Kanzix Riport
Pusztai Nyuszival
Göteborghoz vagy
Amszterdamhoz hozzátartozott, hogy megnézzem, milyen egy bordélyház. Érdekelt,
hogy ezek a kirakat-kurvák vagy strich-kurvák hogy festenek. Mivel elfogadható
összegen belül voltak, befizettem magamat. Kíváncsi voltam. Nem a szexuális
inger vitt oda, hanem inkább az „utazás”. Voltam Amszterdamban. Megnéztem a
Grachtokat, a Van Gogh-múzeumot, elmentem egy kurvához, komplexszé tettem az
élményt. Amikor a barátommal Párizsban voltunk, Párizshoz valahogy
hozzátartozott a kurvázás. Calvadost ittunk, én Gitanes-t szívtam, kimentünk a
Saint Denis és a Blonbel környékére és fölszedtünk egy kurvát. De a dolog
lényege Párizs volt, és nem a kurva.
Körülbelül 10-15 kurvára
emlékszem. S ebből a sorozatból talán a karácsonyi történet a legjobb. Ő egy
József körúti valódi strich-kurva volt. A találkozás kábé az Ibolya és Cola
presszó közötti szakaszon zajlott le. Teljesen egyszerű fiatal cigánylány volt.
Lehetett úgy húszéves, talán huszonöt. Szép, nagytestű lány volt. Megegyeztünk
az összegben. Fölmentünk. Körfolyosó. A család nézte a tévét, valami háborús
filmet. Nem tudom, miért éppen karácsonykor ment egy ilyen film. Benn a
szobában ott állt a szépen feldíszített karácsonyfa. Beköszöntem. Köszöntek
azok is. Cigányok, gyerekek, máris indultak ki a gangra, mindenki. Ott álltak a
hidegben, kabát nélkül. Most azért egy kicsit magamon is csodálkozom, igaz, egy
évtized is elmúlt azóta, hogy volt potenciám és lelki indíttatásom arra, hogy
ilyen módon, minden további nélkül képes legyek dugni. A csajnak jó nagy melle
volt, jól megfogta a farkamat, még nyögdécselt is. Szóval még azt sem lehet
mondani, hogy nagyon rosszul esett neki. Sokuk csak szétteszi a lábát, aztán
rád rivall. Na, mi van, öreg, gyerünk! Még ő mondta, hogy nem kell elkapkodni.
Nyugi bele, így ő, nem fognak megfázni. Semmi gond, nyugodtan töröljem meg,
mondta, adott valami csomagolópapírt. Még föl sem öltöztem, bejött a család. Ott
álltam letolt gatyával, töröltem a farkamat. Odajön a legidősebb pasi, és azt
kérdezi, nem akarom-e nézni a tévét. Gondoltam, legyen. Ezért a pénzért ezt már
nem hagyjuk ki. A csaj megkínált cukorral a fáról. Ez már karácsony másnapján
volt, nem szenteste. Közösen cukorkáztunk a fáról. Ment a szovjet film.
Kiderült, hogy az egyik hapsi a csaj férje volt, a gyerekek a gyerekei, az
idősebb asszony az anyja, aztán ott volt még az anyjának az élettársa és annak
egy ivócimborája. Nagyon lerobbant család volt. Szaga volt a bűznek. A hajamban
maradt a dohos, rohadt szag, amikor kijöttem.
A másik élményem
főszereplője egy Matild nevű, 19-20 éves, kövér nő volt. Este kimentem
szimatolni, körbenézni a terepet. Vittem magammal pénzt, de nem akartam igazán
semmit. Nem dugni mentem. A Tavaszmező és a Koszorú utca sarka körül
találkoztunk. Kövér volt, testes, de nem egy petyhüdt. Szép feje volt. Kedvesen
kérdezte: kellek? Kellesz. Jó, viszem. Fölmentünk hozzá. Én ragaszkodtam hozzá,
hogy csak gumival. Nálam nem volt. Mondta, hogy nála sincs. Mi legyen? Mentünk
gumit keresni. Akkor még nem volt ez a sok éjszaka nyitva tartó hely, és már
minden zárva volt. Na, most mi lesz? Hát, gumi nélkül, mondom, én nem. Azt
mondja, muszáj nekem ragaszkodni ehhez a gumihoz? Mondom, hogy muszáj. Én
félek. Gumi nélkül nem. Higgyem el, mondta, nem lesz semmi baj. Gondoltam,
vigye fene, lesz, ami lesz! Nem lehet mindentől félni. A fejemre is eshet egy
tégla. Visszamentünk hozzá. Egy néninél bérelt szobát. A néninek mindig leadott
a pénzből. Megtörtént az aktus. Akarok még egyszer? Mondom, nincs pénzem. Erre
visszaadta a pénzemet. Ilyen a kurváknál nem divat. Nem érdekli a pénz, a
nénivel is megegyezik. Felejtsem el azt, hogy találkoztunk. Van valami beteg
keresztfia, s nagyon ritkán szokott, és szeretne egy rendes kapcsolatot.
Volt egy barátnője, egy
majdnem kopasz csaj, valami józsefvárosi ribanc. Néha összejöttek, nem az
üzletfelekkel, hanem valódi barátokkal, meg a stricikkel. Én a Matilddal
voltam, aki, mint kiderült, egy középmenő kurva. Volt ugyan stricije is, de az
nem volt a hapsija. Engem úgy vezetett be a társaságba, mint a barátját. És
mindenki nagyon barátságos volt. Elvittem moziba. Sétáltunk. Utána fölmentünk
hozzá. Valójában egy nővérszálláson lakott. Fölcsempészett. Nagyon féltett.
Együtt lakott a barátnőjével. Attól félt, hogy bejön ez a barátnő és elcsábít.
A negyedik nap beütött a krach. Elmentem egy bizonyos A. nevű ismerősömhöz.
Mondom neki: te ide figyelj, te szakmabeli vagy, nézd meg már a pöcsömet, mert
itt valami nem stimmel! Erre kurjongatni kezd: klasszikus tripper, gyönyörű,
mondja, mintaeset, a leírt szindrómákkal. Átmentem az SZTK-ba, vért vettek.
Majd lesült a pofámról a bőr. Közölték, hogy szép, derék, kifejlett trippert
kaptam. Erre fölhívom telefonon a munkahelyén, és megmondom neki. Nem bántam
meg. Az a négy-öt nap, amikor együtt voltunk esténként, azt nem adja vissza
semmi. Az a szag, az a hang, az a beszéd, az a környezet felejthetetlen.
A legbizarrabb esetem hét
vagy nyolc éve történt. Gyalog jöttem haza, a Hősök tere felől, úgy a Dózsa
György úton. A Dürer fasornál, a Liget presszó környékén. Odaállt elém két
cigány nő, 30-40-esek lehettek. Kellően lerobbant, megtermett, testes nők
voltak. Kérdezték, hogy nem tudnám-e kisegíteni őket? Kérdem: mivel? Lóvéval.
Kéne nekik pár száz forint. A szokásos duma: meghalt a mama, haza kell menni
Nyékládházára. Én meg kotont akkor már mindig hordtam magammal. Mondom nekik:
jó, ha összejön a dolog. Mondják, jó, de hol? Ó, hát bemegyünk a ligetbe, aztán
gyorsan, egyszerűen elintézzük. De kikötöttem, nekem kell egy kis idő, nem
vagyok már olyan fiatal, hogy rögtön egymás után, kétszer. Előbb az egyiket,
aztán a másikat. És mindegyik után fizetek. Na, de aztán át ne bassz minket,
üvöltöztek a fülembe. Rák a belembe, ha megteszem. Bementünk a ligetbe. A
legmorbidabb, hogy annál a sírnál, amire a „Fuit” van írva, hát, annak a
tövében előbb az egyikkel végeztem. Fölhúzta hátulról a szoknyáját. Aztán
eltelt úgy tizenöt perc. Közben cigiztünk, dumáltunk. Aztán szépen meghúztam a
másikat. A másik, az még gusztusosabb is volt. Ezért is kezdtem a gyengébbel.
Meg volt ez tudományosan szerkesztve. Azt hiszem, adtam nekik négyszáz
forintot.
Engem kifejezetten a
kíváncsiság, az érdeklődés vezetett a kurvák világa felé. Olyan ez, mint amikor
elmentem Ceské Budejovicébe, meg végigjártam a morva kisvárosokat, meg a
katowicei iparvidékeket. Ugyanaz a szenvedély, hogy végigmenj valamin. Egy
úton. Akkor is, ha tele van rablókkal, vagy ha éjfélkor át kell menni érte egy
temetőn. Így vagyok ezekkel a kurvatörténetekkel. Valaminek a végére akartam
járni. Kíváncsi voltam, milyen dolog elmenni egy prostituálttal. Mert addig ne
dumáljon nekem valaki a kurvákról, míg nem csinálta. És nem egy kurva kell,
mert egy kurva az önmagában nem ad információt. Legalább négy-öt különböző
típust ismerj meg. Van mocskos szemét kurva, aki azt mondja, na, tedd már be,
na, mi lesz, kész van? Ennyi. Semmi illúzió.
Lejegyezte:
Barna Róbert
