem a fejemre egy párnát rakok de úgy is hallom, hogy kopognak úgymond előbb van egy koppanás és aztán a csengő is megszólal bennem egy hang azt mondja, hogy ki kell menned mert hátha ő az hátha menekül és segítséget kér tőled várja, hogy megmentsd az üldözőitől és berántsd az előszobába alig, hogy kiérek megszólal a telefon aztán az ajtó csengője is szól a házmester is felordít nekem világos, hogy ez nem lehet véletlen és az sem, hogy egyszerre csenget a villamos is épp akkor jön ki a híd alól és lesz egy kis fuvallat a szobában is látszik a változás amikor visszajövök a levegő mintha bársonyos lenne és forró és nedves lesz a hónom alatt viszem ki a telefont húzom a drótot ameddig tudom, hogy nem lesz kint senki mert
a kopogások
majd belülről jönnek egy sajátos ritmusban követik egymást keresztbe verik na verem a falat az ajtót és követelem, hogy hagyják abba és ne szórakozzanak velem ha jönnek jöjjenek jöjjön az aminek jönnie kell de nem ez az összevisszaság mert, hogy a szobában mindent feldöntök a rohanásban minden borul az asztal is majdnem fejre áll amikor odaugrom megmozdul valahogy olyan mintha rezegne sőt valósággal táncol az asztalon a ceruzám hirtelen meglódul rezeg vagyis apró jeleket ad én legalább is úgy veszem mint valami jelzést mintha valaki átkopogna nekem ekkor is lesz egy ötletem az, hogy megoldom én magam hozom vissza a kedvesem vagyis megkérem a családom, hogy jöjjünk össze sőt elhívom egy-két barátom csatlakozni hozzánk néhány házbeli is benne van, hogy körbeüljük az asztalt úgy döntök, hogy azt csináljuk mint a régiek úgymond halottakat idézzünk meg mondom a családnak, hogy eddig én csak két embert idézek ámde e kettő szavait pontosan adom vissza mert nem akarok más szavával kérkedni szóval „ezt például” (Reagan) mondja amúgy az anyám is figyelmeztet úgymond, hogy erre figyeljek mert „valaki esetleg”(Talán) mondjuk a barátom a bizonytalanságát is számon kérheti rajtam ne múljon tehát jelzem a családnak, hogy elég megfontolt vagyok idézésbe úgy kezdünk bele, hogy lesz egy kis kör az asztalon tartjuk a kezünket körbe rajuk egymáshoz érintjük abc sorrendbe végighúzzuk az ujjunkat egy betűsoron és ha egy betűnél roppan egyet az anyám ujja még egy kicsit mozog is naná, hogy megdöbbenek amikor látom, hogy a prof is ráteszi a kezét az anyámra kell nézni és látom ahogy a szeme megvillan úgymond előbb egy nő jelentkezik tévesen de aztán sorban jönnek az ismerősök odaátról nem jön át más eleinte csak egy koppanás és már semmi kétség, hogy kik azok akik kopognak persze azért az ember megkérdezi, hogy ki az? mi az? vagy úgy? mert cseng-bong a ház olyan mint amikor a nagy
szellemek
találkoznak összecsendül két pohár valahogy így, hogy csín-csín csenget a villamos is a ház előtt zökken egyetértenek vele poharak a polcon táncolni kezdenek az úgynevezett halottak is előjönnek ilyenkor szinte minden összejön többször is összejövünk ezek után, hogy beszélgessünk azokkal akik előjönnek nagyon jól el lehet beszélgetni persze ez a beszélgetés csak amolyan féloldalas ez a szöveg is annyi lesz amennyi a kopogás behozza a régieket nem kell félteni a nagyfatert se tarthatom vissza sokszor egyszerűen megjelenik kopogás nélkül jön be a szobámban akkor is ha tudja, hogy nem vagyok egyedül az apám az aki sohasem jelenik meg egy idézésre azt mondja, hogy neki abból elege van hisz vagy tízszer is beidézik a rendőrségre én is haragszom amúgy a család se veszi át ezeket az idézéseket persze könnyedén megfejti bár olyan is van amit nem értünk ugye nem tudjuk sokáig, hogy a csendből is olvasni lehet sőt megnézhetjük filmen is látok olyat, hogy megjelenik egy úgynevezett halott akiről elég keveset tudunk egy ideig csak annyi világos, hogy tőle recseg a padló amúgy az ajtó is nyikorog amikor próbáljuk áthozni az egész Világhot amúgy a szomszédokat is meghívjuk egy ilyen idézésre megmozdul mindenki jön a házból aki valaha is ott lakik mert, hogy egy idézés azért komoly dolog szinte ünnep annak idején mindenkinek meglepetés lesz az, hogy az úgynevezett halottakkal felvehetjük a kapcsolatot jónak tartom, hogy akkorákat koppannak a nagyok míg a kicsik meg apró kopogásokkal vannak jelen igen én vagyok ezt mondja a Fekete nagyi is lekopogja azt, hogy jól van sőt olyan jókat kopog, hogy lekopogjam rögtön eszembe jut, hogy amíg él ugyanígy kopog a bugyija ha megy
a Szél
tőle akármikor jöhet egy fing hangja is olyan száraz mintha kopogna persze, hogy ez így most felidézve nem olyan érdekes csak akkor lesz amikor a szellentés hangját elnyomja a prof mély hangja meg az anyám sírása mert ő mindig sirat valakit hallok olyat is akinek a foga koccan össze két pohár hiányzik akkor már megreped a fal is vagyis a szomszéd falán lesz egy kis roppanás olyan mintha a nagyi jelezne még azelőtt mielőtt bejön úgymond a jelét adja, hogy jönni akar és anélkül, hogy ezt külön értékelném csak annyit mondok, hogy ez egy új rendszer akkoriban kopogni kell még nekem is furcsa, hogy ordítanak velem ha kopogás nélkül megyek be az anyámék szobájába egy időben minden este elsötétítjük a szobát és körbeüljük az asztalt kéz kezet fog velem közlik, hogy nekem az Ibolya jut emlékszem, hogy egyszer csak ott van a kezem a kezében aztán a másik kezemmel az anyám kezét fogom amúgy engem is nagyon megfognak azok az apró kis rángások az asztal fölött szinte nincs is más csak rángatózás rángás az izomközegek játéka finom összehúzódás aztán megnyúlása az ujjaknak meglepetés ez a finom remegés ilyenkor remeg a levegő is ritkább lesz egy olyan pillanat amikor megjön a Fekete nagyi kopog az asztalon kis kopogásokat hallunk sőt hangokat ad ki az asztal úgy viselkedik mintha
távíró
kopogná le nekünk olyan ez a szöveg mintha távirat jönne a kezünkön át olvassuk az asztalt körbe írjuk betűkkel vagyis az ujjunkkal érezzük a változást ha roppan egyet az ember ujja roppant halkan fogom a Lapos lány egyik ujját húzom lassanként mindenki húz valakit én a Világhot szeretném húzni annak idején ő meg egy hatásvadásszal húz persze, hogy eszembe jut ez az egész fájdalmasan érinti az ujjamat a szomszéd lány széke is nyikorog alattunk a padló reng naná, hogy feljön az alattunk lakó és szól a szellem kis reccsenésekkel van jelen szinte észrevétlenül jönnek ki a szótagok kopognak miután a nagyi egy nagyot koppan aztán elhallgat az ember meg megérti, hogy mit is akar mondani mert a szellem leginkább a kopogásokban lakik ott egy albérlő is érzékeli mindezt mások is hallják a házból is feljönnek mondván, hogy ne kopogjunk mivel, hogy ebben az egy házban oly vékonyak a falak a padló is recseg és a csengő is megszólal épp a legrosszabbkor szól naná, hogy megriaszt még engem is megráz a hangja összerezzenek hiszen a csengő ki van kapcsolva az ingem legfelsőbb gombja is kiszakad a nagy kapkodásban csak azt hallom ahogy feljajdul az anyám fél a legjobban annak idején ő mindig azt hiszi, hogy elviszik újra és újra idegbajt kap egy kis légnyomást is persze akkor még nekem is túlnyomás van a fejemben nincs más csak félelem mert eszembe jut az iskola vagyis a becsengetés engem is megrémít ahogy markoljuk egymás kezét rángatjuk a másik ujját is átjárja a fájdalom a feszültség nyomán mintha kis
Szikra
jönne az ujjamból kifut a vér a fejemből is amikor meghallom átfut a fejemen, hogy értem jönnek és azt érzékelem, hogy mindenki fél és mások is remegnek az ujjak szinte megnyúlnak attól, hogy érintjük a szomszéd ujját és az ujján át azokat akiket elvisznek engem is később újra ülünk többen is emiatt tehát nem veszélytelen az efféle
idézés
közben annyi minden közbejöhet de akármit is mondanak én akkor is próbálkozom visszahozni azokat akiket a nyelv halottaknak nevez az ember nem tesz mást tiltakozik az ellen, hogy a Világh halott de, hogyha az is én visszahozom a halálból nagyon is elegem van és azért is újrakezdem és élvezem, hogy sorra jönnek kopogtatnak a szomszédok persze a prof is kopog a botjával van oda jön vagyis a bottal jelzi, hogy miben sántikál a szomszéd is átjön az asztalon egy roppanás egyet jelent ezzel szemben a kettő a női nemet adja mert ebből is van kettő koppanás jelzi, hogy az ajtó előtt is áll valaki mindig jön és hiába mondom az anyámnak, hogy ne nyissa ki a száját se lehet befogni a szellemeket meg zavarja az anyám sikoltása felveri az alvókat is megdermeszti ahogy feltépi az ajtót a hevessége kivágja a biztosítékot is valaki azt mondja, hogy tíz után nem szabadna lekopogni ezt még a halottaknak se engedik meg na be is tiltják a kopogós römit se lehet játszani nem lehet fogócskázni sírni énekelni tíz után halálos csönd sugárzik a házból valaki állandóan feljelent minket felháborít ez nagyon el tudom képzelni, hogy a rendőrség is összejátszhat azokkal akik itt laknak lepénzelnek mindenkit meglep engem is, hogy mindig ugyan az a rendőr jön ki az a szomszéd is gyanús, aki a szomszéd lakásba költözik mert átfesti a lakást átalakítja szóval eltünteti a nyomokat összejárja a szobákat átrakja a falakat még az ajtóra is rácsot szerelnek rá kell jönnöm, hogy az új szomszéd se jobb a réginél legalább tudom, hogy ellenség az új pedig eleinte kedves aztán már kerül és nem élvezi ha átmegyek elmondani amit gondolok lényegében annyi, hogy nem hagyom abba az idézést hiába is küldik ki nekem viszont szellemes ötleteim lesznek akik boldogan jönnek el mondhatom, hogy a családomnak is tetszik egy olyan összejövetel ahol csendben is érintkezhetnek azokkal akik már nincsenek egy közvetítőn keresztül vesszük fel velünk a kapcsolatot előre is élvezi több rokonom is eljön néhány ismerős meg bekéredzkedik mert jelen akar lenni egy alkalommal ott van a Fehérné is az anyám barátnője hajlandó beszállni abba, hogy csendben megidézzük az apját könnyű behozni mert ő annyira szeretne megjelenni és meg is jelenik még az este átjön a Fehérnén látszik, hogy milyen boldog, hogy megidézzük az apja szellemét behozza egy pillanat alatt megmutatkozik igen először ő jön elő az biztos, hogy többen felismerik a Fejes Endrét a múltból idézve persze, hogy megszépül az emléke egy ilyen Fejesnek is jól esik ha megszállja a lányát az emlékezés olyan mint egy szellemidézés közben aztán kiderül, hogy a Fejes Teri lánykori név mert a férje neve a Fehér né mondja itt van bennem valaki és kidülleszti a mellét nézi mindenki csak azt látja, hogy a fehér ruhában mozog valami kinyomja a ruháját nézem én is ahogy ott ül a szék meg reccsen egyet amikor feláll egészen olyan mintha máris a saját apja lenne aztán még van
jelentkező
rajta kívül is át akar jönni szóval más is jelentkezik úgymond keresztül megy a Fehérnén ez látszik amúgy az is, hogy neki mekkora öröm ez mert valósággal rázza valami átjön a szemén csak azt látjuk, hogy lázas lesz a tekintete örömtől sugárzik miközben egyre csak azt mondja, hogy ez igen igen ez jó mi csak ezt halljuk ugye az ember csak azt érzékeli, hogy egyre jönnek elő a régiek még hisznek ebben is igaza lehet azoknak akik szerint az idézés jólesik azoknak is akik nincsenek sokkal könnyebb jönni-menni testben-lélekben jönnek vissza a múltkor ez nagy élmény nekem feltűnik, hogy tele lesz a szoba olyanokkal akik tülekednek mert egyre többen vannak vagy tízen szólnak de ott vannak plusz
a Tízen túliak
na közöttük is lesz egy kis vita mert szerintük csak olyan jöhet aki tiszta szívű mert az ilyenből mindig van legalább tíz ember amúgy a tíznek meg kell lennie nálunk csak úgy szabad idézni a régieket köti egy régi szabály ez a tizedelés olyan, hogy még ma is érezhető a hatása jól látszik a Fehérnén keresztül jön egy sóhajtás és már semmi nem akadályozza meg, hogy beszélni kezdjen az egyik hangján érezni lehet, hogy remeg az Inge ujja is ott lebeg a szemünk előtt a haja belelóg az arcába szinte olvasni lehet egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy a Fehérné feláll egy kicsit imbolyog aztán nekem esik amikor hátrálok előle elhúzzák az asztalt a széket már a sarokban vagyok szinte alig kapok levegőt úgy nyomul utánam jönnek a többiek is álmélkodnak azon, hogy milyen szép lesz az arca milyen átszellemülten sápadt és milyen fehér lesz egy kis csend amíg leér az izzadság a homlokáról lecseppen a mellén és a derekán az a csat ahogy elzuhan persze, hogy felkapom vagyis felkapnák többen is segítenének úgymond felállni de kitépi magát akarom ezt mondja amikor odaugrom én csak azt érzem ahogy megölel megcsókol pont úgy mint a kedvesem lehet, hogy ő az ő az érzem én felteszek neki egy kérdést azt, hogy te vagy? és ő meg azt mondja, hogy én persze, hogy én és, hogy ne féljek mert nincs semmi baja és nincs gond mert feltesznek egy spirált képzeljek el ott egy pillanat alatt lázba jövök és lázba jön ettől a Fehérné is tűzforró lesz a lába egyszer csak hozzám ér és szinte éget úgy átjárja a tűz naná, hogy elkapom kapjál el egyre csak ezt suttogja mielőtt elájul vagyis átadja magát az ájulásnak a színét se látom a ruháját elönti valami fehér én legalábbis így írnám le amúgy az előbb még tiszta fehérben van de feljön neki valami olyan mint a tej vagy Talán: „ az is lehet, hogy” habos kávé habzik ott a szája szélén aztán egy kis tejcsokoládét is kinyom én legalábbis azt érzékelem és közben meg ilyeneket mond, hogy jaj és a hangja fakó lesz és rekedt és érdes aztán mintha megingana és reszketni kezd minden rezeg a szekrényben is csörömpölés támad a Fehérné újra és újra megtántorodik és azt látom, hogy valami kiesik a combja közül egy fehér vattaszerű nyilván, hogy a
tisztasági csomag
nekünk Amerikából érkezik sok minden jön annak idején én azt gondolom, hogy mindjárt meglesz a barátnőm hiszen a Fehérné is ugyanúgy gagyog a nyelve is kilóg az ajkán ugyan az látszik, hogy csücsörít nekem feltűnik a nyála is rózsaszín az is ami lecsurran dörzsöli úgymond elmázolja a könnyeit is keni vágja a kedvesem formáját idézi de furcsa pofákat vág az esze tényleg ugyanúgy jár mint annak idején a szeme is ég de az arca már nem fehér hanem kékesszürke aztán vörös lesz a füle na meg az orra is
vörös
katonaként viszik el a nagyapját annak idején még ugyanúgy forgatja a fejét na meg a szemét is úgy emeli rám amikor előre hajol vagyis hajolgat felém aztán rám dől összeken engem meglep az ahogy maszatol szerintem megjön neki az biztos, hogy a Fehérnének lesz egy sötét folt a hóna alatt fogom vagyis ott lóg a karomba rogyadozik az én térdem is hozzá ér egy nedves folthoz ami lehet, hogy vizelet vagy vér az biztos, hogy kimegy belőle nem marad más ott mint egy öreg nő akinek ráncos a bőre Fekete lesz a szeme alja csupa festék alul nincs semmi rajta azt mondja, hogy fogjon megfogják mások is érzik azt, hogy összemegy minden a szobában akkor már erős füstszag van mert meggyújtok egy gyertyát aztán a függöny is meggyullad persze, hogy a Fehérnének se kell több mert elájul szegény és én is rosszul leszek attól, hogy nem tudom hogy mit csináljak? hova kapjak? hiszen kapok egy furcsa sugallatot vagyis érzek valami furcsát valami szellemeset szeretnék mondani de mondanom sem kell, hogy nem tudok mert akkora lesz a tűz amúgy víz sincs kéznél és haboltó sem kerül elő valahonnan telefonálnak persze, hogy jönnek a tűzoltók és oltják a tüzet a jelenlevőket mentik aztán mentőt hívnak az egyik nőnek rohama lesz na jön is a rohammentő sőt rohamrendőrök is jönnek és kivallatnak minket felírnak vagyis felírják mindazt ami történik ami még nem lenne baj hiszen ha nem írja le az ember azt amire gondol akkor majd elfelejti ez bizony
Szentírás
nálam is így van hisz így nem veszhet el az ember emléke mintegy rögzítve van persze jobb lenne kőbe vésni azt ami tudunk az nem több de nem is kevesebb annál, hogy szolgálunk és védünk bizonyos dolgokat egyformán szeretünk mindketten ugyanazt tesszük ezt mondom el az egyik rendőrnek hisz neki is jó ha tudja, hogy ő s ugyanannak szellemeknek szolgál mint én vagyis nem tehet mást mint, hogy ír mint egy megszállott úgy rángat el az anyám fél a rendőrtől én akkor már nem félek mert engem úgy érzem, hogy a Világh szellemessége vesz körül belül azt érzem, hogy itt van abban az értelemben, hogy gondolok rá szerintem ez okozza a tüzet nem a gyertya amivel vádolnak a rendőrök minket mert bennünk van
a tűz
ezt mondom el neki és azt, hogy ha gondolkozik egy kicsit akkor arra is rájöhet, hogy mennyi csoda van az emberi testben annyi minden lehet a Világhban is ott vannak azok akiket nem látunk még akkor is ha semmibe veszik őket tagadják mintegy kisemmizik elválasztják az élőktől pedig nem különböznek sőt ugyanúgy jönnek-mennek persze észrevétlenül fújják ki azt ami bennük van egyszer csak mindenki érzi mert kijön valakiből a tűz vagy éppen valaki előkerül a semmiből mi tudjuk kihozni a legtöbbet arra gondolok ezután, hogy a Világh itt van csakhogy elfedik előlem fákkal villamossal tömik be a szemem mert én csak ilyeneket látok nőket házakat fedezek fel de nem látom a Világhot csak úgy tudom elképzelni, hogy itt van mindenki jelen van az is aki látszólag nincs hiszen hova tűnnének azok akik élnek a születésünk előtt? és azóta is hányan születnek? szülnek? sokasodnak tovább? úgy, hogy mi ebből semmit se látunk és más se lát minket sőt a legtöbbnek fogalma sincs arról, hogy minden a semmiből jön és, hogy nincs olyan szabály, hogy ne lehetne valaki onnan ha lenni akar vagyis én csak azt akarom itt mondani, hogy miért ne lehetne elfogadni őt? miután megtestesül és láthatóvá válik nekem sikerül visszanyerni a semmiből szerintem ez hozza elő bennem a gondolatot, hogy előhozhatná akárki az embereket hiába próbálom meggyőzni erről a rendőröket ők ugyanazzal jönnek nekem azt mondják, hogy fogjam be a számat elkenik azzal, hogy hülye vagyok és lekennek egyet megint kikapok egy olyat aki elkap bevág a rabszállítóba aztán bevágnak egy fertelmes helyre úgymond beutalnak egy kijózanítóba meg beadnak valamit amitől még rosszabbul leszek de ott is vannak jó emberek és hamarosan kiengednek próbaidőre bocsájtanak mit csináljak? megbocsájtok a rendőröknek mert nem tudják, hogy mit csinálnak hiszen csak az győzheti meg őket az igazamról ha majd egyre többen kerülnek elő mert úgymond előhozzák őket majd megsüvegelik amikor jelentkeznek sőt majd fizetnek is azért, hogy előhozzák a rokonokat meg is írják valahol, hogy ez lesz és hogy jönni fognak sokan még olyanok is akikről eddig nem tudunk sőt olyanok is akikről ezután se fogunk tudni való, hogy megvannak valahol azok is akik majd megszületnek persze olyan is van aki nem
születik
meg soha nem fogok azon gondolkozni, hogy hiába lesz valami ha továbbra is tagadják az emberek nem hiszik el azt, hogy a Világh van és lesz mindig is el fognak engedni míg én leszek az aki nem enged az igazából azt találom ki, hogy megpróbálom előhívni onnan ahová átviszik mégpedig úgy hogy elkezdek fényképezni otthon sőt lemegyek az utcára és csak úgy előkapom a gépem és beledurrantok a levegőbe ugranak az emberek már attól is, hogy fényképezem őket de olyan is van aki szinte elhal amikor azt látja, hogy nem is őt fényképezem hanem mindazt ami ott van körülötte látszólag nincs ott semmi de
a semmi mögött
is van valami én legalábbis úgy sejtem, hogy nekem ezt kell csinálnom így kell kifényképeznem a semmiből a Világhot és a Világhból mindazt amit szeretek és azt is amit szeretnék látni persze csak annyit lát a házmester a házban, hogy pislogok vagy nézek bele a semmibe mert nekem ez semmibe se kerül persze a tekintetével követ engem de egyáltalán nem érti, hogy miért is kattogtatom a gépem anélkül, hogy belenéznék megdöbbenve látom, hogy mennyi minden van a képen előbb-utóbb rajta lesz az egész Világh több képen is megvan hiszen régebben készítek egy párat kattintok ilyenkor elkap hév és csinálok egy sorozatot a levegőbe lövök hátha ott van és engem az sem zavar ha nincs nálam a gépem ha másom sincs csak az ujjam vagy a nyelvem elég annyi nekem, hogy csettintek a nyelvemmel és ott van a kép a fejemben őrzöm a legszebbeket de leginkább a Világhot akarom látni, hogy ezt józanul nem lehet egyre világhosabb nekem, hogy nem is
a Látók
látnak igazán azt gondolom egy idő után, hogy a vakok többet vesznek ki a Világhból akár kiűzhetnek engem ma már nem tévesztenek meg a képen nem látszik ugyan de én akkor is érzékelem, hogy valami van ott amit beszívunk egyszer a nagy faterral felmegyünk hozzánk se szól az anyám és hiába mondom neki, hogy vegyen fel valamit ha nem akarja, hogy meztelenül lássa a nagyfater annyiszor mondja nekem, hogy látja bennem az apámat én is többször látom csak kinézek magamból indulok ki mert nem is tudnék másképp kinézni a nagyfater szerint neki semmibe se kerül, hogy lássa a Világhot felfogni valamit akár így is lehet igazából ezért is fényképezek aztán odaadom a gépet egy vaknak, hogy vegyen fel valamit felvesz a nagyfater is megörökít engem is nagyon foglalkoztat amúgy
az öröklét
is olyan átlátszó lehet mint a levegő lefényképezhető a nagyfater szerint ő ezért is nyomja kattogtatja a gépet arra is felhasználja persze, hogy engem is felegyen ha meghallja a hangom rögtön rám fordul úgymond bemozdul a hangra ha beköszönök neki valamit mondok és máris felderül a képe még most is előttem van ahogy a szőnyegben megbotlik és elesik naná, hogy kiesik a gép a kezéből sőt kiesik a foga a szájából kilóg a nyelve úgy igyekszik segíteni nekem meggyőződésem, hogy ő többet lát nálam a vakok a menők azok akik színről színre látják a Világhot másképp kell nézni másképp kell felfedezni igazából engem is ott fedeznek fel ahol az ember nem is gondolná amúgy
a vakok
közt sokkal hamarabb jönnek rá, hogy az emberek nem látnak át a semmin nem gondolkoznak el is keseredem néha én sem látok semmit na ezért is találom ki, hogy elmenjek a Világhtalanokhoz hisz ők is ugyanazt érezhetik mint én egyre nyugtalanabb vagyok a Világh miatt kell elmennem a vakokhoz mert egy vak még nálam is tisztábban lát már azért is mert nem bámul ki a fejéből így aztán benne marad minden így a feje meglátással van tele
vízió
az ami helyettesíti a látást a vakoknál kell segítséget kérnem ez lesz az ötletem vagyis az, hogy hátha ők láthatnak valamit amit mi látók észre se veszünk esetleg láthatják a Világhot leírhatják nekem azt a helyet ahol látják én meg cserében hozzálátok, hogy segítsek nekik már azzal is, hogy felvetem náluk miért nincs tévé? teszem fel a kérdést és nem csak kérdezek hanem cselekszem is és beviszek egyet annak aki ellenáll és elvisznek egy vakot moziba? többen csodálkoznak rajtam a sor, hogy elmagyarázzam azt, hogy a látásunkban ott van a vakság nem más mint maga a gondolkozás vakká tehet minket az amit gondolunk és hogy egy vak a láthatatlan Világhra lát rá ezért is beszélnénk rá mindenkit, hogy nézzen utána ennek a gondolatnak gondoljon utána elgondolkozhat a látnivalón mindenki átlát a szavakon így aztán könnyedén átláthatja azt is, hogy átmegy ez a gondolat benne is folytatódik nyilván, hogy átmelegíti belül folytatja a gondolkozást nevezhetnénk ezt is folytatásnak szánom azokat akik nem tudják, hogy ez az írás a folytatása annak a gondolkozásnak ez a mondat az eredménye szóval ez az ami ugyanúgy folytatódik bennem mint az apám meg az anyám és ha én el is felejtem a testem nem felejti el, hogy az élők folytatódnak a lábak is tovább tartanak annál amit látok ha kimegyek az utcára az egyik nő combja is eltűnik a szemem elől eltakarja a ruhája de alatta is folytatódik valami azt súgja bennem, hogy minden nő egy külön Világh vagyis, hogy a nők a Világh folytatói és én ezért csodálom őket mert rajtuk keresztül én a Világra látok na ilyen gondolatot szül nekem egy beszélgetés egy vak nővel beszélem át ezt a kérdést ugyanúgy látja mint én tudom, hogy ez a nő majd később szül egy fiút és még egy lányt is szeretne vagyis szeretné folytatni a beszélgetést még az is színezi, hogy ő is felfedezi bennem az apámat mások is emlegetik nekem hányan mondják már azt, hogy te ez tiszta apja és én azt gondolom, hogy miért ne lehetne ez így? az is előfordulhat, hogy az apám beszél belőlem
Talán:
„még az is lehet, hogy” ezt itt nem is én mondom mert ki tudja, hogy ki beszél át minket? persze, hogy bánt, hogy nem tudunk semmi biztosat én se tudok sokáig arról, hogy mi megy át rajtam? és azt se, hogy miket érzékelek a Világhból jön valami azt súgja, hogy írjam le mert akkor megtudhatom, hogy mit üzen nekem vannak titkos üzeneteim tőle már annak idején is írunk titkosan egymásnak amikor a családja nem engedi, hogy találkozzon velem titkos írással közli, hogy hol vár az ember megérzi ha jön egy üzenet többször is átmegy rajtam de nem értem és ezért is írom le újra és újra átengedem magamon szóval átírom ezt egy papírra először csak egy mondat kerül de aztán jön egy másik és egyre több mondatom lesz egy olyan érzés is hatalmába kerít, hogy átmehetek a papírra sőt ha átírok egy sort az átvihet a túloldalra átnézek dolgokat próbaképp átírok mert meg akarom tudni, hogy vajon átvihető-e? az akaratom itt a legfontosabb és az, hogy kísérletezem és átírom a Világhot a jelenbe amúgy
átírás
közben jövök rá, hogy van egyfajta átjárás a nyelv és a szellem között egyfajta anyagcsere még az is lehet, hogy amikor írok a nagy szellemekkel is érintkezem vagyis ami ott van bennem az úgymond átmegy a nyelvbe és a nyelvből meg vissza a szellembe szóval belém kerül valami a közszellemből is átjön és itt van ebben a mondatban ez a gondolat félig szellemből van szóval ez
a szellem
majd átmegy azokba akik ezt olvassák ők lesznek azok akik ezt a gondolatot folytatják hiszen én is csak folytatója vagyok a régieknek van egy olyan gondolata már, hogy a halottak is élnek sőt üzennek nekünk csak át kell olvasnunk át kell vennünk az üzenetet mert az nem más mint üzenet az élőknek szüksége van a megerősítésre arra, hogy nem hiába vagyunk itt utalnék arra is, hogy én ezt nem csak tovább gondolom hanem tovább is írom mert a legjobb gondolatokat tovább íratják velem a régiek átnyúlnak a múltból mintegy századokat érnek át azzal, hogy átviszik az akaratukat csodálom és persze, hogy továbbítom azáltal is, hogy ez itt kijön belőlem szinte átfolyik rajtam az írás ezért van mindenki ezért ír mert azt reméli, hogy írni annyi mint látni, hogy sokan meglepődnek, hogy átmegy az amit írok amúgy átírom otthon a névtáblánkat is lefestem vagyis áthúzom a számításukat azoknak akik egy névre alapozzák, hogy ki a jó író szerintem aki jelentős az átír mindent még az utcatáblákat is átmenetinek tartom a véleményemet kimondom ha kell aláírom, hogy ez
az átmenetiség
a jellemző a mára már nem tudunk mást tenni mint, hogy átmenetben lenni mi mást akarnék én? áttetsző papírra írok vagyis olyanra amin minden átlátszik ez a gondolat olyan mint egy illat ami az orron átmegy és érzéseket kelt az anyám a múltkor dühöng is amiatt mert tele van az ágyam az írásokkal tele van a szoba az előszoba sőt a WC is eldugul azoktól a papíroktól amit lehúzok neki én csak egyet mondhatok, hogy olvassa és élvezze, hogy átjöhet hozzám vág egy sor dolgot dühében aztán egyszer csak azon kapja magát, hogy gondolkozik ezen a mondaton látszik is, hogy mire szánom ezt az írást amúgy őt is sajnálom, hogy ilyen nehezen érti meg, hogy én mit is csinálok úgymond magamon próbálom ki azt amit leírok kimondom a zuhany alatt szinte szétfröcsköl minden szó ott lebeg a lelkem a vizek felett köröz egy ideig még ott maradok mintegy hűtöm magam mert teljesen felforrósít az a gondolat, hogy önkéntelen is összeáll egy mondat aztán egy másik is mintegy tovább gondolódik úgymond váltott testekkel táplálkozik ez a gondolat is megtestesül bennem vagyis kiválaszt engem méltónak tart arra, hogy én legyek az aki ezt tovább adja hát tovább adom vagyis leírom az embereknek, hogy a legtöbben anélkül születnek és úgy halnak meg, hogy tudnánk róluk semmi hír nincs mert olyan észrevétlen minden ebben a városban észre se veszik, hogy kik jönnek elő szerintük az véletlen szerencse, hogy mi itt vagyunk hiszen az emberek többsége nem születik meg és azok a szerencsések akik élnek a gyanúval születik meg a gondolat vagyis az, hogy nem csak az van amit látunk én bizony ezt már gyerekként átlátom amikor a nagyfater odaállít magam mellé a tükörbe és arra kér, hogy mondjam el neki, hogy mit látok vagyis, hogy hasonlítsam össze azzal amit ő lát mert akkoriban már vak szegény sokszor mondja is nekem, hogy ő tükör által is csak homályosan lát illetve, hogy körvonalakat fel is rajzolja a tükörre mintegy ráfogja, hogy torzít szóval próbál látni de nem megy neki pedig olyan közel áll hozzá, hogy lásson amúgy én látom, hogy tőlem várja, hogy kimondjam, hogy ő milyen de hát más kimondani és megint más látni az biztos, hogy jólesne neki ha elmondanám, hogy hogyan is néz ki? szóval megvan benne is a vágy, hogy nézze magát szívesen fogdossa mert neki mindig
kilóg
valami elölről kezdi a mesét ilyenkor azt, hogy hogyan lóg ki a nyelve ugyan magyar illetve félig ír nekem egy levelet is megmutat amiben az van, hogy ő kitántorog Amerikába kint van jó néhány emberünk visszajön ő is kétszer elesik a háborúban kevés szó esik
az elesettekről
persze, hogy megemlékezünk ilyenkor egy percig némán állunk a halottak miatt áll be a csönd aztán én megpróbálom elvinni onnan de megmakacsolja magát nézi és előveszi azt a bizonyos levelét úgy kell felolvasnom mintha ő lenne a közönség tehát nekilátok olvasni persze nem tetszik neki a felolvasás mert szerinte én kihagyok a levélből minden részletet tud vagyis kívülről fújja a levegőt kitölti a lehelete rossz és párás is lesz a tükör tőle aztán homályos is lehet hisz úgy se látja bár törülgeti a szemét naná, hogy begyullad a szeme vörös lesz a dörzsöléstől és attól, hogy állandóan cserélgeti ha egyszer beáll a tükörbe akkor ez nála mindig bekövetkezik és egyre csak azt kérdezgeti, hogy ez most jó? és, hogy ez most hogy áll? ahhoz képest, hogy milyen öreg eléggé hiú szerintem nem lenne szabad ennyit cserélgetni kivenni betenni egy szemet napokig is elviselhetne de ő válogat a szemek közt van amikor zöld szemű és van úgy, hogy kéket hord mert többféle üvegszeme van és naponta cserél sőt néha ezzel megy el az egész nap, hogy ezt vagy azt beteszi és ugyanazt kérdezgeti te ez milyen? és ezzel milyen vagyok? az érdekli, hogy melyik tetszik nekem? és, hogy majd melyik tetszik a nőknek? szerinte csak ez kell, hogy forgassa a szemét sokszor elszórja keresi és persze begurul az egyik soha sincs meg de ha meglenne máris cserél cseréli a tükröket imádja sokszor követelőzik is azt mondja álljunk oda vagyis, hogy állítsam, hogy ott áll és azt is, hogy ő az jó hát ki lenne ott? és hol állna? én ezért is mondom, hogy hülye és azt is, hogy aki ilyen szemtelen az ne számítson arra, hogy kedvesek lesznek vele többször is beszélek
a szemtelenségről
ő azt mondja nekem, hogy a szemében én is vak vagyok hiába is figyelem őt nem fogja senki se becsapni azzal, hogy lát mivel a figyelem vakfoltjai épp ott jönnek elő ahol a látható van na ebből is látható, hogy amíg élünk vakoskodunk és, hogy a tisztánlátás sem más mint a magunkba tekintés az egyetlen út az igazság ma már világosan látszik nekem az is, hogy mit érezhet a nagyfater amikor kiutáljuk a lakásból kuplerájt csinál ez igaz hiszen ő mindent fellök összeken abban az időben már teljesen vak ráadásul
Fekete
a bőre vagyis, hogy bőrbajos ezt nem szabad tagadni és azt se, hogy undorodom egy kicsit mindig félre is nézek de ha nem figyelek szól rögtön, hogy ne tegyek úgy mintha nem látnám, hogy hogyan is áll ez? hol állunk? kérdezi ez még nem is a tükör? azonnal vigyél oda egyszóval vigyél közelebb és sír ha nem viszem nagyon szomorú könnyezik maszatol mit mondjak? szem nem marad szárazon kijelent olyanokat, hogy a szemeseké a Világh egy időben Szemesen vagyunk és persze, hogy hiába mondom azt neki, hogy ez itt nyaralás papa és, hogy a
Szemes
egy kis hely itt nem néz senki semmit főleg nem őt hiába is győzködöm ő kijelenti, hogy nem úgy van ahogy én látom és, hogy ő jobban szeretne egy Barnát a kék helyett hát tessék mondom itt jegyezném meg, hogy már reggel ott van és azt nézi, hogy hogyan áll neki? mindene mindig félregombolva naná, hogy nekiáll és újra gombolja a fürdőköpenyét szétnyitja és én látom a hasát micsoda has? nagy kerek gömbölyű mit mondjak? az nem is has már csak egy fehér háj puhán lecsüng ahogy előreáll látom, hogy nyitva a szája a nyála kicsordul csorog alá való, hogy van ott egy vödör vagy lavór kell neki ez a kitárulkozás felejthetetlen nekem azért jut eszembe ez mert néha én is beállok a tükörbe de nem azért hogy dicsérjem, hogy élvezzem a látványt éppen, hogy szidom sőt leköpöm a képem hiszen mást se csinálok mint, hogy a Világhról ábrándozok sajnos ez az ábrándozás komoly gond az is, hogy nem jutok közelebb a Világhhoz nem elég az, hogy a saját képembe bámulok a tükörben és persze az utcán is hiányzik nekem egy két kép bevillan róla aztán kiderül, hogy csak odaképzelem vagyis azt hiszem, hogy őt látom szóval, hogy ő az a barátnőm van úgy, hogy előbukkan az utcán úgymond megmutatja magát ismerem mondom de aztán kiderül, hogy mégsem ő az naná, hogy megnyúlik a képem szóval sovány leszek mert annyit jövök megyek és betegségeket szedek fel papír zsebkendőket és papír képeket adok ajándékba én is mindenfélét kapok egy körképet is szerzek arról, hogy az emberek mit akarnak vagyis, hogy mire vágynak rám erőltetik a képük odadugják vagyis pénzt dugnak nekem világossá válik, hogy mind képpé akar válni vagy történetté válnak az ismerősök és olyan is van aki nem más mint önmaga képe ugye ezzel fedi el önmagát mutogatja mindenki arra kíváncsi, hogy vajon olyan-e a képe mint a valóságban? az én arcom is más lesz majd azon a képen amit a rendőrségen vesznek fel úgymond elölről na meg oldalról is élvezem azt ha engem
balról
is megmutatnak hiszen az ember másképp néz ki jobbról nyilván, hogy más látszik sőt az is bebizonyítható, hogy ma már csak a kép által látunk képeket nézünk és kép néz vissza ránk kép hat és nem a Világh ezért oly ismeretlen egyeseknek a kép áll be a látnivaló elé egyszóval látnivaló, hogy mit tesznek velünk kiszúrnak úgymond kiszúrják a szemünk képekkel és azt nézzük és nem a valóságot látjuk és hiába is mondják azt nekem, hogy semmi értelme mereszteni a szemem úgy sem fog fel semmit abból ami nincs az nincs és kész naná, hogy kész vagyok teljesen oda leszek attól, hogy minden erőlködésem hiábavaló és hiába sejtem, hogy igenis van valami ebben a semmiben sajnos nincs semmi bizonyítékom itt és most nem is írnék többet mond az ha felhívom az olvasó figyelmét arra, hogy a levegő is képzelt átlátszó nekem az is, hogy miért mondják, hogy a kedvesem nincs is mivel nem látják, azt hiszik, hogy nincs mert nincs nyoma a létezésének mintha az lenne a lényege, hogy látszik vagy, hogy le van írva fehéren feketén, hogy ez meg ez van míg más csak képzelt pedig a képzelet nyoma is ott van a levegőben is érződik, hogy miféle
benyomások
keletkeznek egyesekben rólam is tudnak mindent látszólag láthatatlanok a gondolatok mégis ott kavarognak a levegőben lyukak vannak állítólag így tűnhet el egy gondolat a lyukakban meg ott a sok gondolat van akit ez nem érdekel és az ilyen egyre csak azt hangoztatja, hogy ő nem is szeretne mást mint egy kis lyukat ahol meghúzhatja magát de az fel se merül benne, hogy kötelessége is van mégpedig az, hogy fenntartsa a világosságot mert különben minden belevész a múltba vagy éppen a jövő sötétjébe szinte
belefúrom
a tekintetem a semmibe réved ha ez eszembe jut ilyenkor nekem az a legjobb ha kimondom hangosan, hogy a kör közepén sincs semmi és mégis ott van a közepe a legjobb a Világhnak is jelzem annak idején, hogy amit ott látok az nem semmi amúgy a semmiből én bizony arra következtetek, hogy a semmi is tele van mindenfélével ezért is kísérletezem mert azon vagyok, hogy előjöjjön belőle valami azt súgja, hogy jól teszem ha abból indulok ki, hogy a semmi tele van régiekkel és az újakkal és, hogy a semmiből jön ez az egész oda tart minden vágy egy kis rezgést hoz létre a lélek együtt remeg velünk azt akarják majd elhitetni, hogy semmi ilyen nincs míg nekem meg épp, hogy ez a semmi a gyanús mert az az érzésem, hogy egyre többen vannak akik visszajönnek onnan gondolom, hogy ez így igaz mert én is visszajövök a túloldalról miután átmegyek a múltkor
egy átkelő helyen
meg is állok és azon töröm a fejem, hogy milyen furcsa, hogy az árnyékunk is átjön velünk hiába is veszekednek például a járókelők nem értik meg, hogy mi a nagyfaterral épp, hogy az árnyék miatt megyünk át a túloldalra mivel, hogy ezen az oldalon nagyon melegünk van ez az oldal nagyon meggondolkoztat aztán az is, hogy hányszor megy át a nagyfater az egyik oldalról a másikra csak azért, hogy kipróbálja azt az érzést amit megél annak idején úgy hozzák vissza majdnem két darabba vágja egy villamos eltakarja a napot is megjegyzem amikor azt mondják nekem, hogy ne menjek át tiltott helyen ne álldogáljak és ne osszam meg a gondolataim az emberekkel az a baj, hogy nem tudják, hogy ez most a túloldal vagy az innenső hisz ez is csak nézőpont kérdése de akkor engem csak az izgat, hogy van-e átjárás oda ahol a Világh van? mert túloldalt van ez nem kétséges a határon túl mert úgy látszik, hogy van egy határ az élők és halottak közt persze nincs nagy különbség a nagyfater szerint nem kell ebben hinni ez biztos jó én egy ideig kételkedem de lassanként ebben már én is biztos vagyok legfeljebb az marad még kérdésként, hogy hogyan viszik át? én ezért is viszek át egy vakot próbaképp ezért kérdezem meg, hogy ő a túloldalra hogyan is gondol? naná, hogy oda lesz egyik-másik nem is akar átmenni hiszen az mindig kockázatos és ugyan már ki mondja meg neki, hogy most hol van? ezen az oldalon vagy épp a másikon gondolkozom a múltkor az is eszembe jut, hogy vajon itt a jobb? vagy ott éppen ahol rosszabb? egyáltalán van-e ennél jobb oldal? amúgy én inkább
baloldali vagyok
de azt már én sem tudnám megmondani, hogy ez a baloldal? vagy a másik? és azt se, hogy ezen vagy éppen a túloldalon vannak az élők? mert lehet, hogy itt vannak a halottak és az élők is csak egy kifejezés arra, hogy itt vagyunk és nem ott bár ki tudja? az biztos, hogy ezen az oldalon még írok erről beszélek is a túloldalon hamar jóban leszek a járókelőkkel megvitatom azt a gondolatom, hogy milyen jó lenne ha átmehetnénk másban ez úgy látszik fel sem merül de bennem ott van ez az gondolat miközben átmegyek egy-két dolgon ez nem is látszik egyszóval észrevétlen ha átmegyünk innen oda lyukadnék ki, hogy olyan ez mint amikor átmennek erről az oldalról egy másikra átlapoznak szinte észre se veszik, hogy más megy már a túloldalon jön két nő a múltkor az egyik olyan átlátszó ingben van, hogy szinte átlátom azt is, hogy mire gondol amikor felveszi nyilván, hogy felgyorsul a pulzusa már attól is, hogy én innen átnézek oda sőt átnézem őt ide ez így leírva úgy tűnik mintha csak hülyeség lenne pedig ő rögtön megérzi azt amit az irányába érzek egy finom illatot fog fel az orrom ami átjön onnan amúgy
a Dunántúlról
is finom illatok jönnek mennek az utcán az emberek és szinte áthívnak a túloldalra én bizony átmegyek bizonyos dolgokon sok múlik az idő is elmegy ezzel egy ideig elvagyok aztán átmegyek az úttesten de alig indulok el máris jön valami vonzás túl felől mindig jön valami az utca túloldaláról közelít engem meg elfog a vágy, hogy ott legyek a túloldalon mert lehet, hogy ott van az akit keresek ugyanakkor félni is kezdek attól, hogy az ittenit elmulasztom azzal, hogy átmegyek hiszen az is lehet, hogy amíg ott megyek itt történik valami amiről nem is tudok egy sor dologról nekem nem is szólnak arról se, hogy úgymond mennyi ismeretlen ott olyanok is lehetnek akik becsapnak azt akarják hogy őket hozzam át vagyis végtelenül nagy a tévedés lehetősége hiszen a végtelenben
féreglyukak
vannak vagyis a természetben is hibádzik valami el van rontva a mi kerületünkben is észrevehető, hogy a legtöbb ház nem ott van ahol lennie kellene persze ha átnézünk a túloldalra máris ott van ahol van de ha idenéznénk itt lenne egy megállapításom leírhatom tehát azt, hogy ezeket a házakat mi látjuk oda nézek én többször is igyekszem meglepni a túloldalt például úgy, hogy átnézek a Dunán átlátható minden az ablakunkból nézve nekem az is feltűnik, hogy egy sor házat átépítenek erre az oldalra még most is büszke vagyok hiszen itt írom le először azt, hogy nem tudom, hogy kik? de azt igen, hogy megtévesztéssel dolgoznak a mi környékünkön is több ház van amit észre se veszek de amikor átmegyek a túloldalra és onnan visszanézek egyszer csak megszeretem őket én meg is őrzöm mindegyiket pedig olyan is van köztük amit lebontanak úgymond és a helyén nincs ma már más csak egy üres tér és az emberek java része úgy jár át rajta, hogy észre se veszi vagyis nem érzékeli, hogy a régi kapun megy be egy régi Házba jár és ahol átmegy ott még most is laknak abban az ürességben jönnek-mennek vagyis ott élne az emberek fel se fogják, hogy azok akik látszólag nincsenek ott vannak és akik ott vannak azok se tudják elképzelni azt, hogy ők nincsenek és, hogy őket is csak elképzelik és, hogy a házakat nem is üres telekre építik mert van már ott egy ház ami bontás után is áll az ember csak néz maga elé és egyszer csak rájön, hogy mindenhol ez megy ez az építkezés a bontás után nem marad más mint egy emlék aztán az emlék helyén lesz egy másik emlék és az meg másképp néz ki majd lesz ott egy nő a régi házból éppen kihajol az ablakon és én még ma is látom, hogy kint van a melle az ami megfog igen bennem még mindig megvan és ugyanúgy néz ki onnan vagyis innen gondolom azt, hogy az öregemnek igaza van mert kérdem én ki látja őt úgy mint én? egyre inkább elhiszem, hogy van ez az odaát és ez nekem nagy örömet okoz hiszen arra gondolok, hogy ha nem itt akkor nyilván, hogy ott tartják fogva a Világhot mert átviszik és láthatatlanná teszik én nem tudom, hogy ezt hogyan csinálják mert csinálnak valamit ezt azért észreveszem és azt is, hogy bizony nem
könnyű
odanézni ahol nincs semmi vagy éppen más van egy másik időben mást látni nem kétséges, hogy vannak itt láthatatlan dolgok engem csak megerősítenek abban, hogy azok is megvannak akiket most nem látunk és azok is akik ott vannak a fejünkben bőven található erre példa például itt vannak a halottak is nyilván ahogy mi is itt vagyunk hiszen én is mindig máshol vagyok gondolatban az ember ott van ahol lehet persze, hogy lehetne mással vagy esetleg máshol is felteszik már a kérdést maguknak az emberek azt kérdezik maguktól, hogy miért legyek itt? én például arra gondolok, hogy én már hol lehetnék? ha láthatatlan lennék amúgy én sokáig láthatatlan is vagyok sokaknak ott vagyok a fejében jövök-megyek aztán bennem is ott van egy sor kérdés láthatatlanul létezik egy sor ház ugyanígy van én emiatt is megyek be a Földhivatalba kedvesen fogadnak de nem értik, hogy miért jövök? hiszen ők már bejegyzik a változást nem élik át azt amit én érzek amikor átmegyek a szemközti házban én érzékelem a régit is felemlítem a hivatalban jót vitatkozunk azon, hogy a telken két ház áll egy régi és egy új és, hogy én a régit is látom míg más ezt észre se veszi pedig a régi ház akár egy találkahely is lehet sőt az is szerintem a Titkos Szolgálat használja hiszen az aki
a Tilosban
jár az nyilván, hogy az ilyen helyeket szereti és arra használja, hogy ha az újba bemegy titkon bent járhat a régiben is eltölthet egy kis időt felhasználok bizonyos eszközöket, hogy megfigyeljem, hogy mi történik átellenben én sok mindent észreveszek amikor haza megyek kitárom az ablakot és kinézek és azt látom, hogy a túloldalon megy épp egy nő és felnéz rám sőt felinteget és ez fantasztikusan jólesik nekem az is egy jel a számomra, hogy a múltkor a szemem előtt úszik el a Dunában
egy dinnyehéj
egy régi költőt idéz fel bennem egyre inkább megerősödik az a meggyőződés, hogy jelek jönnek üzenetek, hogy úgy mondjam a Világh jelezhet ezekkel a jelekkel az gond, hogy nekem kell megfejteni az üzenetet szóval, hogy mit üzen a Rádió is szól az anyám is tudja, hogy én nem tudok létezni a Világh nélkül azt hiszem nem is lehet szerintem az is egy jel, hogy kitárom az ablakot és, hogy kiállok persze, hogy csak engem néz az utca nyilván, hogy mást mond másoknak más a véleménye mint nekem a Világh létezik az úgynevezett Világh vége után én erre gondolok úgymond ezt érzékelem meg azt, hogy az ablakból kiáll egy szög és véletlen abba térdelek és ezért kiáltok fel még azelőtt, hogy rájönnék, hogy mit kell csinálnom? de ezek után már nincs mese a fájdalom az ami megszédít szintén egy jel bentről és kintről jöhet üzenet az is az amit az utcáról felordítanak nekem az lesz az érzésem, hogy üzen a Világh mert nem üzenhet más nem jelentkezne így ilyen rejtélyesen ad hírt nekem a térdemen keresztül nyilall a fájdalom hozza ezt az üzenetet felfogom, hogy ezután egyre több jelet kapok és egyre többet fogok fel majd a jelekből sajnos kevés az érthető de én kiteszem a lelkem, hogy vegyem a jeleket sőt én magam is jeleket hagyok mindenhol lehet valaki aki megérti, hogy mi az üzenet a vágy a boldogságra igen a Világhra vágyom és arra is, hogy megértsenek, hogy figyeljenek rám és figyelnek is többen felszólnak, hogy ne tegyek ki bizonyos dolgokat naná, hogy látnak és ha ez így van akkor ugyanígy láthat
a Világh
odaátról figyel az emberre amúgy is jellemző a vágy jelet hagyni a Világhban van egykét jel ami arra utal, hogy ő is veszi az adást mert én is kiteszek egy jelet itt is lesz egy felkiáltó jel tessék megérteni, hogy ez a jel a kedvencem mert a kedvesemet juttatja az eszembe na meg azt is, hogy hányszor kiáltanak fel hozzám ha látják, hogy fent vagyok az ablakban persze, hogy megszólnak felkiabálnak az utcáról ilyeneket hallok, hogy nagy vagy öcsi mivel, hogy egyesek az öcsémet látják bennem ilyenkor aztán előjön az öcsém gondolata boldoggá tesz úgy érzem, hogy ő is ugyanazt tenné amit én őt is hiányolom ahogy a többieket szóval azokat akiket szeretek letagadják sőt próbálják elfelejtetni velem azt közlik, hogy csak én születek meg csak én jövök a Világhra esküszöm, hogy nem szakíthatnak el senkitől még az öcsémtől se téphetnek el azért mert nem születik meg én akkor sem vagyok hajlandó lemondani róla és a kedvesemről sem mondok le és arról sem, hogy kiálljak az elveimért amúgy ezekért más is ugyanígy kiállna nyilván, hogy Világhra szóló dolog lenne ha meg tudnám csinálni ha bejönne nekem és mindenki meglenne azok közül akit én szeretek mit mondjak? szeretek erről ábrándozni és néha még azt is elképzelem, hogy mi van akkor ha ez így van? már akkor hiszek abban, hogy van erre esély na nagy lenne a csodálkozás azt hiszem tetszene az ahogy csodálnák, hogy van valaki aki visszahozza a kedvesét a halálból hülyét csinál magából még sok minden lehetne ezt ragoznák sokan mondanák azt nekem, hogy maga egy kiváló pali nem adja fel a harcot mert harc ez és nem is reménytelen a küzdelem még csak most kezdődik ezért is kiáltom ki az ablakból, hogy a túloldalra gyanakszom vagyis néha már azt gondolom, hogy az nem más mint egy gyűjtőhely ahova azok kerülnek akik nem tiltakoznak én bizony többször is tiltakozom amiatt is, hogy emiatt bevisznek megint meg kell tapasztalnom, hogy milyen
a gyűjtő
az a hely ahol átmenetileg tartják az embert naná, hogy megfélemlítik ezt én onnan tudom mert már bent vagyok már többször is feljelentenek aztán meg átvisznek a hülyék közé mert jeleket veszek mintha más nem venne semmit figyelem ahogy próbálnak úgymond kikészíteni nem tudnak mert nem hagyom magam és nem hagyom azokat akiket szeretek azoknak adom tovább azt amit megfejtek világosan megmutatja, hogy egyesek elferdítik a híreket az üzeneteket meghamisítják csak azért, hogy megtévesszenek olyanokat csinálnak ami elvonja a figyelmem egy órára gyanakszom amit ugyan már régebben megjavít
a mesterem
a fogdában egyszer azt mondja nekem, hogy nem tudja ő sem, hogy kik azok akik ezt csinálják? szóval, hogy kik intézik el az embereket? elváltoztatják az biztos sőt megöregítik ezek az erők láthatatlanul hatnak vagy hétnek a szemében én is észreveszem azt ahogy közvetítik a rosszat sokan nem ismerik fel és nem is tudnak róla, hogy továbbadják a gonoszságot valahol gyűjtik nyilván, hogy van egy gyűjtőhelyük ezt mondja nekem
a gyűjtőben
a mesterem látszólag csak egy órás mester de az én szememben ő több annál mert ha vele beszélgetek szinte megáll az idő ácsorog az ember próbálja átgondolni mindazt amit hall és hallja, hogy a szomszéd zárkából is elvisznek egy sor palit úgymond összegyűjtik őket visszaengedik persze, hogy más formában nyilván, hogy átmossák az agyát egyeseknek már a szemében is látható, hogy semmire sem emlékeznek pedig ők bizony emlékeztetnek másokra vagyis olyanokra akiket ismerek igen a mesterem szerint még az is lehet, hogy szétszerelik mindegyiket másképp rakják össze szóval más lesz mind vagyis részlegesen ő az de persze mégsem ő jön visszanézve már nem egyszer fedezem fel azt, hogy a mesteremnek igaza lehet és tényleg elváltoztathatják a nőket kicserélik olyanokra akiket nem ismerhetek és ők se ismernek rám nagyon rossz hatással van az, hogy néha úgy érzem mintha meglátnám a Világhot persze, hogy hiába is fedezem fel mert megbolondítják valamivel olyanná teszik őket, hogy ne ismerhessem fel bennük a kedvesemet keresve se tudnának jobbat kitalálni nem tudok most tenni minthogy odamegyek mindegyikhez és megkérdezem, hogy ő kicsoda? és, hogy mit tud? és én is elmondom amit tudok mivel szerintem ez a legjobb bátran kimondani, hogy én magát nem ismerem de megnyerőnek tűnik szóval olyannak aki tudhat valamit mindenki mond persze, hogy olyan is van aki elmond mindennek és az anyámat szidja Amerikát én meg csak dicsérni tudom mert ott van egy tanúvédő program védi az embert vagyis nem üldözi az állam azt aki nyomoz aki követi a nyomokat persze, hogy eltüntetik
a Tanúkat
és ellenem hangolják az embereket de hát az ember reménykedik és tovább jár a városban többen is félreismernek engem sokan kérdeznek arról, hogy miért is csinálom ezt? és, hogy mit is csinálok? ezt kérdezi a múltkor egy alak rám száll utánam fordul és ha elfordulok úgy csinál mintha nem figyelne de nagyon is figyel engem ez nem zavar én továbbra is bátran megyek és tovább kérdezem az embereket arról, hogy ki mit tud? és hogy mi a neve? mert nem tudom a nevüket sokan nem mondják meg sőt olyan is van aki igen de mint kiderül rossz nevet ad meg vagy éppen rossz címet mert mire oda megyek már nincs ott senki nem ismeri őket hiába is kérdezem a címük nincs meg vagy nem tudják én nem tudom de nem adom fel hiszen a Világhot többször is látom vagy legalább is olyanokat, akik hasonlítanak a Világhra bár külsőre némelyik egészen más amúgy más fel se fedezné, hogy mennyi a hasonlóság az emberekben fel nem merül az a gondolat, hogy ők mást se csinálnak mint, hogy idomulnak a másikhoz akarnak hasonlítani ez a vágyuk olyan ismerős nekem ezért is furcsa, hogy miért vetik a szememre, hogy úgy oda vagyok érte én újra meg újra lemegyek az utcára és mondom el minden szembejövő nőnek, hogy látok rajta valamit ami ugyan nem hasonlít a Világhra ám de én arra gondolok, hogy lehet, hogy ő az csak éppen elfelejtetik vele, hogy ő ő és, hogy én én vagyok én aztán nem hallgatom el azt amit gondolok mindig kimondom persze csodálkozom is, hogy mennyi nő van az utcán többször is végignézem őket és aszerint csoportosítom, hogy van-e valami benne a Világhból keveset látok de az is több mint
a semmi
én nem tagadom, hogy ha néznek én is elváltozom a múltkor is jön utánam két pali rám állítanak több nyomozót is utánam küldenek ezért aztán nem tehetek mást mert álruhát öltök vagyis álruhában folytatom nyomozást mert újra meg újra ráveszem magam, hogy visszamenjek az utcára bár be kell vallanom, hogy unom már a várost és azt is, hogy bujkáljak bujkálunk mi sokat annak idején az anyámmal is közlöm, hogy én nem adom fel a keresést még akkor is jónak találom ha eladdig én semmit se találok akkor se adom fel és azt is felírom, hogy milyen nagyszerű lenne ha az ember így tudna élni minden pillanatban egy újabb nőt nézek meg vagyis végigmérem őket az utcán vagy a villamosban is azért figyelem őket, hogy elképzelhessem majd később valamelyiket előveszem azt aki tetszik összemérem a Világhgal sokat utazom villamossal az a baj, hogy tiltakoznak úgymond zavarja őket a nézésem ahhoz kell, hogy kimenekítsem a felejtésből némelyiket még az elmúlásból is kimenekítem abból a fekete lyukból ami elnyel mindenkit mert akire nem figyelnek vagy akire nem gondolnak az eltűnik újra és újra nekiindulok néha már korán reggel ez jár a fejemben az utcán egyre többen vannak és forognak és vadul mosolyognak sőt az egyik még kacsingat is egy kis vörös akinek a körme is vörösre van festve lehet, hogy nem kéne mondanom de látszik, hogy festett vörös nagyon meglepi, hogy elmondom neki, hogy én egy ideig a Mosoly utcában lakom és ezért is veszem komolyabban ezt a mosolyt igazából nem szeretem a családban is mindenki elfojtja vagyis, hogy senki sem meri kiadni magából a mosolyból elegem lesz a kórházban annyit kapok, hogy betege leszek már régebben tudom, hogy az embereket nem keresik nem kutatják azzal az erővel amivel én bizony elmegyek a Vörös keresztbe is ahol olyanokat keresnek akik
elvesznek
számunkra fontos, hogy meglegyen mindenki megvan szerintem csak nem keresik vagy nem adnak be óvást velük kapcsolatban én kérvényt is benyújtok sőt utána járok hisz már régebben is előfordul velem, hogy rátalálok az apámra és meg is csókolom aztán kiderül, hogy nem ő az bár felismerem a múltkor tényleg beazonosítom de tévesen mert megtéveszt egy pali azzal, hogy hasonlít rá az illető azzal téveszt meg, hogy tagadja egy másik meg azt játssza, hogy nem ismer fel legalábbis úgy tesz mintha nem ismerne amúgy nyilván ismerős vagyok neki hisz nekem is ismerős ahogy csodálkozik na mi van? kérdezi mit mondjak neki? azt, hogy az én apám a legjobb ember valahol megvan és jól van még akkor is ha a halálhírét keltik az embert elindítják a munkába én nem találok nagy örömet abban sem, hogy az emberek úgy tesznek mintha látnának de csak a semmit nézik vagyis csak azt látják, hogy nincs is semmi érdekes, hogy ismeretlen palik sokasága jön velem szemben és úgy néznek ki a fejükből mintha érzékelnék, hogy ott vagyok de aztán rögtön el is felejtenek hiszen jönnek majd mások akiket szintén el kell felejteni mert azok is ismeretlenek ugyanúgy mint én már jó ideje érzem, hogy tele van az utca olyanokkal akiket nem ismerek és persze, hogy engem se ismer fel senki nem mondja azt nekem, hogy hé ez Te vagy már régebben is feltűnik, hogy a legtöbben mennyire nincsenek másoknak fel sem tűnik ez
a nincstelenség
egyre fertőzőbb szerintem a legtöbben kibújnak a felelősség alól azzal, hogy elfogadják, hogy eltűntetik őket a szemem elől így aztán nem tudok rájuk gondolni úgy ahogy magamra gondolok itt arra, hogy milyen fontos lenne, hogy tudjanak róluk szóval, hogy ne lehessen kételkedni bennünk is ott van a kétely velük kapcsolatban meg amúgy is kételkedünk mindenben és mindenkiben ott van a kétség, hogy igazából létezik-e a másik? igen ő is töri a fejét azon, hogy vajon olyan-e amilyennek látják? szóval én azt látom, hogy érdekli őket is az ami engem leginkább az érdekel, hogy mi viszi ki az embereket? az utcára is jellemző, hogy tele van olyanokkal akik egy pillanat múlva már nincsenek azután, hogy szembesítik velem nem hitetik el, hogy ez csak olyan véletlen, hogy az utcán nincs más csak egy sor semmitmondó alak aki csak azért jön velem szemben mert ismeretlen mert ismeretlen persze nem sokáig mert én bizony nekilátok ismerőssé tenni őket hisz nyilván, hogy mindegyik azt szeretné ha kitalálnék valamit róla hát kitalálok ezt-azt megérzek amúgy látszik rajtuk, hogy félnek, hogy elfelejtik őket ki jegyzi fel? kérdem én őket ki igazolja azt, hogy ők tényleg ők így névtelenül? még azt sem lehet tudni, hogy vannak-e egyáltalán? tudja-e valaki, hogy mi is vagyunk? és azt, hogy mi kiket is szeretünk? mert azokat eltüntetik mint a kedvesemet keresem a megfelelő szót amikor megszólítom a szembejövőket ámde nyilván, hogy már előttem felidegesítik őket mielőtt odalépnék és feltenném a kérdést se várják meg már rohannak is és hiába rohanok utánuk csak egy emlék marad vagy még annyi sem emlékszem, hogy én már régebben is járok így mert bizony hiába keresem annak idején hiába ismerem fel az apámat hiába is mondom neki, hogy
apám
mert megtiltják neki, hogy elismerje, hogy ő az igaz, hogy nem úgy néz ki az elváltozástól még felismerhetőbb lesz mindenki tagadja ugyan de felismerhető az amit tesznek akkor ha kimondjuk az apánk nevét ha kikiáltjuk azt, hogy
Sanyi
sőt az egyenlőséget és a szabadságot is csak azért kiáltom ki mert ha szabadok vagyunk akkor nem félünk kiáltozni akkor is kell ha félünk megszólalni vagy éppen megszólítani azt aki tetszik nekünk egy-két nő bevallja nekem, hogy tetszik nekik, hogy én leszólítom őket szóval tartom a nőt élvezem ha nőkkel beszélgethetek persze mással is szívesen kezdek a városban én leállok beszélni nem eggyel találkozom is de ha kell én ismeretleneknek is elmondom azt, hogy kit keresek mert reménykedek, hogy valaki csak tud valamit a Világhról sokaknak felszínes ismerete van egy sor pali egyetért velem még abban is, hogy az nem lehet, hogy ne leljek rá arra a jó Világhra összpontosítanom kell pont úgy ahogy az apámra is így összpontosítok annak idején hiszen régebben őt keresem vagyis régebben ő utána is megyek mert nekem az is lényeges, hogy ő is meglegyen, hogy ő is felismerjen és nem lep meg ha úgymond egy pali a megszólítás közben összerezzen persze, hogy tagad mondván, hogy ő nem az apám de ez még nem győz meg engem nem téveszt meg az, hogy rajta is meglátszik az idő nem áll meg úgy ahogy nálam ez első óvintézkedés, hogy leállítom az órám nekem aztán nem mutatja az időt semmi értelme tagadni, hogy egy kicsit erőszakoskodom mindig
próbálnak
leállítani elhagyni elhajtani akar annak idején az anyám is amikor utána megyek az apának nevezek egyeseket míg másokat meg más családtagomnak látom, hogy itt az a szabály, hogy ne ismerjék el, hogy kik ők letagadhatják a rokonságot persze, hogy tudják, hogy én tudom és nem tévesztem el azt, hogy ki tartozik hozzám közel kerül az akit meglátok valahogy az ismerősöm lesz a legtöbbnek elmondom, hogy a nagyfaterral nyomozunk nálunk a nyomozás családi szokás hiszen az anyám is nyomoz utánam jön többször is titkon követ az utcán egy járőrkocsi is elmegy mellettem a múltkor meg is néznek engem ez nem zavar hisz mindenkit megnéznek mindenhol annyi a kíváncsi aki azt szeretné, hogy tudjon mindenről és, hogy ha lehet róla is tudjanak mindent megtesz azért, hogy ismerjék hát az anyámat úgymond ismerik is mert kacérkodik velük is úgy jár mint a többi palival szóval, hogy ismeretségeket köt horgol sőt olyan ruhákban jár, hogy mindene kint van az utcán én is kint vagyok úgymond próbálom körbe járni a dolgokat nem kerülgetem ha kell belerúgok a dolgokba van valami ellenséges tekintetekkel is találkozom ha teszek egy kört a házunk körül amúgy én csinálok egy-két cikcakkot ha sétálok többször is forgok egyet mondhatok, hogy én szeretem látni azt, hogy ki jön utánam kiabálnak hülyeségeket mondanak látszik, hogy hülyének tartanak és nem magukban keresik a hibát én abban látom, hogy lebeszélik magukat arról, hogy olyanokat keresessenek akik látszólag nem lehetnek meg mert úgymond nincsenek többé kevésbé hiszem el azt amit ők terjesztenek szóval azt, hogy ami nincs az nincs kétségem sincs a felől, hogy akkor még csak én hiszek abban, hogy megtalálhatom a kedvesem többször is becsap már engem mert azt mondja, hogy szeret és, hogy ő már nem hagy el aztán elmegy egy palival mulat ezért is nézem meg a mulatóhelyeket meg keresem a könnyű nőket nagyon jól ismerem hiszen én egy bárba is elmegyek mert nincs mese jönni-menni kell ha az ember nem találja a párját keresi mindenki ezt tenné igen én is ezt teszem persze, hogy keresztbe tesznek nekem feltűnik a múltkor is jön velem szembe
egy utcanő
csak úgy találkozunk és én egyszer csak azt gondolom, hogy mi van ha ilyen lesz a Világh? és amikor a nő elmegy előttem én is elmegyek utána arra jövök rá, hogy az egyik feje ugyan más mint kedvesemé de a ruhája ugyanolyan fehér lehet, hogy
a mája
is olyan biztos vagyok abban is, hogy ez magyarul zavart jelent szerintem zavaros a nő észre se veszi, hogy ellopják a testét és adnak egy újat összekeverik a régivel összezavarják a mesterem szerint az emlékeket megszépítik a múlt ezért is olyan gyanús neki ha valaki nem is emlékezik arra, hogy ő kicsoda? annak előtte én is kivagyok és én is kételkedem abban, hogy azonos vagyok azzal akit bevisznek többször is meggyanúsítanak dolgokkal sőt bizonyos gondolatokkal nehezen birkózom meg azzal a gondolattal is sokszor bajlódom, hogy igazán vagyok-e? ezért is nézek annyiszor tükörbe ha hazamegyek ezért is bámulom annyit magam mert szeretnék meggyőződni arról, hogy jól látom e azt amit látok? hisz mások mást látnak persze, hogy megnéznek az orvosok is megvizsgálnak ebből a szempontból nagyon is furcsa az nekem, hogy valaki eltűnhet a tükörből ha úgymond meghal mintegy kinézik őt még onnan is ilyenkor az jut eszembe, hogy engem is kinéznek otthonról úgy jövök el többször is, hogy többé nem megyek vissza nézve az akkori eseményeket meglepő, hogy miért viszek annyi könyvet az útra ma már értem azt is, hogy felkarolom a nagyfatert mert őt is kitúrják otthonról elfekvőbe rakják aki nem olyan mint ők sajnos, hogy mindenütt ez megy a tehetségesekkel, hogy megszületik meghal ilyeneket hallani naná, hogy belefájdul a fejem felfogja de nem érti, hogy hogyan is van ez? szóval, hogy az ember egyszer még megvan aztán nincs
semmi
és mi van az ember születése előtt? átgondolatlan ez az egész rosszul van kitalálva szerintem jó lenne újragondolni a szabályokat hiszen nem eléggé átgondolt a születés szabályozás és rendezetlen az is, hogy csak úgy rábólintanak mindenkire jó jöjjön de nem mondják meg neki, hogy mire számíthat senki se készíti fel arra, hogy mi lesz? majd csak úgy kijön beleszületik aztán meg elhiszi, hogy belehal abba, hogy nem tud semmit? a nagyfater sem tudja, hogy hogyan néz ki a születése előtt szóval azelőtt mielőtt kinézne az anyjából ne induljon ki senki nem tagadhatja azt, hogy olyanok vagyunk mint egy gondolat mert az is mindig születésre vár szóval arra, hogy kijöjjön a semmiből jövök rá, hogy engem ezzel direkt fárasztanak ezért aztán felhagyok a gyaloglással a nagyfater amúgy se bírna gyalogolni jó sokat várunk mire megjön a villamos még szerencse, hogy egészen üres amúgy egy nő ül le mellénk és les nagyon érdekli, hogy mit veszek elő a kabátom zsebéből előkerül néhány jegyzet olyan is amiből aztán ezt a könyvet is írom szóval ezt olvasgatom javítgatom ő meg egészen rám dől nézi nagyon, hogy mi van ebben is van egy kis csoda aztán egyszer csak azt mondja nekem, hogy szívesen olvasna a jegyzeteimből elkér egy-két lapot persze, hogy rosszul fogja vagyis, hogy rosszul olvassa na ezért is írnám meg itt, hogy ezt hogyan kell olvasni szóval, hogy hol kell pihenni és hol vegyünk levegőt az olvasásban nagy segítség lehet az, hogy én szóközökkel jelzem ötször ütök üreset, hogy legyen mibe kapaszkodni a szemnek is jólesik ha van kapaszkodó
a villamoson
később én erre biztatom a többi utast is ha jön a kanyar kapaszkodjanak ebbe a mondatba olyan sodrás van mint a Dunában ha átnézek az emberek feje felett ki is dobok egy-két lapot a villamosból felszállnak mintegy megmutatják a kiutat a reménytelenségből úgy vezethetjük ki őket akár egy villamosvezető ha rákapcsol mert egy népet vezetni ugyanúgy kell mint egy villamost elvezetnék én akármit az biztos, hogy egy ideje vezetek egy naplót és abba írom le a tapasztalataimat úgy foglalhatnám össze, hogy másképp olvas az ember a földön mintha magasabban van a föld fölött amíg olvas az biztos, hogy nagyon él de vigyáznia kell mert már egy olyan eset is ismert, hogy valaki nem figyel és egy szó olyan erővel megy be a szemen keresztül, hogy fejbe találhat mindenkit óvok attól, hogy azt csinálja mint amit a múltkor tesz egy olvasó földhöz vágja a könyvet sőt megtapossa és azt üvölti nekem, hogy utálja ezt a mondatot én tudatosan készítem ilyen hosszúra mert hosszú távra tervezem ezt a hatást sokan ellenzik bizony sokan mondják, hogy ez őrültség de van benne rendszer nem akarja persze, hogy erről írjak azt mondják, hogy ilyet más le nem írna szóval más nem merne ilyenbe belefogni mert más nem lát az orránál tovább míg én az egész népem fogom ellátni ellátok én már néhány palit jó tanáccsal itt és most egy felvilágosítással kezdem tehát azzal, hogy
kedves olvasóm
ön a gondolataimban olvas sőt a gondolataimban jár kell egy kis bátorság ahhoz, hogy szabadon engedje a képzeletét használom önnek csak azt javasolhatom, hogy vegye tekintetbe a csúsztatásokat direkt teszek bele hülyeségeket is csak azért, hogy legyen min gondolkozni kevesen tudnak én tudom, hogy ki fog derülni az idő is szebb lesz ha magunk mögött hagyjuk ezeket a napokat nagyon szeretem ezt az oldalamat akkor még kevesen ismerik vagyis még nem tudják, hogy erre a szövegre időt kell szánni szánom azt aki csak úgy legelteti a szemét a betűkön át kell nézni át kell látni mindent olvasás közben mindenki felelős azért ami itt van mindenki ebben a mondatban ül itt ezen a papíron történnek meg a dolgok itt dőlnek el az olvasással belekerül az ember benne van ebben a történetben az olvasó majd meglátja, hogy ezzel az olvasással kigyógyulhat a félelemből ez az egész rendszer abból áll, hogy hazudik nekünk nem kell félni attól amit rólam terjesztenek mármint, hogy ez a történet csak szavakból áll és, hogy itt nincs is más csak egy mondat csakhogy ez a mondat elvezet a haláltól ezt mondom én az olvasóimnak a villamosban is azt hangoztatom, hogy sokszor gyorsan kell cselekedni meg kell szabadulnunk a lassúságtól amúgy a lassú olvasástól szerintem az a legjobb ha gyorsan olvassák a szöveget mert ez a szöveg nagyon alkalmas a gyorsolvasásra azért is ilyen sodró, hogy felpörgesse az olvasót gyors tempóra késztesse itt az a jó ha pörögnek a lapok amúgy az események is ezt követelik meg ma már az olvasóktól azt várom, hogy hajtsanak
hajtsunk
ezt mondhatom mindenkinek és azt, hogy itt ne hagyják abba szóval ne hagyjanak fel az olvasással tovább is gondolhatják azt amit én gondolok fogja fel az a nő is aki mellém ül sőt egészem rám dől csak azért, hogy újabb részleteket kérjen az írásomból akarja megtudni az igazságot szóval, hogy éppen mi van a Világhgal? így hát odaadom olvasni azt amit épp írok olvassa és leül és teljesen odalesz az olvasástól azt mondja, hogy nagyon jók ezek
a leírások
ott fekszenek a combokon kószál a tekintetem azt kutatja, hogy hol van az a hely ahol a combok összeérnek? a lappal most nem foglalkoznék és azzal se amikor átteszi az egyik combját a másikon is gondolkozik az ember hamar beleszédül az ilyen gondolatban az a vonzó, hogy ez még másnak is élvezetes lehet sőt biztos, hogy tetszik neki ahogy ezt leírom mert én sokszor írok a villamosom egy idő után nagyon megy az írás akkor is szinte folyik belőlem a nyálam is kicsordul írás közben én igen-igen vagyok pedig akkor még kézzel csinálom aztán majd géppel szóval villannyal is próbálok ébren maradni mert tartok attól, hogy elájulok attól, hogy még ott is a Világhot írom vagyis éppen azt fogalmazgatom, hogy jobb ha az ember kézzel csinálja szerintem úgy élvezetesebb
a kézimunka
jobb is mintha géppel csinálnám amúgy akkor már fél kézzel is megy ez nekem jólesik ilyeneket írni, hogy sosem halunk meg és így tovább gyerünk mindent bele mondom magamnak is meglepő, hogy egy órán keresztül is írok a Világhról sok mindent megtudok az íráson keresztül is nyomozok a múltjában egy sor dolog ismeretlen sőt titokzatos amúgy az írás is az hiszen az ember sorról sorra többet tud a Világhról annyi minden kiderül és nem csak nekem jó az amit megtudok másnak is jó sőt még az is lehet, hogy más is tudna így írni annyi mint gondolkozni mert ez az írás összefügg a gondolkozással persze összefügg itt minden mindennel és éppen ezt gondolom amikor felkapja a léghuzat az egyik lapot kiviszi az ablakon az ember meg kihajol utána azt látja, hogy lent valaki felveszi és tovább viszi esetleg tovább olvassa és lehet, hogy olyan jó kedve lesz, hogy szinte felveti a jókedv feldobja úgy nevet pláne amikor megérti, hogy ő ebben a mondatban megy tovább és tovább gondolja azt amit én gondolok mások is úgy gondolják, hogy beleolvasnak a szövegbe csak úgy találomra aztán már benne maradnak emlékszem, hogy sokan szomorkodnak még olvasás előtt betegek de utána már mosolyra áll a szájuk vagyis vihognak mert a szöveg örömöt okoz nekik amúgy nekem is hamar világhos lesz, hogy a nők nagyon szeretik az ilyet az ember szívesen olvassa mindenki úgy megy el boldogan összeborulnak a nevetéstől összegabalyodnak ahogy mutogatják egymás hátára hajolnak úgy olvassák úgy követik sorról sorra még többet akarnak egyre csak azt hallom, hogy még még még még annyit mondanék ehhez kapcsolódva, hogy az ember hagyja, hogy kijöjjön belőle egy mondat akkor jó ha magával ragad ha felpörget ha forgásra kényszerít a föld is forog velem az egész Világh kitágul ebben a gondolatban
örvénylés
van a szívem körül a gyomromban is érzem ezt a forgást és később hiába is mondják nekem azt, hogy én hülyeségeket forgatok a fejemben bele akarnak nézni sőt azt is a fejükbe veszik, hogy a legtöbb gondolatom hülyeség az is, hogy a gondolatok a fejemben vannak a szívemből szólnak többen is csodálkoznak és csak azután gondolkoznak el azon amit mondok miután kiderül, hogy hány rekesze van a szívnek van egy kamrája amelyik mindig üres és csak ebbe az üresbe érkezhet meg az ami fontos ami feléd tart ez a mondat is csak akkor lesz jó ha átmegy a szíveden és ha ezt nem érzed ha ez itt nem dobogtatja meg a szíved annak csak te lehetsz az oka hiszen ha nem nyitott a szíved összehúzódik és egyre kisebb lesz a szívdobogás pedig azt jelzi, hogy hozzád szól valaki üzen amúgy az üzenet csak ahhoz érkezik el aki figyel azt tudja, hogy figyelni kell
a csakra
kapd fel a fejed értse de a szíved is fogadja be na ilyeneket mondok az utasoknak is az a véleménye, hogy ez aztán olvastatja magát az utat többször is megismételjük a nagyfaterral sajnos, hogy nem vagyunk mindig ilyen szerencsések az utazásaikkal jobbára elégedett vagyok az biztos, hogy egy villamost különösen szeretek a kettest a Duna mellett szívesen időzöm egy kicsit bánt, hogy nem mindenki ilyen mint az a múltkori nő mert bizony sokan átnéznek rajtunk látszik, hogy szívesen beszélgetnénk és van úgy, hogy egy nővel közlöm is ezt mire félrenéz nyilván, hogy félreérthet engem az is bánt, hogy a Világh a végén még azt hiszi, hogy más nőkkel pótolom pedig én őt akarom elérni annak idején is ezért futok utána ez bizony sokszor eszembe jut na meg az is, hogy a Világh egy időben elveszti az eszét és fut mindenki után emlékszem egy alkalommal éppen mi következnénk a felszállással amikor a villamost majdnem elindítják előttünk szállnak fel sokan tülekednek míg én azon vagyok, hogy felkaroljak mindenkit mindig megsajnálok rokkantakat sőt időseket is megnézek és azt akit lehet megkérdezek segítsek-e? cserébe csak azt kérem, hogy mesélje el honnan jön? de amikor a nagyfater fellépne nem engedik előre megmondom neki, hogy tömegek lesznek tülekednek majd de ő jönni akar villamosozni vágyik az ember nem tagadhatja meg tőle,hogy Világhot lásson hiszen be van zárva akkor éppen az öregek otthonában szedem fel szegényt nem akarják előre engedni sőt majdnem a villamos alá sodorják a lépcsőről kétszer is leesünk aztán felnyomom szegényt nem kéne annyira nyomni mert akkor már nem bírja a nagy nyomást és elalél más azt mondaná erre, hogy belehal az idegeskedésbe én maradok csak nyugodt bár káromkodok egy kicsit szégyellem hogy azt mondom egy palinak hogy
a hétszentségét
vigyázzon már a nagy seggével majdnem kinyomja a belem ereszt is végül sikerül felnyalábolnom a nagyfatert felráncigálom a padlóról vagyis felültetem aztán előhúzom a könyveket a hátizsákomból és mindenki megdöbbenésére mert nagy lesz a megdöbbenés feltámasztom szegényt mindenki bámulja bámulatos az ami látszik az arcokon vagyis látszik a szemükön amúgy a nagyfater szemén is, hogy ez hihetetlen de akkor ő már nem rám hanem a könyvre támaszkodik persze a nyakát nyújtogatja a kezét meg is szorítom mintegy jelzem, hogy biztonságban van és nem fog eldőlni persze, hogy egy
feltámasztás
soha sem lehet tökéletes mert a lába még lelóghat az ülésről is leeshet na kalimpál is a szívem amikor mondani kezd valamit de alig kezd bele máris abbahagyja az egészet úgy jellemezhetném, hogy drámai a helyzet amúgy tanulságos is ugye nem véletlen, hogy ezt adjuk elő a kettesben én már számot is osztanék de nincs rá idő pedig nagyon előkelő közönségünk van aki nem bírja a gyűrődést az ott hagyja az előadást az öreg is alig bírja ki mert aztán mi körbejárjuk a várost mintegy bemutatót tartunk egy körutat is megemlíthetnék itt olyan helyeket ahol járunk a nagyfater persze már nehezen jár de jönnie kell mert meg kell mutatnunk az embereknek, hogy ha netán valaki kidőlne a sorból szóval ha leesne a lábáról vegyük le a cipőt amúgy egy nőről más is levehető én le is veszem vagyis lefényképezem a nagyfatert, hogy nyoma is maradjon a bemutatónak főleg olyanoknak készül a kép akik nem hiszik el azt, hogy ők is feltámaszthatnak valakit felkérek mondjuk egy nőt, hogy üljön le vele és dőljön nyugodtan rá ha megígéri, hogy ha eldől feltámasztja és ha kell hát bemutatja a fateron többször is látszik, hogy majdnem meghal engem annyira meghat, hogy úgy örül, hogy ülhet és ül is szegény egy-két helyen megtámogatom úgymond egyenesbe hozom néhány könyvvel mutatom be, hogy még a kanyarban se dől el mert ő már a kanyar előtt érzi, hogy támaszkodnia kell még szerencse, hogy mindig ül mellette egy nő és ő a vállára hajtja a fejét fogja a nő persze, hogy nehezményezi a viselkedését nagyon is értem én amúgy a nő szavait csupa közhelynek érzem és ezért is mondom azt neki, hogy a közhelyekre mindenki leülhet hiszen
a közhely
mindenkié a felelősség is szóval az, hogy ilyenkor mit csinál a legtöbb nő nehezen bírja a gyűrődést látni a nagyfater arcán is a múltkor erről beszélek az utasoknak azt mondom, hogy le fognak ülni ha meglátják, hogy mit csinálok szóval, hogy mivel támasztom fel a nagyfatert nem tartom különleges esetnek sőt szerintem mások is feltámaszthatók ha visznek magukkal néhány könyvet a nagyfater is cipel és nehéznek is tartja egy ideig aztán már élvezi a biztonságot tőlem kapja meg az engedélyt is amikor jobban lesz, hogy velem jöhessen mert tovább akar villamosozni akkoriban nem álom mert egyre többen utaznak errefelé mindenki megy a maga útján mert mindenkinek mennie kell nyilván, hogy nem érdekel, hogy hányan vannak a villamoson tömegek utaznak van úgy, hogy alig jutunk fel én nem kárhoztatom őket sőt azon gondolkozom, hogy még hányan férnének fel? tülekednek egymáshoz szorulnak az emberek tapossák egymást nyomják a villamosban már nem is kell fogni a fogódzkodót úgymond nem is kell kapaszkodni mert megtámasztanak mindenhonnan nekem nyomódik egy nő is nyom valaki hátulról is hozzám simul úgy érzem, hogy jó alakja van sőt van egy olyan érzésem, hogy ez egy jó nő lehet egy kicsit olyan mint az én Világhom vagyis a Világhot idézi nekem eszembe jut az is amikor még
kettesben
utazik velem a Világh a villamosban mások persze fogódzkodnak míg én a kanyarban elengedem magam hisz alig várom, hogy nekem essen a Világh már előtte is ölelget csókolgat és hiába szeretném leállítani a Világhot hiába szeretnék leszállni róla lejön, hogy élvezi, hogy ott a keze a tarkómon később még lejjebb a hátamon is érzem a bizsergést pláne amikor nekem nyomódik egy másik is hozzám szorul szemből fúj rám ez a nő rossz hatással van az is, hogy ilyeneket mond, hogy
fúj
mert, hogy nedves leszek hiszen izzadok a lökdösődésben benne vagyok ilyenkor nekem eszemben sincs udvariaskodni az emberekkel az a baj, hogy a legtöbb tülekszik persze, hogy túl sokan vannak olyanok is a villamosban akik csak úgy utaznak a csúcsforgalomban nem szabadna idegeskedni de hát néha az embert elönti a düh, hogy lefogják a kezét se emelheti fel, hogy legalább zsebkendőt vegyen elő, hogy megtörölje a homlokát a szemét ha könnyezne ha csöpögne az orra is nedves lesz mindenkinek attól a párától amit kieresztenek az biztos, hogy furcsa szagok vannak
az éterben
van még ilyen emlékem hiszen én már régebben is érzékelek ilyet altatáskor és néha éjszaka is úgy tele lesz a melle az embernek ha ezt érzi rögtön teleszívja magát ezzel a szaggal tele lesz a tüdeje és ettől a teste valósággal megfeszül a hasam alatt is erős feszülést érzek a figyelemtől szinte felrobbanok naná, hogy kirobban belőlem is kijön valami ott terjeng a levegőben jól érzi az ember ezt az illatot én síri illatnak mondanám ott és akkor csak annyit nyögök ki, hogy bocsánat na meg közlőm az utasokkal, hogy jó lenne ha kinyitnák az ablakot mert nem bírom tovább visszatartani amúgy tartok tőle, hogy a nagyi szaga is ilyen annak idején amikor kifingik szegény ugyanúgy kiereszti min én bár szerintem az enyém nem olyan szagos mint a nagyié de valahogy lassabban oszlik fel a halála után marad egy ilyen szag épp elég bizonyíték arra nekem, hogy ez az illat fontos lehet hiszen felidézi mintegy előhozza nekem a nagyit és előhoz még bizonyos dolgokat nehezen viselek el például azt, hogy nedves leszek a melegtől és a szagoktól nem csak én leszek rosszul más is levegőért kapkod ott több ember is lökdösni kezd engem leköpnek fújolnak szóval többen is lökdösnek fújnak rám nem jellemző, hogy veszekedjek de nagyfater miatt kénytelen vagyok bár sikerül őt leültetni de engem ellöknek mellőle elsodornak de én megkapaszkodom valahogy állva maradok tisztelettel beszélek az utasokkal hiszen én csak azt szeretném, hogy szeressenek a nők néha tényleg olyan kedvesek de olyan is van aki ki nem állja ha hozzányúlok sőt képes idegbajt kapni én is többször kapok a fejemre csapnak csapkodnak lökdösődnek sőt azt mondja az egyik, hogy ne dörgölőddzön hozzám nyomnak egy nőt felszólítok, hogy ne toljon el onnan ahol ezt érzem finom meleg árad a nőből én mindent érzek hátulról szinte kitapintom persze, hogy kitapintható a feszültség abból adódik, hogy nem tud elmozdulni a nő
a holtpontról
itt szerzek tudomást amúgy a nő hátulról nekem tényleg olyan mintha a kedvesem testét érezném szóval bennem az is felmerül, hogy más testét is felhasználják arra, hogy becsapjanak persze, hogy becsapnak néha az érzéseim
félrevezetnek
valahogy mindig más nőben fedezem fel a Világhot idézik nekem nyilvánvaló lesz, hogy megtestesednek a nők manapság eléggé testesek a villamosban több helyet foglalnak el mint annak idején a Világhnak is jó teste van és persze, hogy mindenki meg akarja kapni és kapva kapnak az alkalmon, hogy közel kerüljenek hozzá se szólnak és oda nyomódnak hozzám is így simulnak egyesek egészen közel bújnak szerintem ők is élvezik ha megérintjük őket is elönti a vágy nagyon erős lesz bennem is a vágyakozás a kedvesemre emlékezem amikor odateszem a kezem odaszorul a vezetőfülkéhez nyomnak nagyon nehezen tudom mindezt elmondani a vezetőnek aki rangrejtve vezet mert senki se tudja, hogy ő egy igazi vezető akivel élvezik az utat mások is sikongatnak ha jön a kanyar persze, hogy bedőlök annak, hogy a Világh nyomára vezet? ez a vezető kapcsol és megy a villamos aztán újra megáll az ember esze meg csak azon jár, hogy mi van ha most találkozik a kedvesével sokat jár erre nekem nyomódik a mögöttem levő nő akit nem látok csak feltételezem, hogy az az érzésem, hogy más nem is lehet szerintem az ő leheletét érzem a nyakamba lihegi az illatát belélegzem azt hiszem ez juttatja az eszembe azt, hogy milyen szagos vagyok annak idején mennyire beindul a Világh ha megérzi azt ami belőlem jön ekkor egy ötlet kezd körvonalazódni bennem egyre erősebb lesz a vágy, hogy megnézzem a nőt szemügyre is veszem mert lesz egy kis helyem hát megfordulok és barátságosan megölelném de alig érek hozzá kiderül, hogy a nő nincs egyedül mert van vele egy pali nem tudja mire vélni a mozdulatom na meg azt ahogy a nőre nézek na néz engem ő is és nekikezd szidni és ilyeneket mond, hogy tünés naná, hogy feltűnést keltünk a nő miatt csinálom ezt az egészet próbaképp kérdezem meg, hogy ő milyen? igazából csak az érdekel engem, hogy vajon olyan-e mint a valóságban? vagy olyan amilyennek ő képzeli? magát nézem mondom neki, hogy én a valóságról gondolkozom vagyis azon, hogy lehet-e rajta valami olyan ami figyelemre méltó amúgy tényleg
vörös
lesz amikor kiderül, hogy én vörösnek képzelem el ott ahol a Világh is vörös szerintem ma már semmi sem elképzelhetetlen még az se, hogy a melle is pont olyan nagy és ha megy ugyanúgy reng vagyis rezeg a füle is beleremeg amikor megérintem meg is fogom és csak annyit mondok, hogy drága kisasszony mire elhúzza a száját úgy rándítja meg a vállát is ahogy a Világh annak idején húz valakivel csak közölnöm kell, hogy mit érzek és, hogy mit gondolok arról, hogy húzza ez a pali a valóságban engem is elkap és nekivág egy másik utasnak is rosszul esik, hogy ráesek a nagyfaterra nagyon érzékeny vagyok mert ő már nem olyan egészséges szegény újra a padlóra kerül a tekintetével van a baj első sorban ülők próbálnak is segíteni én nem tudok mert ez a pali akkorát húz be nekem, hogy elvesztem az eszméletem és eszméletlenül sokáig csukva a szemem így aztán észre se veszem, hogy a nagyfatert felállítják elteszik láb alól? leszállítják? vagy ő száll le? mert megzavarodik? az biztos, hogy eltűnik és én arra gondolok, hogy így tűnnek el az emberek körülöttem többen is félnek és nem válaszolnak nekem arra, hogy hova lesznek és hova lesz a nagyfater valaki azt mondja, hogy nem tudja én viszont tudom, hogy mindezt ellenem csinálják és amit csinálnak nem most kezdődik hiszen már az iskolában bemagoltatnának velem egy verset aminek a címe az, hogy lehet, hogy eltűnök hirtelen bennem is felmerül a félelem elkap az ellenőr is mert nincs jegyem de én nem nyugszom bele és kikérdezem az utasokat kinek van? és, hogy kiadna most nekem egyet? kapok is a fejemre mert ellenem hangolják őket arra képezik ki, hogy hazudjanak amúgy én sem tagadhatom le azt, hogy elbizonytalanodom vagyis, hogy kétségek gyötörnek az ügyben, hogy vajon előkerülhet e az aki eltűnik? azt hiszem nem tudok mást tenni mint leszállni
felszállni
tovább menni tovább villamosozni már a nagyfater miatt is mennem kell egy kicsit sírni is kezdek aztán már végig sírom azt az utat a villamosban ömlik a könnyem a sírásom persze, hogy feltűnik az embernek az is, hogy kitartom a kezem a villamos ablakon át is érezni a levegőt vagyis azt, hogy én még vagyok de valahogy túl gyors nekem ez az egész villamos néz engem meg az foglakoztat, hogy miért nem tudok igazán hinni? például abban, hogy vége van a Világhnak? nem vallanám be persze azt se, hogy lassanként abban sem hiszek, hogy megvan ennek az eredménye az, hogy elvesztem a hitem amúgy a hitetlenségem is elveszik az ember újra meg újra kétségek közt hányódik én hányok is villamosban mindenki elfordul tőlem mindenki menekül az olyan kérdések elől amiket én zokogva teszek fel az utasoknak hiába is beszélek és hiába is üvöltök a villamosból hiába köpök ki hiába is szólongatom a Világhot efféle kérdésekkel, hogy miért nem tudsz te lenni? hiszen mindenki lenni akar legalábbis nagyon igyekszik, hogy legyen és aki van az meg azon gondolkozik, hogy mi lesz ha nem lesz? és, hogy mi lesz ha nem leszünk? ki lesz? mert ha nem lesz akkor semmi se lesz persze, hogy nekem is egyre több kérdésem van és egyre jobban sírok és egyre jobban kétségbe is esem mert igazából nem tudom, hogy melyiket válaszoljam meg? előbb ebben hiszek aztán a másikban is kételkedni kezdek szóval fogalmam sincs arról, hogy miben higgyek? és, hogy higgyek-e egyáltalán? nincs senki aki értelmesen válaszolhatna és ez tesz beteggé engem az bánt, hogy szavakkal hűtöm a szám csak azért beszélek, hogy megmentsem magam a kétségbeeséstől még rosszabbul leszek persze egyre csak azt kérdezgetem magamtól, hogy miért romlik el minden? és miért romlik el a kapcsolatunk? annak idején egyszer már eltűnik a Világh ezt ismételgetem magamnak és egyre csak azt kérdezem magamtól, hogyha eltűnhet a nagyfater is akkor egyszer majd eltűnik itt minden amit itt látsz és nem látod többé nem látnak téged se és amit látnak majd az már nem te vagy mert senki se tudja, hogy mi is ő szóval, hogy mi is csak két semmi között vagyunk és ugyanaz van előttünk mint mögöttünk jönnek majd az új utasok de tőlük is hiába kérdezem, hogy miért éppen a semmi van inkább mint a valami? azt súgja nekem a nagyfater, hogy ezeknek aztán fogalmuk sincs arról, hogy miért jajongok fetrengek a padlón már
egy tócsa
van nyilván, hogy látják, hogy kivagyok és ezért bólogatnak ezért könnyes a szemük fényes és nedves az biztos, hogy én legalább tíz zsebkendőt is elhasználok miközben sírok büfögök is egy kicsit bánt, hogy az emberek nem akarnak mellém állni a villamosban odaállok a vezető mellé és szóval tartom szóval beszélek hozzá úgymond megpróbálom kibeszélni magamból azt ami bánt egy kicsit rosszul esik, hogy merően néz előre ez az ember úgy megy bele egy kanyarba, hogy nem fékez amúgy az ember agya sem akar leállni az utazás alatt persze, hogy régebben is felnézek a vezetőkre de őt rá is veszem, hogy beszélgessen velem egész úton hazafelé arról beszélgetünk, hogy mennyire bánt az, hogy a temető felé megy mindenki és, hogy ez az irány van kijelölve neki is jó, hogy erről beszélek bár ő azt javasolja nekem, hogy szálljak le erről a témáról minek annyit beszélni? beszélek persze, hogy nem tudok hallgatni erről annyi minden eszembe jut az is, hogy milyen kedves ez a vezető az én
kedves
vezetőm sajnos sokáig azért nem bírja a beszélgetést a villamosban egyszer csak ordítani kezd velem közli, hogy most már jobb lenne ha leszállnék róla én csak jót mondhatok még akkor is ha lezavar egy pofont is megbocsátanék neki sok lesz az, hogy én végig vele szeretnék lenni vagyis vele szeretném pótolni az apámat amúgy a vezetői engedélyt is szívesen megszerezném hiszen régebben én annyit utazok ezzel a villamossal el tudnék bánni bánom, hogy visszaütök nagy felindultságomban amolyan alvilági palinak néznek engem kifejezetten bánt, hogy engem durvának és kegyetlennek képzelnek a nők ezért lesznek olyan hűvösek velem egyik se olyan kedves mint amilyet én szeretek ábrándozni kezdek a kedvesemről és észre se veszem, hogy a villamos lassan beér a megállóban kinyílnak az ajtók szinte kiköpik az embereket nem kell félteni mert löknek könyökölnek törtetnek az ajtó felé fordul az ember sodródik megy az érzései után vezeti „valami” (Talán) egy nő illata az ami becsapja az embert sokszor becsapják a nők már azzal is, hogy olyan egyformák hátulról olyan jól néznek ki és, hogy marad utánuk egy illat jön ebből a nőből is valami olyan amit még az alVilághban érzek annak idején szívesen szagolgatom magam is csodálkozom, hogy újra
szagot kapok
egyszer csak előjön az alVilágh emléke annyira megzavar, hogy majdnem alászállok a villamosnak mert arra az illatra figyelek amit egy nő maga után hagy egy ideig megyek is az ajtó fele tömeg meg megreked az ajtónál fennakadok és a nő otthagy és én majdnem otthagyom a fogam is belefájdul a nyelvem mert ráharapok amikor szidom az előttem állókat lököm előre félek, hogy elvesztem a nőt amúgy az illatát még az orromban érzem leszállás közben odavagyok nagyon beindulok én is lépek lefelé igyekszem amikor beakad a sarkam képes letörni az ember pláne ha megcsúszik lelépés közben majdnem elesek de végül is kiegyenesedek és folytatom lefele szinte sír az ember azt érzi amit az Orfeusz nevű pali hiszen neki is le kell szállnia ahhoz, hogy találkozhasson ezzel az érzéssel megyek lefelé nagyon elkap a vágy, hogy leszálljak és, hogy másokat is levezessek szóval, hogy levezessem a feszültséget így vezetek le a múltkor egy vakot de ha úgy adódna én egy szülést is levezetnék akkor én olyan állapotban vagyok, hogy szinte toporzékolok mert félek, hogy elvesztem a nőt elfedik elsodorják az események túl gyorsak az emberek nehéz velük lépést tartani sőt tartok tőle, hogy rossz irányba halad minden és mindenki rohan előre a pusztulás felé rohannak az emberek a végzetükbe tartanak úgy érzem velük kell lennem és velük megyek lefelé az ember sír belül el is képzelem, hogy milyen lehet lent lehet, hogy fekete és szagos az a nő lent újra meg újra eltűnik a szemem elől de az illat ott marad utána csak az jut az eszembe, hogy mi van akkor ha ő az mintegy az ő illata vezet lefelé arra megállapításra jutok, hogy a kedvesem lent van és ez az illat az ami levezet engem mindig is lázba hoz az illata mindig ugyanazt a folyamatot indítja el bennem ilyenkor megkeményedik valami azt sugallja nekem is, hogy menjek le szóval, hogy kövessem a nőt és én követem az aluljáróba is lemegyek még vagy tíz lépcsőt számolok aztán még tovább még mélyebbre ereszkedem a föld alá is lemegyek utána vagyis az illata után mások is jönnek mögöttem is szimatolnak miközben lefelé megyünk a lépcsőn engem lenyűgöz az, hogy mindenki
lefelé
tart én persze csak ezt a nőt figyelem ahogy vonzza a tekintetem úgymond kiemel egy részt a mozgásából előjön egy régi emlék pontosan ilyen az amikor kiemelünk a semmiből valamit érzékelek miközben megyünk lefelé nekem az szinte semmibe se kerül, hogy arra gondoljak de furcsa, hogy bár nem hasonlít a kedvesemre a mozgása mégis szinte ugyanaz és ugyanaz az érzés bennem mint amikor a kedvesemet követem lefelé én sírok az örömtől nem látok mást az ő hátát követem lent a föld alatt vagyunk mindketten beszállunk a földalattiban folytatjuk az utat árnyékok kísérik az embereket meg látszólag nem érdekli az, hogy lent vannak furcsa gondolatok kapnak el mert kezdem az hinni, hogy végre a Világh nyomára bukkantam az a baj, hogy rengetegen vannak lent sodornak az események nem jól alakulnak mert eltűnik a nő a tömegben elvesztem a nyomát összecserélem egy másik nővel becsapnak szerintem ott lent szinte biztos,hogy vannak megtévesztő
a szervezetek
valahogy jobban bomlanak a nőkért persze máshol is odavannak egy olyan férfiért amilyen én vagyok a legmeglepettebb persze a nő lesz egészen kerekre elnyílik a szeme árkos valahogy fekete az alja nép megszól engem ez nem bántana de az rossz fényt vet rám, hogy amikor elérem kiderül, hogy ez nő csak árnyéka önmagának a lenti létnek összesen ennyi lesz az eredménye, hogy ez a nő sikoltozni kezd a közeledésemre nem számíthat persze én a Világhért bomlok és nem érte hiába is mennék le fékez egy kicsit ez a csalódás de nem tör le sőt megismétlem a leszállást nem sokára nagy öröm ér mert
a nagyfater előkerül
és honnan? hát a föld alól aztán órákat mesél arról, hogy kimegy Amerikába ezt nem is tudják és ő se tudja, hogy keresik a rendőrök meg engem találnak meg azzal, hogy direkt veszítem el a nagyfatert én nehezen tudom visszafogni pláne azok után, hogy meglesz amúgy ez reményt ad nekem megerősödik a hitem abban, hogy a kedvesem is meglehet küzdenem kell és küzdök is a könnyeimmel de aztán új erőre kapok persze, hogy szidnak az anyámék, hogy újra lemegyek mert az is érdekel, hogy a nagyfater honnan kerül elő és hova kerülhet ha nem vigyázok amúgy ekkor már ők vigyáznak rá akarnak venni neki egy készüléket ami jelzi, hogy hol van rám is felszerelnének egy ilyet mert valamit mindig kitalálnak persze nem tudnak visszatartani én akkor is lemegyek ha tartok tőle tart amíg tart én nap mint nap egyre többet utazom és nem csak azért, hogy felvilágosítsam azokat akik lent vannak lebeszélem a lenti létről megvan a véleménye mindenkinek lehet ismerőse
Lentiben
egy dolog jutna eszébe a többségnek könnyű a másikat sajnálni ha közben magunkra gondolunk nyilván, hogy ezért is bűzlik a legtöbb kocsi az önsajnálat az ami tönkre teszi az embereket sajnálom de valahogy a legtöbb nő szörnyen néz ki a fejéből egyeseknek arra következtetek, hogy a lenti létben van valami rémisztő abban ahogy rám néznek én igazi hősnek érzem magam miközben újra és újra lefelé megyek arra gondolok, hogy végre tisztán látom, hogy mi megy itt egyesek kilyuggatják a földet alagutakat fúrnak leviszik az embereket a föld alá az alávalók elterelik az emberek figyelmét arról, hogy a föld tele van lyukakkal nézzünk szembe a tényekkel akkor már nem csak a saját szememmel nézek szembe a lentiekkel mert velem van a nagyfater szeme ott van a markomban úgy csillog ha látja amit látok
a földalattiban
én a Világhért megyek le de ha már lent jövök-megyek felhívom a lentiek figyelmet arra, hogy miben utaznak egy páran meg is hallgatnak engem boldoggá tesz már az is, hogy terjed a hír a föld alatt tudják, hogy lent vagyok és, hogy leviszek egy kis földet a föld alá? úgymond leföldelem magam többször is megvizsgálom azt, hogy milyen a föld a föld alatt egészen más minden mint fent hisz még fent gondolom ki azt, hogy megjegyzek mindent amit ott találok már maga felfedezés de én valójában lent azokat kutatom akik előbb kerülnek le mint én egyszer csak felfedezek egy palit aki tisztára olyan mint régi barátom az Árpád emlékére egy kis földet szórok szét a földalattiban azt a földet Árpádföldnek nevezem el azt a filmet is amit később erről forgatok mert nem tudok mást kitalálni minthogy egy dokumentum filmet csinálok
a Lentiekről
hiszen azt nem mondhatom, hogy fel akarom térképezem mindazt amit lent van az én Világhom is lent lehet mert már látom, hogy lemegy szóval lemegyek én is mintegy beleszagolok abba, ami lent megy az a pali aki lehetne
az Árpád
is persze, hogy nem ő az de én belelátom a paliba egy kis zavart okoz, hogy ennyire nézem őt is megértem, hogy úgymond húzódozik attól, hogy lefilmezzem mert előkapom a gépem mert izgatni kezd engem az amit meglátok benne ott van a tiltakozás amúgy az egyetértés is felfedezhető nála az öröm úgy látszik ilyen nehézségekkel küzdök az biztos, hogy még több lesz a gondom akkor amikor elhatározom, hogy egy filmet csinálok többeknek is elmagyarázom mintegy megvilágítom a témát úgy foglalhatnám össze, hogy van ez a barátom aki fiatalon a föld alá kerül a tekintetével fog meg engem az a pali olyan mint ő úgy néz rám ez hat ezért is érzem azt, hogy ő szívesen eljátszaná a barátom szerepét osztom ki rá naná, hogy ki akar osztani engem meglep, hogy milyen ingerült lent az aki a föld alatt van nyilván mindent másképp lát gondolom az bántja, hogy én rendezem őt de hiába szólítom fel, hogy ezt vagy azt csinálja nem csinálja szívből utálom az ilyet és így aztán kénytelen vagyok nélküle belekezdeni a filmbe úgymond szereplőket keresek és némi hozzájárulást is kérek persze nem mindenkit érdekel
egy szerep
vagyis főleg az én szerepem izgatja őket nem világosítom fel arról, hogy én csak egyszerűen eljátszok egy olyan palit aki filmez mindezt csak azért, hogy eltereljem a figyelmet arról, hogy én a Világhért megyek le amúgy az Árpádot azért is személyesítem meg mert reménykedem, hogy ha látja felismeri magát a filmet úgy reklámozom, hogy kiteszek majd egy H-t, hogy éreztessem, hogy magyar filmes vagyok és, hogy az Árpád is magyar akárcsak ez a film sőt, hogy
a nézők
is magyarok sajnos, hogy vakok egy ilyen filmre mivel én egy kísérleti filmben gondolkozom egy olyanban ahol az élők játsszák el a halottakat én úgy képzelem el, hogy itt utaznak a föld alatt vagyok én is egy halott szemével próbálom nézni azt amit ott látok a föld alatt játszódik majd a film és halottak adnak elő élőket úgy, hogy jönnek mennek a haláluk után is néznek az utasok meg ahelyett, hogy figyelnének és meghallgatnák amit erről mondok leszállnak szóval ott hagynak engem nem tör le a közöny
az undor
nem állít le én tovább mondom azt amit elképzelek mert előttem van a film amit egyszer majd eljátszanak még engem is eljátszik valaki egy ilyen filmen annyian lesznek a moziban annyira élvezik majd az előzetest is elképzelem olyan lesz mint amit én már átélek ott lent pontosan azt érzékelem amit erről a szakemberek mondanak mármint, hogy maga az elmúlás olyan mint egy film mert az is elkezdődik megy és mi belülről látunk egy filmet néz az ember úgy érzi mintha moziban lenne mivel, hogy nem is tudja, hogy mi van a fejében csak néz ki valahogy kijön a látása a fejéből nem is a valóságot látja hanem azt a filmet mondanám tovább mire valaki azt mondja, hogy ne dumáljak annyit azért még elmondhatok, hogy a Duna alatt megyünk el én meg épp a Dunára gondolok arra, hogy ez nem ugyanaz a folyó innen alulról egészen másképp néz ki az ember a földalattiból csak a sötétséget látja és nem azt a folyót ami elválasztja az élőket a holtaktól az különbözteti meg, hogy a halottak nem kifelé néznek mint mi
a moziban
a múltkor elalszom és azt álmodom, hogy halott vagyok ez mélyen megráz a jegyszedő is pont akkor jön amikor azt álmodom, hogy kigyulladnak a fények és mindenki feláll és állva tapsolnak a népek hálásak nekem furcsa, hogy amikor kinyitom a szemem mindenki ugyanott ül és nincs is felugrálás csak néznek maguk elé aztán felállnak és ott hagynak egyedül én vagyok olyan aki hagyja, hogy elmenjen egy-két állomás és ne szálljon ki
az erő
bent tartja az embert ha filmez nem érdekli más mint, hogy felvegyen mindent amit lát hisz az már maga egy film készül bennem több is készülőben van egy olyan is amire azt mondanám, hogy csodálatos alkotás azt hiszem, hogy az effajta filmnek sok nézője lenne ha hagynák, hogy rendes költségvetése legyen de elvetem azt, hogy pénzért csináljak egy ilyet ezért döntök úgy, hogy legyen az első munkám
egy kísérleti film
egy olyan amilyet az új filmesek csinálnak na mondanom sem kell, hogy
az új hullám
felzaklatja az utasokat a föld alatt ez újdonság úgy látszik hogy más egy földalatti film másképp pörög ott direkt azoknak vetítenek akik lent vannak csak játsszák azt, hogy élvezik
a nagy utazást
elolvasom hozzá sőt a múltkor még az is átfut a fejemen, hogy átvágják az embert ezekkel az utazásokkal színezik ki a valóságot nem mutatják meg azt se, hogy milyen az ember igazából nem nehéz eljátszani az Árpádot a barátom ugyanis dadog vagyis ha beszélni akar jobbára nem kap levegőt szóval nem jön ki hang belőle nem hallani semmit nem ejt ki a száján nem is látni mást csak a lét ahogy kicsorgatja a szájából úgy kell kiszedni a nyelvét a földalattiban ezzel nekem is előkelő közönségem van pláne ha a fogam is csikorgatom egy alkalommal direkt meglepek vele egy nőt megijesztek mert ugyanúgy dadogok mint ő ilyenkor nagyokat dobbant a lábával még jobban kapálja a földet én azért is viszem le a föld alá sőt ezért is szórom szét mert miatta is vizsgálódom úgymond azért játszom el őt, hogy szembesítsem vele a többieket a látvánnyal ébresztem rá, hogy hol is vannak persze, arról sem feledkezem meg, hogy kérdezgessem az utasokat, hogy találkoznak-e már vele? és, hogy még kikre ismernek rá a föld alatt? persze, hogy vannak olyanok is akik ellenzik a forgatást a kocsiban többen is értetlenül forgatják a fejük ing amikor megtudják, hogy én halottakban utazom és, hogy mostanában
a sötétség
is izgat és persze elborzaszt az, hogy félek én is mint más azt hiszem nem gyakorol senki annyit mint én otthon is kétszer lemegyek a pincébe és úgymond sötét helyeket keresek sötét palikat szólítok meg mert szeretném tudni, hogy mit teszek ha bevág egyet mondhatok, hogy kezdek belejönni a sötétségbe úgymond belevilágítok az arcokba belenézek a szemekben én hülyének látszom pedig csak a lenti dolgokról faggatom némelyiket zavarja, hogy én fentről jövök persze sejtik, hogy sokat tudok a fentiekről írás is készül és aláírom azt, hogy különleges vagyok ezért is festem a homlokomra a nagy H-t, hogy jelezzem, hogy magyar vagyok és el is mondom, hogy engem igazán a magyar Világh érdekel amúgy az ő nevében is ott van h nyilván ha külföldi lennék nehezebben viselnék el, hogy egy idegen pali szagolgatja őket amúgy mindenkit megszagolok, hogy megtudjam él-e még vagy már bűzlik a halott gondolatoktól rosszul vagyok néha megingok de aztán újra természetesen mozgok és nyilván, hogy semmi se történne ha csak ülnék a kocsiban nem figyelne fel rám senki nem ugrana a nyakamba érzem az egyik leheletét büdösnek tartom a nagyfater szemét el is takarom, hogy ne lássa milyen fenyegetően tud felénk jönni egy sötét pali meg is fenyeget sőt képes megütni mert nem érti, hogy mit csinálok odalent? félreismernek és rendőrt hívnak
az utasok
szerint sötét dolgokat csinálok egy grimaszt is nehezményeznek persze, hogy nem tudom befejezni a filmet nem is mutatják be a díj kiosztásra sem kerül sor mert rendőrök is utaznak a földalattiban ugyanúgy viselkednek mintha ismernénk a sötét gondolatokat én sem élvezem amúgy szégyenletesnek tartom azt, ahogy őrzik lent az embereket rabságban tartják ott az emberek rémülten mutogatják az igazolványukat amint meglátnak egy rendőrt vagy egy ellenőrt én nem tisztelem úgy mint ők rémülten szállnak ki nem sokára már a rendőrök is menekülnek előlem vagyis úgy tesznek mintha nem látnának szóval elkerülnek nyilván unnak egy idő után velem annyi papírmunka van egy pillanatig még haboznak aztán inkább másoktól kérik a papírokat nem akarják velem tölteni az időt sajnálják az energiát rám persze az is lehet, hogy félnek mert egyszer már megfenyegetem őket lefokoztatom azt is aki kitoloncol innen engem megbosszulnak a barátaim és előadást is tartok arról, hogy nem vagyok egyedül mert harcostársaim vannak vagyis ez egy földalatti mozgalom amolyan titkos szövetség szóval valami olyan mint a Vakok Szövetsége vagyis, hogy nem mindenkinek látható a rendőrségnek se tetszik ez a bujkálás nem cél csak eszköz amit kénytelen követni az ember nem én vagyok az egyetlen aki rejtőzködik nem csak nekem kell a föld alá vonulni mert egyre nagyobb
az ellenállók
kis csoportja persze láthatatlan amúgy van még rajta kívül is egy sor civil szervezet aki ellenáll a halálnak nem látja értelmét egy idő után kijelenthetjük mindannyian, hogy élünk a jogainkkal nem bánhatnak úgy, hogy elveszik vagyis nem törvényes, hogy elvesznek az emberek ma már tudják, hogy a halálbüntetés fölösleges mert nincs visszatartó ereje a mozgalomnak az, hogy egyre kevesebben akarnak meghalni én sem fogok eltűnni sőt ha kell én mindennap jelentkezem a rendőrségen ezt el is fogadják annak idején azt is javasolják, hogy hagyjak fel a harccal én bizony soha sem fogok felhagyni hiszen ez a harciasság benne van a véremben benne van a családban amúgy az apámban is ezt szeretem állítólag még ő is harcol a közös ügyért közös a cél is persze a harc formája más ő úgymond titkos akciókat vezet némelyik annyira titkos, hogy ki sem derül, hogy ki csinálja? ezt bizony nagyon nehéz megállapítani amúgy azt se lehet tudni, hogy egyáltalán csinál-e valaki valamit? be kell ott vallanom, hogy én csak a békés eszközöket szeretem míg az apám még nagyon vad akkoriban elkövet vad dolgokat aztán persze eltűnik egy időre bujkálnia kell mert nem akar lebukni úgy mint a múltkor vagyis a helyét amúgy a személyét is állandóan változtatja mert keresik naná, hogy senki se tudja, hogy hol van? én is csak sejtem de az ellen minden sejtem tiltakozik, hogy megtudjam vagyis, hogy felfedjem a titkot én meg tudom tartani hisz a családomban van elég
partizán
elég ha csak egyet mondok példaként legyen itt a nagybátyám mert őt is vallatják annak idején én sem mondok semmit vagyis csak annyit, hogy a halottak valójában ugyanúgy élnek ott ahogy mi szóval élnek-halnak az utazásért is utaznak míg én a barátnőmet keresem akkor még nem is sejtem, hogy néhány perc múlva
rálelek a kedvesemre
nem is kell hivatkoznom mert azt látom, hogy átnéznek a fejem fölött a rendőrök sietve hagyják el a kocsit meglepi, hogy tovább filmezhetek és én filmezek is ám amikor balra forgatnám a fejem a nyakam reccsen egyet és belém nyilall egy finom fájdalom és ugyanabban a pillanatban egy finom illatot érzek a hátam mögül amikor megfordulok egy nő hátát látom amúgy a hátát le is filmezem a mellette levő nőt is akivel beszélget mint kiderül a barátnője az amúgy az illata alulról jön fel nagyon felizgat ez az illat arra késztet, hogy lábát is lefilmezzem és, hogy megkérjem, hogy ő is forduljon meg próbálom kitalálni, hogy mit érezhet filmezés közben én arra gondolok, hogy ő is beindul és ezért is ereszt ki valamit kipárologtat mintegy illatos úton is üzen azt hiszem, hogy ez neki természetes míg nekem beszívni ezt az illatot maga a boldogság úgy hat rám, hogy megtántorodom ahogy a kanyarba érünk úgy érzem, hogy csoda ér vagyis megtörténik az is ami sokak szerint nem történhetne meg én bátran megteszem az első lépést úgymond azzal nyitok, hogy bemutatkozom és kérdezem a nevét azt mondja, hogy Ibolya az illata igazolja azt amit mond mert a levegőben levő illat pont olyan mint az Ibolya illata megfog vagyis megérint engem olyan boldogsággal tölt el az ahogy megnyílik az
Ajka
vastag és nedves leszek én is attól, hogy úgy érzem, hogy ez ő ez nem lehet más mint az én Világhom bár látszólag nagy a különbség a régi és az új Világh között úgy állok ott, hogy beszívom az illatát ugyan olyannak tartom egy ideig a kezét megfogom bemutatkozáskor az is megfog, hogy az ujjai hosszúak és hosszú ideig néz rám nagyon hat, ahogy elkerekedik a szeme amúgy nem
Barna
szóval nem olyan mint az én Világhomé de ő is vörös lesz amikor azt mondja, hogy látja, hogy filmezek és szívesen szerepelne egy filmben már van egy kis szerepe nálam nagy lenne mondom neki hogy ez nekem is szerepel az elképzelésemben amint meglátom máris ott van a fejembe veszem, hogy felveszem a rendező szerepét játszom mert nem akarom megijeszteni nem akarom rögtön elmondani neki, hogy tudom, hogy kicsoda és hogy mit vesz fel a legtöbb rendező élvezné azt amit mond mert ujjongani kezd azt mondja, hogy ez jó ez jó jaj az olyan jó, hogy olyan ártatlanul néz rám az a két szép Ibolyakék szemével nem tudok betelni míg ott állnunk a kocsiban a mellette levő nő rosszallóan néz rám ő egyáltalán nem hat megpróbál persze közénk furakodni de a szerencse kitart mellettem az Ibolya azt mondja, hogy hívjam fel és megad egy számot azt mondja kettő tíz tíz tizenöt perce vagyunk együtt és újra elkap félelem, hogy nem akar feljönni velem közli, hogy most neki a barátnőjével kell lennie megoldásnak találom, hogy úgy csináljak mintha ez nekem nem lenne gond előre megyek amikor kiszállunk a földalattiból elindulok előre, hogy úgymond mutassam az utat és ő követ engem meghat a lelkesedése a bizalma meggyőz engem sőt biztossá tesz abban, hogy nem tévedek, hogy megtaláltam, hogy ő az én Világhom és ha ő ezt nem is tudja elég az ha én tudom lesznek még nehézségek itt van ez a barátnő is ellenségesen méreget én persze úgy teszek mintha ez nem érdekelne persze, hogy érdekel, hogy jön-e utánam a kedvesem de tudom, hogy nem nézhetek hátra mert az a bizalmatlanságról tanúskodna később tanúskodom is ez ügyben támad meg a barátnő egy féltékeny boszorka de abban nem akadályozhat meg, hogy elinduljak felfelé és nem sokára hallom ahogy lépdel persze, hogy mások is jönnek a lépcsőn felfelé
utánam
mondom némán sugárzom felé, hogy gyere csak gyere és egyre biztosabb vagyok abban, hogy vonzom őt mintegy magam mögött tudom, hogy az se lehet véletlen ahogy a szembe jövők néznek ahogy csillog a szemük szinte azt üzeni, hogy szerencsés vagyok és bátorítanak úgymond, hogy bátran nézzek vissza de én már babonából se fordulhatok meg szóval bárhogy is szeretném nem fordítom meg a fejem már fáj és a nyakam is kezd fájni, hogy elfogadom, hogy ő mögöttem jöjjön fel de arra büszke vagyok, hogy puszta erőmmel a hitem erejével hozom fel a Világhot persze az egész lelkemmel azon vagyok, hogy kiemeljem őt az ismeretlenségből hozzam fel fel fel ti rabjai a földnek ezt dúdolom vagyis a Világhot így húzom magammal én nagyon elégedett vagyok mert érzem, hogy megvan bennem az erő ahhoz, hogy felhozzam őt is vonzza a vágyam engem is feszít ott lent érzem ezt milyen különös, hogy én nem csak lent vagyok feszült minden tagom merev szerintem ez az amit látnak a szembe jövők mert az biztos, hogy merevedésem lesz attól, hogy úgy érzem, hogy jön utánam jól hallatszik ez a
kip-kop
az ő járása adja ezeket a kis jeleket számolom a koppanásokat szóval ezek afféle morze jelek amúgy én nem csak erre figyelek azokat a surrogó zajokat is veszem amit a szoknyája kelt már lent azt élem meg, hogy ő milyen boldog lesz ha kijön a lépés lépést követ ez biztos ezt én már lent is érzékeltetem a hátammal is jelzem, hogy mit érzek iránta és érzem, hogy ő is ugyanazt érzi mint én nem fordítom el a fejem tudja, hogy ha megfordul az ember akkor vége lesz a varázslatnak épp ez a lényege, hogy ne nézzünk hátra tegyünk úgy mintha nem lenne fontos, hogy ki jön utánam többen is jönnek fontoskodásaikkal a kételyeikkel nem fordítják meg a fejem nagyon jól tudja, hogy miért megy ez nekem ilyen jól mert nagyon felkészülök hiszen akkor már napok óta lépcsőzök vagyis felmegyek oda ahova tudok már kettesével is megy nekem a lépcsőzés lesz az első dolog amit gyakorolok aztán következik az, hogy én a mélyből hozok fel dolgokat az utcáról
utcanők
jönnek fel velem sőt utcaköveket cipelek és dobok le a mélybe, hogy halljam a csattanást vagyis azt, hogy milyen mélységes ez a válság megerősíti bennem az ügy fontosságát az is jelzi nálam, hogy edzek aztán kipróbálom magam a mentésben azt hiszem eléggé képzett vagyok felfelé menet a figyelmem egy pillanatra sem lankad sőt minden kis zajra megrezdül a fülem is tudom mozgatni sőt még arra is kész vagyok, hogy felkeljek éjszaka a helyemről és felmenjek a padlásra is feljárunk annak idején a Világhgal ott bújunk össze visszaugrál az ember emlékezete ilyen emlékeim vannak akik féltenek engem figyelmeztetnek úgymond szólnak, hogy ne nagyon ugráljak és ne hozzak fel ilyen nőket megszólják a házban többen is veszekednek velem veszekszik az anyám is ilyeneket mond, hogy én csak kurvákat hozok fel a föld alól nem lehet felhozni mást mint ami lent van és ami lent van az sötét erőket szabadít fel bennem ott a vágy fent lenni fenn maradni igen ez a végső célom naná, hogy ezt gyakorlom és képes vagyok felhozni akár ismeretleneket is csak azért, hogy eddzem magam az ismeretlenben van több fajta is szerintem van
egy ismeretlenes
és van több olyan esetem is amikor úgy érzem, hogy fölöslegesen csinálom ezeket a nehéz edzéseket mi más igazolná mint az, hogy felérek és felér mögöttem ő is egyszer csak fent van nem sokkal később nálunk is találkozunk mert az anyámék elutaznak üres a lakás alkalmas lesz a nagy találkozásra emlékszem elkéri a kulcsot és megelőz fut fel előttem érkezik naná, hogy nem rohanok utána a lépcsőn sőt direkt lassítok örömömben igyekszem kiélvezni, hogy ő már fent vár és elképzelem, hogy rám ugrik majd mint annak idején nagy viháncolások vannak persze félelmeim is lesznek hiszen amikor megérkezem a lakásban nagyon nagy csend fogad naná, hogy megrémülök, hogy nincs is ott hiába szólongatom úgy, hogy édes kis Világhom hol vagy? nem felel mindaddig míg úgy nem szólítom, hogy Ibolya és csodák csodája erre válaszol és kiderül, hogy miért van olyan csendben leveszi a cipőjét majd mindent levesz magáról álmodom egy idő óta elfogadom a nevét ismételgetem és magamba szívom az illatát mert jön az Ibolyából egy fajta Ibolyaszag amúgy e nélkül is csodálatos teremtés első napján már amikor feljön hozzám se ér de valósággal elkábít az illata nagyon erős és nagyon érzékeny az orrom rögtön érzékeli ezt az illatot nagyon jól ismerem és azt is érzékelem, hogy alulról jön az ami fellebeg a szoknya alól illatozik
az Ibolya
illata olyan erős, hogy megszédülök még utána is furcsa fényeket látok szóval egy furcsa sugárzás vesz körül azok után is, hogy az Ibolya elmegy amúgy amikor feljön a padló hólyagos lesz az ember meg úgy érzi, hogy egy Ibolyántúli sugárzással tapogatja le azt amit gondol vagyis ebből a nőből valamiféle elektromosság árad vagyis egy fajta energia sugárzik belőle akkor már úgy jár fel mintha soha sem lett volna lent könyörög nekem hogy vigyem fel hozzánk szokik és jön jön jön föl az illata amikor követem a lépcsőházban amúgy a szobámban jön-megy éjszaka egy lepedővel ijesztget engem így próbál meggyőzni arról, hogy kísértetek járják be Európát ő nagyon félti mert úgymond egy idő óta az
Európa kiadó
foglalkoztatja mint titkárnőt én még nem láttam egy szál lepedőben engem is sugallat ér miután látom, hogy körülöttem forog a Világh szellemessége vesz körül belül azt érzem, hogy azóta a leheletem is pont olyan szagú ha odateszem a kezem az Ibolyának el is magyarázom miért érzem azt, hogy ő ő és, hogy miért dobog a szívem a torkomban amikor meglátom ilyenkor az ember liheg is egy kicsit meg is simogatom az Ibolyát azzal nyugtatom, hogy nem akarok tőle mást csak azt, hogy felidézhessem vele a Világhot úgymond összekapcsolom az eget a földdel is kísérletezem és felhozok egy kis földet a szobámban szétszórom magam is tudom, hogy eleinte csak az én Világhomat akarom de miután megvan már többre vágyom bár nem rég még minden gondolatom körülötte forog
a föld
is megjelenik a gondolataimban előjön többi ember vagyis azok akiket sokáig nem merek addig a föld alá gondolni hiszen az oly nehezen fogható fel, hogy valaki benne van a földben és, hogy onnan nem lehet többé kihozni és én bizony ebből a gondolatból hozom ki a legtöbbet azt hiszem az a legnagyobb dicséret nekem, hogy egy barátom hősnek nevez én ezt másképp nevezném vagyis én szolgálatnak látom azt, hogy aznap felhozok legalább száz embert kimentek ugyanennyi nőt a föld alól előjönnek többen is elhagynak de sejtik, hogy nekem köszönhetik a szabadságukat szóval azt, hogy újra fent vannak amúgy az a barátom is úgy köszön el tőlem, hogy erőt egészséget kíván nekem amúgy többen is megkívánnak de én nem kívánom elhagyni a kedvesemet legfeljebb annyi időre amennyit lent vagyok mert újra meg újra lemegyek vagyis minden erőmmel azon vagyok, hogy újra és újra leszálljak felhozzak annyi embert amennyit csak tudok beszélek az emberekhez szépen kell szólni én a legtöbbször csak annyit mondok, hogy jöjjenek utánam jön is minden nő szereti ha egy vonzó férfi megy előtte hagymát eszek és tejet iszom és egészségesen élek az erőmmel gazdaságosan bánok egy-két dolgot másképp csinálnék ma már de a lényeg az, hogy kimentem őket a föld alól nehéz kihozni olyanokat akik félnek tőlem telhetően megnyugtatok mindenkit nem mesélhetek el de példaképp legyen itt egy barátom felismerése igazi meglepetés mert úgy szervezik lent az utazásokat, hogy nehogy felismerjünk másokat küldenek le olyanokat akit nem ismerünk de én felismerem
egy barátom
akivel tíz éve nem találkozunk aki mellettem ül az iskolában nagyon jóba vagyunk de aztán elveszítjük egymást nem keressük vagyis én keresem de róla az a hír járja, hogy rég halott na hát akkor a halottak is élnek egyszóval él a remény hal meg utoljára az iskolában látom úgy fedezem fel, hogy jövök-megyek lent egymásra nézünk és máris emlékezünk a másikra hisz valaha egy padban ülünk aztán én még ülök máshol is összefuthatnánk de nekünk lent kell találkoznunk a földalattiban a barátom is felismer sőt felidézi a nevem persze, hogy nem pontosan tudja azt ugyan jól mondja hogy Fekete mert az emberek
Feketéznek
engem nem lep meg, hogy először azt mondja, hogy Samu aztán Kornélnak nevez végül úgy emlékszik, hogy Fekete György a nevem ugyan már mondom neki, hogy én Fekete Péter vagyok mint kártyában nem mindenki örül ha kijövök neki se jön elő a neve én is elfelejtem és csak ott fedezem fel, hogy milyen szép neve van amúgy ez neki se tűnik fel amúgy ő sem tűnik ki semmivel nem érdekesebb mint más élvezné a nevét
hallva
nagyon hat rám a neve olyan szépen hangzik az ahogy megkérdezi nem emlékszel? én Barna Róbert vagyok én meg azt gondolom, hogy lehetnék én is Róbert szóval a nevétől rögtön odavagyok de azt nem is kell mondanom, hogy úgy teszek mintha a név nem is érdekelne pedig érdekel amúgy őt meg az érdekli, hogy én hogyan kerülök le? fogadom, hogy nem érti, hogy miért vagyok olyan vidám nagyon csodálkozik amikor azt mondom egy mellettünk levő párnak, hogy bátran csókolózzanak tegyenek úgy mintha nem lennének lent a föld alatt én azért jövök-megyek, hogy felvilágosítsam azt akit lekerül mert bizony sokan kerülnek le sokan tudatlanságukban önként mennek le a földalattiban úgy ülnek néhányan mintha nem jöhetnének fel többet mond erről a barátom arca még jobban elszomorodik amikor azt is elmondom neki, hogy sokan halott szívvel élnek sokan azt se tudják, hogy a téma mennyire élő mondhatni benne van a levegőben láthatatlan porszemek lebegnek por és
hamu
az egész lent észrevétlen etetik meg velünk, hogy nincs ezzel semmi gond pedig ott van észrevétlen megjelenik egy nő is emlékszem ott álldogál a barátom mellett vagyis éppen mellénk kerül a tekintete engem meglep, hogy milyen gyorsan veszi a levegőt figyelem a lélegzetét ahogy kiengedi a levegőt kifújja a finom lelkét érzem, hogy remegni kezd és én is remegek amikor azt hallom, hogy sóhajtozik attól kezdve, hogy mellém kerül a tekintete ugrál szegények nincs bátorsága elmondani, hogy mennyire fél attól, hogy nem kerül fel már többet jelent nekem egy ilyen pillantás
egy szemhéj
rebbenése árulkodó jel lesz a számomra nincs más lehetőség mint titkon bátorítani őt és a barátomat is nyugtatgatom mert ő le akar beszélni arról, hogy annyira nézzem a nőt is sajnálom a barátomat is hisz ő sem tesz mást minthogy próbálja eltitkolni a félelmét takargatja lent mindenki azt erősítgeti magában, hogy ugyan már ő aztán nem fél ez a nő se vallaná be magának, hogy miért is sóhajtozik de én tudom vagyis hallom és ismerős lesz nekem a finom lehelete is eléri az orrom nem csap be az biztos, hogy erőt veszek magamon és közelebb lépek és némán üzenem a szememmel, hogy jöjjön fel velem és szólok a barátomnak is, hogy ideje, hogy felmenjünk és könnyedén indulok felfelé azon gondolkozom, hogy vajon jön-e utánunk? hiszen látom én, hogy milyen erős a félénksége olyan megkapó, hogy a barátom is a legszívesebben visszafordulna de nem hagyom sőt felmenőben szóval tartom a karját is megfogom és elmesélem, hogy mi történik a Világhgal együtt érez velem és azt mondja, hogy élünk és meghalunk ugyanúgy mint más mert mások is meghalnak és hiába mondom, hogy azok hülyék mert beleegyeznek naná, hogy elmegy a hangja elhalkul a barátom is reszketni kezd amikor kiderül, hogy kimentem a kedvesem, és, hogy őt is felhozom ezzel biztatom de hiába mondom, hogy ne féljen tovább fél és a legszívesebben eltűnne félelmében összehúzza magát ezt a tevékenységet én nem a dicsőségért folytatom ezt bizonygatom neki azt mondom, hogy ne is dicsérjen és, hogy ne is említse a nevem mert én amennyire lehet
névtelen
szeretnék maradni amúgy is marad egy rossz érzés a rendőrökben velem kapcsolatban még az is lehet, hogy a nevem után kutatnak az ellenőrök is igazoltathatnak a múltkor ahogy jövünk föl jön föl velem a barátom neve furcsa rezgést kelt valahogy hozzám szegődik ez a név és én akkor döntök úgy, hogy felveszem ezt a nevet és boldogan nevetek persze, hogy egy kissé szomorkodom is mert sajnálom is a nevem meg amúgy se szívesen tévesztem meg az embereket egy kicsit meglepi majd, hogy az ő neve kerül fel erre a könyvre de nekem vigyáznom kell magamra és aki ezt olvassa az úgy is tudja, hogy ki vagyok amúgy attól is ki leszek, hogy a barátom nem köszön el csak úgy neveletlenül otthagy amikor felérünk de már felfelé jövet is egyfolytában azt ismételgeti, hogy ez nem lehet és, hogy ilyen nincs vagyis akinek vége van annak vége van és, hogy persze, hogy mindenki azt szeretné, hogy ne legyen vége az életnek furcsa fintora, hogy ez eszembe jutatja a nagyfatert mert ő az első aki tiltakozik ez ellen annak idején ha
vége
lesz valaminek mondjuk egy filmnek a végére felírják, hogy vége elkezd kiáltozni mert szerinte nincs vége csak becsapják a nézőket átverik szerinte folytatják valahol igaza van szegénynek akkoriban nem lehet azt mondani, hogy ez ma már nem folytatódik mert attól ő kibukik teljesen készen lesz ha jönnek a felírások a szereplő neveinél már sír mert neki egy film csak addig jó amíg nincs befejeződve amíg nincs felírva ez a szó, hogy vége a vége az lesz, hogy csak a folytatásosakat nézi vagyis azt ami folytatódik és ha valamelyiknek vége van jelenetet rendez ha felolvasom azt amit odaírnak a film végére mármint, hogy vége ha kimondom rögtön sírni kezd azt kiáltozza, hogy ne ne ne legyen még vége egyre csak azt kiáltozza, hogy ő ezt még nézni akarja és a karja a magasban van amikor egész este hadonászik mert folytatja a hadonászást se akarja abbahagyni én hagynám, hogy kalimpáljon és azt is, hogy nézze a tévét amíg akarja de az anyám nem hagyja és azt mondja neki, hogy nem szabad tovább néznie de ő tovább erőlteti a nézését el is homályosítja az erőlködés a filmeket nem is látja csak hallja, hogy mi megy és azt sem akarja elfogadni, hogy vége a látásának és hiába is próbálja rábeszélni az anyám a valóságra nem kíváncsi és arra se ha azt mondja neki, hogy ezért romlik el a szeme a látása a vakság felé tart egy előadást is rögtönöz neki arról, hogy egyszer mindennek vége van mert itt ez a rendszer na ezt ismételgeti a barátom is azt mondja, hogy jobb ebbe belenyugodni én azután nem fogok és ez az amit megpróbálok elmagyarázni a barátomnak el kell rohannia amikor felérünk a felszínre mennyire jellemző ez a felszínes gondolkozás ha valaki már fent van ő is csak azt ismételgeti, hogy jól van és, hogy így van ez feldühít valósággal rosszul leszek attól ha azt mondják, hogy jól van rendbe van az ha valakinek vége van utána is ordítom a barátomnak, hogy nem igaz nincs vége hiszen ő is egész nap a folytatást várja számára sem több egy nap mint maga a várakozás a folytatásra és hiába is hiszi azt, hogy
vége
hisz minden tovább megy tehát tovább történik az én történetem is ezt szeretné bizonyítani hiszen amikor hazaérek még dühösebb leszek mert az anyám már az ajtóban azzal fogad, hogy a nagyfaternak vége az lesz megint, hogy a család ott sír a nagyfater felett összedugják a fejük ingatják akkor is amikor az orvos megjön a kezébe veszi a kezét simogatja az anyám búcsúzkodik tőle én nem búcsúzom el sőt a háttérből elkezdek rá hatni és azt mondom neki, hogy gyere vissza és adok neki erőt ehhez jó egészséget is kívánok szóval csinálom azt amit ilyenkor kell ő meg csinál egy büdöset aztán felsóhajt és valami olyat hallani, hogy haljon meg más ha ezért vannak ott többen is tiltakoznak az orvos is levegőért kapkod hisz ő is csak azért jön oda, hogy kimondja a véget a végső szót én mondom ki neki meg tátva marad a szája amikor letegezem és azt hallja, hogy soha se mondd azt, hogy
vége
mert nincs vége nincs vége akkor se ha az orvos szomorúan int és mást se hall az ember csak azt, hogy vége van vége vége
vége
azt ismételgetik, hogy kész vége én meg azt mondom, hogy nincs vége és felírom ezt egy papírra és ez a lapot meglobogtatom és fel is olvasom a nagyfaternak azt hiszem jólesik amikor hallja, hogy nincs vége hallja ezt az orvos is rázza a fejét nézem, hogy ing remeg az egész családom integet pisszeg némelyik meg kedvesen leint mondván, hogy jaj ne mondd már hisz látod te is, hogy vége van nincs vége van hülyeség mondom, hogy nincs vége vége van nincs vége nincs
vége
az lesz, hogy a nagyfater kinyitja a szemét orvos nem hiszi el és csodájára járnak hozzánk többen is azért jönnek át, hogy megnézzék a halálát el kell halasztani ezt mondják és csalódottak sokan zúgolódnak is pedig akkor még nem is tudják, hogy ott állhatnának ítéletnapig nézhetnék a nagyfatert is zavarja, hogy megtelik a szoba lassan bejön mindenki jön a család, hogy lássa a csodát a nagyfatert körülülik bámulják és bámulnak engem amikor a nagyfater közli velem, hogy miattam jön vissza mert szeret mert érzi, hogy mennyire szeretem a szeretetem hozza vissza az, hogy kimondom, hogy akit szeretünk annak nem lehet vége lényegében ezt kell kimondani neki, hogy nincs vége csak ennyibe kerül az egyik rokon tekintete eszembe juttatja azt is, hogy még nincs itt az Ibolya ideje hogy feljöjjön és feljön bennem az amit a múltkor mond nekem azt mondja, hogy szeret és ettől a választól én olyan derűs leszek sőt boldog mert egyszerre csak megértem, hogy a szeretetet nem lehet legyőzni ez az amit ki kell mondani és én újra és újra kimondom azóta is minden erőmmel azon vagyok, hogy újra és újra kimondjam vagyis leírjam azt, hogy lehet, hogy lesznek itt még gondok és, hogy nem lesz ez egy könnyű menet de az első sikerek megvannak azok is akiket szeretek én mind visszaszerzem szóval egy ideig még visszatartom magamat attól, hogy felugorjak és táncolni kezdjek de aztán mégis csak megteszem és eléneklem nekik azt, hogy ez most már így lesz így leszünk ezután is így marad így marad a végtelenségig meglesz megleszünk meglesz mindenünk ahogy ez meg van írva hiába is rázza a fejét mindenki hiába is sír anyám én csak annyit mondok még, hogy ne féljen megmarad ő is és én is mindig itt leszek és tessék még most is itt vagyok még most is még most is még most is még most is és csak ezt ismételhetem a végtelenségig, hogy még most is még most is még most is még mindig még mindig nincs vége nincs vége nincs vége semminek ennek a könyvnek se és aki nem hiszi aki nem hisz nekem az itt tegye le a könyvet de aki igen igen az olvasson tovább