Barna Róbert
Magamhoz ölelem
(negatív történet)
Mészöly Miklósnak
magamhoz ölelem ölelkezésünk egyre erősebb egyre mohóbb lesz szája elnyílik egyre szaporábban mozgatja hasát úgy tűnik mintha egy henger járna föl s alá alattam mikor javában szeretkezünk hasam fölé hajol teste többször megrázkódik hirtelen csengő szólal meg összerezzenek nem tudom hogy ez az ajtó a telefon vagy az írógép csengője
miközben a melleire meredek látom hogy nem hagyja abba a gépelést egyenletesen peregnek az ütései a sor végéig akkor megszólal a csengő a henger visszacsúszik a következő sor elejére s újra kopognak a gép billentyűi a sor végéig hirtelen megszólal a csengő összerezzenek hasam fölé hajol teste többször megrázkódik mintha nem akarná elereszteni aztán hirtelen megnyugszik kimerülten nyúlok a telefon felé lábát széttárva fekszik alattam egyik karját a feje köré fonva a másikat leereszti maga mellé s közvetlenül aztán hogy kihúzom magamat a testéből mosolyog csönd ez a legszebb pillanat belehallózok a telefonba halk gépelés hallatszik hirtelen csengő szólal meg abbamarad a gépelés csönd hallom valaki belesóhajt a telefonba visszateszem a telefont a helyére és a nő fölé hajolok hogy lássam hol is tartunk közben persze úgy helyezkedem el hogy belássak a fehér köpenybe nem hord melltartót a nő észreveszi hogy a melleit bámulom nem szól egy szót sem hátradűl a széken és így feszesen hátradűlve gépeli tovább a szöveget diktálok újra kopognak a billentyűk egyenletesen peregnek az ütései a sor végén ekkor hirtelen megszólal a csengő hirtelen nem is tudom az írógép az ajtó a telefon csengője találomra felemelem a telefont te vagy az kérdezem kivel vagy kérdezi egyedül vagyok mondom neki mit csinálsz kérdezi gépelek mondom neki miközben előre hajolok az írógép fölé fél kézzel a telefont fogva fél kézzel visszatekerve a félig teleírt papírt az előző sorra arra hogy előrehajolok és mutatom a nőnek azt a szót hogy előrehajolok elrontotta a nő rám mosolyog miközben a válla fölött áthajolva véletlenül megérintem a melleit kivel vagy kérdezi a drót túlsó felén és belesóhajt a telefonba miközben én másodszor is most már szándékosan végigsimítok a nő mellein a nő nem húzódik el sőt belesóhajt a telefonba miért sóhajtozol kérdezi a drót túlsó felén oh mondom ugyanazért amiért te mondom neki és közben ahogy a nőhöz közelebb hajolok most veszem észre hogy milyen kis csinos szája van s hogy hátrafésült vörös haja milyen illatos beleszagolok hallom hogy te is sóhajtasz mondja a nő a drót túlsó felén hallom hogy te is sóhajtasz pedig nem is sóhajtok olyan közel vagyok ehhez a szép archoz hogy szinte érintem hirtelen megszólal a csengő mondom neki visszahívlak csöngetnek leteszem a telefont ellépek a nő mögül a nő megfordul nem enged egy hirtelen mozdulattal kirúgja maga alól a széket nyakam köré fonja karját nyakamat átkarolva szájához húzza a fejemet csöngetnek a vörös nő nem hagyja abba a gépelést szenvtelenül veri a betűket mintha nem róla írnék egyenletesen peregnek az ütései nem szól nem beszél csak néha kérdez meg egy-egy szót ismétel meg egy mondatot igen így jó bólintok s közben nagyon is jól tudja hogy a melleit bámulom nagyon is jól tudja hogy tudatosan érek hozzá a melleihez hirtelen megszólal a csengő a lap aljára értünk mondja kitekeri a gépből a teleírt papírt s miközben új papírt teker be megkérdezi miért másol ki az ember könyvekből ilyen szöveget miért miért mintha nem tudná hiszen ő is tudja hiszen mindketten tudjuk hogy nemsoká lefekszünk egymással hogy ez a gépelés csak álcázása ennek a valaminek de nem szólok semmit csak elmozdulok némán az asztal és a szék közé lépek lába elé guggolok tenyeremmel szétnyitom térdét hagyja combja hajlatában lüktet egy ér hirtelen összehajtom a könyvet kiemelem a fejemet miközben jól tudom hogy belül a történet tovább folytatódik hátrahajtja fejét nyakához hajolok tenyere felfelé vállát markolom nehezen lélegzik felhúzza térdét meleg puha mint egy ágy mégegyszer mégegyszer mégegyszer mintha egy ajtón dörömbölnél ahol nincs senki ahol nincs csengő a csengő hirtelen megszólal a lap aljára értünk mondja a nő és hátradől a székén lassan elviselhetetlenné válik a hőség elmozdulok az ablakhoz lépek kitárom egy pillanatra lazítunk mondja a nő tudja néha úgy érzem hogy amikor erről a nőről ír akkor rám gondol oh nem nem ne is szabadkozzon csönd mosolygok ez a legszebb pillanat hallgatunk kinézek az ablakon hallom ahogy feláll keresztül jön a szobán és a hátamhoz nyomódnak a mellei két mellbimbója mint két kemény gomb hirtelen nyakamhoz hajol belecsókol a nyakamba megfordulok megfogja a kezemet melléhez vezeti nem visel melltartót melléhez hajolok köpenye megbomlik gyere ide azonnal de csöng a telefon vetkőzz mondom neki csöng a telefon tíz másodperc csönd a telefon vedd fel mondom neki ez is te vagy mondja nekem ilyenkor jössz ezzel a telefonnal ez is te vagy miközben belehallózik a telefonba halló suttogja bele a telefonba halló mondja halló miközben egyre nehezebben lélegzik semmi baj semmi baj térdét felhúzza semmi baj miközben egyre erősödve egyre ütemesebben mozgatja hasát szája egyre mohóbb lesz torka kiszárad nyelve mint egyetlen kövér húsdarab halló mondja halló csöngetnek miközben hasam fölé hajol teste többször megrázkódik hangja rekedtes lesz csöngetnek mondja csöngetnek a telefon kattanása hallatszik tíz másodperc csönd nyögése kiáltássá erősödik aztán újra csönd hallgatok abbamarad a gépelés lihegek kapkodom a levegőt aztán kérdezi a nő keze az ölében csönd jól hallom a lélegzését szája kiszáradt nyelve egyetlen kövér húsdarab zavarban van a lenyugvó nap arany fényében kitakarva fekszik gömbölyű melle lágyan megbillen miközben én az ablakban állok kihajlok az ablakon a legjobban ezeket a mondatokat szeretem mondja a nő a lenyugvó nap arany fényében és merengve néz rám elmosolyodom csönd ez a legszebb pillanat ő is mosolyog combjára révedek szelíden összezárja combját becsukom az ablakot hát jó mára ennyi elég lesz fáradt vagyok alig veszem észre hogy feláll keresztül megy a szobán s már üres is a szoba becsukja maga mögött az ajtót egyedül vagyok körülnézek a szobában szerte az ágyon az asztalon könyvek papírok még egyszer felemelem és sorba rakom ezt a néhány teleírt papírlapot beleolvasok miközben a hátam mögött megnyílik az ajtó az ajtóban a nő nem szól nem beszél belép becsukja maga mögött az ajtót lassan gombolni kezdi köpenyét majd hirtelen ledobja magáról és így meztelenül elindul keresztül a szobán s ahogy hozzám ér hirtelen karját tarkóm köré fonja s magamhoz ölelem melle forrón hullámzik sóhajtozik simogatás közben ujjam lecsúszik a melléről a hasára a nő hirtelen magával ránt ölelkezésünk egyre erősebb egyre mohóbb lesz szája elnyílik egyre szaporábban mozgatja hasát s most igen igen most valóban úgy tűnik most valóban most valóban most valóban most valóban most valóban igen most úgy tűnik
miközben a melleire meredek látom hogy nem hagyja abba a gépelést egyenletesen peregnek az ütései a sor végéig akkor megszólal a csengő a henger visszacsúszik a következő sor elejére s újra kopognak a gép billentyűi a sor végéig hirtelen megszólal a csengő összerezzenek hasam fölé hajol teste többször megrázkódik mintha nem akarná elereszteni aztán hirtelen megnyugszik kimerülten nyúlok a telefon felé lábát széttárva fekszik alattam egyik karját a feje köré fonva a másikat leereszti maga mellé s közvetlenül aztán hogy kihúzom magamat a testéből mosolyog csönd ez a legszebb pillanat belehallózok a telefonba halk gépelés hallatszik hirtelen csengő szólal meg abbamarad a gépelés csönd hallom valaki belesóhajt a telefonba visszateszem a telefont a helyére és a nő fölé hajolok hogy lássam hol is tartunk közben persze úgy helyezkedem el hogy belássak a fehér köpenybe nem hord melltartót a nő észreveszi hogy a melleit bámulom nem szól egy szót sem hátradűl a széken és így feszesen hátradűlve gépeli tovább a szöveget diktálok újra kopognak a billentyűk egyenletesen peregnek az ütései a sor végén ekkor hirtelen megszólal a csengő hirtelen nem is tudom az írógép az ajtó a telefon csengője találomra felemelem a telefont te vagy az kérdezem kivel vagy kérdezi egyedül vagyok mondom neki mit csinálsz kérdezi gépelek mondom neki miközben előre hajolok az írógép fölé fél kézzel a telefont fogva fél kézzel visszatekerve a félig teleírt papírt az előző sorra arra hogy előrehajolok és mutatom a nőnek azt a szót hogy előrehajolok elrontotta a nő rám mosolyog miközben a válla fölött áthajolva véletlenül megérintem a melleit kivel vagy kérdezi a drót túlsó felén és belesóhajt a telefonba miközben én másodszor is most már szándékosan végigsimítok a nő mellein a nő nem húzódik el sőt belesóhajt a telefonba miért sóhajtozol kérdezi a drót túlsó felén oh mondom ugyanazért amiért te mondom neki és közben ahogy a nőhöz közelebb hajolok most veszem észre hogy milyen kis csinos szája van s hogy hátrafésült vörös haja milyen illatos beleszagolok hallom hogy te is sóhajtasz mondja a nő a drót túlsó felén hallom hogy te is sóhajtasz pedig nem is sóhajtok olyan közel vagyok ehhez a szép archoz hogy szinte érintem hirtelen megszólal a csengő mondom neki visszahívlak csöngetnek leteszem a telefont ellépek a nő mögül a nő megfordul nem enged egy hirtelen mozdulattal kirúgja maga alól a széket nyakam köré fonja karját nyakamat átkarolva szájához húzza a fejemet csöngetnek a vörös nő nem hagyja abba a gépelést szenvtelenül veri a betűket mintha nem róla írnék egyenletesen peregnek az ütései nem szól nem beszél csak néha kérdez meg egy-egy szót ismétel meg egy mondatot igen így jó bólintok s közben nagyon is jól tudja hogy a melleit bámulom nagyon is jól tudja hogy tudatosan érek hozzá a melleihez hirtelen megszólal a csengő a lap aljára értünk mondja kitekeri a gépből a teleírt papírt s miközben új papírt teker be megkérdezi miért másol ki az ember könyvekből ilyen szöveget miért miért mintha nem tudná hiszen ő is tudja hiszen mindketten tudjuk hogy nemsoká lefekszünk egymással hogy ez a gépelés csak álcázása ennek a valaminek de nem szólok semmit csak elmozdulok némán az asztal és a szék közé lépek lába elé guggolok tenyeremmel szétnyitom térdét hagyja combja hajlatában lüktet egy ér hirtelen összehajtom a könyvet kiemelem a fejemet miközben jól tudom hogy belül a történet tovább folytatódik hátrahajtja fejét nyakához hajolok tenyere felfelé vállát markolom nehezen lélegzik felhúzza térdét meleg puha mint egy ágy mégegyszer mégegyszer mégegyszer mintha egy ajtón dörömbölnél ahol nincs senki ahol nincs csengő a csengő hirtelen megszólal a lap aljára értünk mondja a nő és hátradől a székén lassan elviselhetetlenné válik a hőség elmozdulok az ablakhoz lépek kitárom egy pillanatra lazítunk mondja a nő tudja néha úgy érzem hogy amikor erről a nőről ír akkor rám gondol oh nem nem ne is szabadkozzon csönd mosolygok ez a legszebb pillanat hallgatunk kinézek az ablakon hallom ahogy feláll keresztül jön a szobán és a hátamhoz nyomódnak a mellei két mellbimbója mint két kemény gomb hirtelen nyakamhoz hajol belecsókol a nyakamba megfordulok megfogja a kezemet melléhez vezeti nem visel melltartót melléhez hajolok köpenye megbomlik gyere ide azonnal de csöng a telefon vetkőzz mondom neki csöng a telefon tíz másodperc csönd a telefon vedd fel mondom neki ez is te vagy mondja nekem ilyenkor jössz ezzel a telefonnal ez is te vagy miközben belehallózik a telefonba halló suttogja bele a telefonba halló mondja halló miközben egyre nehezebben lélegzik semmi baj semmi baj térdét felhúzza semmi baj miközben egyre erősödve egyre ütemesebben mozgatja hasát szája egyre mohóbb lesz torka kiszárad nyelve mint egyetlen kövér húsdarab halló mondja halló csöngetnek miközben hasam fölé hajol teste többször megrázkódik hangja rekedtes lesz csöngetnek mondja csöngetnek a telefon kattanása hallatszik tíz másodperc csönd nyögése kiáltássá erősödik aztán újra csönd hallgatok abbamarad a gépelés lihegek kapkodom a levegőt aztán kérdezi a nő keze az ölében csönd jól hallom a lélegzését szája kiszáradt nyelve egyetlen kövér húsdarab zavarban van a lenyugvó nap arany fényében kitakarva fekszik gömbölyű melle lágyan megbillen miközben én az ablakban állok kihajlok az ablakon a legjobban ezeket a mondatokat szeretem mondja a nő a lenyugvó nap arany fényében és merengve néz rám elmosolyodom csönd ez a legszebb pillanat ő is mosolyog combjára révedek szelíden összezárja combját becsukom az ablakot hát jó mára ennyi elég lesz fáradt vagyok alig veszem észre hogy feláll keresztül megy a szobán s már üres is a szoba becsukja maga mögött az ajtót egyedül vagyok körülnézek a szobában szerte az ágyon az asztalon könyvek papírok még egyszer felemelem és sorba rakom ezt a néhány teleírt papírlapot beleolvasok miközben a hátam mögött megnyílik az ajtó az ajtóban a nő nem szól nem beszél belép becsukja maga mögött az ajtót lassan gombolni kezdi köpenyét majd hirtelen ledobja magáról és így meztelenül elindul keresztül a szobán s ahogy hozzám ér hirtelen karját tarkóm köré fonja s magamhoz ölelem melle forrón hullámzik sóhajtozik simogatás közben ujjam lecsúszik a melléről a hasára a nő hirtelen magával ránt ölelkezésünk egyre erősebb egyre mohóbb lesz szája elnyílik egyre szaporábban mozgatja hasát s most igen igen most valóban úgy tűnik most valóban most valóban most valóban most valóban most valóban igen most úgy tűnik
